Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-11-12 / 45. szám

A gyümölcsösben. Az össze­gereblyézett egészséges faleve­­leket kom pusztuljuk, a betege­ket elégetjük. Elterítjük az is­tállótrágyát, a Vitahumot vagy az érett komposztot és kijuttat­juk a szuperfoszfátot, meg a káliumszulfátot is (tíz tíz kiló áranként). Ha szerves trágyá­zásra komposztot használunk, akkor áranként husoznöt kiló mészport is kiszórhatunk. Utá­na bekapáljuk vagy sekélyen felássuk a gyümölcsös földjét. Vigyázatl A kajszi- és ösziba­­rackfák nagyon érzékenyen reagálnak a gyökérsérülésre. Négyévenként egyszer magné­ziumot is kell adni a gyümöl­csösnek. Legtöbb magnéziumot a dolomit mészkő tartalmaz, amely egyúttal meszezi is a talajt. Az ősszel telepített gyü­mölcsöst nem trágyázzuk, ám a csemeték törzsét ellátjuk vé­dőráccsal, nehogy megrágják a nyuluk. Ha őszibarackot ülte­tünk, a csemetét jól csavarjuk be vastag papírral és kupaool­­juk fel, hogy megvédjük a ki­száradástól. A szamócát szórjuk meg kom­­pusztfölddel vagy istállótrágyá­val úgy, hogy a növénykék szívrésze szabadon maradjon. Megtisztogatjuk a fák tör­zsét s a kaparékot elégetjük. A tavaszi fakadás késleltetése céljából a fák törzsét 15 °/o-os mésztejjel bemeszeljük. Az ol­datba 3—5 % Arborolt vagy 2 % Nitrosant is tegyünk. Ki­helyezzük a madáretetőket. Ta­vasztól késő őszig a madarak segítettek pusztítani a kártevő­ket, most nekünk kell viszo­nozni a hasznos segítséget. A zöldségeskertben. Ideje be­fejezni a kései zöldségfélék begyűjtését. Továbbra Is kint hagyjuk a petrezselymet, pasz­ternákot, a feketegyökeret, a bimbós kelt és a takarmány­­káposztát. Az összegyűjtött nö­vényi hulladékokat Kofflpusziál­­juk, a felszabadult ágyásokat megtrágyázzuk és felássuk. A zeller, a káposztafélék és a gyümölcshozó zöldségnövények számára kiszemelt területet áranként öt-tiz mázsa érett saerves trágyát juttatunk a földbe. Erre a területre lavasz­­szal még véletlenül sem sza­bad gyökérzöldséget (kivétel a zeller) vagy hagymát (kivétel a póré és a metélöhagyma | vetni. Ha a karfiol még nem fejlő­dött ki megfelelően, akkor a növényeket kiássuk s fagymen­tes pincében vagy ablakokkal és szalmával takart melegágy­ban homokba, illetve földbe ül­tetjük, hogy kifejlődjenek a lliďľ HJgafaiJD 3 bili «túlélője rózsák. Száraz nyarunk volt, igen el­szaporodtak az egerek és a pockok. Irtásukhoz egérfogót vagy mérgezett zöldséget, illet­ve gabonái használunk, ügyel­jünk rá, hogy a baromfi hozzá ne férjen a mérgezett csalétek­hez. A szőlőben és a. borospincé­ben. Az elöregedett szőlőt ki­vágjuk, a tőkéket elégetjük, a földet bevetjük őszi keverék­kel vagy rögösre felássuk. A fiatal telepítésű szőlőt felkupa­­coljuk, nehogy kárt tegyen a fagy az oltványokban. Trágyáz­zuk a szőlőt. A sorközökben árkot ásunk, amibe előbb a szu­­perfaszfátot, utána—a—háKwm Az ötéves Gyuszika szívesen segít édesapjának a gyökérzöld­ség begyűjtésében, hiszen főleg a sárgarépát nagyon szereti a levesben, meg nyersen is. Fotó: -bor szulfátot, majd az islállótrágyát vagy a komposztot terítjük el, végül az egészet bedolgozzuk a földbe. Négyévenként dolo­mit mészport vagy más, mag­néziumot tartalmazó műtrágyát is ajánlatos adni a szőlőtermő területnek. A pincében rendszeresen el­lenőrizzük a bort. Ha végétért a forrás, azonnal töltsük fel a hordókat s kénezzük a bort, inért az újborban egyre keve­sebb a széndioxid, amely mos­tanáig védte az italt a levegő károsan ható oxigénjétől. A virágoskertben. A rózsa takarás nélkül —8 °C hideget károsodás nélkül elvisel, de nagyobb hidegben megfagy Ezért a bokrokat 40—50 centi­­méteres hajtásokra bekurtítjuk és fölkupacoljuk, a fiatal ró­zsafákat lehajlitjuk és a koro­nájukat elföldeljük. Az idősebb fákat nehéz épségben meghaj Utáni, ezért inkább papírral burkoljuk be őket. A lomblevelű örökzöldekre (rododendron, azalea) hullott falombot szórunk, majd leta­karjuk és egyben árnyékoljuk őket fenyőgallyakkal. Az évelő dísznövényeket kb. tíz centiméterrel a föld felett levágjuk, az egészséges növény­zetet komposztáljuk, az ágyá­sokat pedig enyhén megszórjuk Vitahummal vagy komposzttal. A fagyra érzékenyebb évelőket fenyőgallyal takarjuk. A szikla­kért növényeit szintén védeni kell a hidegtől, főleg azokon a vidékeken, ahol ritkaság a tartós hőtakaró. A sziklakertet beszórjuk falombbat és letakar­juk fenyőgallyal. (Cva) Kérdés: — Nagyon szeretem az állatokat, több mint másfél évtizede tenyésztek nyulakat és galambokat, s tagja vagyok az •SZKSZ-nek is. A fiam még csak kilenc éves, de már mindenben segít, szintén vonzódik a kis­állattenyésztéshez, aminek igen örülök. Kút éve papagájokat kért, az idén meg teknősbékát szeretett volna. Ezt is, azt Is vettem neki. A papagájokkal csak elboldogulunk, mert a hozzáiérhetó szakirodalomból megtanultunk sok mindent, de a teknőssel már nehezebb. Va­lakitől hallottam, hugy a lek nős átaiusSza a telet. Igaz ez? És hogyan kell teleltetni? jelige: Zoltán és a teknösbéka Válasz: A szárazföldi teknő­sök nagyon szeretik a meleget és előnyben részesítik a száraz környezetet. A szobában min­dig felkutatják a legmelegebb szegletet — ezt általában a fű­tőtestek alatt lelik meg —, vagy Igyekeznek befészkelni magukat a melegvérű állatok alá. Hőforrásként vadaskerti (terrárlumi) lámpa Is haszno­sítható. A teknősök téli álma hat— nyolc hétig tart. A téli merev­ség szinte automatikusan be­következik. Teleltetésre a tó zeggel, falombbal, vagy mohá­val bélelt, deszkából készült láda a megfelelőbb. Arra azon­ban ügyelni kell, hogy az alom­ként felhasznált anyag még vé letlenül se legyen ne'dves. A lá­dát ffitetlen, hűvös, de fagy­mentes helyiségbe kell tenni. Ha szükségesnek tartjuk, a lá­da nyitott tetejét fedjük be dróthálóval, nehogy beférkőz­zenek a mély. álomra szende­­fHit teknőshöz a pockok vagy a patkányok. Ha ilyen veszély nem fenyeget, a ládát hagyjuk fedetlenül, hogy a teknős ki­mászhasson belőle és tetszésé­nek megfelelő helyet keressen a téli pihenésre. Minden eshe­tőségre számítva, a láda köze­lében helyezzünk el vízzel fel­­töltött hatót. Tartsuk szem előtt, hogy a teknős lapos és nehéz, tehát magától nem tud visszafordulni a hasára, ha fel­borul. A téli álomra szenderülést megelőző időszakban kiadósait etetjük a teknőst. Utána egy hétig koplaltatjuk, majd 30 C- fokos meleg vízben megfürdet­jük. Az edénybe csak annyi fürdővizet teszünk, hogy az ál­lat kényelmesen kiemelhesse a fejét a vízből. Ezt a belek bél­­sártartalmának szükséges ki­ürítése követi. A téli pihenés időszakát kö vető tavaszt hőnapokban szin­tén körültekintően kell gon­doskodni a teknősről. Kedven­cük a téli hónapok folyamán túlságosan kiszáradt, ezért is­mét kiadósán meg kell fürdet­ni, mégpedig sós (0,6 %| víz­ben. A fürdetésen kívül itatás­sal is pótolhatjuk a szervezet _ víz- és sóveszteségét. Ilyenkor elsősorban paradicsomot aján­latos adni a teknősnek, s fi­gyelemmel kísérjük az emész­tését. < S ha már a témánál vagyunk, gondolom nem árt megemlíte­ni, mit szeret legjobban, mivel legésszerűbb etetni a teknőst. Legkedvesebb táplálékai: salá­ta, fehér káposzta, paradicsom, petrezselyem, bimbós ke!^ kar­fiollevél, karotta, körte, diny­­nye, zabpehely, dara- vagy rizskása, vékony szeletekre vá­gott vagy áztatva felkínált fe­hér kenyér. A teknősnek fel­tétlenül szüksége van állati eredetű fehérjékre Is,- ezért időnként lisztkukacot, csigát, nyers halat, sovány húst és ba­­romfiaprólékot is kel! neki ad- £ nunk. (Er) November a kisállattenyésztésben Tyűkok. A téli hónapokban nagyon nehéz jó tojáshasznos­ságot elérni. Csak a körülte­kintő gondoskodás és az ész­szerű takarmányozás hozhat síkéit. 'Ugyanegt a eélt oeolgál ja a tyúkól melletti kifutó, amelyben csapadékos napokon is kaparászhatnak baromfiaink. Reggelenként ellenőrizzük nem fagyott-e be- az ivóvíz. Ludak. November a harmadik mellésztés iäeje. Ezt megelőz­ve 4—6 napon keresztül für­dési lehetőséget biztosítunk ludainknak, hadd tegyék rend­be magukat. Előbb melleszt­­jük, utána etetjük az állato­kat. Bőségesen szórva eléjük a zabot, amely elősegíti a (ön­fejlődést. Szállásuk tisztségé ról is gondoskodunk. Az egész­séges, hizlalásra szánt egyede­­ket elkülönítjük a többitől, tömőketrecbe zárjuk. A ketrec lécdarabokból készül és oly szűkre szabott, hogy az állat nem fordulhat meg benne, te­teje felnyitható, hátsó része ráccsal ellátott — a könnyebb tisztítás végett. Az állatok ré­szére kívül a ketrecen, de el­érhető helyen, kis vályúba tisz­ta vizet teszünk. A jobb emész­tés érdekében szilikátos, kova­savas grittet, átmosott folyami kavicsot is tegyünk az ivóvíz­be. Kacsák. A tenyészbikát még az egész riap folyamán a kifu­tóban tarthatjuk, sőt a fagy­mentes napokon a fürdési le­hetőséget is biztosíthatjuk szá­mukra. Az éjjeli szállást nyúj­tó ólat szárazon tartjuk és szükség esetén szintén naponta tisztogatjuk. A fejlődésben el­maradt állatokat némi feljaví­tás után a konyhán hasznosít­juk vagy eladjuk, a kiszemelt egyedeket pedig töméssel hiz­laljuk. (A hizlalás legmegfele­lőbb módjáról már szóltunk a lap hasábjain — a szerk. meg­jegyzése.) Pulykák. Legfőbb ideje el­kezdeni a karácsonyi pulyka hizlalását. Amíg a Hidak, ka­csák hfzóketrecét szabadon, széltől védett, árnyékos hely­re tesszük, addig a pulykák ketrece hűvös, szellős helyen éH. A hialalnwMi saánt pulykák-hav­takarmányadagjának nagyobb részét a kukorica alkotja. A jó diótermés éveiben nem jelent különösebb gondot a dióval való hizlalás. Legjobb erre a célra a vékony héjú dió, mert azt nem kell összetörni. Az első napon egy, a másodikon keltő, a harmadikon három stb. diót adunk az állatnak. Egész addig, míg elérjük a napi 36— 40 darabot. Ettől kezdve foko­zatosan csökkentjük a napi adagot. A levágás előtti napon már ismét csak egy szemet kap. Hizlalásra legalkalmasabb a szélesmellü pulyknfajta. Ha nincs diónk darakeverékkel, lucernaiisztte! és aludttejjel hizlalunk. Folyami kavicsot, szilikátos grittet minden alka­lommal biztosítunk az állat számára. Galambok. Kiválasztjuk a to­­vábbtartásra, az eladásra szánt és a konyhán hasznosítható egyedeket. A takarmányból hiányzó vitaminokat reszelt ré­pával, apróra metélt káposztá­val, kellel pótoljuk. Ne hiá­nyozzon a galambházból a fo­lyami kavics, a Konvit és a sárga agyagkása. Naponta adunk tiszta vizet. Az idegen tenyészetből származó galam­bok ebben az időszakban szok­ják meg legkönnyebben az új környezetet. A téli hónapokban is szükségük van galambjaink­nak a mozgásra. Ha nemek szerint különítjük el őket, ak­kor naponként váltakozva röp­tetünk. Ha a tenyészidő alatt valamely oknál fogva jelentős mennyiségben csökkent az ál­lomány, téli keltetést Is enge­délyezhetünk. Főleg a korata­vaszi egye'dek, melyek hathóna­pos korban már ivarérettek és hajlamosak a fészekrakásra. Érdemes fontolóra venni, van-e olyan meleg a galambházunk. hogy a kisgalambok biztonság- a tél beállta előtt kitisztítjuk gal átteleljenek. a nyúlketrecet, kijavítjuk a hi-Egzotikus madarak. Gyakran l,ákat- szigeteljük a réseket, tisztogatjuk a kalitkákat és az ha ivóvizet Is napjában többször ťggrgijtiK" men таданшпк szí vesen fürödnek, így a vizük beszennyeződik. A napi takar mányadagból vonjuk ki az ál lati eredetű táplálékot, de sár garépával kevert tojássárgál ezentúl is etessünk. Kanárik. Időnként változtas­suk kalickák helyét, hogy ked­venceink megszokják a gyako rt környezetváltozást, mert kö zeleg az énekverseny ideje. Naponta többször hasonlítsuk össze madaraink énekét, hogy könnyen kiválaszthassuk a leg­jobb énekest. Nyulak. Ebben a hónapban áttérünk a téli takarmányozás ra, annál is inkább, mert már csak elvétve akad zöldtakar mány. A nedvdús takarmányt egészséges, szakszerűen raktá rozott kapásokkal biztosítjuk Mind nagyobb mennyiségben etetünk takarmánykelt, takar­mányrépát stb. Cukorrépát csak a hízónyulaknak adjunk, azok­nak is mértékkel, mert hasme­nést okozhat. A fiatal, vágásra szánt nyulakkal — egy hónap­pal az értékesítés előtt — na­gyobb mennyiségben etetünk zabot, árpát és búzát, hogy gereznájuk szép csillogású, ér­tékes legyen. Az angórate­­nyésztők most nyírják utoljára nyulaikat. A nyert szőrzet mennyiségé szerint választják ki a továbbtartásra legalkal­masabb egyedeket. Ha nyúlket­­recünk elég meleg, megenged­hetjük a decemberi ellést. Még Az elmúlt hetekben több he­lyütt rendeztek színvonalas ki­állítást a kisállattenyésztők. A bemutatókon az idősebb és a fiatalabb korosztály tagjai egy­aránt érdeklődéssel szemlélték a bemutatott szebbnél szebb állatokat. Fotó: -bor Tovább gyarapítják a taglétszámot KORSZERŰ ARŰATVEVÖ TELEPET LÉTESÍTENEK Az utóbbi években Pribetán (Perijeién) is tellendült a kert­barát-mozgalom. Minek köszönhető ez legfőképpen? Annak, hogy a helyi szervezet élére tapasztalt, szakképzett elnök ke­rült, Rancsó Béla mezőgazdász személyében. Ez a fiatalember szervezi és irányítja a kerlészkedők munkáját. Közmegelége­désre! Ugyanis, azelőtt csupán a saját igények kielégítésére töre­kedtek a kistermelők A gyümölcs- és zöldségtöbblet nemegy­szer tönkrement, elértéktelenedett. Leginkább azért, mert a nagyközönségtől mintegy 25—30 kilométerre lévő átvevőhe­lyek távolinak bizonyultak (Marcelová, Vojnice. Hurbanovo — Marcelházba, Bátorkeszi, Űgyalla). már a szállítás szempont­jából is ... Az árúértékesítési problémát azután a múlt évben megol­dotta a helyi szervezet vezetősége, azáltal, hogv átvevőtelepet létesített az illető községben Ez a lény ösztönzőleg hatott a kiskertészekre, úgyhogy a taglétszám 170 re emelkedett. Gellérthegyi Tibor, a helyi árúálvevő a többi között elmon­dotta, hogy az idén sok és ió minöséeű terméket juttatott el uz üzletekbe, a városi piacokra és a konzervgyárakba. A for­galmazási tervet például 350 ezer korona értékkel túlteljesí­tették. A szorgos, szervezett kiskerlészek zöldpaprikából 3 va­gonnal, paradicsomból 50 mázsával, fejessalátából 100 ezer darabbal termeltek többet a tervezettnél. Mi a tervük, elképzelésük a jövőt illetően? Gyarapítani akarják a taglétszámot s egv t "kívül ínlmakeek megfelelő át­vevő központ építését tervezik. híHÓjerendezéssel is ellátva. Tehát, van miért igyekezni, a tagok szakkéjjzett ‘gének foko­zását is beleértve. Fehér pézsmakacsa Misák Rudolf, Pribeto

Next

/
Thumbnails
Contents