Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-05-13 / 19. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1378. május 13. Cxétapróxott és egy helyben to­­■* pog a zöldségtermelés... a htbúk kijavítását azzal kell kezdeni, hogy jobban hasznosítsuk a termelés növelésének rendelkezésünkre éllé le­hetőségeit . i.“ — hangsúlyozza a CSKP KB 1975. évi októberi plénumá­nak erre vonatkozó dokumentuma. Már eltelt néhány év a termelés nagyüzemi tormáinak meghonosításá­ra ösztönző pártdoknmentum megjele­nése óta. Időszerű, hogy a megvalósí­tás pozitívumait kiemeljük és a fo­gyatékosságokat orvoslás céljából fel­tárjuk. Tény, hogy a szóban forgó pártdo­kumentum figyelmeztetése elég lassan jutott el egyesek tudatáig, és ezen a téren még mindig akad tennivaló. A- mlnt látjuk, időbe telik, míg az érde­kelt felek a termelést, a felvásárlást, a forgalmazást és a feldolgozást tár­sadalmilag fontos feladatnak tekin­tik és aszerint szervezik a teendőket U. A múltban már többször előfordult, hogy a gondosan begyűjtött friss zöldség a felvásárlás rugalmatlansága végett a mezőgazdasági üzemek nya­kán maradt. Közhasznosltás szem­pontjából tehát kárba veszett. Ugyan­akkor egyes körzetekben a zöldség hiánycikknek számított. Nem véletlen tehát, hogy a felek közti adásvételi viszony romlott, s ennek következté­ben ellentmondások keletkeztek az áru eladói és átvevői között. így töb­ben a termelés lehetőségeinek a ki­használására sem nagyon törekedtek, s még kevésbé vonzotta őket a nagy­üzemi formák meghonosítása. Bonyo­lította a helyzetet az is, hogy a kései zöldségek begyűjtése egybeesett más fontos termények betakarításának az Idejével. Egyre időszerűbbé vált a zöldségfélék termelésének és begyűj­tésének komplex gépesítése. A zöldségtermeléssel meglehetősen nagy területen foglalkozó egyik szö­vetkezetünkben évekkel ezelőtt azért mondtak la a zöldségtermesztésről, mert már belefáradtak az áru értéke­sítésével összefüggő idegfeszítő kilin­­eselésekbe. Ez lett tehát a felvásárló szervezetek rugalmatlanságának a következménye. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy amennyiben a mezőgazdasági üzemek vezetői uralják a helyzetet es kockázat vállalására is készek, akkor van lehetőség a zöldségtermelés cél­­klüzésének igény szerinti megvalósí­tására. Nálunk köztudottan éveken át gondot okozott a konzervipari para­dicsom termelési feladatainak a telje­sítése. s ennek velejárójaként a fo­gyasztói piacon hiánycikknek számí­tott a paradícsomkonzerv. Az áldatlan állapot leküzdésében úttörő szerepet vállalt magára a chotíni (hetényi) szövetkezet vezetősége. Érdemük, hogy kapcsolatba léptek a Magyar Népköz­­társaság illetékes szerveivel a kon­zervipari paradicsom termelésére és begyűjtésére alkalmas komplex gép­sor és más ehhez szükséges kellék beszerzésére. Ezen lehetőséget rész­ben a Dunajská Streda-i (dunaszerda­­helyi) járás néhány mezőgazdasáwl üzeme is kihasználta. Kezdeményezők mindig voltak és a jövőben is lesznek. Kérdéses csupán az, hogy a népgazdasági szempontból nem elhanyagolható feladat megvaló­síthatóságának értelmi szerzői miért az alsóbb szférából származnak. Nem ártana ezen kissé elgondolkodni. Szlovákia ismert konzervipari para­ságl üzemekben azért ment tőnkre a paradicsom sok száz mázsája, mert a hetényiek és mások a kísérletezés helyett azonnal a nagyparcellás ter­melési módszert részesítették előny­ben, s az elemi csapás káros volta el­lenére is kimagasló hektárhozamot értek el paradicsomból. így a kon­zervipart szinte egyszerre megtömték paradicsommal. Persze azt is meg­említette, hogy ebben az évben mint­egy háromszáz mázsás hektárhozam­mal számolnak konzervipari paradi­csomból. Ha az elmúlt év termésátlagát to­vábbi támpontnak tekintjük, akkor azt kell mondanunk, hogy ebben az évben is számolni lehet hasonló jó ered­ménnyel, mint a múlt évben. Ezzel szemben a konzervipar nem bízik eb­u LnJ cm dicsőm nagyüzemi termelői, a felvá­sárlás, a forgalmazás és a konzerv­ipar képviselői a közelmúltban Nové Zámkyban (érsekújvárott) idény előt­ti megbeszélést tartottak, hogy tisz­tázzák az adásvétel és a termelés problémáit, s ezzel elkerülhessék a bonyodalmakat. A tanácskozáson Virgoviö mérnök, a MÉM képviseletében, tömör tájé­koztatást nyújtott a konzervipari pa­radicsom-termelés és -felvásárlás ez évi feladatairól. Megemlítette hogy ebben az évben a fontos s nélkülöz­hetetlen nyersanyagból több mint Й7 ezer tonnát kell felvásárolni. Ebből a konzerviparnak több mint 40 ezer tonna jut. Feltételezik, hogy normális feltételek között hároinműszakos üze­meléssel hatvanhárom nap alatt befe­jeződhet a paradicsom feldolgozása. A Like vezérigazgatóságának kép­viselője a tanácskozáson magyaráza­tot adót a konzervipari paradicsom­­felvásárlás múlt évi fugyatékosságaí­­ról. Valahogy úgy vázolta a helyzetet, hogy a bonyodalmat részhen a heté­nyi szövetkezet vezetőinek túlságosan merész kockázatvállalása, nem pedig a felvásárló szervezetek tehetetlensé­ge idézte elő. Szerinte a mezőgazda­ben. Elképzelései ezt bizonyítják. Ezen el kellene gondolkozniuk. Ha az eredeti elképzelésnél maradnának, úgy az elmúlt év senkit nem mentő fogyatékossága esetleg megismétlőd­hetnél Az értekezleten erre az illeté­keseket nyomatékosan figyelmeztet­ték. A szóban forgó kérdés napirenden tartása azért is időszerű, mert ebben az évben paradicsommal kötelezően meghatározott földterületet kell be­ültetni, a terv pedig törvény. Paradi­csomból tehát legalább 80 ezer tonna össztermés várható. Ez pedig jóval több mint amennyivel felvásárlás szempontjából az illetékesek számol­nak. A konzervipari paradicsom terme­lési, begyűjtési, forgalmazási és fel­dolgozó-ipari problémáinak komplex megoldását a kutatók a turnusosan érő (korai, középkorai, kései) lédús fajták termelésében látják. A begyűj­tés ésszerűsítésében eddig külföldön is a paradicsomlé konténeres szállítá­sa bizonyult a legelfogadhatóhbnak. A nagy tartályokban összegyűjtött néhány másodpercig tartó hőhatással kezelt lé hosszabb ideig eltartható és ezzel felvásárlás után bonyodalom nélkül konzerválható. Olyan módszar ez, amely más nyersanyagok feldol­gozásában is számításba jöhet. Helyes volna, ha ezen jó módszer nálunk is elterjedne. Ez nagyon fontos feladat, mert a feldolgozás korszerűsítése te­rén még mindig jelentős tartalékok szunnyadnak. Ha tehát a termelés ké­pes a nyersanyagszükséglet kielégíté­sére és kimondta az át, akkor a fel­dolgozói ipar és a kereskedelem vég­re mondja ki a bét, mert rajta a sor. Tény azonban, hogy napjainkban felsőbb szintén még a termelés fel­adata sincs mindenben tisztázva, s ez tovább bonyolítja az adásvételi prob­lémát. „Mi abban az ésszerű — tette fel a kérdést a Nové Zámky-1 (érsek­­újvári) járási Mezőgazdasági Igazga­tóság képviselője —, ha az illetéke­sek konzervipari paradicsomból a tervben csupán háromszáz mázsás hektárhozammal számolnak, amikor jól tudják, hogy ennél sokkal nagyobb hozam is elérhető ...?“ Tényleg, mi ebben az ésszerű? Idén a járásban 315 hektáron ter­melnek konzervipari paradicsomot, s ha csak száz mázsa lesz a hektá­ronkénti terméstöbblet — amely na­gyon szerény, de elfogadható ered­mény —, akkor hová tesznek har­­mincegyezerötszáz mázsa olyan para­dicsomot, amellyel a felvásárlási terv­ben nem számoltak?! A komérnói (komáromi) járási Me­zőgazdasági Igazgatóság képviselője felszólalásában kihangsúlyozta, hogy még 1975-ben feladatul kapták a zöld­ségtermelés igényes megoldását. Ki­dolgozták a program tervezetét, s ez­zel a Liko és más partnerek is egyet­értettek. A járásban a zöldségtermelés telelndítésére ötvenhat millió koronát áldoztak. A felvásárló és feldolgozó kapacitásnak is ehhez kell igazodnia! Amint látjuk, a mezőgazdaság vál­lalta a beruházással járó feladatokat, így partnereinek is létre kell hoz­niuk a nyersanyag és az áru rugal­mas felvásárlásának a lehető legjobb feltételeit. Mindenekelőtt a társada­lom látná kárát, ha netán az illetéke­sek nem úgy készülnének fel erre, mint ahogyan azt a CSKP KB októberi plénumának dokumentumai tőlük el­várják. Idényben a termelőktől átve­gyék az összes zöldséget. A nem szabványos minőségűt is, mert an­nak hasznosítása szintén szükséges, ugyanis közélelmezésünkben a zöld­ség egészségügyi szempontból nagyon fontos. Olyan közszükségleti cikk ez, amelynek nagyobb mértékű fogyasz­tása elősegíthetné a hússal való ész­szerű takarékosságot. HOKSZA ISTVÁN Öntözéssé többet, jobbat! Nálunk nincsenek herwttig tartó esők, mint a trópusokon, nincs mínusz hetven fokos hideg és nincs ötven fokos afrikai forró­­ság. De azért mostanában mi is gyakran emlegetjük a kedvezőt­len időjárást. Főleg tavasszal. Mit csinál ilyenkor a szövetke­zeti dolgozó, akinek munkája, munkájának eredménye szorosan összefügg az időjárással? Felké­szül ellene. Egyebek közt azzal, hogy tudományos módszerekkel termel és egyre nagyobb terüle­teken folytat öntözéses gazdálko­dást. Ezt tapasztaltam a Sárovceí Efsz-ben is, mely több mint há­­romezernyolcszázhatvan hektár földterületen gazdálkodik. A gaz­daságot gabonafélékre — bele­értve a szemes kukoricát is — és évelő takarmányok termeszté­sére szakosították. S ezáltal igye­keztek megteremteni a növényter­mesztés és az állattenyésztés kö­zötti összhangot. A növényi kultúrák termeszté­sére nagy gondot fordítanak. Olyan ésszerű termesztési módszereket alkalmaznak, amelyekkel a ter­méshozamok növelését segítik elő: gondos talajelőkészítéssel, megfe­lelő tápanyagpótlással, növény­­védelemmel stb. javítják a rossz minőségű talajok szerkezetét. Ab­ban a szerencsés helyzetben van­nak, hogy a korszerű termelést lassan el sem tudják képzelni ön­tözés nélkül. Ez nem Is csoda, mert a szántóterület kilencven százaléka öntözhető. Nagy kapacitású — csöves és sávos — öntözö-berendezéssel ren­delkeznek. A berendezést szükség szerint alaposan kihasználják. Az Idén Is ha netalán a hosszantartó szárazság következtében kiszárad a föld, azonnal közbelépnek s ön­tözik a növényeket. A kellő idő­ben és helyesen adagolt mester­séges csapadék hozamnövelő ha­tása közismert mind a gabona, kukorica, mind pedig a takarmány és ipari növények esetében. Pőhm Mátyásnak, az egyesített szövetkezet főagronómusának tá­jékoztatása szerint a tavaszi hi­deg következtében a munkák kis­sé elhúzódtak. Hogy a növények fejlődését meggyorsítsák, szükség szerint öntöztek s öntöznek. Ön­tözik a gabonát, szemes kukori­cát, cukorrépát, korai burgonyát, lucernát, füféléket, valamint a zöldséget. Elsősorban azokon a talajokon, ahol öntözés nélkül na­gyon kevés terem. Az öntözéssel magyarázható, hogy gabonafélék­ből, valamint szemes kukoricából a múltban is szép eredményeket értek el. Az agronőmustől azt Is megtud­tam, hogy az sem mindegy, mit öntöznek és hogyan! Feltételeik között a búza vagy a szemes ku­korica termése öntözés nélkül bi­zonytalan. Ezért az idén is idő­ben felkészültek az öntözésre s a kukorica, cukorrépa öntözését még a csúcsmunkák Idején, így aratás alatt sem hanyagolják el. Fő terményük közé tartozik a szemes kukorica. Hétszáz hektá­ron termesztik. Pőhm elvtárs el­árulta, hogy Idejében sikerült be­szerezniük a bőtermő hibrideket. Így a kukorica vetését agrotech­nikai határidőben befejezték. A szemes kukorica vetésterületének több mint a felét (582 hektárt) öntözik. Először közvetlen a ve­tés után, majd májusban, de jú­liusban is, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy az öntözést a ku­korica jól meghálálja. Nagy jelentőséget tulajdoníta­nak továbbá a több éves takar­mánynövények öntözésének. Ez érthető, hiszen az állattenyésztés eredményessége a kellő mennyi­ségű takarmány készlettől függ. Ezért a lucernára, valamint a fű­félékre először április első felé­ben — harminc milliméteres ada­gokban Juttatják a vizet. Ezt kö­vetően, a tervek szerint, minden kaszálás után öntöznek harminc­öt, sőt ötven milliméteres adagok­ban, ezzel egytdőben nem hanya­golják el a silókukorica öntözé­sét sem. — A takarmánykészlet létreho­zását elsőrendű feladatunknak tartjuk. Enélkül aligha lehet jő eredményeket felmutatni az állat­­tenyésztésben. Ha nem rendelkez­nénk öntöző-berendezéssel és nem használnánk ki, aligha tudnánk megfelelő takarmánykészletet biz­tosítani az állatállomány részére — mondotta Pőhm elvtárs. — Az öntözéses gazdálkodás jelentősé­gét és előnyeit tehát a termés­­növekedésben látjuk. Az öntözést tervszerűen végzik. Az öntözés hogyanjáért Abonyi Fe­renc mérnök a felelős, aki szer­vezi és irányítja az öntözőcsopor­tokat. Minden termelési részleg­nek van saját — két-három szak­képzett személyből álló — cso­portja. Az előírások értelmében reggel nyolctól tíz óráig öntöznek, majd szünetet tartanak, ezt köve­tően délután tizenkét órától tizen­hét óráig ismét öntözik az egyes parcellákat. Az öntöző-berendezések üzemel­tetéséhez a munkaerő biztosítása problémamentes, mert olyan kor­szerű berendezések jPP-67-es sá­vos öntöző-berendezések) vannak, amelyek kevés kézi munkát Igé­nyelnek. Amikor Sárőn jártam, épp a ré­teket öntözték. A vízsugarak ezüstösen csillogtak a tavaszi verőfényben. Arra gondoltam, hogy egy hónap múlva milyen gyönyörűen fog hullámozni a szárba szökkent vetés, amelynek Itt már a szárazság sem árthat meg túlságosan. Nagy Teréz Miért gyenge a tej minősége? Adatokkal bizonyítható, hogy napjainkban fokozódó kereslet mutatkozik a vásárlók körében különféle tejtermékek iránt. Hogy élelmiszeripari Üzemeink eleget tehessenek a vásárlók igényének, ennek alapfeltétele, hogy állandó jelleggel biztosítsak számukra a minőségi előírásoknak megfelelő nyersanyagot. Szövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban tehát van még mit tenni ezen a téren. Mindenek­előtt a higiéniai követelmények betartására kell törekedni. A fel­mérések, amelyeket az Állami Állategészségügyi Igazgatóság dol­gozói a közép-szlovákiai kerület­ben végeztek, erre figyelmeztet­nek. A vizsgálat adatai szerint a kerület mezőgazdasági üzemeiben mindössze harminchárom száza­lékban tettek eleget a higiéniai előírásoknak. A kerületben még mindig nagy a tej mikrobiológiai szennyezettsége. Ez kedvezőtlenül befolyásolja a tej tárolhatóságát és a belőle készült tejtermékek minőségét. A nagy mikrobiológiai szennye­zettség egyes gazdaságok hiányos technológiai és műszaki felkészült­ségének a következménye. A kö­zép-szlovákiai kerületben naponta mintegy kétszázezer liter tejet nem tudnak lehűteni, mert nincs hozzá megfelelő berendezés. U- gyanakkor sok helyen mág a fejés technológiájában is fogyatékossá­gok mutatkoznak. Minden szövet­kezet és állami gazdaság elsőren­dű feladata, hogy a jobb minőségű tej termelése érdekében betartsa a higiéniai előírásokat.-Pl-Szakosítás egy kooperációs körzetben Napjaink mezőgazdasági termelésé­nek nagyou fontos kulcskérdése az összpontosítás és a szakosítás. így jö feltételeket hozhatunk létre a tudo­mányosan alátámasztott haladó mód­szerek megvalósítására a növényter­mesztésben s az állattenyésztésben. A tudományos-műszaki fejlődés megköveteli, hogy a társadalmi mun­kamegosztás, vagyis a termelés jobb feltételeinek létrehozása céljából tö­rekedjünk a gazdaságok kooperációs csoportosulásának s ezen belül a sza­kosított termelési szerkezet kialakí­tására. Ez persze nem cél, hanem eszköz a termelés korábbinál éssze­rűbb fellendítésére, a jobb eredmény elérésére. Az illetékesek feltételezik, hogy amint lehetővé válik, a járásokra méretezett állami tervleladatot a kooperációs körzetek kapják, ahol a programtervezetben meghatározott el­vek szerint a feladatokat a gazdasá­gokra bontják le. Mindamellett, hogy a kooperáción alapuló termelési szerkezet kialakítá­sa terén még nagyon sok a tennivaló, ebben a tekintetben már úttörő járá­sok is vannak. Ezek közt említhetjük a nitrait is. Ez év elején a járást négy kooperációs körzetre osztották hogy közös erőfeszítéssel jobban megbirkózhassanak az egyre igénye­sebb termelési feladatokkal. A járás északi részében megalakí­tott kooperációs körzet gazdaságai többek közt az állattenyésztés szűk­­körű szakosítására törekednek. A mezőgazdasági üzemeket meghatáro­­zott állatfajták nagyüzemi tenyészté­sére szakosítják. A Podhoranyban épülő kétezer férőhelyes növendék­marha farmról a felnevelt állatok egy részét a járás tehénállományának a felújítására, a megmaradt egyedeket pedig a kerület mezőgazdasági űző­méiben hasznosítják. Azzal is számolnak, hogy a koope­rációs körzet állattenyésztésének ter­melési feladatait felosztják az egyes gazdaságok között. Így a zobori szö­vetkezetnek a nüvendékmarha-neve­­iést, a Nové Sady-inak a marhahizia­­lást, az alekiinceinek pedig a borjú­nevelést szánták. Az utóbbi szövetke­zet szállítja majd a körzet gazdasági részére а kocaállomány felújításához szükséges tenyészsüldőket is. Ezzel szemben a körzet sertéshús­termelését olyan korszerűsített istál­lókban oldják meg, amelyek a szar­vasmarhák összpontosításával szabad­dá váltak. A zootechnikusok és a fajtanemesí­­tők feladata, hogy az állatok össz­pontosításával vagyis szakosított egy­ségekbe való bevonásával párhuzamo­san megoldást találjanak az állomá­nyok minőségi összetételének kialakí­tására Is. A hasznosság szüntelen nö­velését célozza a hagyományos szlo­vák-tarka tehenek lapály apaálla­tokkal való keresztezése. Ezzel tulaj­donképpen jó hátteret biztosítanak a leszármazottak tejátlagának a javítá­sára. A kooperációs körzetben a Jövő év­től kezdve huszonkét millió koronás költséggel, részben régi épületek fel­újításával, részben újakkal való ki­egészítéssel kétezer férőhelyes köz­ponti üszőfarmot építenek. Az ezzel járó költségek pénzfedezetét a körzet gazdaságai adják és üzembe helyezés után a tiszta jövedelemből meghatá­rozott kulcs szerint részesednek. A körzet mezőgazdasági üzemei a növénytermesztés szakaszán a gabona, a takarmány és a zöldségtermelés tervfeladatainak sikeres teljesítésére törekednek. A zobori szövetkezetben például mintegy száz hektár konzerv­­paradiqsom termelésére szakosítanak. Számolnak azzal, hogy ezen a terüle­ten megtermelik azt a konzervipari paradicsom-mennyiséget, amennyit a felsőbb szervek a járásra kötelező feladatként megszabtak. Ezzel szem­ben az alekiincei szövetkezet hasonló területen vöröshagymát termel, a Nové Sady-i pedig a dughagyma nagyüzemi termelését vállalta. Az említett gazdaságok a termeléshez szükséges tapasztalatokat a Magyar Népköztársaságban szerezték. A pa­radicsom-termelés komplex gépsorát is onnan hozták be. Számolnak azzal, hogy jövőre egy hagymatermelő gép­sort Is beszereznek Magyarországról. —hal-—

Next

/
Thumbnails
Contents