Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-30 / 30. szám
Nemrég meglátogattam egyik régi barátomat Komárno (Ко marom) ú) városnegyedében Az bsszkomíortos családi húz udvara Ali baba rózsákértjére emlékeztet. A bejárattal szem ben garázs, mellette, fölötte galambszállások. Érkezésemkor éppen egy tenyésztötársával beszélgetett, aki növendéggalambokat vásárolt tőle. Én meg addig nézelődtem. Bepillantottam a galambszállásokbn Is. Csaknem minden költőfiókban fiatal vagy klreptlléshez készülődő fiókák csipogtak Később az iránt érdeklődtem IVICSICS Ödön barátomtól, mióta foglal kozik galambtenyésztéssel. — Még gyerek voltam, aun kor megismerkedtem a komé romi bukó galambokkal. Eg\ idősebb tenyésztőtől tudtam meg, hogy itt Komárnoban te nyésztették ki lB70-ben. Ellen állhatatlan vágy hajtott, hogv legalább egy pár Ilyen gálám bot szerezzek. Sikerült. Úgy megszerettem, hogy néha még az iskolába is magammal vittem őket. Ebből kifolyólag sok kellemetlenségem származott, de a galambjaimért képes lettem volna akár meghalni; úgy Vérbeli galambtenyésztő szerettem és még ma is szerelem a galambokat. Barátom a többi közöli a tenyésztői munka során szerzett tapasztalatairól beszéli. — A komáromi bukó galamb rossz utódnevclö, nem képes föl nevelni a fiókált. Az utódok fölneveléséhez dajkagulainbok ra van szükség. E célra igen jól beváltak n dán szarkák és a pustaguUiiiihok. Néhuny nap pal a kikelés után teszem a fiókákat a dajkagalnmb alá, a dajkugalamb fiókáit pedig а bukó galamb alá. így általában veszteség nélkül megoldható az utódok fölnevelése. A komaromi bukónak ma már több színváltozata (vörös, sárga, sárga-, fekete-, kék , vürösturka) ismeretes A tenyésztők több állam Ivicsics Ödön, a példás galant bás/.. Foto: —aj— bau szakosított klubot alakítottak, így igyekeznek magasabb szintre emelni a komáromi bukó galambok tenyésztéséi E galambok iránt — s ez érdekes — főleg a szomszédos Magyarországon legnagyobb az ér deklődés.. A vérbeli tenyésztők egy kiváló tenyészpárért akár ötezer forintot Is megadnak. Persze nálunk Is sok kedvelője van e fajtának. Ivicsics Ödön a fiúval együtt galambászkodik. Ketten másfélszáz apró szárnyast tartanak. Barátom néhány évvel ezelőtt a kisállattenyésztők városi első számú szervezetének elnöke volt, most pedig gazdasági felelős. Több hazai és külföldi kiállításon vett részt és nyert értékes dijakat galambjaival. Hozzáértését számtalan elismerő oklevél és serleg bizonyltja. Tavaly — a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének KB a jóvoltából — ellátogathatott a lipcsei kiállításra is, ahonnan gazdag élményekkel és sok tapasztalattal tért haza. Szerzett tapasztalatait most kamatoztatni igyekszik tenyésztői munkájában. Andritkin József Az akvárium Az akváriumi halak sikerei tenyésztésének egyik alapfeltétele, a medence vízkészletének kielégítő oxigénellátása. Az akvárium levegőztetése, szellőztetése különféle műszaki berendezések — légpumpák, szűrők — segítségével biztosítható. Ezeket a szakboltokban szerezhetjük be. A hazai készítmények — Fontana, Silenta, WAD — mellett nagyon jók például a magyar Ciklon, illetve a nyugatnémet gyártmányú, VISA elnevezésű berendezések is. Az utóbbi előnye, hogy egyszerre akár tiz-húsz medence levegőztetésére is felhasználható. A légpumpák fő alkotó része egy mágneses tekercs, amely a viltanvesengő alapelvén működik: a rezgő kar egy gumiból készült zárólemezt mozgat. A zárólemez egy szeleppel ellátott dobot zár le. Ennek a dob nak kivezető csüvéről vezetjük a levegőt az akváriumba. Ha beiktatunk egy elosztót, egy pompa segítségével egyszerre több akváriumot is levegőztethetünk. A nyert levegő egy részét a porlasztó kövekhez vezetjük, más részét pedig az akvárium vizének szűrésére hasznosítjuk. A vizet úgy levegőztethetjük át, frissíthetjük fel legeredményesebben, ha a porlasztó követ a medence alján helyezzük el. Olyan porlasztó követ használjunk, amely könynyen átereszti a levegőt. A le végűt gumi vagy műanyag