Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-29 / 43. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. október 23, 8 A Népszava 1977. szeptember 18-1 számában „Katonásan..címmel Maglód! Magda Irt cikket. Tekintettel arra, hogy közérdeklődésre tarthat számot olvasóink körében Is, annak egy részét az alábbiakban közreadjuk. g.., »katonásdlt« Játszik a legújabb divat. Az Irányzat tavaly Nyugaton született — és békevágyunk alaposan berzenkedett, amikor az első „katonás* modelleket megláttuk a* olasz, francia, angol divatlapokban és manökeneken. Ma már nálunk Is egyre több a katonaruhás Ifjú hölgy, kinek megpillantásakor azt próbáljuk kitalálni, vajon melyik ország, milyen harci egységénél szolgál? Az Ü) divatot sokan gllenzlk. Nem értik, miért lett egy csapásra ennyire népszerű? Kinek tetszik ennyire a háború emléke? — kérdezik. Nincs e divatjelenség mögött semmi harci szándék. Csupán a divat törvényszerű forgását látjuk napjainkban. Visszatért a lódenzöld, a katonazubbonyok színe. Az elmúlt évek libegő, laza vonalvezetése után most a feszes, sokzsebes, sok tűzéssel, pánttal, csattal ellátott szabás lett a divatos. Népszerűsége pedig fiatalosságában, praktikusságában rejlik. A szín, a zöldesbarna, vagy a fakőzöld árnyalat csaknem mindenkinek illik. Harmonizál az őszi színekkel. Jől kiegészül élénk, sárgás, vöröses színű kiegészítőkkel. A modell 92 centiméteres mellbőségre! tervezett „katonás“ együttes, melynek elől gombolódó szoknyájához és felső részéhez használható a szabásminta. 1. A háromrészes, katonás stílusú együttes Jól kihasználható. Munkába, utazáshoz az elól gombolódó nagyzsebeS szoknya, csíkos pulóverrel praktikus viselet. A zubbony, a bokapántos pantallóval őszi kirándulásokhoz, utazáshoz való. Magas nyakú, hosszú ujjú garbópulóverrel egészíthetjük ki. 3. A szabásmintán egy kocka = 10 centiméterrel. A ■“ a szoknya fél eleje, középén 10 centiméter a gombolás alatti behajtás. В “ a szoknya fél háta, melyet egybeszabunk a másik felével. C — zseb a szoknyára. D •» öv. E ■■ a zubbony eleje — vállrésze. F “ a zubbony fél eleje. G =* gombolásalátét az elejéhez. H — a zubbony háta vállrészének féle, áthajtva szabjuk a másik felével. I — a zubbony háta fele. J *» ujja a felhajtással együtt К — gallérborítás, ferdeszálon szabjuk a másik féloldalával egybe. L — alsó gallér fele. M ” zsebpatnl. N — pánt az ujjra. О — zseb. Az M, N, О darabokból kettőt-kettőt szabunk, párosával összevarrjuk, kifordítjuk, lefércelés után kivasalva légépeljük rá a díszítő varrást és úgy varrjuk a megfelelő helyre. A díszítő-varrás a katonazubbony-színfl anyagon legyen élénk, sárga, narancsszínű, vagy piros. A gombok a ruhaanyag színével egyezzenek.“ j JÄTSSZDNK! G ü I Inkább a fiúk játéka. Udvaron, beépített, vagy iákkal beültetett területen játszható. Egy nagyobb tollat kell a krumpliba szúrni, iáinak, vagy fának támasztott deszkalapra kört rajzolunk és a játékosokat megszámozzuk. Kiszámolással megválasztjuk az első dobót, ő azonnal megmondja, hogy baba utána ki következik. Például: „Utánam a hármas dob ...“ Ezután a dobóhelyről megpróbálja a krumplit bedobni a rajzolt körbe. Megegyezünk abban, hogy egy játékos hányat dob. Legcélszerűbb tizet dobni. Az győz, aki a tíz dobás közül legtöbbször talál célba. Az utolsó győz A füves tisztáson, vagy Játszótéren a játékosok kézfogással kört alakítanak, majd a körön belüli térségben 10—15 buzogányt, vagy botot szúrnak le egymástól olyan távolságra, hogy kézenfogva el lehessen menni közöttük. Ekkor a kort egy helyen megszakítjuk, ás elindulunk a buzogányok között. Menet közben a játékosok énekelhetnek, esetleg valami mondókát mondanak, lényeg azonban ez, hogy a buzogányokat fel ne lökjék. A játékvezető persze igyekszik kacskaringósab úton vezetni a kígyósort, a játékosok is próbálják a szomszédjukat úgy húzni vagy tolni, hogy az az egyik buzogány! fellökje. Aki a buzogányt kirúgja, vagy a kézfogást elengedi, kiesik, aki ntolsónak marad, az a győztes. ^ ■■ as a rm uomori ősz Langyos kék levegő-ág borítja be a pihenni vágyó őszi tájat. Kopár domboldalon öreg juhász hajt poroszkáló