Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-03-18 / 11. szám
Az almagyümölcsűek rne** clianikai tisztogatása közben eltávolítjuk a lisztharmatos ágakat, az amerikai fehér szövőlepke, valamint á kis és a nagy téli araszoló bábfészkeit, továbbá a gyapjaspille és a gyürűspiüe tojásait. A száraz, vér- vagy pajzstetves ágakat szintén le kell vágni. A vágási felületet minden esetben le kell zárni fasebkátránnyal vagy oltóviasszal. A további áttelelő kártevők (bimbólikasztó bogár, sodrómoly, levéltetű, takácsatka, kaliforniai pajzstetü, körtelevélbolha), valamint a betegségek (varasodás, polysztigtnás levéifoltosság stb.) ellen a Nitrcsan 50 1,5 %-os, illetve az Arborol M 4 %-os töménységű oldatával lemosó permetezést végzünk. A hónap végén, ha a sodrómo'.yok vagy az araszoló hernyók rügykártételét észleljük, azonnal permetezzünk a Bi-58 0,1 %-os, vagy á Metátiou 50 0,2 %-os töménységű oldatával. A csonthéjasok mechanikai tisztogatása után ugyancsak sort kerítünk a fák tél végi lemosó permétezésére. Ezzel a te.frínás levélfodrosodás, a kiaszteroszpóriumos levéllyukacsosodás, a kaliforniai pajzstetü és a piros gvümölcstakácsatka kártételét előzzük meg. A lemosó permetezést az almásgyümölcsűeknél említettek szerint végezzük. A március végén jelentkező levélfodrosodás és 11- kacsosodás esetén pirosbimbós állapotban a Dithane M 45 0,2 % os, vagy a Polybarit 3 % os töménységű oldatát hasznosítjuk. A mechanikai tisztogatást és ritkítást követően a bogyósgyiimölcsűeknél is sort kerítünk a tél végi permetezésre. Így elpusztítjuk a ribiszkét különösen kedvelő kaliforniai pajzstetveket, a levéltetvek és a takácsatkák tojásait, illetve a köszmétearaszoló és a rügysodró molyok bábjait. Március végén lisztharmat ellen kell védekezni. E célra a Sulikol К 1 %-os, a Karathane 0,1 %-os vagy a Thtovit 0,3 %-os töménységű oldata a legmegfelelőbb. Az üvegesszárnyú ribiszkepillénak az ágak belsejét rágó hernyóit a levágott fertőzött ágakkal együtt eltüzeljük. A tél végi permetezéskor feltétlenül takarjuk le a iák alatt és a bokrok közelében vegetáló növényféleségeket (spenót, saláta, szamóca stb.), mert ezeket a permetlé megperzseli! A szólőlevélatkával (gubacsatka) fertőzött tőkéket még a riigyfakadás elölt 5 % os töménységű Sulka-oldattal bepermetezzük. A zöldségtermeléssel foglalkozó kertészkedőknek is akad már tennivalójuk. A fiatal növények leggyakoribb betegsége a palántadőlés. A fiatal növényeket a Fundazol 0,1 %-os vagy a Dithane 0,4 %-os töménységű oldatával kell beöntözni. Előfordulhat, hogy a palántákat ellepik a levéltetvek. Irtásukra a Pirimor DP 0,075 %-os, a Bi-58 0,1 %-os, esetleg a Fitios B/77 0,1 % os oldata használható. A közönséges lószúnyog, meg a káposztalószúnyog lárvái az elvetett magvakat és a fiatal növénykék gyökereit károsítják. Ez esetben a Soldep 0,2 %-os vagy a Diazinon 0,1 %-os oldatával végzett beöntözés segít. Ha paprikával vagy paradicsommal dolgozunk (gyomlálás, tüzdelés), ne dohányozzunk, mert könnyen elterjeszthetjük a dohánymozaik vírust. A fóliasátorban és az üvegházban gyakran károsítanak a meztelen csigák. Pusztításukra a Nivacid vagy a Mesurol schneckenkorn csalétek (0,5 gramm négyzetméterenként) szolgál. A csigák összegyűjtésnek igen bevált módszere, a nedves zsákdarabbal végzett talajtakarás. A csigák éjjel vándorolnak és táplálkoznak, s már virradatkor sötét, nedves helyre rejtőznek, tehát nappal a nedves zsák alatt meghúzódó csigákat könnyűszerrel összegyűjthetjük és megsemmisíthetjük. A baromfiak igen kedvelik a meztelen csigákat. A növényházba gyakran betéved