Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-09 / 27. szám

1977. július 9.

SZABAD FÖLDMŰVES.

15

A mezei őz terjedése és iövőie Szlovékiában

1945 előtt őzet a Kis-Alföldön és a Duna folyását követő síkságokon csak nagyritkán lehetett látni. Általában csak azokon a helyeken fordult elő, ahol kisebb erdőfoltok, berkek, ártéri erdők nőttek — a folyók mentén vagy a nagyobb nádasokban, a rég elhagyott folyómedrekben, holtágakban, az án. laposakban. így persze az őz lövése is minimális volt ezeken a tájakon. A golyóra érett, kapitális őzagancs pedig egészen ismeretlen fogalom volt.

A nyílt, erdőtlen mezőgazdasági területeken 1950 után kezdett az őz egyre jobban elterjedni. Ez a fejlődés lényegében két okra vezethető vissza. Mindenekelőtt az 1950 körüli években erősen megnövekedett a gímszarvas létszáma a hegyvidéken és a dombvidék erdeiben. Az amágyis erősebb, agresszívebb szarvas konkurrenciáját az őz nem bírta ki, ezért kiszorult az eredeti előfordulási helyéről. Másrészről a mezőgazdasági termelés szocializálása folytán az őz részére nagyon alkalmas életfeltételek alakultak ki a nyílt, mezőgazdasági tájakon. Az új, megfelelő élettérben aztán hamar elszaporodott, fokozatosan alkalmazkodott az új életfeltételekhez, amelyek a mezei élettérben alakultak ki s amely egészen más volt, mint az erdőben. Az őz megváltoztatta korábbi viselkedését és fokozatosan új, ún. mezei ökológiai forma (ökoforma vagy ökotípus) alakult ki.

Az őz eredetileg a sűrű sík- és dombvidéki erdők, berkek, bokrosok lakója volt, amelyekben jó testalkata segítségével könnyen mozgott és bujkált. Viszonylag kisebb szíve és tüdeje, hajlott háta, a hátsó testrész magassága arról tanúskodik, hogy nagy kezdősebességgel jól fut, de csak kisebb távolságra. Nem olyan kitartó, mint a tipikus futó állatok, amilyenek pl. nemcsak a ló, hanem a gímszarvas, rénszarvas, jávorszarvas stb. is. A rá leselkedő veszélyt főleg kitűnő szaglása és hallása révén észleli és ezeknek az érzékszerveknek a segítségével érintkezik fajtája többi egyedeivel is. Életmódja az évszakok szerint változik. Nyáron át egyedi, individuális életet folytat, amikor szigorúan elhatárolt területen él és az egyedek szigorúan őrzik életterüket más őzekkel szemben, főleg pedig az ugyanolyan nemüekke) szemben. így például a kifejlett őzbak nem tűr meg más őzbakot a területén, kivéve az egyéves, gyenge, nemi aktivitással még nem rendelkező bakokat. Az előrehaladottan

vemhes őzsuta is képes távoltartani a többi őzeket attól a területrészről, amelyet az utódnevelés céljára kiválasztott. A téli, tenyészidőn kívüli időszakban az őz családi csoportokban él, amelyeknek létszáma a tavalyi rokonsággal együtt 2—7 szokott lenni. Néha kisebb csapatukba verődnek, amelyek 2—3 családi csoportból állnak, s általában 5—12 tagúak. Nagyobb csapatokat eredeti lakóhelyén nem alkot. Az őz táplálékát a fák és cserjék lágy, nedvdús hajtásai és mindenféle tápdűs, lágyszárú növények, füvek alkotják. Tápláléka nagyon sokféle és az őz válogatóssága egyenesen közmondásos.

A mezei őz erősen megváltoztatta életmódját, ami e vadfaj nagy alkalmazkodó képességéről tanúskodik. A tenyészidőn kívüli időszakban, amikor a mezők puszták és üresek, az őz gyakran nagy, néha 4D—70 tagot számláló csapatokba összpontosul. Ez főleg trófikus okokra vezethető viszsza, mert a nagy kiterjedésű, táblás gazdálkodás mellett a téli táplálkozást biztosító földek csak a terület néhány részén találhatók. A nagy csapatuk kialakulására hatással van a nyugalom és a biztonságérzet is. A legelőterületek közül csak azok felelnek meg az őznek, amelyek elég távol vannak a zavaró hatásoktól, amilyenek pl. a települések, közlekedési utak, a mezőkön dolgozó emberek és technikai berendezések stb. Nagyabb csapatokban az őz a nyílt területen nagyobb biztonságban érzi magát. Télen a mezőkön már nem bízza magát annyira a szaglására és hallására, mint az erdőben, hanem inkább a látására. És mint a közmondás is mondja: — több szem többet lát. A csapatban némelyik egyed legel, némelyik fekszik és pihen, mások megint a környéket figyelik. Ha véletlenül a csapat minden tagja legel, némelyik közülük akkor is állandóan

meg-megszakítja a legeiést, felveti fejét és figyel úgy, hogy csaknem lehetetlen a csapatot lőtávolságra megközelíteni.

A mezei őznél az egyéni terület elhatárolása és védelme sincs úgy kifejlődve, mint az eredeti erdei populációknál. A mezei őz lényegesen kevesebbet riaszt, mint erdei rokona. A riasztás tulajdonképpen figyelmeztető hang, amelynek segítségével az őzek kölcsönösen figyelmeztetik egymást akkor is, ha az egyedek a sűrűségben messze vannak egymástól és nem is látják egymást. A mezőn ezzel szemben gyakoribb a vizuális, szemmel észlelhető figyelmeztetés. Ez abból áll, hogy az az őz, amelyik valamilyen gyanús vagy veszélyes jelenséget vett észre, felvetett fejjel először mereven figyel, aztán az izgalomtól széttágítja a tükrét (amit télen nagyon jól meg lehet figyelni), majd különleges „díszlépéssel“ elindul. Később futásnak ered és magával ragadja az egész csapatot.

Nagyon megváltozott a mezei őz tápláléka is. Egyhangúvá vált, mert főleg mezőgazdasági terményekből áll, csaknem teljesen hiányzik belőle a fás növényrészek fogyasztása. Am ez a táplálék rendkívül tápláló, koncentrált, igen gazdag fehérjékben és ásványi anyagokban, főleg mészben. Mint tudjuk, a Kis-Alföld talaja lúgos jellegű, szemben az erdei talajjal, amely savanyú és mészben szegény. A lúgos talaj viszont mészben gazdag. Ehhez hozzájárul még a hosszabban tartó napsütés is és mind a két jelenség, amely a D-vitamin aktivizálódását fokozza, ami nagy hatással van a csontok, — így az agancs fejlődésére.

Továbbá az agancs fejlődésére nagy hatással van a hosszabb ideig tartó zöld legelő is. így érthető, hogy a mezei őzbakok több és nagyobb fajsúlyú agancs-anyagot képeznek, mint a hegyvidéki őzek. Helyes vadgazdálkodással itt több kapitális, sőt rekord őzbakot lehet lőni. Például egyedül a komárnoi járásban, ahol 1945 előtt nem lőttek egyetlen egy „aranyérmes" őzbakot sem, 1945 óta összesen 27 ilyen erős bakot hoztak terítékre. Ebből a szempontból a komárnoi járás „abszolút mértékben“ az első helyen áll a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban!

Az őz — főleg a téli évszakban — intenzíven legel az őszi vetéseken, azonban kárt nem okoz azokban, sőt ellenkezőleg: a lelegelt őszi gabona jobban bokrosodik és csökken a hópenész elterjedésének lehetősége. A- zokon a helyeken, ahol gyakrabban tartózkodik nagyobb őzcsapat, az elhullatott ürülék következtében jobb lesz a talaj termőképessége, ami helyenként elég jelentős trágyázást je« lent. Az érőben lévő gabonában azon« ban már nagyobb kárt tud okozni az őz, váltóinak és fekhelyének kitaposása által.

A mezei őz táplálékának fontos alkotó eleme a lucerna és a here. Ezeknek a növényeknek a fogyasztásával csak lényegtelen kárt okoz a mezőgazdaságnak. Táplálékában fontos szerepet játszik még a repce, a különféle hüvelyes- és gabona-keverékek. A nyári időszakban táplálékában megtaláljuk a cukorrépát, borsót, szóját, zsenge kukoricát, cirokot stb. Az értékesebb növényeket a forgalmasabb helyekre kell vetni, amelyeket az őz elkerül. A gyümölcsösöket, szőlőültetvényeket, zöldséges kerteket pedig jól el kell keríteni. A magában álló gyümölcsfákat (pl. utak mentén) mechanikai úton kell védeni a kéregrágás és az agancsdörzsölés ellen.

Írásom első részében igyekeztem röviden rámutatni mezei őzünk néhány különleges tulajdonságára. Racionális tenyésztésével a következő részben foglalkozom.

PAVEL HELL mérnök, CSc.

Érdekességek

A külföldi vadászok vadásztatása alkalmából a szarvasbőgés ideje alatt az állami erdészet birtokában lévő krupinai hegyekben egy párizsi vadász — aranyérmes-páros, huszonkettes bikát lőtt, 230,29 pontot szerzett.

Ez volt az első ilyen eset a krupinai állami erdészet erdejében. A vadásztársaságok féltő gonddal, sőt mint az idei vadászati év eredménye is mutatja, túlzott gonddal védik állományukat arra törekedve, hqgy a szarvasbikák trófea-értéke minél jobb legyen.

*

t ,

A sielnicai állami erdészet erdeiben — Suchá lokalitásában — a múlt év decemberében Szarvas György erdészmérnök a jnb engedélyével egy 110 kg-os barnamedvét muzeális célokra lőtt. Szerény véleményem szerint ez egy fiatal, három éves, éppen ivarérett, tenyészképes egyed volt, aminek kilövését jobban fontolóra kellett volna venni.

*

Az amerikai kutatók arra a kérdésre keresnek választ, hogy miért nem fájdul meg a harkály feje, amikor naphosszat „kalapál“. Megállapították, hogy a madár apró agyát sűrű, szivacsszerű csontok és lökéscsillapító izmok burkolják. Ezek alig tartalmaznak folyadékot, amely a rázkódást tovább vezethetné. E megfigyelések alapján a kutatók olyan védősisak készítését javasolják, amely vastag és szívacsszerű, könnyű anyagból áll. A fej formájához alkalmazkodik és vékony, kemény burok veszi körül.

J. M. H.

munka eredménye

Mint egész népgazdaságunkban, a Szlovákiai Horgászszövetség KB-а is értékelte az elmúlt évben végzett munkáját és utat keresett arra, hogyan teljesítheti legjobban idei feladatait.

A Szlovákiai Horgászszövetség legutóbbi ülésein elfogadott intézkedések egyik legfontosabbja a CSKP XV. kongresszusa határozatainak lebontása volt a Szövetség feltételeire. Emellett a következetes ellenőrzés kialakítására törekszünk Szövetségnük minden szervében és szervezetében.

Tapasztalataink azt igazolják, hogy a tagok alkotó kezdeményezésének felkeltésével, serkentésével és azzal, hogy ezt a legfontosabb társadalmi szükségletre irányítjuk, még a legnehezebb feladatok is megoldhatók. E tapasztalat alapján igyekszünk szerveink és szervezeteink társadalmi, politikai és gazdasági tevékenységét irányítani a jövőben.

Csakúgy mint más részlegeken, szervezetünk is kiváló tapasztalatokat szerzett a tagok kezdeményezésének fejlesztése terén, amely egyes jelentős évfordulók, valamint a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére irányult. Az aktivitásnak ilyen megnyilatkozása fejezi ki tisztségviselőink és tagjaink öntudatos viszonyát Szövetségünk fejlesztése iránt és azt az internacionalista érzést, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 80. évfordulója tiszteletére bontakozik ki.

Örömmel tölt e) bennünket az, hogy már az évzáró taggyűléseken ígéretesen bontakozott ki az egyének és egész munkaközösségek, szervezetek vállalási mozgalma, ami úgy véljük sikereink egyik legfőbb forrása. További komoly tartalékunk a Szövetsé«en belüli munka színvonala. Ezzel kapcsolatban viszont elsőrendűen fontos, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk tagjaink eszmei és szakmai nevelésére, tudásszintjének fokozására és aktivitásának kibontakoztatására. E téren is van mit tenni, hogy feladatainkat komplex módon, a legjobban teljesíthessük és a még fennálló problémákat kiküszöbölhessük.

Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy tagjaink aktivitása állandóan növekedjék, hiszen ez bizonyítja legjobban tagságunk kezdeményező készségét. Tevékenységünkben a minőségi véitozás elérése minden egyes tagnál, illetve tisztségviselőnél azzal kezdődik, hogy következetesen teljesíti tagsági kötelezettségeit, részt vesz a szervek határozatainak megvalósításában, aktiv részt vállal a politikai tümegmunkából.

A CSKP XV. kongresszusa által kitűzött feladatok törvényszerűleg megnövelték a szabadidő jobb kihasználása iránti igényeket s ezáltal megnövekedett a polgárok érdeklődése a

horgászás iránt. Ezzel Központi Bizottságunk számolt is, és igyekszik a legkedvezőbb feltételeket kialakítani.

Eredménye abban mérhető le, hogy tagsági alapunk tovább növekedett, és a múlt év december 31-ig elérte a 35 416 fős taglétszámot, ami 1224-ei több, mint 1975-ben volt. Ezenkívül szervezetünkben több mint 14 000 tíztizennyolc éves korú fiatalt tartunk nyilván. Az elmúlt évben tagdíj cfmén bevételünk egymillió 110 ezer 730 koronát tett ki, ebből az ifjúsági tagdíj 58 250 korona volt. A helyi szervezetek által kiadott horgászengedélyek bevétele 3 millió 975 ezer 770 korona volt, azaz közel 1 millió 200 ezer koronával több mint 1975-ben.

Annak ellenére, hogy tagjaink szakmai szintjének növelése terén jó eredményeket értünk el, elégedettek mégsem lehetünk. A tagság szakmai szintjéhek további növelésében a legjobb feltétel az, hogy az új tagokat kellőképpen értékeljük, szakmai tudásuk szerint kiválogatjuk és gondoskodunk politikai és szakmai ismereteik továbbfejlesztéséről. Javítanunk kei) a szakmai iskolázás tartalmát és politikai munkánk színvonalát. A Szlovákiai Horgászszövetség Központi Bizottságának határozata értelmében sajtó alá rendeztük a Horgászminimum (Rybárske minimum) című brosúrát, amelynek új kiadása különösen a kezdők számára hasznos segítséget nyújt.

A legközelebbi időszakban célunk a halgazdálkodás még hatékonyabb fejlesztése folyóvizeinken és halastavainkon. Ezért tovább javítjuk az irányító munka színvonalát és tökéletesítjük az anyagi érdekeltség elvét, ügyelve az állami és a gazdasági fegyelem következetes betartására. Azokat a feladatokat, amelyeket e téren kitűztünk, tartalmukkal egyrészt érintik az érdekkör! tevékenységet, másrészt azonban szorosan összefüggnek a gazdasági tevékenységgel a halgazdálkodás és az építkezési beruházásokat tekintve.

Szlovákia baigazdáikodása koncepciós fejlesztésének egyik fontos szakasza a beruházási tevékenység. A hatodik ötéves tervidőszakban néhány jelentős építkezési akciót kell megvalósítanunk, amelyekkel megnövelhetjük temelőeszközeink kapacitását. Erre a tevékenységre is fokozottabb figyelmet kell fordítanunk, mivel ez a horgászat további fejlődését eredményezi. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, a beruházások idejében történő megvalósítását. Már hatodik ötéves tervünk második esztendejében járunk, de a beruházási tervet tíz százalékra teljesítjük.

Szövetségünk komplex gazdasági politikájába tartozik a folyóvizeken végzett tervgazdálkodás, ez szervezetünk egyik legfőbb küldetése. Másrészt azonban a folyóvizek nagyfokú szennyezése és tagsági aiapuuk állandó növekedése mind nagyobb igényeket támaszt az e téren kifejtett munkával szemben. Ebből az elemzésből kiindulva legfőbb feladatunknak tartjuk az elért jó eredmények továbbfejlesztését és még kedvezőbb feltételek kialakítását a horgászsport elterjesztése érdekében.

Habár szervezeteink gazdasági tevékenysége fontos szerepet tölt be, a politikai tömegmunkát, tagjaink társadalmi aktivitását is fejleszteni kell. Különösen a sporttevékenység ölt egyre nagyobb méreteket és jelent maradandó sikereket. A helyi szervezetek szakmai tevékenysége is javul, és az irányító munkában szintén színvonal-növekedésnek vagyunk tanúi. A kisebb hiányosságoktól eltekintve egyre sikeresebb a tagok oktatása, valamint a halgazdák és a többi tisztségviselők képzése. Kiváló segítséget jelen az, hogy kerületi bizottságaink a tisztségviselők munkaaktíváit szervezik, ez a munka minőségének javítását eredményezi minden szakaszon.

Ha teljes objektivitással mérlegeljük az ötéves terv feladatainak eddigi teljesítését, teljes felelősséggel megállapíthatjuk, hogy az elmúlt év további jelentős lépést hozott szervezetünk fejlődésében. A tagok aktivitása, amit az évzáró taggyűlések is bizonyítottak, kellőképpen tükrözi az egyre terebélyesedő munkaaktivitást, a politikai elkötelezettséget, és a kezdeményezést. Ennek az igyekezetnek törvényszerű eredménye az, hogy egyre javulnak a halászási jog gyakorlásának feltételei.

Hatodik ötéves tervünk második esztendejébe léptünk. Ez az esztendő rendkívül jelentős azért, mivel az egész haladó emberiség megünnepli a NOSZF 80. évfordulóját, mely jelentőségét tekintve az emberiség történetének legkiemelkedőbb eseménye. Az elpiúlt évek tapasztalatai alapján nem kételkedhetünk abban, hogy szervezeteink a „Nagy Október“ dicső 80. évfordulóját az előttünk álló feladatok maradéktalan teljesítésével, tólszárnyaiásával ünnepük meg.

Az adott körülmények között hatodik ötéves tervünk második esztendejére kitűzött feladataink teljesítése rendkívül igényes. Mindannyiunktál, a Szlovákiai Horgászszövetség Központi Bizottságának és a Szövetség valamennyi tagjától jelentős erőkifejtést követel meg. Meggyőződésünk azonban, hogy minden egyes tagunk jól felkészülten lát hozzá a feladatok teljesítéséhez, a Szövetség érdekeit tartva szem elölt egész társadalmunk további fejlődése, még nagyobb sikerei érdekében.

ONDREJ BUDAJ,

a SZHSZ KB titkára