Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-03-18 / 11. szám

1978. március 18. .SZABAD FÖLDMŰVES, A. Sz. Makarenko — Szeheervusz, egykomdm! Hát téged is lehet látni a vendéglőben? Hogy vagy? Megengeded, hogy le­üllek? MesélI, mt van veled, ho­gyan élsz falun? — Ne Is kérdezd, pajtásI Gyöt­rődömI Az a gyanúm, hogy meg­csalt a feleségem ... — Ne beszélj! Csak nem?! Min­denesetre fogadd őszinte részvéte­met ... — Köszönöm! fői esik..., de azért ne hidd, hogy így könnyeb­ben túlteszem magam a problé­mán ... — Gondolom... A kétségeken nem sokat segít a baráti részvét, bár a részvét szerintem édestest­vére a megértésnek. ..De azért ne hagyd el magad... Egy mezőgaz­dász járjon mindig emelt fővel... Meséld el, mire alapozod a gyanú­dat?! — Elmondhatom. Tudod, a minap váratlanul, a szokottnál előbb ér­tem haza a szövetkezetből... Fele­ségemet, meglepetésre már pon­gyolában találtam ..., egy kicsit sápadtan ... Körülnéztem a szobá­ban és az asztalon egy kis üveg konyakot, poharakat és egy félig égett szivart találtam ... — Hiába, barátom, az élet már csak ilyen ... Sokszor kegyetlen... Tele van meglepetésekkel..: No és? — Természetesen kérdőre von­tam az asszonyt. Honnan került oda az ital és a szivar? Láttad vol­na, hogy mennyire megszeppent... — Képzelem! A nők már csak ilyenek! Szeretnek megszeppenni, ha alkalom van rá... Hány éve is vagytok házasok? — Tizenöt éve.... tizenöt szép évet éltünk együtt... A feleségem volt a megtestesült jóság ... Fi­gyelmes..., gyengéd... két szép gyermekünk szerető édesanyja .,. Ah, ki hitte volna, hogy esetleg ké­pes lesz... Tudod mire gondolok? Amikor abban a tekintetben sem lehetett panasza rám... — Pajtás, a szerelem néha úgy jön, mint nyáron a vihar .. . Vá­ratlanul. Ismered a dalt? „Minden asszony életében van egy pillanat, amikor szeretne olyat tenni, amit nem szabad...“ Akad aztán, aki meg is teszi! — Az én feleségemről mégsem tudom elhinni... Mindenesetre mégegyszer megkérdeztem: minek került elő a konyak? Már éppen szólni akart, amikor a konyhából előlépett egy férfi..., az egyik helybeli barátom és ő megmagya­rázta a rejtélyt__ En hoztam, mondta, hogy megigyuk veled.... Л4 születésnapomon ... Gondoltam, hogy már idehaza vagy — tette hozzá. — Szép. Es te elhitted a mesét? Mit csináltál? — Mit csináltam volna? Hármas­ban megittuk az italt... ha már hozta... Magamban még jót is ne­vettem ... — Nahát! Nevettél? Min lehet akkor derülni, ha az ember a fele­­sége hűtlenségére gyanakszik? — Azon vigadtam, hogy vajon milyen képet vágott volna a bará­tom, ha egy héttel előbb, amikor ő kiküldetésben volt, ott ér ná­luk ... Pedig én még innivalót sem vittem a nejének... De most re mondd el, merre jártál mostaná­ban? Hogy szolgál az egészséged? — Betegállományban vagyok pil­lanatnyilag ... — Ne vicceljI A vak is láthatja, hogy semmi bajod nem lehet... Megvan mindened is, ami manap­ság a boldogsághoz kell... Szép család. Összkomfortos lakás, hét­végi ház, autó, megértő, csinos fe­leség ... — Látod ez az! Mindenem meg­van ... Olyan „megértő“ a felesé­gem is, hogy abba betegedett be­le... Most is otthon fekszik... — Ugratsz?! Végképp nem értem a dolgot... Az asszonyod otthon fekszik és te is betegállományban vagy? — Pedig