Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-12-03 / 48. szám

1877. december 3. SZABAD FÖLDMŰVES. Ä nagy proletárköltőre emlékezünk József Attila a XX. század forradal­mi költészetének kiemelkedő egyéni­sége. A költő forrón szerette azt az osztályt ahonnan származott, a mun­kásosztályt, s gyűlölte a földesurak, kapitalisták elnyomó rendszerét. E- zért lett tagja a munkásosztály törvé­nyen kívül helyezett élcsapatának, a Kommunisták Magyarországi Pártjá­nak. József Attila 1905-ben született, Bu­dapesten. Apja elhagyta a családot és a kis Attila hároméves korától az Országos Gyermekvédő Liga jóvoltá­ból Öcsödre került nevelőszülőkhöz. Ott élt hét éves koráig, s már a csöppnyi gyereket akkor befogták a munkába. Aztán visszakerült az any­jához Budapestre, ahhoz a proletár­asszonyhoz, aki mosással, takarítással kereste két leányának és fiának a betevő falatot. Attila alig volt 9 éves, amikor kitört az első világháború. A világégés még rosszabbá tette a szegénycsalád sorsát. A kisfiú ahogy tudott segítette a család nyomorát enyhíteni, mindenféle leleményes meg­oldással. Az édesanyját 14 éves korá­ban elvesztette, s azután különböző helyeken tengette életét. De mégis nekivágott a gimnázium elvégzésé­nek s tanulmányainak több megszakí­tása után leérettségizett. Egész fiatalon kezdett verseket ír­ni. Költeményeit 17 éves korában már a legjelentősebb irodalmi kritikai lap a Nyugat is közölte. Az érettségi után egy ideig könyvügynökösködött, ké­sőbb hivatalnok lett, de közben írta a verseket. Nagyon megszerette az irodalmat s ezért elhatározta, hogy az írásnak szenteli az életet. Tudásá­nak gyarapítása szempontjából Szege­ben beiratkozott az egyetemre ma­gyar—francia-filozófiai szakra. Onnan azonban eltanácsolták forradalmi hangú verséért. Később külföldön pró­bálkozott az egyetem elvégzésével, de a nyomor, nélkülözés mindig álljt pa­rancsolt. A nyelveket viszont jói meg­­taulta, s hazatérte után levelezőként kereste a kenyerét. A továbbiakban folyóiratoknál dolgozott s munkája mellett csak a költészetnek élt. József Attila költészete legmagasabb művészi kifejezője volt annak a letű­nő rendszernek, amelyben élt. Mondd mit érlel... című versében például azt ellenzi, milyen súlyos csapásként nehezedik a dolgozókra a munkanél­küliség, a falusi zsellérekre a föld­hiány. A költő sokszor csak szimboli­kusan tudta megírni az igazát. A Fa­vágó című versében így buzdít az osz­tályharcra: „Ejh, döntsd a tőkét ne siránkozz“. A tőke szó kétértelműsé­ge a favágás képével kapitalizmus el­leni harcot jelképezi. A Lebukottak című költeményében a proletárok ösz­szefogását rajzolja meg, amely sok munkáscsalád nyomarát enyhítette. Verseiben mindig igyekezett lelep­lezni a fennálló rendszer kizsákmá­nyoló arculatát, de megmutatta a szo­cializmushoz vezető utat a kommu­nista párt vezetésével. A proletárköl­tő nagy gonddal írta verseit, amelyek a mély mondanivalójuk mellett művé­szileg is remekművek. A költő egészségét a nehéz életút­­ján hamar megtámadta és egyre sú­lyosabbá vált a betegsége. József At­tila kórházi kezelés után nővérével a balatonszárszói nyaralóházba költö­zött. A testvérei bíztak abban, hogy az egyre búskomorabb költő egészsé­gének jót tesz a családi együttlét, a vidéki csend és jó levegő. Sajnos, nem így történt. Negyven esztendővel ezelőtt egy ködös decemberi estén a szárszói vasútállomáson vonat elé ve­tette magát a nagy proletárköltő. Más nem lévén az állomáson, a költő tete­mét a falon függő Magyarország tér­képével födték le. A hárommillió kol­­dús országának a térképe takarta be a forradalmárt, aki költeményeiben Horthy Magyarországát leplezte le és őszinte szívvel írt arról, hogy jön egy szebb kor, ahol a dolgozók lesz­nek a legmegbecsültebb emberek. Az alábbiakban József Attila versei­ből közlünk. JÓZSEF ATTILA: * FAVÁGÓ * Vágom a fát hűvös hatomba, fényesül a görcse sikongva, zúzmara hull szárnyas hajamra, csiklándani benyúl nyakamba — bársonyon futnak perceim. Fönn, fönn a fagy baltája villog, sztkrádzik föld, ég szem, a homlok, hajnal suhint, forgács fény röppen — amott is vág egy s dörmög közben: töott 'töröm s a gallya jut. Ejh, döntsd a tökét, ne siránkozz ne szisszenj minden kis sztlánkhozl Ha odasujtsz körül a sorshoz, az úri pusztaság rikoltoz — a széles fejsze mosolyog. * ÉHSÉG '* A gép megállt. Elfáradt por kering fölötte, mint az őszi köd meg pára, rászáll az emberek hallott nyakára, kik esznek most. Atizzadt szennyes ing hül a vállukra. Fal, fal egyre mind. Kenyér s uborka az ebédjük mára s mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba, s hogy Jót harap s hozzáharap megint. Már nem törődnek semmit az idővel. A harapások majdnem összeesnek, de föl megrágnak minden falatot. Egészséges, még jó paraszttüdővel szívják, rágják a port, szénaszagot s csak esznek, esznek, nem beszélnek, esznek. Ipolyság messzi századakra visz- 1 szamenő múltja talán nem olyan gazdag történelmi emlékekben, mint az egykori vármegye mái hely­ségei, de a véres századoknak csak­nem minden korszakos eseménye ne­véhez fűződik. Fuchshofer Monasteriológiája, Bom­­bardi után azt állítja, hogy a huntok már 1075-ben alapítottak Ipolyságon benedekrendi kolostort. Első említést azonban a városról csak IV. Béla Zó­lyomban 1237-ben kelt oklevelében találni. Hont vármegye székhelyeként Ipoly­ság 1751-ben lett kijelölve, miután Kemencén a megyeház leégett. Hu­szonegy év telt el, míg végre 1827- ben, Plachý Ferenc királyi tanácsos alispánsága alatt, az Ipoly bal partján a mai Homok városrész területén — hozzáfogtak a díszes megyeház építé­séhez és nehogy a palota egyedül áll­jon, ugyanakkor kezdtek egy új kül­város telepítéséhez Ságújhely, vagy Gj-Ság elnevezéssel. Már állottak az új megyeház falai, amikor Majthénvi Antal, az új alispán kieszközölte, hogy a megyeház Hont-Ipolyság me­zővárosban építtessék, tehát az Ipoly túlsó oldalán. Az építkezést, amely 25—30 000 forint költséget már fel­emésztett, abbahagyták és az építési anyagot átszállították Ipolyságra. Az új megyeház telkéről kiszorított jobbágyok az Ipoly balpartján, tehát Gj-Ságon (Homokon) nyertek kárpót­lást. Az új palota építése lassan ha­ladt. A szabadságharc az építkezést felében találta. Ebben a viharos idő­ben volt falai között bezárva a nagy akadt család, amelynek ne kellett volna legalább egy elesettet, rabot, kényszersorozottat siratnia, üldözöt­tet bújtatnia, elveszettet kutatnia. Más