Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-02-18 / 7. szám

Az utóbbi hónapokban több kiskertész érdeklődött — szó­ban ás Írásban — a szelíd gesz­tenye termesztésének módja fe­lől. Az alábbi sorokban megpró­bálunk kielégítő választ adni a feltett kérdésekre. A szelíd gesztenye (Castanea saliva Mill.) kedvelt téli cse­­inegegyiimölcs, a piacon egyre keresettebb, tehál jól értékesít­hető. Háztáji és nagyüzemi ter­melésére nagyobb gondot kelle­ne fordítani. Termesztésével a melegebb éghajlatú vidékeken sok megműveletlen területet hasznosíthatnánk. Az enyhén savanyú, de leg­feljebb közömbös kémhatású, mélyrétegé, közepesen nedves, üde és termékeny talajokat kedveli. Vízigényes, évente leg­alább 500 mm csapadékot kí­ván. Az enyhén meszes talajo­kon is megél, de ha sok aktív mész van a földben, megsárgul­­nak a levelei, jól mézelő, kü­lönleges mézet adó növény, sok cserzóanyagot tartalmazó, víz­álló, középkemény fája igen ér­tékes. Terebélyes koronát fej­lesztő hatalmas — gyakran har­minc méternél is magasabb — fája fagyálló, virágai egyiva­­rúak, termése tüskés kupacsú makk. Termesztésével hazánk­ban (főleg Bratislava, Modrý Kameň és Nitra környékén) régóta foglalkoznak. Faiskoláink gesztenyecseme­ték nevelésével sajnos nem fog­lalatoskodnak, így az érdeklődő kiskertészeknek vagy üzemek­nek nagy gondot jelent a cse­meték beszerzése. Házilag főleg magvetéssel szaporítják. E mód­szer hátránya, hogy a magán­unk nem tartják meg fajtatulaj­­donságukat. Ha jó eredményt akarunk elérni, akkor a 2—4 éves magoncokat be kell olta­nunk. Az oltóvesszőket február­ban kell megszedni s az oltás idejéig kötegelve, nedves fő­részporba ágyazva, hűvös pin­cében tárolni. Az erdei faisko­lákban a magot ősszel vagy ta­vasszal 4—8 cm mélyre és 30 X 10 cm-es kötésben vetik, majd az első tenyészidény után átül­tetik, hogy a karógyökér meg­szakadjon s jobb legyen az ál­landó helyre telepített magon­­cok vagy oltványok eredési szá­zaléka. jó tudni, hogy a geszte­nye körülbelül fél év alatt min­denképpen elveszti csírázóké­pességét. Állandó helyre négyéves olt­ványokat telepítünk, mégpedig jól előkészített, mélyen porha­­nyított, sok tápanyagot (nitro­gén, kálium, foszfor) tartalma­zó földbe. Nagy koronát fej­leszt, ezért csak a nagyobb há­zikertekbe, udvarokba, a házak elé vagy az utak mellé, esetleg a szőlőkbe vagy a nagyüzemi gyümölcsösökbe való. A termő fák a szerves- és műtrágyázást meghálálják, a kései (nyár de­reka utáni) vagy túlméretezett nitrogén-trágyázást nem törik (buja növekedés, a termés ké­sőn vagy egyáltalán nem érik be, fagykárok). A termő fáknak 18—15B kg istállótrágyát vagy komposztot, illetve 10 kg kom­binált műtrágyát célszerű adni évente. A káliura-fejtrágyázás a kissé messze* talajokon növeli a fák fagyálióségát és csökken­ti a levélsárgulást. A gesztenyefát nem szokás metszeni. A csemeték koroná­ját és gyökérzetét telepítéskor is megkíméljük a metszéstől. A termő fák metszés nélkül is kedvező koronát nevelnek. Az idősebb fék ritkító metszésére augusztusban vagy szeptember­ben, illetve rügyfakadás előtt kell sort keríteni. A diónál job­ban bírja a metszést. Az elöre­gedett fákat a törzs föld feletti levágásával ifjítják. A geszte­nyefák egyébként akár 300 éves kort is megélnek kedvező felté­telek között. A Nyugat Európában elterjedt rák és „tintafolt“-betegség ná­lunk nem károsítja a gesztenye­fákat. Az elvétve előforduló le­vélszáradást a kevésbé ismert gombák okozzák. Az állati kár­tevők közül a leveleket rágcsá­ló apácalepke-hernyók és cse­rebogarak, továbbá a kis és nagy téli araszolák hernyói, va­lamint e gesztenye férgesedését okozó gesztenyeormányos érde­mel említést. Ellenük az álta­lános gyümölcstermesztésben használatos vegyi készítmé­nyekkel védekezünk. A gesztenye júnins elején vi­rágzik, érett termite természe­tes hnilás atán gyűjthető. A friss gesztenyét 4 °C hőmérsék­letű pincében elterítve (15—ЗЙ cm-es rétegben) tárol jnk s szükség szerint forgatjuk. Leg­egyszerűbb, ha elvermeljük, mint a burgonyát. A kertben 50 A gesztenye­­termesztésről Kérdés: Tavasszal és ősz elején min­den évben elhullik néhány ga­lambom. A közelgő bajra az figyelmeztet, hogy némely ga­lambok nem repülnek rendsze­resen, különválnak a felröppe­nő falkától, hamarosan ismét megtelepednek a tetőn, az ele­­ségből alig csipegetnek, felbor­zolt tollal és lógó szárnyakkal gubbasztanak. Egy héttel ké­sőbb már csak a szárnyaik se­gítségével tudnak „csúszkálni“ a földön, és rövidesen elpusz­tulnak. Mitévő legyek? jelige: F. B., D Válaszunk: A szerény leírás alapján nem könnyű megállapítani, milyen betegségről van szó. Galambjai minden valószínűség szerint idült paratífnsban szenvednek. A galambtenyészetekben a pa­­ratífusz (szalmoneliózis) okoz­za a legtöbb veszteséget, я te­nyésztők világszerte rettegnek ettől a betegségtől. Legtöbb esetben szórványos megbetege­dés formájában jelentkezik, he­lyenként azonban jérványoz formát ölt. A beteg galambok ürülékéből eddig harmincféle szalmonella-baktériumot mutat­tak ki, közülük a szalmouellé­­zist legtöbb esetben a Salmonel­la typhi murium Copenhagen okozza. E kórokozó más Állat­fajokat, sőt az embert is képes megbetegíteni, de például az 1—2 И-os nátronlúg, az 1 H-os formalin vagy a 3 *'o os fenol-, illetve krezoltarlalmú fertőtle­nítő szer percek alatt elpusz­títja. A fertőződést általában a be­teg vagy fertőzött galambok terjesztik. Sok esetben az ürü­lékkel szennyezett takarmány és ivóvíz közvetíti a betegséget. A fertőzött szőlők begyteje is veszélyes, mert így közvetlenül a fiókák fertőződnek. A heveny betegséget túlélő galambok baktériumhordozákká válnak. A betegség lappangóéi ideje 3—5 nap. Mivel a beteg állatok több­nyire aluszékonyak, a sarokban gubbasztanak, „búskomoraág“­­nak is nevezik e betegséget. A fiókák általában 1—3, a növen­dékek pedig többnyire ű—12 hetei korban ssoktak megbete­gedni. A pontos diagnózis megálla­pításához intézeti mikrobioló­giai kivizsgálásra van szükség A feltételesett diagnózis hivata­los megerősítése után különféle gyógyszereket (Furaxolidon, Ozymykoin plv. tol. vagy Chlo­ramphenicol) használhatunk a gyógyításra. A napi adagokat és a gyógykezelés időtartamát az állatorvos írja elő. Megelőző kezelésre jól bevélt a Bakte­riofág Salmonela typhi-murium adagolása, javasoljuk, hogy állományát vesse alá állatorvosi vizsgálat­nak. Az állatorvos a klinikai, az epizootológiai és a laboratóriu­mi vizsgálatok eredményének ismeretében pontosan meghatá­rozhatja a diagnózist éa az adott állategészségügyi viszo­nyoknak megfelelően megálla­píthatja a veszélyes betegség cm mély gödröt ásunk, kibélel­jük szalmával, majd a geszte­nyét