pofonegyszerű az eset... Amikor a párom ágynak dőlt, ki­hívtam az orvost... A zsebébe dug­tam egy borítékot, mire az tetőtől­­talpig alaposan megvizsgálta ... — Es mit állapított meg? — Influenzát és kisebb idegösz­­szeroppanást... Na, hallod, ha már borítékot kapott... Nemcsak re­ceptet írt, hanem még engem is betegállományba vett három nap­ra ... Gondozni a feleségemet... — Meg vagyok döbbenve ..., sőt csodálkozom rajtadt Te, aki esküdt ellensége vagy a borravalónak, pénzt adtál az orvosnak? — Egy frászt adtam! A boríték­ba előzőleg egy cédulát tettem, a­­melyre ráírtam, hogy „Hálásan kö­szönjük a gondos kivizsgálást". — így már más ..., de azért most te fogadd részvétemet... — Köszönöm! jól jön, mivel úgy­is lelkiismeretfurdalásom van ... — Neked?! Ugyan miért? Hogy átverted a doktort? — A jenét! A feleségem szegény ugyanis miattam kapott idegössze­roppanást ... Sajnos. — Ez egyre bonyolultabb... ma­gyarázd meg érthetőbben___ — Rendben van ... Tudod, úgy hozta a sors, hogy egy hétig nem voltam otthon. Anyagbeszerzésre küldtek Csehországba ... Felesé­gem, a drága, azzal búcsúzott tő­lem, hogy vigyázzak magamra és gondoljak rá sokat... Bizony erről a tanácsról már a harmadik nap megfeledkeztem ... Az egyik este beültem egy éjszakai bárba, ahol megkísértett az ördög ... — Kicsoda? Az ördög?! Talán egy csinos nő?! — Eltaláltad! Egy fekete kis­lány. Felkértem táncolni, majd meghívtam az asztalomhoz ... Né­hány jéldecii megittunk ... Közben célozgattam rá, hogy jó lenne együtt tölteni az éjszakát... — Óriási! Nagy vagy, hallod! Es mi lett? — A hölgy éjfélkor feljött a szo­bámba... A portást meggyőztem, hogy a feleségem érkezeit meg... — Nem kételkedett..., elhitte? — Egy ötvenes segített... Az­után? A szerelem mámorító szár­nyain repültünk a boldogság kéklő vizein... Csudaszép órákat töltöt­tünk együtt... Hajnalig, puha ágy­ban, párnák között virult a szere­lem ... — Hogy te milyen költőien feje­zed ki magadat... De mi köze van ehhez a feleséged idegösszeroppa­násának? — Pedig van köze... Reggel ugyanis én keltem föl előbb... A kis nő még pihent... Elbúcsúztam tőle, a portán kifizettem a számlá­mat és délelőtt elutaztam egy má­sik helységbe... Amikor hazaér­tem, jött a meglepetés... Otthon csak a kisfiam jött elém ... Anyu­kát, mondta behivatták a rendőr­ségre, mert lepedőt és paplanhuza­tot lopott Csehországban ... — Látod, látod, így van ez! Há­zasságban is szép dolog a szere­lem ... csak a feleséged meg ne tudja... — Bizony! De én fizetek és me­gyek is... — Hová sietsz olyan hirtelen? — A nőnapra valami ajándékot veszek a feleségemnek... Egy szép kalapot... Igazán megérdemli... Ki akarom engesztelni... — jól beszélsz! Akkor megyek én is... Nekem is van okom az ajándékozásra. Nőügyekben kedve­sek is tudunk lenni mi, férfiak! Nem iýaz? Ahány művelődési otthon, annyi ve­zető, vagy igazgató és mind megannyi érdekes sors. Ilyen érdekes, fordula­tos élettörténete van Kiss 'Évának is, aki a tešedikovói (peredi) művelődési otthon igazgatónője. A prahai Károly Egyetemen végezte filozófiai tanulmányait és tanári ok­levelet szerzett a magyar—cseh sza­kon. Egyidőben a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának szerkesztő­ségében dolgozott, majd amikor meg­nyílt