Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-08 / 40. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. ötötófter t. 14 Közismert tény, hogy a szemes kukorica adapteres betakarításánál egyrészt nagy szemveszteség keletkezik, másrészt csak nehezen gyűjthető öszsze a kukoricaszár és a levelek, ami — kedvezőtlen időjárási viszonyok idején — elősegítheti a megfelelő takarmányalap megteremtését. A szakemberek jól tudják, hogy a megfelelően betakarított és tartósítot kukoricaszárnak és a leveleknek jobb a tápanyag-tartalma, mint a takarmányszalmáé. Különösen akkor, ha leveles répafejjel vagy cukorgyári répaszelettel silózzák. A betakarítási veszteségek csökkentése, a kukoricaszár és a levelek öszszegyűjtése, valamint az abraktakarékossági intézkedések megvalósítása már régóta foglalkoztatta a „JÖVÖ“ társult szövetkezet tvrdošovcei (tardoskeddi) részlegének újítóit, gépjavítóit. Az újítás alapgondolata ján Rusek gépesítő, többszörös újító és feltaláló nevéhez fűződik, s a javaslatot Marsovszky László és Varga Tibor gépjavítók valósították meg. Miből is áll ez az újítás? Egy KOLOSZ (SZK—6-os) kombájn hátsó részére, a szalmarázók után felerősítet-Az FKA—641-es csőtörő adapter ferde felhordói közé szerelt fűkaszáló vágókések elősegítik a napraforgó veszteségmentes betakarítását, de jól hasznosíthatók a szemes kukorica betakarításánál is. (A szerző felvételei) tek egy DOSV—100-as fúvóberendezést, amely a meghajtást a 1 szalmarázók tengelyéről kapja áttételek segítségével. Az újítás lényege abból áll, hogy a berendezés felfogja a kombájnból kikerülő apró, törött és összezúzott magvakat, továbbá a kukoricaszárat és a leveleket, amelyek — légáramlással — a kombájn mellett haladó pótkocsira jutnak. A megoldásnak különösen csapadékos őszi időjárás esetén van^nagy jelentősége, mert ilyenkor köztudott, hogy sokkal több mag sérül meg, s nagyobb a betakarítási veszteség. Az újítást ökonómiaiig még nem értékelték, de az előzetes számítások, próbaüzemelések alapján elmondható, hogy a berendezés alkalmazásával hektáronként mintegy 0,5—0,6 tonna kukorica szem menthető meg! Ennek óriási népgazdasági jelentősége van, s széleseb körű elterjedése a szemesekkel történő ellátás egyik fontos láncszemévé válhat. A tvrdošovcei részlegen előreláthatólag három kombájnt alakítanak át erre a betakarítási módra. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a 620 hektár szemes kukorica terület egyharmadáról megmentsék a kukoricaszárat és a leveleket, s nagymértékben csökkentsék a veszteséget! Az összegyűjtött kukoricaszárat és leveleket kezdetben leveles répafejjel, később pedig cukorgyári répaszelettel vegyítve lesilózzák. A nagyüzemi silözási technológiánál felhasználják a Nitrai BIOVETA új tartósítószerét, a „BAKTINOKUL“-t, amely lényegében tejsavbaktériumokat tartalmaz, melyek elősegítik a lesilózntt tömegben a tejsavtermelést is fékezik a nem kívánatos — vajsavas — erjedést. A KOLOSZ kombájn hátsó részére felerősített DOSV—|l00-as fúvóberendezés felfogja és a mellette haladó pótkocsira juttatja a kombájnból kikerülő törött, apró és összezúzott magvakat, valamint a kukoricaszárat és a leveleket. Előnye az, hogy a silőzandő anyag kisebb szárazanyagtartalma esetén is jó minőségű silótakarmány nyerhető. Az elmondottakból megállapíthatjuk, hogy mezőgazdasági üzemeinkben az újító- és feltaláló mozgalom kibontakoztatásának milyen nagy népgazdasági jelentősége van. Ezt bizonyítja a tardoskeddi példa is, amely azonban megköveteli az alapos és rugalmas munkaszervezést, elsősorban az összegyűjtött kukoricaszár és levelek, másodsorban pedig a szemtermés rendszeres és folyamatos elszállítását. Az FKA—641-es adapterre a fűkaszálógép vágókései is felszerelhetők, ami szintén újítási javaslatként szerepel, elsősorban a napraforgó veszteségmentes betakarításában, de jól hasznosítható a szemes kukorica betakarításánál Is. Ezzel az eljárással ugyanis a földtő számítva negyven centiméteren felül betakarítható az összes leveles к nkoricaszár, mert a kések a toló és húzó mozgások következtében elme tszlk a kukorica szárát. Reméljük, hogy a tvrdoiovcei „JÖVŐ1 társult szövetkezetben kialakított új betakarítási technológia otthonra talál a többi kukoricatermelő mezőgazdasági üzemben is, hiszen ez a szemveszteség csökkentése