Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-07 / 1. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. jantlőr Ti |y| Int ismerete«, a SZMSZ KB az alapszabályok 13-ik §-ának értelmében az érzáré taggyűlések időszakát 1978. II. 15-től IV. 30-ig tűzte ki. Alapszervezeteink tehát az évzáró taggyűlésekre készülnek, ami szövetségünk életében Jelentős esemény. Az évzáró taggyűlések jó előkészítésétől függ a további siker és az is, hogyan teljesítjük azokat a feladatokat, amelyek a CSKP XV. kongresszusának határozataiból érdekszervezetünkre hárulnak. Szövetségünk életében előfordulnak olyan problémák, melyek megoldása nélkül előrehaladásunk szinte elképzelhetetlen. dern segédeszközök kihasználásával kell szerveznünk. Ezeket a SZMSZ KB-án keresztül szerezhetjük be, sőt szakelőadó is igényelhető ott. Tagságunk pozitiven értékeli a jól előkészített tanulmányi kirándulásokat is. Ezek jó alkalmat nyújtanak a személyi kapcsolatok elmélyítéséhez. A vezetőségnek látnia kell azonban azokat a problémákat is, amelyekkel a méhészek küzdenek, s ezek megoldásához segítséget kell nyújtania. Ha a méhészek kéréssel fordulnak az alapszervezethez, ezt a lehetőségnek megfelelően még akkor is teljesítenünk kell, ha ez nekünk megterhelést jelent. Az alapszervezetnek szorosabb Helyesnek tartom, ha az évzáró taggyűlések előtt ezekkel mélyrehatóan foglalkozunk. Szövetségünk rendelkezik olyan példás és nagy tapasztalattal rendelkező méhészekkel, akik segítséget tudnak nyújtani. Az ilyen méhészek tapasztalatait, nézeteit, közkinccsé kell tenni. Ebből indultam ki, amikor a közelmúltban Komárnoban jártam s ezt az alkalmat kihasználva, felkerestem Luzsica Lászlót, a példás méhészt. Tudomásom van róla, hogy kiskorától méhészkedik, több kitüntetés birtokosa, tisztségeket töltött be. kezdve az alapszervezet elnöki funkciójától egészen a KB tagságáig. A nevezett méhészeti szaktanító és gyermekei is méhészkednek. Érdemesnek tartottam, hogy problémánkról, teendőinkről elbeszélgessek vele. Beszélgetésünket a legégetőbb problémákkal kezdtük. — Nagyon jól tudjuk, hogy a taggyűléseken és az alapszervezetek által szervezett rendezvényeken való megjelenés nem kielégítő. Miben látja ennek az okát? — Véleményem szerint, a tagsági gyűléseken és az alapszervezeti rendezvényeken való részvétel több körülménytől függ. Elsősorban attól, hogy a vezetőség hogyan készíti elő ezeket. ügy kell tehát előkészíteni, hogy a tagság érdeklődését fölkeltsék, kielégítsék a tagság igényeit. Minden értekezletnek és rendezvénynek olyannak kell lennie, hogy segítse a tagságot a korszerű méhészkedésben. Az előadásokat helyes módon, időszerűen, moegyüttmnködésre van szüksége a NF több szervezetével és a körzetében levő mezőgazdasági üzemekkel. A mezőgazdasági üzemek vezetőivel való jó kapcsolat lehetővé teszi ugyanis a tagság pontos tájékozódását a méhlegelőről, ezek támpontul szolgálhatnak a vándorlásnál, hozzájárulhatnak a vegyszerek helytelen használatából eredő problémák kiküszöböléséhez. — Ha a vezetőség képes több közérdekű problémát megoldani, akkor a tagság is jobban érdeklődik a szövetségi munka iránt, tehát munkánkat mentesítenünk kell a formalizmustól és káros passzivitástól. Mi ezzel összefüggésben a véleménye? — Az ilyen beállítás természetesen egyoldalú lenne. Van hiba a tagokban is. Számos olyan tagunk van, akik a közügyekkel kapcsolatban közömbösek. Esek mindenekelőtt magukkal törődnek, s a szervezetet csak akkor keresik fel, ha szükségük van segítségére. Értekezletekre csak akkor mennek, ha az állami hozzájárulást kell átvenni, sőt jónéhányan még ilyenkor is csak meghatalmazást írnak a pénz átvételére. Ilyeneknél csak a türelmes, meggyőző munka hozhat eredményt. Ehhez a jövőben jobban igénybe kellene vennünk az alapszervezetek bizalmiait. E- zek egymáshoz közel laknak, egy községből valók és így lehetőségük van rá, hogy jó hatással legyenek a passzív tagokra. — Ismeretes, hogy tagságunk átlagkora magas. Hogyan lehetne őzen segíteni? — Igaz, alapszervezeteink kevés fiatalkorú taggal rendelkeznek, s ez későbben komoly problémát okozhat. Ennek okát abban látom, hogy fiatalságunknak nagyon jó dolga van, pártunk és kormányunk gondoskodik mindenről, ami fiataljaink jólétét, továbbképzését és szórakozását biztosítja. A fiatalok nagy többsége a szocializmus építésében teljes odaadással részt vesz, amiről a szocialista munkabrigádok is tanúskodnak. Az eredményes munka után a rendelkezésükre álló szabadidőt sportolással, továbbtanulással és szórakozással töltik. Persze a munka után, további igényes munkára, esetünkben a méhészkedésre nem gondolnak. Így tehát maradnak az idősebbek és az öregek, akik a méhészetet tovább viszik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezzel a kérdéssel nem kellene foglalkoznunk, ellenkezőleg, mindent meg kell próbálnunk, hogy megnyerjük őket. De hogyan? Véleményem szerint a méhészkedésre való nevelést iskoláskorban kell kezdeni. Erre ideális feltételeket biztosítanak az iskolákon működő méhészeti szakkörök. Jó lenne, ha a vezetőségek érintkezésbe lépnének az iskolák igazgatóival és pionírvezetőivel, bizonyéra megértésre találnának. A méhészeti szakkörök azonban jó vezetőket igényelnek. Ilyen feladatra olyan pedagágusok felelnek meg, akik maguk is méhészkednek. ilyenek akadnak js, csak aktivizálni és anyagilag érdekeltté kell őket tenni, jutalmazásra lehetőség van a Szülők és Iskolabarátok Szövetségén keresztül, vagy az iskolák rendelkezésére álló céljutalomból. Hisz a méhészeti szakkörök nemcsak szakmailag készíthetik fel fiataljainkat, de egyéniségük, jellemük formálásában is jelentős szerepet tölthetnek be. Természetesen azokkal a fiatalokkal is foglalkoznunk kell, akik már ax iskolát elhagyták. Itt a személyi kapcsolatnak van nagy szerepe. Aktiv tagjainkat bízzuk meg aszal m feladattal, hogy mindegyikük szerezzen egy új fiatal tagot és azsa! foglalkozzon. Ez le lehet szövetségi feladat. — Mi a véleménye arról, hogy több méhésze gyermeke sem méhészkedik? — Sajnos, vannak ilyen „példák“ is. Természetes, hogy ilyen méhész másra sem tud hatni. Itt a szülőben van a hiba. Az én édesapám méhészkedett, engem is arra nevelt és örömmel elmondhatom, hogy gyermekeim is méhészkednek. Azért akartam, hogy gyermekeim méhészkedjenek, mert a szabadidő ennél szebb kihasználását el sem tudom képzelni, nekem a méhészkedés lelki örömöket nyújt, s emellett még anyagi előnyökkel is jár. Ez a lényeg és erre kell nevelni céltudatosan gyermekeinket. Gyermekeimmel kiskoruktól kezdve megkedveltettem a méhészkedést, természetesen koruknak megfelelő feladatokkal bíztam meg őket! Szünidőben, nyáron négy-öt hetet töltöttek velem a vándortanyán. Foglalkoztam velük s így a vándorlás kikapcsolódást is jelentett számukra. jó volna, ha taggyűléseinken a méhészetre való nevelés kérdésével is foglalkoznánk. — Tudjuk, hogy alapiskoláink tanulói nem jelentkeznek méhészeti szakiskolákra, s így ezek fenntartása veszélyben van, mi lehet ennek az oka? — A hiba a tanácsadói tevékenységben lehet. Feltételezhető, hogy ezekről a szakiskolákról tanulóink keveset tudnak. Segítsünk a nevelési tanácsadónak, beszéljünk ezekről mi is a tanulókkal. A fő problémát •znnban abban látom, hogy a szocialista szektorok, melyek szakképzett méhészeket igényelnének, sok esetben leépítik méhészetüket, mint „nem rentábilis" ágazatot. Feltehető a kérdés, hogy hol kellenek ezek után a szakképzett méhészek? Sajnos, sok esetben a mezőgazdasági üzemek kellőképpen nem értékelik a méhek beporzó munkáját, s Így a méhek rentábílitását csak a mézhozamban látják. Ebben a kérdésben többet kellene tennie a KB-nak is. — Közeleg a SZMSZ III. kongresszusa. Mit vár tőle? — Elsősorban azt, hogy ellenszolgáltatás fejében megoldódik a mezőgazdasági növényekre való vándorlás kérdése. Remélem, hogy vezető szervünk meríteni fog más szocialista országok tapasztalataiból, ahol ez a kérdés már megoldott. Továbbá azt. hogy kialakul olyan tájékoztatási központ, amely aprólékosan tudósítja alapszervezeteinket a máhlegelőkről. FRÖHLICH FERENC. méhészeti szaktanító Méhek vándoroltatása Az utolsó két évtizedben az intenzifikálás és az összpontosítás következtében lényeges változások álltak be a mezőgazdaságban. Ez szükségessé tette azt, hogy a lehetőségeknek megfelelően oldják meg a növények méhekkel való beporzását. Ha figyelembe vesszük a tényt, hogy beporzással a hektárhozamok harminc-hetven százalékkal emelkednek, akkor ezt a műveletet az agrotechnika fontos tartozékának kell tekinteni, amit nem lehet a véletlenre bízni. Ezeknél az okoknál fogva meg kell oldani a méheknek a mezőgazdasági növényekhez való vándorlását, s ebben olyanok tapasztalataira kell támaszkodni, akik ezt a tevékenységet végzik. Ezek közé tartozik az NDK mezőgazdasága is, ahol ezzel kapcsolatban 1975. január 1-én törvény-módosítás lépett életbe. Ismerkedjünk meg tehát vele. Az NDK illetékes minisztériuma 1974 októberében rendeletet adott ki a gyümölcsfák, olajnövények és a szaporításra termesztett növények méhek általi beporzására. A törvény életbelépésétől azt várják, hogy a beporzás mint intenzifikációs tényező hozzájáruljon a hektárhozamok növeléséhez, valamint ezek stabilizálásához. Egyidejűleg kedvező feltételek jönnek létre a méhek szaporítására a szocialista s a magánszektorban. Emelkedik a családok produktivitása és ezzel a lakosság több mézhez jut. A rendelkezés vonatkozik mindazokra, akik a mezőgazdasági üzemek növényeinek beporzása érdekében vándorolnak mébeikkel. A mezőgazdasági üzemek minden év február 1-ig bejelentik a vándorlásért felelős járási bizottságoknak azon területek terjedelmét, ahol szükség lesz beporzásra. Beporzásra hektáronként négy-nyolc méhcsaládot számítanak. Azon méhészek, akik vándorlás iránt érdeklődnek, február 1-ig ajánlatot tesznek a vándorlásért felelős járást bizottságnak. Az így szerzett adatok alapján a bizottság kidolgozza a beporzás tervét, amelyet a jnb Illetékes szakosztálya hagy jóvá. A terv alapján az egészségügyi előírások figyelembevételével, az említett bizottságok kijelölik a méhésznek azt a mezőgazdasági üzemet, ahová vándorolhat, kiadják az engedélyt a méhek ideiglenes áthelyezésére. A vándorlásra a méhész és a mezőgazdasági üzem között írásbeli szerződés alapján kerül sor. é A mezőgazdasági üzem a méhésznek a vándorlásért illetéket fizet. Az illeték nagysága a növény fajtájától függ. Például olajnövények esetében az illeték családonként öt márka. A megállapított „árak“ szilárdak és megfelelnek a négy családot egy hektárra sűrűségnek. Ha ennél több családdal vándorol a méhész egy hektárra, akkor a felek megegyezhetnek a vándorlásért járó Illeték arányos csökkentésében. A tervezett hektárhozamok túlteljesítésének esetén ugyancsak megegyezhetnek további prémiumokban is. A vándorlással kapcsolatos költséget tehát a méhésztől a mezőgazdasági üzem veszi át. Az üzem minden méhcsalád után két km oda- és két km visszaszállítást fizet. A megértés kedvéért pl.: ha a méhész hatvan családdal vándorol, akkor 2X60 azaz 120, tehát 120 km-t oda és 120 km-t vissza fedez. Ha a méhész az egyik mezőgazdasági üzem