csövek segítségével vezetjük az akváriom he Ezek a csövek levegőztetése megfelelő szuntokkal könnyen elszorultatok úgy, hogy a juttatott levegő az igényeknek megfelelően oszoljék meg a porlasztók és a jobb áteresztő képességű, de egyben több le végűt is igénylő szűrők között. A vízszűrők elhelyezésüktől függően többfélék lehetnek, belsők és külsők, a belsők pe dig még belielyezettre és tulaj filterre oszthatók. A lényeg mindig ugyanaz: a levegőt egy függőleges helyzetű üveg vagy műanyag csőbe vezetjük. A csőben lévő vízben a levegő apró buborékokat' képez és a vizel felfelé nyomva kifelé igyekszik a csőből. A kinyomott víz be lyébe alulról ismét víz hatol, tehát a cső alján kell elhelyez ni a szőrőanyagot (szilonvatta, szivacs, kavics stb.). A külső filterek az akváriumiul kívül (az oldalán vagy mellette) van uak elhelyezve, és a közlekedő edények elve alapján emelik ki a piszkos, illetve szállítják vissza a medencébe a tiszta vi zet. A talajfilter a medence alján van elhelyezve s sztirnanyaga többnyire kavics. Házilag is készíthetünk olcsó talajfiltert. Az egyszerű műanyag tölcsér nyakába ,— ott, ahnl szélesedni kezd — akkora lyukat fúrunk, hugy szorusan beleilleszthessük a levegő vezetésére használt csövet, majd a tölcsért beágyazzuk az akvárium talajába úgy, hogy csak a csöve álljon ki. Közvetlen közelébe nagyobb, tőle távolabbra apróbb kavicsukat teszünk, hogy a légpumpa beindítása után a víz könnyen áramolhasson. A behelyezett filterek általában a medence üvegfalához vannak erősítve s szóróanyaguk habszivacs vagy szíton vatta A jól beállított vízszűrők egy szóróanyagon, miközben a vísliter levegő segítségével három bői kiszűrik a lebegő tisztátaliter vizet áramoltatnak át a lanságokat. Kobnlka László A nehézszagú boróka Ez a borsfenyö családjába tartozó díszcserje, a nehézszagú boróka jjuniperius sablna L.j nemcsak botanikuskertekben, parkokban, hanem egyéb kertekben is megtalálható. Egész Dél- Európában és Kis-Ázsiában, valamint a Kaukázusban vadon terem. Levelei négysorosak. Termése tobozbogyó, érett állapotban barnásjekete, kék árnyalattal. Miután nagyon hosszú életű, valamikor a fáját — amely illatos — faragásra használták. Gesztje szép piros, egyenletes. S amellett a nehézszagú boróka fája finom, tarlós. Régebben a kuruzslók a leveleit, s fiatal ágacskáit használták a teherbe esett nők úgynevezett „vesztésének“ elősegítése céljából. Vigyázat! Mérgező. A múltban számos édesanya — kellő gyógyszer híján — halálát lelte emiatt. Hiszen, a kuruzslók állal készített olajból hat csepp már halált idéz elő. E díszcserjéből főzött tea is mérgező: az emésztőcsatornába futva erős ingerlést váll ki. A köpetbe, székletbe vér kerül. Ezt idegzavar és vesegyulladás követi. Elsősegély nyújtásakor legelső a gyomormosás. Széntabletták (Carbontox, Ostacol / adagolásával meggátolható a méregnek a véráramra jutása. Ezt kövesse a hashajtó, melynek hatására a széntabletták áltál megkötött méreg kijuthat a szervezetből. Dr. Nagy Gésa I 4 \ ■S~\ Más kaparja ki a gesztenyét? Hirtelenében nem tudnám megmondani, hány olyan községben jártam az idén, amelyben igen jól működik a Gyümölcsészek és Kiskertészek, vagy a Kisállattenyésztok Szlovákiai Szövetségének alapszervezete. s ahol a szervezetek tagjai elismerésre méltó eredményeket érnek el. Ritkán ugyan, de az is előfordult, bogy ba az adott községben az említett Szövetségek aiapszervezetének élete iránt érdeklődtem, az emberek csak megvonták a vállukat s legyintettek. Megint másutt meg kiderült, már hónapok, sőt évek óta szorgalmazzák az alapszervezet életrehívását, eredménytelenöl. Érdeklődőkben nincs hiány, áin amikor a feladatok, a funkciók elosztására kerül a sor, vége a dalnak, elpárolog a lelkesedés. Nincs aki elvállalná a szervezeti élet irányítását. Néhányan szerényen tiltakoznak a megválasztás ellen, mások kerekperec kijelentik — nem hajlandók vállalni a felelősséget! Inkább lemondanak a tagságról. semhogy őket válasszák be a vezetőségbe. Valahogy így fest a helyzet abban a dél-szlovákiai kis községben — a konkrétságra törekvés elvének mellőzésével nevezzük talán Pusztazntyögősnek — is, ahol legutóbb jártam. A helybeliek — néhány ember szavaival élve — égnek a vágytól, a teiiniakarástól; már közel egy éve sürgetik a kisállatlenyésztók helyi szervezetének megalakítását, ám eddig három összejövetelnél többre nem futotta az erejükből. Mindenki másra akarja „rásózni“ a vezetői tisztet s vele egyött a felelősséget. Ez van. De akik ezt elmondták, szintén csak a saját érdekeikre gondolnak. A- inikor felvetettem, hogy esetleg ők is tisztséget vállalhatnának, buzgón magyarázkodni kezdtek. A tényállás ismeretében akaratlanul is felmerül az emberben a kérdés, vajon miért várják az emberek — kiskertészek és kisállattenyésztük — némely községekben, hogy más kaparja ki számukra a tűzből a gesztenyét? Talán féltik az ujjaikat? Ha maguk nem képesek áldozatot hozni a közös ügy érdekében, akkor miért várják, hogy majd más megteszi azt? Sőt tovább megyek: miért haragszik a Péter a Pálra, ha az sem hajlandó az áldozathozatalra? A jelek szerint sokakban még mindig nem érett meg annyira az öntudat, hogy megértsék, nem tisztességes dolog mások becsületes munkája gyümölcsének élvezetére törekedni. Ha akarunk valamit az élettől, ba elvárunk valamit a társadalomtól, az embertársainktól, akkor nem lehet mindig csak kérni, valamit adni, nyújtani is kell cserébe! Érdekes, azt már mindenki megtanulta, hogy közös erővel könnyebb megoldani a problémákat, eredményesebbé tenni az egyén munkáját. Csakhogy a közösség, a szervezel élére rátermett vezetők kellenek! Gondolom, ezt is tudja mindenki. Tudják, csak éppen azzal nem értenek egyet, hogy éppen az ö vállukra nehezedjen a felelősség. Egyszerűen meglepő, hogy sok községben úgymond közelharc folyik az érdekvédelmi szervezetek vezető tisztségeiért, másolt meg senki sem akar funkciót vállalni. Legalább is a tömegszerresetekben. az irdekvédelmi szövetségek alapszervezeteiben nem. A munkahelyén bezzeg mindenki töri magát. igyekszik úgy „könyökölni“, hogy mihamarább a párnázott ajtó mögé — vagy legalább annak közelébe — kerüljön. Miért van ez így? Egyszerű: a munkahelyen beosztás és teljesítmény szerint fizetnek, a tömegszervezetekben pedig csak a gondja, a problémája lesz több a vezetőnek, a jövedelme nem. Ráadásul fel kell áldoznia a szabad idejét, hugy elintézhessen valamit a közösség számára. S mit kap cserébe mindezért? Legtöbbször szemrehányást — mindenkinek nem lehet a kedvére tenni —, elismerő, köszönő szót csak ritkán. Mert ami jó, az magától értetődő, ami rossz, azért meg a vezető a felelős. Nos. hát ezért nem akar némely községekben senki vezető beosztást vállalni a kiskertészék, illetve a kisállatteoyésstők szervezetében, főleg a fiatal vagy még csak most alakuló szervezetekben nem. Elvégre — könnyebb megvárni a készei, mlat tenni valamit a siker érdekében! A tényállás ismeretében ágy gondolom, egyhamar nem lesa alapszervezetük a pusxtazritvögősi kisállattenyésztőknek, fia ismét itt a kérdés: megérdemlik-e egyáltalán, hogy valaha ia legyen ilyea szervezetük? Ha már a kezdet kezdetén ilyea nyíltan kiviláglik as emberek önző magatartása, ée kitűnik, hogy i „fene egye a más macskáját, csak az enyém meg aa dögöljön“ elv szerint élik napjaikat azok, akik szervezetbe akarnak tömörülni, akkor ugyancsak kérdéses, lehel e rá számítani, hogy exuláii megváltozik a magatartásuk és össszefognak a közös cél, a közjó érdekében. Szerintem igen kevés a remény arra nézve, hogy e község kisállattenyésztói tevékenységük során az egyéni érdekeken kívül a közösség, az egész társadalom érdekeit ia figyelembe fogják venni. S ha ez így van — márpedig a jelek sajnos erre mutatnak —. akkor már eleve nem szorgalmazhatjuk, sőt nem iz érthetünk egyet vele, hogy ilyen alapszervnzetet egyáltalán étetrebívjanak valahol, akár Pusztazötyőgősön. akár másutt! КЛОКК GABOR A viruló rózsák igazi díszei a kiskertnek. Foto: —bor
