Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-04-01 / 13. szám
1978. április 1. SZABAD FÖLDMŰVES ■ravasz van. Mindenütt, amerre * járunk, megélénkült, benépesült e határ. A mezőgazdasági üzemek traktorosai, gépkezelői reggeltől napestig a földeken szorgoskodnak. A közel hatezer hektár kiterjedésű Somotori (SzomotorJ Magtermesztő Állami Gazdaság tiz falu határát fogja át, őleli magába. Olyanok az egyoa táblák, mintha kézi szerszéminel munkálták volna meg azokat. Márpedig gépekkel tették Ilyenné, kezelőik, a traktorosok. L o k s a Tibor, a gazdaság főgépesttője ilyenformán vélekedik róluk: — Értik a mesterségüket, ha egyiknek-másiknak nincs is szakmunkásbizonyítványa. Példásan kezelik a különböző gépeket, az agrotechnika magas fokú követelményeivel is tisztában vannak, s igyekeznek ahhoz Igazodni. Ebből ered, hogy nemcsak a gépet kezelik lelkismeretesen, hanem a vele végzett munkához is jő a viszonyuk. Köztudott, hogy a géppel — hozzá nem értés, vagy felületesség esetén — kár is okozható: gépben, növényzetben, emberben egyaránt. Nálunk ilyesmi ritkán fordul elő, s az sem tudatosan. A fögépesítő mintegy másfélszáz embert tart kulcsembernek, derékhadhoz tartozónak, akiken áll vagy bukik a gazdálkodás eredményessége. — És ha tovább minősítjük az embereket?! — Akkor feltétlenül a hatvanhat traktorost kell említenem. Lényegében ők végzik el azt a munkát — a kombájnotokat is beleértve—, amit valamikor tiz falu népe végzett. Hozzá tenném, akkor a hektárhozamok Is jóval kisebbek voltak a mostaniaknál. Tavaly ugyan közepesnek mondható eredményeket könyvelhettünk el, de az idén előbbre akarunk lépni. — Miben látja ígéretének valóra váltását? — Választ vár? Erre a traktorosok a legilletékesebbek. Nézzük meg őketl... Invitálásának készséggel teszek •leget. Ha mindenki öreg róka vagyok a hivatalos ügyek Intézésében, mégis bizonyos lámpaláz kerít hatalmába, ha belépek egy-egy hivatalba. Különösen a saját ügyem Intézésénél rogyik meg a térdem, mikor bekopogok a bürokrácia „templomába“. Szerencsére legtöbb esetben más halandók ügyes-bajos dolgait Intézem, azokét, akik kénytelenek segítséget kérni, ha nem akarnak a munkából kiesni egy-két napra. Egy vidéki ismerősöm évről évrö megkér, hogy intézzem el a zöldségeladási engedélyét fővárosunk kettes számú körzeti nemzeti bizottságán. Ezelőtt néhány évvel ő járt utána, de háromnapi szabadságba került, míg a kezébe kapta az engedélyt. Ezt a luxust egy szocialista brigádtag nem engedheti meg magának, s ezért fordult hozzám, legyek a segítségére. Nekem Is minden esetben kétszer kellett elmenni az ügy elintézése végett, mert évről évre változott a „divat“. Megfogadtam, az idén megoldom egy fordulósán és ezért felhívtam a körzeti nemzeti bizottság illetékes osztályát: megkérdeztem, mit kell magammal vinni, s mikor van fogadónap. Kellemes női hang elcsicseregte a telefonba, mi szükséges az engedélyhez, s mikor van fogadónap. A körzeti nemzeti bizottság impozáns épületében magabiztosan döcögtem fel az első emeletre és irányt vettem az ismert hivatali szobának. A legnagyobb megrökönyödésemre az ajtóra egy tábla volt kiakasztva: „A felhalmozott munka miatt feleket nem fogadunk“. Fejembe szaladt a A Felső-nagyrét nevű táblán a talajt készítették elő a traktorosok, Kiss József ét Hegedűs Pál, akiket nagynehezen tudtunk „lerimánkodni“ a gépről, egy cigarettaszünetnyi időre. Itt találtuk Zselenák József gazdaságvezetőt is, no meg Misák Emilt, az ugyancsak trakto-JAVASLAT AZ ELÖBBRELÉPÉSHEZ TRAKТо RosoK DIcsÉrETE rost, aki tizenhét évvel ezelőtt jegyezte el magát a berregő alkalmatossággal. A munkához való viszonyuk felől érdeklődöm, kiugratva a „nyulat a bokorból“. — Nagy a hajtás? ... — Megszoktuk már; akkor érezzük rosszul magunkat, ha akad egy-két napos kényszerpihenő. Ha szólít a kötelesség, bizony ünnepnapokon, vagy éjszakai műszakban is dolgozunk. Ezt a munkavégzés sürgőssége határozza meg. A mezőgazdasági ilyen lenne... vér és lenyomtam az ajtőkilincset. A zár engedett. A hivatali szobában három nő és egy férfi tereferélt. A férfi, azt hiszem, az osztályvezető lehetett, mert amikor elmondottam jövetelem célját, gyorsan elkotródott. — Nem látta a kifüggesztett táblát? — ripakodott rám egy szigorú arcú hivatalnoknő: — Nem vagyok vak — mondtam —, de önök telefonálták, hogy minden pénteken fogadónap van. — És ha azt telefonáltuk? Mi tudjuk, mi a fontosabb. Ügy láttuk jobbnak, hogy ma nem fogadunk. — Dehát én is dolgozó ember vagyok — jelentettem ki kissé bátortalanul — s méghozzá köszönömszépenért intézem más ügyét. — Sok a szöveg, adja ide azt a papírt. Előszedtem. Beletekintett, majd rám mordult. — Mit akar maga? Nem töltötte ki a nyomtatványt. — De hiszem kérdeztem, mi szükséges az engedélyhez. Azt hiszem, önnel beszéltem. — Illenék tudni — szólt rám dühösen. — Legyen szíves, adjon egy nyomtatványt, rögtön kitöltőm. Egy kicsit gondolkozott, majd kijelentette, valahol szerezzem be, mert nekik nincs. Le voltam fegyverezve, és már csak annyit kértem: „Eljövök hétfőn, de arra kérem, fogadjanak mindjárt, merp nincs időm félnapot várni. A hivatalnoknő váltig fogadkozott, hogy náluk nincs várakozás, rugalmas az ügyintézés. munka még az időjárás függvénye. Akkor kell „rávernünk“, szorítanunk, amikor azt az idő engedi — vallja Misák traktoros. A másik, gépről leszólított kiegészíti társa szavait: — Szerintem mindegy, milyen nevet adunk a több és jobb minőségű áru termelésének, a munkánk eredménye végül nemcsak a gazdaság, a társadalom, hanem a saját javunkat is szolgálja. No meg egészséges becsvágy is van a világon: az idei termelési terv teljesítéséhez feltétlenül hozzájárul a kezdeményezőkészségünk, a versengésünk, a nap mint nap kifogástalan minőségben végzett munkánk. Miről is van szó? Arról, hogy az idén mindenképpen el kell érniük kukoricából az 50, cukorrépából a 400 mázsás hektárhozamot, átlagosan. Ehhez az összes hibalehetőséget jól kell ismerniük, s azokat céltudatosan kizárni a gyakorlatból. Az ellenőrző tevékenységnek is ez legyen a fő meghatározója. Igenis, honosítsák meg a „Dolgozz hibátlanul!