mellett hozzájárul az optimális takarmányalap megteremtéséhez is. Ez pedig jó előfeltétel az idői és a jövő évi igényes állattenyé: ztési tervfeladatok maradéktalan teljesítéséhez és ezáltal a lakosság állati termékekkel való jobb ellátásához (BARA) KÉT ÚJÍTÁS MARGÓJÁRA Megmentik a menthetőt! Ésszerűségből kitünően vizsgáztak Az egyedi választás jelentősége Minden élőlénynek megvan a sajátos öröklődő tula donsága. Ezt a tulajdonságot kell az embernek saját haAnára fordítani. Az egyre jobban fejlődő tudományos kutatással és gyakorlati kísérletezéssel központilag ezt sikeresen végzik. Az alapvető törekvés itt az, hogy életszínvonalunk szüntelen fokozása érdekében minél több és jobb élelmissert, ipari nyersanyagot tudjunk előállítani, a lehető legkisebb termelési költséggel. írásomban nem akarok rámutatni az egyes fajták évtizedekig tartó, nagy tudást, szakértelmet és türelmet igénylő tenyésztésire, nemesítésére, hanem a rendelkezésre álló állatok termelésének még gazdaságosabbá tételére. A gyakorlati tapasztalat igazolja, hogy a jó) tejelő és jó takarmányértékesítő, a sok és fejlett malacot felnevelő, valamint a sok és jó minőségű gyapjút termelő anyaállatok utódai öröklik ezen tulajdonságokat. Nagyon fontos követelmény, hogy a nagyhasznú anyaállatokat mindig nagyhasznú elődöktől származó apaállatokkal fedeztessük. Az öröklődés már a fogamzás pillanatában megtörténik, hajlam formájában. Ennek kifejlődése szempontjából fontos, hogy az anyaállat már a fogamzástól kezdve megkapjon minden szükséges tápanyagot és vitamint, ami a vemhesség ideje alatt a termelést is zavartalanul biztosítja. Elengedhetetlen a tehenek ellés előtti legalább kát hónapra való szárazra-állítása, meri a magzat növekedésének több miit nyolcvan százaléka ebben az időszakban- történik. Ugyancsak ezalatt regenerálódnak a tőgyben levő tejmirigyek, ami egyben a laktációra való 'elkészülést is jelenti. Az előkészítés idején rendkívül fontos, hogy az anyaállatnak az alaptakarmányon kívül annyi tápanyagot juttassunk, am lyen napi tejhasznossággal számolunk a következő tejelési időszakban. E sősorban a nagyhasznú egyedektől, de általában minden vemhes anyától a várható ellés előtt két héttel meg kell vonni az alaptakarmányon felüli abrakot. Ezzel ugyanis nemcsak a tőgygyulladást, hanem az újszülött túlfejlettségét is megakadályozhatjuk. Az ellés után nagyon fontos, hogy az újszülött állat legalább 10—14 napon keresztül megkapja az anyatejet, mert az ellés utáni föcstej hatása nélkülözhetetlen1 a bélszurok eltávolításában. Ezenkívül igen gazdag tápanyagokban, vitaminokban, s ellenanyagokat is tartalmaz, ami tulajdonképpen biztosítja a szervezet betegségekkel szembeni ellenállóképességét. Köztudott, hogy ez mással nem pótolható, vagyis a legtermészetesebb és legfontosabb táplálék. A további nevelés során a tenyésztőnek arra kell törekednie, hogy a növendékállatok fejlődése minél gyorsabb és zavar; nentes legyen. Nem szabad azonban túletetni sem, nehogy hízó-kondícióba kerüljenek, mert ez károsan befolyásolja az ivarszervek fejlődését, s cs ükken a szervezet ellenállóképessége. A növendékállatokat ezért célszer í mindig tenyész-kondícióban tartani, ami elegendő mennyiségű és jó minőségű fehérjedús terimés- és abraktakarmánnya) érhető el. Elengedhetetlen feltétel a növendékállatok nevelőkénél a kellő mozgáslehetőség megteremtése, mert ezáltal izmosabbak, edzettebbek lesznek. Ez főleg az istállókhoz közel fekvő legelőkön érhető ti legjobban. Az ilyen körülmények közt nevelt állatok ugyanis a betegségekkel szemben, ellenállóbbak, mint az istállóban, kifutóban neveltek. Az állattenyésztés vezetőinek, irányítóinak és az íllatgondozóknak arra kell törekedniük, hogy a növendékállatok minél kórábban elérjék a tenyészérettséget. A cél legyen az, hogy a tenyészálli tok minél előbb elérjék a várható testsúlyuk háromötödét. Például ha így szlovák tarka tenyészüsző 14—16 hónapos korában eléri a 340—350 kilogramm élősúlyt, nyugodtan befedeztethető; nem megy a fejlődés és a későbbi tejtermelés rovására, mert a vemh.tsség ideje alatt megfelelő takarmányozással elérhti teljes súlyát. Igaz, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban mérés: állattenyésztési tervfeladatokat kell teljesítenünk, de a fent említettek betartásával ezek nemcsak