Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-06-03 / 22. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. jfintM Ж 4 A szövetkezeti munkaiskolák kere­tében szervezett telnőttoktatás ismét egy sikeresen befejezett évfolyam, az 1977/78-as oktatási évad tapasztala­taival lett gazdagabb. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége mellett ala­­knlt bizottság-, mint a szövetkezeti munkaiskola legfőbb szervezője, most értékeli az elmúlt évfolyam eredmé­nyességét és vonja le a szerzett ta­pasztalatok következtetéseit. Ismét befejeződött egy oktatási idő­szak, amelynek előkészítésekor figye­lembe vették az előző évfolyam során szerzett tapasztalatokat, valamint a szövetkezetek vezető tisztségviselői­nek, az SZFSZ járási bizottságának, az előadók és a szervezésért felelős ak­tívák észrevételeit, javaslatait. Az is­kolázás tartalmát a Haladó Tapaszta­latok Tévé-iskolájának hat leckéje képezte és a mezőgazdasági termelés szervezésének és irányításánál! kér­déseit, a kooperációs kapcsolatok fej­lesztésének lehetőségeit, az üzemen belüli önálló elszámolás előnyeit, va­lamint a mezőgazdasági üzem szociá­lis rendszerével kapcsolatos kérdése­ket taglalta. Ezenkívül további négy olyan politikai-nevelő téma egészítet­te ki ezt az oktatási ciklust, amely a szövetkezeti tagok érdeklődésére tart­hatott számot. Az egyes járásokban a helyi adottságok és szükségletek sze­rint további előadásokkal egészítették ki a szövetkezeti munkaiskola téma­körét A szövetkezeti munkaiskola kereté­ben a szövetkezeti tagok jelentős há­nyada bővítette, növelte képesítését a járási mezőgazdasági igazgatóság és a gépállomás által a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizott­ságával együttműködésben szervezett szakmai nevelő tanfolyamon, ahol a számukra hiányzó szakképesítést, egyes mezőgazdasági gépek és beren­dezések kezeléséhez szükséges jogo­sítványt szerezték meg. Így szövetke­zeteinkben meggyarapodott a trakto­ros-gépkezelő vagy gépjavító jogosít­vánnyal, továbbá állattenyésztő és szarvasmarha-gondozó, vagy kertész stb. képesítéssel rendelkezők száma. A szakmai képzettség Ilyen jellegű növelésének, kibővítésének lehetősége az új bérezési rendszer alkalmazása sorén mind nagyobb jelentőségre tesz szert. Ezért az efsz szerveinek haté­kony közreműködésével a szövetke­zeti tagok képzettsége ilyen jellegű bővítését elősegítő oktatási formák alkalmazásának lehetőségeit kell majd keresni. MIT MOND A STATISZTIKA? A számok, statisztikai adatok talán unalmasak, de aprólékosabb vizsgá­lat és összehasonlítás alapját képezve sok mindent elárulnak. A szövetkezeti munkaiskola 1977/78-as évfolyamának befejezésekor, ez év március 31-én Szlovákiában 663 egységes földmű­vesszövetkezetünk volt. Az oktatási évadban e szövetkezetek 1133 okta­tási központot létesítettek. Az efsz-ek állandó munkatevékenységet folytató tagjainak száma 2S7 ezer 942 volt, közülük a szövetkezeti munkaiskolát 115 ezer 049 szövetkezeti dolgozó lá­togatta, ami a tagok létszámának 44,8 százalékát jelenti. A statisztika számrengetegét beha­tóbban tanulmányozva, néhány érde­kes adatra figyeltem fel. Hatalmas különbségeket mutat fel a részvételi statisztika. A Haladó Tapasztalatok tévé-adásain a résztvevők legmaga­sabb százalékát a Žiar nad Hronom-i járás mutatja ki 70,5 százalékos aránnyal. Ugyancsak ez a járás éli az élen az előadásokon részt vett szö­vetkezeti tagok arányában, 72,1 szá­zalékkal szlovákiai méretben. E téren igen szép eredménnyel dicsekedhet továbbá a Dunajská Streda-i (duna­­szerdahelyi) járás is, mivel a Haladó Tapasztalatok Iskoláján a szövetkeze­tek tagjainak 66,2 százaléka vett részt, az előadásokon pedig 78,6 szá­zalékos részvételi arányt ért el! A ke­let-szlovákiai kerületben a legjobb részvételi számaránnyal (41,7 illetve 41,4 százalék) a bardejovi járás az első. A leggyengébb részvételt a zvo­lení járás (16,7 és 11,1 százalék — az első a haladó tapasztalatok isko­láján részt vevők, a második szám a kiegészítő előadások résztvevőinek arányszáma), a levicei (lévai) járás (20,5 és 20,3 százalék), valamint a koéicei járás (22,0 és 13,5 százalék) érte el. Igen nagy a legjobb és a leg­gyengébb részvételt felmutató járások közötti különbség. Ehhez még hadd fűzzem hozzá, hogy a Haladó Tapasz­talatok Iskoláján, valamint a további előadásokon is 32,7 százalékos a rész­vételi arány szlovákiai átlaga. Tehát e téren is akad még jócskán javítani való. A TUDÄSSZINT NÖVELÉSÉNEK HATÄSA Mindenesetre megállapítást nyert az is — az előző esztendőkben meg­rendezett szövetkezeti munkaiskola évfolyamainak adataival összehason­lítva —, hogy a szövetkezeti tagok érdeklődése az ismeretszerzés e for­mája iránt lényegesen megnövekedett. Az elsajátított ismeretek viszont a szövetkezeti tagok politikai fejlettsé­ge fokának megnövekedését is ered­ményezték, ami a NOSZF 60. és a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére tett szocialista felajánlá­sokban jutott kifejezésre. Hiszen a Nagy Október 60. évfordulójára tett szocialista vállalások összértéke 28 millió 596 ezer korona volt, de a tel­jesítés értékelésekor kitűnt, hogy szövetkezeti földműveseink e vállalá­saikat túlszárnyalták, mivel 47 millió 988 ezer korona, azaz 167,8 százalékos vállalás-teljesítést mutattak fel. A ter­melési feladatok teljesítése mellett komoly munkát végeztek munka- és életkörnyezetük csinosítása, javítása terén. A tudásszint, a szakmai és politikai ismeretek kibővítése tehát nyomot hagy az emberek gondolkodásmód­ján, jól érzékelhető elkötelezett, szo­cialista életszemléletük kialakulásán. Például részben a felnőttoktatás so­rán szerzett képzettségi színvonalnö­­vekedés segítette elő, hogy a Považ­ská Bystrica-i járás szövetkezeteinek tagjai 2757 egyéni vállalással alátá­masztott 10 millió 123 ezer korona értéket képviselő felajánlással Kö­szöntötték a Februárt Győzelem 38. évfordulóját. Vagy a popradi járásban hat kollektív és 225 egyéni vállalás az abraktakarmány és az anyagköltségek megtakarítására, valamint a mező­­gazdasági nyerstermelés, illetve a piaci árutermelés fokozására irányul és összértéke egy millió 330 ezer korona. A lévai járásban a tárnái (farnadi) és a santovkai (szántói) szövetkeze­tekben hét munkaközösség alakult, amelyek a szocialista brigád cím el­nyeréséért léptek versenyre. A senicai járás szövetkezeti dolgozóit a szövet­kezeti munkaiskola arra ösztönözte, hogy versenyt indítsanak az újító mozgalom kibővítése, felújítása és nagyobb elterjesztése érdekében. Ugyanígy a hallott és látott új mód­szerek sok helyütt a tej minőségének javítására, a