Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-04-15 / 15. szám
1Í7I. április IS, SZABAD FÖLDMŰVES lehetőségek „Kína vonatkozásában is szilárdan tartjuk magunkat az egyenjogúság, a szuverenitás és a területi sérthetetlenség tiszteletben tartásának, az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak, az erőszak alkalmazásáról való lemondásnak az elveihez. Egyszóval, mi készek vagyunk normalizálni viszonyunkat Kínával a békés egymás mellett élés elvei alapján. Sőt, mi több, meggyőződéssel kijelenthetjük: ha Pekingben visszatérnek a valóban marxista-leninista politikához, ha elvetik a szocialista országokkal ellenséges irányvonalat, ha a szocializmus világával való együttmű ködés és szolidaritás útjára lépnek akkor ez megfelelő visszhangra talá a mi részünkről, és lehetőség nyílik arra, hogy olyan jő viszony alakuljor ki a Szovjetunió és a Kínai Népköz társaság között, amely megfelel e szocialista internacionalizmus elvei nek. ,,A kínai félen a sor“ — e szavak az SZKP XXV. kongresszusán hangzottak el, s mindmáig érvényes irányvonalat jelentenek a szovjet külpolitikában. Azért idézzük ezt, mert a kínai Országos Népi Gyűlés idei ülésszaka előtt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége jóakaratú lépést tett Peking irányában: javasolta, hogy a két ország adjon ki közös nyilatkozatot a Szovjetunió és Kína közötti kapcsolatok elveiről. Érthető ez a lépés, kitűnik az SZKP XXV. kongreszszusán elhangzott beszámoló idézett részéből. Bár Kínában mit sem változott a szovjetellenes kampány* a Legfelsőbb Tanács javaslata azt célozta, hogy a két ország képviselői legfelső szinten vitassák meg a kapcsolatok elveit, sőt, a Szovjetunió kész megvizsgálni a két ország kapcsolatainak rendezésére vonatkozó kínai javaslatokat. A szovjet kormány őszinte bizakodással tette meg lépését, mert annak előtte Hua Kuo-feng, az új kínai vezető, Mao Ce-tung szellemi és hatalmi örököse ilyen kijelentést tett: „A kínai— szovjet vitáknak, amelyek elvi kérdések körül forognak, folytatódniuk kell. Ugyanakkor, mi mindig úgy tartattuk, hogy ezeknek a vitáknak nem szabad akadályozniuk a normális államközi kapcsolatokat, a békés egymás mellett élés öt elve alapján“. A szovjet Javaslat nyilvánosságra hozása bizonyos időeltolódással történt, akkor, amikor Peking fagyos elutasítással reagált a szovjet lépésre. Az egyik elutasító „érv“ például az, hogy „nem tires szavakat, hanem tetteket kívánnak“. A tettek persze, bizonyos elfogadhatatlan kínai követelések teljesítését jelentik. Peking ugyanis előfeltételül szabná a szovjet csapatok visszavonását az országhatárokról, a két szomszéd szocialista ország közös megállapodása alapján Mongóliában állomásozó szovjet csapatok kivonását. Kína azon túl, hogy beavatkozik a Szovjetunió belügyeibe, még területi követeléseket is támaszt vele szemben. A moszkvai PRAVDA szerkesztőségi cikkben válaszolt a kínai „érvekre“, illetve vádaskodásra. A cikkből kiderül, hogy a kínai térképeken a Szovjetunió területéhez tartozó számos körzetet Kínának tulajdonítottak, és ezeken a területeken a határ vonalát a önkényesen, mélyen a szovjet terüleí- tekre benyúlóan jelölték meg. Olyan t, vonalakról van szó, amelyeket a szovil jet határőrök a szovjet állam megalak kulása óta őriznek. A kínai fél ezeket n a területeket nyilvánította „vítatottak:- nak“. A Pravda megállapította, senki a sem vitatja, hogy a két országnak- nem szükséges pontosítania