teljesíthetők, hanem jóval túlszárnyalhatok, am az élelmiszeripari és ipari nyersanyag-ellátás mellett lakosságunk éMs rínvonalának további emelkedését is jelenti, MpUE SÁNDOR, Hostice A szarvasmarha-tenyésztés költségeinek 75—80 százaléka takarmányköltség. Csak néhány százalék a bérköltség, a többi pedig az amortizáció. Ezért alapvető a takarmánytermelést, — készítést — és hasznosítást együtt mérni az egész szarvasmarhatenyésztéssel. A fő cél tehát az, hogy egy hektár területről miként lehet a jószággal lehető legtöbb tejet vagy húst „lehozni“. Ha ma az állattenyésztésről van szó, akkor a válasz a kukorica. Tehát a kukorica a mi éghajlati körülményeink között azon takarmánynövények közé tartozik, amelyek az egységnyi területről a legnagyobb menynyiségű táplálóanyagot szolgáltatják. Éppen ezért minden intézkedést meg kell tenni a kukorica veszteségmentes betakarítása — és az általa biztosított takarmányalap maximális kihasználása érdekében. Természetes, hogy a felismerésen, a jószándékon kívül bizonyos eszközök is kellenek, amelyekkel e feladat megoldható. Az eszközök biztosítása a lehetőségek maximális kihasználása szempontjából példás és ésszerű kezdeményezéssel találkoztunk a Pohronský Ruskov-i (oroszkai) székhellyel működő társult szövetkezetben. A szövetkezet egyébként azon mezőgazdasági nagyüzemek közé tartozik, amelyek intenzíven foglalkoznak a kukorica termesztésével. Ezzel összhangban a szövetkezet vezetőségéi és szakembereit régóta foglalkoztatta egy olyan megoldás bevezetése, amely a kukorica betakarításával járó szemveszteség csökkentésére, s az eddig veszendőbe menő szárazanyag takarmánycélokra történő felhasználására irányult. Ezen törekvésüket serkentette az eléggé mostoha 1976-os gazdasági év, mely szövetkezetükben is negatívan befolyásolta a takarmánynövények hozamát. Ezek voltak azok az indítóokok, melyek kiváltották az ésszerű elképzelést, a SZK—6-os kombájnnal végzett újítás gyakorlati megvalósítását. A háromtagú kollektíva — Molnár Sándor főgépesítő, Keil József műhelymester és Varga Imre szerelő — által megoldott újítási forma lényegét Molnár Sándor a következőképpen foglalta össze: — A kombájn hátsó részére ponyvát és egy léces szállítószalagot szereltünk. A szállítószalagot a kombájn hátsó vázához erősítettük nyolc csavarral, s alsó részét támasztókarokkal kimerevítettük. A ponyva és a henger egy régi típusú önkötöző-gép — a léces szállítószalag pedig az SZK— 2,B-os kombájn tartozéka. — A ponyvát úgy szereltük az alsó rostához, hogy a kombájnon keresztülmenő összes szárazanyagot feltudja fogni s továbbítsa a keresztbe álló leces szállítószalagra. A szálítószalag meghajtását ékszíjjal oldattuk meg, а rázóberendezés tengelyéről. — A további meghajtáshoz gallláncot alkalmaztunk, áttételi szekrényt a szállítószekrény meghajtásához a KKCH—3-as típusú kukoricaszedőről vettük ki. Az újítás előnye az, hogy az eddig veszendőbe menő szárazanyag a leces szállítószalagon a kombájnnal párhuzamosan haladó pótkocsi rakodóterébe jut. Erre a célra a régi típusú Horal önrakodót használjuk, amellyel szintén végeztünk módosítást. A szedőberendezést leszereltük róla, az önkiűrítő berendezést viszont meghagytuk. A kukoricabetakarítás klasszikus formájánál veszendőbe menő szárazanyagot az újítás bevezetésével észszerűen felhasználják, mégpedig takarmánycélokra. Rétegek formájában répalevéllel keverik. A felfogott anyag nagyban növeli a siló minőségét s még egy fontos gyakorlati jelentősége is van: mivel száraztömegről van szó, ez magába szívja és elraktározza a répalevélből vagy répafejből származó nedvtartalmat. Laboratórinmi vizsgálatok alapján az így készített silónak sokkal magasabb a tápanyagértéke, mint a szalmával dúsítoltnak. Az egész újítási folyamat mindössze 5300 korona befektetést igényelt a szövetkezet részéről. Ezzel szemben már az 197B-os évben 380 hektárról takarították be a kukoricát — ezzel a módszerrel — s 950 tonna takarmánymennyiséget nyertek, melynek az értéke 152 ezer korona. Nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés jelenlegi állapotának egyik fontos kérdése a megfelelő takarmányalap biztosítása. Az oroszkai központtal működő társult szövetkezetben ennek jelentőségét felismerték, s ehhez a megfelelő eszközt önerőből meg is teremtették. Csiba László