az egér, kiszedi a földből a magvakat (különösen az uborkamagot szereti), vagy megrágja a növényeket. A gyermekek és a háziállatok számára hozzáférhetetlen helyre mérgezett gabonát (Niva zrna) rakunk le, vagy jobb híján csapdákat állítunk. A vetésre kerülő zöldségmagvakat csávázzuk. Nedves csávázásra a Fatisan 0,25 %-os töménységű oldata alkalmas. Vele a magvakon kívül a dughagymát is kezelhetjük. A káposztafélék magjának pácolására az Orthocid 50 használatos (6 gramm egy kilóra). A kikelt borsót a csipkézőbogarak kártételétől kell óvnunk. E célra a Bi-58 0,1 %-os, a Gesfid vagy a Phosdrin 0,15 %-os, illetve a Metation E 50 0,2 % os oldata szolgál. A borsó rozsdafertőzését mégelőzhetjük, ha rendszeresen irtjuk kertünkben a kutyatejfélék családjába tartozó gyomokat. Ha fonálféreg-fertőzöttséggel kell számolnunk, akkor a fokhagymát ültetés előtt hat órán át 5 %-os töménységű Sulkaoldatban áztatjuk. Csiba Sándor, mérnök r ♦»* *•* *♦* *•* *♦* *♦* *5* •** *j* «J» *j» »** •** «2* *2» «J» **• •'* «2* «J» »2* *2* «2* *«* *2» «2* Ne d ovenyveaeimi tennivalók л gyakorlatban néha elő** fordul, hogy az egészséges. szépen fejlődő fák apró és rossz minőségű gyümölcsöt hoznak vagy egyáltalán nem teremnek. A faiskolából is kaphatunk a helyi adottságoknak vagy az igényeinknek nem megfelelő fajtájú vagy olyan csemetéi, amelyen az adott fajtát túl erőteljes növekedésű alanyra oltották. Az ilyen gyümölcsfákat mielőbb át kell oltani, ha eredményes munkát akarunk végezni. A gombabetegségektől kimondottan sokat szenvedő fákat szintén átolthatjuk olyan fajták igénybevételével, amelyek a lisztharmatnak és a varasod ásná к jobban ellenállnak. A vírusbetegségben szenvedő fák átoltásának nincsen gyakorlati jelentősége. mert a ráoltott fajta is fertőződik. Az ilyen fákat azonnal kivágjuk és elégetjük, hogy ne terjesszék a betegséget. , * A átoltást ne halogassuk feleslegesen, mert az idősebb fák több munkát igényelnek s a rajtuk ejtett sebek lassabban gyógyulnak. Az idősebb alma- és körtefákat átoltás előtt nem ifjftjuk. Az almagyümölcsűeket április végén vagy május elején legjobb átoltani (béj-alá oltás), amikor az alany már adja a héját. Az oltóvesszőt a csonthéjasukról december végéig, az almagyümölcsűekről pedig január végéig kell megszedni (erre a havi tanácsadóban felhívtuk a figyelmet), mindig a legtöbb gyümölcsöt adó, egészséges fákról. Átolláskor ügyeljünk rá, hogy az erőteljesen növekedő fajtájú fákra gyengén vagy mérsékelten buja növekedésű, de bőtermő fajtákat, a gyenge növekedésűekre viszont erőteljesen fejlődő fajtákat oltsunk. Az erőteljes növekedésű alanyokra oltott fajtákat spur-típusú, bőtermő fajtákkal (pl. Stark Goldenspur Delicious, Starkrimsen Delicious, James Griewe, Šampión alma-, vagy piros és sárga Vilmos, Charneui, Grosdemange shtb. körtefajtával) kell átoltani. Az átoltást a fa csúcsán kezdjük. Az ágakat fűrész segítségével úgy kurtítjuk be, hogy az oltás helyén legfeljebb nyolc centiméter vastag légyen mi »den ág. A vágási felületet ŕ késsel lesimítjuk, az oltás helyén a héjat, 2,5—-3 cm hosszan behasítjuk. Az ág meghosszabbítására szolgáló oltóvesszőt elvből az ág fölső oldalán toljuk be a héj alá, mégpedig úgy, hogy a rajta levő három-négy rügyből az utolsó a koronából kifelé nézzen. Az oltóvesszőn — kát rügy között — ferde vágást készítőnk, mint a párosításhoz, csak valamivel hosszabbát (3— 3,5 cm). Az előkészített oltóvesszőt úgy kell a héj alá tolni, hogy a fölső vágási felület mintegy 2 mm-rei az ág vágási felülete fölé kerüljön, mert így jobb az összeforradás. Az ág vastagságától függően egy-négy darab 2—3 rügyes oltóvesszőt kell elhelyeznünk, hogy az ágon ejtett vágási felület mielőbb beforradjon. Az oltási helyet fóliaszalaggal kötjük át s a kötést majd szeptemberben távolitjuk el. Rafiát azért nem ésszerű használni, mert bevágódik a szövetekbe s idő előtt el kell távolítani, ez pedig gyakran az oltások szél általi károsodásához vezet. A csonthéjasak esetében csak a legfeljebb tízéves fák átoltása jöhet számításba. Legeredményesebbnek a hasítékoltás (vagy annak valamelyik javított formája) bizonyult. A bekurtított ágat — vastagságától függően — kétfelé vagy négyfelé hasítjuk (előbb persze megfelelő helyen átkötjük, hogy csak a kívánt mélységig hasadjon), a hasadékba éket teszünk, majd betoljuk a két rügy között laposan ék alakra metszett oltóvesszőket (hasonlóan mint a héj-alá oltásnál), az oltási helyet bekötözzük és bekenjük ultóviasszal. A melegebb éghajlatú déli körzetekben február végén, a hidegebb vidékeken márciusban kezdjük átoltani a csonthéjasokat. Nem ritkaság, hogy a gazdagon virágzó meggyfákon később csak elvétve találni néhány szem gyümölcsöt. Ennek oka az önmeddőség, illetve a szükséges jó megporzó fajta hiánya. Az ilyen fákat nem oltjuk át, csupán a legmagasabban elhelyezkedő ágra altunk rá olyan fajtát, amely a miénkkel egyszerre virágzik és az adott fajtának jó megporzója. Mihelyt az átoltott ágak meghosszabbítására hivatott nemes hajtások mintegy 40 cm hosszúságúra nőnek, védőpálcát kötünk melléjük, hogy a szél vagy a rájuk telepedő madarak ki ne törjék őket, s egyenesen nőjenek tovább. A további oltóveszszőkből fakadt nemes hajtásukat visszacsípjük, majd a következő évben ággyűrűre vágjuk. Átálláskor az oltási hely alatt meghagyjuk a kisebb gallyakat s csak akkor vágjuk ággyűrűré őket, ha az oltások éves hajtásai már kifejlődtek. KRAMPL ŠTEFAN A gyümölcsfák átoltása 5* »2« *2* •!* »J* ♦> ♦> ♦> ♦> *!♦ *2* ♦> ♦> *> ♦> *> ♦> ♦> ♦> »> •> *> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> »> ♦> ♦> »2« »2* «J* »2* *** «J* •> «2* ♦> *> *2« ♦> költésre készülődés minden párba állt galambon megfigyelhető. A fészekrakás már a tojásrakás, a költés időszakának közeledtét jelzi. A tojásrakás kezdete tíztizenkét nappal az első párzás után várható. A költésre a tavasz a legmegfelelőbb évszak. Az utolsó költés után távolítsuk el a költőfészkeket, esetleg zárjuk be a költőszekrényeket, és vegyük elejét a további fészekrakásnak, hogy galambjaink megpihenhessenek, jól felkészülhessenek a tollváltásra, majd az új tenyészidényre. Legjobb utódokat a március derekán bekövetkezett párzás biztosít. Ezek a tenyészgaiambok az őszi kiállítások idejére tökéletesen kifejlődnek s megállják helyüket a bemutatókon. Ha a szülőpárok vedlés után idő előtt fészekrakáshoz készülődnek, azonnal különítsük el őket, hogy ne is lássák egymást. Az ilyen galambokat nemenkénti csoportokban naponta vagy kétnaponként röptetjük. A meleg, esetleg fűtött galambházakban sem tanácsos téli szaporítást, folytatni, mert a nappalok ugyancsak rövidek, kevés a napfény, és a takarmányok vitaminszegények. A téli költés idején különös gonddal kell ápolni a madarakt, különben túlságosan legyengülnek. Télen a szervezet sok energiát igényel az optimális testhőmérséklet megtartásához, az utódnevelés takarmányozás szempontjából költségesebb, ugyanakkor nem biztos, hogy az utódok legalább hizlalásra megfelelőek lesznek. A tojó általában két tojást rak, de néha csak egyet. Az első tojást a késő délutáni órákban (16—18 óra között), a másodikat két nap múlva délelőtt (10—12 óra között) tojja. A költés a második