egyes к szakaszokon a határvonalakat, ame- Iveket az orosz—kínai szerződéses- kományok határoztak meg. Ezt már- 1964-ben és 1969-ben is javasolta Pekingnek. A kínai törekvésekből azonban kij tűnik, hogy mesterkélten tartják napirenden a „határkérdést“, a cél a t „vitatott körzetekkel“ kapcsolatban t az, hogy a Szovjetunió területének tekintélyes része védetlen maradjon, i A kínai válasz egyébként bővelkedik szokatlan kifejezési formákban, rágalmakban, gyalázkodásban. Peking t magatartása a legjőzanabb megítélés szerint is szerves folytatása Mao Ce[ tung szovjetellenes politikájának. Most, amikor „Mao Ce-tung nevében“ I szembetűnő változások játszódnak le a kínai politikai és gazdasági életben, t irányt vettek a „nagy kulturális forradalom“ és egyéb kificamodások kö| vetkezményeinek orvoslására, természetesen Mao tényleges elképzeléseivel szemben, egy valami feltűnően változatlan Mao Ce-tung szellemi és hatalmi örököseinek politikájában: ez a szovjetellenesség, a szocialista közösség egységének legveszedelmesebb megbontója. Mao utódai nemcsak állampolltika rangjára emelték a szovjetellenességet, hanem a párt szervezeti szabályzatában, az alkotmányban és más állampolitikai dokumentumokban is rögzítették. Kína tovább halad az árulás útján. Mindezek után nem meglepő, hogy a múlt héten együttműködési megállapodást kötött a Közös Piaccal, s ez alkalommal Li Csiang külkereskedelmi miniszter ilyen kijelentést tett: „Támogatjuk Nyugat-Európa küzdelmét egyesülési szándékáért és a hegemónia elleni harcában. Egyesült, hatalmas Nyugat-Eurépát kívánunk, s bizonyosak vagyunk benne, hogy a nyngat-európai országok is hatalmas Kínát kívánnak“. Kell ehhez bővebb magyarázat? —In— ÁGROMASEXPO 78 BUDAPEST Budapesten április 14-től 19-ig AGROMASEXPO '78 néven ismét megrendezik a mezőgazdasági gépek hagyományos nemzetközi kiállítását. Ez a rendezvény áttekintést kíván nyújtani a gépfejlesztés legújabb vívmányairól. különös tekintettel a nagyüzemi mezőgazdasági termelés kívánalmaira, a kisüzemi szükségletek kellő mértékű figyelembe vételével. A csehszlovák mezőgazdasági gépipart a MOTOKOV külkereskedelmi vál- Jelat egyebeken kívül a nagy teljesítményű Zetor 12045 és 5748 jelzésű traktorral, az SPS—420 jelzésű magajáró takarmánybetakarítő géppel, a Komárnóban készülő 0 SAD 75 jelzésű automata burgonyaültető géppel, a TZ 4K jelzésű, s többféle munkaeszközzel ellátott kistraktorral, a TERRA motorrobottal, az UNHZ 750 hidraulikus rakodógéppel a DZKD 15 megjelölésű köralakú, tizenöt férőhelyes fejőberendezéssel, továbbá a KGST államok részére gyártott komlőbetakarítő gépsorral képviseli. A budapesti AGROMASEXPO ’78 nemzetközi gépkiállítás megtekintése igen tanulságosnak ígérkezik, ezért illetékes hazai szakembereink jórésze készül a bemutató megtekintésére. Kucsera Szilárd „SZÉGYENLŐS“ UDVARLÖ A* emberi jogok“ tiszteletben tartásáréi szónokolva. az Egyesült Államok világszerte a légreakciósabb diktatúrákét is ellátja fegyverekkel. (Jurij Cserepanov rajza) A napokban emlékezett meg a világ az antifasiszta harc kiemelkedő eseményéről, a buchenwaldi koncentrációs tábor foglyainak lázadásáról és hősies kitöréséről. 1945. április 11-én történt ez, s emlékérd április 11. évente a felszabadult politikai foglyokkal és antifasiszta harcosokkal vállalt szolidaritás nemzetközi napja. Európa annak idején nem figyelt fel idejében Thomas Mann mozgósító Buchenwald figyelmeztetésére: „Európa, vigyázz!