Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-14 / 2. szám
f A díjnyertesek egyike — szépen fejlett világos bránia. Foto: E. Nižníková Teljesítette küldetését A Szlovákiai Kisáliattenyésztők Szövetsége a NOSZF 60. és a kisállattenyésztök egységes szervezete megalakulásának huszadik évfordulója jegyében rendezte meg tavaly novemberben a Nemzeti Kisállattenyésztés! Kiállítást. A nagy gondossággal előkészített és valóban színvonalas seregszemlén főleg tyúkbaromfit, víziszárnyast, haszon-, dísz- és postagalambokat, nyulakat, prémesállatokat, kecskéket, juhokat láthatott a látogatók népes tábora. Persze az egzotikus madarak tenyésztése, illetve az akvarisztika iránt érdeklődőknek Is volt miben gyönyörködniük. Az ifi-kisállattenyésztők is szóhoz jutottak! Az alapiskolák, az SZKSZ-szervezetek és a pionírotthonok mellett működő szakkörök tagjai önálló részlegen, adhattak számot munkájuk eredményeiről. A kiállítás november tizenyolcadlkán nyitotta, illetve húszadikán zárta kapuit. A bemutatóra Nitrán, az Agrokomplex Országos Mezőgazdasági Kiállítás csarnokaiban került sor, és a szakosított klubok is képviseltették magukat. A seregszemlén 1443 kisállattenyésztő összesen 3181 galambot, 1852 darab tyúkbaroii)fit, 90 víziszárnyast, 1482 darab nyulat, 21 rókát, 25 nyércet és 13 darab nutriát vonultatott fel. Az ifi-kisállattenyésztők táborát 145-en képviselték. Ezen a részlegen 169 nyulat, 158 tyúkot és 226 galambot láthattak a látogatók. A kiállításon hét és félezernél is több állatot mutattak be, amire ez ideig még nem volt példa a szlovákiai kisállattenyésztés történetében. A színvonalas rendezvény minden tekintetben teljesítette küldetését: hű képet adott a szlovákiai kisállattenyésztés fejlettségéről, a tenyésztők szorgalmáról és szakmai hozzáértéséről, lehetőségét nyújtott a szakmai beszélgetések, tapasztalatcserék kialakítására, s egyúttal újabb érdeklődőket nyert meg a tevékeny tenyésztői munkának. A bemutatott állatok minőségéről talán csak annyit: a kiállítók összesen tizenhat „Champion“, és 154 tiszteletdíjat vehettek át az értékelő bizottságtól. Kurvíni Andrej, az SZKSZ KB dolgozója A gombákról általában A gombák alacsonyabb rendű növények. A szabad szemmel nem látható, mikroszkopikus méretűektól az ehető és mérges nagygombákig százezernél több gombafaj ismeretes. Gazdasági jelentőségük nagy. A magasabb rendű növényeken élősködő gombák (lisztharmat, peronoszpora, monília, rozsdagombák stb.) kártétele közismert. Azt már kevesebben tudják, hogy az antibiotikumgyógyszereket gombából kész! tik. A penicillint például a zöld penészből nyerjük. A sört és a bort — cukrok erjedése révén — ugyancsak apró gombák állítják elő, de fontos szerepet játszanak a sajtgyártásban és a kenyérsütésnél is. Az ehető nagygombák fontos élelmiszerek. Az erdő-mező ehető gombái és a termesztett gombafajok íze és tápértéke különböző, de fehérjetartalmuk egyaránt nagy (a szárazanyag 35—50 százaléka), éppen ezért a gombát húspótló növénynek tekinthetjük. A gombában sok a szénhidrái, meg ásványi só- és vitamintartalma (főleg D- vitamin) is jelentős. A mérgező nagygonibák méreg-anyagot (amanitin, fallotoxin, muszkarin, kolin stb.) tartalmaznak. A gombák szaporító sejtjei a spórák. Megfelelő táptalajon osztódással elágazó gombafonalat, hifát fejlesztenek. Ezek laza szövedékét micéiiumnak (tenyésztésinek) nevezzük. A gombatermesztéshez- szükséges szaporítóanyag az úgynevezett gombacsíra, vagyis a steril táptalajra oltott és azon kifejlődött micélinm. A micéliumból fejlődik, majd tőr a felszínre a gomba termőteste. Képződéséhez kedvező környezeti feltételek (hőmérséklet, nedvesség stb.) szükségesek. A termetest fő részei a kalap és a tönk. A kalap igen változatos alakú. A kalapbőr felülete és a kalapszél mindig ^ombaegyelem mjndenkjnek a tajra jellemző. A kalap alsó részén van a termőréteg a spórákkal. Megkülönböztetünk lemezes (a kalapos gombák zöme) és csöves (tinóruk) gombákat. A nem kalapos gombák formája változatos, termőrétegük is különbözőképpen helyezkedik el. A tönkön, amely ugyancsak nagy változatosságot mutat, néha gallér található. A tönk járuléka a bocskor is, amely a fiatal gombát borító burok maradványa. Gallérral és bocskorral együttesen csak a galócák rendelkeznek. A gombák kész szerves anyagokkal táplálkoznak. A hordaléklakók (szaprofiták) elhalt, bomlásban lévő szerves anyagokból táplálkoznak (pl. csiperkék}. jellegzetes megjelenési formájuk a talajon a boszorkánykor. A kör alakban szétterülő micéiiumnak mindig a szélén fejlődnek ki a termőtestek. Ilyen boszorkánykörben fejlődnek a csiperkék s az ozláhgombák. A kör itmérője ötven méter is lehet s itt néha több száz gomba található. Élősködő (parazita) gombák például a taplók. Az élő fába hatoló szivófonalaikkal elvonják a tápanyagot, gyengítik, majd teljesen elpusztítják a gazdanövényt. Némely gombák szaprofita és élősködő módon is képesek táplálkozni (laskagomba). A legtöbb erdei gomba sajátos életmódot folytat. A fák és más növények gyökereit körülveszik micéliummal, a gombafonalak összenőnek a gyökerekkel, és kialakul a kölcsönös tápanyagcsere-forgalom. A gomba szerves tápanyagot kap a növényektől, amiért cserébe vizet és oldott ásványi sókat ad a társnövénynek. Ezt gyökérkapcsait (mikorriza) életmódnak nevezzük. Ilyen együttélést folytatnak például a galócák, a tinóruk, a galambgombák stb. Ez a kapcsolat általában csak egyféle növénnyel tud kialakulni, ezért bizonyos gombákat mindig ugyanolyan fák alatt találunk. A rizike például mindig fenyőfák közelében fordul elő, tölgyek alatt található a vargánya, a gyilkos galóca. A mezei szegfűgomba a fűfélék gyökereihez kapcsolódik, ezért főleg a réteken és legelőkön található. Tasnádi Gábor mérnök /csöves/ iermotest tenyésztést Ymicélimn/ Az SZKSZ Zlatná na Ostro** ve i (csallóközaranyosí) helyi szervezete 1966 őszén alakult meg, tulajdonképpen tévedésből. Hogyhogy tévedésből? Hadd idézem talán Alföldy Gyulának, a szervezet elnökének a szavait: — Községünk igen kedvező adottságokkal rendelkezik a kertészkedéshez, némely növényféleségek termelésének gazdag hagyománya van, és az már csak természetes, hogy igen sokan élnek a lehetőségekkel. Hatvanhatban végre összefogtunk, hogy szervezetbe tömörítjük a kertbarát mozgalom híveit. A helyi és a járási szerveknél megértésre és támogatásra találtunk. Ámde közbecsúszott egy apróság: az alakuló gyűlésre a kisállattenyésztés szószólóját delegálták. Először nagyot néztünk, sokat vitatkoztunk, végül megegyeztünk abban, nem azért jöttünk össze, hogy feleslegesen vesztegessük az időt. Hát így lett a fából vaskarika, így alakult meg községünkben a kistényésztők szervezete. Kezdetben sokan kuncogtak a hátunk mögött, ma viszont mind többen szeretnének tagjává válni a szervezetnek. Már azon gondolkozunk, hogy egy másik alapszervezetet is életre hívunk a faluban, mert a szervezési tennivalók bizony jócskán lekötik a vezetőség tagjait. A kiskertészeket sajnos azóta sem sikerült szervezetbe tömöríteni. No, nem az érdeklődéssel van baj, Jelentkező volna bőven, csakhát vezető nélkül nincsen szervezet! Aranyoson tizennyolcán kezdték az ösvénytaposást. Az úttörők túlsúlyban baromfit — elsősorban tyúkokat — tartottak. Szervezetük a legtöbb tojást értékesítők egyike volt. Múltak az évek s a nagyüzemi termelés fejlődése mindinkább háttérbe szorította a kistenyésztőket. — Szervezetünknek százhetvenegy aktív tagja van — említette a többi közölt Alföldy eltvárs. — A szervezett tenyésztők többsége középkorú, de egyre gyarapodik a kisállattenyésztés és a szervezeti tevékenység iránt érdeklődő fiatalok száma is. Tagjaink többsége még ma is tyúktenyésztéssel foglalkozik, de a termelés célja most már a fajtatiszta egyedek és állományok fenntartása és tökéletesítése, illetve az önellátás, nem pedig az értékesítés. A tojástermelő vagy kettős hasznosítású fajtákon kívül so-Ikan tartanak pecsenyecsirkéket. Igen nagy népszerűségnek örvend például a nyulászat és a galambászat. A nyúltenyésztők többsége francia ezüst, nagy csincsilla, kaliforniai és új-zélandi fehér fajtát szaporít és hizlal a nitrai Branko számára. A felvásárlókkal igen jó kapcsolatot építettünk ki. Az előzetes bejelentések alapján havonta ellátogatnak a községbe és átveszik a felkínált árut. Havi átlagban kétszáznál is több vágónyulat kap a Branértésében, és nem utolsó sorban a vezetők jó szervező munkájában kell keresni. A tenyészállatokat minden érdeklődő számára biztosítják. Évente vagy ötezer naposcslrkét hoznak a keltetőkből, persze nem csupán a tagok, hanem a szervezeti élettől egyelőre vonakodó, de a fajtatiszta tenyészállatok iránt már érdeklődő falubeliek számára is. Ezzel is cél-14® §m ко az itteni tenyésztőktől. Járásunk az Idén első lett a nyúlfelvásárlási versenyben, és ebből a mi szervezetünk is kivette a részét. A felvásárlást a legjobb nyúltenyésztőink egyike, Bengyák József szervezi. Többen tenyésztenek kacsákat s néhányan juhokkal is foglalkoznak még. Sőt! Az utóbbi időben mind több állatbarátot vonz az egzotikus madarak tenyésztése. A siker titkát a tenyésztők lelkesedésében, szakmai hozzátudatosan szolgálják a kisállattenyésztés színvonalasabbá tételét. Csibéken kívül kiskacsákat is vásárolnak az érdeklődőknek. Korábban a cserháti szövetkezetből négyezernél Is több napospipét vettek át évente, de az egyesült szövetkezet már nem foglalkozik keltetéssel. Űjabban a madari szövetkezet keltetőjéből vásárolják a kiskacsákat, évente vagy 3000 darabot. A szervezeti élet kimondottan jó. Az SZKSZ helyi szervezete Alföldy Gyula, az SZKSZ csallóközaranyosí helyi szervezetének elnöke. Fotó: —bor szorosan együttműködik a nemzeti bizottsággal és a NF tömegszervezeteivel, jó kapcsolata van a szövetkezettel és a Komárnoi Állami Gazdasággal. Gyűlések és egyéb összejövetelek alkalmával rendelkezésükre áll a kultúrház — méghozzá térítésmentesen! —, a szövetkezet szállítóeszközt biztosít számukra, ha csabékért vagy takarmányért kell menniük, az ÁG pedig jutányos áron rendelkezésükre bocsátja az üzemi autóbuszt, hogy csoportos tanulmányutakat szervezhessenek s meglátogathassák a különféle apróállat-bemutatókat. A kisáliattenyésztők pedig mindennek fejében tevékenyen kiveszik részüket a társadalmi munkából, a községfejlesztést- és -szépítésl elképzelések valóraváltásából. Azt hiszem nem túlzók, ha azt állítom, hogy a kisállattenyésztők szervezete a legaktívabb tömegszervezetek sorába tartozik a községben. Tavaly például a park és a kultúrház környékének csinosításán, valamint a „Z“ akcióban épülő napközi otthon építésén szorgoskodtak, több száz óra társadalmi munkával segítve a fontos munkák mielőbbi elvégzését. Végezetül talán csak annyit: dicséretre érdemes az aranyost kisállattenyésztők szorgalma és igyekezeté, helyes, hogy évente több színvonalas kiállítást is megtekintenek, s hazai és külföldi tanulmányutakon bővítik látókörüket. De talán még igényesebbnek kéne lenniük, hogy még színvonalasabbá tehessék a munkájukat. Gon dolok itt a szakirodalom iránti fokozottabb 1 érdeklődésre, a vita-estek, szakmai beszélgetések és szervezett iskoláztatások rendszeresítésére, ismeretgyarapító voltának következetesebb kihasználására. S úgy vélem, kellő gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek ahhpz, hogy kialakítsanak néhány elismert А-tenyészetet, s egy kisebb keltető üzemeltetésével ellássák a szervezet tagságát — vagy esetleg az egész községet — naposcsibékkel, kiskacsákkal stb. Ez persze minden téren — kiválasztás, elhelyezés, takarmányozás, egészségügyi köve-1 telmények — igényesebb munkát követelne a vállalkozó tenyésztőktől, de hiszen éppen erről van szó! S biztosan tudom, hogy megbirkóznának ezzel a feladattal is. Mert, búc azt mondják fából készült —< mégis erős az a bizonyos vaskarika! Kádek Gáboi"
