Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-25 / 8. szám
Munkaösztönzés Az irányítási folyamatban sok olyan kérdés merül fel, amelyek helyes megválaszolása és megoldása a termelés szervezője számára igen fontosak. Például felvetődik a kérdés, miért viselkedik az ember Így, és nem másképp. Miért termel az egyik dolgozó keveset a másik pedig sokat. Miért elégedett munkájával az egyik és miért nem a másik. Mit várnak az emberek munkájuktól? Milyen szükségletek befolyásolják lcgjob ban az emberek munkafolyamatban megnyilvánuló magatartását? Mi az oka annak, hogy a dolgozók más vállalatba vagy más munkakörbe távoznak? Ezek mind pszichológiai vonatkozásnak, amit munkaösztönzési indítéknak nevezünk. A munkatermelékenység növelésének lényegéi a munkaöszlönzés képezi. A munkaöszlönzés terén végzett kutatómunka a munkatevékensyég tényleges hajtóerejét képező mechanizmus feltárására irányul. Azt akarja feltárni, mi az, ami a munkán az embereknek tetszik, mit gondolnak róla, mi befolyásolja ténylegesen munkateljesítményüket még akkor is, ha ezt világosan nem is tudatosítják, vagy ezt különféle okok miatt nem akarják beismerni. A munkaösztönzés központi problémája, a tevékenység szándékos szabályozással való előhívása és irányítása. Ha két különböző ember azonos helyzetbe kerül és azonos külső ingerek hatása alatt áll, különbözőképpen fog viselkedni. Azt mondjuk, hogy különbözőképpen ösztönzöttek. Amennyiben legalább nagyjából meg akarjuk érteni e különbözőségek lényegét, akkor meg kell említenünk az ösztönző folyamat két alapvető tényezőjét — a szükségleteket és az indítékokat. Á szükségleteket két alapvető csoportba, a velünk született és a szükségletek csoportjába soroljuk. A legalapvetőbb velünk született szükségleteknek fiziológiai alapja van. Ilyen pl. az éhség, szomjúság stb. Ezek némelyike összetettebb (pl. az új és veszélyes befolyásokkal szembeni éberség). A szükségletek a szó szoros értelmében a nevelés eredményei. Ide tartoznak az anyagi és a szellemi szükségletek. A szükségletek különleges, és a munkaöszlönzés szempontjából igen fontos csoportjának a szociális szükségleteket tekintjük. Ide tartozik pl. az embernek az a kívánsága, hogy szociális kapcsolatokat építsen ki, hogy valamelyik szociális csoport tagja legyen stb. A szükségletek mindhárom csoportja kölcsönösen összefonódik. Az alapvető velünk született szükségletek bizonyos sorozata minden embernél közös. A szociális szükségletek esetében viszont a különböző szociális és kulturális viszonyokból származó emberek között néhány azonosság, de ezzel szemben több különbség is tapasztalható. A dolgozó szükségleteiben beálló változások megváltoztatják a motivációs tényezők fontossági sorrendjét. Az egyes ösztönzők a pszichológiai kutatás fontos részét képezik. A munka szerinti elosztás a szocializmus alapvető gazdasági törvényeinek egyike. A munka az ember legfontosabb megélhetési forrása. A szocializmusban a termelés fejlesztésének döntő eszköze az anyagi érdekeltség, viszont az anyagi érdekeltség legfontosabb hajtóereje a munkabér. A munkabér az ft|ratermelés és a munkaerők stabilizálásának alapvető eszköze. A szocialista ösztönző rendszernek, az anyagi (a munkabér nagysága, a munka- és létfeltételek komplexuma stb.) és a nem anyagi (a munkaközösségeken belüli jó emberi kapcsolatok kiépítését is beleértve) ösztönző tényezők kölcsönös kombinációján kell alapulnia. ^ A munkaközösség szerepe a szocialista verseny kibontakoztatásában A munkacsoportot munkaközösséggé kovácsoló legfontosabb tényező az emberek közös tevékenységében megnyilvánuló politikai és eszmei egység, céljaik és ösztönzőik egysége. Az igazi munkaközösségek keletkezésének lehetőségét a szocialista társadalomban fedezték fel, ahol a munka az emberiség történelmében először vált az azonos' célok és érdekek által vezérelt emberek tevékenységévé. A kapitalizmusban meghonosított ál-ko)lektív szellem helyett, a szocializmusban valódi kollektívszellem érvényesült. Ezen kollektív szellem rendkívüli lehetőségeket tár fel az emberek egyéniségének fejlesztésére. A munkaközösség jellegzetes vonása az egyéni és társadalmi érdekek tartós egysége. A munkaközösség egyes tagjai egyéni érdekeinek a társadalmi érdekekkel való azonosítása a munkaközösség tagjainak munkakezdeményezését és politikai aktivitását növeli. A dolgozók kezdeményezését és aktivitását úgy értelmezzük, mint egyéni vonást, tehetséget vagy irányzatot (hajlamot) arra, hogy megtegyék az első lépéseket bizonyos cselekvésre, hogy minden külső behatás nélkül, önállóan cselekedjenek. A dolgozó kezdeményezése önkéntes igyekezet és törekvés, amely a tudomány és a technika eredményeinek gyors elsajátítására és érvényesítésére, valamint a lehető legjobb termelési eredmények elérésére irányul a tárgyiasított és eleven munka lehető legnagyobb mértékű megtakarításával. Az egyéni munkakezdeményezés minőségének mértéke a munkához való viszonyulás, amely az illetékes munkaközösségnek a tudómé nyos és müszajíi ismeretek'fegyre tökéletesebb elsajátítására és szaktudásának növelésére irányuló igyekezetén alapul. A dolgozók kezdeményezésének és aktivitásának növekedése a szocialista versenyben jut kifejezésre. A szocialista versenyt úgy jellemezhetjük, mint a munkások, földművesek és az értelmiség öntudatos és önkéntes elhatározását, hogy a szocialista társadalom javára az általánosan ismert állagnál többet fognak tenni. Ez a célirányos tevékenység azoknak a feladatoknak túlteljesítésére irányul, amelyeket a népgazdasági terv a vállalat, az egyén vállalatán belüli szervezeti egysége számára előirányzóm. A szocialista verseny jelenlegi legmagasabb formájának a szocialista brigádok mozgalmát tekintjük. Ez a mozgalom nálunk a „Szocialista módon dolgozni, szocialista módon élni“ jelige alatt terjed. A komplex racionalizáló brigádok a tudomány, a kutatás és fejlesztés közvetlen kapcsolatnak eszközei a gyakorlati termeléssel. A komplex racionalizáló brigádok az alkotó kezdeményezés új megnyilvánulási formái. A KRB a munkások, technikusok, közgazdászok, tudományos dolgozók és kutatók, tervirodai dolgozók önkéntes csoportosulása valamely konkrét technológiai vagy műszaki-szervezési kérdés^ esetleg bonyolult intézkedés ésszerű megoldása érdekéebn. KRB-ot a szocialista brigád, vagy több brigád tagjai is alapíthatnak. Ez a tény nem vezet a szocialista brigádban való való tagság, vagy a szocialista brigád megszűnéséhez. A komplex racionalizáló brigádot a vállalat vezetősége a Forradalmi Szakszervezeti mozgalom üzemi bizottságának, a szövetkezeti földművesek szövetsége szervezetének, a szakszervezeti szövetségnek és a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek a közreműködésével létesíti. A vállalat vezetősége nyújtja be a komplex racionalizáló brigád összetételére vonatkozó javaslatot és határozza meg azokat a feladatokat, amelyeket a komplex racionalizáló brigádnak kell megoldania. A munkaközösség szociális légköre A vezető, mnukahelye dolgozói tevékenységének a serkentője. Helyesen kell ösztönöznie az általa irányított kollektíva dolgozóit, alaposan ismernie kell az ösztönző tényezők hatását