Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-03 / 48. szám

ф Időszerű tennivalók ■ A gyümölcsösben. Kivágjuk és elégetjük a vírusbetegség­ben szenvedő fákat, a növényi rfuiratlHKUOI.----fal Hlinu bél,-----«*■ utakról nyert kaparékból stb. komposztot készítünk. A kom­posztált anyagot 20 cm-enként öt centiméter földréteggel ta­karjuk. A ribiszkét, köszmétét, málnát és szedret kiadósán megtrágyázzuk istállótrágyá­val, komposzttal vagy komposz­tált Vilahummal. Csapdát állí­tunk az egereknek és a mezei pockoknak, megjavítjuk a ke­rítést, s a fák törzsét bevonjuk drótszövettel. A rágcsálók el­riasztására és a fák védelmére a Karnofer készítményt is fel­használhatjuk. A készítmény ol­datával bekenjük [2 rész ké­szítmény és egy rész víz) vagy bepermetezzük (egy rész ké­szítmény, egy rész víz) a fák törzsét. Ha az időjárás engedi, hoz­zálátunk a ritkító metszéshez. A vágási felületet éles késsel elsimítjuk és bekenjük oltó­viasszal vagy festékkel. Előbb a csonthéjasokról, majd a töb­lett havat, nehogy ezen át jár­janak be a nyulak a kertbe. Az utakról eltakarított havat te­­rítfiilr ni a cTamörésnn vagy halmozzuk el a fiatal cseme­ték körül. A hótakaró védi a növényeket a hidegtől s egy­ben elejét veszi a korai faka­­dásnak. Kiadósabb havazás után rázogassuk le a fák ágai­ról, a törzses ribiszkéről és köszmétéről a havat, esetleg a jégpáncélt, nehogy letörjenek az ágak vagy a gallyak. Mielőbb vásároljuk meg a szükséges kellékeket s a vegy­szereket, hogy tavasszal ne kelljen órákon át sorakoznunk a szakboltokban. A hónap ele­jén vágjunk néhány gallyat a cseresznyefáról, meggyről, szil­vafáról, vagy Forsítia-bokorról s hajtttatással virágoztassuk ki őket karácsonyra. A gallyakat két-három órára mártsuk 40 C- fokos vízbe, majd világos, 15— 20 C-fok hőmérsékletű helyi­ségben végezzük a hajttatást. Rendszeresen ellenőrizzük a tá­rolt gyümölcs egészségi álla­potát. get. A növényváltónak megfe­lelően már most vásároljuk meg a vetőmagot, az ültető­anyagot, a műtrágyákat és a vegyszereket, és гш UHtíURü2-házilag készített bor ízlett sebbnek tűnik, mint a vásárolt. ■ A virágoskertben. A kert­ben már bizonyára minden gon- TTüS Ktbkm lé s zünk meg a szakirodalomról sem. ■ A szőlőben és a borospin­cében. A különféle módon tá­rolt csemegeszőlő egészségi ál­lapotát rendszeresen ellenőriz­ni kell. A beteg bogyókat el­távolítjuk a fürtökről. Az egészséges tőkékről le­szedett oltóvesszőket hűvös pincében, nedves homokba ágyázva tároljuk. Megjavítjuk a kerítést s beszerezzük a tava­szi telepítéshez szükséges olt­ványokat. A házikertbe főleg a csemege-fajták valók. A borospincében is akad ten­nivaló. Lefejtjük a bort, köz­ben ügyelünk a tisztaságra. A kész bort azután hűvös helyi­ségben tároljuk. Ha kevés a borunk, inkább palackokba fejtsük le, s a palackokat fek­vő helyzetben tároljuk, hogy a bor érintkezzen a dugóval. A biztosította dísznövények és a sziklakerti növények jó áttelelését. Figyel­münket most a lakásban vagy a pincében telelő növények ápo­lására összpontosítjuk. Rend­szeresen ellenőrizzük és óvjuk az egerek kártételéről a tá­rolt virághagymákat és gumó­kat. Kitisztítjuk a saját terme­lésű virágmagvakat, majd meg­jelölt tasakokban tároljuk őket. A kaktuszok többségét elég három-négyhetenként locsolni,­­némelyek azonban több ned­vességet igényelnek, — mért most készülnek a virágzásra. A hajttatott dísznövények (tu­lipán, nárcisz, jácint) is kivi­rágoznak lassan. Ha már ki­nyíltak, kiadósabban locsoljuk s éjszakára hűvösebb helyiség­be visszük őket. Ez vonatkozik a virágzó ciklámenra is. A fagyos gyepet szórjuk még fahamuval kevert, jól érett komposzttal. (Cva) ■ A zöldségeskeriben. Leg­főbb ideje, hogy ia kerti cső­vezetékekből kiengedjük a vi­zet, megtisztogassuk és száraz, fagymentes helyen tároljuk a tömlőket, összegyűjtsük s meg­tisztogatva raktározzuk a zöld­ségesben használt támasztóka­rókat. A kidolgozott vetési-ül­tetési tervnek megfelelően — a kiválasztott növények igénye szerint — elvégezzük az ágya­A gyümölcsfák gazdag termés­sel hálálják meg a szakszerű ápolást. Fotó: -bor Szabadban vagy istállóban? A szakemberek körében sokat vitatott kérdés: szabad­ban vagy istállóban tartsuk a nyulakat? Nehéz határo­zott választ adni, hiszen mindkét tartásmódnak vannak előnyei és hátrányai is. Szlovákia déli része a mérsékelt égövbe tartozik, ahol nem, vagy csak igen elvétve tapasztalható szélsőséges időjárásbeli megnyilvánulás. Tehát ezen a vidéken bát­ran elhelyezhetjük a szabadban, az udvaron vagy a kertben a ketrectömböket. Nyáron a nagy melegtől és a közvetlen napsugaraktól árnyékolással (takarás, fák árnyékának kihasználása stb.) védjük az állatokat. Té­len pedig, ha már mínusz 5 C-fok alá süllyed a hőmérő higanyszála, kiadós almozással biztosítjuk a ketrecek kellő melegségét, fgy az időjárás viszontagságai elvisel­hetővé válnak és nem okoznak kárt az állományban. A szabadban elhelyezett ketrecekben tartott nyulak sokkal edzettebbek és ellenállóbbak a betegségekkel szemben. A módszer további előnye, hogy magától meg­oldódik a szellőztetés, nem gyülemlenek fel a káros gázok. Hátránya viszont, hogy a hidegek beálltával vé­get kell vetni a szaporításnak, sőt, a súlygyarapodás sem olyan, mint az istállóban tartott állatoknál. A zárt helyen, istállóban elhelyezett ketrecekben egész évben folyamatosan termelhetünk, szaporíthatunk. S mivel az állatok védettek az időjárás viszontagságai­tól, eredményesebben felnevelhetők a kevésbé életképes utódok is. Az istállóban tartott állományt könnyebb megvédeni a mixomatózistól, hiszen egyszerű távoltar­­tani vagy éppenséggel elpusztítani a fertőzést terjesztő szúnyogokat. Az egyéb kártevők (pl. patkányok, kóbor kutyák stb.) ellen is eredményesebben védekezhetünk. A legmegfelelőbb módszert persze minden tenyésztő­nek sajátos adottságai szerint kell megválasztania. Pál Elemér (Hronovce) Lehet tőle tanulni Simon Jánosról lesz szó az alábbiakban, a Szlovákiai Kis­állattenyésztők Szövetsége Du-nnjnlffi Ctrarla.l MnnoQZprriflhő-lyi) Járási Bizottságának elnök­­helyetteséről, aki a Tenyész­tési eredményekért érdemérem bronz- és ezüstfokozatának bir­tokosa. Nagy csincsilla fajtájú nyula­kat tart. Száraz takarmánnyal táplálja őket. Rendszeres idő­közökben biztosítja számukra az egyes betegségek elleni vé­dőoltást. A legutóbb például mixomatózis elleni oltásban részesítette nyúlállományát. E- zekkel az egészségvédelmi óv­intézkedésekkel elérte, hogy a