Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-01-14 / 2. szám

1978. Január 14. SZABAD FÖLDMŰVES A munkabalesetek előfordulása és megelőzése Népgazdasági szempontbál fontos a munkahelyi balesetek előfordulásá­nak csökkentése a mezőgazdaságban. Sajnálattal kell megállapítani, hogy az utóbbi években a kelet-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeiben a munkabalesetek számarányában lényeges javulás nem következett be. Ezért szükségesnek tartjuk rendszeresen foglalkozni a balesetek okaival. A szer­zett tapasztalatok alapján rámutathatunk a megelőzés módjára és lehető­ségeire. A legutóbbi ellenőrzések során, il­letve a súlyos és halálos kimenetelű munkabalesetek kivizsgálásakor kide­rült, hogy a balesetek túlnyomó része a mezőgazdaságban a nyári és az őszi csúcsmunkák idején adódik. A balese­tek előforduásában kb. egyenlő arány­ban hibásak a károsultak, illetve a mezőgazdasági üzemek vezető dolgo­zói. A balesetek előfordulásának a gyakoriságában és kimenetelében fon­tos szerepet játszik a kedvezőtlen korösszetétel, a dolgozók szakképzett­sége, valamint a gépek és berendezé­sek műszaki állapota, de a munkaszer­vezés is. Az egyes munkaszakaszok közül kimagaslik az állattenyésztés, a szállítás és a közlekedés, a gépi esz­közök kezelése, a karbantartás és az építkezési munkálatok. Az utóbbi év­ben lényegesen emelkedett a vegysze­rek egyre elterjedtebb használatából kifolyólag a mérgezések és a foglal­kozásból eredő betegségek előfordu­lási aránya. Szükséges hangsúlyozni, hogy a munkabalesetek előfordulásának leg­főbb oka sok esetben a munkabizton­sági előírások hiányos ismerete, de néha a nem megfelelő munkafeltételek is előidézhetik. Sajnos, ebből a szem­pontból hátrányos helyzetben vannak azok a magyar anyanyelvű dolgozók, akik nem ismerik tökéletesen a szlo­vák szakkifejezéseket és így nem ér­tik meg pontosan a szlovák nyelven megjelenő munkabiztonsági előíráso­kat, valamint a gépek, berendezések használati utasításait. A balesetek megelőzése szempontjá­ból további fontos követelmény, hogy a mezőgazdasági üzemek a dolgozó­kat szakképzettségüknek, egészségi ál­lapotuknak és koruknak megfelelő munka végzésével bízzák meg. A belé­pési és ismétlődő egészségügyi kivizs­gálásoknak, azok megkövetelésének és szükségességének sok üzemben nem tulajdonítanak kellő figyelmet. Ez gyakran tragikus kimenetelű balese­teket, mérgezéseket okoz, s ilyenkor ezért a hanyagságért és felelőtlensé­gért az üzemek bírságot fizetnek. Az üzemek hibájából létrejött súlyos és halálos kimenetelű balesetek közvet­lenül hatnak a dolgozók munkaerköl­csére, s így közvetve a termelési fel­adatok teljesítésére is. A balesetek gyakori oka nemcsak a közutakon, járművezetés közben, ha­nem a munkahelyeken is az ittas álla­pot. Az ittas személy a gépek kezelé­sekor nemcsak saját testi épségét, ha­nem a többi, közelében tartózkodó személyekét is veszélyezteti. A bizton­sági előírások megkövetelik, hogy az üzemek vezető dolgozói a megelőzés céljából detekciós vizsgálatokat vé­gezzenek a munkahelyeken az alko holfogyasztás megállapítására. A munkaerőhiány és a megfelelő gépesítési fejlettség hiánya következ-Ezen a traktoron hiányzik a védő­korlát, amely meg­óvja a hátul ülő személyeket a ki­eséstől. V tében