Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-24 / 51. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1877. december ti A H ópelyh&ktudták.. Volt egyszer egy kert. Valamikor fisz idején teli, s teli ültették mindenféle fával. A fák nem ismerték egymást. Kicsik voltak, kopaszak; csupán egy zöldellt közülük, s az az egy nem hullatta le a levelét fagyban sem. Valamivel távolabb állt a többitől, kissé rátartian nézdegélt maga körül, s szűkszavúan mindössze ennyit mondott: — Fenyőfa vagyok. A fák bólintottak, s meg is hajoltak feléje és sóváran bámulák apró, hegyes leveleit. Az volt az érzésük, bár 6 a legkisebb közöttük, ok nélkül nem hajthat lombot már csemete korában, s ezért, bármilyen aprócska is, tisztelniük kell. Az idő közben egyre zordabbra fordult. Dideregve álltak a fák a kertben, s már irigyen nézték a fenyőt. Az bátran állta a vihart. Nem sokkal ezután hópihék kavarogjak. Puha nyugalom ereszkedett a kertre. , S akkor az Almafn felsírt: — Nem igazság, hogy egyik fa nem olyan, mint a másikI Mi didergünk, míg a Fenyő fel sem veszi a hidegeti öl Egyre dúsabb a lombja már!... Ti is szívesebben pihentek rajta, Höpelyhekl Engem takarjatok be! Fázom! — Csitt! — súgták a Hópelyhek és nesztelenül a sírdogáló Almájára szálltak. — Csitt, Almafa! A tél a Fenyő ideje. Tavaszra majd levelet hajtasz te is. Felsírt a Diófa is, mire a Hópelyhek odalibbentek hozzá: — Aludj békén, Diófa! Betakarunk téged is. Lassacskán elszunnyadtak a fák. A Hópelyhektől védve, megnyugodtak. Tavasszal aztán ők is rügyet bontottak. Örömmel látták, hogy nem csapták be őket a Hópelyhek, s már nem is haragudtak a Fenyőre. Nemhogy nem haragudtak a Fenyőre, már nem is tisztelték. — Mit tud ez? — nevetgéltek. — Zöldelljen csak! Alig nőtt valamit egy esztendő alatt. Mihaszna jószág!... Ez 'igaz volt. A Fenyőfa — bár télen-nyáron zöld maradt — egy arasznyit nőtt csak minden esztendőben. A fák egyre hangosabban nevettek. Akkor már koronát viselt, virágot bontott, gyümölcsöt érlelt mindenik. Roskadó águkról nagy, fonott kosarakba szedték az almát, körtét, cseresznyét, diót. És gúnyolni kezdték a Fenyőfát, mert több •esztendő alatt csupán néhány tobozt érlelt, azt sem szedte le senki. A Fenyő hallgatagon állt. Némán, büszkén. Mint akinek titka van. Állt. Csöndesen, s türelemmel. Nem válaszolt a gúnyos szavakra. — Jól kinevettük az idén a Fenyőt! — Ugyan, miért? — tudakolták a szállingózó Hópelyhek. — Mert semmi haszna ezen a kerek világon nincsen! — Az Almafa nagyot kacagott. — Miért él ő közöttünk, ha nem szerez örömet' senkinek ...? Minél jobban nevetünk rajta, annál egyenesebben tartja magát. A Hópelyhek alászálltak. Megültek az Almafa göcsörtös ágán és ezt mondták: — Helytelen volt, amit tettetek. A Fenyő úgy él, ahogyan a fenyőknek élniük kell. — Lehetséges, hogy mégis titka van?... kérdezte hitetlenül és halkan a Diófa, mire az Almafa felkiáltott: >CB6 VEÜD Ю®М®®СЗ® Ünnep készül, hó esik egyre, fehérebb lesz a világ holnapután keddre. Udvart, kertet betemet, betemet, mégis szeretem a havat, a telet. Korcsolya siklik, cérnanyoma cifra szánkó után fölcsapódik hókristályokból szikra. Kucsmát, kesztyűt viselek,viselek, mégis szeretem a havat, a telet. Boldog ünnep, hó esik egyre, fehérebb lesz a világ, holnapután keddre. TÉNAGY S. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a Fényes díszek \ A fenyőfa díszítésére használható sztanioIszalagokat az Ujjúnkra, vagy tolszárvégre csavarjuk, óvatosan kisimítjuk. A csigavonalba hajló szalagból díszeket formálunk, s amelyik jól sikerül, ragasztóval, vagy egy kis darab sztaniol áthajításával rögzítjük, majd vékony szállal a fenyő ágaira akasztjuk. Egy kis játék Körbeülünk, és kijelölünk egy pajtást, aki kezdi a játékot. Háromig számol, utána mindannyian vele együtt végezzük a következőket: két kézzel mindenki a saját combjára üt, tapsol, utána a bal kezével a bal válla fölé bök, s ekkor a kijelölt pajtás a saját keresztnevét (vagy becenevét) kiáltja. Most a jobb kezünkkel a jobb vállunk fölé bökünk, és a kijelölt pajtás az egyik részvevő nevét kiáltja. A játék úgy folytatódik, hogy most az említett pajtás mondja először a saját, majd égy másik valaki nevét. Aki a műveletet eltéveszti, zálogot ad. Emlékezés — Titka volna? Miért titkolná, ha szeretnék az emberek?! — s vele nevetett a Körte- és a Cseresznyefa is. £s mind a Fenyőre néztek. Az most is hallgatagon állt; kissé távolabb tőlük. Pedig így van! — bizonygatták a Hópelyhek. — Minden esztendőben látunk feldíszített fenyőfát. — föl van — mondta az Almafa. — Elhisszük. De nem hittek a Hópelyheknek mégsem Kíváncsian figyelték a Fe nyőt. Egy hosszú hetet vártak. Már-már rájuk szállt az álom, amikor a Diója súgva és Izgatottan így szólt: — Mostj Mind a Fenyőre néztek megint. Amulva látták, hogy a gazda kiemeli öt a földből, majd beviszi a házba. — Tűzre veti! — állította a Körtefa. — Ez lesz aztán az ünnepi Apróra vágják, s eltüzelik. A Diófa állt 'legközelebb a házhoz. Alább hajolt, hogy bepillantson az ablakon. S ekkor elhalt a nevetése. Elhallgattak a többiek is. Mind az-ablakra néztek, amely mögött, a szoba sárgás fényében a Fenyőfa állt büszkén, délcegen. Zöld levelein aranyfények csillantak, ágai hajlatából színes, vibráló üveggömbök, s fehérezüst szaloncukrok függtek alá. A lélegzetük elállt, míg nézték. Aztán kis időre sötétbe borult a szoba, majd csengő szólalt meg halkan. A kert fái felszisszentek a csodálattól. A Fenyőfa csúcsán ezüst dísz csillogott az apró gyertyák ingó, vörössárga fényében. Némán álltak. Ogy látták, a Fenyőfa mosolyog. S akkor elfelejtették, hogy irigyelték , valaha, azt is, hogy haragudtak rá, még azt is, hogy kinevették. Álltak. S míg csodálták, édes nyugalom borult föléjük. — A Hópelyhek tudták!... — súgták egymásnak halkan. És amikor kihunyt a szobában a fény, álomba merültek ők is. BAKÓ ÁGNES Karácsony, szeretet ünnepe, mily lelkesedéssel vártunk. Ajándékvárás Izgalmai tették édessé gyermeki álmunk. Gyöngybetüs levelet írtunk, s bár vágyaink nem voltak nagyok, anyánk anyagi helyzetéhez szabták kis fenyőnk — az „angyalok“, Olcsó ajándék, szerény holmi került csak fenyőfánk alá, a szemünk mégis úgy ragyogott, mint csillagocska a fenyőfa csúcsán. Jó anyánk is velünk örvendezett, énekkel álcázta bánatát, neki csak gondjait növelte özvegységében a Messiás. A munka és a temérdek gond nagyon megtörte gyönga testét, a lámpagyújtás után mégis boldogabb, szebb holnapról regélt. Arról, ha majd a fenyőfákon igazi cukordisz !k függenek, s szeretet ünnepének estjén nem lesznek gondterhelt özvegyek. Amikor majd a fenyőfaünnepen egyformán örü minden gyerek, Béke, békesség nemcsak szólam, hanem igaz valóság leszen. A mi gyermeki ink már nem ismerik a nincset, a ni lkülözést és nyomort. Ne is érezzék pzt sosem, amit mi átéltünk, sienvedtünk egykoron. Karácsonyi dal! Hirdesd a népek békevágyát. Békesség, barátság, szeretet, neked zengünk örök hozsannát. GLÄS FERENC, Šarkan JlfrLeÉ&fó & „Három vastag bugyit hoztál drága Télapó! De én sokkal jobban szerettem volna egy vastag képeskönyvet. Eljössz kicserélni?“ * „Szeretett Télapóm! Én egy csomó nyalókát kértem, egy telefont és egy labdát. De légy szíves, máskor figyelj jobban, mert egy ócska kártyajátékot kaptam. Biztosan összecserélted a levelemet egy másik gyerekével.“ „Drága Tél nagyon örülte ka bácsinak úgy kellett fe nél...1 * „Tisztelt Té vánságaimat a hétéves vágyó < nem hiszek * „Kedves könyvet, amit galmas. Éjjel-: ötödik oldalot a tói Minden ajándéknak 11, de a legjobban a Jósa cit te küldtél, és akinek ] öltöznie, mintha te lenni í Tél a apó! Itt küldöm a kijövő évre is, mert most és lehet, hogy jövőre r a Télapóban ...“ pó bácsit Köszönöm a hoztál, borzasztóan izíappal olvasom. Már az tartok ...“ K. A. 1 m-m % H nteném az igaz szót Ha fény 5fa lehetnék, Világgá is mehetnék. Bejárná n a földgolyót, Hintené n az igaz szót. Játéktár kkal kezemben, Védenél i a kedvesem. ÖVÁRY PÉTER KARÁCSONY VÍZSZINTES: 1. Van elég ereje. 3. Tehén szlovákul. 7. Lócsemege. 10. Patakocska. 12. Söntés. 14. Orrvégek. 15. Szerb népi tánc. 17. Dolog latinul. 19. Sírfeliratokon olvashatjuk. 21. Megfelelő. 23. Kisebb katonai alakulat. 24. Azonosak. 25. Időegység é. h. 26. Kopasz. 28. Olaj angolul. 30. japán neipzetl játék. 33. Kétes! 35. Németországi város. 36. Nagyon öreg. 38. Bánk.... (Katona József). 39. Lopva figyeli. 41. Gyümölcsnedv. 42. Sertéslak. 44. Rés szélei. 45. Folyó Romániában. 47. Török katonai rahg. 48a. Szovjet motorgépkocsimárka. 49. Régi római köszöntés. 50. Európai nép. 51. Föléje-e. 52. Tíz angolul. 54. Tüzet lokalizál. 56. Sportág. 58. Izomszalag, 59. Hangtalan gála. 62. Folyadék. 63. Férfinév. 64. Nemzetközi segélykérő jel. 66. Város a Dunántúlon. 69. Indok. 70. Háziállat. 71. Alvás közben látjuk. FÜGGŐLEGES: 1. A rejtvény első része. 2. Európai nép. 4. Zokog. 5. A rejtvény második része. 6. Vonat része. 8. Argon vegyjele. 9. Melltű. 11. Jegyez. 13. A mélybe. 15. Férfinév. 16. Hibáztat. 17. Vörös. 18. Szeszes ital. 20. Hangtalan lát. 22. Ő németül. 27. Vércsoport. 29. Zamat. 31. Becézett Olga. 32. Évszak. 34. Ruhadarab. 35. Kerület része. 37. A rejtvény harmadik része. 40. Talmi. 43. Lángol. 45. Azonos a vízszintes 54-el. 46. Tudomány. 47. Salovák helyeslés. 48. Francia művészet. 53. Igekötő. 55. Igavonó állat. 57. Becézett Ilona. 58. Alak. 60. Csünk. 61. vízben él. 65. Ételízesítő. 671. A Balaton is az. 68. Rangjelző szócska. Beküldendő a függőleges 1., 5. és 37. számú sírok megfejtése. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK Lapunk 4íj. száma keresztrejtvényének helyes megfejtése: Szövetkezésben az erő, az előrehaladás. Könyvnyei tesek: Élesztős Éva, K11Ž- ská Nemá (Kolozsnéma), Horváth Györgyné, Blatná na Ostrove (Sárosfa), Kovács Barnabás, Dobno (Dobfenék),