Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-04-22 / 16. szám

* Bőségesen trágyázzunk! Ellentmondásnak látszik az az állítás, hogy a konyhakerti növényeknél az istállntrágya vagy bármiféle más szerves trágya a termésfokozás legfon­tosabb eszköze, s ennek dacára a műtrágyák jobban fizetnek. Azt mindenki jól tudja, eleget láthatja, hogy a zöldségkerté­szet csak ott sikerül jól, ahol a talajba elegendő mennyiségű szerves trágyát dolgoztak be. Már a múltban a hírneves Grabner tanár is hangoztatta, hogy a kertészet sikere a bősé­ges trágyázáson alapszik. Való igaz ez. A zöldségfélék alá két­szer, sőt háromszor annyi istál­lótrágyát is adhatunk, mint a gazdasági növények alá. Nem­csak azért, mert ezek azt elbír­ják és meghálálják, de azért is, mert sokszor a kertész által drága pénzen vásárolt istálló­trágya költségeit is pótolják. Nemcsak azzal, hogy többet termelnek, hanem azért is, mert a trágyázás által korábban fej­lődve mint primőrök magasabb árakat érhetnek el. A kertészet­ben azonban soha sincs elég szerves trágya. Tehát a műtrá­gyázásra szorolunk. Általuk azonban a szerves trágyák csak bizonyos részét pótolhatjuk. A szerves trágyáknak hu­muszképző és talajjavító hatá­sára itt sokkal nagyobb szük­ség van, mint a gazdasági nö­vényeknél. A zöldségkertészet­ben a trágyázásnak csakis ab­ban az esetben van eredménye, ha a talajmüvelési és növény­ápolás! teendőket sem hanya­goljuk el, mert a trágyafélék csakis ekkor fejthetik ki ter­­méslfokozó hatásukat. A zöld­ségfélék akkor fejlődnek jól, ha „terített asztalra" találnak. Ebben az esetben azonban a gyökérzet nem fejlődik ki úgy, mintha a tápanyagokat a nö­vénynek kellene kikutatnia. Így a növény felső testének gyors fejlődésével szemben elmarad a gyökérzet fejlődése, ami né­mi hátrányt jelent az időjárás szeszélyeivel szemben. Az ilyen növények ugyanis jobban rá­szorulnak az ember támogatá­sára, az öntözésre, a gyomlá­­lásra, a kártevők pusztítására és a talajmunkálatokra. Az erős trágyázással meghajtott növény korábban elpusztul a szárazsá­gon, mint a másik. Tehát, ha a kertész műtrágyázásra szánja el magát, úgy menjen tovább egy lépéssel és öntözzön is, ha nagy hasznot akar elérni. A zöldségfélék műtrágyázása nem olyan egyszerű, mint a gazdasági növényeknél. Egyes növények tápanyagigényei u­­gyanis olyan változóak, hogy a műtrágyázás kérdéseit egy rö­vid írás keretében nem lehet ismertetni. Azt nem nehéz ki­találni, hogy legfontosabb táp­anyaguk a nitrogén. A foszfor­­savnak és a kálisónak inkább a tápanyagfelvétel szabályozásé ban és a termés minőségének javításában van szerepe. Álta­lában a gyorsan ható (oldódni trágyaféléket mindhárom növé­nyi tápanyag együttes adagoló sóval alkalmazzuk. A foszfor­­trágyák közül megfelelő a gyors hatású szuperfuszfát, a kálitrágyák közül pedig a 40 százalékos kálisó. A kainit nem mindenkor megfelelő, mert mi­nőségrontó hatású. A zöldséges­kertben a műtrágyákat a salét­rom kivételével már ősszel ada­goljuk. A trágyaoldat készítésénél és használatánál nem árt az óva­tosság, mert a tömény oldat el­pusztíthatja a növényt. Inkább készítsünk hígubb oldatot és többször öntözzünk. Az oldat készítéséhez természetesen csak vízben