a Peredi Művelődési Ház és meg­hívták őt erre a rendkívül nehéz, de szép posztra, hazajött, s 1975 óta szer­vezi és irányítja szülőfaluja kultúráját. Ezúttal őt kértem meg, hogy nyilat­kozzon színházunk jubileuma alkal­mából. Kérdés: Kedves Éva. Először talán beszéljen az életéről, a munkájáról. Felelet: A hivatásom gyönyörű, hisz tanárnak lenni, tanítani a legszebb a világon. Nevelni a jövő nemzedékét, napról-napra látni és lemérni tudásuk gyarapodását, nagy és boldogító érzés. Ennek ellenére én mégis úgy határoz­tam, hogy — talán egy kicsit József Attila versét idézve: — „ ... én egész népemet fogom nem középiskolás fo­kon tanítani...“ Nem bántam meg. Jelenleg nem húsz-harminc diákot tanítok, hanem egy egész nagyközséget. Ezreket veze­tek a szocialista magyar kultúra út­ján. Ebben természetesen nem vagyok magamra hagyva. A hnb és a tömeg­szervezetek minden segítséget megad­nak, támogatnak. Ez az együttműkö­dés adja az erőt munkámhoz, terveim megvalósításához. Kérdés: Konkrétan milyen akciók fémjelzik addigi működését? Felelet: Nálunk mirídig van valami­lyen esemény, színházi előadás, ve­télkedő, szakköri munkák, előadó es­tek. Akcióink közül csak párat ragad­nék ki az elmúlt két év eseményei kö­zül. 1976-ban és 77-ben .nálunk ren­dezte a Csehszlovák Rádió magyar adása nagy sikerű nyilvános Szilvesz­teri felvételét. Bizonyára a megtisz­teltetés és a megelégedés jele, hogy egymásután kétszer is nálunk rendez­ték meg a felvételt, s mi igyekeztünk méltóan hozzájárulni a sikerhez. Országos jelentőségű volt az Is, hogy nálunk rendezték a hagyomá­nyos magyarországi színészek és a Csehszlovákiái magyar újságírók kö­zötti labdarúgó-mérkőzést. Ennyien még nem voltak a sportpályán mint akkor: 4500 néző szorongott és druk­kolt másfél órán keresztül. Folytathat­nám a sort a „Harminc éve szabadon“ című, az Új Ifjúság és a rádió rendez­te vetélkedő nyilvános döntőjével és sorsolásával. Arra külön büszkék va­gyunk, hogy ezen a perediek a III. he­lyen végeztek, ami országos viszony­latban nagyon szép eredmény. Több alkalommal fellépett nálunk az Ifjú Szívek tánc- és dalegyüttese, a'Záhorák és a Brezová pod Bradlom-i népi együttes, valamint a Csehszlovák Kilencven évvel ezelőtt, 1888-ban született Anton Szemjonovics Maka­renko, szovjet pedagógus és lró. Az általa létesített, kiskorú bűnözőkből és csavargó gyerekekből álló munka­telepeken a gyakorlatban váltotta va­lóra a nevelés új humanista elméletét; 3000 bűnöző és csavargó gyermekből igaz embereket formált. Világviszony­latban is jelentős és értékes pedagó­giai tapasztalatait élete utolsó éveiben irodalmilag is feldolgozta. Makarenko az új típusú, szocialista szellemű nevelés úttörője, aki a szép­­irodalom eszközeivel is terjesztett né­zeteivel kilépett a szaktudomány ke­retei közül, s tanítása elérhető min­denki számára. A harkovi kormányzóság Belopolje nevű városában született. Apja mázo­­lómester volt a helyi vasöntő műhely­ben. Makarenko kétéves tanítói kur­zus után ugyanitt lett segédtanító, majd felsőfokú pedagógiai tanulmá­nyokat is végzett Poltavában. Még be sem fejeződött a polgárhá­ború, amikor találkozott élete nagy feladatával: mint pedagógust megbíz­ták, hogy szervezzen nevelőotthont a forradalom és polgárháború