Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-03-18 / 11. szám
SZABAD FÖLDMŰVES Újra itthon a világűr vendégei A kísérletek sikeres elvégzése után jé egészségben, sima leszállással visszaérkeztek a Szojuz-28 utasai ф A köztársasági elnök üdvözlő távirata 1978. március 18. Alekszej Gubarev és Vladimír Remek, a Szojuz-28 űrhajósai március 10-én 14 óra 44 perc 40 másodperckor űrhajójukkal leszálltak a Szovjetunió területén meghatározott leszállási hely közelében, a kazahsztáni Celinográdtól mintegy 310 kilométerrel nyugatra. Összefüggő hőtakaróval borított síkságon értek földet. A Szojuz-28 106-szor kerülte meg a Földet a Szojuz-27 és a Szaljut-6 űrkomplexummal összekapcsolva. Külön 18 kört tett meg, összekapcsolódásuk előtt. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök táviratban üdvözölte Alekszej Gubarevet és Vladimír Remeket, a Szojuz-28 legénységét. „Tárt karokkal fogadjuk Önöket a Földön és őszintén örülünk a világűrben végzett közös munkájuk nagyszerű eredményeinek. Tettük örökre bevonult az űrhajózás történetébe, mégpedig a Szovjetunió internacionalista politikájának példájaként, a szocialista országok elmélyülő testvéri együttműködésének, a szilárd csehszlovák—szovjet barátságnak és a szocialista internacionalizmus erejének bizonyságaként. Ismét bebizonyították az egész világ előtt a szovjet tudomány és technika magas színvonalát, mindazoknak kiváló és felelősségteljes munkáját, rátermettségét, akik hozzájárultak az űrrepülés sikeréhez.“ A Szojuz-28 űrhajósai nyolcnapos ürtartózkodásuk során különféle tudományos kísérleteket végeztek. A Csehszlovák Tudományos Akadémia asztronómiai intézete dolgozta ki azt a vizsgálatot, amelynek keretében Gubarev és Remek a Szaljut-б űrállomáson a „magas elnyelő rétegnek“ nevezett jelenség titka megfejtéséhez keresett magyarázatot. Földünk felszínétől 80 —100 kilométerre ugyanis egy olyan réteg van, amely elnyeli, csökkenti a csillagok fényét — éppúgy, mint az atmoszféra sűrűbb rétegei. Az űrhajósok a csillagok megfigyelésével kutatták e réteg összetételét. Ezt az Extinkció nevű kísérletet további követte, a Morava-ötvözet, melynek célja ezüstöt rézklorldot és ólmot tartalmazó oldatok szilárddá tételével különleges akusztikai és optikai tulajdonságú új anyag kikísérletezése a súlytalanság feltételei között. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Fizikai Intézetének a szilárd anyagok fizikai tulajdonságait vizsgáló osztályán készültek a kísérlethez használt elektromos minikemence tégelyei. A bennük előállított újfajta anyag fontos adalékokat szolgáltatott a súlytalanságban végezhető technológiai folyamatokról, és újabb, eddig ismeretlen tulajdonságokkal rendelkező fémeket kínál a különböző iparágaknak. A Chlnrellex biológiai kísérlet keretében az egysejtűek súlytalanságban tapasztalható magatartását kutatták. Egy további biológiai kísérlet során azt tanulmányozták, hogyan van jelen az oxigén az élő sejtekben, az űrrepülés körülményei között. Kipróbálták a csehszlovák tudósok által szerkesztett Oximéter elnevezésű műszert. Bár hasonló vizsgálatok automatikus műszerek segítségével a Földön már megtörténtek, a világűrben, ahol az élő szervezet körülményei mások, az Oximéter alkalmazására első ízben került sor. A Szaljut-6 fedélzetén végzett tudományos, technológiai és egyéb kísérleteket, kutatásokat egyébként igen magas fokú szervezettség, egymást segítő együttműködés és testvéries légkör jellemezte. Ugyanez jellemezte a földi irányítóközpontban folyó lázas munkát, amely azzal is megnagyobbodott, hogy bővítették a tömegtájékoztatási eszközök munkatársainak tájékoztatását. Az Irányítóközpont és Prága között közvetlen összeköttetés létesült. A Szojuz-28 utasai egyébként hozzájárultak az étrend felfrissítéséhez: friss zöldséget, gyümölcsöt hoztak magukkal. Az irányítás vezetői a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak az űrújonc Vladimir Remek munkájáról. Megbízatását a legnagyobb felelősségtudattal hajtotta végre. A Szojuz-28 űrhajó visszatért utasai mindketten jó egészségnek örvendenek. A civilizáció szégyenfoltja Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének XX. ülésszaka 1965-ben úgy döntött, hogy március 21-e legyen évente a faji megkülönböztetés elleni harc napja. A választás nem véletlenül esett március 21-re; 1960-ban ugyanis ezen a napon a