Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-04-08 / 14. szám

-L

1878. április 8.

•SZABAD FöbDMÜVESi

7

• ■ ■ i. ■

emény tél volt; apám a rendes kubikos bandájával dücskőt vájt kt a fagyott földből csákánnyal, majd fejszével fel is aprították. Igen nagy dolog volt ínséges időben a szegény embernek tőkés dilcskőt kapni, amelyből meglehetett a téli tüzelője. Gyalog mentek reggel a királytelki erdőbe, gyalog jöttek vissza: szerszámuk a vállukon. Napi étkezésre nem vittek semmit, hajnalban bekaptak valamit otthon — süt tököt, ilyesmit —, a gróf erdésze pedig utalt nekik naponta a járandóság mellé egy deci pálinkát és ivóvizet. A felaprított dücskő egyharmadát ts az uradalom szállította haza a munkásoknak. Jó szerencséje volt annak, akt félidőben Ilyen fejedelmi munkába bekerülhetett.

GALAMBOS LAJOS:

— ]ó vacsoránk lesz este — mondta anyánk —, mire apátok megjön kész lesz a finom káposztás paszuly.

Ez volt majd minden este híg lében, gyönge rántással. Az ember inkább csak a kenyeret ette hozzá szívesen, mert a levesben, tisztesség ne essék, szólván, a babon és a hordóskáposztán kívül nemigen volt semmi. Ünnep előtti estén tán egy kis disznóköröm, hogy a nagy család szagoljon valamicskét a karácsony előtt levágott mázsányi malacból, amelynek zsírja, szalonnája, csülke, kolbásza, sódara egész évre szolgált.

Megjött a kinti hidegből apánk; első dolga volt, hogy a fejszét másnapra kiélezze, s csak akkor kérdezte meg:

— Van-e valami étek?

— Forró, finom káposztás paszuly, hát hogyne lenneI

Nem tudhattuk, mi lett apánkkal, ült az asztal mellett a széken, két kezét a fejsze fejére szorította és nem szólt semmit, csak csendesen gyöngyözni kezdett a homloka.

Maid szólt:

— Akkor csak hozzad azt az ételt.

Evett.

Kenyeret a leveshez mindenképpen. Aztán a pipáját megtömte büdös szüzdchánnyal, s ült a melegben. Ki Is ment olykor, hogy a már meghozott dücskörész apróbb darabjaiból legyen elegendő a tűzhely alatt: száradjon, ne sírjon a gyökér, ha tűzre vettettk.

Ml, gyerekek, éppúgy ültünk, mint ő, valami várakozásban a kicsi, gyöngyöző falú szobában. Anyánk rendezkedett, ágyakkal, fekvőhelyekkel törődött, de minthogy senki sem készült lefeküdni e kutyaugatásoktól is mentes téli estén — és csak a szemek meredtek rá titkos kívánságoktól gyötörten —, azt mondta:

— Jó. Ha valaki hozza mögöttem a lámpát, fölmegyek a padlásra. Csak az Isten a megmondhatója, hogyan esztom be a többit: erre az estére nem eolt tervezve se szalonna, se kolbász.

Vittem mögötte boldogan a petrőlámpát, világítottam vele közelről a szarufáknál, míg anyánk a vékony, átfagyott hasaalja-szalonnából mindenkinek egy mutatóujjnyl szeletet vágott. A kolbászból egy-egy ujj- Iznyit.

Mindezt a padlásról levittük.

Apánk addigra már kenyeret vágott, nagy szeleteket: a kenyérnekvalónk a nyári kepéből megvolt újig mindenkor; a Gencsi-birtokon tlzenharmadrészben arattunk; nagyon nagy dolog volt, ha a szegény kepét kapott akkoriban.

Mi, gyerekek, bekaptuk a finom étket hamar, talán az ízeket sem éreztük igazán; hanem azt, ahogyan a szüléink ettek — annak a ritmusát, gyönyörű csendességét, boldog lassúságát —, a szentáldozás rítusa sem

adhatja vissza. Áhítat volt minden falatjukban, minden morzsának szentsége volt.

Így enni!

Addig nem tudhattam, hogy így is lehet — vagy talán —, csak így szabad enni. Az embernek a megszenvedett életet így magához venniI

2.

