Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-24 / 25. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. június 24. 14 MÉHÉSZÉT ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф A méhészetben is minőségre törekedjünk! Pártunk ez évi márciusi plenáris ülésének a résztvevői egyebek közt a CSKP XV. kongresszusa — társadalmunk további fejlődését nagymértékben befolyásoló — közgazdasági és szociális programjának a teljesítéséről is tárgyaltak. Nagyra értékelték népgazdaságunk fejlődésének kiváló eredményeit. Megállapították, hogy a fejlődés üteme Szlovákiában az 1976—■ 1977-es években jobb volt az országos átlagnál. Leszögezték, hogy a gabonafélék és az ipari növények termesztését továbbra is napirenden kell tartani. Ide tartoznak például a méhészet szempontjából is nagyon hasznos növények, mint a' napraforgó, a szója, a repce, a hüvelyesek, a takarmánynövények, a zöldségfélék, a gyümölcs stb. Ezek hektárhozamának a növelése tehát a méhek ésszerű beporzó tevékenységének a kihasználásától függ. Ez azt jelenti, hogy az SZMSZ tagjai jelentősen elősegítik a szóban forgó termények hektárátlagának a növelését. jól példa erre a piešfanyi szövetkezet múlt évi eredménye. A gazdaság kilencvenhektáros repce- és nyolcvanhektáros napraforgó-területére a környék alapszervezeteinek méhészei száztíz méhcsaládot helyeztek ki. Ez a méhállomány nem volt nagy. Több családot is kihelyezhettek volna a táblákra. A repcéből a hektárhozam mindamellett a tervezett huszonkettő helyett harmincegy, napraforgóból pedig a tervezett 14 helyett 14,5 mázsa lett. A trnavai járás bolerázi szövetkezetében az elmúlt évben százötven hektáron termelték a repcét. Az egyik tábla mellé tizenkét méhcsaládot helyeztek el a távolabbról odaérkező méhészek. Ehhez még hozzá kell számítani a helybelieket is, akiknek a méhei a repcéhez közel voltak, s ezért nem kellett azokat odaszállítani. A méhek hasznos beporzó tevékenysége következtében tehát a repce hektárhozama a tervezetthez képest 6,7 mázsával lett több. Ugyanebben a szövetkezetben a mák termése — húsz hektáros területen — hektáronként két mázsával lett több a tervezettnél, s ez szintén a méheknek köszönhető. A fentieknél még kimagaslóbb sikereket értek el a növények méhekkel való beporzásában a majcichovei szövetkezetben. Ez a gazdaság az elmúlt évben 150 hektáron napraforgót és 89 hektáron maglucernát termelt. A napraforgó egyik táblájához mindössze ötven, a harminchektáros lucernáshoz pedig negyven méhcsaládot raktak le. A termés begyűjtésekor nagy volt a meglepetés, mert napraforgómagból a méhek segítségével 23, a másik táblán pedig ugyanebből méhek nélkül csak 19 mázsát értek el hektáronként. Ennél sokkal jobb eredményre figyeltek fel a maglucernáson. Amíg a méhekkel beporzott táblán 3,6, addig egy másik területen méhek nélkül mindössze 1,5 mázsás hektárhozamot értek el maglucernából. Örvendetes tény, hogy a szövetkezetben számon tartják ezeket az eredményeket, tudják, hogy a többletet a méheknek köszönhetik! Még egy szemléltető példa. A budmericei szövetkezetben, ahol magnyerésre a vörösherét a község közelében húsz hektáron termelték, 400 — 500 méternyire az SZMSZ tagjainak hetven méhcsaládja volt elhelyezve. A méhek tehát probléma nélkül repülhettek a virágzó növényre, és ennek meg is lett az eredménye, hiszen hektáronként 400 mázsás szemtermést gyűjtöttek be! A növények méhekkel való beporzásában a környező szocialista országokban is nagyon jó tapasztalatokat szereztek, s úgy rendezkedtek be, hogy megfelelő méhállományuk legyen erre a célra. Természetesen a maghozók termelését is annak megfelelően szervezik. A külföldi