nyájat. Barna szántóföldek párolgó melege, boldog sóhajként száll: — Van az országnak kenyere. Sajó fehér habja partot mosogatva mesél, mesél, fáradt falevél pörögve útrakél, szomorú, csupasz fán bukfencet vet a szél. BOZÖ KATALIN, Hubovo ENO RAND: Nyúlanyó és fiacskái Nyúlahyönak hét kts fiacskája volt. A szomszédságban élt egy tehén, amely egy napon így szólt át nyúlanyóhoz: — Hallod-e, nyúlanyó... olyan egyformák a fiacskáid, nem Is hiszem, hogy meg tudod őket különböztetni egymástól... — Már hogyne tudnám ... — tiltakozott nyúlanyó. — Hiszen láthatod, hogy az egyik fehér, a má sik fehér, a harmadik fehér, a negyedik, ötödik, hatodik, meg a hetedik is fehér ... — Hát éppen ezért... I — szólt újra a tehén. — Hiszen olyan egyformák. Mindegyik fehér... — Na és? — meresztette szemét t.ágra nyúlanyó. — Hogy nem lehet ezt megérteni... nézd csak meg föl: az első piros szemű, a második piros szemű, a harmadik piros szemű és így tovább... — Múúúú... ■— értetlenkedett a tehén. — Mindegyik fehér szőrű és piros szemű, olyan egyformák. Mégsem értem, hogy tudod őket megkülönböztetni. Nyúlanyó kezdte elveszíteni a türelmét. — Mondtam már, hogy nagyon egyszerű ...az egyik az egyik, a másik a másik, a harmadik a harmadik és így tovább... A tehén megcsóválta a fejét, nem értette, egyáltalán nem értette, amit nyúlanyó mondott. — Múúúú... — szólt ismét. — ♦ Az én bocijaimnál sokkal egysze- í rübb. Őket én nem tévesztem ősz- » sze. A szemük barna és nem tiszta J fehérek, hanem fekete folt van a S hátukon — mondta és elégedetten ♦ rágta tovább a füvet. Oroszból fordította: j ANTALFY ISTVÁN J Gyű j tsü n к ví rágmagot! Ősz van, a termés betakarításának időszaka. Az élet örök körforgásában már most kell gondolnunk a következő tavaszra és nyárra. Már most kell gondoskodnunk arról, hogy a következő évben is legyenek kertünkben szépen nyíló virágok. Gyűjtenünk kell a virágmagokat! A virágok háromféle módon hozzák magvaikat. • A szirmait lehullatja és a magokat apró gumókba gyűjti. • A virágszáron hagyja borsáhüvelyszerü magházát. ф A virág szirmai között, a tányérjában őrzi a magokat. Kedvelt kerti virág az árvácska és az ibolya, összegyűjtött apró, fekete magvaikat még az ősz folyamán vessük el ládákba, mert akkor már köre tavasszal palántázhatók. Sok kertnek kedves dísze az igénytelen tátika. Mákszerű magvait még az ősz folyamán — rögtön eredeti helyére — a virágágyakba vethetjük. A téli Tagyok nem ártanak neki. A kis palántákat azután tavasszal csak ritkítanunk keli. A margaréta és az őszirózsa sziromhullása után a magokat kézzel tudjuk a tokokból kiszedegetni. Szárítás után tasakoljuk. Műanyag zacskóban ná tároljuk a magokat, mert belüliednek. A viola magvait a szárával együtt szárítsuk. A növény szimpla virága huzza a magot tartalmazó keskeny, vékony hüvelyt. A növényt addig hagyjuk a földben, míg a levél teljesen leszárad. Azután szárítsak. A szegfű aprő magvait szintén faj és szín szerint külön-külön tasakoljuk. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a virágok magjait mindig szín és faj szerint elkülönítve tároljuk. A zacskóra mindig írjuk fel a virág nevét, esetleg valamely — számunkra fontos — jellemzőjét. Virágaink fajtatisztaságát csak így tudjuk megőrizni és biztosítani. К. K, Őszi utakon A csapadékos, ködös ősz szigorú követelményeket támaszt a jármüvei, vezetővel szemben egyaránt. Elengedhetetlen követelmény a kifogástalan fék- és kormányszerkezet csakúgy, mint a jó gumiabroncs. A biztonság alapvetően mégis a vezető felkészültségén, tapasztalatán és óvatosságán múlik. Száraz úton a jármű irányítása általában nem okoz különösebb nehézséget. A sártól, falevelektől és a talajmenti fagytól csúszós út viszont annál inkább. Vizes útfelületen, kiváltképpen esőzés kezdetén, szemerkélő esőben, ködszitálásnál a gumik tapadása mintegy felére csökkenhet. Fontos szabály tehát a helyesen megválasztott sebesség. Nem kevésbé fontos, hogy kerülni kell a hirtelen irányváltoztatást, a hirtelen.fékezést, mért a jármű megcsúszásának veszélye Ilyenkor sokkal nagyobb. Szabály, hogy ne kormá-Törd a fejed, Volt egyszer egy amerikai úriember, aki olyannyira bolondja volt az indián-könyveknek, hogy egyetlen csemetéjét a Bamba Ló névre keresztellette. Az ügy nagy visszhangot váltott ki. Mikor megkérdezték a hóbortos apát, miért éppen ezt a népi mindennapi és csöppet sem tetszetős nevet adta fiának, így válaszolt. Ülő Bika azért mégsem lehetett. Az túlságosan ismert. Miért jutott tegzembe ez a különös eset? Nem véletlen: annak a fél füllel elcsípett beszélgetésnek hatására, amelyet Csallóközben járva hallottam az egyik községben. A szövetkezeti konyha két szakácsnője találgatta, vajon, hogy is hívják egyik ismerősük kislányát? Yvette? Gertrud? Netán Marianna? A találgotásnak egyik kolléganőjük vetett véget, aki véletlenül tudta: a kislányt Brigittának hívják. Abszurd lenne párhuzamot vonni Ülő Bika (Siting Bull) ás X. Brigitta között. Van azonban egy dolog, ami nem hagy nyugodni s ami — nyíltan kimondom — ama bizonyos amerikai úriember hóbortjára figyelmeztet. Mert úgy tűnik, bizony mi is nagyon szeretjük az „tlyen-még-nem-volt“ neveket. A Valentinákat, Denisákat, Hedvigákat, Henrietteket. S egyre ritkulnak a jó magyar nevek. Mert úgy-e ki szeretné, ha fiacskáját egyszerűen és póriasait Jánosnak hívnák? (Eredj János, ugorj János?) Hiszen még a franciáknál is a Jean jelenti a cselédet, a szolgát, a bugrist. Menynyivel szebb csengésű a Richárd, vagy az Emánuel. A Kivagyok-mivagyok ranglétrán is az arisztokratikusabb, nemesebb nevekhez tartozik. S ha a kicsit csúnyácskára sikerült leánykát Ivonn-nak fogják nevezni, mindjárt emelt fővel léphet ki a szegény nagynéni az utcára. Hisz imigyen helyrehozták a csorbát. Legalábbis látszólagosan . nyozzunk és ne fékezzünk egyszerre. (Ez száraz úton is érvényes.) Elkerülhetetlen esetben először fékezzünk, engedjük fel a féket, kormányozzunk, utána ismét fékezzünk, ha szükséges. Fékezni sem a megszokott módon ajánlatos, mert a gumik könnyen blokkolnak és a jármű irányíthatatlanná válik. Ez elkerülhető, ha szakaszosan, „pumpálva“ fékezünk. Előfordulhat az is, hogy a kocsi megcsúszik, Ilyenkor azonnal kormányozzunk a csúszás Irányába, majd vegyük a kormányt vissza, különben a kocsi a másik oldalra vágódik. A manőver alatt fékezni szigorúan tilos! A megcsúszás többnyire kanyarban következik be. Ez azonban nem átmenet nélkül történik. Ha a kormány, érezhetően „könnyűvé“ válik, ez figyelmeztető, hogy a gumik a tapadás határán gördülnek, kkor pillanatnyi gázelvétellel megelőzhető a kocsi „kitörése“. B. L. nagymama! Ügy vélem, egyetlen francia apa sem adja gyermekének a Csaha nevet. Az angolok között sem, igen fogunk a következő néhányszáz évben Emesével találkozni. Endrével, Józseffel is csak azért, mert megtalálhatók a megfelelő mutációik. Ezek már sok nemzet által befogadót és kedvelt nevek, bár szláv, germán, vagy latin eredetüket ki lehet mutatni. Akkor hát honnan bennünk ez a buzgóság? Miért akarjuk erőszakkal átültetni a magyarnak idegen —> nyelvben, kultúrában, mentalitásban erősen gyökerező — nyelvtörő neveket magyarba? Hisz a történelem során is csak a legfelsőbb osztályok kiiiföid-majmolása törekedett erre. Közép-európai lojalitásunk számlájára írható ez is? Bár matattunk volna egyebütt lojalitást az évszázadok során! Addig még rendjén a dalog, amíg bútort, strandot, mosóport akarunk megkülönböztetett cimkével ellátni. Segítik az árusokaságban a tájékozódást, áttekinthetőséget. De a gyermek nem árucikk, még ha egynémely szülő kizárólagos tulajdonának is tekinti, pusztán azon a jogcímen, hogy ő nevelte, etette, taníttatta. Hisz még kicsi, nem tud védekezni! Sok szülőnek fogalma sincs arról, mekkora lelki szenvedést okoz némelyik kisemberkének például az iskolatársak gúnyolódása. S természetesen eszébe sem jut, hogy ebben ä is ludas, ö csak jót akart! Kétségtelen. Mindenki jót akar a gyermekének. A legjobbat. S itt, ezen a ponton bizony át-átlendüi a ló másik oldalára. S ne feledkezzünk meg szegény nagymamáról, nagypapáról sem. Mekkora fejtörést akozhat nekik ez a hóbortos név-hierarchia. Még iő, ha nem kel la szomszédhoz menniük segítségért. Bár néha ez is előfordul. Elhihetik, találkoztam ilyennel is. —iká— ч 4