tojás megtojása után kezdődik. A hím általában délelőtt 9—10 óra között váltja fel a tojót és este 17—18 óráig melegíti a tojásokat. Néha előfordul, hogy már az első tojást melegíteni kezdi a tojó. Ilyenkor eltávolítjuk a fészekből a tojást, és majd csak a második tojás megjelenése után tesszük vissza, hogy lehetőleg egy napon keljenek és egyformán fejlődjenek a fiókák. A fiókák a költés tizenhetedik- tizennyolcadik napján kelnek ki a tojásból, s egy-két napra elegendő élelem-készlettel rendelkeznek. A tojó az üres tojáshéjat kihordja a fészekből. Ha erre nem kerül sor, a tenyésztőnek kell kitakarítania a fészket. Normális körülmények között a kelés zavarmentes. Néha azonban előfordul, hogy segíteni kell a magzatnak, mert nem bírja feltörni a tojást, vagy ráragad a fiókára a tojáshéj. Ha szükséges, nedvesítsük meg a tojást, de a fiókát soha ne akarjuk erővel kiszabadítani a tojásból. Az eredményes költéshez igen fontos a tojást melegítő galambok által biztosított hőmérséklet és páratartalom. A fészekben uralkodó páratartalmat nagyban befolyásolja a bélelő anyag milyensége, a galamboknak nyújtott fürdési lehetőség, a galambház páratartalma, illetve az uralkodó időjárás. Az alacsony páratartalom a magzat befulladását okozhatja. Közvetlenül kelés előtt megfigyelhetjük, hogy a tojást melegítő madár igen gyakran feláll, forog a fészekben —. égetik a testét a forró tojások. A költés utolsó három napján ajánlatos időnként meglocsolni a galambház padlóját, esetleg óvatosan megpermetezni a tojásokat, hogy ezzel is segítsük a kellő páratartalom kialakítását. A fiókák az első napokban világtalanok, szemük 4—5 napos korban nyílik ki, de látni csak a tizedik napon kezdenek. Ekkor húzzuk fel a lábgyűrűket is. A fiókák az első öt nap folyamán növekednek a leggyorsabban, naponta szinte megkétszerezik a testsúlyukat. Éppen ezért kiadósán és körültekintően kell táplálni a szülő két, hogy kellő mennyiségű begytejet termelhessenek a fió kák számára. A begytej képző dését apró lo*cse vagy egyéb hüvelyesek adagolásával ser kenthetjük. A begytej a fiókák efső 4—5 napi kizárólagos táp láléka. Képződése már a költés tizenötödik napján megindul. Az agyalapi mirigy hormonális mű ködése következtében mind a hím, mind a tojó begyének belső fala megvastagszik, s a be állott bővérüség hatására sár jadzásnak indul. E hámképle tek elhalás után rendszeresen leválnak. Ez az anyag a begy víz- és nyálkaanyagával összekeveredve alkotja a sárga színű, pépes begytejet. Ez igen tápláló, könnyen emészthető, 77 százalék vizet, 14 százalék fehérjét, 8 százalék zsírt, 1 százalék ásványi anyagot (némely szerzők szerint mindenből többet vagy valamivel kevesebbet — a szerk, megjegyzése) tartalmazó eledel. Az első hét végén már néhány szem puha, ázott magvat Is találunk a fiókák begyében. A következő napokban csökken a szülők begytejképzése, és fiókáikat egyre több puhított maggal táplálják. Később már kemény magot és vizet adnak a szülők a fiókáknak, mígnem azok teljesen rászoknak az önálló táplálkozásra. A 25—27 napos fiókák már képesek egyedül táplálkozni, s elválaszthatók. Kezdetben elkövérség, a mozgás hiánya, némely antibiotikumokkal való kezelés stb. Mindenkor ajánlatos kikérni a szakember tanácsát, mert a terméketlenség tartós is lehet, s ilyenkor azonnal ki kell selejtezni a galambot. A siker érdekében a galambszállást is jól fel kell szerelni. Egy szülőpár számára két költőszekrény szükséges, hogy az egyikben nevelhessék a fiókákat, a másikban pedig már készíthessék az új fészket. Ha ez hiányzik, akkor a pár más költőszekrényt keres, és ez gyakran verekedéshez, a tojások, Illetve a fiókák pusztulásához vezet. Tenyészidőben — ha módunkban áll — naponta három ízben etetjük a galambokat, s mihelyt jóllaktak, azonnal betakarjuk az etetőket, ne szórják szét és ne szennyezzék az állatok a takarmányt. Az etetés megszokott Idejét lehetőleg pontosan tartsuk be. A tenyészévadban sok fehérjében gazdag alapanyagból készült keveréket adagoljunk. Ilyen magféleség pl. a bükköny, borsó, az apró lóbab és a takarmányborsó. A keverék alapját a gabonafélék, elsősorban az árpa, a kései búza, a hántolt zab, a kukorica és a köles adja. De adhatunk még olajtartalmú magvakat (repce , tartalmú magvakat (repce, lambok némely konyhai hulladékot Is szívesen fogyasztják (darával kevert főtt burgonya, áztatott kenyér stb.). A helyesen összeállított keverék vitamin-tartalma kielégítő, ám főleg kora tavasszal ajánlatos az eledelbe néhány csepp halolajat keverni, mégpedig hetente egy ízben. Nem szabad megfeledkezni az ásványi anyagok, valamint a tiszta ivóvíz adagolásáról sem. A galambok a költőszekrénybe helyezett fészektányérokbe rakják fészküket. Különféle nagyságú és mélységű fészektányérok használatosak, melyek közül az adott fajták számára Ingmegfelelőbbet választjuk ki. A nagy vagy közepesen nagy testű fajták (pl. king, strasszer) számára sekély, a hosszú lábú galambok részére pedig mélyebb tányérokat választunk. A túl kicsi fészkek kényelmetlenek, a galambok nem kedvelik őket. A túlságosan mély tányérok hátránya, hogy a fiókák kénytelenk a fészekbe üríteni. A fészektányérokat fából, vagy fűrészpor, papír és gipsz keverékéből tanácsos készíten. Elvétve kőből vagy betonból készült fészektányérokat is látni a tenyésztőknél, ám ezek hidegek. Persze, fészeképítésre alkalmas anyagot fakác- és diófa levélnyelei, száraz here, kemény fűszálak, fagyapot stb.) akkor is nyújtunk a madaraknak, ha fészeklányérokat használunk, mert így erősítjük galambjaink természetes ösztönét, és eredményesebbé tesszük a költést, illetve az utódnevelést. Smíd V., Chovatel 4/77 utasítják még a gömbölyű szemű eledelt (borsó, bükköny, kukorica), de hamarosan erre Is rászoknak, s ettől kezdve a fészekhagyó galambokat ugyanúgy etetjük, mint a felnőtt madarakat. A jól táplált tenyészpár hamarosan ismét költéshez készülődik. A jó kondícióban lévő tojó a fiókák kelésétől számított 10—20 napon belül tojni kezd. Ha héj nélküli tojást találunk, akkor vagy zavar állt be a petefészek működésében, vagy kevés az ásványi anyag, főleg a mész a napi adagban. Ha megsérül a tojás, a sérült helyet tyúktojásból nyert fehérjével és héjhártyával leragasztjuk. Ez az eljárás a friss tojásnál titkán, de az inkubáció második felében lévő tojásnál általában sikert hoz. A költés eredményességét nagyban befolyásolja a tojások tisztasága. Az ürülékkel szenynyezett tojást csordogáló langyos vízzel mossuk tisztára. A tojást soha ne mártsuk vízbe és ne törölgessük nedves szövettel, Törpe kék angol hegyes galamb. Foto: —bor— mert eltömítődnek a pórusok! Ha üres fészket melegít a t<T- jó, általában egészségi zavarokról van szó. Ilyesmi többnyire az idősebb galambokkal vagy azokkal a tojókkal szokott előfordulni, amelyektől rendszeresen elszedjük a tojásokat, hogy dajkával köttessük ki. A helyzet megoldásához néha elég, hogy máš galamboktól nyert tojásokat költetfink ki a csökkent hasznosságú párral. Más esetekben E-vitamint (Combinál E, vagy legalább sok hántolt zab], és egyéb — sok fehérjét tartalmazó — takarmányféleséget (hüvelyesek!, meg ásványi anyagokat kell adagolni. Terméketlenséget okozhat például a