sikerekről a szakirodalom jóvoltából az SZMSZ tagjai tudomást szereznek. Érthető, hogy közülük főleg azok, akik nem vándorolnak családjaikkal, kérik a méhlegelő bővítését. A galantai szervezet tagjai például kérték, hogy csapadékos évben jó volna, ha a gazdaságok a gabona begyűjtését követően nem szántanák be a tarló egy részét, hogy legyen a méheknek megfelelő legelő és hordási lehetőség. Ehhez a megoldáshoz folyamodtak a múlt évben az MNK- ban is, amikor az akác ötven százalékban megfagyott. Itt természetesen nem a földek elgyomosításának vagyunk a hívei, jó volna azonban, ha az illetékesek ezzel segítenék a méhészet fejlesztését, hiszen a méhek nagy segítséget nyújtanak a mezőgazdaságnak a kultúrnövények beporzásában, s a tarló egy részének bizonyos időre való meghagyása tulajdonképpen viszonzás is lehetne. A méhészektől elvárjuk, hogy a hátralevő hónapokban segítsenek a mezőgazdaságnak a virágzó növények beporzásában. Ezek ugyanis 25 fokos melegben nektárt is adnak. Ne idegenkedjenek tehát a vándorlástól. Ügyeljenek arra is, hogy a kelleténél korábban, vagyis a kártevők elleni permetezés előtti időszakban ne vándoroljanak a virágzó növényekre. Ezzel elkerülhetik a fölösleges bonyodalmakat. A méhészek viszont elvárják a mezőgazdasági üzemektől, hogy a növényvédelmi teendők végzése során legyenek tekintettel a permetezésre érzékeny méhekre. Ezeknek elhullásával tulajdonképpen dupla kár keletkeznék. Például a virágzó repcét támadó bolhák felszámolásában segítséget nyújtanak a méhek, és egyben be is porozzák a növényt. Permetezéssel pedig a bolháknak csak bizonyos hányada, a méheknek pedig teljes menynyisége elpusztul, így tehát a nektárhozam kétséges. JURAJ FERENClK mérnök, az SZMSZ KB vezető titkára Miről tárgyaltak? Május közepe táján Bratislavában az SZMSZ KB plenáris ülésén egyebek közt a közelgő III. kongresszus előkészülete is napirendre került. Az ülés résztvevői figyelemesen meghallgatták a széles körű tevékenységet méltató tőbeszámolót, amely részletesen foglalkozott az irányító szerv tevékenységével és más időszerű feladatokkal s intézkedésekkel. A szakosztály tevékenysége kapcsán említést érdemel, hogy ez a szerv tevékenyen közreműködött a MÉM növénybeporzást szabályzó új rendelkezésének a kidolgozásában, figyelemmel kísérte és rugalmasan tájékoztatta a méhészeket az akác virágzásáról, elrendezte a pempő termelését, számba vette a nyilvántartott méhanya-nevelők készleteit és intézkedést tett a szövetség központjai rugalmas munkájának a lebonyolítására. A szakbizottság esetenként szaktanácsokkal látta el az alapszervezeteket és azoknak a tagjait. A közgazdasági bizottság a helyi szervezetek résiére időben lebontotta az állami hozzájárulás összegét, s ezzel kedvező feltételeket hozott létre a szövetség rugalmas tevékenységére. A főbeszámoló megemlékezett az SZMSZ központjainak a munkájáról is. Megállapította, hogy a slatina! (szalatnyai) központ építése során anyagi természetű problémák merültek fel. A plenáris ülés résztvevői többek között tárgyaltak a szövetség múlt évi gazdálkodásáról, a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság, valamint az évzáró taggyűlések rugalmas lefolyását méltató jelentésről, s értékelték а III. kongresszus előkészületeit ecsetelő, továbbá azt a jelentést, amely a CSKP XV. kongresszusa záradékaiból a szövetségre váró feladat teljesítését körvonalazta. A tartalmas vita során — a feladatok teljesítését illetően — egészséges építő bírálat bontakozott ki. A választmány tagjai minden problémát szakavatottan s elkötelezetten boncolgattak. Szóba-, került egyebek közt, hogy május 4-én a komárnói (komáromi) járás kameničnái (keszegfalusi) szövetkezetében a virágzó repce repülőgépes permetezése alkalmával 1290 méhcsaládot tettek tönkre, s a permetezésről előzőleg nem tájékoztatták a méhészeket. Ezt követően még sokan szót kértek és tartalmas hozzászólásokkal gazdagították a fontos tanácskozás tárgykörét. J. F. A méhészkedés jövője Tapasztalataim a pótbölcsöben nevelt anyákkal Évek óta alig van hétvége, hogy a tapasztalataim felől érdeklődő méhésztársak fel ne keresnének. Beszélgetésünk során rendszerint megkérdezem, hogyan nevelnek, illetve szereznek fiatal anyákat. A kérdezettek hatvan százaléka sajnos pótbölcsőben neveli a fiatal anyákat. Minden új szakkönyv rámutat ennek a rossz oldalára, mégsem tartom feleslegesnek ismereteim közzétételét. Tapasztalataimat ismertetve arra gondolok, hogy legalább azt kell elsajátítani a kezdőnek, illetve kisméhésznek, ami nélkül méhészkedni nem érdemes és nem is lehet! A legszükségesebbet. A munka eredménye és minősége mindig döntő. Tehát a méhészetben is az eredmények magukért beszélnek. Eredményeim igazolják, hogy helyes úton haladok. Kezdőként a pótbölcsős anyanevelés rossz oldalait szintén megismertem. Mint minden kezdőnek, nekem is ez volt a legkönnyebb, ha anyát kellett váltani. A fejlődésben lemaradó családokból az anyát 'kidobtam, hogy az neveljen magának fiatalt. Honnan is tudtam volna akkor, hogy ennek milyen hátrányai vanak! Amikor egy családtól az anyát kidobtam, még kellett néhány óra, hogy a család anyanevelésbe fogjon. Négy nap múlva mégis fedett bölcsőket ta láltam! Ha a természetes anyabölcsőt 5—5,5 nap múlva fedik be, akkor a fedett pótbölcsők már idősebb álcákra lettek húzva. Ha számítom azt, hogy az anya elvétele után nem kezdték meg tüstént a nevelést s négy nap múlva mégis fedett bölcsőket találtam, akkor az vitathatatlan, hogy másfél-kétnapos álcákra húzták az anyabölcsőket. S a megmaradt fedetlen bölcsők sem mind fiatal álcákra lettek húzva. Ez az alábbiakból tűnik ki. Igaz, ez már nem új, de oly sokan élnek vele, hogy fontosnak tartom ts- Ynertetni, miben látom a pótbölcsős nevelés nagy hátrányát. Amikor rájöttem a fent említettek rossz oldalára, segíteni akartam a helyzeten. A szükséges fiatal anyákat egy kiválasztott erős családnál neveltem. Erre a célra olyan családot rendeztem be, ahol már csak fedett Hasítás volt. Így ide helyeztem egy szép zsemleszínű lépet, amelyet egy kiválasztott jó családhoz tettem huszonnégy órára bepetézés végett. A peték tehát huszonnégy órásak voltak. A petés lépet behelyeztem a nevelő családhoz. Azt már akkor is tudtam, hogy petéket nem alakítanak át anyabölcsővé. A- zért tettem a családhoz, hogy a peték ott keljenek ki. Arra számítva, hogy megszokják az idegen petéket és a kikelt álcákat hamarosan átalakítják anyabölcsővé. Lehet, hogy ez így is van! A peték három nap múlva kelnek, s a nevelő családot a pete lerakásától számítva (tehát nem a családba helyezéstől), a negyedik napon néztem meg. Az említett lépen 17 anyabölcsőkezdést találtam. Már arra gondoltam, hogy ezek mind fiatal álcákra lettek húzva, tehát jó anyák lehetnek. Ez így is volt! De másnap újra megnéztem a családot, az említett lépen már harminc anyabölcsőkezdés volt. Sőt még harmadnap is találtam anyabölcsőkezdéseket. Most már tudtam, hogy csak az első nap talált bölcsőkezdések lehettek fiatal álcákra húzva, de melyik volt az, azt nem jegyeztem meg. A leírtak tehát szemléltetően mutatják, hogy ha egyidős álcákat adunk egy családnak pőtbölcsős nevelésre, akkor csakis az első napi bölcsőkezdéseket fogadhatjuk el. Hasonlítsuk most össze az itt leírtakat egy olyan családdal, ahonnan az anyát