is szalmával takarjuk le, kevés homokot, majd földet de­­bank rá. Ilyenkor persze gon­dolni kell a szellőztetésre. Má­sok szobahőmérsékleten (20— 25 °C) kiszárítják s úgy tárol­ják, majd felhasználás előtt be­vágják és vízben áztatják a gesztenyét. A szelíd gesztenye magas ka­lóriaértékű téli gyümölcs. Száz gramm gyümölcs B—8 gramm fehérjét, 4 gramm zsírt, 30—40 gramm keményítőt, 40 mg % (’ vitamint és 18 mg */i Bi-vita­­mint tartalmaz. A gyümölcsöt többnyire megsütve, fűzve vagy püréként fogyasztjuk, ám az ügyes szakácsnők például a ba­romfihúsok — főleg a pulyka — elkészítésénél is hasznosíta­ni tudják a töltelékben. Már említettem, hogy a fais­kolák a gesztenyecsemeték ne­velésével nem foglalkoznak. Az érdeklődőknek ezért azt taná­csolom, a gesztenyetermesztés legismertebb körzeteinek (Ra­­ílošina, jelenec, Bátovce, Dolné Pribeice, Dolné Placbtince, Hor­né Plachtince, Rovnaný, Maié Ozorovce, Modrý Kameň) kis­­kertészeitől próbáljanak besze­rezni megfelelő oltványokat vagy vetőmagot, esetleg magon­­col és oltóvesszőt. KÄDEK GÁBOR Felbasznélt irodalom: Simának J., (1977): Menej známe ovocniny. Príroda, Bra­tislava; Cifrant* P., Chlebík Š. (1973): A gyümölcsfák metszése éa koronaalakítása. Príroda, Bra­tislava; Szentiványi P., Pejovics B., Hora E. (1978): Dió, mandn­­la, mogyoró, gesztenye. Mező­gazdasági Kiadó, Budapest. leküzdésének legmegfelelőbb módját. Kérdés: Rendszeresen figyelemmel kí­sérem a lap Kertészet és Kis­állattenyésztés című szakmel­lékletét, de a kacagó gerléről eddig semmit nem közöltek. Pe­dig nagyon szeretnék hozzájut­ni egy párhoz s megtudni, ho­gyan kell tenyészteni. Segítse­nek, ha leheti jelige: Kezdő vagyok Válaszunk: Lapunk 197B. évi 51. számá­ban, a „Gyermekek is tarthat­ják“ című írásunkban behatóan foglalkoztunk a gerletenyésztés módjával. A cikk szerzője Ba­lázs Ferenc jesenskéi kisállat­­tenyésztő volt, aki gazdag ta­pasztalatokkal és talán népes állománnyal is rendelkezik. Ta­nácsoljuk, vegye fel a kapcso­latot levelezőnkkel (980 02 je­­senské, Rimavská Sobota-i já­rás); meglehet, hogy van eladó gerléje vagy ismer olyan ma­dártartókat, akik népes gerle­állománnyal rendelkeznek. (Kr) Tenyészgalamb, egy kiló szalonnáért Alföldi Gyula eredményes kis­­á Hat tenyésztő és lelkes kertba rát hírében áll Zlatná na Ostro­ve (Csalléközaranyos) község­ben. Saját bevallása szerint kö­zel három évtizeddel ezelőtt je­gyezte el magát a kisállatte­nyésztéssel. Egy alkalommal, a komárnoi kiállításon fehér leg homo kat, meg pekingi kacsákat vásárolt, hogy fajtatiszta álla­tokkal váltsa fel az otthoni „gyatra“ állományt. Hamarosan belátta, hogy nem csinált rossz üzletet, pedig drágák voltak az állatok. Később komáromi bukó galambokat is vásárolt. A napi munka után sajnos nem sok szabad ideje maradt, így külö nősebb eredményt nem tudott felmutatni a tenyésztésben. Az állatokról azonban nem mon­dott le. — Bolondja voltam az álla­toknak. Főleg a galambokat kedveltem. Ha megtetszett egy szép galamb, bármit megadtam érte, csak az enyém lehessen. Emlékszem, egyszer egy kiló szalonnáért vettem egy gyönyö­rű bukó galambot. A tenyésztő hallani sem akart az üzletről, azt hajtogatta, semmi pénzért meg nem válna kedvencétől. Akkor éppen kevés és drága volt a szalonna. Nekem volt, hát vittem neki egy kílónyit. Az állományfejlesstésben nagy