Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-10 / 49. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1F77. december ML 12 A kutya galandférgességének kezelése A galandférgesség még ma is a leggyakoribb parazitás bélmegbetegedések közé tartozik. Minket vadászokat elsősorban kutyáink egészsége érdekel. A szoros mindennapi kapcsolattal azonnal észrevesszük a kutya betegségét, azonnal állatorvoshoz visszük, aki orvosságot ir elő a fertőző« leküzdésére. Budapesten a Chinoín gyógyszergyár több mint másfél évtizeddel ezelőtt kezdte meg vizsgálatait az ebek galandférgességének gyógykezelésére. Kétszeri bélsárvizsgálat után a galandféregmentes ebeket szájon át fertőzték. Erre a célra a sertésmáj hólyagjaiból származó anyagot használták. A fertőzés után hat héttel üjahb bélsérvtzsgálatot végeztek a gyógyszer hatásának elbírálása céljából. Minden csoportból kezelés előtt egy állatot elaltattak és a fertözültséget boncolással Is megállapították. A gyógyszer, illetve vizsgálati anyag változó adagjait tabletta formájában vizes keverékben néhány esetben ételbe keverve legalább 12 órai kopialtatás után, szájon át adtök be az ebeknek. Kezelés után az ebeket általában 24—48 óra múlva irtották ki, egy-egy csoportból egy-két állat részletes vizsgálatára a gyógykezelést követően öt hét múlva került sor. Az ebek boncoláséra és a vizsgálatok leírására nem szorítkozom. Az öt hét múlva kiirtott kutyák vizsgálatának az volt a célja, hogy az esetleg visszamaradó scolexekböl újra kinövő galandférgeket akkor biztosan megtalálják. A gyógyszerspecialitás neve: Devermin, nem toxikus, mely elsősorban a bálbői való rossz felszívódási viszonyoknak tulajdonítható. Valószínűleg nem is a gyógyszer hat a galandféregre, hanem egy jobban felszívódó, bélben kialakuló terméke, vagy a gaszervezetében létrejövő ötvenkilenc ivarú korcs landférgek metabolitja. A terápiás vizsgálatot külünböző korú, súlyú és kutyákon végezték. A galandférgek elleni gyógykezelés eredményességének feltételei: az ebek a gyógykezelés előtt 12 óráig koplaljanak. Hosszabb ideig való koplaltatáa nem célszerű, mert ennek következtében az ebek beiében meginduló fokozott nyálkatermelé« e gyógyszer hatását csökkenti. Az ebek a szüksége« gyógyszeradagot két részre elosztva kapják. A kísérletek eredményei alapján a 300— 3S0 mg/kg-os adag elegendőnek bizonyait az ebek Echninococcus grannlosusának elhajlására. A Devermin csak a fertőzés utáni negyedik héttől kezdve bat biztosan, mert a fiatalabb Echinococcus példányok körül a nyálkahártyán erősen reaktiv nyálkaképződés van. ötvenkilenc kísérletileg fertőzött és tizenkilenc természetes úton fertőződött eben vizsgálták meg a Devermin hatását a galandférgek okozta fertőzöttség gyógykezelésére, az előbbieknél 92, az utóbbiaknál 100 százalékos eredménnyel. A sikeres gyógykezelés feltételeinek betartása mellett számíthatunk arra, hogy a gyakorlatban az Echinococcusszal fertőzött ebek 80 százaléka egy kezeléssel féregmentessé válik. J. M HABROVSKf A madarak fészekrakási gondjai A madarak csodálatos leleményességgel fedezik fel azokat a helyeket, ahol fészket rakhatnak. Ez az óvatosság azzal magyarázható, hogy a madarak ösztönösen megérezték, honnan fenyegeti őket veszély. Vannak madarak, amelyek megszokták az ember közelségét és semmi félelmet sem tanúsítanak. Ezen madarak közé tartozik a fecske, mely a házak eresze alatt építi fészkét. A madarak között a fészekrakás sok művészét találhatjuk. Fiatal koromban figyelemmel kísértem a nádiveréb fészekrakását, amint száraz fűszálakból fonta páratlan ügyességgel fészkét. Három nádszálat száraz fűszállal kötött egybe, és ezek közé rakta fészkét. A fészek az enyhe szél hullámzására a gyermekbölcső ringására emlékeztetett. A partifecske, melynek hátán fehér folt díszeleg, a magas agyagos partban váj magának lyukat, és ebbe helyezi tojásait stb. Érdekes, hogy a fészekrakás művészi kivitelezőit leggyakrabban az énekes madarak soraiban találhatjuk. A madarak között sok a bohém természetű. Ezek közé tartozik a veréb, mely nem csinál gondot abból, hogy hová rakja a fészkét. Ez tulajdonképpen nem is fészek, "hanem összehordott kis szemétdomb. Csodálatos a veréb élelmessége. Vannak a madarak között olyanok, amelyek életük végéig örök hűségben élnek egymással, csak akkor néznek új pár után, ha valamelyik elpusztul. Ilyen a gólya, a vadiiba. De vannak tlizesvéríí madárlovagok, melyek gyakran megszegik a hűség fogadalmat és gyakran változtatnak szerelmi partnert. Ezek a mézeshetek elmúltával tovaillannak és az elhagyott partnerre hagyják a fiókák felnevelésével járó gondot. Ezek fészkei magukon viselik a szétzilált „házasság“ jellegzetes bélyegét. Sok madárfajta a fák odvatba helyezi el tojásait. A legszemfülesebb madarak közé tartozik erdeink „jósmadara“, a kakukk. A nőstény énekes madarak fészkeibe potyogtatja tojásait, melyeknek színe és nagysága hasonló az éneklő madár tojásaihoz. HM t! ru I Mit kell tennünk a halak pusztulásakor? Számtalan figyelmeztetés és iskolázás ellenére gyakran találkozunk hihetetlen hanyagsággal és a szabályok megsértésével a halak pusztulásakor vízminta vételénél. Tudatában vagyunk annak, hogy a vízminta nyújtja az első támpontot a halpusztulás okának objektív megítéléséhez s a tényleges kár megállapításához, amely sokszor néhány milliót Is kitesz. E cikk célja, hogy fölhívja a figyelmet azokra a fogyatékosságokra, amelyek a vízminta vételekor kiütköznek. A halak pusztulása bármikor — tehát éjjel ugyanúgy mint nappal, ünnep és hétköznap — bekövetkezhet. Sohasem várjunk tanácstalanul és tétlenül, hogy majd a SZHSZ alapszervezetének bizottsága vagy vezetősége elvégzi ezzel kapcsolatos dolgát. Elvileg minden horgászszervezetben egy-egy körzetért és a szennyeződés megállapításáért a szervezet egyik tagja felelős. Ezért kell úgy válogatni az aktivistákat, hogy azok lehetőleg az ellenőrzött körzethez közel lakjanak. Így gyakorlatilag állandóan figyelhetik a vizet. Ürülnék, ha erre a folyam- és gátőrök, a vízművek alkalmazottai vállalkoznának. Ezt a feladatot elvégezhetik persze a nyugdíjasok és az ifjúság Is. Mindegyik akvaristának tisztában kell lennie a teendőkkel a halak pusztulásakor, és ami a legfontosabb: állandóan készenlétben lennie tiszta üveggel mintavételhez. Nem lehet segítségünkre az a minta, amelyet esetleg a szervezet raktárában elzártak. Ezenkívül minden horgász halfogásra jogosító Igazolványában fel kellene tüntetni a horgászszövetség vezetőinek sgyes körzetek felelőseinek a telefonszámát, hogy vízszennyezés esetén értesíthessék őket. Ha már a halak pusztulása bekövetkezett, elsősorban arra kell törekedni, hogy minél előbb kiderítsük az okokat. Első teendő a vízminta vétel. Minden további cselekvést ehhez kell alkalmazni. Az előríásos vízminta vételéhez a károsult szervezetnek értesítenie kell a helyi vízgazdálkodási, a közbiztonsági szerveket, esetleg a nemzeti bizottságot. Csak ezen szervek képviselőinek jelenlétében vehetnek víz- és halmintát. Ilyenkor persze fennállhat olyan veszély is, hogy a nagy időveszteség miatt nem tudják megállapítani a halak pusztulásának tényleges okát. A halak pusztulását rendszerint egyszeri nagy mennyiségű szennyeződés okozza. Míg az előírás szerint a horgász értesíti szervezetét, az pedig a többi szervet, a szennyeződés hulláma már régen kilométerekre távolodik, s ha a szennyezett folyó másik folyóba ömlik, úgy a tényleges szennyeződést már alig állapíthatjuk meg. Szükséges ezért hangsúlyozni, hogy a halak pusztulásának észlelésekor késedelem nélkül bármilyen tiszta edénybe vízmintát kell venni (tiszta vödörbe, uborkás üvegbe vagy más tiszta üvegbe). A mintát egy tanú jelenlétében vegyük. Csak azután értesítsük a közbiztonsági szerveket, a horgászszövetség vezetőségét és a nemzeti bizottságot. Amint ezek mégérkeztek a helyszínre, Ismét vegyünk vízmintát. A hivatalos mintavételnél az előírások szerint kell eljárni. Azokról a helyekről vegyünk mintát, ahol feltehetően a legnagyobb a szennyeződés, ahol a legtöbb hal pusztult el. Amennyiben a halak pusztulását valamelyik üzemből kiengedett szennyvíz okozta, vegyünk mintát a kivezető csatorna fölött s a mérgezett vízből Is. Ha azonban a gyanú több üzemre terelődik, akkor minden üzemben a kivezetőcsatornák fölött és alatt mintát kell vennünk. Mindezt gyorsan végezzük el, mert gyakran előfordul, hogy csak a mérgezést követő napokon vesznek vízmintát, amikor már késő. Szinte hihetetlen, milyen hibákat követnek el a mintavételnél. Hibának számít például a vízminta kis menynyisége, mert a vegyésznek az elemzéshez gyakran nagy vízmennyiségre van szüksége. Ezért a minimális vízminta két liter legyen. A bonyolultabb elemzéshez azonban ez a menynyíség sem elegendői Ezért célszerű a nagyobb vízminta vétele, s a pusztulás tényleges okának megállapítása után a fölösleg kiöntése. Nélkülözhetetlen a minták helyes jelölése Is. A vízmintát címkével látjuk el, arra Írjuk a minta vételének pontos helyét és Idejét. A vízmintát elemzés céljából laboratóriumba szállítjuk, leggyakrabban a körzet laboratóriumába, amelynek a címét a SZHSZ helyi vezetői ismerik. A mintát ne küldjük postai szállítmányként, hanem motoros járművel személyesen szállítsuk a laboratóriumba, mert gyakran milliós értékek megmentéséről van szó. <* Fontos továbbá a halak pusztulásáról írott jegyzőkönyv is. Ezt mindig a vízmintákkal együtt kell a laboratóriumba küldeni, mert értékes adatokat nyújthat a pusztulás okának, kiderítéséhez. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell, hogy hol és mikor következett be a halak pusztulása. A jegyzőkönyvbe azt kell beírni, ami látható és észlelhető, tehát amit bizonyítani lehet. Befejezésül szeretnénk hangsúlyozni, hogy kötelességünk védeni népgazdaságunk milliós értékeit, a halállományt. A szabályos és jó mintavétel — a halak pusztulásakor — a legalapvetőbb feltétele annak, hogy a víz szennyezőit felelősségre vonhassuk és halállományunkat védelmezhessük. (J. R.) Tizenötezer ponty a fogyasztóké A SZHSZ központjában, Nové Zámkyban ez idő tájt nagyon sok a tennivaló. Šúpala Gyula elvtárs gondjaira van bízva néhány új ivadékkal teli halastó. A szaporítóban sok millió több mint hat hónapos ponty van. A központ már 2,4 millió darabot továbbított és 1,1 milliót pedig a helyi víztárolókba telepített. Mostanában 15 ezer jó) (ejlett ponty várja a fogyasztókat. (F) Talán a végletekig folytathatnánk a madarak csői lálatos életéröl és fé szekrakásl művészetéről szóló’leírásunkat. Most csupán arra kell szorít koznunk, hogy óvjuk és védjük éneklő madarainkat, mert hisz a mai modern, gépesített és civilizált világban mind szfikebt re szorul életterük, mind ritkábban csendöl tel a parkok bokraiban, az erdőkben csodálatos A. Riíňovský énekük. Vadásztrófeák kiállítása A Zobor alatt a közelmúltban hasznos kiállítások mutatták be a MNK vadásztrófeáit. A megnyitó beszédet Ing. Jozef Ventorélk, a szít vákiat mezőgazdasági múzeum igazgatója tartotta. Üdvözölte a magyart rszági mezőgazdasági múzeum igazgatóját, dr. Vlcsko Károlyt, a vadász itl osztály vezetőjét, Kotlár Károlyt, valamint a vendégeket, élén Ing. PívoI Domastával, a nitrai hnb elnökével. Vlcsko Károly beszédében kiemelte, hogy a kis llítás nem a véletlen eredménye: a két múzeum már hosszabb idő óta s ;oros kapcsolatban áll egymással. Kölcsönösen rendeznek kiállításokat. A magyar múzeum már többször is kiállította a szlovák múzeum anyagát. A kiállítás a természetvédelemmel foglalkozott. Érzékeltette, hogy milyen pompás állatok élnek erdeinkben. Magyarország vadállománya a második világháború után katasztrofális helyzetben volt, jóformán mindent elölről kellett kezdeni. A rendszeres munka meghozta az eredményt. Ma Magyarországi n mintegy harminchat ezer szarvas, húszezer őz, száz dámvad, nyolcvan* zer nyúl, 1 millió 200 ezer fácán, 120 ezer fogoly él. A vadászterületekei gyakran keresik fel a külföldi vadászok. A múzeum ezerkétszáz pompás trófeával rém elkezik, ebből hatvan aranyérmes, melyből harminc öarabot mutattak be a kiállításon. Az egyik homlokfalat pompás dámvad agancs díszítette. Ez 220,35 pontot nyert. Volt látnivaló bőven a kiállításon. Nemcsak a vadászokat és a földműveseket nyűgözte le, hanem mindazokat, akik ellátcgattak ide. ■ Mártnnvölgyi László Kotlár Károly bemutatta a látogatóknak a trófeákat. (Foto: Iván Kvapil) Negyven mázsa ponty A SZHSZ galántai alapszervezete az utóbbi ót évben kiváló eredményeket ért el a szervezés, behalasltás és a haltenyésztés terén. Az alapszervezetnek több mint hatszáz tagja van, akik szabadidejükben szívesen bekapcsolódnak különböző munkálatokba. Részt vettek a tenyészhalak halászásában és áthelyezésében. A Calánta melletti „Sárd“ elnevezésű haltenyésztőből leengedték a vizet, s onnan negyven mázsa egy-két éves pontyot fogtak ki. Ezeket áthelyezték az 55 hektáros Veľký Groby-i (nagygurabi) halastóba, ahol évente horgészversenyt tartanak. Krajcsovics Ferdinánd Több mázsa hal... A Stupava! Állami Halászat nemcsak azért érdemel figyelmet, mert szerte az országban kisebb-nagyobb halastóval rendelkezik. Tógazdaságokat, haltenyésztő telepeket tart fenn, s ezek gyakorlati tapasztalatai hasznos útmutatással szolgálnak a vizek behalasításáboz, a gazdálkodás kérdéseinek megoldásához. A pontyon tógazdaság feladata a halhústermelés, olykor azonban más tógazdaságok részére szállítja az igényelt ivadékot. A vizek halasitásához tenyészanyagot is nyújt. A kép a bohelovi (bögellői) Dunajská Streda-i járás, halastavak lehalászását eleveníti fel. Ez alkalommal is, mint már olyan sokszor a tenyészállomány kiválogatása után több mázsa hal került a fogyasztói piacra. ‘ . Varga József J-i.