“ Elszabadult a barnainges veszedelem. A hitleri fasizmus gyilkos kalandja mintegy 160 millió dollár kárt okozott Európának, és több mint 50 millió ember életébe került. A haláltáborok éktelenkedő maradványai ma is figyelmeztetnek. A bumementója chenwaldi tábor felkelői, akik 33 évvel ezelőtt felszabadították magukat, megesküdtek, hogy éberen őrködni fognak, sohase üthesse fel fejét a fasizmus. A buchenwaldi eskü ma is időszerű. A fasizmus sötét erőinek maradványai kihívóan emelgetik fejüket. Hivatkozhatunk a különféle „honfitársi szövetségek“ élén játszott vezető szerepükre, a háborús bűnös Herbert Kappler olaszországi börtönéből történt megszöktetésében való segédkezésükre (Kappler nemrégen halt meg rákban), legutóbb pedig a nürnbergi per utolsó elítéltjének, az életfogytiglani börtönnel sújtott Rudolf Hessnek kiszabadítására szőtt, de idejében leleplezett neonáci összeesküvésre .., Más formában is megnyilvánul a fasizmus — a dél-afrikai és rhodesiai fajüldözők rendszerétől az olaszországi neofasiszta alvilágon át egészen az Egyesült Államokban szervezkedő náci mozgalmakig. A „népek vigyázzatok“ jelszó tehát ma is érvényes és időszerű! Kanizsa István IMI 95 • • TKC) CLETľ Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a műit héten folytatta szibériai és távol-keleti szemleútját. Megtekintette az itteni gigászi létesítményeket, elismerően beszélt az építők munkájáról; de rámutatott a szervezési és egyéb eredetű fogyatékosságokra is. Katonai alakulatokat is felkeresett, melyek fontos .védelmi küldetést teljesítenek e térség* ben. A novoszibirszki alakulatoknál tett látogatásakor mondott beszédében alkalma volt válaszolni a SALT-megállapodással kapcsolatos amerikai mesterkedésekre. Mint Ismeretes, a már szinte tető alatt levő SALT-szerződés megkötésével, illetve aláírásával kapcsolatban az. amerikai diplomácia halogató manőverbe kezdett, s a washingtoni külügyminisztériumbői olyan hírek szivárogtak ki, hogy a szerződés aláírását amerikai részről Ogaden, illetve, az egyiptomi—Szomáliái viszály rendezésére teendő lépésektől teszik függővé. Vagyis politikai zsarolást akarnak alkalmazni a szovjet kormánnyal szemben, hogy változtasson az e kérdésben elfoglalt álláspontján. Ezekre a törekvésekre már Georgij Arbatov akadémikus Is kimerítő választ adott a szovjet sajtóban megjelent terjedelmes cikkében, mely világszerte nagy feltűnést keltett. Arbatov így vetette fel a kérdést: itt az ideje, hogy Washingtonban eldöntsék: legyen-e megállapodás vagy ne legyen. Természetesen ki lehet kényszeríteni a fegyverkezési verseny fordulóit. Erre már nemegyszer sor került, s a Szovjetunió mindig bebizonyította, hogy nem lehet megfélemlíteni, nem hátrál meg az ilyen akciók elől. De Washingtonnak az ilyen politika következményeire is gondolnia kell. Erre célozva jelentette ki Novoszibirszkben Brezsnyev elvtárs: „A Szovjetunió sohasem a fegyverkezés kedvéért fegyverkezett, sohasem volt éa nem is lesz a fegyverkezési hajsza ösztönzője. A katonai területen elért sikerek célja az, hogy biztosítsuk a magunk és szocialista barátaink védelmét egy esetleges agresszióval szemben, bárhonnan induljon is az kl.