Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-23 / 29. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1977. Július 23. A gtá-k és mgü-k további fejlődésének fő irányai ........... ■ — .................................. A gép- és traktorállomások, a szocialista mezőgazdaságunkkal együtt, fejlődésük több szakaszán mentek keresztül, változott szerve­zeti felépítésük, s mint a munkásosztály és Csehszlovákia Kommunista Pártjának hatékony eszközei elismerést érdemlő munkával járultak hozzá a csehszlovák mezőgazdaság szocialista átépítéséhez. A gtá tevékenysége alá volt rendelve a cseh­szlovák mezőgazdaság szocializálás! folyamata időszaki lehetőségeinek és szükségleteinek. A mezőgazdaság szocializálásának kezdeti idősza­kában a gép- és traktorállomások képezték a vidék technikai-termelési alapját, amely lehe­tővé tette az átmenetet a kisparaszti termelés­ről a szocialista nagyüzemi termelésre. Olyan politikai eszközök voltak, amelyek szemlélte­tően dokumentálták a műszaki haladás, a gé­pesítés és a nagyüzemi munkaszervezés hatá­sát a mezőgazdasági termelésre, szilárdították a munkás-paraszt szövetséget és meghonosítot­ták falvainkban az új, szocialista termelési vi­szonyokat. Nagy Segítséget nyújtottak a meg­alakult efsz-ek helyzetének konszolidálásában és gazdasági életük megszilárdításában. A későbbi időszakban, főleg azután, hogy a termelésben döntő szerepet betöltő mezőgazda­­sági gépek az egységes földművesszövetkeze­tek birtokába kerültek, a gép- és traktorállo­­mások gépjavító, állattenyésztés gépesítési, növényvédelmi szolgálatot teljesítettek és az egész mezőgazdaság részére gépkezelőket ne­veltek. Azzal is meg voltak bízva, hogy a mezőgaz- , daságban érvényesítsék a műszaki fejlődést, a komplex gépesítést és meghonosítsák az új technológiát mind a növénytermesztés, mind pedig az állattenyésztés szakaszán. Továbbá, hogy racionalizálják az üzemirányítást, a me­zőgazdasági üzemek termelő tevékenységét, valamint a gépek kihasználását és javítását, s a mezőgazdasági üzemekben komplex gépesí­tett brigádokat alakítsanak. Ellenőrzést gya­koroltak a gépek fölött és rövid idő alatt az egyes járások gépesítésének komplex ellátó központjaivá váltak, megoldották a gépek, pót­alkatrészek és gumiabroncsok, valamint! egyéb fémipari termékek eladását. A gép- és traktorállomások irányításában történt változások, főleg a központi irányítás megszüntetése oda vezetett, hogy a gép- és traktorállomások mindjobban eltértek küldeté­süktől és tevékenységüket olyan Irányba fej­lesztették, amely nem volt összhangban a me­zőgazdasági szolgáltatások terén meghatáro­zott feladataikkal. Az ilyen tevékenységüket gyakran a gépjavító és szerviz szolgálat rová­sára fejlesztették. Küldetésük és tevékenységük világos meg­határozására a CSKP XIV. kongresszusa után került sor, a gép- és traktorállomások, vala­mint a mezőgazdasági gépjavító üzemek, ter­melési-gazdasági egységeinek létesítéséről szőlő határozatban. Létrejöttek a gép- és trak­­foráiiomások, valamint a gépjavító üzemek köz­ponti irányításának és azoknak az új felada­tok teljesítésének feltételei, amelyek ezen szol­gáltatásokat nyújtó vállalatokra hárultak a mezőgazdasági termelés összpontosításának és szakosításának folyamatában. A gép- és traktorállomások és mezőgazdasá­gi gépjavító üzemek termelési-gazdasági egy­ségeit 1972. január 1-vel létesítették mind a CSSZK, mind pedig a SZSZK területén és kez­detét vette működésük, valamint szolgáltatá­suk fejlesztésének központi Irányítása. Az utóbbi öt esztendő folyamán született eredmények bizonyítják a gép- és traktorállo­mások, a gépjavító üzemek termelési-gazdasági egységei létesítését előirányzó határozat he­lyességét s megállapítható: 0 hogy megerősödött a központi irányítás hatása a gép- és traktorállomások, gépjavító üzemek működésére és fokozatosan megszűn­tek azok az okok és különböző tényezők is, amelyek éveken keresztül az egyes vállalatok egyenlőtlen fejlődéséhez vezettek, 0 hogy a