Sok idők után, amikor még a szülők nem léptek be a közösbe, s a két tehénkével, Kedvessel és Rózsával művelték a földosztáskor kapott ötholdnyi földet, rendszerint én arattam. Apánk hatvanéves korára már igen kehelt. Még a múlt világban — áe azóta is, ahol csak járok — mondották rólam, hogy tisztességes kaszás vagyok; meg kellett tanulni annak idején, bandában is arattam a Gencsi-birtokon, igaz, utolsó kaszásként; de meglett belőle a következő évi gimnáziumi tandíj. Na de ekkor már a fővárosba vert a fene, aratásra tértem meg csak a szülőt házhoz városi családommal egyetemben.

Vasárnap boldog, nagy ebéd volt, ám nem káposztás paszuly vékony rántással, hanem kakasleves és töltött tyúk, a fánkokról nem is szólva. Ebéd után apánk asztmáson azt mondotta:

— Megnézem a gabonát, meg a búzát, vajon melyiket lehet vágni holnap.

Nehezen járt már, de az életet megnézni éppúgy ünneplőbe öltözött, akárha csak templomba menne.

— Ki jön velem? — kérdezte.

Egyedül az unokája ajánlkozott, aki

lehetett négy öt éves. Finom városi ruhában, nyári suszterkötényben fogta meg nagyapja kezét, s minthogy a nagyapának volt görbe botja és kalapja, neki is szerezni kellett Ilyesmit. Valami rossz kalap akadt, botnak megfelelt egy jókora napraforgókóró; indulhattak, elmehettek.

Ügy délután hat óra tájban tértek meg, június végi, szellőtlen meleg ült a föld felett, csupán árnyékot kívánt

még naphajlatban is as ember. Apa lehúzatta velem at ünnepi csizmáját, kalapját a görbe bot kampójára dobta, majd az egészet a verőce rácsára akasztotta. Leülvén a küszöbre, megmondotta, hol kezdjük a vágást reggel, aztán izzadt homlokát legyezgetve egyetlen zsebkendőjével — csak ünnepnapon volt nála zsebkendő —, azt mondta:

— Mit meg nem tesz vénségére az ember! Ez a gyerek, aki jött velem, azt kívánta, fogjak neki gyíkot. Az én beteg der ekammal-lábammal-kar ómmal! Mit gondoltok mit tettem? Fogtam neki. Ott van a suszterköténye zsebében.

Persze már nem volt ott. Szegény gyíkot az unoka a szomszéd gyerekekkel karöltve befogta egy nádszálakból eszkábált szekérbe. S igen nagy ricsaj lett az udvaron.

— Isten látja a lelkem, szeretem a gyerekeket, csak ne kiabálnának anyagit. Az is lélek tán, az a gyík. Miért is fogtam meg a szerencsétlent?

— Éhes vagy bizonyosan, azért beszélsz ilyeneket. A gyík állat, a gyerekek meg hadd játszódjanak. Mit adjad enni? — kérdezte anyánk.

— Hát, ami van.

— Van még főtt kakas és töltött

tyúk.

Mint valamikor, azon a téli estén, gyöngyözni kezdett apánk homloka. Csak most a kezét nem a fejsze fején nyugtatta: leeresztette a térdére, s a két kéz nagyon-fáradtan lelógott a két térd között.

— Értem — mondta anyánk.

Még mindig csak hajlott a nap, kiszaladtam a kertbe és friss paradicsomot, ujjnyi uborkákat hoztam onnan. Akkorra megérkezett a padlásról az üvegesre érett, csábító hasaalja szalonna. A kenyér ts friss volt. Nem ültünk asztalhoz. Ott apánk körül, a küszöbnél telepedtünk le valamenynyien. A gyerekek az udvaron hagyták a gyíkot, a nádszekérbe fogva.

Mert, ami a küszöbön és annak környékén történt, olyasmi tán nem ts történik többé. Hiába volt szalonna, kenyér, só, paradicsom, uborka porciózás nélkül elegendő, ehetett volna mindenki, amennyit csak bír, de észre kellett vennünk az apa áhítatát.

Levágta a kenyeret.

A kenyér héjából hüvelykujjnyi hosszúságú darabot a szalonnaszeletre helyezett. A kenyeret két ujjal fogta, rajta a szalonnát hüvelykjével zárta. Megmaradt két ujja között elfért a paradicsom és az uborka. A másik kezében csak az éles bicskája volt. Előtte a puszta földön sótartóban a só.

Akkor levágott egy falatot mindenből, és mintha áldozna, úgy vitte a szájához az étket.

Méltósággal, és nagy, imádságos csendben.

