Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-10 / 49. szám

Az alma tárolóházi betegségei

A több-kevesebb ideig tárali gyümölcsön gyakran olyan károsodást észlelünk, melynek semmi köze az élősködő gombákhoz vagy a kártevőkhöz.

Többnyire élettani (fiziológiai) betegségekről beszélünk, holott lényegében csupán szépséghibáról van szó. Még akkor is, ha ez a károsodás kívülről nem látható. De ha felvágjuk vagy megízleljük a gyümölcsöt, azonnal rájövünk, hogy valahol hibát követtünk el. Hogy hol? Az esetenként attól függ, milyen hibásodást, szépséget vagy minőséget rontó elváltozást állapítunk meg. Érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, hiszen a hibából okulhatunk, s a jövőben elkerülhetjük, megelőzhetjük az őszi vagy téli bosszúságot, eredményesebbé tehetjük egész évi fáradozásunkat.

De nézzünk talán néhány konkrét példát.

Némely almafajták igén érzékenyek az ütődésre. Ezen fajták (Croncelsi, James Grieve) esetében a vékony héj alatt olyan puha gyümölcshús rejtőzik, mely igen könnyen meg- alattuk ugyancsak megbámul a nyomódik. Ilyenkor a héjon gyüinölcshús. Az ütődésre vagy barna foltok keletkeznek, s nyomódásra érzékeny fajták

Az érzékeny fajtákon nyomódás vagy

ütődés után barna foltok keletkeznek.

Napégette és a tavaszi fagyok hatására parásodott héjú alma.

termését igen óvatosan kell szüretelni, szállításuk igen körülményes. A megnyomódott

gyümölcsöt ne tároljuk, inkább azonnal dolgozzuk fel vagy fogyasszuk el.

A hosszabb ideig tartó erős napsütés a gyümölcs perzselését okozza. Az érzékeny fajták különösen sokat szenvednek az erős napsütéstől. Az erős napsütésnek hosszabb ideig kitett oldalon a gyümölcshéj nicgharnul, sőt megfeketedik, majd a seb idővel elparásodik. A károsodás általában júliusban következik be. Főleg az almán észlelhető, de néha a körte és a köszméte is napégést szenved. A napsütötte oldalon a gyümölcs héja és húsa akár 60 C-fokra is felmelegedhet. A károsodott gyümölcshús azonban általában nem romlik tovább, s az ilyen gyümölcs aránylag hosszú ideig tárolható.

A gyümölcshéj szöveteinek tavaszi fagyok okozta parásodása már kevésbé ismert elváltozás. Az almán általában ívalakban jelentkezik a károsodás helye, a körién viszont gyakran körív alakban észlelhető a parásodás, és úgy néz ki a gyümölcs, mintha ezen a helyen el lenne szorítva.

(Folytatás)

Hajtassunk jácintotl

A jácint (Hyacinthus) korai hajtatásra alkalmas, hagymás dísznövény. Hajtatásra a szakboltokban kapható hároméves, „preparált“ hagymákat használunk. A fiatalabb hagymák fejletlen virágzatot hoznak, az idősebbek pedig általában több virágzatot nevelnek. A jácintot speciális üvegedényekben, jácint-poharakban, vagy virágcserépben hajtathatjuk.

Ä jácint-poharak speciálisan kialakított, peremes üvegedények, helyettük azonban közönséges kompótos poharakat is használhatunk. A hajtatást december elején kezdjük. A poharakba annyi vizet töltünk, hogy a pohárra helyezett hagymák tönkje éppen csak érintse a víz felszínét. Erre is csupán

Ezt a csúcsteljesítményt a hazánkban egyelőre kevésbé elterjedt, igénytelen és könnyen — még kiskert nélkül is — termeszthető zöldségféle, a kerti zsázsa nyújtja. Hazánkban elismert fajta a „Dánska“. Vetőmagot a szakboltokban vásárolhatunk, esetleg a Sempra-Flora szállító szolgálatánál (767(11 Kromčŕíž) rendelhetünk.

A kerti zsázsa előnye, hogy télen is jól hajtatható. Nem fényigényes, mégis több mint fele annyi С-vitamint tartalmaz, mint az azonos tömegű

addig van szükség, amíg a fejlődő gyökerek be nem hatolnak a vízbe, hogy nedvességet szállítsanak az egész növény számára. A hagymát letakarjuk papfrtölcsérrel, hogy a virágzat mielőbb kiemelkedjen a levelek közül és hosszúra nőjjön. Mihelyt megjelenik az első virág, azonnal eltávolítjuk a papírtölcsért s a hajtatott növényt világos helyre állítjuk.