májbaj, a bélgyulladás és ha­sonló betegségek — melyek né­hány tenyésztőtársa állományá­ban bizony állandó vendégek — az ő állományában ismeretle­nek. Állománya ezért egészsé­ges. Az elmúlt évek során jó né­hány tyúkfajtával kísérletezett; saját tapasztalatai szerint, a helyi körülményekhez képest, legjobban a hemsír érvényesül. Elismert „A“ tenyészetéből a tojást a keltetőbe szállítja. A vércserét úgy biztosítja, hogy csirkéket más tenyészállomá­­sokról szerez be. A márciusban vásárolt naposcsibéből tovább­­tartásra kiválasztott egyedek már tojnak. Ez a kiváló kisállattenyésztő már 1959 óta tagja a szövetség­nek. Az átlag közül kiemelkedő tenyésztői és szervezői tevé­kenységére a szövetség járási bizottsága idejében felfigyelt, s 1962-ben a járási vezetőség tagjául választották. Mint ba­­romfibírálé 1971-től működik hazai kiállításainkon. Tenyésztői munkájában a mi­nőség az elsődleges. Ezt a célt igyekszik megértetni tenyésztő társaival is. Kifejezetten harcol az érdek-tagság ellen: nem jö szemmel nézi, ha valamely tag­társát csupán a pénzgyarapítási vágy űzi. Ennél a rossz szokás­nál sokkal fontosabb az, hogy valamennyi tenyésztő tisztában legyen a tenyésztői követelmé­nyekkel, tökéletesen ismerje a tenyésztett fajták tulajdonsá­gait (a színeződést, a testtar­tást^ fejállást, testsúlyt stb.). A tenyésztő csakis így nevelhet az igényeknek megfelelő fajta­tiszta állományt. A kellő szaktudás elsajátítá­sához elengedhetetlen a szak­lap, folyóirat, szakkönyv tanul­mányozása. Természetesen, a jó tenyésztő kikéri tenyésztőtársai szakvéleményét Is. Ha valaki erről az oldalról figyeli a kisállattenyésztők munkáját, s így irányítja saját munkáját is, érthetővé válik számára, miért annyira kedves egy-egy állat Simon elvtársnak, s a példáját követőknek. Nincs például annál nagyobb öröm számára, mint amikor a hazai vagy a külföldi kiállításról ha­zatérő egyed után a postás kéz­besíti az I., a II., vagy a III. díjhoz járó elismerő oklevelet is. Ez aztán az az igazi tenyész­tői siker, az egyik legmagasabb kitüntetés, ez feledteti a kiváló tenyésztővel azt a sok fárado­zást, s munkát, amit a cél el­érése érdekében tett. Elfogultság nélkül mondha­tom: Simon János kiváló te­nyésztőtől sokat lehet tanulni. Puha Margit Vörösderes fodros galambok Granőiö Ján, Jur pri Bratislave-i galambász tenyészetéből. A Dunajská Stredán megrendezett bemutatón „Fajtagyőztes“ címre érdemesítette őket az értékelő bizottság. Foto: —bor December a kisállattenyésztésben BAROMFITENYÉSZTÉS. Vilá­gítás segítségével hosszabbítsuk meg a napot a tyúkok számára. A tyúk ugyanis csak akkor táplálkozik, ha világos van. Ily módon elérhetjük, hogy a napi tojáshozam csak kis mértékben csökken. A takarmányadag ge­rincét a kukorica alkotja. En­nek kiegészítője lehet pl. ta­karmányrépa, de ez csökkenti a keltetésre szánt tojások mi­nőségét. A vitaminokat A + D3 vitaminkészítménnyel, cslrázta­­tptt magvak, tápoldatban nevelt zöld etetésével biztosíthatjuk. Főtt, párolt vagy sült burgonyát mindenképpen megéri besorolni a napi takarmányadagba, mert főleg az utóbbiban sok vitamin található. Ügyeljünk arra is, hogy az alom tiszta, száraz le­gyen és az itató edényben ne fagyjon be a víz. A nagytaréjú tyúkok és kakasok taréját a hi­deg napok beköszöntésekor kenjük be étolajjal. A kacsák takarmányozása az előző havihoz hasonló. Kí­sérjük figyelemmel napi jövés­menésüket, nehogy észrevétle­nül „elpottyantsák“ az első to­jásokat, mert később már ne­héz fészekre szoktatni őket. Elkezdődik a 1 u d а к — fő­leg az idősebbek —■ párzása. A napi takarmányadagból ne hiá­nyozzon a darabonkénti 80 gramm zab és a reszelt sárga­répa, amely az A-vitamin jelen­létét biztosítja. A párzó ludak­­ra zavarólag hat az egyéb házi­állatok jelenléte. Jó ha külön ólban tudjuk tartani őket. GALAMBTENYÉSZTÉS. A de cember itt a pihenés hónapja. Ehhez igazodik az etetésük is. Árpát, hidegebb napokon némi kukoricát szórunk eléjük. Gyak­ran váltsuk a vizet hatójukban s legyen mindig bőséggel. AZ EGZOTIKUS MADARAK számára hiányzó napsugarakat infralámpával pótoljuk. Aján­lott üzemeltetési idő, napi egy óra. Közeleg a vizsgaidőszak к a­­n á r i к és tenyésztőik számá­ra. Etessünk kedvenceinkkel több kölest, hogy temperamen­­tumosabban énekeljenek. Lehe­tőleg azonos tehetségű, egyfor­ma minőségű éneket produkáló egyedeket soroljunk egy cso­portba. NYÜLTENYÉSZÉS. Hiába nőtt hosszúfülű kedvenceinknek me­leg bundája. Ha hideg, huzatos helyen tartjuk őket, megbeteg­szenek. Mert az orr és a szem kötőszövetei védtelenek. Legna­gyobb gonddal a vemhes és a szoptatós anyákat óvjuk. Vi­gyázzunk az újszülött fiókákra. A decemberi alomból kitűnő egyedek származnak. A tél, fő­leg december hava, a nyulak­­nál is a pihenés ideje. Jobb, ha csak január végén tesszük bak­hoz a nőstényeket. Legfőbb ide­je elvégezni a selejtezést. A le­ölt nyuszik húsát füstöléssel tartósíthatjuk. Kitűnő, ínyenc falat. A gereznát, mely most a legértékesebb, feszítőfára húz­va tegyük olyan helyre, hogy az egerek és egyéb kártevők ne férhessenek hozzá. Vizsgál­juk meg a leölt állatok tüdejét, máját, mert ez árulkodik leg­gyakrabban a betegségekről. KECSKETENYÉSZTÉS. A kecs­kék biztonságos átteleltetéséhez 15’C állandó hőmérséklet szük­séges. Istállójukat szigeteljük úgy, hogy ezt biztosítani tud­juk. Szellőztetni naponta kell. (Haví A tenyésztő díjnyertes tyókja. bi gyümölcsfáról is leszedjük s hűvös pincében, nedves ho­mokba ágyazva tároljuk az ol­tóvesszőket. Kedvező időjárás esetén már elvégezhetjük a gyümölcsfák és a díszcserjék téli permetezését (Arborol, Nit­rosen). Egyúttal bepermetezzük a hidegre érzékeny fák és bokrok árnyékolására használt lombot is. A levágott ágakat rakjuk a fák törzse köré, hogy a rágcsálók előbb ezeken kö­szörüljék a fogaikat, és szük­ség esetén azonnal intézked­hessünk, mielőtt még kárt ten­nének a fákban. A kerítés mel­lől lapátoljuk el a felgyülem­sok trágyázását és a talajmun­kákat. A gyökérzöldségek (ki­vétel a zeller), a vöröshagyma és a fokhagyma alá istállótrá­gya helyett komposztot vagy komposztált Vitahumot adunk. A földben maradó növényeket fenyőgallyal árnyékoljuk, óv­juk a hidegtől. Különféle zöld­ségnövényeket hajttathatunk a lakásban (petrezselyem, meté­lőhagyma, kerti zsázsa) vagy a sötét pincében (salátacikó­riát). Rendszeresen ellenőrizzük a tárolt zöldséget, az egereknek állítsunk csapdát és naponta szellőztessük a tároló helyisé-

Next

/
Thumbnails
Contents