szakosított gépjavító tevékenység fejlődött, a hatékonyság növekedett, a gépek és gépcsoportok generál javításának száma és típusszerkezete, továbbá a gépcsoportok csere­alapja ás csereközpontok száma növekedett, 0 hogy a speciális gépjavító központok lé­tesítésével a gépjavítás összpontosításának és szakosításának színvonala emelkedett, 0 hogy az állattenyésztési termelés gépesí­tésével kapcsolatos szolgáltatások szélesebb méreteket öltöttek, 0 hogy hatást gaykoroltak azoknak a mező­­gazdasági termelési ágazatoknak a fejlődésére is, amelyek gépesítésére a mezőgazdasági üze­meknek és üzemközi vállalkozásoknak nem voltak meg az előfeltételeik és arra sem volt lehetőség, hogy ezt a szolgáltatást más válla­latok, esetleg az agrokémiai vállalatok végez­zék. Az eredmények közé sorolható még az alap­vető mezőgazdasági technikáról való gondos­kodás modelljének kidolgozása és kipróbálása, mely modellt a mezőgazdasági üzemek rendel­kezésére bocsájtották. NEM SIKERÜLT MEGVALÓSÍTANI: 0 a gép- és traktorállomások — gépjavító üzemek vezérigazgatóságai, valamint a válla­lati igazgatóságok rendszeres együttműködését a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatósá­gokkal, 0 a mezőgazdaság részére való gépjavíló szolgálat részarányának növelését, teljes mér­tékben meghonosítani a gépjavítások három fokozatos rendszerét, amely a mezőgazdasági üzemekkel valé ésszerű munkamegosztás alap­ján a hatékonyságot növelné, 0 az átvevő- és szállftéi kapcsolatok fejlesz­tésén keresztül a gép- és traktorállomások — gépjavító üzemek pótalkatrész szükségletét, kohóipari termékeket és különböző öntvénye­ket. De nem tudta megoldani saját termékei­nek a mezőgazdasági üzemekhez való szállítá­sát sem, 0 annak az alapelvnek a betartását, hogy a gépi berendezések és pótalkatrészek gyártása a gép- és traktorállomásokban — a gépjavító üzemekben ne fejlődjön a fő, tehát az elsőd­leges teendők rovására, 0 a működés szerkezetének oly irányú mó­dosítását, amely a fő, illetve az elsődleges fel­adatkör és a szükséges szolgáltatósok fejlesz­tését segítette volna, amelyek a gépi berende­zésekről és mozgó gépekről való gondoskodást tükrözik vissza. Az is fogyatékosság volt, hogy a termelő­gazdasági egységek, a gép- és traktorállomá­sok — mezőgazdasági gépjavító üzemek na­gyon befelé fordultak, sokat foglalkoztak a sa­ját tevékenységük fejlesztésével és kevesebb figyelmet szenteltek annak, hogy biztosíték a gépek üzemelését, racionális kihasználását közvetlenül a mezőgazdasági üzemekben. A működésük egyes területein mutatkozó kedvezőtlen jelenségeket a vállalati tervezés­ben és Irányításban tapasztalható fogyatékos­ságok is előidézték. A CSKP KB októberi plenáris ülése meghatá­rozta a csehszlovák mezőgazdaság további összpontosításának és szakosításának irányát. Hangsúlyozta a mezőgazdasági sžolgáltatáso­­kat nyújtó vállalatok részvételének szükséges­ségét és figyelmeztetett ezen vállalatok továb­bi fejlesztésének fontosságára. A CSKP KB OKTÓBERI ÜLÉSÉNEK HATÁROZATA FELADATUL ADTA: „Újra meg kell határozni a mezőgazdasági technika vállalatainak feladatait és felelőssé­gét, meg kell szilárdítani funkciójukban a gép- és traktorállomásokat — a gépjavító üzemeket s emelni kell irányításuk színvonalát.“ E határozatnak a realizálása — a gép- és traktorállomások — igépjavítő üzemek fejlesz­tése konkrét koncepciót adó programjának ki­dolgozása — szükségessé tette kiindulni a gép- és traktorállomások — mezőgazdasági gépja­vító üzemek különböző jellegű működésének eddigi fejlődéséből és a csehszlovák mezőgaz­daság fejlesztési programjából. Figyelembe voltak véve a pozitív eredmé­nyek és bírálva azok a szakaszok, ahol nem sikerült teljesíteni, illetve elérni azokat a cé­lokat, amelyek 1972-ben voltak meghatározva. A gép- és traktorállomások — mezőgazdasá­gi gépjavító üzemek további fejlődésének fő irányai, amelyeket a CSSZSZK kormányának elnöksége hagyott jóvá, amely meghatározza és körvonalazza a gtá-k és mgü-k konkrét he­lyét és