Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-02-25 / 8. szám

1978. FEBRUAR 25. XXIX. évfolyam 8. szám. Ага: 1,— Kčs Szabad Г., IJ _____ földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Február eszmei örökéhez híven Irta: RUDOLF VANCO, AZ SZLKP KB OSZTÁLYVEZETŐJE Dolgozó népünk Februári Győzelmé­nek 30. évfordulóját ünnepeljük. Még­pedig okkal és joggal, mert az 1948. február 25-i eseményeknek döntő je­lentőségük volt abban a harcban, a­­melyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a társadalmunk forradalmi átalakításáért folytattunk. Ezerkilencszáznegyvennyolc február­jában befejeződött a nemzeti demok­ratikus forradalom szocialista forra­dalommá való formálásának időszaka és megnyílt hazánk szocialista építé­sének útja, a társadalom és a népgaz­daság szocialista átalakulásának kor­szaka. A társadalom életében harminc esz­tendő nem hosszú idő. Arra azonban elég, hogy az elért eredményeinket, a gazdasági és a társadalmi élet fej­lesztésében elért vívmányainkat össze­hasonlítsuk a múlttal, tehát hogy mér­legeljük szocialista építésünk eredmé­nyeit. Minden elfogultság és részrehajlás nélkül állíthatjuk, hogy az elért ered­ményeink figyelemre méltók és bizo­nyítják: 1948 februárjában helyes utat választottunk! Az eltelt harminc év alatt Szlovákia — az egykori elmara­dott agrár ország, amely nem tudott kenyeret adni „gyermekeinek“ — mo­dern iparral és fejlett mezőgazdaság­gal rendelkező országgá lett. A cseh munkásosztály, valamint a Szovjetunió és a további testvéri szocialista orszá­gok segítségével felépült iparunk ma húszszorosát termeli a harminc év előtti ipari termelésnek. Ezáltal lé­nyegében eltűntek Szlovákia és a cseh országrészek közötti gazdasági és szo­ciális különbségek. A gazdasági és szociális kiegyenlítődés persze nem­csak a két szocialista köztársaság, ha­nem Szlovákia egyes körzetei között is megvalósult. Ma gyárkémények füs­tölnek Dál-Szlovákiában, Oravában és Kelet-Szlovákiában is, tehát megvaló­sult az egykori elmaradott vidékek iparosítása. Munkalehetőségből sehol nincs hiány. Senkinek sem kell el­hagyni a hazáját és a családját azért, hogy munkát találjon. A szocialista haza munkát és kedvező életfeltétele­ket biztosít minden polgárának. A mezőgazdaság és a falu életében talán még szembetűnőbbek az 1948. februárjával megindult változások, mint az ipar és a városok életében. Csehszlovákia Kommunista Pártja kö­vetkezetes harcot folytatott azért, hogy az egész társadalmat felszaba­dítsa a kapitalista kizsákmányolás, a tőkés elnyomás alól. Mint a munkás­­osztály élcsapata mindent elkövetett azért, hogy a dolgozók széles réte­geit, főleg azonban a dolgozó paraszt­ságot megnyerje a forradalmi munkás­­osztály szövetségesének. Pártunk, a kapitalista kizsákmányolás idején szervezte és vezette a szegényparaszt­ság harcát a nagyobb darab kenyérért, az adóterhek csökkentéséért. A törté­nelmi jelentőségű februári napokban — amikor a köztársaság jövőjének, a hatalom osztályjellegének tisztázásá­ért folyt a küzdelem — a gottwaldi jelszó, amely a munkásosztály és a parasztság érdekközösségét hangsú­lyozta, a forradalmi átalakulást sür­gető kommunista pártunk zászlaja alá tömörítette a dolgozó parasztságunk széles tömegeit. Ismeretes, hogy a dol­gozó parasztság 1947-ben tartott szlo­vákiai kongresszusa, majd 1948 feb­ruárjában a földműves bizottságok küldöttjeinek Prágában tartott orszá­gos kongresszusa is egyértelműen tá­mogatta a CSKP agrárprogramját és aktív szerepet töltött be a reakció fö­lött aratott győzelem kivívásában. Két­ségtelen, hogy a dolgozó parasztsá­gunk forradalmi átalakulást igenlő magatartása hozzájárult a jövendő szocialista mezőgazdaság alapjainak lerakásához, melynek jogi alapját a Földművesszövetkezeti törvény, vala­mint a CSKP IX. kongresszusának a szocialista társadalom építésének út­ját megnyitó és körvonalazó határo­zata képezte. A dicső Februári Győzelmet követő hónapokban kezdetét vette, majd а IX. kongresszus után mind nagyobb mé­retűvé vált a szövetkezeti gondolat térhódítása. Az állami gazdaságaink és a szovjet kolhozok tapasztalatai arra figyelmeztettek, hogy a mező­gazdasági termelés növelése céljából meg kell nyerni a kis- és a közép­parasztokat a szocialista szövetkezeti nagyüzemi termelésre. Ez persze elég­gé nehéz és bonyolult feladat volt. Ez nem is csoda. Hiszen az emberek gon­dolkozásának, szokásainak és a ha­gyományos termelési módszereinek megváltoztatásáról volt szó. S olyan időszakban, amikor a szervezők még tapasztalatlanok voltak, s amikor mind a belső osztályellenség, mind pedig a külföldi kapitalista propa­ganda mérgezte az emberek tudatát. Harminc esztendő távlatából azon­ban megállapíthatjuk, hogy a kezde­ti nehézségek, a problémák és fogya­tékosságok ellenére a falu boldogulá­sának egyedüli helyes útját választot­tuk. Ezt a történelmi igazságot a szo­cialista nagyüzemi mezőgazdasági ter­melésünk nagyszerű eredményei bizo­nyítják. Így például az, hogy az eltelt harminc esztendő alatt a mezőgazda­ságunk össztermelése több mint két­szeresére; a gabonatermelés 2,1, a hústermelés 3,2, a tejtermelés 2,2, a tojástermelés pedig 5,7 szeresére nö­vekedett a harminc év előtti terme­lésnek. S ami a közellátás szempont­jából nagyon lényeges: a mezőgazda­ság árutermelése ma 4,5-szer több, mint volt 1948-ban. S ezeket a nagy­szerű eredményeket olyan időszakban értük el, amikor a szántóterület 151 ezer hektárral, a mezőgazdaságban dolgozók száma pedig 584 ezer sze­méllyel csökkent. Nyíltan meg kell mondani persze azt is, hogy a gabo­natermelésben elért eredményeinket nagy mértékben a szovjet búzafajták meghonosításának köszönhetük. Joggal állíthatjuk, hogy a termelés növekedésével párhuzamosan növeke­dett a mezőgazdasági dolgozók sze­mélyi jövedelme, tehát emelkedett a falvaink lakosságának anyagi és kul­turális életszínvonala. Sok bizonyíté­kot lehetne felsorakoztatni állításunk helyességének bizonyítására. Hiszen közismert, hogy falvainkon a lakás­­kultúra szinte csodálatra méltó szín­vonalra emelkedett. Már nem újdon­ság az autó sem, mert százával talál­ható falvainkban. Szüntelenül szapo­rodik a televíziók, a hűtőszekrények, a mosógépek és a további háztartási gépek száma, de ugyanakkor azoknak a mezőgazdasági dolgozóknak a szá­ma is, akik kényelmet és jó pihenési lehetőséget nyújtó hazai vagy külföldi üdülő központban töltik el a kiérde­melt szabadságukat, avagy rövidebb és hosszabb távú kirándulásokon vesz­nek részt. A szociális és az egészség­­ügyi gondoskodás szakaszán is nagy­szerű vívmányaink vannak. A szocia­lista rendszer — szinte közmegelége­désre — megoldotta a betegekről és az öregekről való gondoskodást és szüntelenül javítja a családanyák, va­lamint a gyermekek életkörülményeit. Mikor és melyik társadalmi rend­szerben törődtek annyit a falusi em­berek szakmai képesítésének és álta­lános műveltségének növelésével, mint ameunyit törődik a szocialista rendszerünk? Egyik sem! A kapita­lista rendszer a falusi embereket a szó legszorosabb értelmében lebecsül­te, szellemi elmaradottságra ítélte. S ezzel szemben mit látunk ma? A sa­ját szemünkkel láthatjuk, hogy az egy­kori agrárproletárok, uradalmi cselé­dek és nyomorgó kisparasztok gyer­mekei jól felkészült