Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-01-07 / 1. szám

1S7B. január 7. SZABAD FÖLDMŰVES Edward Gierek elvtárs . 65 éves g - I Népünk nagy ' barátja, a testvért lengyel nép népszerű vezető szemé­lyisége, Edward Gierek ejvtárs, teg­nap töltötte be 65. életévét. Neve el­választhatatlanul összeforr a szocia­lista Lengyelország nagy építési fel­adatainak megoldásával, sikereivel, fejlődési nehézségeinek áthidalásá­val. A Katowice vidéki Porebkában szü­letett. ősei vérbeli bányászok voltak. Apja is, akit bányaszerencsétlenség ért. Gierek elvtárs kénytelen volt egy időre búcsút venni szülőföldjétől. Ka­towice azonban a jövőben még nagy szerepet játszott Gierek elvtárs éle­tében. - i....... r.„ Az apa elvesztése után magára ma­radt anya, fiával 1923-ban Francia­­országba vándorol ki. Edward Gierek már 13 éves korában elszegődik bá­nyásznak. ősei mesterségét választja, vagy a sors kényszeríti rá — a lé­nyeg az, hogy örökre elkötelezi ma­gát a munkásosztály mellett. Osz­tályharcokban, sztrájkküzdelmek kö­zepette érik öntudatos munkássá, majdani munkásvezetővé. Szakszerve­zeti munkát végez, majd 1931-től a Francia Kommunista Párt tagjaként agitál a tömegek körében, széles­körű felvilágosító munkát végez. A francia hatóságok csakhamar fel­teién hazatérni, ahol szintén erős a munkásosztály, melynek derékhadát a bányászok alkotják. Amikor a hódító fasizmus rémé Belgiumra veti árnyékát s a náci csapatok megszállják az országot, Ed­ward Gierek kitart és osztozik belga elvtársai sorsában. Mindig a tettek Nemzetközi összefogás a neutronbomba ellen Európaszerte politikusok, neves köz­életi személyiségek, békeharcosok, tömegszervezetek hallatják szavukat, követelve, hogy az Egyesült Államok mondjon le a neutronbombának a had­sereg fegyvertárába iktatására vonat­kozó tervéről és a vele folytatott to­vábbi kísérletekről. A neutronbomba ellenzőinek mozgalma odáig jutott, hogy március 18-án már nemzetközi fórumot rendeznek a veszélyes fegy­vertípus ellen. Az anyagi károk nélkül öló, csak' a szerves életet elpusztító új tömeg­pusztító bomba különösen nagy kon­­sternációt keltett a NATO legutóbbi brüsszeli tanácskozásával kapcsolat­ban. Az Egyesült Államok ugyanis követelte európai szövetségeseitől, hogy egyezzenek bele e veszélyes fegyvernek területükön való elhelye­zésébe. A legtöbb tagállam, érthető okokból, tiltakozott e veszélyes terv ellen, így hivatalos formában fel sem vetődött a kérdés, s a kulisszák mö_­­gött sem történt vele kapcsolatban megegyezés. Az európai politikusok felismerik, túl nagy árat kellene fi­zetniük az amerikai tervért. Még egy félévvel ezelőtt a Penta­gon azt hitte, a neutronbomba lesz az a varázsige, amely bizalmat önt a nyugati szövetségesekbe, hogy tábo­ruk mennyire „legyőzhetetlen“. A sajtóban elrettentő hatás keltésére komor színben ecsetelték bevetésének várható hatását. Az atlanti szövetség nyugat-európai tagállamaiban azon­ban felismerték, hogy ez kétélű fegy­ver, s háborús bevetése esetén ma­gukat tennék ki a visszavágás cél­táblájának. Az amerikai propaganda erre hangnemet változtatott. Most már taktikai, majdnem „ártalmatlan fegyverként“ emlegeti a neutronbom­­. bát. Űj nevet is kapott a neutron­­bomba. Ez azonban lényegtelen, mert hatásán mit sem változtat. A ham­burgi Der Spiegel című nyugatnémet hetilap a neutronbomba hatását így Írja le: A gyors neutronok a páncé­lon és az acélsisakon, a ruházaton és a téglaépületeken egyaránt köny­­nyen áthatolnak. Az emberre úgy hatnak, mint a gyorsan ható savat tartalmazó fecskendő milliárdnyi tű­jének szúrása. Az embert egyszerűen „kikészítik“. A neutronbomba tehát nem ártal­matlan dolog, hiába szeretnék most leplezni félelmetes hatóerejét a Pen­tagon boszorkánykonyhájának mes­terei. Nem véletlen, hogy Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára legutóbbi em­lékezetes nyilatkozatában oly beha­tóan foglalkozott a neutronbomba kérdésével. ’ „A neutronfegyvert be akarják vezetni Nyugat-Európában. Lehet, hogy e kérdésben egyszerűen könnyen döntést hoznak azok, akik Európától távol élnek. Fel kell téte­leznünk azonban, hogy az Európában — gyakorlatilag „egy fedél alatt élő népeknek más a véleményük, például nem szívesen látnák, hogy a külön­féle fegyverrendszerek terhétől amúgy is súlyos „közös fedél“ újabb rendkí­vül veszélyes fegyverfajták terhétől váljék még súlyosabbá... A neutron­fegyver gyártása esetén arra kénysze­rítenek bennünket, hogy a szovjet nép biztonságának érdekében vála­szoljunk erre a kihívásra. Végső so­ron ez a fegyverkezési hajsza újabb, még veszélyesebb szakaszát jelente­né. Ezt azonban a Szovjetunió sem akarja; ezért javasoljuk, hogy tárgya­lások útján állapodjunk meg a neut­­ronf-agyver gyártásáról való kölcsö­nös lemondás feltételeiről. Egy ilyen megállapodás őszinte örömünkre szol­gálna és javasoljuk a nyugati or­szágoknak, hogy kezdjünk tárgyalá­sokat erről a kérdésről.“ L. L. embere volt. Most is fegyvert fog az antifasiszta ellenállás katonájaként hogy segítsen kiűzni ez ellenséget Belgium s egyben lei gázott hazája földjéről is. Belgiumban virrad rá a felszabadulás napja. 1948-ban látja viszont szülőföldjét. Pártérdemei ismertek, ezért senkit sem lep meg, hogy a két lengyel munkáspárt Egyesülése után a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának apparátusában kapott beosztást, majd katowicei vajdasági párttitkárrá választották meg. Mun­kája közben tovább képezte magát, műegyetemi tanulmányokat végzett és bányamérnöki oklevelet szerzett. 1952-től a szejm képviselője. Érde­meiért mind magasabb pártfunkciók­ba emelték. A LEMP II. kongresszu­sán, 1954-ben beválasztották a köz­ponti bizottságba, egy évvel később már a Politikai Bizottság tagja lett s egyben a katowicei vajdasági párt­bizottság első titkárának a tisztségét is betöltötte. E tisztségeibe újravá­lasztották az 1964., majd az 1968. évi pártkongresszuson. Gierek elvtárs a LEMP Központi Bi­zottságának első titkáraként 1970-ben került a párt élére, rendkívül bonyo­lult időszakban, amikor gazdasági és társadalmi zavarok mutatkoztak. Ä1- lamvezetői bölcsességét több alka­lommal is bebizonyította. Szókimon­dásáról ismert, a LEMP Központi Bi­zottságának legutóbbi ülésén három csoportba sorolta a tennivalókat: a nagy távlatokkal kecsegtető új, mo­dern Iparágak fejlesztése — a múltban előfordult megfontolatlanságok és aránytalanságok elkerülésével, az élelmiszertermeléssel kapcsolatos ágak fejlesztése és jobb technikai ellátása, végül szolid lakásépítési program megvalósítása. Mindez a nép élet­­színvonalának emelését szolgálja, ez pedig Gierek elvtársnak különösen szívügye. Gierek elvtárs népünknek is nagy barátja. Ezt 1974-ben, Husák elvtárs lengyelországi látogatásakor, s az idén a lengyel párt- és állami küldöttség csehszlovákiai látogatásakor is han­goztatta. Anrlak Idején kijelentette: „A szocializmus, a szovjetbarátság és a szocialista közösséghez tartozás alapján jön létre országaink jelene és jövője. Ezen az alapon formálód­nak kölcsönös kapcsolataink. Ez szi­lárd ás megbonthatatlan alap.“ Jó egészséget és sok-sok államveze­­tésí-közéleti sikert kívánunk Edward Gierek elvtársnak, a LEMP Központi Bizottsága első titkárának és a Len­gyel Államtanács tagjának, hazánk és a Szovjetunió hű barátjának. (L) hl KIVI »5 A világ államfői és vezető politi­kusai a karácsonyi ünnepek, az új év beköszöntése alkalmával nyilat­kozatokat adtak. Általában a béke és a jobb jövő reménye, az emberi­ség sorsának békés alakulása hatja át a nyilatkozatokat és üzeneteket. Különös figyelmet és visszhangot kel­tett Leonyid Brezsnyev nyilatkozata, amelyet a Pravdának adott, s amely­ben derűlátóan kijelentette: „Adottak a lehetőségek a második SALT-egyez­­mény megkötésére.“ Brezsnyev elv­társ állást foglalt a neutronbomba kifejlesztésével és gyártásával szem­ben, s hangoztatta, hogy e téren a Szovjetunió nem vállalhatja magára a „passzív megfigyelő“ szerepét. PORTUGÁLIÁBAN még tart a kormányválság, de Ma­rio Soares, a jelenlegi ügyvivő mi­niszterelnök már megbízatást kapott kormányalakításra. Helyesebben, fel­kérték, hogy a pártokkal folytatott megbeszélései alapján próbáljon kor­mányt kialakítani. így ugyanis időt nyer politikai eszmecserére, az ál­láspontok tisztázására, viszont kine­vezése esetén tíz napon belül be kel­lene mutatnia kormányát. A Portugál KP nyilatkozatában helyeselte, hogy az ország legerősebb pártjának, a szocialista pártnak embere kapott erre megbízatást, ugyanakkor figyelmez­tetett arra, hogy csakis a múlt hibái­nak elkerülésével lehet majd élet­képes ez a kormány. AM NEM MINDENÜTT zajlottak békésen az év utolsó nap­jai. Olaszországban ismét aktivizálód­nak a jobboldali és magukat balolda­liaknak álcázó különféle szélsőséges és reakciós elemek. Egyes nagy vá­rosokban merényleteket követnek el, verekedéseket provokálnak ki sztráj­koló munkásokkal stb. A terrorizmus Franciaországban is felütötte fejét. Georges Marchais, az FKP főtitkára sorozatos fenyegető leveleket kapott, majd karácsonykor egy fasiszta ban­da lövéseket adott le a főtitkár ott­honára. Még folyt a rendőri vizsgá­lat, amikor gyilkos vegyszert küldtek neki postán a lakására. A TILTAKOZÁS sajátos, de nem éppen eredeti for­máját választotta Pinochet, a chtlel diktátor. Az ENSZ 32. ülésszakán a chilei rémuralom ellen hozott elma­rasztaló határozatokban sértést vél­ve, január 4-re népszavazást rendelt el, amelyben minden 18. életévét be­töltött állampolgár köteles részt ven­ni, hogy kifejezze, mennyire helyesli a tábornok parancsuralmi rendszerét. A tábornok biztos az eredményben — nem is kételkedünk Ilyen „demokrat tikus véleménynyilvánítás“ hatásos­ságában —, s így akarja megtorolni a rendszere ellen irányuló „nemzet'« közi agressziót“, melyet a „világszer­vezet táplál“. A VILÁGŰRBEN szilveszterezett Grecsko és Romanyenko, a Szojuz-26 űrhajó utasai. Már negyedik hete vannak a világűrben s megszokták az ottani életet. Állandósult az élet- és munkarendjük. Moszkvai Idő sze­rint 8-től 23 óráig dolgoznak. Mun­kaidejüket többször szakítják meg aktív pihenéssel, tornagyakorlatokkal, mert