funkcióját a szocialista mezőgazdaság fejlődésének további szakaszában, mint integ­ráló tényezőjét a nagyüzemi mezőgazdasági termelésnek, ezeknek a vállalatoknak szolgál­tatói feladatokat ad és perspektívát távlati fejlesztésükhöz. így van meghatározva a gtá társadalmi funkciója, fő küldetésük és szolgál­tatásaik tartalma. I. A gtá és mgü társadalmi funkciója, fejlődésük fő iránya a következő időszakban A mezőgazdaság termelőerőinek fejlődése kikényszeríti a termelés szakosításának és összpontosításának elmélyítését, a termelési és munkafolyamatok racionalizálását, a tudomány és technika legújabb vívmányainak érvényesü­lését s a mezőgazdasági termelés hatékonysá­gának növelésével párhuzamosan, a munkafel­tételek javítását. A gtá-k és mgü-k feladata gondoskodni az eddigi és az új működési körük fejlesztéséről összhangban a mezőgazdaság fejlődésének irá­nyával és a mezőgazdasági üzemek szükségle­teivel, fejlettségük fokával. Mint a mezőgazda­sági-élelmiszeripari komplexum szerves részei tevékenységüket az alábbiakra összpontosítják: 0 alapvető megelőző gondoskodásra, a me­zőgazdasági mozgó gépek karbantartására és javítására, 0 az állattenyésztésben lévő gépek és a ter­ménybetakarító gépsorok karbantartására, ja­vítására ás beszerelésére, valamint technoló­giai berendezések biztosítására a szervizek, a garázsok és a javítóműhelyek részőre, 0 karbantartó és gépjavító szakmájú dolgo­zók nevelésére, képesítésük növelésére, továb­bá a mezőgazdasági technikát kezelő szakem­berek nevelésére, olyan méretekben, mint ami­lyennel a mezőgazdasági dolgozók nevelésé* nek, szakképzettsége növelésének készülő kon­cepciója, illetve rendszere számol, 0 egyes kis szériában készülő gépek és be­rendezések gyártására a me: «gazdaságnak, 0 a mezőgazdasági termelés speciális mun­káinak végzésére, 0 tanácsadó, ellenőrző és revíziós szolgá­latra. Ezeken a szakaszokon a jövőben a gép- és traktorállomások mint az állam hatékony esz­közei működnek a műszaki (technikai) politi­ka realizálásában. Legfőbb program a mozgó és álló mezőgaz­dasági technikáról való alapvető gonduskodás biztosítása. Ez a feladat abból a tényből ered, hogy a mezőgazdasági termelés gépesítése — mező­­gazdaságunk termelési alapjainak a szakosítása és összpontosítás folyamán való technikai-szer­vezési átépítése következtében — mind na­gyobb jelentőséggel bír s már ma is döntő té­nyező a munkatermelékenység növelésében és a mezőgazdaság műszaki színvonalának emelé­sében. S a mezőgazdasági termelés hatékony­sága növelésének egyik kulcsfontosságú ténye­zője. A mezőgazdaságban használatos új technika, melynek száma a technikai, illetve műszaki fejlődés nyomán szüntelenül növekszik, minő­ségileg új műszaki-ökonómiai paraméterrel, tulajdonságokkal rendelkezik. Igényli a terme­lési folyamatba való szervezett beépítést, nagy követelményeket támaszt a kezelőszemélyzet szakmai felkészültsége iránt. Szükségessé te­szi a termelés irányításának módosítását, a vezető dolgozók szervező munkája színvonalá­nak emelését és szakképzettségük növelését, s az üzemeléshez, karbantartáshoz szükséges anyagi-műszaki alapok megteremtésével együtt az üzemelő-képesség biztosítását garantáló ra­cionális módszerek rendszerét. A gondoskodás alapvető jellege, küldetése, — amely a technika működése megbízhátógagá­­nak, a gépek teljesítményének, funkciójának és további ugyancsak üzemeléssel összefüggő tulajdonságának kellő színvonalon tartásával egyenlő — a jövőben is érvényben marad. Oj feladat az, hogy ez a tevékenység színvonala­sabb és racionálisabb legyen, mint eddig volt. Nem lehet számolni a személyzet számának növekedésével. A fejlődésnek éppen fordított irányt kell venni. A munkahelyek technikai és technológiai ellátásának javításával csökken­teni kell a karbantartó és javító dolgozók szá­mát. A karbantartó szolgálattal szemben támasz­tott igények és követelmények között számba kell venni az agronómiái és társadalmi szük­ségleteket is, melyek közül mindjobban előtér­be