Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-30 / 30. szám

SZABAD FÖLDMŰVES I 1977. |в!1и8 M. 14 Az igények és a feladatok össze­hangolása eradményjavuláshoz vezetett Az állattenyésztési termelés ered­ményessége növelésének egyik igen lényeges — mondhatni alapvető fon­tosságú — tényeiője az állattenyész­tés és a növénytermelés igényes fel­adatokból eredő igényeinek kölcsönös és alapos összehangolása. Más szó­val, olyan ütembe« kell fejleszteni a növénytermelési ftszleg takarmány­­termesztő ágazatát, hogy az minden­kor kielégithesse a tervszerűen fejlő­dő állattenyésztés növekvő igényeit, a lehető legmesszebbmenően biztosít­sa az üzem — és ezen keresztül az egész népgazdaság — szemesekkel és terimés takarmányokkal való önellá­tottságát, valamint a döntő jelentő­ségű — állati és növényi eredetű — élelmiszerek iránti társadalmi igények saját forrásból történő kielégítését. Knmoly feladat ez, hiszen a termőte­rület nem vagy csak kis mértékben növelhető (lecsapolás, talajjavítás stb.j, viszont a társadalmi igények egyre növekednek. A megoldást tehát nem csupán a nagy fontosságú nö­vényféleségek termőterületének növe­lésében, hanem elsősorban a legmeg­felelőbb fajták biológiai képességei­nek jobb kihasználásában, a technoló­giai és a tervfegyelem betartásában, az egyes ágazatok feladatainak és igényeinek célszerű összehangolásá­ban, valamint a kitermelt javak kö­vetkezetes és ésszerű hasznosításában kell keresni és látni. Az utóbbi néhány évben komoly problémát jelentett mezőgazdasá­gunknak a növénytermesztési és ál­lattenyésztési nyers- és árutermelési feladatok teljesítése. Különösen az ál­lattenyésztésben adódtak komoly ne­hézségek és esetenként lemaradások, amelyekért nem kizárólag az objektív tényesők voltak felelősek. >A szubjek­tív tényezők felelősségét igazolják az azonos adottságok közepette gazdál­kodók termelési eredményeiben ta­pasztalható indokolatlanul nagy elté­rések. Most, az év első felében, pél­dául eredményesen megbirkózott Szlovákia mezőgazdasága a tejterme­lési feladatokkal. Sajnos, a kelet­­szlovákiai kerület ismét hiánnyal zárta a mérleget, s a másik két kerü­let járásaiban is szép számmal akad­tak olyan üzemek, amelyek adósság­gal kezdték a második félévet. A ta­pasztalatok azt mutatják — a helyzet ilyetén alakulását a legtöbb esetben az okozta, hogy az adott üzemekben ki tudja hányaílrendű feladatként ke­zelik — magyarán mondva elhanya­golják — a termelési részlegek fel­adatainak és igényeinek következetes összehangolását. OKULTAK A HIBÁKBÓL Az íme Г-l CSSZB E f s z-ben né­hány éve különös gonddal szorgal­mazzák a szarvasmarha-tenyésztés, főleg a tehenészet tervszerű fejlesz­tését. A sokoldalú igyekezet eredmé­nyei nem várattak magukra sokáig. Az ötödik ötéves tervidőszak végén e gazdaságban a tehenek átlagos' évi tejhasznossága meghaladta a három­ezer litert. Tavaly további javulást tervezlek, de a célkitűzésekből semmi sem lett. Ёрреп ellenkezőleg! A szö­vetkezet több tehenet tartott, de ke­vesebb tejet termelt és értékesített, mint az előző évben. A fejősök teje­­lékenysége visszaesett, a gazdaság adóssággal zárta az évet. Vajon mi­ért? A kérdésre K e s z a n Márta mérnök főállattenyésztőtől kértünk választ. — A sikertelenség a hiányos takar­­ményellátásra vezethető vissza — hangzott a válasz. — Tervezéskor va­lahogy megfeledkeztünk a növényter­mesztés és az állattenyésztés felada­tainak és igényeinek kölcsönös össze­hangolásáról. Ezt a problémát még csak áthidaltuk volna valahogy, de — a társadalmi igényeket előtérbe he­lyezve — a jmi