Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-05-20 / 20. szám
á SZABAD FÖLDMŰVES 1978. május 20. • VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф Až őz selejtezéséről Egy vadásztársaság munkájáról Az őz selejtezéséről már sokat írtak. Ez a dolgok könnyebbik oldala, annál nehezebb a gyakorlati megvalósítása. Sok tapasztalt vadásztól hallottam, hogy a legnehezebben meghatározható trófeás vadunk az őzbak. A szarvasbika korát és az agancs minőségét rövid szemlélet után csaknem biztosra meg tudom állapítani, az őzbaknál azonban már magam is tévedtem. A vékony nyakó kistestű bakról az elejtés után kitűnt, hogy már öreg és visszarakott. Ha már a baknál nehézségeink vannak, pedig ennél több az ismertető jel, akkor a sutánál még nagyobb a tévedés lehetősége. A selejtezésnek nemcsak az a célja, hogy kilőjük a fejletleneket, a sovány, beteg egyedeket, sérülteket, amelyek elmaradtak a szőrváltásban. Ezeket kötelességünk kilőni, s az ilyen őz a legtöbb esetben csak 15 — 20 százalékát teszi ki az állomány apasztásának. Mint tudjuk, az őz jobban helyhez kötött, nem vándorol úgy, mint a szarvas. Egy-egy 25—30 egyedből álló csoport egy területnek csaknem állandó lakója. Ez még inkább vonatkozik az erdei őzre, ahol egész kis területen él. A vadgazda tehát alaposan megismerheti a területén élő őzállományt. Azt is tudja, hogy hol élnek a gyenge agancsot viselő őzek és hol az erős agancsú, jó bakok. A lelövést tehát a gyenge minőségű területrészre kell összpontosítania. Az örökölt jó tulajdonságok továbbhnrdozója a suta. Ha a területrészen csak rossz agancsú bakok vannak, úgy a suta is rossz, még ha szép, erős testű, akkor is, ezért szerintem itt a suták sem kímélhetők. A legnagyobb válogatást az első agancsot viselő bakokon kell kezdeni. Súlyos hiba, ha a nemkívánatos egyéveseket meghagyjuk. Az ígéretes első agancsnak legalább fül hosszú nyársasnak, jobb esetben villásnak, sőt a legígéretesebbeknél 6-osnak kell lennie. Ilyen bakokra lehet alapozni! A gombnyársas, kisújjnyi nyársas és rossz testi felépítésű éveseket könyörtelenül selejtezni kell, annál is inkább, mert a következő évben megerősödve a jó egyévesekre Ijasonlítanak és ezért talán kímélendőknek minősítjük őket, sőt a párzási időben esetleg már sutához is jutnak, és mi várható az ilyen bakoktól? A bakok minősítésénél elsőrendű szempont az agancs tömege, mert az őzagancs elbírálásánál a legtöbb pontot a súly és a köbtartalom adja. Tehát még a gyengébb állományban is lényegesen többet ér egy szűkállású, gyöngy nélküli agancs, ha az 400—500 grammos, mint egy szép gyöngyös hatos agancs, melynek súlya csak 250— 300 gramm. A bakok selejtezésénél legnehezebb feladat az örökös közepesek felismerése. Túlnyomó többségük rossz csontozató gombnyársasókból és nyársasokból fejlődik, melyeket el kell távolítani az állományból) A suták örökítő képességét legbiztosabban a gida és egyéves utódja árulja el, így tehát legjobban a gidákról ítélhetjük meg őket. A legértékesebb anyák az egygidás, erős testű suták. Ha tehát az egygidás anyák utódai gyengék, akkor ezeket is selejtezni kell. A jó testi felépítésű, két gidával járó sutának néha az egyik gidája fejletlen, melyet szintén ki kell lőni, hogy a másik még jobban felerősödjön télre. Ahogy a bakok közül a rossz egyéveseket kell elsősorban meglőni, a fiatal suták közül is azokat lőjük meg legkorábban. Minősítésük a testmagasság, a kondíció és az egészségi állapot alapján történhet. Arra nagyon ügyeljünk, hogy az ivararány ne a tavaszi számláláskor, hanem a párzási időben legalább 1:1 legyen. Csak bátor és tervszerű munkával érhetjük el azt, hogy őzállományunk a vadgazdálkodás legjobb színvonalára emelkedjen. Adottságaink megvannak, hogy mit tegyünk ennek érdekében. Safarit józsef A negyvennégy tagból álló kolá** rov'ól (gútai). vadásztársaság hatezerhétszázötven hektáron gazdálkodik. A szervezet tevékenységét id. Tóth Ferenc elnök és Rebroš Štefan vadgazda irányítja. A tagság hatékonyan segíti a vadállomány fejlődését. Vadászterületükön 169 őzből álló törzsállományt tartanak számon. A gondoskodás megmutatkozik az állomány minőségén, hiszen idényben egy aranyérmes, három ezüstérmes és egy bronzérmes trófeás őzet ejtettek el. Az elmúlt évben összesen negyvenhét őzet lőttek. Fácánállományuk is nagyon jó. A körvadászatokon ezekből hétszázhármat lőttek és száztizenkettőt élve fogtak be. Ugyanez sajnos nem mondható el a nyúlállományról. Igaz, a törzsállomány megvan, a szaporulat azonban nem kielégítő. Ezért csupán háromszázhuszonnyolc élő nyulat fogtak be és hatvannégyet lőttek. Megfigyeléseik szerint a fogolyapróvad megsínyli a nagyüzemi gazdálkodásban létrejött változásokat. A fogolynak árt ugyanis legjobban a vegyszeres kezelés, a növények gépi művelése és begyűjtése. A természetes búvóhelyek megszűnése kedvezőtlen hatással van a szaporulatra. Ezért a fogolyállományt rendkívüli gondozásban részesítik. A vadásztársaság tagjai a múltban negyvenhárom fácán- és fogoly-, nyolc őzetetőt és tíz helyen sózót készítettek, hogy ezzel is segítsék a vad életfeltételeinek a javulását. Az elmúlt évben száztíz mázsa szemes terményt és igénynek megfelelő mennyiségű szénát készítettek be és szükség szerint etették a vadat. A kártevők csökkentése céljából évente mérgezett tojásokat helyeznek ki a vadászterület különböző pontjaira, s a kártevőket lövéssel is pusztítják. Tavaly például háromszáz különféle kártevőt lőttek le. A vadásztársaság tagjai húsz betanított ebet tartanak. Ez a mennyiség megfelel a szükségletnek. A Nemzeti Front választási programjának teljesítése céljából négyszáznegyven, a lövölde munkálatain pedig hétszázharminc órát dolgoztak társadalmi munkában. A lövöldét a vadászház mellett készítették. Nagy segítséget nyújtottak a helyi földművesszövetkezet idénymunkáiban. Különféle feladatok végzésében a szövetkezetben hétszáznegyven órát dolgoztak le. A Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére összesen ezerötszázharminc óra társadalmi munkát vállaltak. Ebből különféle társadalmi akciókban ötszázharminc, a mezőgazdaságban nyolcszáz, a hátralevő kétszáz órát pedig a vadgazdálkodásban dolgozzák le. (plavec) Gondoskodnak a környezet védelméről Hegyi terepen gazdálkodnak és vadásznak a PZ— JAVORINA—Hačava Košice-vidékl járás egyik vadásztársaságának tagjai. Az 1978-as évi munkatervükben a természetvédelemre is gondoltak. Elhatározták, hogy segítenek a Krásna Hôrka-i Erdőgazdaságnak a facsemete ültetésnél. Első brigádjukat április 15-én szervezték meg, amikor tizenhét vadász lelkes munkája nyomán az áji falusi legelőkön mintegy hektárnyi területen facsemetét ültettek. — A munkát tovább folytatjuk — mondotta Sülé Ferenc vadgazda —, mert szeretnénk hozzájárulni a természetvédelem célkitűzéseinek megvalósításához. Vadászaink főleg áprilist, a természetvédelem hónapját használták ki arra, hogy kitisztítsák az erdei ösvényeket, etetőket, sózókat készítsenek a vadnak. Minden vadásznak konkrét feladata és kijelölt területe van, ennek ellátásáról és védelméről gondoskodnia kell... Kovács Géza, a társaság elnöke elmondotta, hogy a vadásztársaság szerződést kötött a Nová Bodva-i (újbodvai) szövetkezettel, miszerint több munkánál, főleg a betakarításnál segítenek. Cserébe az efsz egy gépekkel nehezen megközelíthető helyen kis földrészt jelölt ki a társaságnak, ahol a vad részére takarmányt termelhet. Farkas Rózsa A vadásztársaság szurgus tagjainak egy csoportja. HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • HORGÁSZAT • Közel hatmillió korona hala$ításra! Az SZHSZ III. kongresszusa előtti hónapokban a politikai elkötelezettségről tanúskodó évzáró taggyűlések jelentős eseménynek számítottak es jó alapul szolgáltak a kerületi konferenciák előkészítéséhez. A szövetség nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága is a „jó kezdet fél siker“ jegyében készítette elő az ötéves tevékenységet értékelő és új feladatokat kijelölő kerületi konferenciát. Geczo Béla mérnök, az SZHSZ kerületi titkára Gecző Béla mérnökkel a kerületi bizottság titkárával folytatott beszélgetés során az eltelt öt év sikereit, problémáit, tanulságait elevenítettük fel. A titkár elvtárs kihangsúlyozta, hogy a szövetség részére a CSKP kongresszusai mindazon feladatokat meghatározták, amelyek középtávon befolyásolják tevékenységét. Az SZHSZ KB a párt ajánlásait saját feltételeire feldolgozta, majd lebontotta azt az alsóbb szervezetekre, s azok aszerint váltják valóra az igényes célkitűzéseket. A kerületi bizottság arra törekedett, hogy a helyi szervezetek tagjainak szocialista tudata, politikai elkötelezettsége a társadalmi szempontból fontos akciókban nyilvánuljon meg. Ilyen nemes szellem hatotta át a helyi szervezetek évzáróit, ami a jövő szempontjából is irányadó. A felsőbb irányítás kedvező hatásának jó eredménye, hogy a szövetség II. kongresszusát követő években a tagság körében nagy akarás és munkaaktivitás bontakozott ki. Ennek köszönhető, hogy a helyi szervezetek tagjai a Nemzeti Front választási programjának sikeres teljesítésében és más fontos társadalmi akciókban figyelmet érdemlő értékeket hoztak létre. Az elmúlt évben különféle társadalmi akciókban a Februári Győzelem 30. évfordulója és az SZHSZ III. kongresszusa tiszteletére 107 ezer 700 órát dolgoztak le. Több mint egymillió korona értékű nagyon hasznos munkát végeztek társadalmunk javára. Komoly sikernek számít a szövetség új tagjainak szervezett politikaiszakmai előkészítése, s a többiek továbbképzése. A kerület harmincnégy helyi és egy városi szervezetében tizennégyezerötszázhatvanöt tagot számlálnak. Örvendetes, hogy a horgászat a nők és a fiatalok körében is tért hódított. Így a kerület szervezeteiben kétszázhatvanöt női, ezerszázötven hét — tizenöt-tizennyolc éves — fiatal és négyezerhatszáznegyvennégy pionír horgászt készítenek fel igényes feladatokra. Legnagyobb tagalappal, ezerhétszáztíz horgásszal — kerületi méretben — egyedül a komárnói (komáromi) városi szervezet rendelkezik. Ebben a szervezetben a nők száma harminc és tizenöt-tizennyolc éves fiatalból nyolcvanöt, pionírhorgászból pedig nyolcszáz van. Arról, hogy milyen előnyökkel jár a városi szervezeti felépítés, majd a későbbiek során írunk bővebben. Nagy jelentősége van annak is, hogy a kerületi bizottság a helyi szervezeteket évente nagyon gondosan felkészíti a pionlrhorgászok versenyének a megszervezésére, amely felsőbb szinten az „Arany villantó“ megszerzéséért folyó vetélkedőben nemzetközi táborban csúcsosodik ki. Példamutató a társadalmi-politikai elkötelezettségről tanúskodó mozgalom, amely a helyi szervezetekben a szocialista felajánlásokban jutott kifejezésre. Ebben az évben a kerület harminckét horgászszervezetének tagjai százötvenezerötszáz óra ledolgozásával egymillió négyszázezer korona értéket hoznak létre társadalmi munkákban. Ebből az értékből négyszázhúszezer korona ismét a Nemzeti Front választási programjában kijelölt feladatokban, a hátralevő összeg pedig a szövetség fontos teendőiben valósul meg. A kerület horgászszervezeteinek jelenleg tizennégy saját székháza és tizenegy gazdasági építménye van. Manapság már a szervezetek mindegyikében arra törekednek, hogy az önsegélyezési akció keretében a felsőbb irányítószervek támogatásával saját székházat építsenek. Feltételezik, hogy 1990-ig a kerület minden egyes borgászszervezetének saját székháza lesz. Napjainkban több helyi szervezetben mindenekelőtt a sportolási célokat szolgáló és halnevelő tavak építésén munkálkodnak, mert ez meghatározója az alapszervezetek további tevékenységének. A halnevelő tavak építése abból a szempontból is fontos, mivel Szlovákia vizeinek 47,2 százaléka a nyugat-szlovákiai kerületben van. Az élő (folyó) vizek területe tizennyolcezersen negyvenhét pisztrángas körzet van. Ebből is látható, hogy halasításra jókora pénzösszeg szükséges. Út évvel ezelőtt (1373-ban) például nyolcszázhatvannégyezer, az elmúlt évben pedig már egymillióhétszáznyolcezer koronát költöttek a kerület vizeinek a halasítására. így az eltelt öt évben nem kevesebb mint 5 millió 891 ezer 454 koronát merítettek ki erre a célra. Az összegből négymillió korona a horgászengedélyekből, hatszázkileiicvenkétezer korona a kerületi bizottság, egymilliókétszázezerkorona pedig a helyi szervezetek és a járási nemzeti bizottságok fejlesztési alapjából származott. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nem pisztrángos vizek halasítása főleg a nemes halfajok felé irányult. Ilyen ivadék beszerzése azonban eléggé problematikus. Az elmúlt öt évben gyors nevelésből, egyéves és egy éven felüli pontyivadékból hárommilliónyolcszáznegyvenezer, csukaivadékból hétmilliószázhetvenkétezer, süllőivadékból négymilliókilencszázhatvanhatezer, harcsaivadékból pedig tizenegyezerhétszáznyolcvan darabot helyeztek ki a kerület vizeibe. Ezzel szemhatszázhatvannégy, a nagy víztárolóké hatszáztizennyolc, a több célra hasznosítható tavaké hatszázhatvanhárom, a meliorációs csatornák területe pedig háromszázhetven hektár. A vizek tisztaságáról és halasításáról szüntelenül gondoskodni kell, hiszen a tiszta víz felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincsünk. A kerület vizeit horgászati szempontból háromszáznegyvenegy körzetre osztották. Ebből a kerületi bizottság gondozásába kétszáznegyvennyolc körzet tízezernynlcszázkét hektár területe tartozik. A kerületben összeben a sporthorgászat szempontjából ugyancsak számításba jövő keszegekből csak tizenháromezerkétszázötöt és különféle fehér halakból csupán négyezernyolcszázhúsz darabot, jó volna, ha az illetékesek ezen kissé elgondolkodnának, hiszen a fehér halnak szintén jelentős a gazdasági haszonértéke. Helyes volna, ha a jövőben több gondot fordítanának például a dévérrel betelepített horgászvizek létesítésére is. Nagyon is indokolt ez, hiszen a kerület horgászai az elmúlt évben pontyból százötvenötezerhétszázharmincegy, fehér halakból ötvenháromezerhatszázhuszonnégy, dévérbö! negyvenötezerhétszáznyolcvanöt kilót fogtak stb. Ugyanez a vetület az 1373-as évben nemes halfajokból százhatvanhárom, fehér halakból pedig százhuszonegy tonna, tehát négymillióhétszázhatvanezer korona érték volt. Az elmúlt év ebben a tekintetben a fentinél még jobb eredménnyel zárult, hiszen nemes halfajokból összesen kétszázhetvenhárom, fehér halakból pedig kétszázhét tonnát, illetve hétmilliókétszázezer korona értéket képviselt. Így egy-egy horgász a kerület pisztrángos vizeiből 7,2 kg pisztrángot, a nem pisztrángos vizek egyegy horgásza pedig 33,4 kg halat fogott összesen. A fentiek jól bizonyítják, mennyire fontos vizeink halasítása, hiszen a természetes szaporulat legfeljebb csak részben fedezi az utánpótlást és a kavicsgödrök nemes halállománya — például a ponty — ezekben a vizekben ugyan jól érzi magát, de nem ívik le, mert ívásához a folyóvizekre jellegzetes pezsdülés, vagyis enyhe áradás szükséges. Említést érdemel végül az is, hogy az elmúlt öt évben a vízszennyeződés végett elpusztult halakkal több mint hétmillió korona olyan kára származott az SZHSZ kerületi szervezetének, amelyet a károsítok csak részben térítettek meg. Az elmúlt évben a vízszennyezők „élvonalába“ tartozott az élelmiszeripar kétmillióháromszázharmincháromezer, a vegyipar egymilliókilencszázhatvannégyezer, egyéb iparágak egymillióháromszáztizenhétezerhatszáznegyvenhárom, a mezőgazdaság egymilliókétszáznégyezernégyszázhetvenkettő, a textil és más iparágak pedig 244 ezer 952 korona kártétellel. Ez azt követeli, hogy azokat, akik a többszöri nyomatékos figyelmeztetés ellenére sem törekednek a vizeket szennyező védőberendezések építésére, a törvényadta jogszabályok értelmében kötelezzék a szennyezésből eredő teljes kár megtérítésére! Szükséges, hogy a kerületi konferencia s ugyanúgy az SZHSZ III. kongreszszusa ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozzon, mert vizeink védelme szerves részét képezi felbecsülhetetlen értékű természeti nemzeti kincsünk feletti őrködésnek. Ne feledjük el, hogy a tiszta víz életet jelent mindannyiunk számára, Hoksza István