egyszerűen csak kidobjuk. Mi lehet ott az eredmény? Egy ilyen családnál háromnapos petétől, háromnapos álcáig minden megtalálható, ezért kapunk nagyon sok olyan anyát, amelyre csak ráfizethetünk. Szerintem egy nevelő családnak egy rajzó családhoz kell hasonlítania, sok fiatal méhvel, erőtől duzzadó családhoz. Lehet az anya hibás, de lehet más oka is a család lemaradásának. Esetleg a betegség. Mi mégis ilyen családot erőltetünk anyanevelésre?. Ugyan mit várhatunk az ilyen anyáktól? összefoglalva: ha valaki tapasztalat, gyakorlat híján mégis pótbölcsöben akar fiatal anyákhoz jutni, a következőiket tudom ajánlani: A szükséges anyákat erős, nevelésre előkészített családdal neveltessük. A nevelő család ne rendelkezzen csupán fedett fiasítással. A beadott álcák kora ne legyen több huszonnégy órásnál. A pete lerakásától számítva a negyedik napon talált bölcsőkezdéseket jegyezzük meg mellészúrt faszilánkokkal és csak ezeket használjuk fel. A meg nem jegyzett bölcsőket semmisítsük meg, hisz ezek már idősebb álcákra lettek húzva. Hibája ennek a módszernek, hogy a pótanyaböicsőket nehéz kalitkázni és aki ezt a nevelést választja, nemigen rendelkezik ehhez gyakorlattal. Nagy Kálmán Tanulságos cikket olvastam a „Včelár“ áprilisi számában, „Előtérben a mozgó méhészet“ címmel. Arról írt, hogy a helyben méhészkedők egész évben csak ritkán jutnak jó méhlegelőhöz, ezért át kell térniük a vándorlásra. Ezt az is indokolttá teszi, hogy az intenzíven gazdálkodó mezőgazdaságot egyes terményekre szakosították. Szlovákiában csaknem százezer méhcsaláddal vándorolnak. Ez mintegy 25 százaléka az összállománynak. Ebből is látható, hogy milyen lehetőségek vannak a mézhozam növelésére, valamint az egyes kultúrnövények beporzására. Nálunk már áprilisban megkezdődött a vándorlás fűzfára. Nemcsak gazdag virágforrás ez, hanem melegebb időben kitűnő mézhordással is kecsegtet. A fűzfa után a gyümölcsfák is virágba borultak. Ahol sokfajta a gyümölcsfa, ott csaknem egész hónapig volt a méheknek elegendő virágpor és egy kis méz is. Ez nagyon kedvezően befolyásolta a serkentést. A repcéről a sok virágporon kívül, sokszor 10—15 kg mézet is pergethetünk. A mezőgazdaság azonban sokkal többet nyer. A méhek által beporzott repce 25—30 százalékkal nagyobb termést ad, és magja jobb minőségű. Június közepén a lomblevelű erdőkben gyakori a mézharmat, amire sok méhész vándorol. Ajánlatos olyan helyre vándorolni, ahol virágos rét is van, mert a méheknek — mint tudjuk — virágporra éppoly szükségük van, akár a mézre. A hegyi erdőkben lehet még málnára is vándorolni. Ennek jó tulajdonsága. hogy esős időben is mézel. Ekkorra már virágba borulnak a lucernák és hetekig kitűnően mézelnek. Amint látjuk, lehet válogatni 3—1, esetleg több változat között is, s ha mind nem is, de ha egy-két vándorlás sikerül, máris érdemes volt. A cikk egyebek közt azt is megemlíti, hogy vándorlásra legalkalmasabb a könnyű, alsó szellőztetésű kaptár. Csak az a kérdés, hogy ilyen kaptárt ki gyárt és főleg mennyiért árusítják! Vitatott az is, hogy teherautóval, traktorral, vagy méhészkocsival vándoroljunk-e? Talán a legmegfelelőbbnek és egyben a leggazdaságosabbnak látszik a személyautóhoz kapcsolható utánfutó. A mai motorizált világban ez a legjobb megoldás. A cikk írója, ing. Valent Čajovský, CSc. megemlíti, hogy csakis a vándorméhészetnek lehet jövője. A nagytáblás szakosított mezőgazdaság úgyszólván ösztönösen hat a vándorlásos méhészkedésre. Csak rajtunk a sor, hogy ezt megszívleljük és erre mielőbb felkészüljünk. A fentiekhez talán csak annyit lehetne hozzáfűzni, hogy akik tavaly fűzre, repcére és lucernára