dél-afrikai kormány rohamrendörsége sortüzet adott a jogaiért békésen tüntető sharpevillei tömegekre s 72 ember életét oltotta ki. A példátlan tömegvérengzés felrázta az emberiség lelkiismeretét, így került sor az említett ENSZ-határozat elfogadására. A faji megkülönböztetés kérdése nem először szerepelt a világszervezet ülésszakának napirendjén. Már az ENSZ Alapokmánya kiiktatta a faji megkülönböztetés minden formáját a társadalom életéből, de a gyakorlatban még nem tudott ennek érvényt szerezni. A fehér fa] felsőbbrendűségét hirdető és a fehér kisebbség uralmát továbbra Is fenntartani kívánó fajüldöző és fajt megkülönböztető rendszer az alapja ma Is a Dél-Afrikai Köztársaság és Rhodesia állami berendezésének. Aki ez ellen felemeli a szavát, leszámolnak vele. Véres összecsapásokkal végződnek a polgárjogi tüntetések, a polgárjogi harcosok sorsa pedig a börtön vagy a koncentrációs tábor. De rosszabb sors Is érheti őket, mint például Steve Biko dél-afrikai polgárjogi harcost, akit a Vorsterrezsim a börtönben gyilkottatott meg, A rhodesial rendszer, legalábbis látszatra, kénytelen volt valamit ^engedni. Lepaktált három „mérsékelt“ ellenzéki fekete politikussal, akiket valójában bábjainak tart, hogy az 6 közvetítésükkel valósuljon meg a „hatalom átadása a fekete többségnek“, ami a fajüldözők legújabb szemfényvesztő manővere a világ éberségének elaltatására. A fajüldözés elleni harc tehát mit sem vesztett időszerűségéből. Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága nem véletlenül nyilvánította annak idején az 1973—1983. évi időszakot a fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni harc Időszakává. Ebben a szellemben nagy küzdelem folyt és folyik napjainkban Is az ENSZ-ben, s e harcban a Szovjetunió és a többi szocialista ország a még gyarmati sorban sínylődő, elnyomott és kizsákmányolt népek Igaz barátai. Egyre Inkább zsugorodik az a terület, amelyen az apartheid és a különféle fajüldöző rendszerek uralkodhatnak. A portugál gyarmattartók bukása, Afrikából történt kotródása után nagyobb terület nyílott meg a nemzeti felszabadulás erői előtt, hogy megvívják csatájukat az utolsó fajüldöző rendszerekkel. Am nemcsak Afrikában Jelentenek problémát a fajüldözők. Korunk anakronizmusa, hogy a haladó társadalmi szervezetek összefogásával, sőt, a szövetségi kormány esetenkénti határozott fellépésével sem sikerült az Egyesült Államokban érvényt szerezni a hivatalosan hirdetett faji egyenlőségnek. Az európai országok között pedig Angliában és részben Franciaországban ütötte fel fejét a fajgyűlölet a színes bőrű vándormunkások betelepülésével kapcsolatban. Tehát van mit tenni a faji egyenjogúság teljes megvalósulásáért, s erre emlékeznek március 21-én a haladás és az egyenlőség összes igaz hívei. Kanizsa István A belgrádi európai biztonsági és együttműködési találkozó zárőülésén a következő záróokmányt fogadták el: „Záródokumentum az európai biztonsági értekezleten részt vett államok képviselőinek 1977. évi belgrádi találkozójáról, amelyet a záróokmányban az értekezletet követő intézkedésekre vonatkozó rendelkezésekkel összhangban tartottak meg. Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államoknak a külügyminiszterek által kinevezett képviselői a záróokmánynak az értekezletet követő intézkedésekről szőlő rendelkezéseivel összhangban 1977. október 4-től 1978. márciusáig Belgrádban találkozót tartottak. A ,részvevőkhöz üzenetet Intézett Ja$zip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, s üdvözölte őket Milos Minies, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke, külügyminiszter. A találkozón a következő részt nem vevő íöldközi-tengeri térségi államok képviselői szólaltak fel: Algéria, Egyiptom, Izr.ael, Libanon, Marokkó, Szíria és Tunézia. A résztvevő országok képviselői hangsúlyozták, mekkora fontosságot tulajdonítanak az enyhülésnek, amely folytatódott a záróokmány elfogadása óta támadt nehézségek és akadályok ellenére is. Ezzel öszszefüggésben kiemelték az európai biztonsági és együttműködési értekezlet szerepét, mivel a záróokmány rendelkezéseinek megvalósítása alapvető fontosságú e folyamat továbbfejlesztése szempontjából. A résztvevő államok képviselői beható eszmecserét folytattak mind a záróokmány rendelkezéseinek megvalósításáról és az értekezleten meghatározott feladatok végrehajtásáról, mind az értekezleten