Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-04-01 / 13. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 197B. áprtlM 4* 12. TÖBBET, GAZDA Ш ISABBAN A trnavai Május 1. szövetkezet 1975-ben — nyolc kisebb mezőgazdasági üzem társulásával — jött létre, s ma a legnagyobb üzemek egyike a járásban. Mezőgazdasági területe meghaladja a hatezer hektárt. Az elmúlt rövid időszak alatt a szövetkezet sokat fejlődött. A nyolc társult szövetkezet közül csupán háromban értek el jó eredményt, a többi pedig nagyon gyengén gazdálkodott. A területi összpontosítás után az egyes gazdaságok közötti kölünbségek kiegyenlítődtek, a termelés színvonala fokozódott. és a szövetkezet az élen járók sorába került. A legszembetűnőbb — úgyszólván ugrásszerű — fejlődést az állattenyésztésben érték el. Ezen a szakaszon tavaly az összes tervfeladatokat maradéktalanul teljesítették, sőt több esetben túlszárnyalták. Ennek eredményeként a tervezett nyerstermelés három százalékkal növekedett és javultak a további gazdasági mutatók is. Az eredményes gazdálkodást, a gyorsütemű fejlődést elősegítette az ágazati irányítási és az önálló elszámolási rendszer bevezetése, valamint a jobb munkaszervezés. De az eredményeket egyéb tényezők is befolyásolták. Közülük elsősorban azon intézkedések és tartástechnológiái módszerek, melyek a hasznosság és a hatékonyság növelésére irányultak. — Az állattenyésztésben elért eredmény — mondotta Galus František a szövetkezet állattenyésztési szakaszának vezetője — a legnagyobb mértékben a takarmányozáson múlik. A szakszerűen irányított etetés és az ésszerű takarmánygazdálkodás nemcsak az állatok hasznosságára, hanem a termelés gazdaságosságára Is kihat. Ezért az állatok hasznosságát szem előtt tartva elsősorban arra törekszünk, hogy a takarmányokkal takarékosan gazdálkodjunk. E cél érdekében a szövetkezetben az összes adott lehetőségeket kihasználják. A sertéshízlalásban például már több éven keresztül HASZNOSÍTJÁK a hulladékokat A szövetkezet egy saját gépsorral rendelkezik, amelyen az üzemi konyhákból, a vendéglátóiparból és a vágóhidakról beszerzett hulladékokat — például, sertésbőrt, vért, stb. — feldolgozzák. Hogy a homogenizált „takarmánykásában“ a fehérje és a zsírtartalom kiegyenlített legyen, ezt még élelmiszeripari és egyéb szénhidrátokban gazdag hulladékokkal keverik. Ezzel a módszerrel mintegy 44 százalék fehérjét és 43 százalék zsírt tartalmazó takarmányt nyernek. A hulladéktakarmányből egy-egy hízó napi adagjába 0,40— 0,50 kgot kevernek. ,A különböző hulladékok hasznosítása lehetővé tette, hogy az egy kilő súlygyarapodáshoz szükséges abraktakarmány-fogyasztást 3,64 kilóra csökkentették. Ezáltal tavaly 350 tonna abrakot takarítottak meg. Ezenkívül az egy kiló sertéshús kitermelésére fordított költségek is csökkentek. Hiszen a hulladékokból készült egységnyi mennyiségű takarmány gyártási költségei a hasonló mennyiségű abraktakarmány árának a felét sem teszik ki. Az abraktakarmány megtakarítása és az etetési költségek csökkentése mellett a hasznosság kedvezően alakult. A hízóknál 0,57 kg napi súlygyarapodási átlagot értek el. S így a sertéshús termelési és eladási tervét közel 103 százalékra teljesítették. nek sörgyári és keményitőlparl, a hízómarhák pedig szeszgyári hullodékokat kaptak. így elérték azt, hogy múlt év átlagában egy liter tej kitermelésére csak 0,24, egy kiló súlygyarapodásra pedig 2,48 kiló abrakot fogyasztottak. Tavaly 3457 liter fejési átlagot értek el s így a tej eladási tervét nyolc százalékkal túlszárnyalták, ami nem csekélység az olyan 1650 darabos állománynál, ahol a tehepek fajtajavító keresztezését csak nemrégen kezdték el. Emellett a marhahús eladási tervét Is teljesítették. — Az eredmények még jobbak lehetnének — jegyezte meg Galus elvtárs —, ha több és jobb minőségű tömegtakarmánnyal rendelkeznénk. A növénytermesztésben nem értük el a megkövetelt színvonalat. Ez bennünket még nagyobb igyekezetre késztet, annak érdekében, hogy elérjük a két termelést részleg közötti összhangot