Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-07 / 1. szám
1 1878. Január 7. SZABAD FÖLDMŰVES 11 Ы* a mei ember magnós egy má"" zeumot, esetleg egy lovagyírat, ■ páncélrnhák szemlélésekor önkén* telenül végigtekint önmagén, s meg* állapit ja: о abba még mezítelenül sem férne bele. Most nem • „hústorony“ súlyemelőkre és birkftxókra gondolok, hanem egy átlagemberre, akinek testsúlya 80 kilogramm körüli. Az elmúlt évszésad alatt az emberiség testsúlya megnőtt. Különösen jellemző ez az atúbbi 30—40 esztendőre. Táplálkozásunk az utolső évtizedben nagymértékben megváltozott. Kaléria-fogyasztásunk elérte a világszínvonalat. Az értékes élelmiszerek fogyasztásának növekedése mellett azonban a kevésbé értékes táplálékok fogyasztása csak igen kis mértékben csökkent. Nagyot léptünk előre a húsét cukorfogyasztásban, jál fejlődött a főzelék-, gyümölcs- és konzervfogyasztás, elegendő tojást fogyasztunk, s mindezek mellett biztosítjuk a szervezet fehérje- és vitaminszükségletét (ásványi anyag). A már említett cukorfogyasztás 33,1 kilogramm egy főre számftva. Táplálkozásunk összetétele, szerkezete mindinkább hasonlít a fejlett ipari országokéhoz. Főzelékből, húsbői és tojásból elegendő mennyiséget fogyasztunk. Persze egészségesebb lenne, s olcsóbb, ha több szárnyast, halat fogyasztanánk a zsírosabb és drágább sertéshús helyett. Az elmúlt 25 év alatt 36 kilogrammal nőtt az egy főre jutó húsfogyasztás (1950-ben 44,8 kg volt), ellenben a tej- és tejtermékek fogyasztása csak 1,5 kilogrammal (1950-ben 213,5 kg volt). Itt lényeges változás következhet be a jövőben, hiszen a legtöbb iskolában már bevezették a kisebb csomagolású tej adagolását. Tojásfogyasztásunk még nem érte el a nyugati államok szfnvonalát, de emelkedő tendenciát mutat. A zsírfogyasztás 1980-tól számftva mérsékel-A foszfor kultúrnövényeink fontos tápanyaga. A természetben elterjedt, habár csak kis mennyiségben. Megtalálhajuk többek között az állati csontokban mésszel vegyülve és az apatltot tartalmazó kristályos kőzetekben. Az ilyen kőten növekedik. A kenyérgabona (liest) fogyasztása — ba lassan is —, de csökkenő tendenciát mutat (1950-ben 147; 1975-ben 107 kg volt). Ideális ás helyes lenne, ba ebből évente 90—95 kilogrammot fogyasztanánk fejenként. Természetesen a rizs és a burgonya — mint változatosságot nyújtó élelmezési cikk — továbbra is szerepel az étrendben. Táplálkozásunkat még nagymértékben meghatározza a változásoktól. óvakodó megszokás. Vajon valóban olyan erős hagyományai vannak a „magyaros étrendnek“, mint hisszük? Ha a múltban keresünk erre választ, kiderül, hogy ez az étrend nem is olyan régi. Tömörkény István a „Télidő“ című riportjában 1897-ben a tanyai téli hónapokról írja: „ezeknek a rövid napoknak, hosszú éjszakáknak nem is lehetne találóbb nevet adni, mint azt az időt, amikor naponta kétszer táplálkoznak“. A napi kétszeri étkezés a középkorban Európa igen nagy területén megszokott volt. Ezt a 19. század közepétől kezdve fokozatosan, évszázadok alatt váltotta fel a hármas tagolás, amelynek nyomán egy étkezés a déli órákra került, s ez lett a nap fő étkezése. Lényegében ez áll fenn ma is. Divatba jött a reggeli is, legtöbbször meleg leves, néha tea és kávé. De nemcsak a tea és a kávé volt új jövevény Európában, hanem a kukorica, a zetekben 0,1—1,0 százalék foszforsav található. Tudjuk azt is, hogy a talaj foszforsav-tartalma nem gazdagodik magától, mint például a nitrogén. Hiszen az a mennyiség, amelyet a terméssel, főleg gabonafélével a talajból kiviszünk, oda paprika, a paradicsom és a burgonya is. A kukorica a 17. szánd második felétől lett alapvetően fontos néptáplálék, a paprikát csak a 18. századtól, a burgonyát pedig csak 1780 után kezdték használni. A répacukor a múlt század vége felé kezdett terjedni.^lőtte az úgynevezett nádcukor, nádméz volt az ízesítő. Igen drága áru volt. A ma használatos sajtolt élesztő gyártását is csak 1848-ban dolgozták ki Bécsben. Ki tud ma a kölesről? Ez helyettesítette valaha a rizst. A köleskása gyakori táplálék volt, hurkatöltelékként is használták. Néhány szót a főzésről. Ma általában olvasztott disznózsírral vagy étolajjal főzünk, s azt hisszük, az előbbi nagyon régi, az utóbbi nagyon új. Pedig nem így van! Az olvasztott zsír jóval újabb keletű, mint gondolnánk. Ezt igazolják a 16.—17. századbeli jobbágyszolgáltatási jegyzékek és várleltárok, ahol „egész szalonnáról“ beszéltek. A főzésre ezt használták, kellő darabot apróra vágtak és főzéskor kisütötték. A falusi olajsütésnek régi hagyománya van. Például híres falusi olajsütők működtek még a század elején Ekecsen, Apácaszakállason,' Gútán stb. , A táplálkozási kultúra — gasztronómia — sokat változott, ha nem is egészen az egészséges táplálkozás hasznára. A legutóbbi élelmezésügyi világtöbbé nem tér vissza. Magától értetődik tehát, hogy azt mesterségesen, szerves vagy szervetlen trágyával kell pótolni. A foszforsavtartalmú műtrágyákat a tudomány vízben oldhatókra és vízben nem oldhatókra, valamint gyorsan, de rövid ideig és lassan, de sokáig hatókra osztotta. Az egyik csoportot képezi a szuperfoszfát, a másik csoportba tartozik a Thomas-salak és más salakműtrágya. Közismert tény, hogy ezeket a tápanyagokat a talaj neme, fizikai és kémiai összetétele, a termesztő növény fajtája stb. szerint kell hasznosítanunk. A szuperfoszfátot például kötött talajokon kalászosok és répa alá adva értékesíthetjük. A Thomas-salakkal ellenben a laza és savanyú kémhatású talajokon érhetünk el jobb hatást. A fentiek ismeretében érthető, hogy a foszforsav pótlásának lehetőségeivel már a múlt évszázadokban is behatóan foglalkoztak. A tudósoknak akkor is az volt a feladata, hogy a mezőgazdaságnak a folyton fokozódó foszforsav-szükségletét kielégítsék. Kétszeres teendő ez ma, amikor közismert, hogy éppen ezekből a műtrágyákból van hiány! A múlt század harmadik negyedében a kémia tudománya is magasabb színvonalra emelkedett. Abban az időben főleg a foszforsavtartalmú anyagok után kutattak, hogy a mezőgazdaság fokozódó foszforsav-szükségletét kielégíthessék. Váratlanul új foszforsav-tartalmú műtrágyát nyert a mezőgazdaság az acélgyártás hulladékával. A