a vezető dolgozók alkalmi mun­kások és segéderők bevonásával igye­keznek biztosítani a termelési felada­tok teljesítését. Több esetben elhanya­golják azt a követelményt, hogy meg­ismertessék őket a munkabiztonsági előírásokkal, a fiatalkorúak esetében nem gondoskodnak arról, hogy felnőtt személyek kellő felügyeletet gyakorol­janak fölöttük, s ígv hozzájárulnak további felesleges munkabalesetek előidézéséhez. Kiindulva a felsorolt tényekből, megállapíthatjuk, hogy fontos szerepe van az oktató munkának — a dolgo­zókat a munkabiztonsági előírásokkal meg kell ismertetni és ki kell oktatni a szükséges munkafeltételekre. Az üzemek felelőssége lényegében a ve­zető dolgozókra hárul, akik munkakö rük és beosztásuk terjedelmében az irányítás összes szakaszán felelősek a biztonságos munkavégzésért. Ezzel szorosan összefügg, hogy rendszere­sen ellenőrzik és megkövetelik a mun­kabiztonsági előírások betartását. Szocialista társadalmunkban a dol­gozók biztonságáról való gondoskodás kötelességét törvények’és munkabiz­tonsági előírások rögzítik. A szüksé­ges munkafeltételek megteremtését a gyakorlatban egyrészt a vezető dolgo­zók, másrészt az állami munkabizton­sági szakfelügyelet, illetve társadalmi felügyeletet végző szakszervezeti moz­galom, az efsz-ekben a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének munka­­biztonsági bizottságai végzik. Nagy jelentőséggel bír a dolgozók aktív részvétele a munkabalesetek megelőzésében. Szükséges kiemelni az előírt védőeszközök juttatását és használatát, a gépek és berendezések rendszeres karbantartását és javítását, valamint nem utolsó sorban az óva­tosságot a munkavégzés közben. A felsorolt problémák megoldása, a dolgozók egészségének és biztonságá­nak a védelme mindannyiunk érdeke. A dolgozók egészségvédelméről és biz­tonságáról való gondoskodás szaka­szán elért eredmények szocialista tár­sadalmunk fejlettségének fokmérőjét képezik. Or. Kecskeméti István Riport a riporterről — HUSZONÖT ÉV A SZABAD FÖLDMŰVESNÉL — 'X 'ШтШШ áÄl- '% A betonkeverő ékszíj áttételét nem takarja védő­burok a Dlhá Ves-i (hosszúszói) Aranykalász Efsz­­ben (rožňavai já­rás). A falvakat, szövetkezeteket Járva, lapunk olvasói elég gyakran felteszik a kérdést: „Mi van Kovács Pistával?... Hogy él Pista bácsi?...“ N. KOVÁCS ISTVÁNRÓL, lapunk osztályvezető-helyetteséről van szó, akit sokan ismernek falvatnkon, írá­sain keresztül, s személyesen is. A na­pokban ünnepelte újságírói pályafutá­sának negyedszázados jubileumát a Szabad Földművesnél. E ritka évforduló kapcsán fiatal kollégaként fordultam a tapasztalt új­ságíróhoz, azzal a kéréssel, mondjon el egyet s mást az életéről, pályakez­déséről, valljon önmagáról, az újság­írói felelősségről és elkötelezettségről. — Hogyan kezdődött? — Mozit avattak falumban, a má­­tyusfőldi Trsticén (Nádszeg), s az Oj Szón keresztül fejeztem ki a lakosság köszönetnyilvánítását. S az írás öröme rabul ejtett. Utána napilapunk rend­szeres tudósítójává, külső munkatár­sává váltam. Szőke Lőrinc, és Bátky László buzdító szavait, jótanácsait megfogadva, hosszabb lélegzetű írá­sokkal (tanulmány, elbeszélés, stb.) kopogtattam be Időnként az Oj Szó szerkesztőségébe. S e napilapban je­lentek meg azok az írásaim Is, ame­lyeket tanítóskodásom idején, majd a CSEMADOK Központi Bizottsága kul­turális ügyosztályán dolgozva vetet­tem papírra. írásaimra egyre jobban felfigyeltek, s így kerültem az 1953-as év legelején a Szabad Földműveshez, ahová hívtak. — S nem bánta meg? — Nem bizonyt Nagyon jó munka­­közösségbe „csöppentem bele“. A nemrég elhunyt Mikfa Jani bácsi és Szabó Béla voltak tanítómestereim, akiktől elsajátítottam az újságírás for­télyait, mesterfogásait, s akik átsegí­tettek a kezdeti nehézségeken, bukta-A Jednota 93-996 számú Nové Zámky-i (érsekújvári) pékségét kitűnő kenyeréről nemcsak a város, de a messzi környék is jól ismeri. A pékség vezetője Emészt László öröm­mel újságolta, hogy évi tervüket már december 10-én túlteljesítették: évi tervük kétmillió korona. A szövetkezeti pékségben összesen heten dolgoznak: Emészt László veze­tő, Pethes László részlegvezető, Kezes Pál és Szabó László péksegédek, Er­­neszt Lászlóné, Pethes Lászlóné és Vá­ró Dániel segédmunkások. A kis közösség szocialista felaján­lása is nagyon szép, hiszen a NOSZF 60 évfordulója, а IX. Szakszervezett Kongresszus és а III. Szövetkezeti Kongresszus tiszteletére 90 ezer koro­na többlettermelést ajánlottak fel, a­­melyet december 31-ig 37 ezer koro­nával, vagyis több mint negyven szá­zalékkal túlszárnyaltak. Ezenkívül a környezet és a munkahely szépítésére 216 órát ajánlottak fel, amit még no­vemberben teljesítettek. A pékség kenyerét Érsekújvárott a következő üzletekbe szállítják: Jedno­ta. Obchodný dom, Rolnícke prebytky, továbbá a Bašťa borozó, valamint az Agrostav, a Gépállomás és Mäsokom­binát büféibe. Šuranyba pedig a Hydi­nárska predajňa, a Jednota és a Hotel (A szerző felv.) ■■■явяаяяававааяяввааяааяяяпвяяввяаввавяяаяяяяяивявяпяиаявяяаавваааяааяяваааавявяаяааяая Megérdemlik a dicséretet Luník büféibe. A kenyerek két- és há- Jednota üzlet mellett, ott mindig nagy romkilósak. tömeg várja a „Jednota“ pékségből a Akárhányszor elmegyek a mezőgaz- kenyeret. Megkérdeztem már többször dasági terményfeleslegeket árusító az ott álló asszonyoktól és férfiaktól, A kiváló kenyeret sütő pékség dolgozói — balról jobbra — Kezes Pál, Szabó László, Emészt László, Vara Dániel, Pethes László és Pethes Lászlóné. (Emészt György felvétele) hogy érdemes-e itt órák hosszat vár­ni? Mindig azt felelték: „Kérem, ha az ember igazán jóízű kenyeret akar enni, akkor az a Jednota szövetkezeti pékség kenyere“. A pékség vezetőjétől, Erneszt Lász­lótól érdeklődtem, hogy mi a titka a Jó kenyerüknek? Szerényen válaszolt — a csehszlovákiai normának megfe­lelő technológiai eljárást pontosan be­tartjuk; a liszt szitálásától kezdve egészen a kenyerek kiszedéséig. Szö­vetkezeti pékségünket liszttel a surá­­nyi malom látja el. Itt ki kell emelni a malom szakvezetését és az ottani gondos őrlést. Nagy gondot fordítanak arra, hogy lisztjük állandóan jó minő­ségű legyen, ez pedig biztosítékot ad nekünk arra, hogy jő kenyeret készít­hetünk. A pékségben a szervezés és a mun­kafegyelem szilárd, szinte percről percre betartják a szigorú munkabe­osztást. Két műszakban dolgoznak: az I. műszak 3,30-tól 12-ig, а II. pedig 12 órától 20,30-ig dolgozik. A héttagú kollektíva szelleme na­gyon jó. Mindegyik szereti a szakmá­ját és öröme telik abban, hogy nem­csak a város és Šurany lakossága, ha­nem a