megvitatott kérdésekkel összefüggésben a kölcsönös kapcsolatok javításáról, az európai biztonság megszilárdításáról és az együttműködés fejlesztéséről, az enyhülési folyamat jövőbeli továbbfejlesztéséről. A résztvevő államok képviselőt hangsúlyozták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet politikai jelentőségét és megerősítették kormányaik elhatározott szándékát, hogy egy-, két- és több oldalú módon teljes mértékben megvalósítják a záróokmány valamennyi rendelkezését. Kifejezésre juttatták, hogy az eszmecsere magában is értékes hozzájárulás az európai biztonsági és együttműködési értekezlet által kitűzött célok eléréséhez, bár a záróokmány végrehajtásának eddigi mértékét Illetően különböző nézeteket fejtettek ki. Ugyancsak megvitatták a fenti kérdésekkel és további összejövetelek megtartására vonatkozó megfelelő módozatok kidolgozásával kapcsolatos javaslatokat, a záróokmánynak az értekezletet kővető intézkedésekkel foglalkozó fejezetében foglalt rendelkezéseknek megfelelően. A találkozón benyújtott számos javaslattal kapcsolatban nem jött létre egyöntetűség. A záróokmány vonatkozó rendelkezéseinek és ama elhatározott szándékuknak megfelelően, hogy folytatják az európai biztonsági és együttműködési értekezlet által megkezdett sokoldalú folyamatot, a résztvevő államok képviselői további találkozókat tartanak. A második belgrádi típusú találkozójuk 1980. november 11-én, kedden kezdődik Madridban. Madridban 1980. szeptember 9- től kezdődően előkészítő találkozóra kerül sor, amely a madridi találkozó módozatairól dönt. Erre a záróokmány, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet folyamatában elfogadott egyéb ide vonatkozó okmányok alapján kerül sor. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet folyamatában elfogadott egyéb ide vonatkozó okmányok a következők: a helsinki konzultációk végső ajánlásai, az 1977. évi belgrádi találkozó megszervezésére összehívott előkészítő találkozó határozatai és a jelen záródokumentum. Megállapodás született arról Is, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezletet követő intézkedések keretében a részt vevő államok alábbi szakértői találkozóit fogják megtartani: A záróokmányba foglalt feladatnak megfelelően és a svájci kormány erre vonatkozó javaslataival összhangban Montreux-ben 1978. oktőber 31-én szakértői találkozót hívnak össze, hogy folytassák a viták békés rendezéséra általánosan elfogadható, a meglevő eszközök kiegészítésére irányuló módszer vizsgálatát és kimunkálását. A Német Szövetségi Köztársaság kormányának meghívására 1978. június 20-án Bonnban megkezdődik a záróokmányban előirányzott „tudományos fórum“-ot előkészítő szakértői találkozó, amelyre az UNESCO-nak és az ENSZ európai gazdasági bizottságának képviselőit is meghívják, hogy kifejtsék nézeteiket. Málta kormányának meghívására Valettában 1979. február 13-ra földközi-tengeri térségi szakértői találkozót hívnak össze. Ennek az a megbízatása, hogy a záróokmánynak a Földközi-tenger térségével foglalkozó fejezetének keretein belül vizsgálja a kölcsönösen előnyös együttműködést szolgáló konkrét kezdeményezések előmozdításának lehetőségeit és eszközeit különböző gazdasági, tudományos és kulturális vonatkozásokban kiegészítve a fenti kérdésekkel kapcsolatos és már megvalósulóban levő kezdeményezéseket. A találkozóra meghívják a földközi-tengeri térség nem résztvevő államait. E térség biztonságával összefüggő problémák megtárgyalására a madridi találkozón kerül sor. A szakértői találkozók időtartama nem haladhatja meg a 4—6 hetet. E találkozók következtetéseket és ajánlásokat dolgoznak ki, s jelentéseiket megküldik a résztvevő államok kormányainak. E találkozók eredményeit a madridi találkozón megfelelő módon figyelembe veszik. n Az összes fent említett találkozóra a záróokmánynak az értekezletet követő intézkedésekről szóló fejezete 4. bekezdésének megfelelően kerül sor. A résztvevők felkérik a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányát, hogy ezt a dokumentumot továbbítsa az ENSZ főtitkárához, az UNESCO vezérigazgatójához és az ENSZ európai gazdasági titkárához. Ugyancsak felkérik a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányát, hogy ezt a dokumentumot juttassa el a részt nem vevő földközi-tengeri térségi államok kormányaihoz. A résztvevő államok képviselőt mély hálájukat fejezik ki a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népének és kormányának a belgrádi találkozó kiváló megszervezéséért és a találkozón résztvett küldöttségek Iránt tanúsított meleg vendégszeretetért — fejeződik be a záróokmány. A belgrádi találkozás záróokmánya Külpolitikai kommentárunk Äz iránytű Adolfo Suarez spanyol kormányfő váratlanul átalakította kormányát. Változások elsősorban a gazdasági tárcák élén történtek. A kormányválsághoz azok a nézeteltérések vezettek, amelyek a nem is olyan régen elfogadott többpárti kormányprogram, az ún. Moncloa-paktum megvalósítása körül keletkeztek. E program mellett a baloldali pártok és a most megválasztott haladó szakszervezetek erélyesen kiállnak. Ezt az irányzatot képviselte a kormányban a haladó szellemű, független, pártonklvüli gazdaságügyi csúcsmlniszter és a miniszterelnök második helyettese, Fuentes Quintana is, aki magyarán mondva, összeveszett három minisztertársával, az ipari, mezőgazdasági és közlekedési tárca betöltőivel. Nézeteltéréseik annyira kiéleződtek, hogy Quintana a kérdést úgy állította be: vagy ő, vagy a három miniszter, s egyúttal felajánlotta lemondását a kormányfőnek. Suarez hosszú habozás után salamoni megoldáshoz folyamodott/ mind a négy minisztert felmentette tisztsége alól s újakat nevezett ki helyükbe. Így új tulajdonos került az Ipar- és energiaügyi, a mezőgazdasági és a munkaügyi tárca élére. A kulcsfontosságú tárcák betöltőivel kapcsolatban következtetni lehet arra, milyen Irányú kormánynyltást jelentenek a személyi változások. Különösen Augustin Rodriguez Sahagun, a spanyol vállaljobbra leng közök szövetsége (új szervezet] alelnökének a személye áll a figyelem előterében, mert most ő a spanyol Jobboldal egyik leghatározottabb képviselője a kormányban. Aligha fog itt támogatni munkásérdekeket. A spanyolországi baloldali pártok egyöntetűen úgy ítélik meg a madridi változásokat, hogy jobbratolödás történt az ország igazgatásában, elsősorban gazdasági élet irányításban. Szándékosan intézte-e így a dolgokat Adolfo Suarez kormányfő, vagy az események alakulása késztette- e erre, egyelőre még nehéz rá felelni. A történtek mindenesetre szorosan összefüggnek a spanyolországi bonyolult helyzet kibontakozással. »Az előtérben természetesen a gazdasági kérdések állnak. Az ún. Moncloa-paktum rendelkezéseinek eddigi megvalósítása kétségtelenül jelentett eredményeket, mivel csökkent az államadósság, takarékosságot vezettek be, bizonyos pozitív változás tapasztalható az államháztartásban, viszont következetlenül folyt a Moncloa-paktum végrehajtása, bizonyos, a dolgozók javát kifejezetten szolgáló rendelkezéseit figyelmen kívül hagyták stb. Éppen ezért most, a kormány átalakítása, Illetve összetételének Jobbratolódása után a kommunisták és a többi baloldali erő komolyan aggódik a Moncloa-paktum sorsáért. A jobboldalnak ugyanis nem érdeke, hogy érvényt szerezzen e többpárti szociális-gazdasági megállapodásnak. Mennyire joggal tartanék a jobbratolódástől, bizonyítja az is, hogy a Demokratikus Centrum Unió kormánypárt és a Népi Szövetség, eltérve a baloldali pártokkal történt megállapodástól, önkényesen törölte a községtanácsi választásokról szőlő törvénytervezetnek azt a bekezdését, amely úgy rendelkezett, hogy a törvény elfogadásától számított egy hónapon belül meg kell tartani a választásokat. Ha ugyanis a törvényt az említett önkényes módosítással fogadnák el, a kormány szabad kezet kapna választási manipulációkra. Az említett belpolitikai helyzetet bonyolítja még számos külső körülmény is. Például a Kanári-szigetek lakosságának szakadár mozgalma, a MPAIAC, mely az afrikai származású lakosság független államát akarja megteremteni. Az ETA militáns szeparatista mozgalomnak a baszkföldi Vitorio városban elkövetett rendőrgyllkcssága Is arra enged következtetni, hogy a baszkok önkormányzata sem oldódott meg teljesen s még vannak elégedetlenkedő erők, amelyek fellépéseikkel sok kellemetlenséget okozhatnak a királynak és Suarez miniszterelnöknek. Általában bizonyos fokú bizonytalanság jellemzi a spanyolországi helyzetet. Az útkeresés tovább folytatódik, de nem mindig azonos előjellel. Ilyen helyzetben nem volt meglepő a Spanyol Kommunista Pártnak az a bejelentése, hogy két héttel elhalasztják a párt kongresszusát, melyet április második felében tartanak meg. Lőrincz László
