Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-12 / 45. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 197? Özűzők a bíróság előtt Furcsa cím, de igaz. A ni'trai járásbíróság a napokban őzűzök felett ítélkezett. A szomszédos Járok községből tizennyolc fiatal ült a vádlottak padján. Köztük tíz volt a fiatalkorú, de a többi is alig lépte át a tizennyolcéves korhatárt. Az államügyészség azzal vádolta őket, hogy csoportokban járván — őzeket űztek. Agyonhajszolták a szelíd állatokat az erdőben, aztán elfogták, majd kövekkel és dorongokkal agyonverték. A helyszínen megnyúzták őket és az erdőben azonmód tüzet rakván, a frissen sült pecsenyét elfogyasztották. Négy fiatalkorút még rablással is vádoltak, mert a község kútjánál megtámadtak egy védtelen öregembert, addig fojtogatták, míg oda nem adta nekik „egész vagyonát“, ami néhány cigarettából és 20 korona készpénzből állt. A cigarettákat elosztották, a pénzt pedig ugyancsak azonmód a község kocsmájában elsörözték. A tárgyaláson érdekes dolgok derültek ki. Elsősorban is az őzfogás módja. A járok! erdőben elzárt faiskola van, annak bejáratán bekergették az őzeket és a nyílást elzárván az őzet addig hajszolták, míg az nem volt képes tovább futni. Akkor fogták el az őzgidákat és akkor verték őket agyon. Összesen hat őzet vertek agyon. A nitrai Klokočina nevű vadásztársaságnak kilencezer korona értékű kárt okoztak! A vádlottak beismerték bűnüket. Azzal védekeztek, meggondolatlanság vezette őket a brutális őzűzésre, a rablást még letagadták. A bíróság persze a védekezést nem fogadta el. Szigorú büntetéssel sújtotta a bűntényt, még pedig aszerint ki milyen részben volt bűnös. Az erdőigazgatóság részéről Helebrandt tanú az őzek árát ismertette. Eszerint egy őzgida ára 1500 korona, az egy éves őz értéke 1000, míg a két és négy éves őzek értéke 2000 az ötéves és az idősebb őzek értéke pedig 2500 korona. Eszerint a bíróság a vádlottakat az anyagi kár térítésére is ítélte. (pisz-ky) A vadgazdák évról-évre kénytele” nek tudomása) venni, hogy а kedvező időjárás, az enyhe tél ellenére mindinkább kevesebb a mezeinyúl vadászterületükön. A mezeinyöl pusztulásának okait szerte Európában vizsgálják. Sok gyakorlati mefigyelés, tudományos eredmény látott már napvilágot, amelynek együttese nem oldja meg egyértelműen ezt a problémát, ugyanis a mezeinyúl egyes területeken tovább pusztul. MIÉRT CSÖKKEN AZ ÄLLOMÄNY? A csökkenés és mértéke rendkívül differenciált módon, különböző időben és mennyiségben következett be és több tényező együttes hatására vezethető vissza. A közvélemény a jelentős mértékű visszaesést általában az intenzív mezőgazgdaság térhódításának tulajdonítja. A vizsgálatok eredményei (azonban azt bizonyítják, hogy a csökkenés nem mutat szoros A mezei nyúl hely; november 12. ete... Készülék a mezei vadak és madarak riasztására Az 1976~-77-es évben gazdaságunk szőlőterületén sikerült kipróbálni az AV-ALARM nevű madár és apróvad riasztó készüléket. Megfigyeléseink azs bizonyították, hogy a seregélyek a műszer környékét elkerülték, illetve lovábbrepültek. A műszerrel, a hangok naponkénti változtatásával húsz-huszonkét hektár területet lehetett védeni. A 12 W-os autóakkumulátorral üzemelő, speciális hullámhosszon működő hangszórók, a madarak érzékeire hatnak, s fájdalmat okoznak részükre, azok elvesztik tájékozódóképességüket. Ezért messzire elkerülik ezt a helyet. A hangerő és az ismétlések kapcsolókkal szabályozhatók. A műszerrel kétszázféle variációs hang létrehozható. Kisebb, tehát 2—3—4 és nagyobb, 18—24 hangszórós változata van. Szerelhető lábakra, de hordozható készülékként gépkocsira is nagyobb területek védelmére. Működését az időjárás nem befolyásodja. A 18—24 hangszórós változatokat elektromos hálózati vezetékről működtethetjük. ALKALMAZÁSI területek 1. Gyümölcs- és szőlőültetvényekben segélyriasztásra; 2. növénytermesztés területén; napraforgó, kukorica, szója stb.. vetéseken és éréskor, — seregélyek, fácán, fogoly, nyúl és őz ellen; 3. gyümölcs- és szőlőültetvényekben telepítés után — nyúl és őz károsítás ellen. A készüléket nemcsak seregélyriasztásra, hanem fiatul ültetvények vadkár elleni védelmére is felhasználjuk. Az információkat Molnár Tibor kertészmérnöktől, a Soproni Állami Gazdaság kertészeti fŐágazatának vezetőjétől szereztem. Csákvári Géza összefüggést pz intenzív nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásával. Köztudott ugyanis, hogy a Csallóköz járásaiban is uralkodóvá vált a korszerű mezőgazdasági termelés, mégis ma is itt találhatók a legjobb nyúlás területek. Meggyőződésem, hogy a nyúlállománv helyzetét nem a mezőgazdasági termelés gépesítése vagy a nagyüzemi gazdálkodás, a kemizálás fenyegeti elsősorban. Tény, hogy előfordulnak a gépesítéssel és a kemizálással összefüggő veszteségek. Az egyes területek között tapasztalható nagy eltéréseket azonban a vadgazdálkodásban levő különbségek határozzák meg. Még csak részben bizonyított, hogy az élőhelyi adottságok és a negatív tényezők mellett, egy bizonyos meghatározott szám fülé a törzsállományt nem tudjuk feJszaporítani, mert bizonyos szint elérése után az állomány mennyiségileg rendszerint megcsappan. Amennyiben a törzsállomány eléri azt a szintet, mely szerint két hektárra jut egy nyúl, akkor a törzsállomány szaporodási képessége lelassul, illetve csökken, mert csökken a szaporulatot hozó nőstény nyulak száma. Ugyanakkor az állomány leromlik, rendkívül érzékennyé válik a betegségekre és az állománysíirőség miatt gyorsabban terjednek a fertőzések. Áz összes tényező hatásáteken tudunk helyesen gazdálkodni, ahol biztosítottuk a szükséges törzsállomány feltételéit. Sok helyütt a vadásztársaságok abba a hibába esnek, hogy a törzsállomány létszámából kiindulva tólbecsülik a szaporulatot. így túlzott mértékű lesz a vadászat vagy a befogás, melynek eredményeképpen újra megcsappan a törzsállomány, mely már nem képes a kívánt szintű reprodukcióra. A vadbiológiai állomások vizsgálatai szerint a nyúlállománynak csak hetven százaléka képes szaporodásra, utódok világra hozására. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ma sokkal nagyobb törzsanyagot kell biztosítani, mint huszonöt évvel ezelőtt. Egyes vadásztársaságok hajlamosak arra, hogy a vadászat érdekében „túlbecsüljék“ törzsállományukat. Helyesen csak akkor és úgy gazdálkodhatnak, ha megértik a hiteles állománybecslés fontosságát. Az élőhefogásnak és a lelövésnek, a vadászatnak minden esetben igazodnia kell a törzsállományhoz, vagyis csak annyi nyulat szabad befogni és lelőni, amennyi a törzsállományt nem veszélyezteti. Itt nem lehet számolni azzal az esettel, hogy üres terület részeinkre a szomszéd vadászterületekről vándorolnak he a nyulak. Ismeretes, hogy a nyúl ragaszkodik ahhoz a helyhez, ahol a világra jött. A fő prublémák nem azokon a terü-Hogy eredményesen horgásszunk Horgászatunk eredményességéhez nem kell semmi féli csodacsali. Csak az szükséges, hogy megfelelő helyen alkalmazzuk az elkészített csalit. Gyakran mérgelődik a horgász, miközben a nála levő egy vagy kétfajta csalit váltogatja a horgán, s még csak egy ici-pici kapást sem sikerül kicsikarnia. Előfordul az is,' hogy csaliból több fajta van tarisznyájában, még sincs kellő eredmény. A halak rá se hederítenek a szerintünk finomabbnál finomabb csalira. A hiba gyakran ott kezdődik, hogy a horgász mindig arra a csalira esküszik, amellyel korábban sikerült szép eredményt elérnie. Sok éves tapasztalatom azt mutatja, hogy csoda csali gya-, vagy a harmatgiliszta, amire szintén azt mondhatjuk, a legtöbhféle hal rákap, még a ragadozók is. Előfordul azonban, hogy a vele való horgászat eredménytelen. Ugyanakkor néha egy darabka kenyérhéj már jó fogást eredményez. Előfordultak olyan esetek is, amikor a keszegnek szánt kovászra szép csukát fogtak, vagy a pontynak szánt kukoricára harcsa akadt. Az ilyen esetek azonban ritkák és véletlenek. A halakat nagyjából két csoportra osztjuk: növényevőkre, illetve békés halakra és ragadozókra. Mivel az egész idényben (június 15-tői március 15-ig) növényevő halakra horgászhatunk, ezekkel kezdeném. Ezeknél az Nem tétlenkedtek nincs, amely minden időben s minden vízben egyformán érvényesülne. A legfontosabb az, hogy a horgász minden időben rugalmasan alkalmazkodjon a körülményekhez, s az eredmény megmutatkozik. A vizeinkben élő halak „étlapja“ igazán széleskörű. A horgászon a sor, hogy eldöntse, milyen halra szándékszik horgászni. Nem szabad ezt a véletlenre bíznia. El kell döntenie milyen (úszós, fenekező, vagy csúszó úszás) módszert kíván alkalmazni. Tudnia kell, hogy ahol horgászni kíván, milyen természetes táplálékhoz jutnak a halak, vagy mihez szoktatták azokat. A horgászok korábban a legnniverzálisabb csalinak a harcsaférget (a tiszavirág álcája) tartották, mert erre mindenféle hal ráharapott. Ezeknek a beszerzése manapság azo-iban szinte lehetetlen. Marad a tráőszi, téli vagy a koratavaszi hónapokban és főleg a folyóvizeken jó eredménnyel használhatjuk a trágyagilisztát. Amint azonban egyre jobban melegszik a víz, a halak inkább elfogadják a növényi eredetű csalit. Nyáron főleg a halastavakon jobb eredményt lehet elérni fűttkukoricára, nyerskovászra, kenyárcsalira, főttkrumplira. Ez leginkább azért van, mert a halastavakban nem termelődik annyi természetes táplálék, amennyi elegendő volna a halak éhségének a kielégítésére. Érdekes megfigyelni, amint két horgász egymáshoz aránylag közel van s köziilUk az egyik fogja a halakat, a másiknak pedig mégcsak kapása sincs. Ha amattól kap a csaliból, máris van kapása és a legtöbb esetben hala is. Erre könnyű a magyarázat. Azon a helyen éppen arra a csalira szoktak a halak. Ezért sikertelen rendszerint a próbálkozás az idegen vizeken, ha csak a véletlen be nem segít egy ponttyal. A spurihorgásznak tehát tudatosítania kell, hogy csoda csali nem létezik, nem is volt és nem is lesz. Ellenben minden csali csodát művelhet, ha kellő helyen használjuk. Nagyon jót tesz, ha a horgász mindig ugyanarra a helyre jár s bizonyos táplálékra szoktatja a halakat. Erre egy példa. Kukoricaliszt és simaliszt keverékével horgásztam egy helyen és ugyanezzel etettem. Kezdetben az eredmény egyenlő volt a nullával. Eltelt vagy két hét. Amikor a helyet már ott akartam hagyni, ekkor elkezdődött a kapás. Alig fél óra alatt két pontyot fogtam, de *a keszegek szintén sorakoztak. Ugyanakkor a mézzel, vaníliáscukorral, ánizsolajjal készített kovászra rá se hederintettek. A. legtöbb ragadozó halra horgászó nem etet be. Azt tartja, hogy a tészta, vagy a kenyér a radagozó számára nem eleség. Pedig ezzel is lehet etetni. A ragadozó halak ugyanis szívesen felkeresik a beetetett helyet, ahol tömegesen tanyáznak a kis halak. így csukát, de süllőt is fogba tunkö. Adam esik Ferenc A Veľký Krtís-1 járásban annak ellenére, hogy az Ipoly emberemlékezet óta horgászati lehetőséget nyújt, a szervezett sporthorgászatnak nincs nagy hagyománya. Ennek egyik oka talán az, hogy a horgászokat szótlanságuk révén csípős megjegyzések érték?! Ma a járás horgászai egy alapszervezetben — Veľký Krtíä-ben — tömörülnek. A közép-szlovákiai kerületben rendszerint ők tartják elsőnek az évzáró gyűlést. Idén a SZHSZ Kerületi Bizottságának küldöttei jelenlétében értékelték az elmúlt évi munka eredményeit. El kell mondanunk, ho£y az 1976-os év nagyon eredményes volt számukra. Az alapszervezetnek 317 tagja van, ebből 201 felnőtt, 23 SZISZ tag és 93 pionír horgász. A múlt év volt számukra a legeredményesebb. A horgászidényt a Želovce-i víztárolón rendezett második járási horgászversennyel nyitották. Az év folyamán az alapszervezet tagjai 2172 darab halat fogtak, amelynek ossz súlya 3100 kg volt. A zsákmány legszebb példányai a 14,6 kilős harcsa, a 7,6 kilós csuka és a 3,1 kilős ponty volt. A horgászidény legjobb eredményét lAlbert Mičko el, aki 88,3 kg hí lat fogott. A horgászás mellett az alapszervezet tagjai más ha znos munkát Is végeztek. Gazdaság épületet építettek a Želovce-i vízií rolónál, a folyókat 600 kg ponty és 7000 db pisztráng ivadékkal gazdagí ották, 18 vízlépcsőt újjjáépítettek, s íz Ipoly áradásakor 14 ezer halat men Lettek meg. Mindezt 2600 brigádóra al itt végezték el. A VeTký KrtíS-i horgászokról elterjedt, bogy azért akarnak élő halat árusító üzletet lé .esíteni a városban, mert nem szeretnének zsákmány nélkül hazatérni ho gászatról. Az igazság azonban más. A helyi horgászokat nagyon nyu jtalanítja a vizek gyakori szennyezi se, a halak mérgezése. Igaz, hogy az elmúlt évben 39 ezer KCs bírságot fizettek a károkozók. 'Az évzárón jóve hagyott határozatok szerint idén komaly feladatok várnak egyes szak csoportokra. Céljuk megőrizni az akti vitást és jobb eredmények elérésére sarkallni az alapszervezet tagjait. A feladatokat azzal az elhatározással vették tudomásul, hogy ezeknek n aradéktalan teljesítése méltó hozzá árulás a NOSZF 60. évfordulójához. (J. A.) A nagy fogás Nagy I,aci bácsi sok évig dolgozott a szövetkezetben. Ma már nyugdíjas, érthető, hogy több időt áldozhat szenvedélyének, i horgászásnak. Azelőtt is kijárt, korán kelt, próbálkozott, néha szeren«! ével, sokszor hiába. Most már naponta megengedheti magának, hogy le sétáljon a kanyargó Ipoly partjára, s bevetve a horgokat, pihenjen. A napi kirándulások alatt sok mindent lát, tapas; tál. Az Ipoly egyik csurgója felett már hetek óta figyelte, hogy valami n igyon zavarja a halakat. — Mindegy — gondolta — megpróbálom. Nap, mint nap próbálkozott. Kisebb fial mindig akadt, de nagyobb nem. Gyakran ledobta és kihúzta a villantút, á keze elfáradt, mégsem sikerült. A ragadozó hal azonban hol itt, hol olt rabolt. Néhány méterre ugrott fel a villantötól, de azt be nem kapta. Két hét után végre szerencséje volt Laci bácsinak. A rabló bekapta a horgot. Húzta volna, de nem lehetett, aztán eresztett!, de így sem ment. Vetkűzésre nem volt ideje, ezért zsupsz bele a vízbe, így eresztette a zsinórt, majd húzta maga felé. így hozta a partra élete legnagyobb halát a 88 cm hosszsú, 4,35 kg súlyú csukát. Budai József érte ra néhány év leforgása alatt tömeges elhullás következik be, amennyiben a vadászatot és a befogást nem megfelelően irányítjuk. Teljesen ellentétes pontja az előbbi megállapításnak az a tény, hogy ha 10 hektárra jut egy nyúl, akkor a törzsállomány kerül veszélybe! Ilyen körülmények között a törzsállomány szaporodásával nem képes a hiányt pótolni, ezért tartós nyúlszegénységgel kell számolnunk. Sőt, ha a gazdálkodáson nem változtatunk, a további csökkenés erőteljesebbé válhat. Bármilyen oldalról is közelítjük meg az állományingadozást, ezt a következtetést feltétlen levonhatjuk, hogy a nyállal csak azokon a terüleleteken vannak, ahil sok a nyűi, olt legfeljebb csak oly in mértékben, hogy nem fogják be, ú, ;y vadásszák le a fölösleget, hanem в nyúlban szegény vidékeken. Ezeken a részeken még az idényenkénti öt ny úlvadászati korlátozás sem hozhatja meg a kívánt eredményt. Most pedig vegyük sorba azokat a tényezőket, melyek nyúlállományunk helyzetének javításával feltétlen figyelmet érdemelnek. ÄLLOMÄN^TELEPÍTÉS Nyúlállományunk fejlesztésének egyik legfontosabb lehetősége az állománytelepítés. A Hazai kísérletek, de a külföldi irodalom is foglalkozik az állománytelepités kérdésével. A kísérletek azt bizónyítják, hogy áilománytelcpítés olyan területeken is érdemes, ahol kerábban egyáltalán nem volt mezeinyúil. A TELEPÍTÉS FELTÉTELEI: 1. Feltétlenül meg kell győződni arról, hogy a téri let adottságai megfelelnek-e a mezeinyúl igényeinek. Fontos^ hogy ei dőfoltok, csenderesek, fasorok — amelyek jó búvóhelyet bizlositajiak — ékelődjenek a mezőgazdasági kultúrák közé. Megfigyelések ilapjáu megállapítható, hogy az Összefüggő nagy kukoricatáblákról a nyúl elvándorol, ez az élettér nem felel meg életmódjának. 2. A telepítést népi szabad széthúzni nagy területekre. Ideális ha öt hektárra tervezünk egy nyulat, de úgy, hogy egy: zerre legkevesebb háromszáz nyufat telepítsünk, hozzávetőleg hetven hektárnyi területre. . 3. Az ivararány kialakításánál ügyelünk arra, hogy a betelepített állományon bellit 3—4 nőstényre számítsunk egy kannyulat. 4. A telepítendő állomány lehetőleg , megközelítően azonos természeti körülmények lyözött kerüljön ki, mint a telepítek helyének adottsá- i gai. t 5. A betelepítendő és a már meglevő állományt is a após egészségügyi vizsgálat alá kell vetni, a telepí- tésre csak akkor kerüljön sor, ba mindkét állomány egészséges, t (Folytatása következik) J. M. HAHROVSKÝ