és a növénytermesztés az állattenyésztés részére kellő mennyiségű és kiváló minőségű takarmányalapot teremtsen. Az etetésben sok gondot okoz a kukorioaszilázs hiánya. Ezt a téli időszakban karbamiddal dúsított szalmával pótoljuk. A7 takarmänygazdälkodäs alapvető tényezője volt a szarvasmarha-tenyésztésben elért sikernek Is. Az abraktakarmány megtakarítása érdekében a tehe-SOK MÚLIK A GONDOZÓKON Galus elvtárs megjegyezte, hogy kezdetben sok gondot okozott a pazarlás. Ezért a takarmánygazdálkodásban bizonyos rendszert és fegyelmet kellett bevezetni. Politikai-nevelő munkával és szigorú intézkedésekkel a dolgozókat rá kellett vezetni arra, hogy a takarmányokkal ésszerűen és gazdaságosan bánjanak. Ma a dolgozók többsége az abrakot — hasznosság szerint — egyedenként, a tömegtakarmányokat pedig a meghatározott adagban osztja ki. A munkafegyelem megszilárdításával javul az állatok gondozása és аж istállókban a tisztaság is. Az állattenyésztési részlegen szocialista verseny bontakozott ki. A nyolc szocialista brigád kiváló tevékenysége és példamutató munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a hasznosság az összes állatcsoportnál növekedett. De az emberek munkájában még jelentős tartalékok rejlenek. Mindenekelőtt a tehenészetben, ahol az eredményekben aránylag nagy különbségek találhatók. Ha munkáját mindenki olyan becsületesen és hozzáértéssel végezné, mint Silná, Kasnáčová vagy Hlaváőová fejőnők, akik a múlt év átlagában tehenenként tizenegy és fél liter tejet fejtek naponta, akkor a fejési átlagot tovább lehetne növelni. KÖZPONTI TAKARMÄNYKÉSZITÔ üzem Az állatok hasznosságát és a termelés gazdaságosságát tovább akarják növelni. Ezt a célt a közeljövőben egy központi takarmányfeldolgozó üzem Is szolgálja, ahova egy peletizáló és egy új nagykapacitású hulladékfeldolgozó gépsort, valamint egy forrólevegős szárítót állítanak üzembe. A hulladékfeldolgoző lehetővé teszi, hogy jóformán harminc kilométeres körzetből az összes hulladékokat feldolgozzák és a takarmányozásban hasznosítják. Feltételezhető, hogy az ésszerű takarmánygazdálkodással, az öszszes források kihasználásával, szakszerű irányítással és jő munkaszervezéssel, főképpen azonban a dolgozók becsületes munkájával az állattenyésztés színvonala tovább növekedik. De ehhez a növénytermesztésnek Is hozzá kell járulnia. Arra kell törekedni, hogy a takarmánytermesztés ne a legelmaradottabb, hanem élenjáró, belterjes ágazattá váljon. Klamarcsik Mária, mérnök ügy tűnik, lassan feledésbe megy a gömört juhászok szakmában való maga« fok* Jártassága. A korszerűsödő és örvendetesen gyón ütemben fejlódé mezőgazdaságban üzemenként teret veszít a juhtenyésztés? Érvelés ürügyén sietve nyűlhatnánk a statisztikához. A kimutatás szerint például a rozűavai (rozsnyéi) járásban még mindig több mint huszonegyezer juhot tartanak, vagyis január elején 100 hektár mezőgazdasági területre több mint száz darabot. A kerületben éppen ebben a járásban a legnagyobb az állománysűrüség. És mégis, vagy talán éppen ezért itt érződik hangsúlyozottabban az, hogy a juhtenyésztés éveken át helyben topogott, hogy valóban „gyökeresen javítani kell a helyzeten", úgy, ahogyan arra a Járási pártkonferencia is rámutatott. Külön tanulmány témája lehetne a juhtenyésztés meghonosításának a felvázolása. Mint ahogyan érdekes, értékes adatokat szolgáltatna annak nyomon követése is, hogy a rožnavai járás juhtenyésztése miként képviselte évtizedeken át a haladást egy üzemág (és fajta) megfiatalításában. Már maga az a tény, hogy a környező vidékek, sőt a távolabbi tájegységek közül is a század elején itt honosodott meg leghamarább a fésűsmerinó és a cigája. A cigája például a honosodásban s az ellenállóképességben egyaránt a tájfajta „rangjáig" jutott el. Ez jó! bizonyítja a vidék lakosságának, a juhászoknak az új iránti fogékonyságát. Azóta a juhásznemzedékek egész sora nőtt fal a cigája szeretetén és ezen a területen sokan szakemberi szintű ismeretekig jutottak al. Lehetetlen azonban nem észrevennünk, hogy