ez hozzásegíti őket jó fizikai állapotuk megőrzéséhez. Az űrlaboratóriumban folytatódnak a biológiai kísérletek. Kipróbáltak egy olyan műszert, amely a súlyta­lanság állapotában levő mikroorga­nizmusok sejtosztódási kinetikájának a tanulmányozá“sára szolgál. Ezt fog­ják alkalmazni, majd az első szovjet­francia közös biológia kísérlet során is. Több új műszer is feltűnt az űr­laboratóriumban, mint például a Kaszkad elnevezésű, helyzet- és irány­meghatározó műszer, valamint a Del­ta navigációs rendszer, mely nem­csak regisztrál, hanem arra is ké­pes, hogy napokkal előre jelezze az űrállomás mozgási irányát és helyze­tét. Külpolitikai kommentárunk Útkeresés az egyet nem értésben AHOGT A PENTAGON ÄLLÍTfA — Ne izguljon, asszonyom, csak az ön biztonságára teszünk intézkedéseket! (N. Liszogorszkij rajza] Az egyiptomi Iszmailia nagyszabá­sú propagandával előkészített talál­kozó színhelye volt, éppen karácsony napján. Eleve hangoztatták, hogy az itt megvalósult Szadat—Begin csúcs­­találkozó megoldást kínál majd e tér­ség idült bajának, a közel-keleti vál­ságnak orvoslására. Sok békeszerető, józan emberben felötlött, hogy talán ezt szánják ajándéknak a fenyőfához. A vérmes remények azután szerte­foszlottak, amikor a tárgyalásokról kiadott hivatalos közlemény alapján a lapok így jellemezték a találkozót: „Szívélyes egyet nem értés.“ Nagyon találó megállapítás, melyben az új csak a „szívélyes“. A többi minden a régi. Már égy héttel a találkozó előtt kiszivárogtak olyan hírek, hogy Be­gin izraeli miniszterelnök Washing­tonból jövet új béketeremtő tervet hoz magával, elnyerve Carter elnök áldását. Ez a terv már eleve pontosí­tásra szorult, ám képlékenységét meg­őrizve különféle találgatások tárgya lett. Szó volt benne arról, hogy Iz­rael teljesen kivonulna a Stnai-fél­­szigetről, s itt demilitarizált övezet alakulna ki, az Akabai-öböl bejáratá­nál fekvő Sarm el Sejk fontos stra­tégiai pontot Egyiptom bérbe adná Izraelnek, a Jordán folyó nyugati partján megmaradnának ugyan a mi­­litarizált izraeli települések, de ka­tonai parancsnokság helyett valami­lyen arab önkormányzat venné kezé­be az igazgatást. Ezt az ún. Begin­­tervet még csak látszatgesztusnak sem tekinthették, hisz legalább két fontos kérdés megoldása hiányzik be­lőle. Az egyik a többi megszállt arab terület sorsa, a másik a palesztinéi arabok jövőjének biztosítása. Iszmailia után va kérdés már hatá­rozottabb formát ölt: Egyiptom el­fogadhatatlannak tartja a begin! ér­telmezésű önkormányzatot, Izrael vi­szont az egyiptomi javaslatokat meg­­valőslthatatlanoknak tekinti! Miijen egyezték meg tehát Iszmaí­­liában? Lényegében semmiben. Illú­zió volt általában ilyesmit várni. Már nemegyszer bebizonyosodott, s most újra igazolást nyert, hogy az ún. kis lépések, vagy különutak politikája nem segíti elő a rendezést. Legfeljebb a kettős kapcsolatfelvétel valósult meg, de ez csak a két ország viszo­nyára vonatkozik, mert a többi érde­kelt arab országgal is a kölcsönös kapcsolatok alapján kellene tárgyal­nia Izraelnek. A találkozón két te­kintélyes bizottság felállítását hatá­rozták el. A lényegében külügymi­niszteri szinten működő politikai bi­zottság január 14-én tartja első ülé­sét és próbálja közös nevezőre hozni a nézeteket, a hadügyminiszterek szintjén pedig a katonai bizottság folytatná a párbeszédet. Szükség ese­tén, amolyan „forró vonalként“ eset­leges Szadat—Begin villámtalálkozóra is számítanak. Dióhéjban ez az isz­­meiliai találkozó lényege. A palesztínai kérdés megoldásának kilátástalansága azonban továbbra is nagy akadály a közel-keleti rendezés útján. Még az eredeti Begin-terv sem számított arra, hogy a szülőföldjük­ről elűzött palesztínaiak visszatérhet­nének, csak a status quo-ból, a pil­lanatnyilag fennálló helyzetből ki­induló valamiféle megoldásra gon­doltak. Márpedig a palesztínaiak sa­ját hazához, valamint államalapítás­hoz való joga vitathatatlan követel­mény. Az arab országok többsége a Palesztínai Felszabadítási Szervezetet ismeri el vezető erőnek, tehát őt sem lehet a végleges és átfogó rendezés­ből kihagyni. A közel-keleti kérdés részleges, mozaikszerű megoldása nem vezethet eredményhez, — ez iszmailia újabb tanulsága. Az eredménytelen Szadat—Begin kezdeményezés hátterében most ki­rajzolódnak a valódi mozgató erők: a Fehér Ház érdekeltségei. A találko­zók ötlete, nem véletlenül, Washing­tonban született meg, s nem véletle­nül onnan sugallják a lépéseket. A palesztin kérdést is itt „intézték el radikálisan“. Carter elnök most hosz­­szabb utazásra szánta el magát, mely­­lyel kormánya tekintélyét reméli emelni. Teheránl találkozója a sah­hal, valamint a meghívott arab ve­zetőkkel (Húszéin Jordániái király, Sziad Barre Szomáliái elnök stb.] arra enged következtetni, hogy Wa­shington újra aktivizálódik az arab világban s ott vezető szerepet kíván játszani. Ez természetesen belpoliti­kai következményekkel járhat. Hisz Egyiptomban üldözőbe vették a hala­dó politikai szervezeteket és szemé­lyiségeket, politikusokat, közéleti sze­mélyiségeket, sót feloszlatták még az Országos Béketanáccsot is, mint „ál­cázott kommunista szervezetet“. Erre már az Izraeli Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága nyilatkozatában is figyelmeztette az arab államokat. Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke a moszkvai Pravdának adott nemrégi nyilatkozatában a Közel-Ke­lettel kapcsolatban kidomborította: „A közel-keleti helyzet igen súlyos probléma. A térségben ez utóbbi idő­ben változások történtek, sajnos, ne­gatív jellegűek. Történtek pedig ak­kor, amikor a jelek szerint a helyzet pozitív irányban, nevezetesen a genfi éretkezlet újbóli összehívásának irá­nyában alakult volna. A Szovjetunió, mint mindig, ma is az általános ren­dezés következetes hive, olyan rende­zésért száll síkra, amelynek részese lenne minden érdekelt fél, természe­tesen beleértve a Palesztinái Felsza­badítási Szervezetet is. Olyan tartós rendezést szeretne, amely előirányoz­za az izraeli csapatok teljes kivoná­sát az 1967-ben megszállt arab terü­letekről, érvényesíti a palesztinaf nép elidegeníthetetlen jogait, beleértve sor­sának meghatározására és az önálló állam megalapítására való jogát is; szavatolja a térség valamennyi, a kö­zel-keleti konfliktusban közvetlenül és közvetve érintett állam számára a biztonságot és a független állami lé­tet, az arab országok és az izraeli állam vonatkozásában egyaránt.“ Elvhű álláspontot tükröző, nagyon világos beszéd. Átfogó, igazságos ren­dezést valamiféle „pax americana“ helyetti Lőrincz László I figyelnek a lengyel. emigráns tényke ■ désére. Válaszuk nem is várat magá ra sokáig: Edward Gierekre 1934-be börtön, majd kitoloncolás vár. Kény

Next

/
Thumbnails
Contents