messzi vidék is dicséri kenye­rüket. Dr. Hofer Lajos tókon. Igényességet, felelősségérzetet, az újságírás iránti mély elkötelezett­séget tanultam tőlük. Nagyra becsü­löm ezt az önzetlen segítséget, amiért ezúton is köszönet, s hála. Ha újra születnék, ezt a pályát választanám ismét, amely rögös is, síkos is. Ahány­szor tollat veszek a kezembe, az a gondolat vezérel, hogy a nehéznek tűnő probléma könnyebben megoldha­tó, a nehézség hamarabb leküzdhető, ha megfelelő nyilvánosságot kap. Sőt, eredményeinket hatványozhatjuk még, ha az írott szó erejének tudatában cselekszünk. — Munkaideje? — Papíron nyolc óra. De ritkán tar­tom be. Ennél Jóval többet töltök a szerkesztőségben. Ugyanis az esti órák a legmegfelelőbbek a komoly alkotó­munkára. — S mindez nem tárasztó? Ogy értem, az utazgatás ás a belső szer­kesztőségi munka. — Pályám kezdetén az volt. Az idő tájt szolgálati kocsi híján vonattal, busszal jártuk az országot, s mit te­hettünk mást, mint Móricz Zsigmond is tette — gyalogoltunk. A mezőgaz­daság szocialista átépítése időszaká­ban heteken át a falvakon tartózkod­tunk, szóval is, írásainkon keresztül is segítettük a szövetkezeti eszme győ­zelemre vitelét. A közös gazdaságok mai eredményei bizonyítják: megérte. A sok-sok küzdelem gyümölcse be­érett. — Pártmunka, társadalmi munka? — Kommunista vagyok, 1951 óta. Mindkettőből kijut bőven. A szerkesz­tőségben a pártcsoportvezető! tisztet töltöm be, s a haza védelmét önkén­tesen szolgálom. — Nyíltságáról, őszinteségéről közismert. — Ez így igaz. Szókimondó vagyok.1 Bár ez néha visszatetszést szül, de a kommunista nem lehet gerinctelen, megalkuvó...! Vállalnia kell a nép­szerűtlen feladatok teljesítését is, hogy a sokak problémája minél előbb megoldódjék, s a pellengérezett hibák, fogyatékosságok meg ne ismétlődje­nek, elkerülhetők legyenek. Ami meg az őszinteséget illeti? Kommunista apám, s drága jó anyám nevelt erre... Élettapasztalatom viszont az, hogy a túlzott őszinteség bumerángként visz­­szaüt. önmagáról ritkán, s keveset be­szél Pista bácsi. Az újságírásban az igényességet, az írással járó fele­lősségérzetet, s a dolgok, helyzetek, esetek olyan megítélését tartja — többek között — helyénvalónak, hogy azok közérdeklődésre tarthas­sanak számat. Múltjáról röviden annyit: földmun­kás szülők sarja. Fiatal korában a sors hányta-vetette: volt szolgalegény, napszámos, summás (időszaki munkás a nagybirtokokon), részesarató, majd nyomdai kifutó és főiskolai hallgató Budapesten... Ma Bratislava egyik legkorszerűbb lakótelepén él családjá­val. A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója miniszteri, és a Kiváló Munkáért álla­mi kitüntetés, továbbá a 30 év a nép szolgálatában érdemérem tulajdonosa. Sokéves érdemdús munkájának társa­dalmi elismerése mellett szól mindez. — Sosem hajtom teljesen elégedet­ten álomra a fejem, mert úgy érzem, még keveset tettem. Vallom: az ön­elégültség az ember szellemi fejlődé­sének hátramozdftöja. A fiatalokba is ezt a tudatot szeretném átplántálni... Szerkesztőségünk munkaközössé­ge N. Kovács István elvtűrsnak, kol­légának, újságírónak friss erőt, jő egészséget, termékeny alkotókészsé­get kivin további újságíró-tevékeny­ségéhez, s örömteljes családi életet (Calba) \ *

Next

/
Thumbnails
Contents