többféle lehetőség közül végül is Thomas és Gilchrist angol mérnökök eljárása bizonyult a legtökéletesebbnek. Az eljárás egyik melléktermékét Thomas neve után Thomas-salaknak nevezték. Kezdetben ezt a foszforsav-tartalmat szénsavval kezelve szuperfoszfáttá igyekeztek átalakítani. Az eljárás azonban nem sikerült, mert a Thomas-salak foszforsava vízben nem vált teljesen oldhatóvá, a gyártása pedig drága volt. Az eljárást végül is német tudósok tökéletesítették. A Thomas-salak a vas- és acélgyártás egyik mellékterméke, az olvasztott vasérc foszfortartalmú salakja. A lisztfinomságú Thomassalak, mint műtrágya a talajban jól eloszlik, a földdel összekeverhető, így a növény gyökerein keresztül azt felhasználhatja. A Thomas-salak olcsóbb mint a szuperfoszfát, hatása lassúbb ugyan, de hosszabb ideig tart, mint a szuperfoszfáté. Reméljük, hogy bányászaink, vaskohóiparunk dolgozói és az újítók megtalálják a módját annak, hogy e fontos műtrágyát elegendő menynyiségben és kiváló minőségben bocsáthassák mezőgazdasági dolgozóink rendelkezésére! Kjioská László, mérnök konferencia Brüsszelben megállapítotté, hogy az emberek többsége egyoldalúan táplálkozik, amely igen sok betegségnek az előidézője. A másik látószög a létbiztonság formája. Viszonyaink mellett a teljes foglalkoztatottság, az egyenletes ütemű gazdasági fejlődés az uralkodó. A fogyasztási szint kedvező, még ha alacsonyabb is, mint például Svédországban. A fejlett tőkés országokban egyenletlen a fejlődés, nő az egyéni bizonytalanság. A jólétérzetet nemcsak a fogyasztás nagysága hatőrozza meg, más tényezők is befolyásolják. Ilyenek például a munka- és lakóhelyi környezet kulturáltsága. a politikai és munkahelyi demokrácia stb. Az egyén, csak úgy mint a társadalom- e többirányú gyújtófény metszéspontjába helyezi el azt az anyagi gazdagságot, amelynek megszerzésére az adott feltételek között reális lehetősége van. E fölött ítél, alkot véleményt, s ha a viszonyítások kedvezőek számára, kifejlődik az egyén jólétérzetének legfontosabb eleme, mégpedig az, hogy táplálkozását, életszínvonalát megalapozottnak és fokozatosan javíthatónak ítéli. A társadalmi jólétérzet politikai tényező, de fontos termelőerő is. Hatással van a felnövekvő ifjúság személyes vágyaira, munkaerkölcsére, a közösséghez való viszonyulására, s nem utolsó sorban a munkafegyelemre. Társadalmunk nagy erőfeszítéseket tesz a lakosság anyagi és kulturális helyzetének folyamatos javítására. Ahhoz, hogy még jobban éljünk, jobban kell dolgoznunk. Már az ősközösségi társadalomban élő emberek is tudták, hogy csak annyit oszthattak el maguk között, amennyit közösen szereztek, termeltek. Tehát fejlődésünk alapfeltétele a jobb és eredményesebb munka. K. MOLNÁR FERENC Nem ismernek tehetetlent! Az 1976-os év nyarán a nyugatszlovákiai húskombinát nitrai üzemének egyik szakaszán új fagyasztó nyílt meg, amely nemcsak a nitrai húsüzemnek tesz nagy szolgálatot, hanem népgazdaságupknak is. Az új fagyasztó, amelyet a Sta■ voindustria nemzeti vállalat gon- I dozásában egy külföldi oég rövid I idő alatt felépített, minden tekin- I tétben megfelel az igényeknek, I nagyban elősegíti a nitrai húsüzem I nehézségeinek megoldását. A fagyasztó — amelyben évente I 7—8 ezer tonna húst dolgoznak fel I és raktároznak el, betartva az ösz- I szes nemzetközi előírásokat és I normákat — egyedülálló Szlová- I kiában, exportáló egységnek Is I megfelel. Az új részleg vezetői, Stanislav I Zavjec, Szulányi Vince és Helena E Podhradská éveken át kezelték a I régi fagyasztót is, amely alapbiz■ tosltékként szolgált ahhoz, hogy az I új, korszerű fagyasztóban is meg■ állják helyüket. Szulányi Vince a feldolgozó rész- I leg mestere, huszonhat éves szak■ mai tapasztalatával egyike azon I szakembereknek, akik gazdag szak- I tudásukat kamatoztatják. I Talán sokan nem tudják, milyen I körülmények között dolgozik egy I ilyen kollektíva, hisz a munkahely, I ahol —25—40 C°-os hideg van, I megköveteli minden egyes dolgozö- I tói, hogy munkáját fegyelmezetten I és megfelelő szakértelemmel vé■ gézzé. A kollektíva nem Ismer lanka- 8 dást, hiszen romlandó nyersanyag■ gal dolgozik, így az átadott meny■ nyiséget időben kell feldolgoznia. I Nem félnek a nehéz munkától. A I kollektívában olyan példás dolgo* zók vannak, mint Jaššo Ľubomír és I Ceríga Miroslav raktárosok, Timo■ racký Július, a legöregebb és leg■ tapasztaltabb csontozó, és a női I személyzet közül Vašk.ová Rozália I és Tášová Alžbeta, akik a csoma■ goló szalag mellett fürgén végzik I a rájuk háruló feladatokat. Nem szabad megfeledkeznünk I Zólyomi Lajos elvtársról, akinek a I tárolásban nagy szerepe van, mert I az összes fagyasztott árut ő szál■ Htja az egyes kamrákba. Az egész ^bllektíva a Dukla szo■ cialista brigád tagja, amelynek az ■ élén a fagyasztórészleg vezetője, В Zavjec Stanislav és Orel Milan áll. Megérdemlik, hogy írjunk róluk, i hiszen nap mint nap 50—100 kg-os ■ sertés- és marhadarabokat emelni I és feldolgozni fárasztó munka. Ha kifáradnak is a napi nehéz I munkában, Helena Podhradská, a I fagyasztó részleg közgazdásza mín■ dig vidáman búzdftja munkatársait. I Üj erőt, önbizalmat öntenek a kol- I lektíva összes dolgozójába. Ez a I kollektíva tehát nem ismeri a lehe- I tétlen« Koller Vilmos Űj sajtféleségeket gyártanak A „ŠUNKA“ elnevezésű sajt valóban a sonkára hasonlít. Ezt hazánk egyetlen tejüzemében, a Milex vállalat galántai üzemegységében gyártják. Minősége kiváló. Ezt bizonyltja többek között az is, hogy több kiállításon dijat nyert. Egyelőre a sonka formáját kézzel készítik, utána a félkészterméket sós vízben áztatják, majd füstölik. A múlt évben a galántai üzemben 110 tonna „ŠUNKA“ sajtot gyártottak. Tavaly kezdték meg egy új, a „Kaskavál“ elnevezésű sajt gyártását, amely iránt'elsősorban külföldön van nagy érdeklődés. A múlt év november végéig kilencven tonnát gyártottak, amelynek kétharmadát külföldre exportálták. (Krajcsovics) Miklós Erzsébet, az üzem kiváló dolgozónője, a szocialista munkabrigád tagja, a „Kaskavál“ sajttal. {A szerző felvétele) A vasércből nyert foszfát fontos műtrágya Táplálkozásunk ma és régen A beruházások problémái A mezőgazdasági