vándoroltak, azoknak 20—25 kg volt az átlagos mézhozamuk, akik viszont helyben maradtak, azoknak etetniük kellett. Persze még az is kikívánkozik belőlem, hogy az illetékesek végre érvényt szerezhetnének a rendeletek betartásának. így nem fordulnának elő évről évre olyan kirívó esetek, mint a legnagyobb virágzásban történő permetezés. Ilyenkor tönkreteszik a méhcsaládokat. Ez nálunk is megtörtént, de ez ideig minden esetben meg kellett téríteni a kárt. Ez azonban a méhészeket nem vigasztalja! A méhnek az a feladata, hogy elvégezze a kultúrnövények beporzását. Ügy hiszem, hogy minden méhész nevében szólok, ha azt kérem, hogy végre hozzuk közös nevezőre a mezőgazdaság és a méhészet érdekeit. Merem állítani, hogy mindnyájan nagyon jól járunk. Bizonyított tény, hogy míg a méhész beporzásból eredő haszna csak tíz százalék, addig a mezőgazdaság haszna kilencven százalék. Nem tudom, hogy a méhek hasznosságát tanítják-e a mezőgazdasági iskolák valamennyi fokán? Ha nem, az nagy kár, de ha igen, akkor miért nem úgy cselekszenek a gyakorlatban ahogy azt elvárjuk? Safari! József Milyen etetési módot válasszunk? Manapság tavasztól késő őszig gyors időjárási változásnak vagyunk a tanúi. A nyári hónapokban is tapasztaljuk, hogy egyik napról a másikra időjárás-változás áll be. Ilyenkor természetesen a méhész az üzletekben keresi a „betevő falatot“ méhei számára, különösen ha a rossz idő előtt sem volt bőséges a nektárhordás. Etetni kell, vagy legalább is serkenteni, hogy az anya a petézést ne korlátozza. Milyen etetőt használjunk, hogy az etetés ne legyen munkaigényes és tel-’ jesítse küldetését? Ezzel a témával még ma is sokan foglalkoznak. A Včelár februári számában ezzel foglalkozik ing. Jozef RekoS, CSc. méhész barátunk, és melegen ajánlja a felső etetési módot. Én szlovák В 10 kaptárakkal méhészkedem, amelyek természetesen felső etetősek. Ezek balonnal vagy pléh, illetőleg műanyagetetővel voltak ellátva. Már csak voltak. Az összes jó állapotban levő kaptárt átdolgoztam a csehszlovák univerzál kaptár szerint hátulról etetésre, mégpedig úgy, hogy kitoldottam a kaptárakat annyival, hogy az etető és egy hobra melegítő beférjen. A kaptár hátsó részét pedig ajtóval láttam el. А В 10 típusú kaptárakba a csehszlovák kaptárba való pléh etető jól befér. Hogy miért csináltam ezt? Mert nyári etetésnél, illetve serkentésnél nagyon praktikus. Azt hiszem, erre gondolt az a méhész is, aki a csehszlovák kaptárt kifejlesztette. Előfordult több nyáron, hogy nektárhordás nem volt, a mézkamránk pedig fel volt téve. Legutóbb 1986-ban volt ez így, amikor a Garam mentére vándoroltunk málnára, ill. fenyőre, de tíz nap múlva etetni kellett. Ekkor volt jó a hátulsó etető. A méhek a feloldott cukorszörpöt egyenesen a fészekre raktározzák, nem pedig a méztérbe. így az ott levő elraktározott mézet nem keverik össze répacukros szörppel. Ezt annak idején nagyon jól megfigyeltem, amennyiben még akkor nem volt minden kaptáram átdolgozva. Ahol felülről etettem, ott a mézkamrába raktározták a cukorszörpöt, ahol pedig hátulról, természetesen a fészekbe hordták az eleséget. Az etető teljes szélességében van a kaptárban. így a méhek minden léputcából hozzáférnek és minden keretben egyenletesebben készítenek mézkoszorút s könnyebben is tudják sűríteni, mert közelebb van a kijárathoz, mintha a mézkamrán keresztül kellene ezt a műveletet elvégezniük. Hogy minden keretben egyenletesen készítenek mézkoszorút, azt az őszi etetésnél lehet jól megfigyelni. Tehát szerintem ez a módszer jól bevált, és javasolnám a kaptárkészítő üzemeknek, hogy a szlovák B-kaptárakat is hátulról etetésre készítsék el. Viczén István