oldódd műtrágyákat használhatunk. Tehát salétro­mot vagy kénsavas ammóniá­­kot, kettős szuperfoszfátot és 40 *A-os kálisót. Különböző nö­vények részére más és más ol­datot kell készíteni. Általános használatra a következő keve­rék ajánlható: 100 liter vízhez 100 gramm kettős szuperfoszfátot vagy 200 gramm 18 százalékosat, 100 gramm klórkáliumot vagy 200 gramm 40 százalékos kálisót, 300 gramm chilei salétromot vagy 200 gramm kénsavas am­­möniákot adunk. Sok nitrogént igénylő növényeknél a nitro­génadagot 30—50 százalékkal növelhetjük. Az oldattal a kö­zönséges öntözésen kívül В—10 naponként öntözzük növényein­ket. Az oldatot egy-két hétnél tovább ne hagyjuk élni, mert vegyileg megváltozik, inkább készítsünk frisset. Befejezésül talán csak ennyit, tessék kipróbálni! KMOSKÖ LÄSZLÖ, mérnök Ggy tűnik, a csererovattal kapcsolatos elképzelésünk megnyerte kertészkedéssel foglalkozó olvasóink tetszé­sét. Szerkesztőségünkbe egy­más után érkeznek a külön­böző csereajánlatokat tartal­mazó levelek. Tóth Béla (079 01 Koiš- Lieskova 126, trebišovi já­rás) kertésztárs például jó­féle, nagy gyümölcsöt termő sárgadinnyefujta, illetve to­­jásgyümölcs (padlizsán) maghoz szerelne jutni ro­vatunk segítségével. Cserébe laskatök (istengyalulta tök) magot kínál. Nagy Eszter (946 19 CiCov 134, komárnói járás) az idén már patisszont is szeretne termelni határas kertjében. A vetőmagért cserébe cit­romsárga kardviróghagymát kínál, de korlátozott meny­­nyiségben dughagymát és1 fokhagymát is tud adni. Ér­dekli még a csicsóka is. Adóm józsefné (980 03 5i­­monovee, Driía) igen jó ta­pasztalatokat szerzett a las­katök termesztésében, s né­mi magot is tud kínálni az érdeklődő kertésztársaknak. Cserébe valamilyen virág­magot vagy gumót, illetve hagymát szeretne kapni. Ä gomba házi tartósítása sóval A sós vízben való eltevés a sóval történő tartósítás és a ki­gőzölés összekapcsolása. Ered­ményes és könnyű művelet, mert nem igényel különösebb felkészültséget. Így, mint házi konzerválás, a leginkább hasz­nálható. Sós vízben bármelyik gombát eltehetjük s később tet­szés szerint felhasználhatjuk. A sós vízben való eltevést azonban igen figyelmesen kell végezni, mert az így tartósított anyag igen kényes, s ha meg romlik, veszélyes is lehet.- Az eltevésre szánt gomba ki­válogatásakor és megtisztítása kor vigyázzunk arra, hogy a gomba tiszta és egészséges le­gyen. A szennyezett részeket távolítsuk el, a csigarágott és férges gombákat dobjuk el. Az előkészített anyagot folyó víz­ben mossuk meg. A sóval való tartósítást kétféleképpen vé­gezhetjük: Meleg sózás. Az edénybe vi­zet és egy kilogramm gombára számítva két evőkanálnyi sőt teszünk. Legjobb, ha a gombát már a forrásban levő sós vízbe rakjuk bele. Fakanállal lassan kevergetve főzzük, a habját szedjük le, s közben tetszés szerint fűszereket adagoljunk hozzá. A főzési idő általában 15—20 perc. Ha a gomba meg­főtt, leszáll az edény aljára. Miután kihűlt, a gombát tiszta üvegekbe helyezzük és a leüle­pedett, tiszta levet ráöntjük. Az így eltett gomba patentzáras vagy közönséges hólyagpapírral lekötött befőttes üvegekben he-Gombaegyetem mindenkinek lyezhető el. Az üvegekben a gombát körülbelül másfél hó­napig hagyjuk, mert érlelni kell, s csak azután fogyaszt­hatjuk. Hideg sózás. A kiválogatott, megtisztított és felszeletelt gombát nagyobb üvegekbe oly módon helyezzük el, hogy fel­váltva egy réteg só és egy ré­teg gomba kerüljön egymás fölé. A só mennyisége a gomba mennyiségének legföljebb egy­­tizede legyen, vagyis egy kilo­gramm gombához 10 dkg-nál több sót ne tegyünk. Ezután az üvegeket lezárjuk, másfél hó­napig állni hagyjuk, s utána minden egyéb teendő nélkül tetszés szerinti ideig tárolhat­juk. Az üvegekben — bármi­lyen befőttes üveg megfelel — a gomba megbámul, levet ereszt, amit a só felszív, tehát a só is átveszi a gomba zama­tét. Természetesen a gomba így nem romlik el. Felhasználás előtt a gombát többszörösen ki kell áztatni, mert különben igen sós ízű. A gombakivonattal átitatott — erősen gombaízü — só szintén felhasználható különféle éte­lek, elsősorban levesek ízesíté­sére. Ez az eltevési mód tehát gyors, egyszerű s még ízesítés­re alkalmas sót is nyerünk ve­le. Hátránya viszont, hogy a sóba kiszivárgó és a többszörös kiáztatással eltávozó zamat­anyagok miatt a gombának ke­vés eredeti zamata marad meg. Itt szeretném megjegyezni, hogy a gombát a só kivételével más konzerváló szerrel (pél­dául szalicillal) tartósítani nem ajánlatos. Tasiiádi Gábor, mérnök Bott József (930 33 Šulany, Dunajská Streda-i járás), lapunk régi olvasója és ba rátja, a következő csere­ajánlattal segíti új rovatunk indulását. Madárberkenyét (Sorbus aucuparia), tollas gyöngyvesszőt (Sorbaria sor­­bifolia), babérmeggyet (La­­urocerasus), tiszafát (Taxus baccate), tuját, közönséges borókát (Juniperus commu­nis), kúszó fenyőt és trom­bita folyondárt (Campsis ra­­dlcans) tud adni azoknak, akiktől termő gránátfát (Pu­­nica granatum), mézes fát, nemes gesztenyefát, liliom­fát (Magnolia) vagy gyöke­res narancsfa-csemetét, eset­leg termő fáról származó és oltásra vagy dugványozásra megfelelő sima vesszőt kap cserébe. Kérjük olvasóinkat, hogy az itt közült cserelehetősé­gek iránt érdeklődök ne ne­künk, hanem a kertésztár­sak címére írjanak, és ne feledkezzenek meg a válasz­­bélyegről! Mérlegel­ték mun­kájukat Nemrégiben tartotta évzáró taggyűlését a Szlovákiai Gyü­­mölcsészek és Kiskertészkedök Szövetségének topofníkyi (nyá rasdi) helyi szervezete, melyen értékelték a szervezet tagjai­nak az 1977-es évben végzett tevékenységét, és kitűzték az idei feladatokat. A majdnem kétszáz tagot számláló szervezet tavaly ked­vező eredményeket ért el. Te­vékenységük az utóbbi években határozottan megjavult, bár még korántsem lehetnek elége­dettek. Míg a szervezet tagjai 1975-ben 107 ezer, addig tavaly már 280 ezer korona értékű zöldség- és gyümölcsfélét érté­kesítettek. Elsősorban paradi­csom- és paprikatermesztéssel foglalkoznak. A jövőben sze­retnék bővíteni a terményfajták termesztését és hagyományossá tenni a kiállításuk megrende­zését, illetve az azokon való részvételt. Tavaly például nagy sikerrel zárult a szakelőadással egybekötött borverseny, amely­be a jövőben több termelőt szeretnének bekapcsolni. Egy tag sikeresen szerepelt a nitrai Országos Kiállításon, ami az elkövetkezőkben a tagságot még jobb tevékenységre buzdít­hatja. A jövőben azonban ala­posan