kerül a kezelő, a karbantartó és javító mun­kák ’higiéniai és kulturális színvonalának eme­lése, valamint a jó munkafeltételek és jó mun­kakörnyezet megteremtése. A gép- és traktorparkról való gondoskodás a mezőgazdasági üzemekben a belüzemi szol­gáltatások nagy jelentőségű ágazatává válik, amit már nem lehet egyetlen üzemen belül építeni és másoktól elhatárolni, hanem a mun­kamegosztás, a kooperációs és integrációs le­hetőségek kihasználásával. Ez is programját alkotja az állam műszaki-fejlesztési politikájá­nak, amely feladatul adja 10—IS év leforgása alatt megoldani a mezőgazdasági technika gondozása komplex és integrált rendszerének kialakítását, a mezőgazdasági üzemek és a gép­javítói szolgálatokat nyójtó vállalatok közötti racionális munkamegosztás alapján, s úgy, hogy a gép- és traktorállomások, valamint a mezőgazdasági gépjavító üzemek részaránya a gépjavításokban lényegesen növekedjen. 1. A MOZGÖ GÉPEKRŐL VALÖ GONDOSKODÁS fejlődésének PROGRAMJA A műszakilag bonyolult gépek számának gyarapodása és részesedésének növekedése, és a mezőgazdaságra fordított gépi beruházások értékének általános növekedése megköveteli az irányítás, a gépek és szerkezetek kihaszná­lása, a technológiai fegyelem betartása és fő­leg a gépek megelőző, szakszerű karbantartása szervezésének javítását. Az ezen szakasz éssze­rűsítéséhez vezető feltételek megteremtése alapvető előfeltétele annak, hogyan csökkent­hető a javítások nagy száma, amely elviselhe­tetlenül növeli a pótalkatrész fogyasztást és az összköltségeket. A mezőgazdasági üzemekben és a kooperá­ciós csoportosulásokban munkahelyeket kell létesíteni a gépekről való alapvető megelőző gondoskodásra, vagyis a napi kezelésre, mű­szaki karbantartásra, diagnosztikára és az üzemzavarok rugalmas eltávolítására. Ezen munkahelyek technológiai ellátottsága és az ésszerű munkaszervezés biztosítja a munka termelékenységének és kultúrájának magas színvonalát, a technika üzembiztonsága szín­vonalának emelkedését, mégpedig úgy, hogy közben csökken az alkatrész fogyasztás és a­­gépek javítási és üzemeltetési költsége. A karbantartó-gépkezelő állomások mezőgaz­dasági üzemekben történő fokozatos kiépítésé­vel olyan — a gépek kihasználását, műszaki állapotát, a hajtó- és kenőanyagok fogyasztá­sát rögzítő alapos nyilvántartáson alapuló — módszer honosul meg a gépekről való gondos­kodásban, amely lehetővé teszi a gépkezelés minőségének és színvonalának rendszeres el­lenőrzését s biztosítja a gépek üzemeltetési megbízhatóságát, a hajtóanyagoké, a pótalkat­részek fogyasztásának és a gépek üzemeltetési és javítási összköltségeinek csökkenését. A műveletek munkafolyamata, amely, lehetővé te­szi a munkahelyek és a munkaszervezés tech­nológiai elrendezését, s amely megfelel a gé­pek valós igényeinek, jelentősen csökkenti a gépek napi gondozásának és karbantartásának minőségét befolyásoló emberi tényező részese­dését. A gépek idény utáni ellenőrzésének és javí­tásának biztosítására további, kapcsolódó má­sodfokú gépjavítókat kell korszerűsíteni és ki­építeni, amelyek lehetővé teszik a darabon­kénti javításról a járási szintű, típusok szerint szakosított és összpontosított ipari jellegű gép­javításra való áttérést, főleg a saját energeti­kus hajtóművel rendelkező, bonyolult munka­elemekkel, működtető és ellenőrző elemekkel ellátott gépek esetében. Ezen javítóműhelyek kiépítésének célja a ja­vítások összpontosítása és szakosítása, az egye­di javításról a sorozatos javításra való áttérés elősegítése, mivel az utóbbi — a kisipari és az egyedi javítástól eltérően — lehetővé teszi a technológiai berendezéssel való ellátottság színvonalának emelését, s nemcsak a javítások minőségét javítja, hanem a munkatermelékeny­séget is lényegesen növeli. A közeljövőben ilyen szakosított javítók lé­tesülnek a traktorok és utánfutók középjavítá­sára, a magánjáró gépek idény utáni javításá­ra és az egyéb kiválasztott mezőgazdasági gé­pek Idény utáni javítására. Ezen gépek javítására elsősorban