az akkori juhközpontáság, amely Gömört jellemezte, egyet Merre tart Gömör juhtenyésztése (1) jelentett az tparközpontűsfiggal. A századelő hatalma* és kíméletlen erdőirtásainak nyomdokain haladó és nem kis mértékben azért is felvirágzó juhászatok következményeként a járás közelében feldolgozó Ipar jött létre. Az itteni hagyományok, tapasztalatok a felszabadulást követő években elősegítették a juhászat fellendülését. A járásban azonban csak szórványos jeleivel találkozhattunk a más övezetben „feljavítás" címén végrehajtott szpánkásításnak, de az erdővidéki durvagyapjas állománynál sem erőltették az úgynevezett sztogosítást. A hatvanas évek vége felé a ružňavai járásban még 28—30 ezer darab juhot tartottak. A későbbi években megszakadt a fejlődés. — Vajon miért? A rövid visszatekintés tényeiből adódik az első következtetés. A hetvenes évek elején megnővekedett a vágóállatok iránti igény. A gazdaságok nem voltk képesek gyorsan átállni a kiviteli igényeket kielégítő termelésre, s ezért több helyen vágóállatként értékesítették a tenyész- és növendékállatokat. Ennek következtében csökkent a tenyészállomény és veszteség mutatkozott a gyapjútermelésben, » a gazdaságok megfelelő tenyészállatok híján nem tudtak kellően gondoskodni az aiapáilomány növeléséről., javításáról, a gyapjútermelés fokozásáról. Általános gyakorlattá vált e tejesbárány-termelés ás eladás, s az ez irányú igyekezetben nem kímélték a továbbtartásra legmegfelelőbb utódokat sem. A másik szempont pedig az, hogy a gömöri juhtenyésztés külterjes viszonyok között hödltott, s nem tudott lépést tartani a belterjes fejlődéssel. Második következtetés, hogy a roiüavai járásban tizennyolcezer hektár legelőt és kilencezer hektár rétet tartanak számon. Évente ezer hektár rétet és kétezer hektár legelőt szántanak fel, tehát évről évre csökken a gyepterület, anii arra vall, hogy válaszút elé került a juhtenyésztés. Ez itt nem elvont kérdés, ezért a válaszadásnak is konkrétnak kell lennie. S így jutunk el a hagyománytól a hagyományos problémáig. Tapasztalt juhásztól hallottam a Rožnavai Állami Gazdaságban: „Egyszerű lenné minden, ha nem volna kora tavasa és nem ismétlődne a késő ősz. A nyár nagyszerű, a tél tehát egyszerű. Kérdőjel azonban a tavasz és az ősz. Kérdőjel, mert a hagyományokkal ellentétben kevés a juhnyájak takarmánya!“ Mi akkor hát a megoldás? Sok Juhász azzal biztatja önmagát, hogy télen istállóban, juhakolban tarthatja az illatokat. Téves felfogás ez« mert a gazdaságok sosem álltak olyan jól a takarmánnyal, hogy télen ne kellett volna a juhokat legeltetni. Másrészt az istállőzási időszak megnyújtása költségemelkedés, s ez a jövedelmezőséget veszélyezteti. Egyre több gazdaságban panaszkodtak, hogy a juhászat ráfizetéses. Ilyen feltételek között tehát a szarvasmarhatenyésztés sokszorta litjogosultabbl Maradna tehát mégis a külterjes út? Aligha. Ha nem is egyszerre, da lépésről lépésre, a legelőgazdálkodás belterjesítése révén a pázsitterület egy részén (esetleg ősszel vetett takarmánynövények beiktatásával) lehetne eljutni a beltérjesltéshez, hogy „hosszabbított műszakban", télen is legelhessenek e nyájak. A bőségesebb I legelő, az idény utáni jó pázsit segítene felszámolni azt a káros gyakorlatot is, hogy legeltetés címén koplaltassák a nyájakat, ami az egész tenyészet eredményességét érinti. Szükségtelen bizonyítani ugyanis, hogy a juh nem igénytelen állat — csak szerény. Illés Bertalan Társadalmunkban a mezögazdasá" gi termelés további fejlődésének célkitűzései megkövetelik, hogy minden eddiginél jobban törekedjünk az állattenyésztés belterjesitásét célzó hasznosság növelésére. A soron levő ötéves tervidőszakban erőteljesebben, vagyis a fogyasztói piac igényeinek megfelelően kell törekednünk a tenyészetek szerkezetének tökéletesítésére, a minőség ágazatonkénti javítására s nem utolsó sorban a takarmányok okszerű, takarékos felhasználására. Az állattenyésztés részlegein bőiül továbbra is a szarvasmarha-tenyésztés ágazatának a fejlesztését kell