növényétől a másik mezőgazdasági üzem növényéhez vándorol, akkor mindkét üzem a szállítási kiadások felét fedezi. A méhész és a mezőgazdasági üzem közötti szerződésben a méhész kötelezi magát, hogy a növény virágzásának idejére ügy széthelyezi méhcsaládjait, hogy ezek a növényhez legalább százötven méterre legyenek, s azokat ott hagyja a növény elvirágzásáig.. A mezőgazdasági üzem olyan esetben, ha a méhész egy helyre több mint negyven családot elhelyez, vagy gyenge családokkal vándorolt, nem téríti a beporzást. Fontos azt is megemlíteni, hogy a mezőgazdasági üzem szerződéssel kötelezettséget vállal a méhek védelméről szóló előírások betartásáért. ' A beporzást az egyezmény feltételei szerint, a mezőgazdasági üzem és a méhész igazolja. Az egyezményben érdekeltté lehet tenni a méhészt a hozamok növelésében. Például, ha a tervezett hektárhozamot harminc százalékkal túlteljesítik, akkor a 1 méhész illetéke is harminc százalékkal emelkedhet. A céltudatos beporzás nemcsak a hektárhozamok emeléséhez vezet, hanem egyben fokozza a mézhozamot is, és megalapozza a méhészet rentabilitását. A méhészetet a szocialista szektorban mindenekelőtt a gazdaságosság létrehozásával lehet kiépíteni, —cl— Mi vár ránk ebben ax évben? A SZMSZ KB januári plenáris ülésével a SZMSZ III. kongresszusát előkészítő időszakba lépünk. Társadalmi érdekszervezetünk kongresszusai határkövet jelentenek szervezetünk fejlődésében. Értékelik tagságunk, vezetőségeink, alapszervezeteink, valamint legfelső szervünk kongresszusok közötti munkáját. A III. kongresszus előkészítését abban a meggyőződésben végezzük, hogy társadalmi érdekszervezetünknek jelentős helye van a NF-ban és társadalmunkban. A NF nagy lehetőségeket nyújt a polgárok sokrétű érdekeinek érvényesítésében, így a mi tagjaink számára is. Munkánk természetesen a jól átgondolt szövetségi programtól függ, melyet a kongresszus fogad el. A kongresszus által elfogadott programból indulunk ki az alapszervezetek terveinek kidolgozásánál is. Arra törekszünk, hogy tagjaink kielégíthessék kedvtelésüket és részt vehessenek az össztársadalmi programok megvalósításában. Társadalmi érdekszervezetünk sokezer tagja magáénak vallja a CSKP XV. kongresszusa azon célkitűzésének teljesítését, amely feladatul adja a tartalékok feltárását és kihasználását. A méheket továbbra is a beporzás hatékony tényezőjének tartjuk. Ezen a szakaszon még jelentős tartalékok vannak. Nagyon fontos feladat a méhlegelőn levő tartalékok feltárása is. Itt főleg az akácra, a partmenti flórára és az erdei mézharmatra gondolunk. Mezőgazdasági és egyéb növényekre való tervezett vándorlással 5000 tonna mézet nyertünk, amiből 3000 tonna a piacra került. A méhészet a -SZSZK-ban több mint háromszázmillió korona közvetett és hetvenmilliő korona közvetlen értéket hoz népgazdaságunknak. Ez olyan érték, amely megérdemli, hogy olyan szervezeti rendszer jöjjön létre, amely biztosítja a méhek védelmét. A méhészetben tagjaink hasznos kedvtelése is realizálódik. A méhész szabad idejét olyan érdektevékenységgel tölti el, amely a természetben történik, sokszor üdülési teltételek között, ami kedvezd hatással van egészségére. Ez nemes időtöltést jelent, és méhtermékek formájában nagy gazdasági értelme is vanl A SZMSZ II. kongresszusán — 1973-ban —. elfogadott határozatok megvalósulásuk során, mind a méhészek mind a társadalom érdekét szolgálják. Annak értékelése, hogy a határozatokat hogyan teljesítettük, az a III. kongresszus feladata lesz, amelyre az év végén kerül sor. A kongresszus által elfogadott határozatokat a SZMSZ KB-nak szervei időben feldolgozzák, s az ezekből eredő feladatokat alapszervezeteinkre d SZMSZ KB-nak tagjain és járási bizalmiakon