a gép- és traktorállomások javító kapacitásai, továbbá az állami gazdaságok és a kooperációs társu­lások központi műhelyei lesznek kihasználva. A javítóit gépek választékának összetétele, il­letve kombinációja az adott járás'konkrét fel­tételei és rendelkezésre álló kapacitásai szerint lesz meghatározva. Azokban a járásokban, amelyekben nincse­nek e célra megfelelő létesítmények és kapa­citások, a gép- és traktorállomások folyama­tosan felépítik a gépjavítókat a körzet azon mezőgazdasági üzemeivel együttműködve, ame­lyek számára a javító szolgálni fog. A javítóműhelyek speciális, gyakran egycélú és drága technológiai berendezéssel lesznek ellátva. A műhelyek el lesznek látva a javí­tott géptípusnak megfelelő diagnosztikai be­rendezéssel a javítás szükséges terjedelmének és a gépek felületi kezelése (lakkozó stb.) munkahelyének megállapítására. A bonyolult mezőgazdasági gépek javításá­nak az elsőfokú javítóműhelyekből történő ki­zárásával csökken a drága technológiai beren­dezésű, nagy műhelyek, mezőgazdasági őster­melés üzemeiben való építésének szükségessé­ge, és lehetővé válik a gépi eszközök és egy­szerűbb gépek általános, üzemeltetés közbeni és idényutáni javítását szolgáló, a karbantartó­­gépkezelő állomásokhoz kapcsolódó javító ka­pacitások gyors építésére, A javítások összpontosítása és szakosítása lehetővé teszi a pótalkatrészekkel való ellátás ésszerűsítését is. Az alkatrészek egy helyre összpontosításával csökken az alkatrészek sok raktárban való szétszórása és elfektetésq, vi­szont a tényleges fogyasztás csökkenése mel­lett nő a kihasználásuk gazdaságossága. További feladat a folyamatos és tömeges ge­neráljavítást végző harmadfokú javítóműhelyek felépítése és korszerűsítése. A gépekről való gondoskodás első két foká­nak igényeivel kapcsolatosan ki kell szélesíte­ni a traktorok, a mezőgazdasági speciális gép­kocsik, magánjáró gépek és további kiválasz­tott típusok, továbbá különféle növénytermesz­tési és állattenyésztési gépcsoportok folyama­tos és iparszerű nagyjavítását végző szakosított üzemek hálózatát. Ezek a javítóműhelyek a másodfokú javítóműhelyek, valamint a mező­­gazdasági üzemek és kooperációs társulások javítóműhelyeinek szállító szervezeteiként fog­nak szolgálni. A javítások szakosítása folya­matosan igazodni fog a mezőgazdaságban al­kalmazott gépek új típusaihoz. Ezen javítóműhelyek kapacitásának feltétle­nül és teljes mértékben biztosítaniuk kell a gépjavítást a gépekről való gondoskodás első két foka igényeinek megfelelően, mégpedig választék, darabszám és határidő tekintetében egyaránt. A szakosított gépjavító üzemek ter­melési programjába tartozik a pótalkatrészek ipari felújításának biztosítása is. A gép- és traktorállomások és a mezőgazda­­sági gépjavítók által biztosított javító szolgál­tatás hatásköre hamarosan kibővül egy új, igényes tevékenységgel — a speciális mező­­gazdasági gépkocsi és manipulációs technika javításával. Ez megköveteli a termelési-gazda­­.sági egység üzemei szakosításának kiegészítő­két, s aí új tevékenység beruházások és mun­ka végzés szempontjából való biztosítását. A gép- és traktorállomások eddigi tevékeny­ségük és szolgáltatásaik mellett a mozgó gé­pekről való gondoskodással kapcsolatos fel­adatok teljsítése érdekében a következő tevé­kenységet fejtik ki: 0 kidolgozzák a mezőgazdasági technikáról való gondoskodás egyetemes integrált rendsze­rének kiépítési tervjavaslatát és koncepcióját. Kidolgozzák a gondoskodás egyes fokai kiépí­tésének programját a mezőgazdasági üzemek, kooperációs körzetek, járásuk és kerületek szá­mára, mint a mezőgazdasági termelés összpon­tosítása és szakosítása tervezetének részét. Ügyszintén kidolgozzák а III. javítási fokozat fejlesztési programját a kerületek és köztársa­ságok viszonylatában, 0 a szervizhálózat, a garázskapacitás és a javítóműhelyek létesítését szolgáló épületek technológiai részeinek szállítása keretén belül ^Folytatás a 7. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents