Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-03-18 / 11. szám

1878. MÄRCIUS li. XXIX. évfolyam 11. szám. Ага: 1,— Kčs Szabad Fűldmüv Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából: ♦ Szakértelemmel és politikai megfontoltsággal ♦ Cukorrépa­termelésünk fény- és árnyoldalai ITT A BIZONYÍTÁS IDEJE A zárszámadó közgyűléseken sok szó esett a tavaszi mezőgazdasági mun­kákról. Szinte minden gazdaságban hangsúlyozták a jó felkészülés szüksé­gességét és azt, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkák minőségének szín­vonala döntően befolyásolhatja az idei termés- és gazdasági eredmények alakulását. A közgyűlések óta alig telt el pár hét és a kedvező időjárás a tettek me­zejére csalja a mezőgazdasági dolgozókat. Eljött tehát a bizonyítási lehető­ségek időszaka. Most majd kitűnik, ki hogyan, értékesíti a múlt évi tapasz­talatokat és hogyan okult a gyengébb eredmények okainak keresése közben szerzett tanulságokból?! Derekas helytállásra van szükség. A termelési tervek talán még egyetlen esztendőben sem számoltak a növénytermesztés ilyen nagy méretű növeke­désével, mint az idén. S ez nem véletlen jelenség. Ha többet akarunk fo­gyasztani, ha a társadalom szüntelenül növekvő igényeit ki akarjuk elégíteni olyan mértékben, mint tervbe vettük, akkor létre kell hozni az előfeltéte­leket is. Irreális volna azt várni, hogy a mezőgazdasági termelés stagnálása mellett az közélelmezés színvonala tervszerűen és szüntelenül emelkedjen. Tárgyilagos megítélés szerint adottak a feltételeink ahhoz, hogy az ön­ellátottság kérdését mielőbb megoldjuk. Ha csupán annyi történik, hogy a jobb irányító és szervező munka, a termelésfejlesztési lehetőségek jobb ki­használása nyomán a gyengén gazdálkodó mezőgazdasági üzemek termelési eredményei az idén megközelítik a hasonló természeti feltételek között gaz­dálkodó mezőgazdasági üzemek jóval nagyobb eredményeit, akkor mind helyi, mind pedig országos méretben kiegyenlíthető lesz a számla. Illetve a hatodik ötéves tervidőszak első két évének a hiányát az idén pótolni tudjuk és egyben garantáljuk azt is, hogy mezőgazdaságunk sikeresen megbirkózik az ötéves terv által körvonalazott összes termelési és gazdaságfejlesztési feladataival. Most, a természet ébredésének napjaiban, a termelési eredmények formá­lásának első szakaszában, reménykedő jelenség, hogy a mezőgazdasági üzemek többsége jól felkészült a tavaszi munkákra. Nem kevésbé biztató az is, hogy a vetőmagszükséglet nem okoz különösebb gondot, és a növények tápanyagigénye is kissé jobban kielégíthető, mint a múlt évben. A sok tennivaló mellett nagy hiba lenne megfeledkezni arról, hogy elsőd­leges feladat a gabona tervezett vetésterületének létrehozása és az ősziek lelkiismeretes gondozása, előkészítése, megvédése a terméstrontó összes tényezőktől. Nagy hiba lenne — az egyébként jó munka mellett is — az esetleges téli fagykárokra hivatkozva csökkenteni a gabona tervezett vetés­területét. Az országos gabonatermesztési tervfeladatok megkövetelik minden gazdaságtól, hogy a kiszántott őszi gabona helyett ugyanannyi tavaszit ves­sen. Ez egy fontos feltétele annak, hogy a gabonaprugram idei terve telje­süljön. Elmélyült felelősséget kíván — vezető dolgozóktól és beosztottaktól egy­aránt — a cukorrépa is. Sokkal nagyobbat, mint a múlt évben tapasztaltuk. Bizony, ha őszinték akarunk lenni, akkor nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a múlt esztendőben a hozamot rontó objektív okok mellett, tehát a kedvezőtlen időjáráson kívül, más okok is közrejátszottak abban, hogy szlovákiai méretben a termelési feladatot csak hetvenkilenc százalékra teljesítettük. Hiba lenne tehát szemet húnyni a gyenge hektárhozamokat szülő okok felett. Nem szabad engedni, hogy azak az idén megismétlődje­nek. A jó gazda nagyon jól tudja, hogy a cukorrépa rendkívül igényes arra, hogy az agrotechnikai folyamatokat kellő időben és magas színvonalon ve­zessük le. Már a vetésnél, majd a sarabolás és a ritkítás idején tartsuk be az agrotechnikai kövbetelményeket. Főleg ne engedjük meg azt, hoy a répa növényzetét felelőtlen emberek nagyon megritkitsák. A nagy hozamnak és az optimális cukortartalomnak is egyik nagyon fontos követelménye, hogy öntözhető területeken hektáronként leggalább százezer, máshol pedig leg­alább nyolcvanezer növényegyed legyen. A Dobrovicei A cukorrépa nem rossz fajta, de gondos munkát igényel vetéstől betakarításig. Tehát a jól végzett munkát eléggé bő terméssel hálálja meg. Tavasszal alapozhatjuk meg a szükséges mennyiségű és jó minőségű ta­karmánybázist is. A tömegtakarmányokra gondolok! S ennek a kérdésnek sok mezőgazdasági üzemben sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni, mint az elmúlt években. Soha nem volt jó gazda az, akinek nem volt elég takar­mánya. Merthát hogyan is lehet jövedelmező állattenyésztési termelést foly­tatni, ha a gazdaság évről-évre takarmánygondokkal küzd? Sok példa bi­zonyítja, hogy szemes kukoricából nagy hozamot lehet elérni. Miért nem igyekeznek a lemaradók elsajátítani a nagy hozamokhoz vezető termelési módszereket? Sokaknak csak a szomszédba kellene menni jótanácsért. S le­gyünk őszinték, szégyen az is, ha valaki ennyi év után még mindig nem tud elegendő és jó minőségű silókukoricát termeszteni. Bizony még mindig akadnak olyan mezőgazdasági üzemek, ahol a vezetők a szarvasmarha­tenyésztés hasznosságának alacsony színvonalát a rossz minőségű silótakar­mánnyal magyarázzák. De vajon ki biztatja, vagy kikényszeríti az ilyen me­zőgazdasági üzemeket arra, hogy rossz minőségű takarmányt termesszenek? Senki! S éppen ezért erkölcsi kötelességük a vezető gazdasági dolgozóknak és mindazoknak, akik munkájától a takarmányok mennyisége és minősége függ, megteremteni az összes feltételeket, hogy takarmánygond többé soha ne legyen, s hogy a takarmányok minősége garantálja az állattenyésztési termelés színvonalának szüntelen emelkedését. Ez persze megköveteli, hogy a feltételezett szükségletnél több minőségi tömegtakarmányt termesszen minden mezőgazdasági üzem, tehát hogy ne csak száz, hanem legalább száztíz százalékra biztosítsa a takarmányalapot. A tavasz, hosszabbodó napjaival, élénk színeivel népdalok témája, köl­tők, írók, zeneszerzők ihletője, a me­zőgazdaság dolgozóinak pedig min­denkori nagy reménysége és a sürgős munkák ideje. A gondos tavaszi felké­szülést a mezőgazdasági dolgozók tíz- és százezrei végzik. A tavasznak, a kikeletnek külön varázsa van. A meg­újuló természettel indul szántón, ré­ten, kertészetben, gyümölcsösben a termést ígérő élet. JŰ TERV SEGÍTSÉGÉVEL A minőségi takarmányalap kialakításában rendkívül komoly szerepe van a lucernának, a réti szénának, valamint a szántóföldi fűtermesztésnek is. Mivel ezt saját tapasztalatából már mindenki tudja, így joggal elvárható, hogy mezőgazdasági üzemeink a tavasz folyamán mindent megtesznek azért, hogy e fontos takarmánynövényekből nagy hozamokat érjenek el. Illő lesz a tavasz folyamán komolyabban venni a hüvelyesek, főleg a bab, a lencse és a borsó termesztésének tervszerű fejlesztését, valamint a zöld­ségfélék, főleg a tervezett petrezselyem, uborka, vöröshagyma, fokhagyma, paradicsom és dinnye termésfeltételeinek megteremtését. Szégyen lenne a mezőgazdaságunkra, ha ezeket a termékeket, melyeket magunk is megter­melhetünk továbbra is nagy mennyiségben külföldről hoznánk be. A tavaszi munkák sikere érdekében helyes lesz minden gazdaságban még következetesebben érvényesíteni a munka jutalmazásának szocialista elvét. A lehető legjobban elősegíteni a dolgozók kezdeményező készségének ki­bontakozását és tökéletesíteni az irányító szervek ellenőrző munkáját. PATHÖ KAROLY Hatodik ötéves tervünk időszakának (alapkérdése a hatékonyság emelése. A nagyobb hatékonyság elérése sok irá­nyú szellemi, és fizikai tevékenységet igényel. Egy-egy csodaszernek tartott módszer ma már nem segít. Ez a hely­izet hívja fel a figyelmet a fokozottabb 'előrelátásra, a nagyobb tervszerűség­re, a gazdálkodás eredményeit befo­lyásoló és érintő területek mindegyi­kén. A mezőgazdasági csúcsmunkák időszakára — mezőgazdasági nagy­iüzemeinkben — ezért munkaterveket 'készítenek. A sokolcei székhellyel gazdálkodó Csehszlovák—Magyar Barátság nevet viselő társult szövetkezet tavaszi mun­katervét Rákócza Lajos főagronómus és Nagy Ferenc ágazati agronőmus társaságában tanulmányozzuk. A terv szinte emberre szólóan készült, s rész­leteiben még a kedvező tavaszi időjá­rási viszonyokra, vagy az előfordul­ható kedvezőtlen körülményekre is külön-külön kitért. mölcsösben végzendő telepítés és egyéb feladatok. A cukorrépa alá már ősszel — 250 hektáron — speciálisan elkészítették a talajt. Több éves tapasztalatuk az, hegy cukorrépánál a megfelelő egyed­­szám biztosításának alapfeltétele a szakszerű őszi talajelőkészítés. Tavaszi munkatervükben szerepel még 80 hektár vöröshagyma, 60 hektár kender, 1260 hektár szemes kukorica, valamint 308 hektár silókukorica ré­szére a talaj előkészítése és elvetése. Szemes kukoricánál az elmúlt év­ben több kísérleti parcellán végeztek megfigyeléseket. Tapasztalataik sze­rint jól beváltak a hazai hifcridek. Pl. a TO—510-es hibrid — az ideálisnak egyáltalán nem minősíthető időjárási viszonyok ellenére — 57,30 mázsás hektáronkénti hozamot adott. A szövetkezet vezetősége és tagsága tudatosította, hogy a tavaszi munkák minősége jelentős mértékben megha­tározhatja a termés alakulását. A fol­tos, hiányos vetés, az elkésett vagy éppen a túl korai vetés következmé­nyeit és az előforduló hibákat később a legjobb munkával sem lehet helyre­hozni. A jó munka természetesen igé­nyes feladat: rövid idő alatt, a növény igényeinek legkedvezőbb hőmérsékleti és talajviszonyok mellett kell elvé­gezni. Különösen nagy szerepe van te­hát a szakszerűségnek, a technika és az idő maximális kihasználásának. közel fél éve, hogy a helyi szövetke­zet 940 hektárén — hektáronként mint­egy 6—7 millió búzaszemből — nevel­kedni kezdett az új kenyér. Az ősziek áttelelésére — a száraz őszre, és az ideálisnak éppen nem mondható télre hivatkozva — több helyen panaszkod­nak. A búza s a többi őszi kalászos az őszi szárazság következtében későn kelt, nem erősödött meg eléggé a szi­gorú tél előtt. A fentiekben vázolt problémák a helyi szövetkezetben nem állnak fenn, amit a megfelelő őszi talajelőkészítés­nek, valamint a szükséges vetőmély­ség betartásának lehet köszönni. Az ősziek vetésterületén rövidesen elvégzik a fejtrágyázást, s amint a ta­lajviszonyok megengedik, megkezdik a növényzet gondos kezelését. KORSZERŰBBEN, EREDMÉNYESEBBEN GONDOS FELKÉSZÜLÉS MINDENT MOZGÓSÍTVA A jő munkaterv minden területen segíti a gondos tavaszi felkészülést, s megment a váratlan fordulatok nagy részétől. — Az időjárás már eddig is sok bizonytalanságot okozott. Ott, ahol ehhez még a vezetőség bizonytalansá­ga is hozzájárul, könnyen összekuszá­­dódnak az irányítás szálai — állítja a főagronómus, majd így folytatja: — A tavaszi munkák sikerétől külö­nösen sok függ, mert a szántóterüle­tünk csaknem hatvan százalékán kell földbe kerülnie a magnak, vagyis más­félszer nagyobb területen, mint ősszel. Természetes tehát, hogy sok munka zsúfolódik össze tavaszra. Ez a tavaszi munka nem kimondottan talajelőkészí­­tésböl és vetésből áll. Ehhez párosul »még a palántázás, a szőlőben, gyü-Az őszi csúcsmunkák időszakában elhasználódott gépek — a hiányos al­katrészellátás ellenére — rajtra ké­szen sorakoznak a szövetkezet gép­parkjában. A vetőmag is biztosítva van. De vajon milyen a műtrágya és a vegyszerellátás? Fogalmazódik meg a kívülállóban önkéntelenül a kérdés. Ez a megfogalmazás mostanában nem­csak divatos, hanem reális is, mivel a mezőgazdaságban egyre jobban terjed az iparszerű termelés. Gépipar után a vegyipar bővülő terméksora kerül a mezőgazdaságba, ha nem is elegendő mennyiségben. A helyi vezetők tájékoztatása alap­ján műtrágyából az ellátás — az el­múlt évekhez viszonyítva — javult, sajnos a növényvédőszerekről ma még nem mondható el ugyanez. A vegy­szerellátást elsősorban a hurbanovói székhellyel működő zöldségtársulás hívatott biztosítani, mellyel az efsz üzemközi együttműködést folytat. Az idei aratástól még több mint há­rom hónap választ el. Annak pedig A munkaerőhelyzet, a természeti adottságok, a közgazdasági tényezők és a termelési hagyományok mind­­mind fontos tényezők, s azokkal szá­molni kell a termelés struktúrájának kialakításánál. Éppen ezért furcsáll­ják a járási szervek döntését. A helyi szövetkezet a borsó termesztésében évek óta kiváló terméseredményeket mutat fel. Tavaly például 42 mázsa volt az átlagos hektárhozam. Ennek ellenére az illetékes szervek nem en­gedélyezték a borsó vetésterületének bővítését. Így kénytelenek a repce termesztésével továbbra is foglalkoz­ni, melyből sokkal gyengébbek a ho­zamok. Érvelhetnénk a népgazdaság érde­keinek a figyelembevételével, ha a Bajcsi Állami Gazdaságban nem lenne fordított a helyzet. Az ottani adottsá­gok jobban megfelelnek a repce, mint a borsó termesztésének. Az elmondottak is bizonyítják, hogy a korszerű termelési viszonyoknál nem lehet örök érvényű döntéseket hozni. Folyamatosan vizsgálni, elemez­ni kell a termelés és a gazdálkodás összefüggéseit, még akkor is, ha egy mezőgazdasági üzemben nem lenne helyes évről-évre felforgatni a terme­lés szerkezetét. Bizonyosságot a tettek adnak. Erre vall egy szövetkezet tavaszi felkészü­lése, erre vall a márciusi határ. A ve­tőgépek az ország minden táján újra elindulnak, hogy földbe tegyék a ma­got, amely mindig új remény forrása. Csiba László

Next

/
Thumbnails
Contents