Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-19 / 46. szám

Kedvtelés plusz jövedelemforrás Külföldön, elsősorban Nyu­­gat-Európában keresett élelmi­­szeráru a nyúlhús. Itthon fe­hérje-gazdagságáért orvosaink régóta ajánlják, javasolják szé­les körben. Érthetetlen, nálunk a nyúlhús-fogyasztás elenyésző, s a nyúltenyésztés évek óta helyben topog. Pedig az egész­ségügyi szempontokon kívül számos érv szól mellette. A nyúlhús „előállítása“ megle­pően olcsó, túlzott anyagi és munkabefektetést sem igényel. A nyúltenyésztésről, illetve a nyúlhús külföldi értékesítésé­ről még a nitrai Branko dolgo­zóinak sincs pontos áttekinté­sük. Annyit tudunk csupán, hogy ez a vállalat vásárolja fel a kisállattenyésztők helyi szer­vezeteinek közvetíésével az ex­portképes (súlyra, korra, mé­retre megfelelő, fajtatiszta) nyulakat. — Jó üzlet lehetne tenyész­tőnek, értékesítőnek egyaránt — mondják —, de sajnos egy­re keveseb megrendelésnek tu­dunk eleget tenni. Évente jó, ha 10—12 ezer tonnányi jut el a megrendelőhöz, holott piaca lenne több száz tonnányinak. Mi a tenyész üknek 15—17 ko­ronát fizetünk a nyúl élősúly­­kilogrammjáért, nyilvánvaló, hogy nincs ráfizetésük. Külföldön — Magyarorszá­gon, Bulgáriában, Lengyelor­szágban, Romániában és másutt — hatalmas állami, vagy sző vetkezeti nyúlfarmokon te­nyésztik a nyulat, exportra. Idehaza? Elvétve sem akad szövetkezet, vagy állami gaz­daság, amely e nyilvánvalóan jövedelmező vállalkozásba kez­dene __Magántenyésztők eleve nem termelhetnek annyit, mint egy vállalat, vagy üzem; jobbá­ra kedvtelésüknek hódolnak, mint például Novotka Ferenc, akit a luéeneci (losonci) járás legtekintélyesebb nyúltenyész­­tőjének mondanak. Alacsony, halkszavú ember. — Az üzleti szempont sem mellőzhető, de busás haszonnal csak a nagyüzemi tenyésztés járhat.^ Ismerek olyan nyúlte­­nyésztot, akinek évente ezreket jövedelmez a nyúl, százszámra tartja őket. Jómagam mindösz­­sze 30—40 nyulat tartok. A te­nyésztés és a nemesítés a cé­lom, bár szeretem a nyúlpapri­­kást is — vallja Novotka kis­­állattenyésztő, aki nem jó ri­portalany. Kérdéseimre félsza­vakkal válaszol. Úgymond „nem szereti a sok szöveget“, erre jó előre figyelmeztettek. — Nem beszélni kell'e min­denképpen szép kedvtelésről, hasznos szórakozásról — okít okos megfontoltsággal. — A tenyésztés örömeit szóban visz­­szaadni úgysem lehet. Aki pe­dig az anyagiakra összpontosít, az is tehet egy próbát a nyúl­­tenyésztést illetően. Jelentős segítséget kaphat a vállalkozó kedvű kisállattenyésztő, ha tag­ja a szövetség helyi szervezeté­nek: nemcsak a fajtatiszta alapállományt szerezheti be ol­csón, de tápanyagot, takar­mányt is kap, s még az értéke­sítés problémáit is szervezetileg oldják meg. Így aki csak egy kicsit is odafigyel, láthatja, hogy minden tekintetben meg­éri. Osztom Novotka Ferenc nyúl­­tenyésztő véleményét. S hozzá­tenném még kiegészítőül: több figyelmet érdemelne a nyúlte­nyésztés közélelmezési és nép­­gazdasági szempontból egy­aránt. Pálházy J. лопат jó az egvÚttmOködés. A nitrai Branko közös me­zőgazdasági vállalat a kisál­lattenyésztőktől az előzetes megegyezésben rögzített idő terv szerint vásárolja fel a vágónyulakat. Az utóbbi idő­ben jó az együttműködés a Branko és a tenyésztők kö­zött. A .felvásárló vállalat gépkocsija mindig időben, érkezik, nem várunk rá hiá­ba. Košický Vladimír szemé­lyében becsületes'- felvásár­lót ismertünk meg. Jól szer­vezi a felvásárlást, közben újabb érdeklődőket nyer meg a vállalattal való együttmű­ködésnek. A tenyésztőknek­­hasznos információkat nyújt, ha .kell tanácsot ad, segít a - problémák megoldásában. Állítom, érdemes együttmű­ködni a Branko közös mező­­gazdasági vállalattal! Farkas Rózsa, Háj ISMÉT GAZDAG HOZAMOT NYÚJTOTT A SÄRGARÉPA. Vitányiján (Vágfarkasdon) gazdag hagyománya van a sárgarépatermelésnek. Eleink már nyolcvan évvel ezelőtt kiváló eredményt értek el ezen zöldségnövény terme­lésében. A község jónevű szövetkezete ma a galantai járás legnagyobb zöldség­termelői közé tartozik. Sár­garépát az idén ötvenhat hektáron termelt. E növény átlaghozama az utóbbi évek­ben hatszáz-hétszáz mázsa közötti volt. Az október ele­jei kilátások szerint az idén sem kell majd szégyenkez­niük a szövetkezeti tagok­nak a sárgarépa hozamáért. Krajcsovics Ferdinand, Galante A FEHÉR V1RÄGÚ МАК TÖBBET TEREM. Štúrovo (Párkány) környékének ter­mészeti adottságai kiválóan megfelelnek a máktermesz­tésre. Sokan élnek is a le­­'fietőséggel. Tizenöt áras ker­temben én is vetettem má­kot. Csupán néhány sort, de így is termett annyi, ameny­­nyi a saját igényeinket ki­elégíti. Nánán azt mondják, aki mákot termel, az lusta, rossz ember nem leheti Én az idén háromszor kapál­tam, majd egyeltem, sőt permeteztem is, de megérte. A fehér virágú fajtát terme­lem, mert többet terem a pirosvirágúnál, s a kártevők sem támadják annyira. Meidlik Kálmán, Štúrovo Nana Tapasztalataim a takarmánykáposztával A takarmánykáposzta egyike azoknak a növényféleségeknek, amelyek fontos szerepet játszhatnak az állatok, főleg a nyíl­lak takarmányozásában. Legnagyobb előnye, hogy jól tuti a hideget (egészen —10 °C-ig), tehát egészen a kemény fagyok beálltáig friss, lédús zöldet nyújt az állatok számára. A ká­poszta jól emészthető és az állatok szívesen fogyasztják. Nin­csenek különleges éghajlati és talajigényei, gyakorlatilag min­denütt termelhető. Én tíz áron termelek takarmánykáposztát. Vetés előtt har­minc kiló ammóniumszulfátot, 33 kiló szuperfoszfátot és húsz kiló 50 °/o-os kálisőt adok e területre. A magot hatvan centi­méter sortávolságra, egy vagy legfeljebb két centiméter mély­re vetem május derekáig, másodnövényként június derekáig. Ápolása nem igényel sok fáradságot. Keléskor porozni kell a kártevők ellen, a tenyészidőben legfeljebb kétszer kell kapál­ni; amikor már két-három valódi levele van, tíz centiméteres tőtávolságra ritkítom, majd húsz kiló harminc százalékos sa­létrommal fejtrágyázom. Csírázás idején, majd augusztusban és szeptemberben kiadósán öntözöm, mert ekkor növekszik a legintenzívebben. Később már olyan hatalmasra fejlődnek a növények, hogy egy-egy káposztából több nyúl is lakmározhat. A káposztát folyamatosan etetem, s amikor már a hőmérő higanyszála vészesen süllyedni kezd, gyökerestől felszedem a termést, eltávolítóm a beteg vagy sárguló leveleket (ezek gyorsan rothadásnak indulnak), és a pincében homokba ül­tetve tárolom a káposztát. Ügyelek arra (fűtés, szellőztetés), hogy a pince hőmérséklete 0 és +5 °C közötti legyen. Ha a növények gyökérzetét nem szórom be homokkal, csak rövid ideig lehet károsodás nélkül tárolni a termést. Ha homokba ágyazom a gyökérzetet, még februárban is lényegében friss káposztát adhatok a nyulaknak. Ha pedig csupán a torzsát hagyom meg a beágyazott száron, tavaszig kitart a készlet. (KI) a 20 ÉVES A CSEHSZLOVÁKIAI KISÄLLATTENYESZTÖK SZÖVETSÉGE A kisállattenyésztésnek igen gazdag hagyománya van ha­zánkban. Már évtizedekkel ez­előtt is voltak lelkes kezdemé­nyezők, akik szerették a ter­mészetet, az állatokat, és akik szabad idejük jelentős hánya­dát áldozták fel a kisállatte­nyésztés fejlesztésének, a kü­lönféle apróállatok fajtatiszta tenyésztése és nemesítése irán­ti érdeklődés felkeltésének és fokozásának érdekében. Munká­juk nem volt hiábavaló, hiszen a nemes és egyben hasznos te­vékenység iránt érdeklődők száma egyre gyarapodott és nő még napjainkban Is. Már kez­detben is egymás után alakul­lak a tenyésztők érdekeit kép­viselő és védő, általában szako­sított egyesületek és szerveze­tek. Persze, jó ideig csupán meny­­nyiségi fejlődésről lehetett be­szélni. Az ugrás, a mennyiségi változások minőségi változások­ba való átcsapása 1957 őszén következett be, amikor a ko­rábbi egyesületek és szerveze­tek helyett kisállattenyésztőink egységes szervezetet alakítot­tak —- a Csehszlovákiai Kisál­lattenyésztők Szövetségét, — a­­mely az apróállatokat tenyész­tők országos, önkéntes tömeg­szervezetévé vált. Az alapító kongresszus öt­­venhét október hatodikán ülé­sezett. A szervezetbe tömörült tenyésztőknek feladatul adta a Szövetség feladatainak teljesí­tésében, valamint a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében való aktív részvételt. Ezt köve­tően a helyi szervezetek és a járási bizottságok tevékenyen részt vállaltak a földművesszö­vetkezetek megalakításában, il­letve megszervezték az állati termékeknek — tojás, vágóba­romfi és vágónyulak — л köz­ellátás színvonalasabbá tételét szolgáló folyamatos felvásárlá­sát. Az alapító kongresszus óta két évtized telt el, közben sok­rétűbbé vált, színvonalasabb és eredményesebb lett a kisállat­tenyésztők munkája. A Szövet­ség fejfődése szorosan össze­függ szocialista társadalmunk fejlődésével. A Szövetség tagja a Nemzeti Frontnak, tehát biz­tosítja szocialista társadalmunk további fejlődéséhez szükséges feltételeket. A Szövetség napjainkban mintegy 150 ezer kisállatte­nyésztőt von be a szervezeti életbe, az átgondolt és mindin­kább céltudatossá váló tenyész-Itői tevékenységbe. Nyolc évvel ezelőtt, a föderá­ció életbelépésekor a Csehszlo-Hasznosat kellemessel vákiai Kisállattenyésztők Szö­vetsége két szervezetre oszlott. Ettől az időtől kezdve a szlo­vákiai tenyésztők az SZKSZ-be, a csehországi tenyésztők pedig a CSKSZ-be tömörülve fejtik ki érdemdús tevékenységüket, tö­retlen lelkesedéssel szorgal­mazva a kisállattenyésztés fej­lesztését. A Szlovákiai Kisállattenyész­tők Szövetségének, mint ér­dekvédelmi tömegszervezetnek, napjainkban 1956 helyi szerve­zete van, s ezekben több mint 64 ezer aktív kistenyésztőt tar­tanak számon. Az SZKSZ a tag­ság körében folytatott eszmei­­nevelő és szakmai tevékenysé­gével jelentős mértékben hoz­zájárul a szocialista ember for­málásához, a CSKP kongresszu­sa, a NF és a Szövetség szer­vei által kitűzött feladatok mi­előbbi teljesítéséhez, megterem­ti a dolgozók és az ifjúság te­nyésztői érdekeinek realizálá­sát segítő feltételeket, miköz­ben gondosan ügyel a fajtatisz­ta tenyészetek kialakítására és fejlesztésére, a különböző álla­tok és fajták nemesítésére stb. A kisállattenyésztők szakcso­portokba és szakosított klubok­ba tömörülnek s a kellemeset a hasznossal ésszerűen egybe­kapcsolva végzik elismerést ér­demlő tevékenységüket. Jelen­tős mértékben hozzájárulnak az állati termékekkel való ön­ellátottság megszilárdításához. Évi átlagban mintegy 831 tonna baromfihúst, 1120 tonna diétás nyúlhúst, 380 tonna juhhúst, több mint 40 millió tojást (kel­tetésre és fogyasztásra) produ­kálnak. A feldolgozó iparnak pedig évente legalább 100 ton­na gyapjút, négy-öt tonna tol­lat és sok-sok szőrmés bőrt ad­nak át. A juhtenyésztök pl. 30 ezer, a prémes állatokat te­nyésztők 11,5 ezer, a nyúlte­­nyésztők pedig egy milliónál is több gereznát értékesítenek évente. S talán kétszer ennyi nyersanyagot is nyújtanának az iparnak, ha szervezettebb len­ne a felvásárlás! A szlovákiai kisállattenyész­tők kölcsönösen együttműköd­nek a baráti szocialista orszá­gok kisállattenyésztőivel, rend­szeresen részt vesznek a kiál­lításokon, ahol legszebb álla­taikat mulatják be és kicseré­A kiállításokon bemutatott gyönyörű állatok a tenyésztők hozzáértő, lelkes munkáját dicsérik, népszerűsítik. lik a tapasztalataikat, miköz­ben népszerűsítik a mozgalmat és annak eredményeit. A sike­rek láttán egyre nő a szerve­zeti tevékenység iránt érdeklő­dők száma. Csupán az utóbbi évtizedekben több mint 22 ezer új taggal gyarapodott a szerve­zett kisállattenyésztők tábora. S ami igen örvendetes, a je­lentkezők között egyre több a fiatal és a nő. Ez részben az elért eredményeknek és a jó népszerűsítő munkának, rész­ben pedig az iskolák, az alap­szervezetek, illetve a pionír­otthonok mellett működő ér­dekkörök tevékenységének kö­szönhető. És persze annak is, hogy szocialista társadalmunk, a lehetőségeknek megfelelően, kedvező feltételeket teremt e nemes kedvteléshez. Az SZKSZ KB-а nyolc évvel ezelőtt ke­reskedelmi vállalatot alapított (Chovprodukt). A vállalat szak­boltjaiban — egyelőre kilenc van belőlük Szlovákia különbö­ző városaiban — minden ér­deklődő megvásárolhatja a leg­­szükségeseb tenyésztői kelléke­ket. Az utóbbi időben több fóru­mon méltányolták a kiskertész­­kedők és a kisállattenyésztők érdemdús tevékenységét, és hangsúlyozták e mozgalmak össztársadalmi szempontból is fontos küldetését1. Azt sem tit­koljuk, hogy a még eredménye­sebb munkához kedvezőbb fel­tételekre van szükség. A kis­állattenyésztés töretlen fejlődé­se érdekében jobban meg kell szervezni a fajtatiszta állatok szaporítását és forgalmazását, valamint a felkínált állati ter­mékek felvásárlását, bővíteni kell a szolgáltatások hálóza­tát és a tenyésztői kellékeket forgalmazó szakboltok hálóza­tát és áruválasztékát. A rend­szeres tanácsadó szolgálat be­vezetése is a tenyésztői munka színvonalának javát szolgálná. Sőt! Talán azon sem ártana el­gondolkozni, hogyan lehetne a városiasodó nagy községek és a városok peremén vagy köze­lében — a szépen fejlődő kert­telepek példájára — kisállat­tenyésztő telepeket létesíteni? Vagy: hogyan lehetne össze­hangolni a kertészkedők és a tenyésztők igényeit és érdekeit egy vegyes telepen? Külföldön már tettek bizonyos kezdemé­nyezést e téren, álítólag jő eredménnyel. Az ilyesfajta kez­deményezésnek bizonyára több száz vagy ezer lelkes támoga­tója volna hazánkban is, hiszen a tervszerű fejlesztés során mind * (Folytatás a 2. oldaloui

Next

/
Thumbnails
Contents