napirenden tartanunk. Ennek természetesen több oka is van. A legfőbb ok az, hogy ezen ágazat termelésének hatékonysága kerületeink, járásaink, üzemeink között, de az üzemeken belül is szembetűnően eltérő, s ha egyszer sikerül megoldanunk ezt az égető problémát, akkor hatal-Kimagasló sikerek az a társadalomnak juttatott termékmennyiségben megmagyarázhatatlanul és indokolatlanul nagyok az eltérések. A hiba tehát abban gyökerezik, hogy több helyen nem a hasznosság növelésének a hogyanján, hanem talán azon törik a fejüket, miként indokolhatnák a feladatok teljesítése elmulasztásának az okát. Van azonban sok olyan élen járó gazdaság is, ahol következetes szervezéssel, a kollektíva erejére támaszkodva kimagasló sikereket érnek el. MASOK IS OKULJANAK! A lúéi szövetkezet is az élen járó gazdaságok közé tartozik. A közelmúltban azzal a célzattal látogattam Az októberi pártplénum szellemében más értékek szabadulhatnak fel élelmiszeriparunk, közélelmezésünk bőségesebb ellátására. Belátható időn belül el kell érnünk, hogy a szakosított telepek még több jó minőségű marhahúst és tejet juttassanak az alapokba. A tehenészetben — mindenekelőtt az állomány szüntelen tökéletesítésével — el kell érni az egyedenkénti évi négyezer literes tejhasznosságot. Ezen célokat a CSKP KB 1975. évi októberi .plénuma tűzte ki mezőgazdaságunk elé feladatként. Kérdés, hogyan teljesíti mezőgazdaságunk ezen feladatét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy talán nem mindenhol értették meg, miről is van tulajdonképpen szó, hiszen a hústermelésben az egységnyi termékre jutó abrakfogyasztásban, az egy tehénre jutó tejhasznosságban és a gazdaságba, hogy tájékozódjam a szarvasmarha és a sertéstenyésztésben elért múlt évi eredményeikről és idei célkitűzéseikről, s a tapasztalatokat mások okulására megírjam. Rabay Kálmánnak — a huszonéves zootechnikusnak — azt a kérdést tettem fel, hogyan látja el takarmánnyal növénytermesztésük az állattenyésztést. A válasz nagyon pozitív volt. A zootechnikus tehát elégedett a takarmnyalappal. A gazdaság mindennemű takarmányból önellátó, soha nem szorul külső segítségre. — Ez azért van így — vallotta a fiatal szakember —, mert Bartal Ferenc elvtárs, a szövetkezet nagy tapasztalattal rendelkező Munkaérdemrendes elnöke jól összefogja a két részleg munkaközösségét. Aranyossy Árpád agronómus és a többiek mind'en lehetőséget megragadnak a jő takarmányalap létrehozására. A szövetkezetnek 1500 szarvasmarhája van, ebből 405 a tehén. Hagyományaikhoz híven az állomány hasznossága évről-évre jobb. Ez természetesen nemcsak a gondos és a jő takarmányozás eredménye. Nem feledkeztek meg ugyanis az állomány minőségének szüntelen tökéletesítéséről sem. Ma már a fekete-tarka keresztezésből származó leszármazottak tej- és húshasznossága jócskán felülmúlja a hagyományos szlovák-tarka szarvasmarha hasznosságát. A fiatal zootechnikus jogos büszkeséggel említette, hogy az elmúlt évben ötszáz hlzóbikánál 1,16 kg-os átlagos súlygyarapodást értek él naponta. A hízók egy nap átlagában három kg szemcsézett terimés takarmányt, nyolc kg silókerevéket, 3 kg árpaszalmát, 10 kg nyersszeletet, tíz kg répakarajt és 2 kg erőtakarmányt kaptak. A fekete-tarka bikák hízékonyságára, illetve vágósúlyára vonatkozó aggályokra is rácáfolt a zootechnikus. Az állítólagos — nem helyi — vélemény az volt ugyanis, hogy a fekete-tarka bikák vágésúlyának . átlaga nem érheti el a kívánt szintet, ezért a húseladáshoz lényegesen több egyedre lesz szükség, mint korábban. És mi a valóság? Az, hogy a lúči szövetkezetben az elmúlt evben hatszáz és a soron levő év első két hónapjában pedig 640 kg átlagsúlylyal szállították vágóhídra a feketetarka hízóbikák darabját! Ez jól bizonyltja, hogy lehetséges az átlagsúly kívánt színvonalának az elérése. A hasznosság növelésében természetesen az ésszerűség is közreját: szott. Nem mindegy ugyanis, menynyibe kerül a gazdaságnak egy egységnyi termék előállítása! Ebben a tételben a leglényegesebb az erőtakarmány egységnyi termékre jutó
