Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-06-10 / 23. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. jűnius 10. MÉHÉSZÉT ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Aki már néhány évig foglalkozott méhészkedéssel, azt az anyák jelölésének jelentőségéről nem nehéz meggyőzni. Az anyajelölés előnyei számottevőek. Ha a szokásos színeket (fehér, piros, kék, sárga) használjuk, az anya kora bármikor, ránézésre megállapítható, ugyanígy van az anyaváltással. Különleges mézeltetési módoknál (fiasítás-korlátozás, kétanyás rendszer, fészekmézkamra) anyaneveléskor a tenyészcsalád és dajkacsalád elrendezésekor, pempőtermeléskor az anyát meg kell keresni. A jelölt anya — különösen a csillogó színnel jelölt — könnyen előkerül. Haladó méhész az anyák jelölését nem nélkülözheti! \ szakirodalom a jelölésnek különféle módozatait ajánlja. Kísérletképpen majdnem mindegyiket kipróbáltam. Teljesen elméleti úton csupán a leírtakból kiindulva, mert ismerős méhésztársaimtól sohasem láttam. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy ettől a tevékenységtől a legtöbben idegenkednek és nem csinálják vagy a nagyobb tapasztalattal rendelkezők az anyát annak idején egyszerűen kézbe fogják és megjelölik. Az érdeklődő kezdőnek azután csak megmutatják a szépen megjelölt anyát, elmondják, hogyan csinálták és hozzáteszik, hogy ez a legegyszerűbb. Igazuk is van. csakhogy minden kezdet nehéz. Esetünkben legalábbis annak látszik. Az anya kézbefogása nem ördöngösség. Kevés gyakorlattal elsajátítható. Azonkívül, hogy a kezdők a „szívdobogás“ miatt idegenkednek tőle, azért sem tartom a legyakorlatiasabb módnak, mert az anyát egyik kézben tartva a másik kézzel még sok mindent lehet csinálni. Az anya pedig nyugtalankodik, mozgolódik, túlságosan felizgul. A lépet, amelyről kifogtuk, esetleg el kell tenni kezeloládába. igen gyakran be is kell takarni. Előfordulhat, hogy a jelölő eszközeink sincsenek előkészítve. Egy kézzel a festéket felrázni, a festékes üveg dugóját kihúzni, fűszálat tépni vagy gyufaszálat keríteni és jelölni körülményes. Nem ritka a baleset: kidől a festék. Végül meg kell várni, amíg az anya bátán a festék megszárad. Egy másik tanács a szorítóhálós. Már tavasszal az anyák jelölésén gondolkodva vásároltam egyet. Használni azonban nehéz. Tanács szerint a lépen vagy egy darab habszivacson szorítjuk le vele az anyát. A lépen az anya munkások között van, ha vala: melyiküket véletlenül odaszorítjuk, olyan hangot adnak, amelytől a társaik támadnak. Azonkívül a lépet vagy oda kell támasztani valamihez (nyomkodáskor ledől), vagy le kell fektetni, dehát a másik oldalán is méhek vannak. Ha a habszivacsot az anya útjába tartjuk, nem akar rámászni. Nekem hosszabb próbálgatás után sem sikerült. Ha az anyát kézbe fogva tesszük a habszivacsra, akkor meg mindjárt kézben is jelölhettük volna. Ennek hátrányait már felsoroltam. Nem használják, vagy csak kevesen az Orösi professzor ajánlotta gyufásdobozból készült szorítóhálót. Készítése és használata olyan egyszerű, hogy nem is kell hozzá magyarázat. Mindenki könnyen elkészítheti és a kezdő is játszva dolgozhat vele. A gyufásdoboz külső részére cérnát tekerünk, mindkét irányban úgy, hogy a doboz nyitott végein kb. 4 mm-cs nyílású háló keletkezzék. Közvetlenül a doboz egyik végénél a cérnát ragasztószalaggal rögzítjük. Legjobban akkor sikerül, ha előbb az egyik irányban felgombolyított cérnát ragasztjuk le, azután folytatjuk a hálózást a másik