Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-05-27 / 21. szám

1978. május 27. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A vörös vándorzászló kötelez... Bárhogy is vesszük, nagyfokú társadalmi el­ismerés Csehszlovákia kormánya és a Szak­­szervezetek Központi Tanácsa Vörös Vándor­zászlajának birtokába jutni. Ezáltal nemcsak a dolgozó kollektívák szorgalma, példamutatása, áldozatkészsége, új iránti fogékonysága, kez­deményező készsége van nagyra becsülve leg­felsőbb állami és szakszervezeti szerveink ál­tal, hanem a gazdaság vezetőinek, szakembe­reinek jobbra, tökéletesebbre törekvése Is, be­leértve a tudomány és technika legújabb isme­reteinek gyakorlati felhasználását, a termelés­ben és az irányításban egyaránt. Ilyen megérdemelt elismerés illette nemrégiben a Slovenské Pole-i (Or­­f(Ildi) Állami Gazdaságot is, főleg az 1977-es évben elért kiváló eredmé­nyeiért. Mert nagy lépést tettek elő­re. különösen, ha az előző évek ered­ményeihez hasonlftfuk a múlt évit. A mezőgazdasági nyerstermelés tervét például 104,4 százalékra teljesítették, ami az elért magas, járási átlagon fe­lüli hektárhozamokban is kézzelfog­hatóan megmutatkozott. A 3600 hek­táros állami gazdaságban például bú­zából 53,03; tavaszi árpából 62,50; szemes kukoricából 01 mázsát takarí­tottak be hektáronként, de cukorré­­ból is gazdagabb termést takarítottak be, mint a járás számos szövetkezete, állami gazdasága. Ugyanakkor nagyon előreléptek a tejtermelés szakaszián: a tavalyelőtti 2800 literes fejési átla­got tavaly már 3347 literre emelték. Beszélő számok ezek! Mindennél jobban bizonyítják: nagyon is érdemes megteremteni és szüntelenül ápolni a közvetlen kapcsolatot a kollektívák­kal, s széleskörűen kibontakoztatni a szocialista munkaversenyt, nemcsak az egyes csoportok között, hanem a csoportokon belül is. Érvényesíteni a termelési verseny íratlan törvényét, illetve aranyszabályát: segíteni az el­­maradozókat. Mert hiszen köztudott, valamennyi munkacsoportban akad gyöngébb teljesítményt nyújtó dolgo­zó, s néhol nem is kevés. Ha ezek mind felzárkóznak a közepesek mögé, máris sokat tettek az előrehaladást illetően. Ebben a gazdaságban csakis így ér­hették el a már említett kiemelkedő termelési eredményeket. Továbbá azt, hogy — ugyanazon nagyságú termő­­területen 1975-ben csak 50,5 milllő korona termelési értéket könyvelhet­tek el, viszont a múlt esztendőben mér közel 03,5 millió koronát, ami hétmillió korona többlet. Mi volt ennek a gyors fejlődésnek a fő Indítéka? Elsősorban összhangot teremtettek a két fő termelési ágazat — a növénytermesztés és az állatte­nyésztés — között. Ezt a legfőbb célt sikerült is elérniük. Az állattenyész­tés fejlesztésére fordítják a fő figyel­met. Ennek rendelik alá a növényter­mesztést. Ezzel el akarják érni, hogy az állattenyésztés az eddiginél még jövedelmezőbbé váljon. Természete­sen, az állatok hasznosságának foko­zását Is nagy mértékben előtérbe he­lyezve. Rá is szorul az állattenyésztés fej­lesztésére, s a termelés korszerűsíté­sére, a munkakörülmények lényeges javítására ez a gazdaság, hiszen a gazdasági épületek jócskán elavultak, elhasználódtak. S megvannak-e ehhez az előfeltételek? Még teljes mérték­ben. nincsenek, de minden remény megvan rá, hogy meglesznek. Ez kor­követelmény! Például úgy korszerűsí­tettek egy sertéstelepet az idén, hogy az üzemelt. Erre 8,5 millió korona költséget fordítottak. A korszerű, 000 férőhelyes tehénfarm építését a jövő évben kezdik, s ugyanabban az évben kezdi meg üzemelését Dolný Cho­­táron (Alsóhatár) egy 000 férőhelyes üszőnevelde. Olyan üszők nevelését tűzték célul, amelyek tehénsorba állítása után, az első laktáció ideje alatt, 18—25 liter tejet adjanak naponta. Mindenképpen szólni kell még a baromfitenyésztésről. Cgy hisszük, so­katmondó: 150 ezer naposkacsa érté­kesítésére, 20 vagon kacsahús és 25 vagon csirkehús évi termelésére ren­dezkedtek be. Az utóbbiak esetében magas szintű gépesítés érvényesül. A takarmányozás például teljesen auto­matizált. Ez annál figyelemre mél­tóbb, hogy régi istállók padlástere hasznosul ily módon, csirkehústerme­­iésre. Mint már a cikk bevezető részében utaltunk a szocialista munkaverseny­re, ebben a legfőbb szerepet az egy bronzérmes és egy ezüstérmes szocia­lista brigád viszi, továbbá az az öt a múlt esztendő I. évnegyedében 100 korona értékű takarmánnyal 132 ko­rona termelési értéket hoztak létre, ugyanakkor az idei első évnegyedben már 148 koronát, ami 16 korona kü­lönbözet a takarmányhasznosítás ja­vára. Végkövetkeztetésül: a csaknem hat­­száz állandó dolgozó szívből örül a szövetségi kormány és a Szakszerve­zetek Központi Tanácsa Vörös Ván­dorzászlajának, mely az eredményes munka, a derekas helytállás magas szintű, s méltó elismerése. Lankadat-Emlékezés egV melegszívű peda­gógusra Lombos Kornél, az állami gazdaság igazgatója, Németh Jenő mérnök, mi­niszterhelyettes és Šarina elvtárs, a Szakszervezetek Központi Tanácsa képviselőjének kezéből átveszi a vörös vándorzászlót. munkacsoport, amely a megtisztelő szocialista brigád cim elnyeréséért versenyez. S melyik az ezüstérmes brigád? Az anyakacsákat tenyésztő-gondozó, К i- 1 á c e к 6 Ignác vezette kollektíva. A brigádtagok nagy többsége 10—11 éve dolgozik ugyanott, nagy szakértelem­mel, odaadással. Nagyon elismerően nyilatkozott róluk a gazdaság főüzem­gazdásza: „Nemcsak akarnak, tudnak is kiváló eredményeket felmutatni, jól összeforrott, kezdeményezőkész, pél­damutató brigád, elmélyült felelős­ségérzettel, szocialista hozzáállással a munkához.“ Nyomában jár Dóra Zoltán ka­csa-, csibekeltető brigádja, űk Is sze­retnék mielőbb kiérdemelni az ezüst­fokozatot. Erre mód és lehetőség van. Rajta! Miként akarják megtartani a gazda­ság dolgozói, vezetői — Lombos Kornél igazgatóval az élen — a nagy­fokú társadalmi elismerést jelentő vörös vándorzásziőt? Még jobb, még áldozatkészebb munkával, céltudato­sabb szakmai-politikai felkészültség­gé], a vezető-dolgozó kapcsolat még hatékonyabbá tételével, a 140 kommu­nista nevelő-felviiágosftó és irányító munkájának tökéletesitéséve), a nö­vénytermesztés szakaszán jobban összhangba hozni a műtrágya- és vegyszerhasználatot az agrotechnikai előírások betartásával, a takarmány­termesztés és betakarítás, valamint szakszerű tárolására, a gépesítés színvonalára több figyelem fordítód­jék. A takarmányfelhasználást ille­tően dicsérhető az előrehaladás: míg lan szorgalommal, még nagyobb áldo­zatvállalással és kezdeményezőkész­séggel munkálkodjanak azon. hogv a gazdaság ez évi 7—8 százalékos ter­melésfejlesztési tervét példásan túl­teljesítsék, s a múlt évinél is gazda­gabb terméshozamokat, az állatte­nyésztés még jövedelmezőbbé tételét érjék el. Ez a nemes cél elérhető, ha kommunisták, pártonkfvüiiek vállvet­ve, igyekezetüket meghatványozva se­rénykednek, az évnek minden szaká­ban, hetében, havában. Valóra váltva ezáltal а XV. pártkongresszus, vala­mint a CSKP KB legutóbbi plenáris ülésének a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésére vonatkozó határo­zatait. (kovács) Száz évvel ezelőtt született CZABÄN SAMU, Rožfíaván (Rozs­nyó), szegény cipész gyermekeként. Már a város népiskolájá­ban a legjobb tanulók közé tartozott. Miután a gimnáziumot és a főiskolát elvégezte, Presovon beiratkozott a tanítóképző­be. Mint kezdő tanítót Myjavára helyezték. Innen azonban ha­mar elkerült, mert nem volt hajlandó aláírni a meghamisított választási jegyzőkönyvet (a kormánypárti jelölt győzött, nem pedig a szavazatok többségét szerző ellenjelölt). Büntetésből egy Temes megyei kis faluba, Klopédlába helyezték. Tanított másutt is, de mindenütt hallatta szavát; az igazságtalanság ellen lázadt. Czabán Samu, haladó szellemű pedagógus, a tanítók körében végzett szervező-Ielvilágosító munkát. Emiatt 1914-ben elbo­csátották állásából, s Budapesten tengette életét. Később ki­törő lelkesedéssel köszöntötte az 1919-es „őszirózsás“ forra­dalmat, melynek egyik előkészítője volt. A Magyar Tanácsköz­társaság idején nemcsak a néptanítók ügyeit intézte a Közok­tatási Népbiztosságon, hanem Budapest III. kerületi munkás­­tanácsának is elnöke volt. A tanácsköztársaság letörése után őrizetbe vették. 1921-ben barátai, elvtársai Kosicére (Kassára) csempészték át, ahol — mint rozsnyói születésűnek — sikerült megkapnia a csehszlo­vák állampolgárságot. Tanítói állás kapott az akkor Csehszlo­vákiához tartozó Berehovon (Beregszász). Tanítványai rajong­tak a melegszívű pedagógusért. De szerette őt Szlovákia ak­kori haladó szellemű ifjúsága is, hiszen 6 szerkesztette a JÖ BARÁTOM kiskönyvtárat. Képes olvasókönyvet, diák-témájú színdarabokat írt. Sok cikke jelent meg haladó szellemű la­pokban. ÜJ KORSZAK címen antifasiszta nagy lapot Is szer­kesztett. Czabán Samu 1921 óta tagja volt a CSKP-nak, s ez szálka volt a csehszlovák hatóságok szemében. Tanítói pályafutásának végére a magyar reakció tett pontot: Jaross Andor, a Nemzeti Párt hírhedt képviselője interpellált a parlamentben tényke­dése elleni Az izig-vérlg kommunista pedagógust nyugdíjazták. Azután is számos cikket írt a szocialista nevelés érdekében. Amikor Kárpátalját Magyarországhoz csatolták, a Héjjas-féle „rongyos gárda“ tagjai Szevljus — Nagyszőllős városában eb fogták, s 1942. december 16-án halálra kínozták ... Gyóry Dezső — akinek lapjában Czabán Samunak sok cikke megjelent — regényt Irt róla „A veszedelmes ember“ címmel, mely Budapesten Jelent meg, 1950-ben. A melegszívű, kommunista pedagógus emléke nálunk is örökké éljen! (mártonvölgyi) Czabán Samu utolsó fényképe. Derűs öregkor Tavasszal múlt száz ösztendős a Zád. Dvorníky-1 (szádudvarnokl) Sza­bó János bácsi. Nagyon szereti az embereket. Szívesen elbeszélget min­denkivel, ha nem szomorú dolgokról van szó ... Neki is voltak nehéz napjai, de ar­ról nem szívesen beszél. Az első vi­lágháborúban a lóistállóban bőrfertő­zést kapott és kórházba került. Ami­kor meggyógyult, újra a frontra ke­rült. Amit ott átélt, arról nem akar beszélni. Egy derűs emlék radt katónaéveiből. azonban megma­— A gyakorlótéren egy ízben azt a nótát kellett énekelnünk, amiben az is benne van, hogy „ .. .piszkáld ki baka, piszkáld ki. Nem piszkálom, egye meg a fene, hadd maradjon ben­ne“. Nos, egy szlovák ajkú bajtárs ajka nem mozgqtt az énekléskor. Hogy miért nem, magam sem tudom. A százados szörnyen megharagudott érte. Kardjával a katona felé vágott, s az a puskájával védte ki az ütést. A kard kettétört. Jóformán csak a markolata maradt a kezében. Fél karddal nem Inthet vezénylés közben a katonáknak. A század laktanyába Irányításával engem bízott meg a kardjatörött tiszt. Ez volt katonásko­dásom legérdekesebb története — mondta János bácsi. Amikor az I. világháborúból haza­került, padlásán volt vöröskatonákat rejtegetett, oda hordott fel nekik élel­met, persze titokban. Az elrejtettek viszont arról beszéltek jólelkfl, meg-János bácsi szívesen beszélget, magyaráz... értő „házigazdájuknak“, hogy mit kell majd tenni, ha újra eljön az idő: a nincsteleneknek, szegényparasztoknak szétosztani a nagybirtokokat, kézbe venni a hatalmat. А II. világháború idején a község bírája volt. Közvetlenül a felszabadu­lás után megszervezte a szovjet kato­nák élelmezését. Később meg a szö­vetkezeti gazdálkodást népszerűsítet­te, amellett agitált. Valőra vélt az, amit a Nagy Októberi Szocialista For­radalomban részt vett vörőskatonák jósolgattak neki, János bácsi a tettek embere. Még most is dolgozik. A "munka élteti. Fü­vet kaszálgat, hogy legyen elég tej az unokáknak, dédunokáknak — vagyis a négy családnak. Századik születésnapja alkalmával megkérdeztük, mit szeretne még meg­élni. Huncutkásan elmosolyodott, s azt válaszolta: — Még sok-sok szénakaszálést, erő­ben, egészségben, békében. Mert a szocialista rendszerben érdemes élni; mindent megad a dolgozóknak... öreg kora derűjét az Is fokozza. hogy kétszáz koronával emelték a nyugdíját. — Köszönöm, köszönöm mindezt az államunknak...! — fejezte be a rö­vidke beszélgetést. Falunk népe meg azt kívánja János bácsinak, hogy még sokáig élvezhesse kormányunk anyagi támogatását. Dédunokák körében. Csurilla Ilona, Zád. Dvornlky (Szádudvarnokl A Kilácskó Ignác vezette ezüstérmes szocialista brigád,

Next

/
Thumbnails
Contents