hasznát vettem annak a kecses bukónak — emlékezett moso­lyogva Gyula bácsi. A Szlovákiai Kisúliattenyész­­tők Szövetségének helyi szerve­zete hatvanhat őszén alakult meg a községben, tizennyolc taggal. Az alapító tagok névso­réban Alföldi Gyula neve is szerepel. A szervezet élére nyolc évvel ezelőtt választották meg. Egy Időben kétszáz dara­bos keltetőgépe is volt. A ház­táji tenyésztők közül sokan vá-Alföldi Gyula palántaneveléssel és virághajtatással hasznosítja házilag barkácsolt üvegházát. Foto: —bor súroltak tőle naposcsibét, meg kiskacsát. Mióta rokkantsági nyugállományba helyezték, fo­kozatosan csökkentette az állo­mányt. Most néhány sávozott plimut, hemsír, pekingi kacsa, meg egypár haszongalamb al­kotja az állományát. Szabad idejének jelentős részét a szer­vezeti élet irányítása és te­nyésztőtársai ügyes-bajos dol­gainak hivatalos intézése tölti ki. Meg persze ott a nagy kert, azt sem akarja elhanyagolni, hiszen a község Igén kedvező zöldségtermesztési adottságok­kal — és hagyományokkal! — rendelkezik. Elvégre — kerté­szeti szakképesítése van, s a tu­dás úgy ér valamit, ha kama­toztatják. — Harminckét áras háziker­tünk van — említette Gyula bá­csi —, benne főleg paprikát, fokhagymát, salátát, meg kar­fiolt termelünk a feleségemmel. Természetesen fóliás hajtatás­sal is foglalkozunk. A kertet úgy osztottuk be, hogy néhány gyümölcsfának, meg pár tő cse­megeszőlőnek is jusson hely és persze zöldséget se kelljen vá­sárolnunk. Gyula bácsi tetszetős kis üvegbázat is épített magának. It( elsősorban palántaneveléssel foglalkozik, de termelt már ben­ne gombát, és kísérletet tett a szalmabálás uborkahajtatással is Legutóbb különböző virágo­kat, főleg szegfűt láttam az üvegházban, meg persze zsenge palántákkal teli ládákat és cse­repeket. Vendéglátóm búcsúzóul meg­hívott egy pohár borra. Nem titkoltam, hogy meglepett a pol­cokon tornyosuló szakkönyvek és szaklapok sokasága. — Lépést kell tartani a kor­ral — mondta Gyula bácsi —, s aki nem akar lemaradni, an­nak sokat kell olvasni. Adott esetben nagyon sokat segítenek főleg a szaklapok, mert egy kertésztárs tapasztalataiból né­ha többet okul az olvasó, mint három könyvből. A hasznos ta­pasztalatokat mindig igyekszem A virágkedvelőknek tavasz­­szal, nyár elején aránylag sok gondot és nem utolsó sorban kiadást jelent az erkélyládák és ágyások beültetéséhez szük­séges virágpalánták beszerzése. Aki maga nevel palántát, elejét veheti a bosszúságoknak. Mert a piacon vagy a szomszédtól vásárolt palánták bizony nem mindig kifogástalan minősé­gűek, sőt olykor még betegsé­geket és állati kártevőket (pl. meztelen csigákat) is behurco­lunk a palántákkal és a föld­labdával. Palántanevelési célokra leg­jobban az Uvegház és a meleg­ágy felel meg, de cserépben és virágládákban is nevelhetünk egészséges, erős Ultetőanyagot, ha a hajtató edényeket széltől és hidegtől védett, napsütötte helyre állítjuk. A palántaneveléshez porha­nyó földkeverékre van szüksé­günk. A legmegfelelőbb keveré­ket kertiföldből, komposztból és homokból készíthetjük. A ke­veréket átrostáljuk, majd fer­tőtlenítjük. Legegyszerűbb eljá­hasznosítani, az új módszerek zömét meg rendre kipróbálom, hogy alkalomadtán én is taná­csot adhassak másoknak. Mint megtudtam, Gyula bácsi és néhány társa most azon munkálkodik, hogy felélessze a kiskertészkedés iránti érdeklő­dést, szervezetbe tömörítse a leglelkesebbeket és ismét régi hírnevéhez méltó színvonalra emelje a faluban a háztáji zöld­ség- és gyümölcstermelést. Mert gazdag hagyománya van ám Itt a kertészkedésnek. Még nem is olyan régen sok-sok dinnyét, paprikát, paradicsomot, meg fő­leg kajszit termeltek és értéke­sítettek évente az aranyosiak. Mihelyt áthelyezték Zemianska Olčára a felvásárló központot, egy csapásra lelohadt a terme­lők lelkesedése. Nem csoda, hi­szen nagy gondot jelent az ér­tékesítés, meg a termékek el­szállítása. Korábban húsz-har­minc kiló zöldséget vagy gyü­mölcsöt is bevittek a felvásárló központba az emberek, ma meg talán a mázsánylt is veszni hagyják: Mert: vagy nincs mi­vel elszállítani a ládákat, vagy többe kerülne a leves, mint a hús. Ha szervezetbe tömörülné­nek a kertészkedők, minden bi­zonnyal megoldódnának az ér­tékesítéssel kapcsolatos problé­mák is. Mint mondják, érdeklő­dőkben nincsen hiány, csak ép­pen vezető nem akad az alakí­tandó szervezet élére. Vagy mégis? — dek rás a forró gőzzel végzett fer­tőtlenítés. Megfelelő nagyságú konzervdobozban 80 °C fölötti hőmérsékletűre hevítjük a föl­det, majd lefedjük a dobozt ét hagyjuk kibűlni a földet. Vetéskor a föld ne legyen száraz, de túl nedves-iek sem szabad lennie. Ezért legjobb, ha egy nappal a vetés előtt meg­öntözzük a földet, hogy jől ma­gába szívja a nedvességet. Ha egy mód van rá, sorba vessük a magot. S ami szintén fontos: az egynyári virágokat ritkára kell vetni, hogy kellő élettérrel rendelkezzenek. A sűrűre vetett egynyáriak zöme gyengén fej­lődik s tüzdelésknr elpusztul. A magvakat nem takarjuk be fűid­del, csupán deszkával benyom­kodjuk a talajba. Igen óvatosan locsolunk, a hajtató edényt le­födjük üveggel és 18 ’C hőmér­sékletű helyiségbe tesszük. Februárban elsősorban táti­kát, begóniát, szegfűt, violát, petúniát, paprikavirágot, alter­­nantherál és lobéliát vethetünk. Kettmannová Katarina, mérnök Ami késik, nem múlik...! Dr. Mikuláš Rudolf, a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kertész­kedők Szövetsége lučeneci (losonci) járási bizottságának új elnöke kertészkedéssel tölti szabad Idejét. A Bolkovcei Állami Gazdaság lučeneci üzemrészlegén beszélgettünk. — 1966-ban, kertészkedésem kezdetén a „szakma“ szinte ismeretlen volt számomra. Kollégáimtól lestem el sok mindent. Jelok mérnök volt a legjobb segítőtársam. Nagyszerűen értett a szőlőtermesztéshez és szakismereteit velem Is megosztotta. Neki köszönhetem kis szőlészetem kialakítását. Amióta б a tanácsadóm, csak csemege- és borszőlőt termelek. 1972-bén ismertem meg a Csabagyöngye és az Irsal Olivér csemege­­szőlőt, s áttértem a termesztésükre. A múlt év őszén a járást gyümölcs-, zöldség- és virágkiállításon e fajtákkal érdemeltem ki az ezüstérmet. A továbbiakban még elmondta e két szőlőfajta előnyeit: nem kényesek a szőlőbetegségekre, gondozásuk is aránylag egy­szerű, s nagyon jóízű bor készül belőlük. A bor kezelése sem igényes. — A szőlőn kívül a gyümölcstermelés érdekel. Az említett kiállításon gyümölccsel is szerepeltem, de éremhez nem jutot­tam, mert a kiváló termelők mezőnye igen népes. Node ami 3 késik, nem múlik... I Zöldségfélét egy árny! területen terme­lek, kizárólag saját szükségletre. Sólyom László, Lučenec Neveljünk virágpalántát

Next

/
Thumbnails
Contents