kell megszervezni a fel­vásárló üzemekkel való szerző­déskötéseket, hogy azok időben biztosítsanak megfelelő jármü­vet a termények elszállítására. Így ugyanis elkerülhető volna az a nemkívánatos állapot, hogy a szállításra váró áru kár­ba vész. Az új vezetőség megválasztá­sa után ismertetett határozati javaslatból kiderült, hogy a tagság részére több szakelő­adást, kiállítást rendeznek. A tagok vállalták, hogy környe­zetvédelem céljából 7500, a Z- akció keretében pedig 1500 óra társadalmi munkát végeznek el. Az évzáró taggyűlés befejezése Iután a tagság zene és borkós­toló mellett szórakozott. ÍBB) Ismét virágba borultak a gyümölcsfák. Foto. —dek-A Szlovákiai Kisállattenyész­­tók Szövetsége és a nemesített macskákat tenyésztők bratisla­­vai helyi szervezete április 1-én és 2-án rendezte meg Bratisla­­vában a nemesített macskák I. nemzeti—nemzetközi kiállítá­sát. A látogatók több mint százhatvan szebbnél szebb rö­vid-, illetve hosszúszőrű pél­dányban gyönyörködhettek. A hazai kiállítókon kívül népes küldöttség érkezett Ausztriából, az NDK-ból, az NSZK-ból és Magyarországról. A kiállítás alkalmával a kiállítók kedven ceikkel különféle helyezéseket értek el, kitüntetésekben része­sültek. Ezek közül csak két ne­vet említenék. „A legjobb fiatal tenyésztő" kitüntetésben a hosszúszőrű macskák kategó piájában a brnói Sobotková („Coran Pascele“ krém színű perzsa macska), a rövidszörű macskák kategóriájában pedig a Nővé Zámky-i Kefiek Marek („Sealpoint“ sziámi macska) részesült. Szlovákiában a nemesített macskák tenyésztői jelenleg két helyi szervezetbe tömörülnek. Az egyik a már említett brati­­slavai (1977 január elsejével kezdte meg tevékenységét), a másik pedig a žilinai alapsíer­vezet. Szlovákiai viszonylatban az eddigiek folyamán csupán két járási méretű kiállításra (tavaly és tavalyelőtt a žilinai járásban) került sor. A nemesített macskák te­nyésztése a cseh országrészek­ben már jóval magasabb szin­ten van, mint Szlovákiában. Ezt az is bizonyítja, hogy az elsó kiállítást még 1926-ban rendez­ték Prágában. Azóta már több helyi jellegű, körzeti, nemzeti és nemzetközi kiállítást rendez­tek. A legutóbbi nemzetközi ki­állítás például tavaly volt Prá­gában. Szólni kell azonban a kiállí­táson tapasztalt fogyatékossá­gokról is. Elsősorban az illeté­kesek nem megfelelő teremben rendezték meg a kiállítást. A Hajósok Házában levő terem­ben ugyanis a ketrecek és az állattartók úgy összezsúfolód­tak, hogy a látogatók alig fér­tek el közöttük! Másodsorban fogyatékosságként említhető az is, hogy például a kiállítás má­sodik napjának délutánján a tolongó látogatókat (az épület előtt néha több mint ötszázan várakoztak, órák hosszat!) az üres ketrecek egész sora fo­gadta! A nemesített macskák kétna­pos kiállítása azonban bebizo­nyította, hogy a Szlovákia fő­városában és környékén lakók nagy érdeklődést tanúsítanak az apróállatok tenyésztése iránt. Reméljük, hogy a kiállítást bizottság a jövőben sokkal kö­rültekintőbben jár el hasonló kiállítás megrendezését ille­tően, elkerülve ezzel azokat a fogyatékosságokat, amelyek be­árnyékolták az I. nemzeti-nem­zetközi kiállítástl (blm|

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents