Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-23 / 29. szám

f

1Я77. JÜtlüS 23.

ОУП!, évfolyam

29. szám.

I

Ara: 1.- KíSs

Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja

4

Közöljük:

A gtá-k és mgü-k további fejlődésének fő irányai című kormányhatározatot.

Г

Megérkeztek

A hűvösebb zöld északon feleségeiktől, családjuktól, szeretteiktől és talán szeretőiktől is ezidőíájt búcsúznak a kumbájnosok. Odalenn délen, régi barátok és új ismerősök várják jöttüket, segítségüket. Felszállnak friss festék és olajszagú masináik magas nyergébe és addig meg sem állnak, amfg lapállyá nem szelídül a hegyes, völgye*. dombos vidék, és elő nem bukkan a tavalytól ismerős, de azóta is megváltozott táj. Mert velejárója korunknak, hogy egy rövid év leteltével javakban, tudásban és emberségben is megváltozva, gyarapodva látjuk viszont a tájat és egymást is. Azok pedig, akik először jönnek le délre, a mindnyájunk kenyerét ringató nagy lapályra, oda, ahol sokan másként ejtik a szót és mégis szót ért mindenki mindenkivel, mint ember és gép a földdel, azok is minden bizonnyal jó barátokra, jó munkatársakra lelnek. Alig telik bele egykét nap. az egymásrautaltság, a kölcsönös segítség és a közösen végzett munka öröme kovácsolja majd őket eggyé: a természet felett győzedelmeskedni akaró emberré. Mert ezekben a napokban erről van szó! Győznünk kell a természet felett! Meg kell tölteni éléskamráinkat. Ez ősi követelmény. De van ebben új, korszerű kívánalum is. A feladatot a CSKP XV. kongresszusa határozatainak alapján gazdaságosan és minőségi mutatókat figyelembe véve kell elvégezni. Mert nem közömbös népgazdaságunk számára, hogy a rendelkezésünkre álló eszközeinket, beleértve képességeinket is, miként használjuk fel, hogy az aranyat érő gabona milyen mennyiségben és minőségben kerül magtárainkba, hogy a hazai termésből jut-e mindenkinek puha bélű lágy kenyér és futja-e majd „éjig" belőle?

Megérett az idő. Takarítsuk he gabonánkat és sokéves, nehéz munkával. hiházásaink okulásával megszerzett tapasztalataink gyümölcsét: az aratásVa való jó politikai, szervezési és technikai felkészülés eredményeit is. S amikor a „zöld északon“ sárgán hullámzik majd a dombok hátára simuló kalász, adjunk mi is jó szívvel, bőséggel az idei aratásban szerzett új ismereteinkből, tapasztalatainkból és erőnkből barátainknak. Hiszen a mi kalászunk érik a Tátra és a Cseh-Morva Fennsík alatt is. N. POVAŽSKÝ

Állják a szavukat

Verőfényes júliusi délelőtt. Az Imefi CSSŽB Efsz határában — a drevohosticei szövetkezetből érkezett négy géppel együtt — nyolc korszerű arató-cséplő gép „falja“ a gabonát. A körültekintő szervezésnek, a dolgozók körében uralkodó vidám munkakedvnek és jö versenyszellemnek köszönhetően, lendületesen halad a dologvégzés.

— A gyorsaság mellett az elvégzett munka minőségét sem tévesztjük szem elől — említette T y u k o s ' Ferenc mérnök, főnövénytermesztő. — Minden erőnkkel a szóródási veszteség csökkentésén fáradozunk. Tervezéskor eléggé magasra helyeztük a mércét, s most bizonyítani kell. Meg persze a hozamnöveléssel kapcsolatos ígéretünket is valóra kellene váltani. Mert az év elején vállaltuk, hogy az összes, terméshozamot befolyásoló tényezők messzemenő kihasználásával a búza tervezett átlaghozamát öt, az árpáét pedig három mázsával javítjuk. Koratavasz óta a kilátásaink szerényebbek lettek, de a lelkesedésünk nem hagyott alább. Igyekszünk betartani adott szavunkat!

Tavasszal itt nagy területet öntött el a víz, nem lehetett elvégezni a gabona gyomirtó permetezését, néhol meg három ízben kellett fejtrágyázniuk, hogy „magához térjen“ a növényzet. Egyes parcellákon még így is a kelleténél ritkább, kevesebb szemet adó a gabona. Most tehát jórészt a gépkezelők, a szállítást végzők becsületes munkáján múlik, mennyi szem kerül magtárba a megtermettből, s mennyi szóródik el a tartón meg az úton, lesz-e valami az adott szó valóraváltásából.

— Tavaly túlságosan megbíztunk a gépekben meg az emberekben, csak formálisan működött a szeinveszteséget ellenőrző csoport, s ennek a szövetkezet látta kárát. Csak augusztus derekán — a zöldellő határ láttán — döbbentünk rá, körülbelül mennyi is lehetett a valós gabonatermésünk, ilyesminek az idén nem szabad előfordulni! Idejében megszerveztük a szemveszleség ellenőrzésével megbízott csoportot, s tagjait kellően felkészítettük a tenn'valőkra. Ugyanakkor a gépeket is elláttuk veszteség[Folytatás a 2. oldalon)

Aratási őrjáraton

A Malý Horeš-i (kisgérestj szövetkezetben az idén 2012 hektáron termesztenek kalászosokat, ebből 1540 hektáron búzát, mely a tavalyihoz képest most 3—5 mázsával többet fizet hektáronként. Rozsból és árpából Is több terem. Mindezt keménv munka előzte meg. Idejében végezték a vegyszeres gyomirtást és a lisztharmat ellen Is védekeztek. Megérte.

— Nagyon megérle, még akkor is, ha a modern gépek mellett nyakba akasztott zsákból, kézzel, ősi módon szórtuk a műtrágyát, mert a nedves talaj néni hírta el a gépeket — magyarázza Pál Vince, a szövetkezet főagronómusa.

A szövetkezet határában jelenleg húsz kombájn arat. Tizenkét saját kombájn, nyolc vendégkombájn pedig az északi járásokból érkezett. — Még négy kombájnt kapunk a járás északi szövetkezeteiből — Dargovből és Kuzmicéről, s akkor 14 nap alatt befejezhetjük az aratást, — bizonygatja Csontos Gábor, a szövetkezet elnöke.

Háromszázhatvan mázsát kell naponta kicsépelnünk, ennyi volna az E—512-es kombájn napi normája. — mondja Illés Géza kombájnos. — de eddig nem igen teljesítettük! Nem tudjuk kihasználni az időt, mert az aratás elkezdése óta szinte naponta esik.

Simon István, Gyiire Sándor, Palustyák Péter, Kovács László, Takács László kombájnosok kicsit keserűen, de találóan jegyzik meg:

— Nálunk a víz aratott.

A Malý Horeš-iak igyekeznek. A kombájn után tíz nagynyomású szalmaprés és 17 szalmaszedő kocsi halad. Bácskái Géza, Radi László, Gedeon Tibor, Kovács Béla és Török

(Folytatás a 2. oldalon)

A szélsőséges időjárás sok bosszúságot okoz a mezőgazdasági termelésben. A múlt hét közepén aratási szemlére indultunk, de az esőzések miatt Bratislavátől Šafárikovóig napközben nem láttunk kombájnt a határban.

— Legalább esne vagy ötven milliméter — mondogatták a mezőgazdasági üzemek irányítói. De az ilyen

esők csak az aratási munkát hátráltatják. Pedig már a búza sok helyütt túlérett és éppen ideje volna, hogy magtárba kerüljön a szem. Ezért rendszerint minden órát kihasználnak és siettetik a betakarítást.

Az egyik efsz-elnök meg is jegyezte:

— A mostani aratás olyan lopogatás. Mi azonban igyekszünk minden órát kihasználni s aratunk ha a szem nedvesség tartalma húsz százalékon felül is van.

Mást is tapasztaltam Gömörben. A közvetlen szomszédos szövetkezetekben lényegében egyformán hullott csapadék. Ennek ellenére az egyes szövetkezetekben a késő délutáni órákban kivonultak a kombájnok és besötétedésig arattak. De voltak olyan efsz-ek is, ahol tíz-tizenöt kombájn a gépparkban vesztegelt, fölöslegesnek tartották az egy-két órás aratást. Persze mindenütt váltig hangoztatják: mindent megteszünk a gabona gyors betakarításáért, de hát az időjárás ...

A mezőgazdasági üzemek legtöbbjében vasárnap is teljes ütemben folytak a betakarítási munkálatok. Annak ellenére, hogy szemerkélt az eső, Samorínban (Somorján) már reggel hét tájban kivonultak a kombájnok a gabonatáblákra.

— Megáznak — szólítom meg. az egyik kombájnost.

— Majd megszáradunk — válaszolt egykedvűen a fiatalember. Mi úgy gondoljuk, hogy a korai vendég nem marad soká.

A Kék Duna Efsz-ben jól haladnak a betakarítási munkálatok. Búzából a

termelési eredményekkel is elégedettek, hiszen az első napokban hatvan mázsa körül voltak az átlaghozamok. Takarmányborsőból pedig kiváló eredményt értek el — ötven hektáron ,— ‘

38,5 mázsás átlaghozamot.

A jó nevű efsz-ben komplexm.ódpn ■ szervezik a munkát s az aratás után ‘ gyors ütemben folyik a szalma leta-' karítása, majd a tarlóhántás, amely nem okoz különösebb gondot.

A szövetkezet javítómífhelyében öten tartanak szolgálatot vasárnap is. Már kora reggel megjavítottak egy meghibásodott kombájnt.

— Hány órát dolgoznak naponta az aratás idején — érdeklődtem Ürge Györgytől,

— Reggel hatkor kezdünk és addig itt dolgozunk, míg a kombájnok le nem parkolnak. Persze éjjel is van két szolgálatos, akik szükség esetén a kisebb hibákat kijavítják.

Csapolyi Gyula, Bors György és Csápai Jenő a sötétbe borult eget kémlelik. Űk a szalmapréseket irányítják.

— Hány hektáron tudják összepréselni a szalmát naponta? — kérdem Bors Györgytől.

— А К—442-vel öt-hat hektárt csinálunk naponta. Csápai barátunk a

VASÁRNAPI

•• 0

K-—453-mal jóval többet. Igaz, nem nyolc órát dolgozunk.

— Hát akkor induljunk — invitálja társait Csápai Jenő — minden percért kár.

A Dunajská Štreda-i (dunaszerdahelyi) Mezőgazdasági Felvásárló- és Ellátó Üzem somorjai részlegére már

reggel hat után befutottak az első gabonaszállitmányok. Szombaton a• ránylag jó idő volt és a késő esti órákig dolgoztak a kombájnok és már nem volt idő beszállítani a szemet. A felvásárló üzemben hivatalosan este nyolcig veszik át a gabonát, de néha később is, ha a helyzet úgy kívánja. Az átvétel gyorsan megy s igy nem kell várakozni a szállító járműveknek.

Tóth Miklós, a raktáros gyorsan mozgó fiatalember. Ü irányítja a szállítmányokat a különböző raktárhelyiségbe, a szemnedvesség foka alapján. Persze a legtöbb búzát a szárító berendezés előtt öntik le.

— Mennyi a raktározási kapacitás — kérdém Tóth elvtárstól.

— Ezernyolcszáz vagoimal tudunk raktározni. Főleg a Felső-Csallóköz' bői vásároljuk fel ezt a mennyiséget. De az utóbbi napokban a járás más részeiből is Ide irányítják a gabonaszállítmányokat.

— A búza legnagyobb részét szárítani kell. A berendezésünk 180 mázsát szárít és tisztít óránként. Naponta 24 őrát üzemeltetjük. Van még két kisebb teljesítményű szovjet gyártmányú szárítógép, ele azok a borsőszárításra vannak beállítva, amelyből eddig már 103 vagonnal vettünk át.

Zámpai Pál a szárítóberendezés egyik irányítója és tizenkét órát dolgozik naponta. Természetesen vasárnap is.

— JÓT működik a berendezés. Már harmadik éve üzemel, de még semmi komolyabb baj nem volt vele.

Stanovsky Ján és Spechenhausar Károly traktorosok Veľká Pákáról (Nagypakáról) szállítják a gabonát.

— Hány órái dolgoznak naponta — kérdem egyiküktől.

— Rendszerint tizenkét-tizenhárom órát. A beszállított mázsák után fizetnek és célprémiumra is van kilátás. A pénz mindig jókor jön. De nemcsak azért igyekszünk, hanem azért, mert tudjuk, hogy a gabona a raktárban van biztos helyen.

A Vefké Üfany-1 (nagyfödémesi) egyesült szövetkezetben 19 kombájn vágja, csépli a gabonát. Közülük tizenhat a trenčíni, Sumperki és a znojmoi járásból érkezett kisegítésre. Nagy szükség van a vendégkombájnokra, mert a szövetkezetben 1860 hektárról kell a gabonát betakarítani.

Az elmúlt vasárnap mintegy 110-en dolgoztak a határban és jelentősen elősegítették, hogy gabonafélék mintegy hatvan százaléka' raktárba került. Varga László agronómus elégedett az aratás ütemével. A szalma lehúzásával már kevésbé, mert lassan haladnak a fontos tennivalóval s ezért nem végezhetik a tarlóhántást. Az agronómus véleménye szerint a-traktorosok nagyon el vannak foglalva a szállítással. Az efsz-ben 165 hektár másod‘ vetéssel- számolnak. Ebből 105 hektáron földbe került a mag.

Csallóközben, Mátyusföldön ezrek dolgoztak vasárnap a határban. A vezető dolgozók átérzik azt a nagy felelősséget, amely reájuk hárul a gabona betakarításánál s ezért minden lehetőt megtesznek a munka gyors, jó minőségi elvégzéséért. Hasonlóan gondolkoznak azok a kombájnosok is, akik messze tájakról érkeztek. Meg kell becsülni azoknak a brigádosoknak a munkáját is, akik vakációjuk vagy szabadságuk alatt részt vállalnak a sürgős tennivalókból és a szórakozás helyett az elmúlt vasárnap is adatárban, a gabonaszárításnál, tisztításnál és raktározásnál szorgoskodtak. A társadalmi összefogásnak megvan az eredménye, hiszen a kissé, mostoha időjárás ellenére' gyorsan raktárba kerül a szem, fedél alá, kazlakba, óriási kupacokba a szalma s aztán az óriás traktorok végezhetik a tarlóhántást, a szántást és főidbe kerülhet a másodvetésre szánt mag, amelyből jó minőségű takarmány lesz őszidőben. Tóth -Dezső