“ munkarendszert. Ezt tanulmányozhatják, a már jól bevált tapasztalatokat megszerezhetik valamelyik magyarországi állami gazdaságban, termelőszövetkezetben, vagy egyéb mezőgazdasági üzemben. Bizonyára örömmel veszik majd, ha — társasutazgatás helyett -— ilyesmi iránt érdeklődnek egynéhányan, értelmes, tanulni vágyó emberek — szakágazatvezetők. Amikor már e munkarendszer módszertanát ismerik, nem lesz nehéz a gazdaság sajátos viszonyaira alkalmazni. Ügy hisszük, ebbéli javaslatunkkal P a 1 á g у 1 Sándpr mérnök, az állami gazdaság igazgatója is bizonyára egyetért. Afféle embernek ismerjük őt, aki pártfogolja a fejlődést előbbre mozdító kezdeményezést, jó tanácsot. A célt szolgáló eszköz — minden bizonnyal — elősegítheti éves tervfeladataik feltétlen valóra váltását. Illés Bertalan Körülményes úton sikerült a nyomtatványt megszereznem. Kitöltöttem, gondoltam most már megy minden, mint a karikacsapás. A fogadónapon jónéhányan várakoztak a folyosón. Kicsit restelkedve pislantottam rájuk, de mégis lenyómtam az ajtókilincset. A hivatalnoknő, akivel az eszmecserét folytattam, éppen szabad volt. — Remélem, minden rendben lesz — raktam ki a papírokat. — Ki hívta magát? — szólt rám a hivatalnoknő. — De hiszen pénteken megegyeztünk. — Nem vitatkozom. Ha sor kerül magára, behívjuk. Azt hiszem, valami csúnyát mondtam, mert az egész hivatal rám figyelt. Megszállt az ördög, és már a szeme közé akartam vágni a visszaadott papírokat, amikor a szemben ülő, kissé barátságosabb arcú nő odalntett. — Adja ide a paksamétát. Néhány perc múlva behívom. Alig telt el öt perc, máris szólították a védencem nevét. A kínt sorakozók kicsit bosszankodva néztek, hogy korábban hívnak mint őket. Az ügyintézés közben (mintegy három percig tartott) szemlélgettem a hivatalnoknőt, aki a szárnya alá vett. Aztán rádöbbentem, valóban 6 az. Tavaly is a második fordulóban volt 'hasonló konfliktusom, amikor ez a fiatalasszony közbeszólt, kérte a papírokat és egykettőre kiadta az engedélyemet. Ebben a percben jóleső bizsergés futotta át a mellemet, és ez jutott az eszembe: ... Vannak azért mindenütt becsületes hivatalnokok, akik tudják, hogy a szocialista társadalmi rendszerben nekik kell szolgálni a népet. -tt-Eejükön bukósisak, lábukon vas■ tag talpú bakancs, melyre szöges-kampős, ívesre hajlított „kapaszkodó-vasat" csatolnak, kezüket hoszszúszárű bőrkesztyű védi. Zubbonyuk a hegymászók ás az ejtőernyősök zubbonyának „keresztezése". Mellükre csatolva erszényszerü zsák. Deréktájt két biztosftö-kötéi... Bátorságukat irigylem: 25—30 méteres fák csúcsáig kúsznak. Errefelé tréfásan mókusoknak becézik őket. Kivétel nélkül erős fizikumúak, fiatalok, 22-től 33 éves korig. Ez érthető, hisz munkájuk nemcsak roppant erőigényes és veszélyes, de idegölő is. Idénymunka .., Foglalkozásuknak tulajdonképpen nincs is neve. Erdei szüretelők? Erdei termésbegyüjtők? * Nevet Báláz Gábriel mérnök, a Losonci Erdőgazdaság részlegvezetője sem tud. Szlovákul „trhač“-oknak mondják őket .. — De ez sem jó, nem pontos és nem egyértelmű — mondja Baláž mérnök. — Szüretelőink zömével a favágók közül kerülnek ki. Rövid kiképzés. iskolázás sikeres befejezésével kezdhetik el ezt a munkát. Hogy mitől jő egy szüretelő? Bátorság és óvatosság, megfontoltság, körültekintés jő fizikum, erőntlét is kell hozzá, de a legfontosabb a természet, az erdő szeretete. Akiben nem él ilyen vonzalom, azt hiszem semmi pénzért nem vállalkozna erre a munkára. — jő telünk volt az idén. Nem voltak tartós, nagy-nagy fagyok, szelek, a fák termése is jő volt. Több mint 12 mázsányi termést gyűjtöttünk be három — málineci, poltári és kalinovói — központunkban a tűlevelű fákról.. * „Nem lesz könnyű dolga...