“ NEM ÉPPEN ZAVARMENTESEN folyik a békés rendezés Etiópiában. A közelmúltban erről a kérdésről tárgyalt Mengisztii, a forradalmi kormányzó tanács, a derg elnöke moszkvai villámlátogatása során Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin szovjet vezetőkkel. Etiópia déli részén újabb Szomáliái betörések voltak, a támadók Megere városát akarták elfoglalni. Egyébként Etiópia és Kenya, a múltban a Szomáliái területi követelések folytán leginkább érintett két állam, közös álláspontra helyezkedett a kelet-afrikai békés rendezéssel kapcsolatban, s határozott feltételeket szabott Szomáliának. NÉPSZAVAZÁSSAL döntöttek Ghánában az ország fövendő kormányzatának formáiról. A jelenlegi katonai vezető, Acheampong tábornok elképzelései szerint olyan kor* mányzati formára kellett igent vagy nemet mondani négy és félmillió szavazópolgárnak, amely a lakosság különböző rétegei, az etnikai csoportok; a hadsereg és a rendőrség képviselőiből állha. A választópolgárok csekély többséggel igennel szavaztak a katonai vezetés ún. egységkormány tervére. FRANCIAORSZÁGBAN Raymond Barre alakította meg az új kormányt. A fő tárcák — a kül-, bel- és hadügyminisztérium élén nincs változás. Megfigyelők szerint a kormánytöbbség chiracista és giscardista áramlatai közötti erőviszonyok el* tolódását, az utóbbiak javára történt kiegyensúlyozódást bizonyltja, hogy az RPR hivatalos jelöltjével szemben Jacques Chahan-Delmas-t választották meg a francia nemzetgyűlés elnökévé. Külpolitikai kommentárunk Hiú remények útvesztőjében Carter elnök, talán szokásos elnöki teendőibe belefáradva, vagy talán más céllal, villámgyorsan külföldi átra vállalkozott. Nehéz volna eldönteni, mi volt elhatározásának fő mozgató ereje — energetikai előnyök szerzése az USA-nak, vagy talán az Unió megtépázott tekintélyének öregbítése? Talán mindkettő. Erre viszont az idő is kevés volt, s általában Carter útja óvatos lépkedás volt a konfrontációk labirintusaiban. Az első latin-amerikai ország, melyet felkeresett, Venezuela volt. Itt Carter minden kétséget kizáróan azt a célt követte, hogy előnyösen vásárolhasson az Egyesült Államok venezuelai olajat. Ám két szempontról megfeledkezett: Venezuela Perez elnök vezetésével előbbre lépett a polgári demokratikus fejlődésben; másodszor olajgazdagságából kifolyólag vezető helyet foglal el az OPEC- államok között, s az olajárak emelésének hajthatatlan szorgalmazója. Sőt, nemzetközi, regionális viszonylatban is megnőtt a szerepe, mert a SALA-nak, az észak-amerikai diktátummal szemben ható latin-amerikai gazdasági társulásnak is egyik alapító és vezető tagja. Washington annak idején Venezuela gazdasági emancipációs törekvéseire azzal válaszolt, hogy megvonta tőle a vámkedvezményeket. Most aztán milyen jogon tart igényt Venezuelától kedvezményes olajszállításra? Valaha energetikai szükségletének jelentős részét fedezte venezuelai olajjal, s erre most is rá van utalva. Am nemcsak gazdasági kérdésekről esett sző. Közismert, hogy Venezuela és a latin-amerikai óriás, Brazília között nagy ellentétek vannak, s Washingtonnak érdeke, hogy kibékítse a két gazdag országot, potenciális gazdaság! partnereit. Csakhogy előbb a saját ellentéteit kellett enyhítenie. Washinglon orrnl a brazil G • i i a 1-kermányra, mert az erőmüvek építéséhez szükséges atomberendezést nem Amerikától, hanem az NSZK-tól vásárolja. Brazília és Venezuela között egészen más a feszültség okozója. A brazil óriási gazdasági és katonai erejére támaszkodva tényleges veszélyt jelent a kisebb latin-amerikai országokra, elsősorban a haladó politikát folytatókra nézve. A német származású államelnök, Ernesto Geisel és fivére, aki a hadsereg főparancsnoka, szoros kapcsolatban áll az NSZK szélsőséges ellenzéki politikusaival, így elsősorban Franz Josef Strauss bajorországi keresztényszociális pártvezetővei. Venezuela tehát politikai szempontból zárkózott el a brazil óriástól. Carter nagy zavarban volt, amikor Pérez elnök felvetette Washington „kedvelt témáját“, hogyan is tartják be az emberi jogokat egyes latin-amerikai országokban, s konkrétan Brazíliára, a halálbrigádok országára, valamint Somozáék Nicaraguájára célzott. Carter kertelt és kerülte az egyenes válaszadást. Talán még kínosabb volt az elnök brazíliai látogatása. Itt egyenesen hideg fogadtatásban volt része. A brazil vezetők értésére adták az elnöknek, hogy nem hagynak maguknak Washingtontól diktálni, noha nem abban az értelemben, mint a haladó politikát folytató kisebb latin-amerikai országok időnkint hangoztatják, hanem egyszerűen azért, mert Brazília hatalmi pozícióját akarja érvényesíteni a térségben. Ugyanakkor erősödik a rendszer belső ellenzéke is, így érthető a brazíliai belső körök idegessége is, mert az ellenzéki erők valamit várhattak, halvány biztatást az amerikai elnök látogatásától. Carter latin-amerikai látogatását illetően tehát határozottan leszögezhetjük, hogy hanyatlott az USA tekintélye, Washington ma már nem az a „mumus“, melytói feltétlenül : rettegni kell. Ezt Kuba forradalmi ' példája is megmutatta. Másodszor bebizonyosodott, hogy az Egyesült Álla* mok nagyon kellemetlen helyzetbe került azok miatt a parancsuralmi rendszerek miatt, amelyeknek létrejöttét maga is támogatta és pénzelte. Hasonlóan kínos perceket kellett átélnie afrikai kirándulása során is. Az olajbö Nigéria volt afrikai útja. . nak legfontosabb állomása. Noha as ; erről kiadott hivatalos közlemény „ki. vasalva“ tálalta a látogatás esemé. nyeit, mégis kitudódott, hogy Óba« . s a n j a nigériai elnök éles szemre' hányásokkal illette az amerikai el- I nököt a dél-afrikai fajüldöző államokkal szemben és az általa Afrikában folytatott politikája miatt. Carter itt . is az olajról akart elsősorban tár. gyalni. de a hangsúly másra tevődött . át. Carter rákényszerült, hogy ígéretet tegyen: semmisnek tekinti a Rhodesiái „belső megállapodást“ és szorgalmazni fogja, hogy mielőbb újabb« „tekintélyesebb“ tanácskozást hívjanak össze Rhodesia ügyében, s az Egyesült Államok égisze alatt valamennyi érdekelt fél részt vegyen ezen, tehát a Zimbabwei Hazafias Front képviselői is. Mint ismeretes, e forradalmi szervezet harcosai már a második frontot nyitották meg a fehértelepes rendszer kormánya ellen. A hivatalos külsőségek ellenére nigériai útja csalódást okozhatott Carter elnöknek. Ennek benyomását libériái udvariassági látogatása sem enyhítette. Milyen lesz az Egyesült Államok új afrikai politikája, s egyáltalán lesz-а ilyen? Ezt a kérdést a nemzetközi közvélemény teszi fel. Egy évtizeddel ezelőtt igen szoros kapcsolatban volt Washington Nigériával« akkor, amikor az államszövetség keleti részében testvérháború dúlt. Az itt felfedezett olajmezok megszerzéséért Washington támogatta a helyi vezetők elszakadási törekvését, s az ennek folytán Biafra néven kikiáltott, tiszavirág életű szakadár államot. Tervei azonban füstbe mentek. Várhatnak-e most őszinteséget az amerikai kormánytól az afrikai népek? Hisz napjaink szemléltető példája az új panamai szerződés sorsa. Az amerikai törvényhozás csúréssei-csavaréssel mindent megkísérel az eredeti megállapodás elferdítésére... Lőrincz László