keresztül visszük át. Alapszervezeteink tájékoztatására felhasználjuk a szövetségi sajtót, a körleveleket és a funkcionáriusok részére szervezett munkaértekezleteket. A SZMSZ KB-nak tagjai és az alapszervezetek közötti kapcsolat majdnem ideálisnak mondható. Hogy a KB tagjai mennyiben segítették az alapszervezeteket, ezt majd az évzáró taggyűléseken ítélik meg. A januári plenáris ülésen előterjesztésre kerül a SZMSZ III. kongresszusának politikai és szervezési előkészítését szolgáló tervezet. Igényes feladatok ezek, melyek csak a KB tagjainak és az alapszervezetek funkcionáriusainak becsületes munkájával teljesíthetők. A kongresszus előtti időt gazdaságosan ki kell használni tagságunk aktivizálására. Az alapszervezetek vezetőségeinek tagjai nagyon jól ismerik, hogy ki hogyan látogatja a gyűléseket, hogyan teljesíti a határozatokat, miként vesz részt a közhasznú munkákban. Fő figyelmet a passzív tagokra kell fordítani és meggyőző módszerekkel aktivizálni őket. A III. kongresszus előtt vitát indítunk szövetségi sajtónkban a „Vöelár“-ban, s kihasználjuk azt a lehetőséget is; amit a „Szabad Földműves“ nyújthat abban, hogy kicseréljük nézeteinket szövetségünk tevékenységével kapcsolatban. Teret biztosítunk íőleg olyan cikkeknek, amelyek tevékenységünk javulását célozzák. Üdvözölni fogjuk azokat , a kollektív véleményeket, amelyek a tagság fiatalításával és aktivizálásával foglalkoznak. Jó lenne, ha az is napirendre kerülne: mi lehet az oka annak, hogy a fiatalok nem érdeklődnek a méhészet iránt, még azok a fiatalok sem, akik méhész családokból származnak. Ez az egyéni és a szocialista méhészetet egyaránt érinti. Nem nevezhető normálisnak az a körülmény sem, hogy a želovcei szakintézetre, amely a SZSZK-ban egyedülálló gyümölcsész-méhész szakosítású, olyan kevés jelentkező van, hogy ez a szakosítás komoly veszélyben van! Meg kell említeni azt is, hogy a végzett tanulók csak azért nem érettségizhetnek felépítményen, mert kevés az érdeklődó! Kedvezőtlen a helyzet az alapiskolákon is, ahol kevés a méhészeti érdekkör. A SZMSZ KB mellett felújítottuk az ifjúsági bizottságot, amely aktívan kezd dolgozni. Reméljük, ha minden lehetőséget kihasználunk az ifjúság megnyerésére és ha az iskolai szervek és pionírházak is támogatnak bennünket, ezen a téren is javulás várható. Ha a méhlegelők méhészeti és népgazdasági kihasználása időszerű feladat, akkor szükségesnek tartjuk kialakítani a jelzőszolgálatot isi Ezzel a problémával már az előző kongresszuson is foglalkoztak, de nem tudták megoldani. Ezért nyitott probléma ez a következő időszakban is. Problémák mutatkoznak a méhészeti kellékek gyártá, sában is. A CSMSZ és a SZMSZ koordinációs bizottsága megegyezett abban, hogy a méhészeti kellékek gyártása a' jelenlegi gyártási alapon marad, mivel így kihasználnálható a sorozatgyártás előnye és így az árak sem emelkednek. Ez érvényes az áruelosztásra is. A valóság azonban kissé összetettebb. Az apró kellékek bő választéka a raktározást és az áruelosztást megnehezíti. Felhívjuk tehát a szövetkezetek méhészeit, hogy segítsenek a problémák megoldásában! Felsorolhatnánk még számos problémát, elmulasztott feladatot és határozatot. Bízzuk ezeket azonban a legfelsőbb szervünkre,- a III. kongresszusra, amely objektiven megítéli, mi lett teljesítve és mit mulasztottunk el az elmúlt időben. Kitűzi azokat a feladatokat, melyeket a következő öt évben teljesíteni kell. Minden tagunktól elvárjuk, hogy lelkesedéssel fogjanak hozzá a munkához. így üdvözölhetjük legjobban a . Hl. kongresszust, mely a CSKP XV. kongresszusa záradékaiból eredő feladatok teljesítését tűzi ki szövetségünk tagjai részére. Ing. JURAJ FERENČIK, a SZMSZ KB vezető titkára
