Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-16 / 28. szám

Nyár a nyúltenyésztésben

Ha a második negyedévben nem osoportosítotluk azonnal az elválasztott nyulakat, most legkésőbb négyhónapos korig nemek szerinti csoportokba kell őket osztani. Némely fajta növendékei ugyanis korán nemi éretté válnak és előfordulhatna, hogy a testileg fejletlen nyulaktól nem kívánatos utódok származnának. Egyébként a bakok ebben a korban már összeférhetetlenek. A nemek szerint különválasztott — és a bakok esetében egyedileg kelrecezett — növendékek számára tágas, tiszta szállást biztosítunk és teljes értékű takarmányokkal etetjük őket. A ketrectömböket, illetve a nyúltelepet állandóan tisztán és rendben tartjuk.

Л harmadik negyedévben már a kiállításokra készülődünk. Némely kisállattenyésztű alapszervezetek már hozzáláttak az idei növendékek állatvásárainak előkészítéséhez, szervezéséhez. Az ilyen vásárokra 3—6 hónapos nyulakat küldhetnek a tenyésztők. Ezek a vásárok kedvező alkalmat nyújtanak a fiatal tenyészanyag eladására, kicserélésére és vásárlására. Más alapszervezetek meg asztali értékelést készítenek elő. Az asztali értékelésen való részvétel megkönnyíti a tenyésztőknek a továbbtartásra szánt állatok kiválasztásával kapcsolatos munkáját, valamint segít a tenyésztőnek a kiállításokra szánt egyedek legészszerűbb kiválasztásában. Minden nyúltenyésztőnek aktívan részt kellene venni a különféle kiállításokon. A tenyészállatok elbírálása alapját képezi az utódok regisztrálásának. Kiállításra csak egészséges, testileg jól fejlett és a szabványnak megfelelő nyulakat küldjünk. Tehát olyanokat, amelyek mentesek az ún. nem megengedett hibáktól, s rendelkeznek az ivarra jellemző másodlagos jelekkel. Az erősen vedlő, a vemhes, a szoptatós, a beteg vagy beteggyanús állatokat nem szabad kiállításra küldeni. A tnyxomatózis előfordulási körzeteiből származó állatokat még akkor sem szabad kiállítani, ha történetesen egészségesek. Ha részt kívánunk venni valamelyik kiállításon, idejében nevezzünk be állatainkkal, a továbbiakban pedig tartsuk magunkat a kiállítási bizottság utasításaihoz. Ha elérkezik az ideje, személyesen vigyük, esetleg postán vagy vonattal küldjük el az állatokat úgy, hogy még az értékelés kezdete előtt megérkezzenek a kiállításra.

A tenyésztői munkában most az utódnevelésnek szenteljük a legnagyobb figyelmet. A választott nyulakat azonnal külön ketrecekbe tehetjük, ám ha ez nem áll módunkban, legalább nemek szerinti csoportokat alakítsunk ki. Az ilyen csoportokba több nőstény utódait is besorolhatjuk, hiszen a növendékek hamar megszokják egymást. A kisnyulakat kiadósán etetjük. A hizlalásra szánt bakokat ajánlatos ivartalanítani. Elválasztás után módosítjuk az anyák napi adagját, néhány napig pihentetjük őket, hogy megrösödjenek, majd ismét bepároztatjuk őket.

Az angóratenyésztők augusztusban már harmadszor nyírhatják nyulaikat. Ne feledjék, a nyert gyapjút legjobb azonnal a nyíráskor osztályozni!

Az egyéb tennivalók közül feltétlenül meg kell említeni az állatszállások állandó tisztítását, a téli hónapokra szükséges

száraz takarmányok bekészítését, valamint a fertőző betegségek elleni védekezést.

Etetéskor nagy gondot kell fordítani a higiéniára. Az élelmet feltétlenül a szénazsebekbe, illetve az etetőkbe helyezzük. A forró nyári napokon kisebb adagokkal, de gyakrabban — naponta több ízben — kell etetni. A zöldet mindig friss állapotban tegyük ax állatok elé, ne készítsünk belőle tartalékot, mert a fonnyadt eleséget a nyulak nem kedvelik. Előfordulhat, hogy a fölhalmozott zöldeleség befülled, s ha föletetjük az állatokkal, emésztési zavarokat, sőt elhullást okozhat. Hasonló veszélyt rejt magában a padlóról etetés is: a nyulak legyúrják, s később elfogyasztják a már tisztátalan takarmányt. Az ilyen tisztátalan eledel fogysztása pedig nagyban segíti a kockcidiózis terjedését.

A nyulaknak a nagy forróságban szükségük van vízre, de soha ne a legnagyobb forróság idején kínáljuk föl nekik az ivóvizet, hanem inkább reggel vagy este, amikor hűvösebb van és kevésbé felhevült az állatok szervezete. A nyulakat mindig tiszta, kissé állott — tehát nem jéghideg — vízzel itatjuk. (Vr)

Az akvárium műszaki berendezése

Az utóbbi években rohamosan fejlődtek az akvárium műszaki berendezései. Erre ugyancsak szükség volt, hiszen a különféle műszaki berendezések jelentősen befolyásolják az akvarisztika terén elérhető eredményeket.

AZ AKVÁRIUM FŰTÉSE

Az eredményes díszhal-tartás alapkövetelménye, hogy a tartály vize mindig azonos hőmérsékletű legyen. Mivel akváriumi halaink általában távoli vidékekről — gyakran a trópusi vagy szubtrópusi égövből — származnak, legtöbbjük számára megfelel a 22—25 °C hőmérsékletű víz.

Nyáron általában nem szükséges fűteni az akvárium vizét vagy a helyiséget, ahol a víztartályt elhelyeztük. Hidegebb Időjárás esetén, vagy ha az akváriumot hűvösebb helyiségbe helyeztük, akkor elektromos akváriumi fűtőtestek igénybevételével kell biztosítani halaink számára a kellő hőmérsékletet. A megfelelő fűtőtestek akvarisztikai szakboltokban szerezhetők be. Többen házilag készített fűtőtesteket használnak, amelyek sajnos, nem mindig biztonságosak, könnyen súlyos — akár halálos kimenetelű — balesetet okozhatnak.

Felvetődik a kérdés: mekkora akváriumba milyen teljesítményű fűtőtestet használjunk? A fűtőtest megválasztását mindig a helyiség hőmérsékletétől, a vízmedence nagyságától és vizének hőmérsékletétől tegyük függővé. Alapelv, hogy a kicsi,

tíz-húsz literes medencébe nem szabad erős (50—100 W) fűtő testet tenni, mert előfordulhat, hogy felforraljuk a vizet, meg főzzük a halakat. A nagyobb, 100—200 literes akváriumban viszont* aligha érnénk el eredményt a kis teljesítményű (20 —30 W) fűtőtest segítségével.

A szakboltokban automatikus hőszabályozó berendezés Is kapható, amelyre a csatolt használati utasítás szerint — egy vagy több medencéből — több fűtőtest Is rákapcsolható. Több akvárium fűtőtestjét azonban csak akkor tanácsos igy egybekapcsolni, ha minden vízmedence azonos nagyságú, mivel a hőszabályozót ugyanis csupán egy akváriumba helyezhetjük be, s ennek vízhőmérséklete alapján irányítja az öszszes fűtőtestek üzemelését. A hőszabályozó tetszés szerinti hőfokra állítható be. Vigyázat! A szellőztető berendezés nélküli akváriumot nem szabad fűtenil Az ilyen akváriumban ugyanis nem keveredik a víz, tehát a fűtőtest közelében gyorsan felmelegszik a víz, távolabb pedig hideg marad. A halak egy időre a fűtőtest köré csoportosulnak melegedni, majd ismét úszni indulnak s hirtelen hideg vízbe kerülnek, ahol megfáznak. Ez pedig végzetes lehet számukra. Ezért a melegítő közelébe vagy alá levegőporlasztó követ kell tenni, így az állandóan áramló levegő mozgásra készteti, összekeveri a vizet, tehát kiegyenlítődik az akváriumban a hőmérséklet.

A sok vízmedencével rendelkező akváristák nem füthetik a

tartályokat külön-külön, inkább a helyiséget fűtik, s így biztosítják a halaknak megfelelő vízhőmérsékietet. Az akváriumi halak nagyon rosszul vagy egyáltalán nem tűrik a hirtelen hőingadozást, ezért fokozott figyelmet keit szentelni a medencék, illetve a helyiségek fűtésére.

Az akváriumi halak hőigénye különböző. Vannak halaink, amelyek a 18—20 °C hőmérsékletű vízben érzik jól magukat. Ilyen pl. a kolibri hal (Tanichthys albonubes), a fekete sügér (Eiasoma evergladeil stb. Mások meg a 28—30 “C hőmérsékletet kedvelik, mint például a yukatúni fogasponty (Poecillia Mollienisia), a labirintkopoltyús halak stb. Vagyis, az előbb említett 22—25 "C hőmérséklet, amolyan középútnak tekinthető, amely megközelítően halaink többségének megfelel.

Az akváriumban uralkodó vízhőmérséklet megállapítására a szakboltokban speciális akváriumi hőmérőt vásárolhatunk. Ezt az üzemelő fűtőtesttől távol, az akvárium aljától néhány centiméterre helyezzük el, gumi tapadókorong segítségével az üvegfalra erősítjük.

(Következik: Az akvárium

levegőztetése.)

Kobnlka László

Diólikőr

Készítéséhez zsenge, akár fa pálcikával is könnyen átszűrhető, zöld dióra van szükségünk. Ügyeljünk rá, hogy a kiválasztott gyümölcsök egészségesek legyenek.

Sokféle likőrkészítési módszer, recept ismeretes. Tapasztalatom szerint a francia módszer alapján készített diólikőr a legfinomabb. Huszonöt darab zöld diót vékony karikákra vágunk, hozzáadjuk fél narancs fehér rostanyagtól megtisztított héját meg négy szagos szegfűszeget, s az egészet négy liter konyakban áztatva kilúgozzuk. Tíz hét elteltével leszűrjük a levet, majd hozzáadjuk a három kiló cukorból és négy liter vízből készült szirupot. Kis ideig ülepítjük, utána átszűrjük és palackozva hideg pincében tároljuk a kész italt. A diólikőr sötétzöld vagy élénkbarna színű. - (Kš)

4

О

Tapasztalataim az almafa-lisztharmat elleni védekezésben

i i > ,>

Kilencéves koromtól kezdve foglalkozom gyümölcslé emelés sei, faápolással. Az évek során elsajátítottam az oltás-szemzés mesterfogásait, meg egyéb tapasztalatokra is szert tettem. Felismertem például, hogy az eredményes termelés feltételezi — nem akkor fogjuk ápolni, metszeni, trágyázni és permetezni a fákat, amikor éppen ráérünk, hanem akkor, amikor elérkezett a legmegfelelőbb ideje. Volt rá példa, hogy — jobb híján — éjszaka, holdvilágnál láttam hozzá a legfontosabb tennivalókhoz. De nem is bántam meg, mert ez idáig még minden betegségtől és kártevőtől sikerült megóvnom a fákat. A kaliforniai pajzstetükkel is rövid idő alatt leszámoltam. Az én kertemben is van jonathén, s a világért sem vágnám ki. Sokan nehezményezik, hngy a lisztharmat kárt tesz a fákban. Igen, kárt tesz, ha nem ápoljuk megfelelően a fákat. Nem volt éppen könnyíi munka, de sikerült a minimálisra csükkentenem a Jonathán fák lisztharmat-fertőzüttségét, s megvédeni a termést a károsodástól.

Kezdetben csupán a vegyszerekben hittem, tőlük váriam a segítséget. Sokféle készítményt használtam, kevés eredménynyel. Idővel rájöttem, hogy a

legjobb vegyszerek sem képesek csudát tenni. Ebben a felismerésben — megvallom őszintén — sokat segítettek a szakkönyvek és a szaklapok is. Azt hiszem valamelyik szaklapban olvastam első ízben a zöldmetszásnek, a fiatal hajtásvégek lecsípésének a lisztharmat-fertőzés csökkentésére gyakorolt kedvező hatásáról. Elővettem tehát a metszőollót, s eltávolítottam a fertőzés-gyanús hajtásvágeket. Fájt a szívem, de hittem az írott szónak, s szerettem volna egészségesnek látni végre a fákat. A fertőzött hajtásvégeket egészen az egészséges részig levágtam, egy edényben összegyűjtöttem és mind egy szálig eltüzeltem. Utána még az edényt is fertőtlenítettem! Ezl követően láttam hozzá a permetezéshez. Nem sajnáltam a vizet, a vegyszert, sem az időt, alaposan bepermeteztem a fákat.

Az utóbbi években így kezeltem a fákat: A téli lemosó permetezést az első éven Arborollal, a másodikon Nitrozannal, a harmadikon Sulkával (10—15 ®i) végeztem. A lenyésziduben előbb a Sulikéiból (0,0 százalék) és a Meiationbó! (0,2 százalék) készített, kombinált permetlét használtam, majd a második permetezést a Karathane 0,1 '/«-os, vagy a Thiovit 0,3 '/(-os oldatával végeztem. Mindig azon voltam, hogy többféle vegyszer álljon rendelkezésemre s felváltva hasznosíthassam őket. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy némely hosszabb ideig használt vegyi készítmény a végén már úgyszólván semmiféle védelmet nem nyújt a fáknak. Évente átlagosan tizenöt ízben kezeltem a jonathán fákat. Ez sok munkát — és nem utolsó sorban kiadást — igényelt, de az eredmény végül is feledtette velem a fáradtságot és a többletkiadás fölötti bosszúságot.

Megértem azokat a nagyüzemi gyiimülcsészeket és üzemvezetőket, akik — elismerik, s talán maguk is nagyon szerelik, mégis — a balta mellett döntenek. Tudom, saját erőből csak kevés helyen tudják megoldani a sok munkát igénylő zöldmetszést. De talán sok esetben mégis segíteni lehetne! Mondjuk úgy, hogy a mezőgazdasági szaktanintézetek és középiskolák diákjai, esetleg a kiskertészkedők segítenék ki — kölcsönös megegyezés alapján — a gyümölcsészeteket a csúcsmunkák idején. Az Szemek többféle módon jutalmazhatnák a segítkezőket: pénzzel,. gyümölccsel, esetleg felszánthatnák ősszel a kerteket, segíthetnék a kiskertészekedőket a szállítási és értékesítési gondok megoldásában stb.

A vegyszereket gyártó és forgalmazó vállalatok pedig végre megszívlelhetnék a háztáji termelők és a kiskertészkedők évek óta hangoztatott jogos kérését, s a hagyományos több kilós vagy literes csomagolás mellett kisebb — kilós, félkilós, sőt tíz-húsz dekás — csomagolású vegyi készítményekkel is elláthatnák a piacot. Ez sokat segíthetne a kertbarát mozgalomnak és a háztáji kertek kihasználását is gazdaságosabbá, eredményesebbé tehetné. Mert — valljuk meg őszintén — sokan csupán azért hanyagolják el a gyümölcsfákat, mert sajnálják „kidobni“ a pénzt olyan vegyszerekért, amiből talán tíz év alatt sem használnák el az öt, tíz, esetleg ötven kilót, amit a kereskedelem felkínál egyszerre. S talán a piaci ellátottság, és a forgalomba hozott vegyszerek kihasználása is jobb lenne, ha minden kertészkedő csupán annyi vegyi készítményt lenne kénytelen megvenni egyszerre, amennyire az év folyamán feltétlenül szüksége van.

NÉMETH ANDRÁS (fža)

V

1

A nagyüzemi mezőgazdasági termelésre alkalmatlan földterület hasznosítása szempontjából nagy jelentősége van a kertbarát mozgalomnak, a kerttelepek létesítésének. k > Foto; —dek