oldalon az ötvenes-hatvanas évek hatalmas agrárkonjuktúrája igen nagy segítségére volt a környező nagybir­tokosságnak és ez a tény is meggyor­sította a megyeház felépítését. A császári udvarnak kapóra jött az ava­tási ünnepség a vármegye földesurai­ÉVFORDULÓK. szlovák költő, Janko KráT. Az itt töl­tött rabságát őrzi „ŠAHY“ című verse. A viharos idők múltával folytató­dott a munka, amelyet 32 000 forint kincstári költséggel 1857-ben fejeztek be. Meg kell jegyezni, hogy az avatási ünnepségen részt vett Ferenc József császár is. A császári pár az 1857-es magyar­országi körútja során látogatott Ipoly­ságra. Ennek politikai háttere volt. A szabadságharc leverése után alig Sahy (Ipolyság) első városként szabadult fel Dél-Szlo­­vákiában Az egykori vármegyeháza (jelenleg a vnb épülete) épülete előtt kiemelkedő emlékmű hívja fel a figyelmet, a nagyjelentőségű eseményre. ból kerekedő nagybirtokos osztály megszerzése érdekében. Hiszen ebben az időszakban valóságos állóháború alakult ki a községekben a földesurak által odahívott zsandárok, katonák és a nép között. Ha fegyverrel kénysze­rítették őket, odahagyták az elfoglalt legelőt, a vitatott irtást, de amint a fegyveresek elvonultak, visszahódítot­ták újra. A jobbágyfelszabadítás ezen pozitív következménye, az osztrák szuronyok villogása emlékeztették a parasztságot arra, hogy osztálykövete­léseik összefügge­nek a nemzeti kö­vetelésekkel, a falu dolgai az ország gondjaival. A gaz­dagodás nyugodt lehetőségeit védő nagytőke ezt a lá­togatást örömmel fogadta, a falu em­bere azonban 1848 emlékét ápolva ka­lapját levéve só­hajtotta Kossuth nevét. Az idén kettős évfordulója van te­hát Hont-várme­­gye volt székhelyé­nek: 150 éve kezd­ték el építeni és 120 éve telt el fel­építésétől. Ma a megfiatalított épü­let a városi nem­zeti bizottságnak ad helyet, két szár­nya pedig a mező­gazdasági szaktan­intézet diákottho­na. DF Madách Naptár 1977 Magyar nyelvű kiadónk ezúttal is szép kivitelű, gazdag tartalmú nap­tárt állított össze az elkövetkezendő évre. Olvasmányos, ismeretterjesztő, szórakoztató írások, gazdag, színes fényképanyag — ezek jellemzik a kiadványt. Találhat benne minden korosztály magának valót, ki-ki Ízlése és érdeklődése szerint. „Siet a Nap: a Víz-öntő jegyre fordul, Vizet önt, ha Vince s Vlzkereszt megcsordul, Sok víg újesztendő végeződik mordul.“ Gyöngyössi János 1775-ben „A kalendáriom nyomtatóknak kérésökre Írott versek“ Januariusával kezdődik, s két keresztrejtvénnyel zárul a 270 oldalas könyv. Gyöngyössi rigmusain kívül még egy kuriózumszáfmba menő olvasmányt találhat a nyolcvan oldalnyi naptári részben az olvasó: részleteket Lippal János Posoni kert című, 1664-ben Nagyszombatban ki­adott első magyar nyelvű kertészeti szakkönyvéből. A legterjedelmesebb ezúttal is a Szép Szó novellákból, elbeszélésekből, versekből összeállított anyaga. A gondos szerkesztői munka érdeme, hogy mind a hazai magyar, mind a szlovák és a világirodalom legjelesebb alko­tóinak írásaiból nyújt egy csokrot. A szerkesztők ügyeltek a fontosabb évfordulókra, s az anyag frisseségére. Megtaláljuk itt Gorkij, Maupassant, Csehov, Mikszáth, Krúdy nevét, de épp így Duba Gyuláét Is vagy Kovács Magda szép meséjét. A szépirodalmon kívül riportok, a hazai valóságból vett írások alkotják a „magvat“. Termő ágak; Gyökeret verni; Felnőttek az iskolapadban; Egv nép legendája és más írások olvashatók publicistáink tollából. A gyerekeknek Weöres Sanyi bácsi versei, Dénes György meséje, a ne­vetni szeretőknek Örkény István egypercesei és egy humor-csokor, a bú­­várkodóknak a tudomány és technika, a sportot kedvelőknek a futballről található’ Írás nyújthat jó. szórakozást az új naptárban. A Családi Kör harminc oldalas válogatásában is sok érdekesség kínál­kozik: Néhány gondolat a fogamzásgátlásról; A továbbdolgozó nyugdíja­sok; Süssünk —■ főzzünk; Televízió, film, színház, és más írások. Olvas­hatunk ezen kívül Szinyel Merse Pál Szlovákiai kapcsolatairól, a Dunai vizahalészatról, az ember emberré válásának legújabb kutatási eredmé­nyeiről is. S végül, ha meg is kerültük kicsit a sorrendet, az 1948-as februárről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom örökségéről, s az azóta megtett hatvan éves fejlődés útjáról. —kvi— A MADÄCH Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat gondozásában — az utóbbi hetekben — az alábbi könyvek jelentek meg: — Tölgycssy György: AZ ATOMKOR­SZAK DETEKTÍVJEI. Az éllamdíjas szerző Ismeretterjesz­tő könyve érdekesen és sokoldalúan, gazdag képanyaggal Illusztrálva mu­tatja be az analitikai vegytan lénye­gét és gyakorlati alkalmazásának le­hetőségeit. Az olvasó képet alkothat egy fiatal, modern tudományág ered­ményeiről és káprázatos lehetőségei­ről. Ara: 34,— korona. — Ordódy Katalin: KIKÜLDETÉS — regény. A regény cselekménye látszólag egyszerű: egy szerelem története, egy disszidálásé. A boldog egymásra talá­lás után a regény hősnője válaszúi­hoz érkezik. Hová vezet ez az út? — erre a kérdésre válaszol Ordódy Ka­talin új regénye. Ara: 16,— korona. — tudó Ondrejov: A FÖLDÖN A TE CSILLAGOD — Iskolások könyvtára. Ez a könyv a szerző betyártrllőgiá-Jának magyar nyelven megjelent első kötetét — a Hegyek alján című köte­tet — követi. Tehát JerguS Lapinban a trilógia hősének további sorsát ecseteli az Író. Ara: 9,— korona. — Miloslav Fábera: HÉT MONGOL PARIPA — kisregény. Szubutáj Bagatur, Dzsingisz kán legdicsőbb hadvezére a fáradságos kínai hadjárat után a hatalmas ho­­rezmi sah gazdag birodalma elleni hadjáratban vész részt. Az ötéves had­járat során kirajzolódik babonás-misz­tikus lelkivilága, emberi areéle, és a háttérben elvonul előttünk a színes, gazdag mohamedán világ és a nagy mongol birodalom történetének szá­mos eseménye. Ara: 13,— korona. — A KÖZÚTI KÖZLEKEDÉS ÚJ. SZABÄLYAI. Régen várt könyvecskét kap kézhez az érdeklődő. A közúti közlekedés szabályait, a 100/1975-ös hirdetményt, magyarázatokkal, a motorosok tehát magyar nyelven Is tanulmányozhat­ják. Hatvanezer példányban jelent meg. Ara: 10,— korona Óváry Péter versei Ha elhiszed.. . Mégis Menj az úton, Csak a szádra vártam, ez a küldetésed. Embernek születtél. csak a szádat kértem, Akik köpnek rád, ne törődj azokkal. hogy a szádhoz egyszer, hazugan ne érjek. Védd az igaz szót. Mégis pitymallatkor, Ha elhiszed mások tévedését; mégis eszelősen, furcsa ábrázattal, már al koszol. más ablakhoz értem ...

Next

/
Thumbnails
Contents