utasításara hetvenöt őszén a szépen fejlett és gazdag ho­zamot ígérő silókukorica jelentős há­nyadát kénytelenek voltunk magnak meghagyni. A szegényes takarmány­alappal viszont csak nehezen tudtuk biztosítani az állomány áttelelését. Csökkent az alultáplált tehenek tej­termelése. Az üszők is igen gyenge kondícióban voltak, nem lehetett fe­deztetni, majd besorolni őket az alapállományba, tehát a gyengébb te­­jelékenységű teheneket is tovább kel­lett tartanunk, hogy a létszám ne csökkenjen. Mindössze száz üszőt tudtunk átvinni az alapállományba, de ezek olyan rossz kondícióban vol­tak. hogy inkább rontották, mintsem javították a fejési átlagot. A kedve­zőtlen helyzeten még az erőtakarmá­nyok túladagolása sem változtatott. Csaknem nyolcvanezer liter tejjel ma­radtunk adósai a néngazdas^enak. Az említett nv •biémóvkel kapcso latban kikértük Tyukos Ferencz mérnök fönövényterm észté vélemé­nyét is. — Tény, hogy két évvel ezelőtt ha­dilábon álltunk a takarmánytermesz­tésben, nem tudtuk megteremteni a szarvasmarha-állomány átteleiéséhez szükséges alapot. Hetvenöt őszétől azonban mindent elkövetünk az ered­ményes takarmánygazdálkodásért. Ta­valy már hiánytalanul biztosítottuk a zöld futószalagot, elegendő és jő mi­nőségű téli takarmányt tartalékol­tunk. Amit csak leheteti, mindent le­­silóztunk. Begyűjtöttük a kukorica­­kórét, szilázst készítettünk a répaka­rajból. A silókukorica a betakarítás kezdetén kevés szárazanyagot tartal­mazott, ezért szalmával szilázsoltuk. Igyekezetünk eredményeként javult az állatok kondíciója és tejtermelése, de a következetes takarmánygazdál­kodás tényleges hatása csak az idén érzékelhető igazán. Mint később megtudtam, a szövet­kezetnek az idén 1,4 millió liter tejet kell értékesítenie. Az első féléves terv B30 ezer liter eladását irányozta elő. A gazdaság ezt a mutatót negy­venezer literrel túlteljesítette. Ismét Keszan mérnöknőé a szó. — A jó minőségű szilázs. a melasz, a cukorgyári moslék és a malátacsíra etetése meghozta a várt eredményt. Szilázsból olyan készlettel rendelke­zünk, hogy a hízómarhákat az új szi­­lázsolási évadig etethetjük vele. Más lapra tartozik, hogy a szárazság kö­vetkeztében nem az elvárásoknak megfelelő hozamot nyújtották a keve­rékek, így lényegében zöldlucernán tartottuk a teheneket. Ide tartozik még, hogy a szalmánk idő előtt elfo­gyott, a vásároltat »meg takarékosan kell adagolni. Így persze több zöld fogy, ami fehérje-pazarlást jelent. — Korábban sok szalmája volt a szövetkezetnek, most miért nem futot­ta az újig? — fordultam ismét a nö­vénytermesztőhöz. — A magyarázat egyszerű: annak ellenére, hogy félszáz mázsás átlag­hozamokat érünk el, a mezőgazdasági igazgatóság úgy határozott, csökken­­tenünk kell a gabona termőterületét, s helyette száz hektáron napraforgót kell termelnünk. Most persze hiány­zik a szem meg a szalma az önellá­tottsághoz. S a szalma helyett meg­etetett lucernát jobban is tudnánk hasznosítani! Az imelyi szövetkezet az idén há­romezer-százötven literre szeretné nö­velni teheneinek egyedi tejhasznossá­­gát. Ez a múlt évi színvonalhoz ké­pest kétszázötven literes növekedést jelentene, július elején tehenenként 11,3 liter tejet fejtek, illetve 10.35 liter értékesítettek naponta. A mér­nöknő derűlátó. — E a szövetkezet még soha nem adott annyi tejet a népgazdaságnak, mint most. A tejelékenység még min­dig javul, végre a takarmánygondok is megoldódtak, tehát remélhetően elérjük a kitűzött célt. Persze, sok múlik még a szilázskészités mennyi­ségi és minőségi mutatóin, valamint azon. hogy milyen eredményt sikerül elérniük a növénytermesztőknek a gabonát követő másodnövények ter­mesztésében. Ügy tudom, nagyobb részben öntözhető területekre vetik ezeket a takarmányokat. — Gondolom, nem csupán a nö­vénytermesztéstől, a takarmányellá­tástól várják a tejtermelési eredmé­nyek hathatós javulását!? — Biztosíthatom, hogy a zootechni­ka i vonalon is a kedvezőbb előfelté­telek kialakításán fáradozunk. A ta­valy fedeztetett üszők időben megbor­jaztak és a friss zöldtől erőre kapva bőven tejelnek. Összesen ötszázhu­szonkét darab tehenünk van; az álla­tok zöme szlovák-tarka, az állomány­nak közel egynegyedét pedig az e faj­ta pirostarkával történt keresztezésé­ből származó utódok alkotják. A ke­resztezéssel a tejhasznosság növelését szorgalmazzuk, de csak olyan mér­tékben, hogy a jellegzetes testalkatot és a jó hústermelő tulajdonságot meg­tartsuk. Üzemi inszeminátorunk van, ezért bosszant bennünket, hogy a já­rási átlagnál jobb eredményt nem va­gyunk képesek elérni az utódnevelés­ben. Nézetem szerint az inszeminá­­ciós tevékenységet legalább tíz szá­zalékkal kéne javítani, s akkor ugyan­ilyen takarmányellátás mellett sokkal több tejet termelhetnénk. Legfonto­sabbnak az üszők időbeni fedezteté­sét tartom. A múltban gyakran elő­fordult, hogy a helytelen előkészítés miatt sokszor három hónappal is el­­lulódott. s lényegében csak tizennyolc hónapos korban valósult meg az üszők megtermékenyítése. Tavaly mindössze hetvennyolc borjút válasz­tottunk el száz tehéntől. Az idén leg­alább kilencvenkettőt szeretnénk, ja­vulást kell eszközölni az állatgondo­zóknak, fejőgulyásoknak a tejtermelés fejlesztési tervéből eredő feladatok­hoz való hozzáállásában is, mert a szubjektív tényezők még nálunk is éreztetik kedvezőtlen hatásukat. Az egyes állatcsoportokban, istállókban elért eredmények között még mindig nagyok az indokolhatatlan különbsé­gek. Egyelőre a munkafegyelem és a dolgozók anyagi érdekeltségének szi­lárdításával próbálkozunk. Lényeges javulást azonban szerintem majd csak akkor remélhetünk, ha az állatgondo­zókat is legalább olyan igényességgel fogjuk kiválasztani, mint mondjuk a gépkezelőket. S ha már a tejtermelésről beszé­lünk, hadd említsek meg egy. a meg­látogatott szövetkezetben tapasztalt komoly problémát, amely szorosan összefügg a tehenészet, az állatte­nyésztési termelés, illetve az egész szövetkezeti gazdálkodás gazdaságos­ságával. A tervszerű állományfejlesztés és hasznosságnövelés — amint látjuk — eredményt hozott. A szövetkezet nap­jainkban már mintegy kétezerhétszáz liter tejet nyer egy-egy fejés alkal­mával. A tejet, az új előírások értel­mében, tisztasági és egyéb mutatók alapján, minőségi osztályokba sorol-’ va veszik át a tejüzemek. Az imelyi szövetkezetnek csupán két és félezer literes hűtőberendezése van, így ese­tenként száz-kétszáz liter tej mindig veszélyben forog. A problémát úgy igyekeznek megoldani, hogy a koráb­ban kifejt tejet előbb lehűtik a beren­dezésben, majd ismét kannákba töltik és áramoltatott hideg vízzel igyekez­nek megóvni a savanyndástól. Tavasz­­szal, nyár elején még jó volt ez a módszer, de a rekkenő hőségek ide­jén már alig használ valamit. Ráadá­sul az elavult, régi hűtőberendezés sem működik kifogástalanul. Így bi­zony általában csak a második vagy harmadik minőségi osztályban érté­kesíthetik a tejet. Ez pedig literen­ként tíz-húsz fillér veszteséget jelent a közösnek. Az évi csaknem másfél millió liter esetében ez mér tetemes összeget képvisel. A közös vezetői persze nem hagy­ják annyiban a dolgot. Sok utánjárást igényelt, de most már hamarosan el­készül az új tejház. Tehát remélhető, hogy a jövőben már nemcsak sok, ha­nem tisztaság és minőség tekinteté­ben is kifogástalan tejet kap az ime­lyi szövetkezetből a tejipar, illetve a fogyasztók népes tábora. Kédek Gábor A sztresszhatás és a hús minősége A sertéstenyésztésben a sztresszhatások Iránti érzékenység mindig súlyos probléma volt. Az ilyen hatásokra érzékeny sertések fokozott igénybevétel esetén elhullanak, ami különösen a vágóhídra való szállítás közben szo­kott előfordulni. A sztresszhatás nem kevésbé súlyos következménye a hús minőségi romlása. Aszerint, hogy az állat mennyire van kihizlalva, a hús világos színűvé válik és víztartó képessége csökken, vagy ellenkezőleg, megsötétedik, miközben pH-értéke nő. A világos, rossz vlztartóképességű hús mindenképpen gyengébb minőségűnek számít. A sötét szint általában kívánatosnak tekintik, amig a pH-érték normális. Ha azonban a sztreszha­­tás következtében az izmokban lévő glikogén elhasználódott és a vágás után az izmokban tejsav nem képződik, akkor a hús pH-őrtéke nagyobb lesz és tárolhatósága romlik. Ezt szintén minőségi romlásnak tekintik. A szelekcióban tehát mindig tekintettel kell lenni a hús minőségére. Ezt azonban megnehezíti, hogy a minőség a mennyiséggel fordított korreláció­ban áll, tehát a termelés növelésére Irányuló törekvések esetenként minő­ségi romlással járnak. A sztresszhatás Iránti érzékenység csökkentésére Irányuló szelekcióban különböző módszerek használatosak. Számos módszert dolgoztak ki, ame­lyekkel a tenyészállatok közvetlenül vizsgálhatók (az enzimek aktivitásá­nak vagy a vér hormonkoncentrációjának mérése, reakció a hőhatással szemben stb.j. Ezek a módszerek azonban költségesek és munkaigényeset. Újabban a „halotan“ nevű kábítószerrel vizsgálják a malacok érzékenysé­gét a sztressszhatással szemben. Bár ez a módszer nem pontos, jelenleg mégis a legjobbnak mondható. Nemrég kimutatták, hogy az érzékenység a vércsoporttal áll összefüggésben, de ennek a módszernek az eredményei sem megbízhatók. L. K. A képen látható Mária Lebánková — aki a tehén tőgyére helyezi a fejő­­csészéket — már husznnbat esztendeje a Tesáráke Mlyűany-i szövetkezet­ben dolgozik. A múlt évben a gondjaira bízott tehenektől 3383 liter tej­­átlagot ért el. Tagja a tehenészetben megszervezett szocialista brigádnak és sikeresen besorakozott az egymillió literen felüli tejmennyiséget ter­melő fejők közé! Kolo: P. Metis H Ш SE ÍLMI m l NÖVELÉSÉNEK ■ -■* Í9 m m V ' & ■ ■ A közismert anekdóta csattanója szerint a szőlőből Is lehel bort készíteni. Ugyanilyen nyilvánvaló a trebišovi (terebesil járásban lévő polanyl (pólyáni) földmüveszövetkezet módsze­rre, amivel tavaly és ebben az esztendőben sikerült elfogad­ható szintre emelnie a tehenek átlagos tejhozamát. Tulajdon­képpen nincs is gyártási titok, csak eddig nem éltek eléggé az adott lehetőségekkel. Most azonban elértek egy olyan szakasz­ba, amikor kiválóan gyümölcsöztetik a máig ki nem aknázott helyi erőforrásokat, s ennek köszönhetően hozzájárulhattak annak a többlet árutej-mennyiségnek az előállításához, amely lehetővé tette, hogy úgy járási, mint kerületi szinten pozitív értékelést nyerjen a tervteljesítés mérlege. Tavaly például a 3056 literes évi fejési átlagukkal járási méretben a legjobb eredményt érték el és kerületi viszonylat­ban pedig a negyedik helyet szerezték meg, amiért a SZFSZ Központi Bizottságtól elismerő oklevelet kaptak. De még szem­betűnőbb, ha megemlítjük, hogy tavaly több, mint 180 ezer liter tejjel túlteljesítették az eladási tervet. Urbán Gyulának, a szövetkezet főállattenyésztőjének is si­kerélmény a hozamnövelés. Örömmel újságolta, hogy a tavaly! év első félévéhez viszonyítva az idei év hat hónapjában 23 437 literrel növelték a tejtermelést. Nem titkolja, hogy végre meg­oldották a gondozók érdekeltté tételét a termelésben. Ezzel párhuzamosan a takarmányalap Is annyira gyarapodott, hogy a múlt évi termésből ezerkétszáz mázsa széna és nyolcezer mázsa siló tartalékként maradt erre a termelési évre. Szalmá­juk is volt elegendő. A biztonság kedvéért a tavasz folyamán vásároltak kiegészítésként négyezer mázsa takarmányburgo­­nyát. A jelek szerint ennyi elég is volt ahhoz, hogy jelenleg a 342 tehéntől naponta tizenhárom liter tejet fejjenek átlagosan. A tehenészeket a tejtermelés, a borjúszületési terv teljesí­tésének figyelembevételével fizetik. Érdemes megemlíteni C.Tőth Jánost és feleségét, aktknek tavaly az átlagos havike­resetük 6170 korona volt, s Maxim Miklós feleségével havon­ként 5574 koronát keresett. Ugyancsak régi. megbízható és a 1 termelés alapján jól fizetett állattenyésztők C. Tóth József, Szimko Istvánná és még sokan mások. A pőlyánl szövetkezetben száz hektár mezőgazdasági föld területre számítva 24,8 tehenet tartanak, ez a járási átlagtól 6,6 darabbal jobb. Tavaly például egy hektár mezőgazdasági földterületre számítva 613 liter tejet adtak a közellátásnak, ami 199 literrel volt jobfa a járási átlagnál és 100 tehéntől 91.5 borjút neveltek fel, 5,1 darabbal többet a járási átlagtól. — Hogyan teljesítik a hatodik ötéves terv második évének a feladatait? —érdeklődöm Urbán Gyula főállattenyésztőtől. — Az 1976-os évben a termelési tervünk 849 ezer liter tej eladását irányozta elő. Idén pedig már egymillióhúszezer liter tejet kell értékesítenünk. Figyelembe vettük a növekvő fel­adatok teljesítésének minden lehetőségeit. Megállapítottuk, hogy a szövetkezetünkben vannak tartalékok. Mind a takar­mánytermesztés, mind az állatok etetése és gondozása körül találtunk tartalékokat. A legfontosabb feladatunknak tartottuk a rétek és a legelők gondozását. A szakszerű trágyázás kö vetkeztében a legelőkön régóta nem volt ilyen jó fűtermés. Ré­­teinkről a megszokott szénatermésnek több mint kétszeresét takarítottuk be. Az idén 151 hektáron termesztünk lóherét és lucernát. Az efsz az egész területen gondoskodott a tápanyag visszapótlásáról nitrogén hatóanyagú műtrágyával. A szerve­zési és agrotechnikai Intézkedések eredményeként az első ka­szálásból négyezer mázsa szénát gyűjtöttünk be. A második kaszálás is jól fizetett. A pofanyi szövetkezetesek nem pihennek babérjaikon. Az Istállók körül 70 hektár területet füvesítettek. Aratás urán újabb harminc hektárt füvesítenek, hetven hektár lóherét és tíz hektár lucernát szándékoznak vetni. Silónak 150 hektár kukoricát vetettek. Terveikben szerepel az ötéves terv végéig elérni a 3200 literes évi fejési átlagot és száz tehéntől száz borjút felnevelni. Az abraktakarmány fogyasztási normáit be­tartják, hiszen egy liter tej előállítására csupán 20 dkg abra­kot használnak. A jövőben Is hasznosítani akarják a söripar melléktermékét, az élesztőt, valamint a takarmány előkészí­tésére Is nagyobb gondot fordítanak, bevezetik az egyedi ta­karmányozást, ami a takarmány gazdaságos felhasználásának egyedüli módja. Ezzel nagyvonalakban meg is osztották velünk a titkot. A szövetkezet vezetősége bízik a tagságban, a tervek teljesítésére megvan a kellő önbizalom is, s akkor miért ké­telkednénk a poíanyak szorgalmában és munkaszeretetében. Illés Bertalan

Next

/
Thumbnails
Contents