szakemberekként hagyják el a szaktanintézeteket, má­sok mint mezőgazdasági vagy ipari technikusok kerülnek ki a középisko­lákból, avagy diplomás emberekként lépnek ki a főiskoláink kapuján, s mint főáilattenyésztők, üzemgazdá­szok, főgépesítők és növénytermesz­tési agrármérnökök irányítják a szün­telenül fejlődő szocialista mezőgazda­ságunkat. Mindezt a Februári Győzelemnek, tehát a reakció erői felett aratott tör­ténelmi jelentőségű győzelemnek kö­szönhetjük. Ma joggal állíthatjuk azt is, hogy alapjában megváltozott szö­vetkezeti parasztságunknak a társada­lomban betöltött szerepe. Megszilár­dult a munkásosztályhoz fűződő osz­tályszövetsége és a szövetkezeti pa­rasztság szocialista társadalmi osz­tállyá formálódott. Minden kétséget kizáróan hangsú­lyozhatjuk azt is, hogy a mezőgazda­­sági dolgozók tudatosították Február sorsformáló jelentőségét és meggyő­ződtek a szocialista nagyüzemi mező­gazdasági termelés előnyeiről is. És ezért félreérthetetlen politikai el­kötelezettséggel párosuló aktivitással, kezdeményező készségük kibontakoz­tatásával támogatják a CSKP politiká­ját. Tettekkel, a termelési eredmé­nyek tervszerű növelésével bizonyít­ják, hogy teljesítik a CSKP XV. kong­resszusa által előirányzott feladato­kat. Minden lehetőt elkövetnek azért, hogy szemes termékekből már a kö­zeli években önellátók legyünk, t hogy az élelmiszerekből is emelked­jen önellátottságunk színvonala. A hús-, a tej- és a tojástermelés, de azt is joggal állíthatjuk, hogy az egész mezőgazdasági termelés színvonalá­nak emelkedéséhez, a termelési ered­mények lényeges növekedéséhez az értékes szocialista kötelezettségek vállalásában megnyilvánuló nagyszerű munkaaktivítás is hozzájárult; az a nemes és hazafias mozgalom, amely­­lyei dolgozó parasztságunk köszöntöt­te a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. és a Dicső Februári Győze­lem 30. évfordulóját. A termelési feladatok teljesítéséhez és túlszárnyalásához vezető munka­aktivitás a legjobb válasz azoknak az árulóknak, akik júdáspénzért elárul­ták hazájukat, szemtelenül becsmérlik szocialista rendszerünket, valamint pártunk és népünk nagyszerű vívmá­nyait. A vereséget szenvedett osztályellen­ség, azok. akiket a Februári Győzelem megfosztott hatalmuktól, a kizsákmá­nyolási lehetőségektől, tehát attól a lehetőségtől, hogy munka nélkül ha­talmas jövedelemhez jussanak, dolgo­zó népünk történelmi jelentőségű győ­zelmének harmincadik évfordulója időszakában — talán hatványozottab­ban, mint máskor — ismét hallatják hangjukat, fokozzák az ellenünk irá­nyuló szennyes rágalomhadjáratukat. Népünk jól ismeri a külföldi reakció zsoldjába szegődött árulókat és úgy válaszol a rágalomhadjáratra, mint ahogy válaszolt 1948 februárjában. Dolgozó parasztságunk a munkásosz­tállyal való szilárd szövetségben tel­jesíti a dicső Februári Győzelem tár­sadalomformáló programját. GERSTNER ISTVÄN illusztrációja. 4 CSONTOS VILMOS: Februári nap Havazik,* s a havat hordja a szél. Az Óváros téren eleven láva Hullámzik parázslón; — Gottwald beszél, S mert gyújtó a szó, tüzet tog Prága. Az égre csapnak a lángok, s a nap Felhőt repesztve tekint a főidre. Es látja: Izzásban kelet s nyugat, S bíbort játszik a fenyvesek zöldje. Prága terén a Februári nap Évszázados tél jegét törve szét, S hozta a láva hullámainak Zúgásával a tavasz kezdetét. — Tudja azóta a föld: a magot Ezerszeresen kell visszaadni! S tudja a kohó: a bérctől kapott Ércnek finomra kell olvadni! S tudja az ember: többé nem szolga. Birtokba vett mindent, sorsa nehéz. Megsokasodott a gondja, dolga, S a célja és terve nagy és merész.

Next

/
Thumbnails
Contents