A cserepes hajtatás valamivel bonyolultabb, s csak december végén kezdődik. Persze a hagymákat már szeptemberben cserépbe kellett ültetni, s a cserepeket a kiskertben negyven centiméter mély gödörbe helyezve előbb vékony réteg homokkal és kerti földdel megszórni, majd további öt centicitrom vagy narancs. Ize mustárra emlékeztető.

Egyéves konyhakerti és olajnövény. Néhol salátának, másutt olajnövényként termesztik. A növény föld feletti részét ételek ízesítésére is használják.

Termesztése igen egyszerű. Sekély cserepekbe vagy virágládákba vetjük. Hajtatása cellulózvattán a legkönnyebb. Sekély tálba rétegesen rakjuk le a cellulózvattát, hogy ne száradjon ki olyan hamar. A magot sűrűn rászórjuk a vattára (fél centiméterre kerülhetnek egyméternyí földréteggel és lombbal árnyékolni, hogy a hideg kárt ne tegyen a hagymákban. A hideg helyiségben tartott cserepek hagymáira tíz centiméteres homokréteget szórunk.

Akkor kezdjük a hajtatást, amikor a fiatal növénykék kb. 5 cm magasak. A cserepeket meleg szobába visszük s a növényre papírtölcsért borítunk, amit majd az első virágok észlelésekor távolítunk el. A további cserepeket aszerint vigyük melegre, hogy mikorra szeretnénk kivirágoztatni a növényeket. Az elnyílott hagymákat pedig ültessük ki tavasszal a kiskertbe.

A jácinthoz hasonlóan hajtathatunk tulipánt, hóvirágot, sáfrányt, fréziát stb.

Kettmannová Katarína

mérnök (Nitra)

mástól a magvak), s a tálat meleg helyre (pl. az ablak előtti fűtőtestre) állítjuk. Az első napon a magvak megduzzadnak és nyálkát választanak ki, másnap pedig kezdetét veszi a csírázás. A fiatal növénykéket akkor kezdjük vágni (ollóval), amikor elérik a 3—S cm-es magasságot. Az apróra vágott zöldet vajaskenyérre, főtt burgonyára, sült húsra stb. szórva fogyasztjuk.

A kedvező hőmérsékletén hajtatott, vízhiányt nem szenvedő kerti zsázsa a vetéstől számított nyolcadik-tizedik napon már fogyasztható termést kínál. Egyetlen hibája, hogy csupán egy termést ad. (Mj)

Makk a baromfitakarmányban

A friss makk baromfi-takarmánykénti hasznosíthatóságával kapcsolatban többféle nézet és vélemény alakult ki a szakemberek körében. Néhány dologban azonban megegyeznek a nézetek. Például:

A makk sok tápláló anyagot tartalmaz, tehát értékes takarmány, de a napi adagban korántsem helyettesíthetők vele teljes mértékben a gabonafélék.

A baromfit fokozatosan kell rászoktatni a makk fogyasztására.

Adagolás előtt a makkot meg kell darálni és mentesíteni kell a keserű mellékíztöl. E célból a makkot leöntjük forrásban levő vízzel, tíz perc elteltével a vizet leöntjük és ismét leforrázzuk a makkot. Második alkalommal már csak kihűlés után öntjük le a vizet. A makkból készült darát lágyeleségbez keverve etethetjük.

Az adagoláskor igen óvatosan kell eljárni. A tojóknak naponta és darabonként legfeljebb 25 grammnyit adhatunk belőle. Túladagolás esetén csökkenhet a hasznosság (tojástermelés) és megsötétül a tojássárgája. Hizlaláskor ez a veszély nem áll fenn, ám mégsem tanácsos naponta és darabonként 20 grammnál többet adni a makkból készített darából az állatoknak.

Takarmányozási célra késő ősszel vagy télen hóhullás előtt kell makkot gyűjteni*

(zch)

Friss zöldség, tíz nappal vetés után

Magas törzsű fából törpefa

Még manapság is sok. helyütt látni rossz minőségű vagy beteg gyümölcsöt nyújtó, magas törzsű gyümölcsfákat a házikertekben. Az sem ritkaság, hogy ugyanabból a fajtából több hatalmas fa is díszeleg a kertben. A fák terebélyes koronát fejlesztenek, idővel az ágak egymásba fonódnak, beárnyékolják, szinte kihasználhatatlanná teszik az egész kertet, s a levegő és a napfény számára hozzáférhetetlenné vált alsó ágakon maguk is gyenge minőségű, rosszul színeződött, apró és rosszul tárolható gyümölcsöt teremnek. Az már csak természetes, hogy az ilyen túlzsúfolt — és általában ápolatlan — kertben az átlagosnál gyorsabban szaporodnak a kártevők, s terjednek a betegségek.

Hosszú évek óta foglalkozom -kertészkedéssel, s magam is elgondolkoztam felette, hogyan lehetne ezen az áldatlan helyzeten legalább némileg javítani. Hat évvel ezelőtt elhatároztam, hogy némely magas törzsű fákat visszavágom, átoltom, és alacsonyabb törzsűvé alakítom. Az első kísérletet egy tizennyolc centiméter törzs-átmérőjű almafán (Croncelsi) végeztem. A fa törzsét hatvan centiméterre a föld felett úgy vágtam el, hogy a mérsékelten ferde vágási felületről a csapadék szabadon elfolyhasson. A törzsön már természetesen erős kéreg volt, ezért a szokásosnál erősebb oltóvesszőket készítettem be a munkához. Immár néhány éve egész oltóvesszőket alkalmazok, csupán az alsó végüket kurtítom be öt-tíz centiméterrel, egyébként meghagyom az ötven centiméteres hosszúságot. Oltáskor az alábbi módon jártam el:

a) lombhullás után erősen viszszametszettem a koronát, s csupán néhány kb. egy méter hosszú ágcsonkot hagytam meg;

b) tavasszal, amikor úgy gondoltam, hogy már elég a mézga és könnyen lehántható a kéreg, elfürészeltem a törzset;

c| előkészítettem a 30—50 cm hosszú oltóvesszőket;

d) a javított Tittel-féle módszerrel oltottam;

e) az oltóvesszőket egymástól öt-hat centiméterre helyeztem el a törzs kerületén;

f) az oltóvesszőkön legalább nyolc centiméter hosszú vágást csináltam, tehát a vágást 2—4 rügyön át vezettem, közben az oltóvessző külső oldalán egyetlen rügyet érintetlenül hagytam, a többit pedig kivakítottam vagy lecsíptem;

g) az oltóvessző alsó végéről mintegy két-három centiméteres sávban lehánlottam a héjat, s о vesszőt erővel benyomtam a törzs felfejtetlen, kemény kérge alá;

h) az oltóvesszők elhelyezése után az átoltott törzset PVC szalaggal kötöttem át;

i] a sebet jól bekentem oltóviasszal (a fára alkalmas, sűrű latex-festék is megteszi), s a teljes begyógyulásig megkülönböztetett gonddal ápoltam.

Az oltóvesszők az első évben

1,60 méter hosszúra nőttek, erősek és érettek voltak. A következő év tavaszán egy hajtást engedtem egyenesen nőni, a többit a törzs tengelyéhez viszonyított harminc fokos szögben meghajlítottam. Az oltóvesszőkön ezen a nyáron sok új hajtás fakadt s én csupán a vízhajtásokat távolítottam el. Az átoltást követő második év tavaszán az oldalhajtásokat négyöt rügyre bekurtítottam, hosszabbra csupán a virágrügyeket tartalmazó hajtásokat hagytam meg. így ebben az évben már néhány gyümölcsöt (Mac Intosh Red alma) is érlelt a fa. Az átoltás tehát sikerrel járt, s azóta minden évben többet terem az immár alacsony törzsű fa. Gyönyörűen kiszineződött gyümölcsei egészségesek és ízletesek.

A sikeres kísérlet éta immár

több tíz fát oltottam át a gyümölcsösömben, no meg azoknak a kertbarátoknak a kérésére, akik szintén úgy döntöttek, száműzik kertjükből a terebélyes, magas törzsű fákat. Eddig minden kísérlet eredménnyel járt, s az átolott fák gazdagon teremnek. Volt rá példa, hogy. az átoltott fa már az első tavaszon kivirágzott. Ilyenkor azonban csupán egy almát hagytam meg, mutatóba.

A hosszabb oltóvesszőket sikerrel alkalmazom a jól begyökerezett alanyok oltásakor is, és ezek gyakran már a második évben termést hoznak. Gondolom azért, mert az oldalhajtásokat csupán évente egy ízben, mindig tavasszal kurtítom bd.

Az átoltott fákból különböző alakfák nevelhetők attól függően, milyen erős az átoltott fa törzse és alanya. A módszer elsősorban az almagyümölcsűeknél alkalmazható. Persze szá^ molni kell azzal, hogy néha oltvánnyal kell dolgozni, tehát olyan fával, amelyet egyszer már közvetlenül a föld felett alanyba oltottak. Így mi most közbeoltást végzünk, tehát alaposan meg kell választani, milyen fajtát oltsunk a nemes törzsre, hogy siker koronázza munkánkat.

(Bonda F., Zahrádkáf 11/77)

A kertekbe éa a kerttelepekre csakis alacsony ós középmagas törzsi! gyümölcsfák valók, hogy ne árnyékolják b# и egéss termőterületet. A (elvétel a komáméi kiskertéssek singellői kerttelepén készült Foto: Andrlnsktu J*