üzemek, tehát a szövetkezetek és az állami gazdasáfzihá|0rU4áZáSÍ tevékenYségének jogi szabályozása igen sokrétű és elmondhatjuk, hogy eléggé bonyolult. Éppen S«* az ellentétek a beru? hazó és a kivitelező között. A legjobbTM,?lTy!tia ezt a szövetkezeti dőlfő hiándeV0"atk0zó rendietekről szóio hiányos ismerete. háÄetlkIvetAlmény-hogy a beru* nazások megkezdése előtt megkössék azfis 0hágÍ szerz6dést> de tudni keU azt is, hogy csak úgy érvénve* h. legalább a bevezető^ megvan * ar feikl«hv,eljZÔ rendelkezésére áll. д je„. felsőbb döntőbíró ,2уаког1я1-я c7or-^ nem érvényes az olylľgazda^g" ződés, amikor a beruházáshoz szükséges tervdokumentáció nincs meg Ha Pf(d!S a szerződés nem érvényes a kií^ffvel szemben nem lehrt a« . irje'ményt támasztani, hogy az tkezés ld6ben elkészüljön és hasz t/, bat?vá váljon. Az esetleges fogyatékosságok miatt büntetésDéim nil követhetünk a kivitelezőtől Nem ®hhez az összes tervdokTM . ació> de legalább a bevezető tervket а ЛпкяV?nníe’ S a részl®tterva, a munka folyamán úgy kell átedni a kivitelezőnek, hogv az а „„‘Л., lyamatosan végezhesse. Ш °' vdítozdľdlf hí* h°-Sy a kivitelezésben пак vagy ,rhhwS anyagot használí, , gy többletmunkát végeznpir Ilyenkor elegendő, ha a tervelők az az npShenaliÓbax herrják a változást, ha i«n f?”“ nélküI véghezvihető kümLetesľnen‘sa7C!k ?élküL IIyenk°r természetesen szükséges a gazdáéi tSüntZfíéS kiegészífése is. Egbben Й tUntetik az anyagváltozást, vagv a munkavégzés módozatát, különben a ssKitsS SSéľ/*' т°МЙ kl I" «V73. Rendelet szerint beruházásoknál csak egy számlát (faktúrát) állítanak zôneľ пт8с*ЬеГ,е,в2ё5 ütán- A k» Minden hónap Jefteltlieľba ľômklzô zösen meyáiierUíáz6 és kivitelező kö^-k / befuMľä ’* , - а °®ruházó az összegre ún rész-3r'r г*■ * ‘‘"«S см“мког\»1Ь4к"‘ “ «“•»mow. lía-Z-íSSlSSS gar««: ««ÄÄ&'Sjas : mert a hibák, hiányosságok csak át adáskor állapíthatók meg át' Ha a kivitelező helytelen árhkar bPn.háV61 a havi elszámoMsban a vetelheu ha* méíí akkor is visszaködöntés] ’ megflzeMe (S 139/72. sz. . Igea fontos az átadás szabályainak betartása. Nyilvánvaló hiányossága kát hibákat jegyzőkönyvezni kelT fü' heuľberuházóeltáVOlítäSät neraW ЫмТеи£Ж£“П1, tosl’ “ «Misi Är.ľ,s alatt tlfft , megegyezett határidő beim' érvényesülni SfaíitiÄel be« a h*bák költségmentes eltávolítását. Az átadás feltétele, hogy a rész. eges vizsgálatokat meg keli tartani raég azt megelőzően (vízvezeték vil lanyszerelés, villanymüködés fdii' olajgazdálkodás stb.,V Fontos icöíeíef-' mény, hogy az átadási jegyzőkönyvé bevegyék a beruházó által észlel? ы? “y°sfS°k ingyenes eltóvfflt ha" pedig a kivitelező engedményt aíánl fel, ennek fajtáját, összeg« és esidé kesstgét: Az átadási jegyzőkönyvet « b®rubfzö és kivitelező vállalat felelős személyiségei írják alá. Nem elegendő *sak I l°lenl6tt ív aláírása. Erre " “ gyo” kel1 Ügyelni, mert éppen emiatt utasíthatja el esetleg a döntőbíróság 8 Fp?ÍÍ?i?ZŐVeÍ SZembenl keresetet0^5 Feltételes átadás-átvétel nem in» szerű Ha tehát a beruházó úgy venné" át a beruházás tárgyát, hogy a kíVite (Folytatás a 16. oldalonj
