Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-03-25 / 12. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. márdns 25. TAVASZI RAJT „S a nagyképűség ha legyihtene? Mit tudja ő, mily kedves kincse a jelnőtt embernek a játék, hogy minden vasárnap megvár még, találkozóra jön gyermekkorunk, amikor csapatunknak szurkolunk.. ZELK ZOLTÁN Hosszú túli szünet után újra benépesültek a labdarúgópályák, s az alsóbb osztályú bajnokságokban is kezdetét vette a bajnoki pontokért való küzdelem. A tavaszi rajt időszakában kerestük tel a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Galántai Járási Bizottságát, ahol Králik István szakfelügyelő vázolta tel a járás labdarúgásának helyzetképét. Elmondta, hogy a járás területén 54 labdarúgó-szakosztály működik, melyek több mint 2000 fiatal részére biztosítják az aktiv sportolási lehetőséget. Élcsapataik közül kettő a divízióban, kettő a kerületi bajnokságban, négy csapat az első A osztályban, hat csapat pedig a kerületi В osztályban szerepel. A felsorolt csapatok többnyire kedvező őszi helyezés után kezdték meg a tavaszi szereplést. A járási bajnokság három osztályában 40 labdarúgó-csapat kezdte a tavaszi idényt. A járás labdarúgása — tömegjelleg és eredményesség szempontjából — kerületi viszonylatban az előkelőnek minősíthető negyedik helyet foglalja el. SZERVEZETT EDZÉSEK Labdarúgó-csapataik — még az alsóbb osztályokban szereplők is — intenzív téli alapozást végeztek. Legtöbb sportszervezetben a korszerű, támadó jellegű játékfelfogás kialakítására helyezték a hangsúlyt. Az egyes labdarúgó-csapatok vezetői és edzői belátták: nagyon kevés remény van arra, hogy csupán védekezéssel pontot, vagy pontokat szerezzenek. A felkészülést szolgáló edzömérkőzések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy oldottabb, színesebb és bátrabb lett a csapatok játékfelfogása. Szaporodott azon együtteseknek a száma, ahol a játékosok a csapatjelleg hatékonyságának érdekében többet vállalnak magukra, védőik, de elsősorban középpályásaik gyakrabban feltűnnek az ellenfél tizenhatosán belül. Ezek az erények elsősorban Vállövéé, Jeľka, Selice, Tešedíkovo, Veča sib. csapataira jellemzőek. Nem véletlen, hogy éppen ezen együttesek mérkőzéseit látogatják a legtöbben. Pályáikon nem ritkaság a 6—700 néző. A téli alapozást és felkészülést többnyire szakavatott edzők irányították. A felsőbb osztályokban szereplő csapatok edzőinek tevékenységét segédedzők — pályaedzok — segítik. Ennek köszönve az edzések alaposabbakká, hatékonyabbakká váltak. Králik elvtárs megállapítása szerint az edzők ás játékosok még soha nem fordítottak olyan nagy gondot a fizikai felkészülésre, mint ebben az alapozási időszakban. A pályák állapota megfelelő. Pályagondokkal egyedül a jókaiak küzdenek. Az itteni játéktér és a hozzá tartozó helyiségek annyira elavultak, hogy használatukat csak a felsőbb szervek kivételes engedélye teszi lehetővé. SPORTERKÖLCS, FEGYELEM, UTÁNPÓTLÁS A pozitív jelenségek arra utalnak, hogy sporterkölcs szempontjából bizonyos problémákat kinőtt e sportág. Megszűnt a szomszédos falvak egészségtelen rivalizálása, mely a múltban gyakran változtatta arénává a sportpályákat. A szövetkezetek egyesülése éta sporttéren is közelebb kerültek egymáshoz az emberek. A járásban különben vannak olyan társult szövetkezetek, melyeket öt-hat labdarúgócsapat is képvisel a különböző szintű bajnokságokban. Az örvendetes tények ellenére a múltból visszanyúló szálakat még több faluban nem sikerült elvágni. Ezzel magyarázhatók azok a sportpályákra nem illő incidensek, melyek az őszi idényben Kajaion és Zsigárdon előfordultak. A járási testnevelési szervezet mindent elkövet a sporterkölcs és fegyelem megszilárdítása érdekében. A legtöbb sportszervezeten belül eredményes tevékenységet fejtenek ki a politikai-nevelő bizottságok, melyek munkáját a járási labdarúgó-szövetség irányítja, hangolja össze. A sportszerűséget szolgálja az a verseny is, melyet minden évben kiírnak, és az egyes idények befejezése után értékelnek. Az egyes labdarúgócsapatokat a sportszerűség fejlesztésében anyagilag is érdekeltté teszik. Az edzők és vezető következetesek és megfelelő szigorral lépnek fel a sportszerűtlen magatartást tanúsító játékosok ellen. A vezetőknél sikerült tudatosítani, hogy a megvédett játékos „bűntársnak“ tekinti vezetőjét, és rendszerint visszaél a pedagógiailag megmagyarázhatatlan helyzetével. Az utánpótlás nevelésével úgyszólván minden sportszervezetben tervszerűen foglalkoznak. Nagj'obb szervezetekben a képzést már a kiválasztott, tehetséges kisdiákoknál megkezdik. Ezekből a labdarúgó-palántákból kerülnek ki később az ifjúsági csapatok tagjai. Ifjúsági szinten a TJSŠK Hutník S ered az SZNL-han képviseli a járást. A járás labdarúgása mindig fontos szerepet játszott a különböző szintű bajnokságokban. Bizonyára így lesz ez ebben az idényben is, feltéve, ba az alapozással megkezdett igényes munkát továbbra is folytatják. Csiba L. Kosárlabda A Nové Zátnky-i járásban népszerű sportág a kosárlabda. Ezt á tényt’bizonyítja az is, hogy a pionírok sportligájában 30 iskola fiú- Illetve lánycsapata nevezett be. A Nové Zámky-i Járási Piontrház igazgatósága a kosárlabdázók járást bajnokságát Stúrovőban (Párkány) rendezte. A lányok döntőjében az elsőséget a štúrovói szlovák tannyelvű AKI csapata szerezte meg, akik a döntőben 31:26 arányú győzelmet arattak a štúrovői magyar tannyelvű AKI csapata felett. A harmadik helyre a Dvory nad Zitavou-i AKI csapata került. A fiúk döntőjében a Dvory nad Zitavou-i (udvardi), valamint a Nové Zámky-i magyar tannyelvű AKI-k csapatai mérték össze tudásukat. A döntő mérkőzés vérbeli rangadónak bizonyult, és sportszerű küzdelmet hozott. A győzelmet és egyben a bajnoki címet szoros küzdelemben az udvardi kosarasok nyerték meg. A harmadik helyre a štúrovói szlovák tannyelvű AKI csapata került. A Benko, Csikós, Szlávik, Broskovics, Kondié, Lengyel, Králik, Nagy, Sziama és Lengyel összetételű udvardi csapat rászolgált a bajnoki címre, amely egyúttal a kerületi bajnokságban való szereplés jogát is biztosította. Az udvardi pionírok, kosarasok így jogot nyertek arra, hogy a kerületi bajnokságon. melyet Komáméban rendeznek meg. képviseljék a járás színeit. További szereplésükhöz sok sok sikert kívánunk. LŰRINCZ LÄSZLÖ Egész esztenduben, de különösen a könyv hónapjában — a könyv közvetlen barátai — nagy gondot fordítanak a könyv propagálására és arra, hogy minél több olvasó tagja legyen a könyvtáraknak. Napjainkban már á legtöbb helyen a községekben is szakszerűen berendezett könyvtárak vannak és a nagyobb falvakban a könyvtárakat hivatásos vezetők irányítják. Persze, akadnak még olyan könyvtárak is, ahol a polcok túlzsúfoltak, nincs olvasóterem, és komoly gondot okoz újabb könyvek elhelyezése. Ezek közé tartozik a vojnicei (bátorkeszi) könyvtár is, ahol több mint 12 ezer kötet „szoruskodik“ egy régi épület három szobájában. Szerencsére már nem soká, mert rövidesen áthelyezik a könyvtárat. — Volt ez még rosszabbul is — említi özv. Kovács Mária nyugdíjas —, az előbbi könyvtárakban sokkal mostohább körülmények között cseréltük a könyvet. Szerintem az a fontos, hogy a könyvtáros hozzáértő és kedves legyen. — És a jelenlegi milyen? — Máriával meg vagyunk elégedve. Mindig jókedvű és szolgálatkész. — Régi olvasója a könyvtárnak? — Nálunk a családban mindenki szerette a jó olvasnivalót. Igaz, a gyerekeim már szétszéledtek, csak egy van közülük a faluban. Az itt levő kisunokáim hasonlóan valamennyien nagyon szeretnek olvasni. Apáról ne is beszéljek. Már a 80. év határán van, de könyv nélkül nem tudna meglenni. Szabadka András, a egykori vöröskatona különösen a történelmi regényeket kedveli. Főleg azokat, amelyek az első világháború utáni időkkel foglalkoznak. — Lehet, ezután kevesebb ideje lesz olvasni, említi a jókedélyű asszony — ugyanis az antifasiszta harcosok szövetségének helyi szervezete klubhelyiséget kapott az új kultúrházban. Oda járnak majd szórakozni, tereferélni a régmúltról. Péntek Erika alig múlt 12 éves, de már három esztendeje rendszeres olvasója a könyvtárnak. — Könyvet nem szoktak vásárolni? — kérdeztem Erikától. — Egész kis könyvtárunk van otthon — mondja kicsit sértődötten, de annak többségét már olvastam. Itt sok érdekes könyvet találok. — És mért viszel olyan sok könyvet egyszerre? — Apukám szintén szeret olvasni. — S neki is tudsz választani? — Apu rendszerint megmondja, mit szeretne olvasni, ha nem, hát Marika néni javasol neki való könyvet.' — Édesapád hol dolgozik? — 0 a szövetkezet kertésze. Gyakran nyílik az ajtó, egyre többen érkeznek a könyvtárba. Egy kissé sápadt arcú fiúra leszek figyelmes, aki nagy szakértelemmel válogat a kbnyvtengerben. Kovács Imrének hívják, s a komáromi gimnázium első osztályának tanulója. — Régóta kölcsönzői könyvet? — kérdem a fiútól. — Negyedik osztályos koromtól. — S az iskolában nem volt könyvtárotok? — Volt és van is. Az ott levő könyi vek nagy részét elolvastam. Ebben a könyvtárban nagyobb a választék és vannak a sakkal, valamint a kiváló sakkozók életével foglalkozó kötetek is. — Szereted a sakkot? Malý Kamenecet (Kiskövesd) járva, az idősebb emberektől megtudom, hogy a színjátszásnak Itt gazdag hagyománya van. Sokan emlékeznek Tóth Ede örökbecsű színművére, a Falu rosszára. Az emlékezések közt nem találjuk nyomát szervezett színjátszó-körnek vagy csoportnak. Nincs utalás arra sem, hogy a fenti bemutatót megelőzte volna valamilyen jelentősebb színmű, s így a Falu rossza bemutatóját kell a kiskövesdi színjátszás kezdetének tekintenünk. Az idősebbek pontosan emlékeznek a szereplők nevére, de az előadás időpontjáról már megoszlanak a vélemények; sokan úgy emlékeznek vissza, hogy először 1920-ban volt bemutatva. Azóta a kialakult szokásnak megfelelően évente betanultak egy-két színművet, amelyet a faluban kétszer-háromszor előadtak, s esetenként vendégszerepeitek a környező falvakban is. Abban azMdőben minden bemutató után rendszerint megrendezték a. kosaras bált. — Nemcsak kedvelem, hanem versenyszerűen is őzöm. — Van sakkcsapatotok? — Természetesen. A felnőtt csapat, amelynek tagja vagyok, a kerületi В osztályban szerepel, jelenleg a táblázat második helyén vagyunk és minden lehetőségünk megvan a továbbjutásra. Igaz, már szerepeltünk az A osztályban is, de bizonyos nézeteltérések miatt kiestünk. Persze részt veszek a helyi iskola csapatának vetélkedésein is. Legutóbb Svitaván a Csehszlovákia Nagydíjáért megrendezett versenyen vett részt a csapat. Az ott vetélkedő 70 csapat közül a tizenkettedikek lettünk. De voltunk már Preüovban is országos versenyen, és más szlovákiai városokban szintén szerepeltünk. Az iskolánknak jó kapcsolata van a Debreceni Kossuth Lajos Általános Iskolával, s a két iskola Üzv. Kovács Mária, Péntek Erika és Kovács Imre olvasók, Zaklatová Mária (balról a harmadik) könyvtáros. tanulói már több esetben összemérték erejüket. —- S ki irányítja a sakkcsapatot? — Mihalics Zoltán tanár a vezetőnk. 0 szerettette meg velünk a „fejtágító“ sportjátékot. — Sok az edzás? — Ha eredményesen akarunk szerepelni, gyakran kell a sakktábla fölött hajlongani. Most már nagyon ideális Zaklatová Mária könyvtáros annyira el volt foglalva, hogy alig tudtam vele szót váltani. — Milyen a könyvek megoszlása? — A 12 ezer 401) könyvnek több mint a fele szépirodalmi, közel 3 ezer kötet a gyermekirodalom, a többi politikai- és szakirodalom. — Mennyi az olvasó? — Tavaly 650 olvasót tartottunk számon a 3814 lakosú községben. Az idén még nincs annyi olvasó, de ha átköltözünk a művelődési otthonbe, minden bizonnyal jelentősen bővül az olvasók száma. Most déltől 17 óráig kölcsönzők könyvet. Azt hiszem, az új helyiségben meg kell hosszabbítani я kölcsönzési időt. Remélhetőleg az esti órákban sok fiatal jár majd művelődni, szórakozni, valamint sportolni, s közben betekintenek a könyvtárba is Ott tágas helyiségben leszünk, s lesz olvasótermünk is. Most csak 18-féle sajtóterméket vásárolunk, mivel nincs hol olvasni. Oda jóval többet kell majd rendelni. — Mióta vezetője a könyvtárnak? — Nyolcadik éve. Fiatalabb koromban üzletben dolgoztam, aztán jöttek a gyerekek, azokat kellett nevelni. — Segít a könyvtárban a* üzleti szellem? — Gondolom igen. Megpróbálok mindenkihez kedves lenni, és tanácsot adni. Sokan ezzel állitának be a könyvtárba: keress nekem valami jő könyvet. Mivel ismerem az Ízlésüket, rendszerint találok kedvükre valót. — Mi az, ami bosszantja a könyvtárost? — Részben az, hogy az olvasók által keresett könyvekből nem tudunk elegendőt vásárolni. Aztán az is, hogy egyesek siralmas állapotban hozzák vissza a kölcsönzött könyvet. Mások az előírásokkal ellentétben hónapokig maguknál tartják a könyvet, arra AZ ŰJ MŰVELŐDÉSI OTTHONBA HELYEZIK AT A KÖNYVTARAT. Foto: —tt— körülmények között edzhetünk és versenyezhetünk. Az új művelődési otthonban kaptunk helyiséget ás olyan sakkgarnitúrát, amely megfelel bármilyen versenyre. Farkas Ildikó varrónőnek tanul Komáromban. Szintén több könyvet visz, mert ritkán van ideje cserélni. Korán reggel utazik és csak az esti órákban tér haza Komáromból. Bármennyim fáradt is, nem tud elaludni néhány oldal elolvasása nélkül. Főleg vasárnap akad több ideje elmélyedni a könyvekben. Nagyon szívesen olvassa az életregényeket, útirajzokat és természetesen mint a fiatalok többsége, a krimit. nem gondolnak, hogy mások is várnak egy-egy érdekes regényre. A községi könyvtár közelében van a kultúrpalota. A korszerűen berendezett művelődési otthonhoz aligha van hasonló Dél-Szlovákiában. A könyvtár az első emeleten, egy tágas sarokhelyiségben lesz elhelyezve. A berendezése most készül, s ha meglesz, gyorsan berendezik a könyvtárat. Remélhetőleg a szép, tágas helyiségben sok lesz a kölcsönző olvasó, és a jövőben sor kerül a könyveket népszerűsítő estek rendezésére, író-olvasó találkozókra is. Tóth Dezső Művelődési őrjárat Ma már nagyon nehéz a múltat megismerni. Egy biztos, hagyománnvú vált a faluban a színdarabok betanulása, és nem véletlen, hogy ennek az öntevékeny népművelő formának volt a legnagyobb vonzása. A háború előtt sem az énekkarok, sem a tánccsoportok tevékenysége nem tudott semmi említésre méltót felmutatni. A felszabadulás után fejlődésnek indult Kiskövesd kulturális élete, melynek irányítója Kassai Béla, aki jelenleg hivatásos kultúrmunkás, a Kráľ. Chlmec-i (Királyhelmeci) Művelődési Központ dolgozója. — A felszabadulás után kerültem Kiskövesdre — vallja Kassai Béla. — Színjátszócsoportot szerveztünk, amolynek harminc tagja volt. Megalakítottuk a táncegyüttest, létrehoztunk egy éneklőcsoportot. A fiatalok szívesen látogatták a művelődési otthont. Üröm tölt el, ha visszagondolok, hogy 195.9-től 3971-ig huszonegy színművet és ugyanennyi esztrádműsort tanítottam be. Tánccsoportunk és a női éneklőcsoport többször részt vett a járási szintű rendezvényeken és a kerületi versenyeken. Színjátszó csoportunk Komáromban is bemutatkozott. A községünkből származik Kövesdi Szabó Marika, a Thália Színház művésznője. — Hogyan látod községetek kulturális életének jövőjét? — Néhány éve elkerültem Kiskövesdről, csak látogatóba járok haza. Meggyőződésem, hogy a következő években tovább lehet vinni ezt a munkát, s újra kialakul az a szereplőcsoport, amelynek gyakorlott színpadi mozgása lesz. —J. B.— v-: í ..