Zabálhattunk volna már, degeszre ehettük volna magunkat kakassal, töltött tyúkkal, szalonnával, mindennel. De e szép étkezés közben csak ültünk apánk körül. A csendet végül az unoka törte meg:

— Nekem is egy falatot, nagyapa, a tiedből.

— Engedd el előbb a gyíkocskát. Ott az 0 hazája a kertben.

S amikor ez megtörtént, ahányon csak voltunk, mind az 0 kezéből falatoztunk. Már leszállt az este, még mindig körülötte ültünk. Friss vizet is ittunk, s mivel reggel kaszára kellett kapni, felhőtlen éjszakába merültünk. Azt álmodtam, hgoy fent az égben az angyaloknak apám egy küszöbön ülvén falatokat osztogat.

SZALON 1

M

S

Az emlékmű, a világ első űrhajósának leszállási helyén van felállítva.

Foto: —tt—

Ikarosz legendája, a viasszal felerősített szárnyakkal menekülő ember

•története, nemcsak mítosz, szimbólum is. Szimbóluma lett a mindig újat

kereső, kutató, a feltáró merészségnek.

Az ember sohasem találta elegendőnek sem a Földet, sem a tengereket, hogy kielégítse örökös és csillapíthatatlan szomjúságát: megismerni a nagy mindenséget. Tekintetét mindig a magasba, az ég felé emelte. Ott, a ragyogó csillagok közt kereste a választ gyötrő és örök kérdésére: hogyan keletkezett az élet a Földön, mi az ember küldetése, hogy épül fel a ragyogó és beláthatatlan világegyetem. S az ember természetesen Igyekezett megtudni: nincs-e a galaktikák végtelenjében az életnek valamilyen sajátos formája, nincs-e a világmindenség titokzatos messzeségében értelmes testvére.

A rakéta és az űrhajózás történetének fordulópontját Clolkovszki] fellépése jelentette. 1883-ban Szabad tér

című művében megírta, hogy a világűrben közlekedő eszközök hajtatására csakis a hatás-ellenhatás elvén alapuló motorok, azaz tulajdonképpen a rakéták lehetnek alkalmasak.

1903-ban Jelent meg A Világűr kutatása rakétákkal című korszakalkotó jelentőségű müve. Vele egyidőben fejtette ki tevékenységét Mescserszkij professzor, aki a változó tömegű testek mozágásának elméletét dolgozta ki. Ok ketten a mai szovjet rakétatudomány megalapítói.

1957. október 4-én a Szovjetunióban felröpltették az első szputnylkot, s ezzel kezdetét vette a tényleges űrkorszak.

1961. április 12-én pedig bekövetkezett az első ember, Jurij Gagarin űrutazásának diadala. Ezután már szinte minden évhez fűződik az űrrepülésnek egy-egy fontosabb eseménye. (rp)

A világűr meghódítása

I. DIORDIEV:

Tavaszt Ígérő virágzó cseresznyefák.

Tökéletes szolgáltatás

A villanyszerelő kicserélte a kapcsolót és felgyújtotta a villanyt. Fáradozását hálásan megköszöntem, és elismerésem jeléül átnyújtottam 15 kopejkát. Figyelmességemet 6 is illendően megköszönte, majd rosszalló pillantást vetett az új kapcsolóra, amelyen egy icipici, halvány fehér foltocska éktelenkedett.

— Az az érzésem, másikat kell felszerelnem — mondta —, és matatni kezdett szerszámos táskájában.

A foltosat levette, újat szerelt fel helyette.

— Nos, ez már egészen más — mondta és felgyújtotta a villanyt.

Átnyújtottam neki egy rubelt. Megköszönte és újra fixírozni kezdte a kapcsolót.

— Nem mondom, jól kapcsol, de valami furcsa pattogással. Ki kell cseréin eml

Elővett egy újabb kapcsolót. Felszerelte. Benyomta a gombot, a fény elárasztotta a szobát.

POLITIKAI KÖNYVEK

— Nem látom, mivel jobb ez az előzőnél — kockáztattam meg elégedetlenül.

— Hogyhogy nem látja ?l — csodálkozott sértődötten. — Ha Jól tudom, maga nem szakember.

Megköszöntem szolgálatkészségét és behívtam a konyhába. Megivott néhány pohár bort, majd Így szólt:

— Az az érzésem, hogy ez a kapcsoló sem a legtökéletesebb.

Elővette a szerszámos táskáját és bement a szobába. Felrakta a negyedik kapcsolót és megkért: gyújtsam fel a villanyt.