irányban és végül ezt is rögzítjük. A doboz másik végén a fonalat elnyírjuk, darabjait eltávolítjuk. A gyufásdoboz belső r észét a helyévégén tehát 4 mm-es nyílású háló van," a másik vége nyitott. Ezzel a végével a lépen mászó anyára borítjuk. Az gyorsan észreveszi, hogy oldalra nem menekülhet, tehát felfelé, a fény felé mászik. Ekkor elvesszük a lépről, hüvelykujjunkkal a nyílást eltakarjuk, re csúsztatva az anyát kifogtuk. Most már teljesen nyugodtan, mindkét kézzel dolgozva előkészíthetjük a jelöléshez szükséges eszközöket, kipróbálhatjuk a festéket. A doboz belső ' részének tologatásával könnyen elérjük, hogy az anya háta hálószembe jusson. Megjelöljük. A festék megszáradása után visszaengedjük a lépre. Jó ha a dobozban néhány másodpercig szabadon mászkálhat, mert megnyugszik. A lépen nyugodtan viselkedik, legtöbbször mézes sejtbe bújva, annak tartalmából fogyaszt. Az első ilyen szorítóháló készítésekor a gyufásdoboz belső részének egyik végére megfelelő nagyságú habszivacsdarabot ragasztottam, hogy az anya szorítása puha legyen. Felesleges, mert a háló nem túl szilárd, enged. Jelölni egyformán jól lehet gyufaszállal (ha kell megvékonyítjuk), hengeres fűszállal vagy a ceruza végébe szúrt gombostűvel. Szembetűnő, csillogós jelölést érhetünk el színes sztaniolpapírral. Jó a csokoládé csomagolása is. Zsírosságától szeszbe mártott vattával könnyen megtisztítható. A sztaniolpapírból 1,5 — 2 mm széles szalagokat vágunk zsilettpengével. Ezekből a szalagokból valamennyit összefogva négyzeteket aprítunk, mint a gazdasszony a knckatészta metélésekor. Kis darab sztaniolpapírból is elegendő készül. Celofán tasakocskában eltehetjük a felhasználásig. Velük való jelöléskor így járok el. # Kiszórom őket papír- vagy deszkalapra, kaptártetőre. Mindig akad közöttük néhány, amelyik színes felével lefelé fordul: ezek a jók ф Három gyufaszálat készítek. Az egyikkel az anyát színes festékkel megjelölöm. Rögtön utána, amíg a festék meg nem szárad, a másik gyufaszál végét a nyelvemhez érintem és felveszek vele egy megfelelő sztaniollapocskát. Hozzáérintein a festékcsepphez, egy kissé megnyomogatom, hogy a sarkai is leragadjanak. Várom amíg a festék megszárad. # A harmadik gyufaszál segítségével átlátszó acetonos lakkal vonom be az anya hátán' levő sztaniollapocskát, így a színes réteg nem kopik le róla. Ha a sztaniol darab mégis leválna, bár még nem tapasztaltam, az anya akkor is jelölt marad. A festékes üvegecske felborulása ellen jó, ha azt polisztirén darab nyílásába illesztjük. Még jobb cipökrémes dobozba vagy kisebb papírdobozba néhány centiméter vastagon gipszpépet önteni és abba ágyazni a festékes üvegeket. A megkötött gipsz súlya miatt az üvegek nem dőlhetnek fel. Az anyák jelölése a gyakorlatban sokkal egyszerűbb és könnyebb, mint a jelölés módját leírni vagy elmondani. KOVÁCS PÉTER Cél: a fertőző méhbetegségek felszámolása! Ha ftgwleinniel kísérjük u fertőző méhbetegségek gócait, sehol annyi betegség nem tapasztalható, mint a rimaszombati járásban. A Járási Állategészségügyi Központ ezért ebben az évben ís elrendelte a kötelező méhvlzsgálatot A tornaijai alapszervezet területén két évvel ezelőtt pontosan Šafárikovón (Tornaiján) volt a fertőzés gócpontja. A múlt évi vizsgálatok már negatív eredményeket mutattak, ami az alapszervezet vezetősége és az egészségügyi dolgozók kitartó munkájának jó eredménye, de a zárlat még mindig tart. A megfigyelések és vizsgálatok tehát még tartanak. Ezt az