Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-05-27 / 21. szám
Ш*. május 27, SZABAD FÖLDMŰVES 13 A bizalom forrásai Teljes erővel rajtolni, aztán pedig fokozni az iramot. A sportolónak szóló tréfás edzői utasítást sokan ismerik. 0- hatatlanul erre a szólásra emlékeztet egy komolyabb téma, Jakab Lajos, nevezetesen az, a Perbetei Efsz hogy az aratás- főgépesítűje. ra való felkészülés jegyében mit tudunk produkálni a kombájnok technikai és műszaki előkészítése terén. A VI. ötéves terv előirányzataival összhangban a gépiparnak 49 ezer traktort és több mint 10 ezer kombájnt kell szállítania a mezőgazdaságnak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az a nagy átalakulás, amely erőteljesen a szocialista átszervezés befejezése után kezdődött a mezőgazdasági termelésben, tovább tart, s ennek egyik nagy fontosságú területe a további gépesítés. Az immár hagyományosnak számító gépesítési területek — gabonaaratás, kukorica-betakarítás — mellett az elmúlt években nagyot haladt a cukorrépa, több más ipari növény, a burgonya és jónéhány zöldségféle termelésének és betakarításának a gépesítése is. Nem véletlen tehát, hogy eszközök és gépek iránt az elmúlt években nagyobb volt a kereslet, mint a piaci kínálat. Ugyanez az összefüggés a pótalkatrész-ellátás terén is érezteti hatását. Laikusként, külső szemlélőként Is észre lehet venni a gépesítók ízzadó-gyöngyöző homlokát, mindennapi gondját: hogyan biztosítják az időszaki munkák végzéséhez szükséges gépek alkatrészpótlását, a javításhoz szükséges eszközt és anyagot. Az akadozó pótalkatrész-ellátásról már sokan írtak, s talán az én cikkem sem lesz az utolsó, örvendetes viszont, hogy az egymásra mutogatás, a felhős tekintetek, az előállító vagy a forgalmazó bírálásának ideje mindenesetre elmúlt. Valami jó elszántság érződik a munkában: a „nincs más választás*’ elszántsága. Az elmondottak gyakorlati megvalósulásáról a közelmúltban az a beszélgetés is meggyőzött, melyet Jakab Lajossal, a Pribetai (perbetei 1 Efsz főgépesítőjével, valamint Gyarmati Rudolf műhelymesterrel folytattunk. A szövetkezet kombájnállományát Nyiva és Koloszkombájnok képezik. A termelési folyamatbán elsősorban a Kolosznál gyakoribbak a meghibásodások, melyek műszaki kivitelezése összetett. Az előálló üzemzavarok százalékaránya legmagasabb a variátoroknál. Itt a perselyek gyakran kiverődnek, a szorítócsavarok megszakadnak. A megnyúlt időszaki munka — a gabonaaratáson kívül ma már a kukorica és a napraforgó betakarítása is a kombájnokra hárul — úgyszólván maximális igénybevételt jelent. A szövetkezet pótalkatrészkészletének jelenlegi hiánycikkét az ékszíjak és a különböző típusú csapágyak képezik. Az elmondottak ellenére a szövetkezet gépjavító szakemberei között jó a közhangulat. Erre utalnak a főgépesítő szavai is. — Az alkatrész beszerezhető, csak tudni kell, hogy honnét és főképpen mikor. A hiányzó alkatrészeket pedig hat aranyból lennének, akkor is megcsinálnánk. A hátráltató tényezők ellenére, tőlünk akár két hét múlva is kezdődhetne az aratás. Gépeinket e rövid „lefutási“ időszak alatt is rajtra kész állapotba tudnánk helyezni. Érdemes hát elgondolkozni rajta: mi a „titka“ mégis — mert nem titok persze —, hogy gondok, nagy feladatok között is rend, nyugalom, bizakodás uralkodik. Ebben — elsősorban — közre-. játszik a munkára, a gazdasági feladatokra összpontosuló figyelem, a nehézségeken felülkerekedni vágyó tettrekészség, a nekigyflrkőzés és a mindezzel együtt járó biztonság és nyugalom, mely a nagyon jnély és erős bizalomban nyilvánul meg. Egy nép bizalma ez. Tulajdonképpen nincs semmi csodálatos ebben a derűlátásban, ebben a bizalomban. Hisz közel harminc esztendő alatt, a szövetkezeti eszmének sikerült megoldania minden nehéz feladatot, minden próbatételt. A mostani — a pótalkatrészellátásban mutatkozó — nehézségek sem választhatók el tehát a mögöttünk álló közel három évtized győzelmeitől: a bizalom tulajdonképpen ebből táplálkozik. „Ha az alkatrészek aranyból lennének, akkor is megcsinálnánk.“ A főgépesítő bátor, tettrd kész, céltudatos kijelentése mögött természetesen ott van a szövetkezet kiváló szakembereinek: Sukola István, Sörös János, Pinke Albert tevékenysége is. Hogy házilag több alkatrészt elő tudnak állítani, az éppen az ő érdemük. A pótalkatrész-ellátásban mutatkozó kimaradások eredményes áthidalásának egyébként nagy tartalékai vannak. Az alkatrészellátásban mutatkozó nehézségek eredményes leküzdésének gyakorlati eredményeiről az elmúlt időszakban több szövetkezet gépesítőjének a véleményét kértük ki. Sajnos, pár helyen csak halogató választ kaptunk. — Csak jöjjenek az elvtársak később, ugyanis akkor fogjuk felnyitni a „beteg“ kombájnok belsejét, s a diagnosztikai vizsgálatok után majd referálunk. A kombájnok javításának halogatásában több helyen közrejátszott a műhelyek korszerűtlensége, s korlátolt befogadóképessége. De éppen a perbetei példa bizonyítja azt, hogy a kombájnokat az időszaki munka után kell átvizsgálni. Az ő műhelyeik is szűkösek. De éltek a közmondással: Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel. Vagyis — a mondásnak megfelelően — a szűkösnek bizonyuló műbelytért a kombájnok vágószerkezetének a leszerelésével tették tágasabbá. Még valamit! Több szövetkezetben a hiányzó alkatrészek közül talán a legnagyobb problémát a dobkosár beszerzése jelenti, amit házilag a legnagyobb jóakarat mellett sem lehet megjavítani, vagy előállítani. Az illető szövetkezetek gépesítői a dobkosarak meghibásodását többnyire nem a saját kombájnvezetőik, hanem a sziklás, köves csehországi talaj rovására írják. Tudtunkkal viszont ha az úgynevezett biztonsági körmös tengelykapcsoló nincs szorosan bekapcsolva, akkor ez automatikusan kikapcsol, ha a kombájn előverője követ vesz fel. Ehhez természetesen szükségszerű az előverő utáni ülepítő tisztántartása is. Mindez a gépet kezelő és irányító ember lelkiismeretességétől függ. A gépek száma, teljesítőképessége tehát nem dönt el mindent. Műszaki állapotuk, karbantartásuk, a gépi munka szervezettsége legalább ennyire fontos. Erre legkésőbb most kell tehát gondolni — ott is, ahol esetleg eddig erre nem gondoltak — a tavaszi munkákat követő, mindig nagy feladatokat hozó gabonabetakarítás előtt. Cs. L. elmélyülését szolgálja gazdag tapasztalatokkal rendelkező napraforgó-termesztő gazdaság ez ... Tagja a Bácsalmási Napraforgótermelési Rendszernek, s tavaly 241 hektáron a megye negyedik legjobb átlaghozamát érte el. Korábban persze már huszonnégy mázsás átlaghozamuk is volt. Tavaly úgy alakult a vetésforgó, hogy kukorica után kellett vetniük a napraforgót. E területen az előző évi szárazság miatt sok volt a vegyszer-maradvány, ami sajnálatos tőkiesést okozott a napraforgónál. Itt kell még elmondani, hogy a termelőszövetkezet szemesekből önellátó. Mint már említettem, az állattenyésztési ágazatot sertéstenyésztésre szakosították. A tehénállomány felszámolása, illetve a gazdasági épületek átalakítása és korszerűsítése után jelentősen növelték a sertések létszámát. tgy a múlt évben már kilencszázzal több, vagyis összesen két és félezer hízott sertést tudtak értékesíteni. Az állomány hatvanöt százalékát KA-HYB sertések adják. Sajnos a régi épületekben ezek a sertések nem képesek maradéktalanul beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. A kocánkéntl malacelválasztás átlaga 18,65 darab, az átlagos napi súlygyarapodás 50—60 dekagramm között váltakozik, az egy kiló sertéshús kitermeléséhez felhasznált erőtakarmány mennyisége pedig meghaladja a négy kilót. Hogy a lehető leggazdaságosabbá tegyék a termelést, mindössze huszonkét százalék ipari keveréktakarmányt etetnek a sertésekkel. Később Juhász József mérnök főmezőgazdásszal az idei elképzelésekről és célkitűzésekről beszélgettem. A többi között hangsúlyozta, már a termés megalapozásakor elkövettek mindent annak érdekében, hogy az idén még gazdagabban teremjen a a föld. Elsősorban gabonából és kukoricából szeretnének többet termelni, de a napraforgó hozamát is javítani kívánják. Terveikben szerepel még a szőlészet bővítése, a szőlő-. valamint a gyümölcstermelés eredményesebbé tétele. Gondoltak a sertéstenyésztés fejlesztésére is. Ügy tervezik, hogy két darab négyszáz férőhelyes malacneveidét létesítenek, ahol a malacokat ketrecekben helyezik el, bogy jobban kihasználják az alapterületet. A felszabaduló istállókat pedig hizlaldává alakítják, és így évente további közel hét és félszáz darabbal több vágóállatot értékesíthetnek. Nemes igyekezetük a társadalmi és a csoportérdekekkel is összhangban van, a piaci ellátottság javulását, a termelőszövetkezet gazdasági felemelkedését és a szövetkezeti tagok jólétének elmélyülését szolgálja. Kádek Gábor Kunbaján száznegyvennél több családi ház épült az utóbbi tíz évben, s ma is több ház van épülőben. (A szerző felvételei) Az öntözéshez nemcsak víz kell A rendelkezésünkre álló víz értékes része nemzeti vagyonúnknak. Fontos termelési tényező. Ezért a vízzel való gazdálkodás nemcsak az érintett gazdaságok magánügye. Ján Tkáő, a somotori (szomotori) Öntözési Kutatóintézet igazgatója az öntözés fontosságáról a következő példát említi: — Közismert tény, hogy a növényeknek egy kilogramm szárazanyag előállításához körülbelül ötszáz liter vízre van szükségük. Könnyű kiszámítani, mennyi vizet Igényel például egy hektár szemes kukorica 6 tonnás hektáronkénti szemtermés előállításához. Nem kevesebb mint 4,5 millió litert, az egész tenyészidő folyamán. Ha tehát az éghajlati és időjárási viszonyok miatt hiányozna a talajból az előirányzott termésnek megfelelő vízmennyiség, akkor azt pótolni kell, mert különben nem válnak be a számítások. A nagyobb hektárhozamok eléréséhez egyedül már nem elegendő a jó minőségű talajelőkészítés, s a különféle műtrágyák, gyomirtó vegyszerek alkalmazása. Ahhoz, hogy a növény egyenletesen fejlődjön, meg kell adni számára a szükséges vízmennyiséget. # Az elért eredményeikből mondana néhány konkrét példát? — Szemes kukoricából 10 tonna, lucernából 12 tonna, vörösheréből 14 tonna, cukorrépából 70 tonna és a fűfélékből 25 tonna átlagtermést értünk el. Tudományos kísérletek igazolják, hogy szakszerű öntözéssel a cukorrépánál 30—40, a szemes kukoricánál 30—40, a lucernánál 40— 50, a fűféléknél pedig 100—120 százalékkal lehet nagyobb hozamot elérni. A trebišovi (terebesi) járás a 6. ötéves tervidőszakban 212 200 tonna szemes terménnyel akar hozzájárulni a kerület egymillió tonna vállalásához. Pártunk következetes agrárpolitikája, az élelmiszer, a gabona és szemes termény önellátására törekvésünk is azt diktálja: minden eddiginél jobban hasznosítsuk az üzemi tartalékokat, lehetőségeket. Ha szomjas a föld, öntözni kell! Ján Tkáő, a szomotori Öntözési Kutatóintézet igazgatója nem titkolja, hogy a terebesi járásban még mindig akadnak üzemek, ahol az öntözést nem mint termésfokozó tényezőt tartják számon, hanem csak mint alkalmi munkát és végső megmentőt a növény teljes elpusztulása előtt. A talaj vízellátottságát és a vízszükségletét csak szemre és nem pontos felméréssel állapítják meg, nem állítják arányba a talaj vízkészletét és a növény vízigényét. A terebesi járásban több mint nyolcezer hektár terület öntözhető. Jelenleg tehát tizenkét gazdaságnak van öntözési lehetősége. Olexa Páltól, a járási meliorációs vállalat öntözési osztályénak vezetőjétől megtudom, hogy a Tušice—Trebišov öntözési hálózatot tavaly 58,4 százalékra, a bodrog—kameneci hálózatot csak 23,2 százalékra és negykaposí hálózatot egyáltalán nem használták ki. A Szomotori Magtermesztő Állami Gazdaság a 2896 hektárból csupán ötszáz hektárt öntözött. Az állami gazdaság egyik szakembere (kért, hogy né említsem a nevét) méltatlankodva mondja: — Igaz, hogy tavaly csak 23,2 százalékra használtuk ki az öntözési lehetőséget, de emiatt bennünket bírálni igazságtalan lenne. — Az öntözéshez nemcsak víz kell, hanem nagy összegű beruházás is — folytatja. — Továbbá 30—40 százalékkal növekszik a területre számított termelési költség, jóval nagyobb lesz például a talajerő-visszapótlási követelmény, meg aztán őszintén szólva munkaerőhiánnyal is küzdünk. A fiatalok nem szívesen vállalják ezt a nehéz és ugyanakkor idényjellegű, tehát nem állandó munkát. Az idén 2033 hektárt öntözünk. Gondosan felkészültünk az öntözésre, az öntözőhálózatunkat kijavítottuk. Cukorrépát, silókukoricát, lucernát és a legelőt fogjuk öntözni. És természetesen a zöldségféléket. A Streda nad Bodrogom-i (bodrogszerdahelyi) Állami Gazdaságban tavaly jól kihasználták az öntözési lehetőségüket. Az idén 277 hektárt fognak öntözni. A zöldségfélék öntözését már megkezdték. Később a cukorrépát és az évelő takarmányokat is öntözni fogják. Hat nagy teljesítményű öntözőgépet vásároltak. A tušice—trebišovi öntözőhálózatból a parchovanyi szövetkezetben 1218 hektárt, a vojőíceiben 327 hektárt, a dvoriankyi szövetkezetben pedig 178 hektárt lehet öntözni. Az egyes gazdaságoknál az a legnagyobb baj, hogy még a hagyományos technikát alkalmazzák, tehát igen drágán és fáradságos munkával öntöznek. Nézzünk meg egy olyan gazdaságot is, amelyik már az új öntözési technikát és technológiát alkalmazza. Az első utunk a parchovanyi gazdaságba vezetett, ahol olykor az altalajvíz, olykor a szárazság nehezíti a kertészek munkáját. — Szövetkezetünkben április 15-től öntözünk, tizenöt hektár zöldséget és nyolcvan hektár évelő takarmányt — magyarázza a szövetkezet elnöke. A réten elbűvölő kép tárul elénk: számtalan öntőzőszárnyból sisteregve tör elő a víz, enyhítve a szárazságot. Szinte érezzük, milyen mohón issza a föld az életet adó vizet. — Egy pillanatig sem vitatom az öntözés hasznosságát és jövedelmezőségét, nálunk az öntözött területen a cukorrépa 2 tonna többlettermést hoz —toldja meg a szövetkezet elnöke. — Az öntözött rétjeinkről több mint tíztonnás szénatermést érünk el. Több ilyen öntözőgép kellene — mutat az egyikre —, dehát drága, sok pénzbe kerül. A nagykaposí szövetkezet saját erejéből száz hektár zöldségest öntöz. Galgóczy Tibor, a közös gazdaság elnöke bosszúsan mondja: — Már két évvel ezelőtt át kellett volna adniuk az öntözőhálózatot, de a mai napig sem adták át. Érthetetlen, hogy miért késnek vele. Bővíteni akarjuk a kertészetet, de víz nélkül, öntözés nélkül nem érdemes. Kell a friss zöldség. Több gazdaságban gépeket és berendezéseket vásároltak és így saját forrásukból nyolcszáz hektár zöldségféle öntözhető a járás területén. Persze ez a terület lényegesen növelhető, ha a megrendelt berendezéseket a gazdaságok időben megkapják. Több gazdaságban panaszkodtak, hogy az öntözéshez nincs szakemberük. A szünidőben segítenek a diákok. Sajnos, eljön a szeptember, a diákok, akiket az öntözésnél foglalkoztattak, mennek iskolába. Több gazdaságban arról is meg akartak győzni, hogy nincs nagy eltérés a hektárhozamban az öntözött és öntözetlen területeken. Bizonyára a gazdaságok szakemberei nincsenek tudatában annak, hogy az öntözés egymagában nem művel csodákat. Gazdag termés csak akkor érhető el, ha az öntözést megfelelő agrotechnikával kapcsolják össze. Az alapos trágyázás, jó talajmfivelés, gondos vegyszérezés és a termesztett fajta körültekintő megválasztása mind-mind olyan fontos tényező, melyek együttes hatása nélkülözhetetlen a kimagasló eredmények elérése szempontjából. Befejezésül csupán annyit szeretnék még elmondani, hogy fontos és elengedhetetlen, hogy az öntözésre berendezkedett üzemekben feltétlenül legyen egy állandó kollektíva, amely képes az öntözés szakaszán kitűzött célok szakszerű megvalósítására. Különösen a nyári hónapokban van erre szükség. A napi nyolc óra öntözési tilalom ellenére is lehetséges a berendezések hatásos üzemeltetése, feltéve, ha az éjszakai órákat is kihasználják, mint ahogyan azt a prachovanyl, felovcei és a dvoriankyi szövetkezetben tavaly tették. Illés Bertalan