higiénia betartására, a tej zsírtartalmának fokozására ösztö­nözték szövetkezeti dolgozóinkat. Az elért jó eredmények és a múlt esztendőkkel összehasonlítva észlel­hető általános fejlődés mellett azon­ban az 1977/78-as, a szövetkezeti mun­kaiskola keretében szervezett felnőtt­­oktatás néhány hiányosságát nem szabad szem elől téveszteni. Olyan bírálatot is hallani, hogy az egyes tananyagok állandóan ismétlődnek, anélkül, hogy a hallgatók igyekezetük tényleges eredményeként az oktatási időszak végén legalább a sikeres el­végzést igazoló bizonyítványt kapná­nak. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a Szövetkezeti Munkaiskolát ünnepélyes keretek kö­zött ne csak megnyissák, hanem az erre illetékesek az egész oktatási idő­szak alatt figyelemmel kísérjék lefo­lyását egészen a befejezésig. Nem szabad megfeledkezni az oktatás és az ezzel kapcsolatos mindenfajta te­vékenység ellenőrzéséről. Ebbe a szö­vetkezetek vezetői tisztségviselőit, az efsz önkéntes aktíváját is be kell vonni, hogy minden adódó alkalmat megragadjanak a szövetkezeti mun­kaiskola menetének ellenőrzésére és ahol erre szükség van, gyors beavat­kozással kellő segítségnyújtásra. Nem elpocsékolt energia ez, hiszen a pél­dák bizonyítják, milyen kedvező ha­tással van a tudásszint gyarapítása a dolgozók életszemléletének alakulá­sára és munkaigyekezetük növelésére. Ez pedig olyan érték, olyan tőke, a­­melyet kellőképpen kihasználva to­vábbi lépéssel juthatunk előre szocia­lista szövetkezeti mezőgazdaságunk eredményességének fokozásához, a CSKP KB 11. plenáris ülésén elfoga­dott határozatok mielőbbi maradékta­lan teljesítéséhez. (Obenau) Tekintélyt sokféleképpen lehet sze­­rezni. De legkönnyebben jó szóval,­­emberi közvetlenséggel. Ez nincs szi­gorú szabályokhoz kötve, elérhető olyan egyszerűen is, mint amilyennel Fekete János őrnagy elvtárs rendel­kezik, aki három évtizede a tűzvéde­lem szakaszán munkálkodik. A gyor­san rohanó évek felette is eljártak. Május 8-án ünnepelte születésének 50. évfordulóját. A tűzbiztonsággal 1949-ben kötött örök szövetséget. Ekkor lett tagja a Szlovák Tűzoltószövetség branovót (Baromiak, Nové Zámky-i járás) he­lyi szervezetének. A kiváló képességű fiatal tűzoltóra hamar fölfigyeltek a felsőbb szervek is és ennek köszön­heti, hogy rövid idő után a Hurbano­­vói (Ögyalla) Járási Tűzfelügyelőség dolgozója lett, ahol a területi átszer­vezésig tevékenykedett. 1960-ban át­menetileg a hajógyárban helyezkedett el, majd innen a komárnói hivatásos tűzoltók parancsnokává nevezték ki. Az új munkakörben csupán néhány évet töltött, majd a komárnói járási tűzfelügyelőség tűzkivizsgálási osztá­lyéra került. Nemcsak bajtársai, hanem ismerő­sei is tisztelik, szeretik, de az idegé­nek is bizalommal viseltetnek iránta. Két évtizede tagja a Szlovák Tűzoltó­szövetség komárnói járási bizottsága elnökségének, s elnöke az ifjúsági bi­zottságnak. Amikor a kitüntetések felől érdek­lődöm, magába zárkózik és másról kezd beszélni. Ez is jellemző szerény­ségére, mert nem kérkedik az elmúlt évtizedek során' kapott kitüntetések­kel, oklevelekkel. Bajtársi szeretettel köszöntjük Fe­kete János őrnagy elvtársat, születé­sének 50. évfordulója alkalmából, és a tűzbiztonsági munkájához erőt és jó egészséget kívánunk! Andriskin József Minden traktorunk