alapszervezet tizenegy egészségügyi dolgozója végzi. Célunk, hogy elapszervezetünk területén felszámoljuk a fertőző méhbetegséget. Bizonyára a járás többi alapszervezetének méhészeit is hasonló törekvés vezérli és a vezetőségek mindent megtesznek ennek érdekében. A zárlat nagyon, kellemetlenül érinti azokat a méhészeket, akik rendszeresen vándorolnak A zárt területen kívüli méhészeket nem szfvesen, vagy egyáltalán nem fogadják járá sónkból más járásokban, mivel jogosan tartanak attól, hogy lappangó fertőzést viszünk területükre. Az alapszervezet egészségügyi dolgozói azonban te- - hetetlenek a fertőző betegségek teljes felszámolásával kapcsolatosan, ha maguk a méhészek elhanyagolják méheiket. Csak így lehet pontosan felmérni a méhek állapotát. A vizsgálatok során szerzett megfigyeléseim alapján szeretnék minden méhésztársat arra kérni, de különösen a kezdő és a kevés családdal rendelkező idősebb méhészeket, hogv nagyobb gondot fordítsanak méheik megőrzésére. „A tisztaság fél egészség“ — tartja a közmondás, s ez nálunk méhészeknél és méheinknél is érvényes. Egyes méhészek elhanyagolt, elavult, régi kaptárakban tartják méhelket. öreg, fekete lépekkel méhészkednek Ezek a betegségek kórokozóját rejtegetik. Egyesek még a tavaszi kaptár-takaritást sem végezték ell A kaptár alján elpusztult méhhullák és viasztörmelék halmozódott fel. Ez ott megpenészedett és tele van kukacokkal Visszataszító látvány ez! Minden méhésznek kellene annyi időt találnia, hogv néhány méhcsaládját szakszerűen kezelje, elvégezve az egészségügyi teendőket. Kétféle fertőző méhbetegség van járásunkban elterjedve: az envhe. illetőleg európai költésrothadás és a nyúlós amerikai költésrothadás. Mindkettő nagyon veszélyes betegség. Ezért minden méhész nagyobb körültekintéssel figyelie méheit, különösen a fejlődés idején a kiterjedt nyitott Hasításokat. Hogyan ismerhetjük fel a szóban forgó fertőző betegségeket? A költésrothadás nak mindig a gyengébb családok esnek áldozatul, amelyekben nincs annyi munkásméh. tgy a megfertőzött álcákat mindjárt a fertőzés után eltávolíthatjuk. Mindig a gyengébb családokra terjedjen ki a figyelmünk. Állapítsuk meg, miért gyenge a családunk. Idős-e az anya, milyen a mézkészlet, vagy pedig nem szenved-e a család valamilyen betegségben. Az enyhe (európai) költsérothadás esetén először is a fertőzött álcák a sejtekben rendezetlenül, nem szabályosan fekszenek. Ezek 3—4 napos korukban vagy pedig bábbá alakulva a sejt befödése után elpusztulnak. Az egészséges álca gyöngyfehér színű, a beteg álca színe azonban megváltozik, először piszkossárgás, majd barna, később sötétbarna. Az elhalt álcák belseje kásaszerü anyaggá változik. Ha gyufaszálat mártunk bele és kihúzzuk, ez nem nyúlik, mint a nyúlós költésrothadás. Később az álcák összeroppannak és megszáradnak. Könnyen kipiszkálhatók a sejtekből, mivel nem tapadnak erősen a sejt falához. A rothadt fiasítás bűzös vagy savanyú szagú. Idővel a sejt födele behor padhat, mint a nyúlós költésrothadásnál. A nyúlós (amerikai) költésrothadás a födött fiasítás betegsége. A fiasítás többnyire kinyújtózkodás után, vagy közvetlenül a sejt befödése előtt pusztul el. Színe sárgásbarna, majd sötétbarna. Alakja megváltozik, és nyúlós masszává lesz. Ha gyufaszálat mártunk bele és kihúzzuk, hosszú cérnaszerűség nyúlik ki belőle. Minél sötétebb a színe, a rothadt tömeg annál jobban nyúlik, majd barnásfekete varszerű anyaggá változik, ami a sejt oldalához erősen hozzátapad. A sejt befödése később behorpad, vagy lyukas marad, mert a méhek a födelet lerágják. A rothadt fiasítás szaga az enyv szagára emlékeztet. Ha a családok átnézésekor gyanús tüneteket veszünk észre és maguk nem tudjuk meghatározni, hogy fertőző betegséggel állunk-e szemben, ajánlatos az alapszervezet egészségügyi felelősét vagy pedig a járási, Illetve körzeti állatorvost hívni. így idejében megakadályozhatjuk a fertőző betegség terjedését. A fertőző méhbetegségek elkerülése céljából fontos, hogy méheinket állandóan figyeljük, gyakrabban bontsunk kaptárt és belülről tartsuk tisztán. A sötét, fekete lépeket, valamint a régi elavult kereteket okvetlen cseréljük ki. Tavasszal a gyümölcsfa virágzásakor építtessünk műlépet, ezáltal megújul a fészek. Ne sajnáljuk a tavaszi serkentést sem, különösen ott, ahol gyengébb a méhek tavaszt fejlődése. Nagyon fontos a téli készlet kiegészítése is, hogy a családok élelme kitartson. Erről már Nagy Kálmán méhésztársunk is terjedelmesen tudósított bennünket a méhészrovatban. A telelést ne hagyjuk későre, legalább szeptember 10-lg fejezzük be, hogy a fiatal méheket ne dolgoztassuk a cukorszőrp átdolgozásával. Fontos, hogy ütőképes, erős családokkal menjünk telelésre, így tavasszal is fejlett családjaink lesznek és ha erős családokkal méhészkedőnk, ezzel a fertőzést is távol tarthatjuk méhesünktől. Viczén István A rajanyákkal szerzett tapasztalataim Amikor tollat fogok, ezt mindig azzal a tudattal teszem, hogy tapasztalataimnak más méhészek is hasznát vegyék. Ahhoz, hogy valaki a méhészet terén csak a legszükségesebbeket elsajátítsa, évek kellenek. Mivel a méhészet sikerének egyik alapköve a kiváló anya, a rajanyákkal szerzett tapasztalataimat ismertetem. Vajon akad-e olyan kezdő, aki sokszor ne állna tanácstalanul kaptárai előtt azzal, hogy honnan és hpgyan váltsa le a kiöregedett, illetve nem megfelelő anyákat. így voltam ezzel én is. Mindent megpróbáltam a sikeres méhészkedésért, így a rajanyák megmentését is. Sok cikket olvastam a rajanyákról, s mint természetes neveléssel nyert anyákról csakis a legjobbat gondoltam. Megmentettem minden rajanyát, amivel éppen még nem késtem el. Nehezen, de így megszereztem a szükséges fiatal anyádat. Pár év múlva rájöttem, hogy a rajanyákat sem lehet válogatás nélkül felhasználni, mert sok közte a kifogásolható. Hányszor megtörtént, hogy azok a családok nem rajzottak meg, amelyektől szerettem volna anyát. így legtöbbször a rajzóhajlamú családoktól mentettem meg az anyákat, aminek az lett a következménye, hogy más évben ezeknek az anyáknak nyolcvan százaléka megrajzott. Említenem sem kell persze, hogy a termelés rovására! Hisz a megrajzott családok nem használták ki a hordást, még ha a rajt vissza ís adtam. A rajzóhajlam továbbra is fennmaradt. De más oldalról is megfigyeltem a rajanyák hátrányát. Sokszor nem tudtam, hogy a családoknál mikor ébredt fel a rajzóhajlam. Megtörtént, hogy a nevelés alatt egy hetes esős hűvös idő keletkezett. A családok nem mondtak le a rajzásról, de a nevelés már nem lehetett kifogástalan. A kikelt anyák elég kicsik és feketék voltak. Amióta mesterségesen nevelem az anyákat, tudom, hogy a fekete anyák nem kapnak kellő gondozást, valami hiányzik a nevelésből. Ez meglátszott az állományomban is. Mindig voltak lemaradt családjaim. Akkor azt hittem, ez így természetes. Ma már tudom, hogy ha jó, kiváló anyákkal méhészkedőnk, szinte egyformán fejlődnek a családok. így érthető, nem voltam megelégedve a rajanvákkal nek ki az anyák, de egyben a rajzást is elkerüljön. A rajanyák hátrányaival ma már teljesen tisztában vagyok. Mégis olyan méhészeknek, akik az anyanevelés terén még csak kezdők és csak a rajanyák megmentése mellett döntenek, az alábbiakat tudom ajánlani. Amit én a következőképpen csináltam: Egy olyan családot, amely mindenben tetszett, rajzásra bírtam. Ezt úgy értem el, hogv már tavasszal a kijáróját nem bővítettem, gyümölcsvirágzásig serkentettem és melegen takartam, így a rajzás szinte biztosan bekövetkezett volna, ha megvárom. A rajzást nem vártam meg! Amikor már láttam, hogy az anyabölcsők födés alatt vannak, az anyát elvettem'a családtól Tovább serkentettem, hogy le ne mondjanak a rajzásról. Tudjuk, az anyát elvesztett család a fiatal anyákkal rajzik meg. Így vártam, amíg az anyák sípolni kezdtek a rajzásra. Azt már tudtam, hogy a fiatal anyák közül egy kikel, amikor észreveszi, hogy már érett anya van valamely bölcsőben, félelmében sípolni kezd. A kikelt anya tütü hangot ad. A bölcsőben kifejlett anyák kvá-kvá hangot hallatnak. Ha a családnál ezt hallottam, fölbontottam, s vártam, melyik részben sípol a már kikelt anya. Ügyesnek kellett lennem, mert az ilyen anva nagyon fürge, könnyen megy egyik lépről a másikra. A féltékeny, kikelt anya sokszor a kivett kereten is sípol, így megfogtam, zárkába tettem s megkerestem a bölcsőben levőket. Könnyen megtaláltam, az ilyen bölcsők vége már annyira le van pucolva, hogy szinte ragyog, ha jól megfigyeltem a fedele már körül volt rágva. Könnyű érintésre levált és vártam amíg az anya kibújik. Utána ez is zárkába került. Mindig annyi anyát kerestem, amenynyit kaptárbontás előtt sípolni hallottam. A kifogott anyákat pároztatókba telepítettem. A pároztatókba a méheket a nevelőcsa' Iádból .vettem. (A betelepített pároztatóval, hogyan járunk el, minden szakkönyvben megtaláljuk.) Majd egy két nap múlva a nevelőcsaládnál az anyák újra sípoltak, egy kikelt, a többi bölcsőben volt. A család felbontásával az anyákat ismét kifogtam. így ment ez az utolsó bölcső keléséig. Minden anya párrrtatóba kerü’t — kivéve ma több szakkönyvet olvasva, megpróbáltam az ajánlott, jó családok megrajoztatását. Ez már jobb eredményeket hozott az anyák minőségében is. Mégsem voltam megelégedve, hisz az anyák megmentése igen sok munkával járt. Rajbölcsőket kalltkázni szinte lehetetlen volt. Egyidős esetleg kettő, három volt .közte. Ha tartalékcsaládokat csináltam, ez még húsz család betelepítéséhez Is sok méhet követeltl Hisz egy tartalék családnak legalább négy keretet kell jól takarnia. Húsz bölcső megmentéséhez tehát nyolcvan keret népessége kell. Nem beszélve arról, hogv a rajzás sokszor még hordás előtt, vagy alatt történik. így a szétosztott családok kiestek a termelésből. Akkor gondoltam arra. jobb ha a családnál kelegyel, amellyet a családhoz engedtem. Sokszor 15—20 anyát is sikerült megmentenem egy családtól. Az anyák szép fejlettek voltak, hiszen tudtam a nevelésről, így állandóan serkentettem és ami fontos, egy kiváló családtól kaptam és csak kevés méhet használtam a pároztatókba. Akinek, illetve akiknek tehát még megfelel, ezt ajánlhatom a leírt módon. Sajnos ez csak kis méhészetben felel meg, de ebből Szlovákiában Igen sok van. Ne használjuk fel tehát válogatás nélkül a rajanyákat. Ezzel a rajzóhajlamot visszük tovább. A rajzóhajlammal pedig erősen csökken a hordás, vagy sokszor teljesen elmarad. Nemigen akad méhész, aki ezt akarná Nagy Kálmán
