Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-29 / 43. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. október 28. okozta a vaddisznó nagymérvű elszaporodását, és vadgazdálkodásunk mit tehet ellene? Tudnunk kell, hogy a vaddisznó kizárólagos ellensége a medve, a farkas és a hiúz. A Tátrában, a Fátrában és Kárpátok ősrengeteiben, ahol a ragadozók otthonosak, ezek nem engedik, hogy a vaddisznó túlszaporodhasson. Más a helyzet azokban a lokalitásokban, amelyek Magyarországgal határosak. Ezekben az erdőségekben az említett ragadozók nem tanyáznak, így a migráció útján hozzánk került vaddisznó nyugodtan szaporodhat. Egy kedves epizódot elevenítek meg. Ez év májusában Buiincéröl autóval igyekeztünk Lučenec felé. Még úgyszólván nappali világosság volt az Ipoly völgyében, amikor hirtelen le kellett állnunk, mert tizenhét darabból álló vaddisznókonda szaladt az Ipoly folyóból az országút másik oldalára', vadászterületünkre. A kondában egy öreg koca volt, a Magyarországból nagyon sok vad látogat ét hozzánk. 1974-ben harminc darab vaddisznó lövését tervezték, de a következő évben már harmincötöt. Mind a két évi feladatot teljesítettük. Ebben az idényben újból harminc vaddisznó lövését terveztük és azt teljesítjük is, mert a korábban lőtt hatvanöt darab még csak nem is hiányzik a törzsállományból. Persze másik vadásztársaságok is vadásznak vaddisznóra, csak nem ilyen eredménnyel. A mi vadászterületünk a túlszaporulatot a kedvező tőszoinszédnak köszönheti, mert a magyar vadászok és szakértők szintén beszélnek a vaddisznók nagymérvű elszaporodásáról. Hasonlóképpen igyekeznek célszerűen kilőni a felesleget, s az egész ország részére hétezres törzsállomány fenntartásával számolnak. Ezen cél megvalósítása kizárólagosan a vadászok kezében van. Ezzel a konkrétummal párhuzamban oldódhat meg a szlovákiai vaddisznó létszám is. Ha a vándorlás (beszivárgás) csökken, akkor nálunk Mtomatikusan apad a ssóbanforgó vadállomány is. A tavaszi vadállomány számlálásabecslése nagyon diskutabilis, — nem pontos. A legjobb akarat mellett is mindig differenciák merülnek fel, mert a rendelkezésre álló nyomokból nehéz kiböngészni a konda számát. Azok a naiv elgondolások, hogy a vaddisznót esetleg sikerül a mezőgazdasági területekről kiszorítani — ahol hívatlan vendégként tartózkodik — és vissza terelni eredeti, a természet által számára kijelölt helyre a nagy, zárt, összefüggő erdőségekbe — már sohasem fog sikerülni. A vaddisznónál a kifejlett adaptációs képesség sikertelenné teszi azt a jámbor óhajt, hogy elgondolásainkkal feltereljük őket az Osztrovszky, Vepor vagy a Murányi fennsík ősrengetegeibe. Csak egy mód volna erre. Egy szálig kilőni őket a nem kívánt zónákból. Ezt a megoldást azonban egyetlen vadász sem támogatná. Róbert Wolf mérnök érdeklődése a korszerű, intenzív tenyésztési módszerek felé fordul. Erre, a rendelkezésre álló erdőségeket gondolja felhasználni. Felosztva őket rajonokkákerületekké! Megfeledkezve arról, hogy a vaddisznó nem fogoly vagy fácán, ezen vadfaj nagyon nehezen fogadja e! a mesterséges beavatkozást. Aki a vaddisznóállományt középszerű szintre és bizonyos tekintetben gazdaságos kezelésbe akarja bevonni, annak nagyon jól kell ismernie a vaddisznó tulajdonságait. Tudnia kell a vadtenyésztéssel szembeni követelmények kielégítésének különböző lehetőségeit, korszerű tenyésztési ismereteket (takarmányozás, szelektálás), szem előtt tartva a sportvadászat követelményeit is. A természet törvényei mindenkire és mindenre vonatkoznak — ez érvényes a vaddisznókra is! Az élelemszerzés formája a tárás, a sok mozgás, ha az éhség megkívánja sok kilométer utat tesz meg a konda, hogy a létezéshez szükséges táplálékot beszerezze. A több kilométer út megtétele a jó testi kondíciót s a tartós jő egészséget szolgálja, nem csoda, hogy vaddisznóink egészségi állapota jelenleg nagyon jó. Századunk első felében a vaddisznó leginkább hegyvidékeink zárt és összefüggő erdőségeinek a lakója volt. A háborús veszteségeket gyorsan kiheverte, a megváltozott nagykiter jedésii mezőgazdasági művelés nagyon kedvező természeti lehetőségeket nyújtott eredményes szaporodására, s ma már kezdünk félni a túiszaporodástél! ✓ Értékeltek a vadászok A SZVSZ levicel (lévai) járási bizottságának elnöksége legutóbbi ülésén értékelte a „Vadászat hónapja“ elnevezésű akciót, melynek keretében a járás vadászegyesületei évente színvonalas politikai-nevelői, szervező és propagációs tevékenységet fejtenek ki, valamint társadalmi munkát szerveznek. Ez év júniusában a járás vadászai a széna kaszálásban kétezernégyszázn'égyven órát dolgoztak le társadalmi munka keretében, további kéteZerkétszázhármat a mezei vadak etetőinek készítésében, a vadászházak javításában, a vadászősványek karbantartásában stb. Legnagyobb figyelmet a szövetség céljainak és eredményeinek a nyilvánossággal, de főleg a fiatalsággal való Ismertetésére összpontosították. A járás lakosai a hangoshíradók, eszmecserék, előadások, filmvetítések keretében Ismerkedhettek meg a természetvédelem problémáival, a mezei vadakkal, valamint a vadgazdálkodás és a természetvédelem szabályaival. A járási bizottság elnöksége elismerésben részesítette a pláž-' fovcei (palásti) vadászokat a magasfokú politikai-nevelői, valamint propagációs tevékenységért, ahol a fiatalok bevonásával sport- és honvédelmi napot szerveztek. Ugyancsak elismerésben részesült a hronovcei „Hubert“ és a Želiezovce! (zsolízi) „jarok“ vadászegyesület is. Ezek a nyilvánosság részére egésznapi filmvetítéssel egybekötött vadászkiállítást rendeztek. A vadászok a nyári mezőgazdasági csúcsmunkákban is nagy segítséget nyújtottak. Benyék József |'ылу^-д¥>у Miért és hogyan keszegezek? Jó párszor találkoztam a vízparton olyan horgászokkal, akik keszegezés közben megmosolyogtak és élcelődő megjegyzéseket tettek. Mindén bizonynyal azért, mert sem ezen halakat, sem a keszegező horgászt nem kedvelik. Elfelejtik, hogy a keszegezésnek is vannak előnyei és módszerei. Tapasztalatból tudom, hogy keszeget fogni semmivel sem könnyebb vagy nehezebb, mint más atraktívabb halra horgászni. A különbség csupán annyi, hogy míg például a pontyozásról terjedelmes szakirodalom áll rendelkezésünkre, addig a szerzők a keszegezést a horgászatról szóló irodalomban pár sorban elintézettnek tekintették. Így a keszegező horgásznak úgyszólván magának kellett elsajátítania mindazt, amit a szóbanforgó halak fogása szempontjából lényeges. Ez azt jelenti, hogy akár megírták, akár nem, a keszegezésnek is vannak módszerei, s aki ezeket Ismert, az a vízparton Jobban boldogul, mint a kezdő. Elárulhatom, hogy a keszegezés módszerére túlsúlyban önmaganyiak kellett rájönnöm különféle próbálkozással, mire a törekvést siker koronázta. A keszegezést eléggé hiányosan méltató szakirodalom arra esküszik, hogy erre a célra négy-öt méteres horgászbot a legmegfelelőbb. Lehet, hogy az író ezt tapasztalta, ezért nem vitatom megállapítása helyességét. Magam azonban hosszúnak egyáltalán nem mondható, kétméteren felült teleüvegbottal járok a vízpartra keszegeznl. Azzal ugyanis más halat is kifoghatok. Keszegezéshez a Roen К:'*-1 4чк»СЧ1 LES Ríf Ш учго! S : Ü rJ •. •лай» mm M: ' ólom segítségével állapítom meg, s aszerint álítom be az úszót. Lehet, hogy mások ezt felesleges babrálkodásnak tartják, én azonban megszoktam a műveletet. Úgy állíthatom be az úszót, hogy az a legkisebb érintésre Is jelezze a hal „mesterkedését“. A dévér ugyanis nagy mestere a csali elcsenésének. Keszegezéshez mindig előkészítem a terepet. Az elbírhatóság határán belül beetetek. A csoportokban keresgélő P/2 dobőorsóra huszonötös szílonnal teli dobót teszek, s mivel a dévér a csendes vizű öblöket kedveli, osztottsúlyú úszós felszereléssel horgászok. A sörétnyl nagyságú ólmokat a főzsinórhoz csatolható hatvan centiméteres élőkére, egymástól tizenöt-húsz centiméterre úgy csíptetem, hogy a szilon végére felkötött tizes horogtól az első ólom öt-hat cm-nyire legyen. Megítélésem szerint keszegezéshez sokszorta jobb az ilyen felszerelés, mint a csúszóólmos, mert amannál érzékenyebb. Az érzékenység azonban attól függ, milyen úszót választunk, meg attól Is, hogyan állítjuk be az úszót. A víz mélységét rendszerint a főzsinór végéhez' csatolt nehezebb csalival is, azonban sikertelenül, ezért megmaradtam a gilisztánál. Saját káromon persze azt Is megtanultam, hogy kapáskor nem szabad erőszakoskodni, hanem a féket jól be kell állítani, s ha szükséges a zsinórt engedni. A fék pontos beállításával a hal végül is kifárad és megadja magát. Aztán könnyűszerrel kiemelhető. Vékony zsinórral, klshoroggal fárasztani, megadásra kényszeríteni egy testes halat nem könnyű feladat, azonban sokszorta sportszerűbb, mint esetleg vastag zsinórral, nagy horoggal kivonszolnl azt a partra. Nem beszélve arról, hogy a „durva“ szerelékre csak ritkán akad valamirevaló hal. A dévér ugyanis észreveszi a vastag zsinórt és gondosan elkerüli a horgot. Az ilyen zsinórt nem lehet érzékenyre állítani, ezért a fogás esélye kicsi. Ez azt jelenti, hogy dévérezéshez Jól meg kell választani a szereléket. —hal—> Keszegező fiatal. dévérek aztán a beszórt eleségre és a horogra tűzött csalira hamarosan rátalálnak, s ezzel biztosított a kapás. Kapásjelzóként mind a csúszó, mind pedig a rögzített úszót jónak találtam. Ehhez csupán csak annyit jegyzek meg, hogy mély vizű öblökben én is előnyösebbnek tartom a csúszó úszót, míg a sekélyebb vizűekben a rögzítettet. A csúszó úszós felszereléshez felső ütközőként magam is szelepgumit használok, mert az könynyen föl- és leszerelhető, Jól beállítható. Aki tehát megkedveli a dévérezésť, időközönként egy-egy testes pontyot is megakaszthat. A dévér ugyanis mindig ott keresgél, ahol a ponty tanyázik. Ezért a keszegező egy kicsit abban is reménykedik, hogy horgát esetleg egy jókora, méreten felüli ponty hörpintí fel. S ezzel el is érkeztem a keszegezés értelméhez. Tény azonban, hogy a keszegező horgász mindenekelőtt szórakozásból megy a vízpartra, ahol kipiheni magát, s emellett megfogja a maga néhány keszegét, de közben esetleg más halat is megakaszt. Ezért érthető, hogy több halat visz haza, mint az, aki csak pontyozik. Ez velem már többször megtörtént. Egy alkalommal egymásután két, másfélkilős dévért fogtam, s a harmadik az egykilón felüli ponty volt. Talán mondanom sem kell, hogy a dévérek semmivel sem voltak rosszabb minőségű halak, mint a ponty. Megfigyeléseim alapján dévérezésre a földi- és a trágyagaliszta vált be legjobban. Próbálkoztam persze más Így lehal törvényisszielefre nevelni Soraimat azoknak az apáknak szánom, akik fiaikból jó horgászt szeretnének nevelni. Mezey Miklósnak fia még gyermek, de apjától már megtanulta az édes vízi halak neveit és jól ismeri a horgászfelszereléseket és egyéb segéleszközöket is. A kis Péternek nem kell a „tilosba“ horgásznia. Saját horgász jeggyel rendelkezik. Jól tudja, hogy a tilosban horgászó gyermeket megbüntetik. Az üzletekben kapható gyermekfelszerelés helyett házilag készített horgászszerszámmal indul apjával együtt a vízpartra. Ez így van jót. Arra a kérdésemre, hogy fogott-e sok halat, e kts legény magabiztosan ezt felelte: „Természetesen, hiszen nem kell hozzá más csak tudás, türelem és akarat.“ Kmosko László mérnök jú horgászok versanye A SZHSZ KB határozata értelmében nagyobb gondot kell fordítani az Ifjúság, a fiatal horgászok nevelésére. A galantal alapszervezetben sohasem tévesztették ezt szem elől. Az alapszervezetnék jelenleg több mint száz fiatal horgász tagja van, akik részére előadásokat tartanak,' s azok keretében ismertetik a horgászat alapszabályait, s a halak életmódját is. Az alapszervezet évente megrendezi részükre a horgászversenyt. Erre idén a sladkovičovoi (diószegi) halastónál került sor. Összesen hatvanhárom fiatal állt rajthoz. Kiváló eredményt értek el, s kilencvenöt halat fogtak. Az idősebb horgászok csodálkoztak az eredmények kihirdetésénél. Grello Sándor, a galantal alapiskola tanulója tizennégy pontyot fogott. Ezzel az 'eredménnyel a verseny győztese lett. Mészáros Pál hét és Várad! Tibor pedig hat ponttyal lett a második, illetve a harmadik. Krajcsovies Halirtás az Ipoiyban Október elsején a délutáni órákban a horgászok felfigyeltek arra, hogy nagyon sok hal a víz felszínére jön levegő után kapkodva. Látták, hogy nemsokára oldalra fordulnak és a sodrás viszi őket. Azonnal siettek kerékpárral az Ipoly partján Múlyadtől egészen Litkéig. Szomorú látványban részesültek. Fehérlett a víz a pusztuló halaktól. Említésre méltó, hogy négy évvel ezelőtt is történt hasonló eset, azonban a kivizsgálás végeredményéről senki sem tájékoztatott. így lesz ez a mostani embertelenséggel is? A halállomány védelme nem csak a csalizúk érdeke! Jő lenne végre utána nézni az ilyen felelőtlenségeknek. Az esetet azonnal jelentettük az illetékes szerveknek. Feltehető, hogy most kielégítőbb lesz a vizsgálat eredménye, mint négy évvel ezelőtt. Vagy talán csak ennyi?..! Budai József Miért terjeszkedik a vaddisznó? Róbert Wolf tollából érdekes cikk jelent meg a Myslivost 5/76-iki számában, melyben a szerző a vaddisznó állományt hazánkra vonatkozóan statisztikai táblával dokumentálja. A tavaszi állomány s a tényleg elejtett vadak közötti különbségek helyenként elérték az 500—600 százalékot, ezek a számok azonban sehogyan sem felelnek meg a valóságnak és kifogásolja őket. Elméleti elgondolásai és fejtegetései azonban nem felelnek meg a szlovákiai állapotoknak. Szlovákia különleges geográfiai helyzete, a vaddisznó nagyon élénk migrációja Magyarországból, eleve más problémák elé állítja a rajonizálni akaró szakembereket. Ezért a tényleges valóság megállapitása helyénvaló lesz. A kérdést igy tehetnénk fel: Mi többi kétéves, egyéves és az idei süldők ás malacok. Mi késztette a kondát, hogy Magyarországból elvándoroljon? Táplálkozási okobál jött át a konda. Nálunk ugyanis olyan bőséges makktermés volt (ősszel), hogy a vadak még tavaszkor is szívesen jöttek látogatóba ... Másik eset Kovácsiban történt, amikor a Dunában horgásztam. Arra lettem figyelmes, hogy a túlsó parttói valami fekete közeledik hozzám, amikor tisztes távolságban úszott, csak akkor láttam, hogy egy nagy vaddisznó, kan az úszóbajnok. Olyan mozdulatlanul takarva ültem, hogy vendégünk észre se vett. Kiérve a partra nyugodtan tovább kocogott a kovácsi oldal erdeibe. Ügylátszik megunta a pilisi erdőket. A fejlődés távlatai szempontjából a vaddisznó szaporodásé be as emberi beavatkozás mértéke várhatóan fokozódni fog. Az ökológiai változások azonban a vaddisznóknak kedveztek. Ha tanyája közelében mezőgazdasági földeket talál, ott nagy pusztítást végez. Ezért a mezőgazdaságra nézve a legkárosabb vadfajunk. A nagyüzemi táblák, nemcsak táplálékot nyújtanak — érés idején —, hanem tanyaként is szolgálnak, erdők sűrűjéből átorientálédnak a többszáz hektáros kukoricatáblákra • gazdagod megtérített asztalhoz. Kukoricából vaddisznót kihajtani úgyszólván művészet, — hát még ott meglőni! Hallása nagyon érzékeny, szaglása kitűnő, látása azonban gyenge. Rossz szélben disznókra cserkészni a lehetetlenséggel határos vállalkozás, — ezért a vadásznak korántsem könnyű vele szemben a dolga, így csak a hajtás lehetősége marad apasztáal célból. Ján M. Habrovský