kék..." II A pribetai (perbetéi) egyesített termelőszövetkezet melléküzemágában egy szocialista brigád működik. Tevékenységük nem mindennapi, nem megszokott. Hogy milyen módon támogatja mind hazánk mezőgépgyár­tását, mind saját mezőgazdaságuk színvonalas termelését, arról az alábbi Írásban szólunk. „EGY JÖ ÖTLETTEL FALAKAT LEHET MOZGATNI..." ESZTERGÁLÓ MEZŐGAZDÁSZOK A monoton, erős zajban elveszett az emberi hang, de a csarnokban dol­gozó esztergályosok ennek ellenére is megértették egymást. Tekintetük, mozdulataik, gesztusaik egész gondo­latsorokat fejeztek ki. — Szokás dol­ga — mondta Gyén Gyula gépbeállító, kinek munkaköre nagy fontosságú. Rajta is múlik, tökéletesek lesznek-e azok az axiális és radiális típusú csapágygörgők, melyeket ebben a csarnokban gyártanak. Gyén Gyula tudatában van feladata fontosságá­nak, „sublerral“ a kezében addig mér, állít, teker a gépen, míg meg nem győződött arról, hogy a masina in­dulóképes. A szemlélődő számára újdonság az, hogyan készül a csapágygörgő. Lacz­­kó Tibor, az egyik gépkezelő munká­ját figyelve, előttem is világossá vált a gyártási folyamat: a gépbe he­lyeznek egy több méter hosszú hen­gerelt acélrudat, melyet a masina a görgő méretére szeletel. Később aztán a gépkezelő szaktudásától függ az, hogy a nagy figyelmet kívánó eszter­­gálás után a csapágygörgő mennyire felel meg a szigorú követelmények­nek. S hogy milyen anyagveszteséggel jár a görgőgyártás, erről Laczkó Tibor tájékoztatott: — Ez attól az anyagtól Is függ, amit a társvállalattól kapunk, de a legdöntőbb szerepe ebben a mi mun­kánk pontosságának, esetleg pontat­lanságának van. Munkacsoportunk tagjai abban a pillanatban, mikor gé­pünkön hibát észlelnek, leállnak. Így a selejt darabok száma minimális. A gépbeállító szavait Lacza Péter, a csoport vezetője is alátámasztotta: — Mint bronzérmes szocialista bri­gád, természetesen nem csupán a darabszám növelésére vállaltunk kö­telezettséget, hanem a minőségi kö­vetelmények betartására is. Kötele­zettségünket ez ideig teljesítjük, ami természetesen annak is köszönhető, hogy szocialista brigád vagyunk. — Gondolom nem szükséges külön hangsúlyoznom, hogy a vontatóeszkö­zök minden nagy szövetkezetnek né­mi problémát okoznak. Itt nem csu­pán a beszerzésükre gondolok, hanem minőségükre, a gépek javíthatóságá­­nak koeficiensére. Ez a gond évekkel ezelőtt nálunk is fennállt, ami aztán kikényszerítette a szikrát, az ötletet: mi lenne, ha felvennénk a kapcsola­tot a brnói Zetor gyárral, s együttmű­ködnénk velük? A terv megvalósult, méghozzá a következő formában: a gépgyár befektetésével szövetkeze­tünkben egy kooperációs üzemet léte­sítettünk, amely csapágygörgők gyár­tásával foglalkozik... Badinka Mátyásnak, a perbetei szö­vetkezet melléküzemága vezetőjének szavai után eltöprengtem: miért fog­lalkozik egy szövetkezet, miért fog­lalkoznak mezőgazdasági dolgozók a gépelemek gyártásával? Mennyiben van ez összefüggésben egy gazdaság mezőgazdasági termelésével...? A felmerülő kérdésekre több választ is kaptam: — Amint már mondottam, gazdasá­gunk elhatározta,'hogy bizonyos mó­don számban és minőségben javítja vontatóeszköz-parkját. A megoldás kulcsát a melléküzemág létrehozásá­ban találtuk meg. Ugyanis ha a mel­léküzemág teljesíti — normaórákban kifejezve — az évi 4 millió koronás összbevételét, az anyagi juttatás mel­lett a gépgyár 5—6 darab traktort bocsát rendelkezésünkre. Természete­sen ezeknek az értékét leszámítják össztermelésünk értékéből. A további választ fenti kérdésemre Jakab Lajostól, a perbetei szövetkezet főgépesitőjétől kaptam: — Az egész „melléküzemági akció“ lényege az 5—6 darab vontató volt, amivel elértük a következőket: trak­torparkunk ma már tökéletesen ki van fejlesztve, s ami szintén lénye­ges, csakis Zetorokkal, tehát egy tí­pusú „kék traktorokkal“ dolgozunk. Ez annyit jelent, hogy jóformán meg­szűntek az alkatrész-gondjainkv s még a csúcsmunkák idején sem okoz gon­dot az, ha esetleg több traktorunk „robban le“ egyszerre. A leállt gépek Badinka Mátyás, a melléküzemág vezetője és Lacza Péter csoportvezető a csapágygörgők ellenőrzése közben. <2 Nagy figyelmet követel Gyén Gyula gépbeállító munkája. (A szerző felv helyébe állandóan újakat tudunk ál­lítani. Tehát melléküzemágunk dolgo­zói teljes mértékben a mezőgazdasá­gi termelést szolgálják, amihez Badin­ka elvtársnak biztosan lesz még hoz­záfűznivalója. A melléküzemág, s egyben az itt dolgozó szocialista brigád vezetője át­vette a szót: — Annak ellenére, hogy a mellék­üzemág 33 alkalmazottjának eléggé igényes a feladata, a brigádtagok szükség esetén közvetlenül is részt vesznek a mezőgazdasági munkála­tokban. Ha például szükség van trak­torosra, a volán mögé ülnek, s ha be­következnek a csúcsmunkák, az üzem­egység — bizonyos időre — teljesen leáll. Most például „a fő témát“ a répaegyelés alkotja. Kinek mikor lesz ideje arra, hogy családtagjaival ki­egyelje azt a 34 ár cukorrépát, amit minden tagnak haladéktalanul el kell végeznie. A bronzérmes, jelenleg Is verseny­ben álló szocialista brigád sorra tel­jesíti vállalásait, s amint ezt Zahor­­csek Zoltán, e szövetkezet személy­zeti osztályának vezetője, a gazdaság szocialista kötelezettségvállalásainak a „gondnoka“ elmondta, a brigád tel­jesíti a Februári Győzelem 30. évfor­dulójára vállalt kötelezettségeit Is. A munkahely rendben tartása, a for­• ) gácstároló kibetonozása, a csúcsmun­kákban való részvétel és más hasonló akciók mind-mind a brigád jó mun­kájának keze nyomát dicsérik. A cso­port tagjaiból nem hiányzik a kezde­ményezőkészség sem. Ezt bizonyítják Badinka Mátyás szavai: — Egy összejövetelünk alkalmával egyik brigádtagunk felvetette: mivel az acél hazánkban is fontos nyers­anyag, mi lenne, ha nagyobb gondot fordítanánk a forgács összegyűjtésé­re, leadására? A javaslatot tett követ­te és az eredmény sem maradt el. A KOVOŠROT nemzeti vállalat fennállá­sának 30. évfordulója alkalmával ki­hirdetett verseny keretén belül egy tv-készüléket nyertünk. Amint erről a fentiekből is meg­győződhettünk, a melléküzemág szo­cialista brigádjának tagjai becsülete­sen, teljes energiájukkal a szocialista mezőgazdaságot támogatják: mind ha­zánk traktorgyártását — amely kihat egész mezőgazdaságunkra — mind a perbetei gazdaság össztermelését. S hogy az utóbbi mennyire szívügyük, ezt elárulja az egyik brigádtag né­hány egyszerű, de nagyon lelkes és nagyon kifejező szava: „Ha körülnéz gazdasági udvarunkban, vagy . kint a határban, egyre biztosan felfigyel majd: az összes traktorunk színe — kék...“ Kalita Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents