Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-02-25 / 8. szám
1978. február 25. SZABAD FÖLDMŰVES Útvesztő cégtáblával: eurokommunizmus A KGST Végrehajtó Bizottságának 84. ülése A KGST Végrehajtó Bizottsága Moszkvában február 14-től 16-ig tartotta 84. ülését. A tanácskozáson részt vettek a tagországok képviselői — Andrej Lukanov, a Bolgár Népköztársaság kormányának alelnöke, Rudolf Rohlíőek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának alelnöke, Flavio Bravo Pardo, a Kubai Köztársaság kormányának alelnöke, Szekér Gyula, a Magyar Népköztársaság kormányának alelnöke, Mjatavin Peldzsé, a Mongol Népköztársaság kormányának alelnöke, Gerhard Weiz, az NDK kormányának alelnöke, Francyszek Kaim, a Lengyel Népköztársaság kormányának alelnöke, Mihail Marinescu. a Román Szocialista Köztársaság kormányának alelnöke és Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese. A KGST és a jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányának egyezménye alapján a végrehajtó bizottság tanácskozásán részt vett Szlobodan Gligorjevics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke. Részt vett a tanácskozáson Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára is. Példátlan cinizmus talSHESfiürr IC či A rendezetlen és bonyolult közelkeleti helyzet mindmáig számos megbeszélés tárgya. A múlt héten Abduszalam Dzsaílud, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam általános népi kongresszus főtitkárságának tagja tárgyalt Moszkvában Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP főtitkárával és Koszigin szovjet miniszterelnökkel. Az imperializmus ellen következetesen küzdő Líbia és a Szovjetunió együttműködésének erősítéséről tárgyaltak. DzsaUud tájékoztatta a szovjet partnert a Szadat egyiptomi elnök árulását elítélő és ellene szervezkedő arab államok tripoli, illetve legutóbbi algíri értekezletének eredményéről. A Szomáliái—etiópiai konfliktussal kapcsolatban egyetértettek abban, hogy ennek szitása csakis az imperializmus érdeke. A 300 TAGO ELEKTORI testület, amelyet januárban választottak meg Finnországban, a múlt héten Urhu Kekkonent választotta további hat évre a köztársaság elnökévé. Az idős államfő reálpolitikusként, a finnszovjet barátság nagy híveként ismert, és személye biztosíték Finnország haladó politikájának folytatására. A szovjet vezetők üdvözlő táviratban köszöntötték Kekkonent. AFRIKA SZARVÁBAN, ahogyan Etiópia ogadeni területét nevezik, kiújultak a harcok, melyeket erősödő etióp ellentámadás jellemez. A megtámadottak most katonai fölénybe jutottak, s a konfliktust előidéző Szomália védelemre kény-" szerült. Sziad Barre elnök pozíciója — nyugati támogatói szerint is — alaposan meggyengült. Közvetlen segítséget a Nyugattól sem kap. A múlt héten Egyiptom közvetítésével kapott fegyvereket főként a nyugatnémetországi amerikai támaszpontokról. Szadat elnök egyébként főként ígéreteket kapott Washingtonban, majd a sorra látogatott nyolc európai fővárosban, de semmi konkrétumot. A Carter-kormányzatnak az a döntése, hogy közel ötmilliárd dollár értékű fegyvert, főként korszerű repülőgépet szállít Egyiptomnak és Szaúd- Arábiának, a kongresszusban nagy ellenállásba ütközött. Begin izraeli miniszterelnök is kissé elhtdegült emiatt Washingtontól, s olyan kijelentést tett, hogy előfordulhat: amerikai fegyverek néznek majd szembe amerikai fegyverekkel. Izrael szintén modern fegyvereket kap az Egyesült Államoktól. A közvetlen egyiptomi-izraeli kapcsolatfelvétel egyébként egyelőre stagnál. A PORTUGAL PARLAMENT elfogadta Soares új kormányfő programját. Ellene — más-más okokból — a kommunisták és a jobboldali szociáldemokraták szavaztak. A szigorú takarékossági rendszert tartalmazó program ugyanis igen nagy teherviseléssel sújtja a dolgozókat, — ebbe pedig a kommunisták nem egyezhetnek bele. A belgrádi talAlkozön a szerkesztő csoport munkájával párhuzamosan nem hivatalos tanácskozások is folynak a záróközlemény elfogadásának meggyorsítása végett. A Szovjetunió a szocialista országokkal egyetemben olyan záródokumentum elfogadását szorgalmazza, amely elősegítené az enyhülés elmélyülését, további reális tartalmat adna az enyhülésnek. A beterjesztett szovjet dokumentum-tervezet kidomborítja, hogy hatékony lépéseket keli tenni az európai katonai szembenállás csökkentésér>', a gazdasági, humanitárius és egyéb együttműködés bővítésére. Richard Dvnfák nagykövet, a cseh"-* szlovák küldöttség vezetője Belgrádiján rámutatott, hogy egyes küldöttségek aknamunkájukkal akadályozzák a találkozó eredményes befejezését, pedig erre a legutóbbi szovjet javaslat nagyon ^jó alapot teremt. ÜJ KORMÁNY alakult Kuvaitban, melynek feje Szaad Abdallah Szalem Szabah sejk. A külügyi tárcát Szabah Ahmed Dzsabir Szabah sejk tölti be, aki egyben ügyvezető belügyminiszter is. A DOMINIKAI KOMMUNISTÁK először vesznek részt a május 16-ra kitűzött elnök- és parlamenti választásokon. A párt hivatalos működését tavaly novemberben engedélyezték. A párt a maga részéről Narciso Isa Condét az elnöki, P. Franco Ornest pedig az alelnöki tisztségre jelöli. Külpolitikai kommentárunk Rhodésiai alku Sir Cecil Rhodes, Dél-Afrika egykori gyarmatosítója nyugtalanul fetreng sírjában. Hagyatéka alku tárgya. De kényszeralkué. Vagy elismeri a 200 ezer fehér ember a hatmil' liós fekete többséget s ennek megfelelő kormányzatát, vagy fel kell venni a harcot komoly nemzeti felszabadító mozgalommal.. A háború pedig mindenkor rossz megoldás. Vérontással, pusztítással jár. Ha azonban az igazságáért küzdő félnek nincs más lehetősége, kénytelen ezt az utat választani. Ilyen választás előtt állnak az afrikaiak. A brit gyarmatbirodalom keretében kialakult egykori államszövetség — Észak- és Dél-Rhodésia és Nyasszaföld tagjai közül már csak Dél-Rhodesia (Rhodesia) van gyarmati helyzetben. Észak-Rhodesia Zambia néven, Nyasz'hídfőid pedig Malawi néven már 8 hatvanas években elnyerte függet lenségét. Zambiának emellett méj fontos szerepe is van a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatásában i Salisbury, Dél-Rhodesia fővárosa, í 'fehérek központja azonban mindvégig dacol a korparanccsal: a gyarmatok felszámolásával. Sőt, emiatt 1966- ban még Londonnal is „összerúgta a port“, és nagyon sokáig tartott a haragszomrád. A helyzet azonban úgy alakult, hogy meg kellett törnie a jégnek. Ian Smith rhodésiai miniszmozgalom fellángolása következtében. Smith makacskodott, most azonban megtalálta a maga „rendezési módját.“ Megjegyzendő, csak időnyerésről, ideiglenes rendezésről van szó. A múlt héten különegyezséget kötött a „mérsékelteknek“ minősített rhodesiai néger vezetők csoportjával — nevezetesen Abel Muzorewa metodista püspökkel, Ndabaningi Sithoiéval (Egyesült Afrikai Nemzeti Tanács) és Jeremiah Chirau törzsfőnökkel. A „belső rendezésként“ emlegetett kompromisszumos megoldás értelmében száztagú parlament alakul, mely- ' ben a fehértelepes lakosságot a mandátumok 28 százaléka illeti, és létrejön egy átmeneti kormány. A Rhodesiái Hazafias Front ezt az ún. megoldást azonban’ elvetette és követeli minden érdekelt fél képviseletét az átmeneti kormányban, valamint az „egy eáiber — egy szavazat“ elvének érvényesítését. Szóval a bárdolatlan politikusként emlegetett Ian Smith régi, de új köntösbe bújtatott praktikához folyamadott. Megnyerte, lekötötte a megalkuvásra hajlandó erőket. Ám a látszatmegoldás olyan nyilvánvaló, hogy még Washington is visszautasította azzal a megokolással, hogy csak részleges megoldást jelenthet a „belső rendezés“, nem pedig a lényegnek, a hatalom kérdésének az eldöntését. Az afrikai tömegek harci készenlétben állnak. A Rhodesiái Hazafias Front az utóbbi időben nemegyszer olyan értelemben nyilatkozott, hogy a fehértelepes kormány makacssága miatt nem marad hátra más választás, mint a fegyveres harc, amelyet valamennyi haladó afrikai állam támogatna. Törzsfőnökök megvesztegetése — lényegében ez történt rriost modernebb változatban — sohasem lehet célra vezető megoldás. Így még a közeljövőben várható a „harag napja“ — ennek lehetőségét a három megalkuvó néger politikusnak a televízió képernyőjén mosolygó arca sem feledtetheti. Lőrincz László A Annakidején, tavaly nyáron heves polémiát váltott ki Santiago Carillúnak, a Spanyol KP főtitkárának könyve: „Az eurokommunizmus és az állam“. A szerző könyvének első részében a nyugat-európai kommunista pártok harcának taktikájával és stratégiájával összefüggő kérdésekkel, második részében a nemzetközi helyzettel, a szocialista országokkal és politikájukkal, a nemzetközi mozgalom egységének és összeforrottságának problémáival foglalkozott. Érthető, hogy szovjetellenes rágalmaira, melyeket éppen ez a rész tartalmazott, szovjet részről és a további szocialista országokból megfelelő választ kapott. Könyve első részének tartalma, melyben a taglalt problémákat sűrítve „eurokommunizmusnak“ nevezi, viszont sokakat foglalkoztatja és főként a Nyugaton bizonyos válaszút elé állítja a haladó erőket, megfogalmazásaival kételyeket kelthet a mozgalom alapvető kérdéseivel kapcsolatban. Az új kifejezés: „eurokommunizmus“ azért is megtévesztő, mert kommunista mozgalom csak egy van, amely a marxizmus-leninizmus alapelveire támaszkodik, és világszerte a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozók érdekeiért, a szocializmusba jutásért küzd. Ha viszont a vitatott kifejezés a térség egyes kommunista pártjainak sajátos helyzetét és működési feltételeit akarja kidomborítani, s ezzel kacsolatban akarja elhatárolni a mozgalmat általában a kommunizmustól, ez enyhén szólva túlhajtott valami, mert a kommunizmust mint tanítást, mozgalmat nem lehet regionális szempont szerint felosztani vagy körülhatárolni. Arra viszont már Lenin rámutatott, hogy minden ország valami sajátosat visz a mozgalom fejlődésébe. Igen világosan megfogalmazta ezt aq európai kommunista munkáspártok 1976-os berlini konferenciájának dokumentuma, amely a béke, a haladás, együttműködés érdekében, az európai politikai akciókban játszott szerepüket elismerve állapította meg az európa kommunista és munkáspártokról hogy „ebben a szellemben fogjál fejleszteni internacionalista elvtárs önkéntes együttműködésüket és szó lidaritásukat Marx, Engels és Lenir nagy eszméinek alapján, szigorúar figyelembe véve az egyes pártol egyenjogúságát és szuverén függet lenségét, a belügyekbe való be nem avatkozást, tiszteletben tartva a haladó társadalmi átalakulásért és г szocializmusért vívott harc különböző útjai megválasztásának szabadságát A szocializmusért a saját országban vívott harc és minden egyes pártnak saját munkásosztálya és népe iránti felelőssége összefügg a világ dolgozóinak, összes haladó mozgalmainak és népeinek a szabadságért és a függetlenség megerősítéséért, a demokráciáért, a szocializmusért és a világbékéért folytatott küzdelemben való kölcsönös szolidaritásával.“ Szóval az eurokommunizmus elnevezés is helytelen, viszont ha a marxizmus-leninizmus általános, minden kommunista és munkáspártra egyaránt érvényes alapelvei ellen irányuló nézeteket és törekvéseket takar, akkor az antikommunizmus bizonyos válfajának tekinthető és bizonyos funkciója van. Miért emlegetjük ezt éppen most? Azért, mert Washington nyugat-európai politikájában most különösen megerősödött az antikommunizmus irányzata. Ugyanis számos fejlett nyugat-európai országban választásra készülnek. Heves választási kampány folyik Franciaországban, ahol márciusban kerül sor a politikai pártok erőpróbájára. A nagy befolyással rendelkező Francia Kommunista Pártnak vannak esélyei, hogy a szavazatok tetemes részét megszerezze, esetleg a kormányba is bejusson, — noha Mitterand szocialistáinak elpártolása kedvezőtlenül hat vissza. Olaszországban Andreotti kijelölt miniszterelnök kénytelen tekintetbe venni az erős kommunista ellenzéket és úgy fogalmazni meg programját, hogy azt majd a kommunisták Is elfogadják. Portugáliában a kommunisták vétója akadályokat fog gördíteni a Soares kormány'népellenes takarékosság programja megvalósításának útjába ... Ilyen helyzetben és várakozások között Washingtonból többször is figyelmeztető hang hallatszott, mely attól óvta az érintett kormányokat, hogy a kommunistákat beengedjék a kormányba. Ilyen értelemben nyilatkozott Carter elnök, aki később kénytelen volt magyarázkodni, mivel megvádolták, hogy más országok belügyeibe avatkozik. Még határozottabb antikommunista álláspontra helyezkedett Brzezinski, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, és Luns NATO-főtitkár is. Brook amerikai szenátor, a Nemzetközi Valutaalap vezetőségi tagja nem véletlenül hánytorgatta fel Olaszország államadósságait s törlesztésükkel kapcsolatban emlegette az említett intézmény szerepét, amely negatívan változhatna. Ebben a bonyolult helyzetben még egy veszély fenyeget, s ez közvetlenül érinti a nyugati testvérpártokat, vagy közülük egyeseket. Megtörténhet, "hogy taktikai szempontból túlbecsülik lehetőségeiket és olyan kompromisszumra csúsznak, amely végülis a burzsoáziával kötött kompromisszumot jelentene. Nem véletlenül figyelmeztetett rá Brezsnyev elvtárs a XXV. pártkongresszuson: „A kommunisták küzdelmükben a forradalom fejlődésének, a szocializmus és a kommunizmus építésének közös törvényszerűségeiből indulnak ki. Ezeket a törvényszerűségeket, amelyek a marxizmus-leninizmus elméletében tükröződnek, és amelyeket a gyakorlat igazolt, kollektíván s részletesen kifejtve megfogalmaztak a testvérpártok nemzetközi tanácskozásain. E közös törvényszerűségek alapos megértése, a rájuk való támaszkodás, s ezzel összekapcsolva az adott ország konkrét feltételeinek alkotó felmérése és számbavétele: továbbra is a marxisták-leninisták elidegeníthetetlen sajátossága. Meggyőződéssel mondhatjuk: ha az opportunizmusnak tett engedmény ad is bizonyos ideiglenes előnyöket, végső soron ez visszaüt a pártra.“ Időszerű figyelmeztetés ez ma Is.-rerelnök képtelen volt elfogadni ,ondon neokolonialista tanácsait, íogy rendezze a fekete többségű orzág viszonyait s ezzel elkerülje a árhatő robbanást, s amikor aztán ralóban egy erősödő nemzeti felizabadító mozgalommal, mind gyakoibb gerillatámadásokkal kellett izr.mbenéznie, amikor a fehér lakosság életét az örökös rettegés, fegyverhasználatra oktatás, még a háziasszonyok lőkiképzése is jellemzi, kénytelen volt beleegyezni London és Washington közvetítő szerepébe. De még így is olyan ellenvetései voltak a javaslatokkal szemben, hogy a tárgyalások megfeneklettek. Természetesen, a közvetítők nem önzetlen szándékkal kapcsolódtak be a „tűzoltásba“. Brit és amerikai trösztöknek, társaságoknak nagy érdekeltségei vannak a természeti kincsekben gazdag Rhodésiában, s ezektől elesnének a népi felszabadító Amerikai kongresszusi vezetők sürgetik, hogy Carter elnök hozzon végleges döntést в neutronbomba gyártásának kérdésében. A kormánykörök ezzel kapcsolatban nem egészen egyértelműen hangoztatják, hogy a döntés sok tekintetben az Egyesült Államok nyugat-európai NATO- szövetségeseitöl függ. Jelenleg — az 1979. pénzügyi és költségvetési tervezetével kapcsolatban — mintegy 70 fegyverrendszer elemzésén folynak munkálatok. A Pentagon vezetői ugyanokkor különleges jelentőséségat tulajdonítanak a neutronbom-' bának amiatt, líogy „ csak emberi életet semmisít meg, — anyagi javakban azonban nem tesz kárt. — Nagyon embe- | riesek vagyunk. Gondolataink középpontjában az ember áll ... (A nyugat-berlini Die Wahrheit karikatúrája)