“ — mondták útbaigazításuk mellé az erdőgazdaság dolgozói — „Nrm szeretik a locsi-fecsit.... és kimondják kereken .. — Idénymunka a miénk, mint minden szüret. November elején kezdődik és március elejéig tart. Ez persze a tűlevelű termésének begyűjtésére vonatkozik. Ez nálunk a „fő termény“. Van persze évközben is mit gyűjteni, de az már lényegesen könynyebb, egyszerűbb munka. Ősszel a vadgesztenyét, előtte a hársot, a bükk, tölgy, jegenye — majd minden fafajta termését. A hársat, gesztenyét fel is vásárolják vállalataink, vagy inkább csak felvásárolnák, ha lenne aki gyűjteoé. Alkalomadtán néhány pionírszervezet foglalkozik ezzel .. Meg lehetne, meg kéne jobban szervezni és kiterjeszteni más fajtákra, például a bükk vagy a tölgy betakarítására ... — Hogy mire kell mindez!? Elsősorban fanemesítésre, az utánpótlás biztosítására. Exportálunk is, tűlevelűek magvait, de facsemetéket is. Van amit állattakarmányozásra, nemesítésre, de vegyipari célokra is felhasználnak. Sokan nem is tudják, hogy ilyen foglalkozás egyáltalán létezik, még kevésbé vannak tisztában jelentőségével. Mondom, tudjuk, de azt is, hogy nem ez a lényeg. Csinálni kell! (Pf) Magból kel az élet Földjeinken számos, különféle típusú vetőgép dolgozik. A „SEX 56-os" a hazat vetőgépcsalád egyik legnagyobb teljesítményű gépé. Ezzel a nagy teljesítményű, bonyolult szerkezettel Brieska Mihály traktoros, két segítőtársával Bugár Ferenc és Mikőczi András vetőgépkezelókkel naponta harminc hektáron végzi el a tavasziak vetését. — Csaknem három hektár óránként ... Lehetne-e ezt a mennyiséget fokozni? — Miért? — Erőltetett tempóban esetleg foltosán kelne a vetés. — S így nem lesz az? — Az én gépem nagyon pontosan vet. Tizenöt éve szinte gyerekként került a tomášovi (Fél) szövetkezetbe. Cukorrépát szedett, gabonát kászált, de amikor csak tehette, ott sündörgött a gépek körül. A kisebb teljesítményű gépek időszaka volt ez. Brieska Mihály — a gépektől megigézve — ezerszer szétszedte, összerakta az öreg masinákat, néha sajátkezúleg szerkesztett hozzájuk alkatrészeket. Druga Géza mérnök, gépesítő szavai szeript még ma is bemegy dolgozni a műhelybe akár vasárnap is: a gépe karbantartását nem szívesen bízza másra. Ennek az embernek nem vigsággal telt a gyermekkora. A föld és a gépek szeretetét édesapjától örökölte. — Ha elhívnák abba a gyárba, ahol ezeket a gépeket gyártják, mit mondana nekik? — kérdezem tőle forduló közben. — Sok jót. Elégedett vagyok a hazai gyártmányú gépekkel. Pontosan, jól „szórják“ a magot. Többet vetek el vele, mint más szövetkezetekben a külföldi masinákkal. Vannak olyan elbeszélő partnerek, akikkel könnyű a dolgunk: szívesen beszélnek magukról, munkájukról. A féli traktoros azonban szűkszavú, de a sokat tevő emberek közé tartozik: szerencsére az arca, a keze, a magatartása is beszél. — Számára az egyes évszakok mindig új munkaigényeket támasztanak. Az Időszaki munkák közül melyeket kedveli a legjobban? — A tavasziakat, hogy minél nagyobb területen, mielőbb és a lehető leglobb minőségű földbe kerüljön a mag. Bár nem mondta, de tisztában van vele, hogy magból kel az élet. A fögépesítő szerint az ő helytállásának is köszönhető, hogy a szövetkezetben 976 hektáron — agrotechnikai határidőn belül — kiválóan előkészített vetőágyba került a mag. (csiba) Megoldjuk a problémákat A mezőgazdász számára akkor kezdődik a tavasz, amikor megszikkad a föld, s elbírja a gépeket. A munkák menetét az idén azonban sokszor megzavarja a csalóka, s csapadékos időjárás. Ez az, ami bosszúságot okoz a szántó-vető embereknek. Istenes eivtárs, a Dvory nad 2itavou-i (udvardi) AURÚRA Efsz főagronómusa éppen érkezésemkor tért vissza a határból, telve a vetés körüli gondokkal. — Idejében kezdtük az árpavetést, még mórcins negyedikén, de aztán as eső közbeszólt. Géphibósodás is történt, pedig a gépeket eléggé jól előkészítettük, még a nehézkes pótalkatrész-beszerzés ellenére is. Természetesen, azóta már földbe tették, összesen félezer hektáron, a tavaszi árpa magját. Rapidből vetettek bőven, s két új fajtát, a HE—721-est és a HE—748-ast is kipróbálják, mennyire váltja majd be a hozzáfűzött reményeiket. Amennyiben beválik, ezeket a fajtákat részesítik majd előnyben. Az idén vizsgáztatják őket, mennyiben felelnek meg számukra az éghajlati és talajadottságok ... No meg azért az ápolás és a betakarítási munkák minősége is közrejátszik abban, mennyit adnak majd hektáronként. A 12. számú, ütvén hektáros táblán találkoztunk a harminc-egynéhány éves Baka Sándorral, aki arra panaszkodott, hogy a talajművelés, illetve előkészítés nagyon körülményes volt. Rétnek használták azelőtt, majd nemrég feltörték. Nagyon ragadt a föld, gyakran kellett tisztítani a boronákat, vetőgépeket. Még ilyen körülmények között is húsz-huszonöt hektárnyi területet bevetettek naponta. A főagronómus szavaiból arra lehetett következtetni, hogy a cukorrépavetés sem lesz éppen gondmentes. Annál is inkább nem, mert ez az ipari növény nagyon igényes, ami a talajelőkészttést, a jó talajszerkezet kialakítását, a vetés agrotechnikai határidejének pontos betartását, a szakszerű ápolást, a rovarkártevők elleni, idejében történő fellépést illeti. Idejében szálunk: a hektáronkénti növényegyedszámnak a helyes meghatározása, majd az egyeléskori meghagyása döntő mértékben meghatározza nemcsak a terméshozamot, hanem a cukortartalmat is. A tavaszi munkák végzési, illetve Intézkedési tervében tehát rögzítsék, mik azok a szabályok, agrotechnikai követelmények, amelyeket feltétlenül bei kell tartani. Még akkor is, ha a tápanyageliátás területén nem jut majd annyi műtrágya, vagy növényvédőszer, amennyi bőségesen elegendő lenne. Mint Istenes elvtárs, főagronömus búcsúzáskor megjegyezte: „Azért töltjük be a felelős tisztséget, hogy a problémákat is sorra megoldjuk. Csügged ésre semmi okunk!“ NAGY TERÉZ Műtrágyázni, vegyszerezni — repülőgéppel gyorsabb, gazdaságosabb. Fotó: nkl