és ki kell használnia ezeknek a tényezőknek a befolyását. Ismernie kell az általa irányított kollektíva szociális-pszichológiai sajátosságait. A munkaközösségek szociális-pszicholóigai sajátosságainak mellőzése rendszerint zavarokat idéz elő az irányítás folyamatában. A mezőgazdasági vállalat területi elvre alapozott üzemi szervezetről ágazati szervezetre való áttérése például jelentős változásokhoz vezethet a munkaközösségek összetételében. Az ágazati szervezet érvényesítésekor a vállalat belső szervezeti egységeit nem területi szempontok szerint alakítják ki. Ezt az irányítási rendszert a szakosított termelési szakaszok jellemzik, amelyek keretében egy, vagy több rokon ágazat termelési feladatait teljesítik. Az irányítás ágazati rendszerének bevezetésekor a vállalati, szervezeti alakulatok felosztása és az új szervezeti alakulatok létesítése nehézségekkel járhat, haa felosztott és megalapított (egyesített) munkaközösségek szociális-pszichológiai sajátosságait nem vesszük figyelembe és nem furdítunk kellő gondot a lélektani előkészítésre! Ezért a vállalati vezetőség és a szervezeti alakulatok vezetői szempontjából fontos a munkaközösség szociális légkörének a befolyásolása. A szociális légkör (klíma, atmoszféra) szociológiai és szociális pszichológiai kategória, amely a vállalat vagy a vállalaton belüli szervezeti alakulatok szociális rendszerének eredményeit, elsősorban a munkahelyi emberi kapcsolatokat tükrözi. A munkaközösség szociális légkörének alakulását számtalan tényező befolyásolja. A munkaközösség szociális légkörének befolyásolása csak akkor lehetséges, ha ismerjük a légkört kialakító tényezőket, a beavatkozás módját és a pozitív ráhatás lehetőségeit. Ezért a szociális légkör tanulmányozásának első szakasza a szociális helyzet elemzése. Az elemzés lehetőséget ad a vállalati vezetőségnek a szociális rendszer szerkezetének megismerésére, a rendszer működési módjának megállapítására, és az ismeretek alapján kitűzhetik a vállalat további szociális tevékenységének programját. A munkaközösségek szociális fejlesztésének tervezése A Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium a nemzeti minisztérumokkal egyetemben a mezőgazdaság és élelmiszeripari dolgozók szakszervezeti szövetségének központi bizottságával és a szövetkezeti földművesek szövetségével létrejött megegyezés alapján 1975-ben reszortintézkedéseket adott ki a dolgozók iránti gondoskodás 1976—1980-ra szóló komplex terveinek kidolgozására. A tárcaintézkedések minden szervezet számára kötelező érvényűek. Figyelembe veszik a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat sajátságos feltételeit, meghatározzák a feladatok tartalmi jellegét,, a központi szervek és az irányítás középső szintjeinek részvételét és felelősségét a komplex programok előkészítésének, összeállításának, teljesítésének és ellenőrzésének irányítása és szervezése szakaszán. A komplex program a vállalat szociális politikájának célkitűzéseit fejezi ki, amelyek a vállalat műszaki-gazdasági fej - lesztésvel és az adott területi egész szociális fejlesztésével összhangban a dolgozók kollektívájának szociális fejlődését szolgálják. A szociális tervezés minőségi változást jelent a vállalat fejlesztésének tervezésében. A szociális jelzőt nem a jótékonykodás, hanem a szociális gondoskodás értelmében kell tudatosítani. A szociális tervezés a gazdasági tervezés szerves részévé válik." Azok az eredmények, amelyeket a szociális tervezés kijelölt vállalatokban való kísérlete során szereztünk, azt mutatják, hogy a komplex szociális program a