következ­tében otthontalanná vált csavargó gyermekek számára. Majd 1927—1935 között Harkovban tevékenykedett egy gyermek- és ifjúsági nevelőtelepen. Ez a telepiskola, otthon és termelőüzem lett a színtere annak a nagyszabású pedagógiai vállalkozásnak, melyben a sokoldalúan kibontakozó személyi­ség fejlődését egy példamutatóan szer­vezett közösségi élet és a munkára nevelés biztosítja „... tizenkét év alatt___körülbelül 70 000 órát éltem át megfeszített pedagógiai munkában“ — írja. Ennek a munkának művészi Néphadsereg Prahai Központi Művész­együttese is. Szerepelt nálunk: Keres Emil, Csá­kányi László, Kabos László és Kohút Magda, a táncdalénekesek közül Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, a Vámosi házas­pár, valamint a nótaénekes Kovács Appolonia. Kérdés: Az irodalom terén milyen működést fejtenek ki? Felelet: .Legutóbb nálunk rendezték az Ady centenárium járási döntőjét, ünnepi esttel egybekötve, melyen fel­lépett a MATESZ színészgárdája Is. Egy sereg író-olvasó találkozót tartottunk. Járt nálunk többek között Tóth Ele­mér, Ordódy Katalin, Dobos . László, Zalabay Zsigmond, Ozsvald Árpád és még sokan mások. De van irodalmi színpadunk, 60 tagú gyermekkóru­sunk, és még sok más kultúrcsopor­­tunk. Kérdés: Na és a MATESZ? Felelet: Igazán csak a legjobbakat mondhatom a MATESZ-róI. Minden da­rabbal eljönnek hozzánk. Szerintem állandóan javul a MATESZ színvonala és repertoárja. Nekem személy szerint a mai tárgyú darabok tetszenek a leg­jobban. Legutóbb a Bölcs Johanna cí­mű színművet láttam, melyet a közön­ség is megértett, értékelte a darabot és a színészi játékot. Tehát igényeljük a mai tárgyú, de könnyed stílusban rendezett és előadott darabokat. Kérdés: Kik a kedvenc színészei a MATESZ-nál? Felelet: Mindenkit szeretek, de leg­jobban talán mégis Dráfi Mátyást ked­velem. Vele már nagyon régi baráti kapcsolatom van. Hisz még gimnazista koromban megismertem őt. Eljött kö­zénk és az ő szokott közvetlen, baráti stílusában előadásokat tartott. Támo­gatott minket, elvitt a Jókai Napokra, ami nagy élmény volt akkor nekem. De nagyon szeretem Ferenczy Annus­­kát és Szentpétery Arit is. Kérdés: Mi a véleménye a színház szervezési osztályáról? Felelet: Jó az együttműködésünk. Csak néha a plakátokon ellentmondá­dokumentuma az 1933—1935 között keletkezett „Pedagógiai hőskölte­mény“. (Magyarul először „Az új em­ber kovácsa" címmel jelent meg.) A közösségteremtés hol mulatságos, hol pedig torokszorítóan megható epizód­jainak krónikája bemutatja Makaren­ko harcát a konzervatív pedagógia el­avult, megcsontosodott módszerei el­len. „Oj módszerekkel kell új embere­ket nevelni“ — vallotta az ortodox bürokratákkal szemben. Távol áll a műtől, hogy afféle tan­mese váljék belőle. Eleven, izgalmas dokumentum, Makarenkónak íróilag is legjelentősebb alkotása. Mint az új szovjet irodalom annyi más műve szü­letésénél, ennek létrejötténél is Gor­kij bábáskodott, aki behatóan érdek­lődött e fontos pedagógiai vállalko­zás iránt. Ű ösztönözte Makarenkót az írásra. 1937-től Makarenko Moszkvában ált, pedagógiai, tudományos és szépirói munkásságot folytatót. Jól ismert, nép­szerű pedagógiai műve az 1937-es ke­letkezésű Szülők könyve. A Pedagógiai hősköltemény tematikus folytatása a Zászlók a tornyokon (magyarul Igor és társai címmel jelent meg), amely egy kamasz fiú szemszögéből láttatja a történeteket, ezért kalandos és egy kissé romantikus is. Makarenko hét kötetnyi munkássá­ga: regény (Becsület), forgatókönyvek és a kortárs-irodalommal foglalkozó irodalmi kritikák találhatók benne. A Pedagógiai hőskölteményt láthattuk filmen és színpadon is. Makarenkót a kormány 1939 feb­ruárjában a Munka Vörös Zászlórend­jével tüntette ki. 1939 április elsején hunyt el. rp. sok vannak, amiket aztán a nézők kifogásolnak. A múltkor is például az egyik plakáton a darabot két felvonás'­­sa! hirdették, a másikon hárommal. Ilyen kis hibákra is oda kellene fi­gyelni, mert nálunk a plakátokat min­denki részletesen elolvassa és beszél­nek róla. Megtárgyalják az elkövetke­zendő eseményt. Kérdés: Mit szól a műsortervünk­höz? Felelet: Az esti előadásokkal meg vagyok elégedve. Színesek és szóra­koztatók. Amellett nevelők és. moder­nek is. De hiányoljuk a délutáni gye­rekelőadásokat. Három év alatt csak két gyerekelőadást láttunk a MATESZ- tól. A „Peti kaland|ai“-t és a Légy jő mindhalálig“-ot. Ez nagyon kevés. Szinte már közhely, de így igaz: a gyerek nézőből lesz a jövő felnőtt né­zője. Már gyermekkorban kell színház­­szeretetre nevelni a fiatalokat. Kérdés: Mik a tervei a jövő évadra? Felelet: Rengeteg tervünk van. Csak kettőt ragadnék ki. Egyik, hogy mivel Pered hagyományos helyszíne a galán­­tai járás gyermekfesztiváljainak, hát mi is szeretnénk aktivizálni a gyer­mekszínjátszóinkat. Van ötven tagú vegyes kórusunk, mely hagyományo­san sikeresen szerepel a galántai Ko­dály Napokon, de szeretnénk aktivi­zálni a színjátszó csoportunkat is. Kérdés: Befejezésül mit üzen a jubi­láló Magyar Területi Színháznak? Felelet: A MATESZ együttesének nagyon sok sikert kívánok, sok vas­tapsot és sok forró színházi estét, Konrad igazgató elvtárstól azt kérem, hogy igazgatói teendői mellett tovább­ra is gyakran látogasson el hozzánk, és vegyen részt a különböző verse­nyek zsűrijében. Szeretettel várjuk őt. A színészeknek sok egyéni sikert, jó szerepeket, „vándorújukon“ egészsé­get és még számos közös színházi él­ményt kívánok. A jubileumhoz szívből gratulálok. Én pedig szívből köszönöm a vála­szait: Viszik a húsvéti bárányokat. Foto: tt Siposs Ernő Újabb ősbemutató vidéki színpadon A nyitrai kerületi színház az évadban már a második ősbemutatóval sze­repel. Ezúttal a „nyolcvanéves“ Bertold Brecht színdarabját mutatták be, a „Kispolgár esküvőjét“, mely éles szatíra a kispolgár már kiveszőfélben levő alakjáról. De a drámának így is sok mondanivalója van, mert számos esetben maradnak vissza csökevényként kispolgári tulajdonságok. A szín­mű éppen ezeket pellengérezi ki. Mint a mű címében is benne van, a jele­netek egy esküvői asztalnál játszódnak le. Ott mutatja be az író az ünneplő közönséget, illetve azok kispolgári tulajdonságát. Ékes szavakkal köszöntik a menyasszonyt, a háta mögött pedig azt suttogják, hogy már teherben van. Ivan Krajéier mint rendező jól felfogta a színmű mondanivalóját, és ren­dezői fogásaival igyekezett még jobban kigúnyolni a kispolgári felfogást. Mártonvölgyi László Kanizsa István Jubiláló színházunk a néző szemével i

Next

/
Thumbnails
Contents