— Nagyon köszönöm — mondtam.

— Igazán tökéletes!

— Ugyan kérem. Hisz elsődleges kötelességünk a tökéletes szolgáltatás

— mondta nyájasan és zsonglőrmozdulattal vágta zsebre a három rubelt.

Amikor elment, felgyújtottam a villanyt és észrevettem: a negyedjére felszerelt kapcsolón egy icipici, halvány fehér foltocska éktelenkedik..■

PROPAGÁLÁSA

Népgazdaságunk fejlődésének áttekintése

A bratislaval Pravda Könyvkiadó és a budapesti Kossuth Könyvkiadó immár hagyományos egyttttmfiködáséröl újabb, a közelmúltban megjelent könyv tanúskodik: A szocialista gazdaság fejlődése Csebsziovókiéban. Václav Prócha docens vezetésével a bratislaval és prágai Közgazdaságtudományi Főiskola cseh és szlovák gazdaságtörténészeinek kollektívája arra vállalkozott, hogy — szerkezetileg ás terjedelmét tekintve — a nagyközönségnek szánt tanulmányban mutassa be a szocialista Csehszlovákia gazdasági fejlődését. Hangsúlyozom: a kiadvány nem csupán a szakemberek kézikönyveként készUlt, hanem a széles olvasóközönség számára nyújt átfogó képet gazdasági életünkről, amelynek szocialista kibontakozását hat fejezetben tárgyalja.

Az első az 1945—1948-as évek gazdasági fejlődéséről szól, rámutatva mindazokra a sajátosságokra, amelyek gazdasági életünket jellemezték a második világháború kitörését megelőző időszakban. Ugyanez a fejezet foglalkozik a háborús hadigazdálkodással, a népi demokratikus állam megalakulásának gazdasági feltételeivel, a Kassai Kormányprogram gazdasági célkitűzéseivel, az államosítás és a földreform első szakaszával, az 1948 februárja utáni gazdaságpolitikával. Ez utóbbi kapcsán a tanulmány megállapítja: „1948 februárjában a burzsoázia elvesztette a politikai hatalomból azt, amit eddig magának tartott fenn. Az uralkodó társadalmi erővé a munkásosztály lett, élén a CSKP-val. Csehszlovákiában megvalósult a proletárdiktatúra. Egyúttal kedvező feltételek alakultak ki a párt azon gazdasági céljainak megvalósítására, melyek a február előtti időszakban a burzsoázia legerősebb ellenállásába ütköztek. így Csehszlovákia fejlődésének új szakaszába — a szocializmus alapjai lerakásának időszakába — lépett“.

A második fejezet az 1948. óvet követő gazdasági tényezők hatását taglalja, ilyenek voltak: a szocialista világrendszer létrejötte, a mezőgazdaság társadalmasításának befejezése, az ötéves tervek, a hatvanas évek gazdasági problémái stb. A szerzők részletesen feldolgozták az ötödik ötéves terv eredményeit és а XV. kongreszszus gazdaságpolitikai irányelveit.

A könyv további fejezetei már nem a fejlődés időrendi bemutatásával foglalkoznak, hanem a gazdasági növekedés egyes tényezőivel, a népgazdaság egy-egy ágazatának fejlődésével (társadalmi össztermék, nemzeti jövedelem, beruházások, munkaerő, ipari termelés, építőipar, mezőgazdasági termelés, közelekedés).

A tervgazdálkodás és az irányítás problémáit a szerzők külön fejezetben dolgozták fel: kronológiai beosztást választottak a problémakör megvilágítására.

Külön fejezet szól Csehszlovákia külgazdasági kapcsolatairól, hazánk részvételéről a KGST-ban, továbbá a külkereskedelem áruszerkezetéről és területi orientációjáról.

A hatodik és egyben utolsó fejezet az életszínvonal alakulását mutatja be: foglalkozik a lakosság jövedelmének fejlődésével, a munkaidővel, a személyi fogyasztással, a lakásépítéssel, a szolgáltatásokkal stb.

A könyv mellékletében 10 táblázat mutatja be a csebszlovák gazdaságfejlődés alapvető mutatóinak alakulását 1948 és 1975 között. Csupán egy adatot kiragadva is érzékeltethetjük azt a hatalmas erőfeszítést, amellyel sikerült leraknánk a szocialista gazdaság alapjait: a szlovák ipar a hetvenes évek elején két hét alatt több terméket állított elő, mint a háború előtt egy év alatt.

Nagy Judit

1

1