vállalati szociális rendszer tökéletesítésének hatékony eszköze. A szervezetek komplex programjának tartalmát a mezőgazdasági- és élelmiszeripari tárca szakaszán mindenekelőtt az alábbi feladatok megoldására kelt összpontosítani: 1. A munkaközösségek szerkezetének javítása szakaszán gondoskodni kell a szakmunkás tanulók és az ifjúság szakmai neveléséről, a felnőttek munkakészségének növeléséről, valamint a munkaközösségek tudományos-műszaki fejlesztés követelményeinek megfelelő mesterségek és szakképzettség szerinti struktúrájának kialakításáról. 2. A munkafeltételek javítása szakaszán javítani kell a munkakörnyezetet, be kell tartani a dolgozók munkabiztonságára és egészségvédelmére vonatkozó szabályokat, és meg kell teremteni a feltételeket az üzemi étkeztetésre. A mezőgazdasági dolgozók szakszervezeti szövetségének adatai szerint Szlovákiában a munkaképtelenségből eredő mulasztás tíz százalékkal alacsonyabb az említett szakszervezeti szövetség szervezeteiben elért országos átlagnál. Az utóbbi években az állami szektorban megnövekedett az üzemi étkezdék száma. Míg 1973-ban naponta átlagban 119 392 dolgozót étkeztettek, addig 1978-ban az étkezők száma az üzemi étkezdékben 140 315-rc emelkedett. 3. A létfeltételek javítása szakaszán hozzá kell járulni az emberi környezet' kialakításához és védelméhez, elő kell segíteni a dolgozók és azok családja lakásgondjainak megoldását, támogatni kell a gyermekeik iránti gondoskodást, amit elsősorban az üzemi és társított gyermekgondozási létesítmények építésével és üzemeltetésével lehet elérni stb. 4. A dolgozók egyes csoportjai, a családtagok és a nyugdíjasok iránti gondoskodás fejlesztése szakaszán fokozni kell a munkába lépő fiatalok nevelésének, munka- és létfeltételeinek színvonalát, a nők, elsősorban a fokozott szellemi és fizikai megterheléssel járó munkahelyeken dolgozó és a családfenntartó nők munka- és létfeltételeinek színvonalát. A nyugdíjasoknak lehetővé kell tenni a vállaltokban való közös étkezést. 5. A munkakezdeményezés fejlesztése és a dolgozók politikai aktivitásának növelése szakaszán a munkakezdeményezés, a szocialista munkaverseny, valamint az újítók és feltalálók mozgalmának fejlesztésére és a munkafegyelem megszilárdítására irányuló intézkedéseket kell foganatosítani. Az illetékes társadalmi szervezetekkel együttműködve és a dolgozók tevékeny segítségével javítani kell a munka- és életkörnyezetet. A CSKP gazdaságpolitikájával kapcsolatos feladatok biztosítása, az eszmei-nevelőmunka fejlesztése és a szövetkezeti földművesek iránti komplex gondoskodás szakaszán fontos feladatok várnak a Szövetkezeti Földművesek Csehszlovákiai Szövetségére, amely elsősorban a szociális-gazdasági és kulturálistársadalmi kérdések megoldására összpontosítja figyelmét. Különösen a mezőgazdaságban dolgozó nők, szövetkezeti nyug díjasok és a fiatalok érdekeit szolgálja. Jó eredményeket értünk el a munka- és létfeltételek javításáben. Az állattenyésztési termelésben lényegesen elmélyítették a többműszakos üzemeltetést és a növénytermesztésben is már csaknem minden efsz-ben megosztott munkaidőt érvényesítenek. A szövetkezeti földművesek mindkét nemzeti szövetsége minden évben megszervezi az efsz-ek és a községek szépítésére, a munka- és az emberi környezet javítására irányuló versenyt. 1976-ban több mint 500 efsz kapcsolódott a versenybe és a verseny keretében 500 millió koronát meghaladó munkát végeztek. A SZFSZ szervei bővítik és javítják a szövetkezeti dolgozóknak nyújtott üdülés, kiegészítő és gyógyfürdői kezelés minőségét és lehetőségeit. így 1975-ben a SZFSZ által szervezett üdültetésben 58 ezer, a gyógykezelésen 2500 szövetkezeti tag, a pionírtáborokban szervezett nyáraláson pedig 30 ezer gyermek vett részt.'Az utóbbi években a SZFSZ a nemzeti bizottságokkal és a társadalmi szervezetekkel egyetemben bölcsődéket ős óvodákat létesít. Az efsz-ek gondozásában már 106 gyermekgondozási létesítmény működik, 710 bölcsőde és óvoda építéséhez járultak hozzál A mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatok a SZFSZ, a FSZSZM és más társadalmi szervezetek segítségével szociális elemzést, komplex programokat dolgoznak ki, értékelik a komplex programban előirányzott feladatok tejesítését és mérlegelik, hogy az újonnan kialakult viszonyok mennyiben követelik meg a komplex program tartalmának módosítását. A dolgozók iránti gondoskodás növelésére irányuló intézkedéseket lerögzítik. • az állami mezőgazdasági szervezetek kollektív szerződéseiben, # a szövetkezeti szektorba tartozó mezőgazdasági szervezeteit társadalmi és szociális fejlesztési tervében. A komplex programban előirányzott feladatokat a program kiegészítésével és módosításával összhangban bedolgozzák az évi gazdasági tervekbe. A szociális elemzés kidolgozásáért, valamint a komplex program összeállításáért és teljesítésének ellenőrzéséért a szervezet vezetője felelős. Ű határozza meg, hogyan és milyen mértékben kapcsolódnak be a vállalat egyes alakulatai a feladatok teljesítésébe. A vezető dolgozók feladata a vállalat szociális rendszerének tökéletesítésében A vezető dolgozó tevékenységét a termelőeszközök kihasználásának irányítására és az emberek vezetésére bonthatjuk. Ez a tevékenység az irányítási folyamat két oldalának — az egyik oldalon a műszaki-gazdasági, a másikon a politikai-szociális feladatok szintézise. A vezető dolgozónak arányosan kell érvényesíteni az irányítási folyamat mindkét oldalát. Az irányító munka minőségének további javítása az irányítás politikaiszociális oldalának hatékonyabb érvényesítésétől függ. Az irányítás területén a politikai-szociális feladatok közül a legnagyobb figyelmet a párt vezető szerepének biztosítására kell fordítaniuk. Minél aktívabb a párt alapszervezetének politikai munkája, minél jobban teljesíti úttörői küldetését, minél jobb példát mutatnak a kommunisták a közérdekű tevékenységben, annál nagyobb a befolyásuk a dolgozók nevelésére. A vállalat szociális rendszerének sikeres működése elképzelhetetlen a dolgozók irányításban való bevonása nélkül. Ezért a dolgozóknak a vállalat igazgatásába való bevonása a vezető dolgozók fontos feladata. A dolgozók bekapcsolása a mezőgazdaság irányításába igen sokoldalú. Legszokványosabb formák a következők: • az efsz, az állami vállalat, a kooperációs társulás, a közös mezőgazdasági vállalat, a szövetkezeti földművesek szövetsége, az állami vállalat munkaszervezeti bizottságában való tagság, Ф a vállalat tervének kidolgozásában és teljesítésének ellenőrzésében való részvétel, ф a munkahelyi termelési értekezleteken való aktív tevékenység, 9 a szocialista brigádokban és komplex racionalizáló brigádokban való tagság, a szocialista verseny többi formáiba való bekapcsolódás, 9 a nemzeti bizottságok szerveiben és a képviseleti szervek minden szintjén vállalt tagság, mint a mezőgazdaság irányításában való részvétel legmagasabb formája. Az trányítómunka politikai-szociális oldalának elválaszthatatlan része a vezető dolgozóknak az ideológiai munka minden formájának érvényesítésére irányuló igyekezete, amely a mezőgazdasági dolgozók kommunista világnézetének kialakítását célozza.
