Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-08 / 40. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES Mezőgazdaságunkban a jövő évi tervfeladatok lebontásával tovább folytatjuk a termelés összpontosítását, szakosítását, valamint a kooperáció elmélyítését. Az igényes feladatok megkövetelik mezőgazdasági üze­meinkben a szervezés és az irányítás szüntelen tökéletesítését, a járások fejlesztési tervének pontosítását, hogy teljes mértékben betölthessék л me­zőgazdaság-fejlesztés komplex prog­ramjával összefüggő szerepüket. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés összpontosításának és szako­sításának, valamint szervezeti formái­nak főbb irányelveit tartalmazó do­kumentum jóváhagyása óta már hat év telt el. Járásainkban azóta kidol­gozták a fejlesztési terveket. A CSKP KB 1975-ik évi októberi plenáris ülé­sének szellemében a fejlesztés; terve­ket tovább tökéletesítették mégpedig a halódik ötéves tervidőszak éveire megszabott dokumentumokban lefek­tetett egységes elvek alapján és sor kerülhetett a fejlesztési tervek jóvá­hagyására, kiegészítésére, a népgaz­daság reális célkitűzéseivel egybekö­tött összehangolására. A fejlesztési tervek — amelyek a mezőgazdasági termelés összpontosí­tását és szakosítását is felölelik — alapdokumentumként szolgálnak egyes fejlődési szakaszok tervszerű lebonyo­lításában. Nagy jelentőséggel bírnak hosszútávon s alapot nyújtanak az állami és a gazdasági térvfeladatok kidolgozásához. A távlati célfeladatok megoldásán és a termelési struktúra rendezésén túl figyelemmel kísérik Bzek teljes összehangolását, meghatá­rozzák az anyagi-műszaki alapok szervezeteivel szembeni beruházási, anyagi- műszaki és munkaigényességi követelményeket, s a legújabb tudo­mányos-műszaki ismeretek alkalmazá­sának a módját. A vezető dolgozóknak alkalmazkod­niuk kell az irányítás és szervezés haladó formáihoz, az összpontosítás­tól kezdve a termelési egységek leg­célszerűbb szakosításáig, a munka-A járási fejlesztési tervek szerepe a jövő évi tervfeladatok kidolgozásában megosztás érvényesítésével. Ebben a tekintetben nem lehet különbséget tenni az ipar és a mezőgazdaság kö­zött. A különbözetet viszont az a va­lóság idézi elő, hogy a mezőgazdaság eljutott az általános összpontosításig és a szakosított ágazatok létrehozá­sáig, ahol a mezőgazdasági nyers­anyagokat feldolgozzák. Ezért ha tel­jesíteni akarjuk azokat a célkitűzé­seket, amelyeket a párt XV. kongresz­­szusa a hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott, meg kell teremtenünk a mezőgazdasági termelés dinamikus fejlődésének legjobb feltételeit, mert a soronlevő feladatok sokkal igénye­sebbek mint korábban, s ehhez ki kell használnunk a járások fejlesztési tervét. A fejlesztési tervek elemzése során előtérbe került az, hogy a mezőgaz­dasági termelés összpontosításának és szakosításának kifejezésre kell jutnia az 1978-as évi tervekben is. Ragasz­kodni kell tehát azokhoz az alap­elvekhez és tervezetekhez, amelyek meghatározzák a termelés strukturá­lis fejlesztését, mégpedig olymódon, hogy a tervezetek minden vonatko­zásban úgy érvényesüljenek, ahogyan azt a hatodik ötéves terv dokumentu­mai megkövetelik. A mezőgazdasági üzemek területi összetételében végre­hajtott módosítások és strukturális változások szükségessé teszik, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóságok a tervek készítésénél a korábbinál job­ban vegyék igénybe a járási fejlesz­tési terveket, mert csak így oldható meg tervszerűen az összpontosítás és a szakosítás. A jelenlegi feltételekből, továbbá a tervnek, mint az irányítás közvetlen eszközének a funkciójából kiindulva feltétlenül szükséges, hogy egyes termelési ágazatok célszerű összpontosítása érdekében a mezőgaz­dasági igazgatóságok jobban vegyék igénybe a terveket, miut korábban és több gondot fordítsanak az elemzésre a mezőgazdaságban. Ezzel párhuzam­ban mélyíteniük és tökéletesíteniük kell az ellenőrző és vizsgáló tevé­kenységet a mezőgazdasági üzemek­ben, s az elsődleges nyilvántartásban is rendet kell teremteniük. Ugyanilyen fontos feladat a mező­­gazdasági üzemek belüzemi szervezé­sének a színvonalasabbá tétele is. Ez a feladat az 1975-ös októberi pártplé­­num után sokkal több igényességet követel, mint régebben. Ez összefügg egyebekközt a mezőgazdasági üzemek összpontosításával és területük meg­növekedésével is. A műszaki és köz­­gazdasági fejlődés — a gazdaságok­ban — a korábbinál következetesebb politikai és szakmai irányítást köve­tel, s ebben nagy feladat hárul a pártszervekre és szervezetekre. Ezért már a jövő évi tervek előkészítésénél — a pontosított járási fejlesztési ter­vek figyelembevételével — okszerűen kell lebontani a feladatokat, megtenni a további intézkedést a termelés össz­pontosítására, szakosítására és az ágazatok beliizemi összehangolására. Törekedni kell továbbá a földalap gazdaságos kihasználására, s ezzel egyidejűleg a tartalékok feltárására, nem megfeledkezve a talajjavításról ás a talajnyilvántartás pontosításáról sem. A jövő évi terv, reális program a CSKP XV. kongresszusa, valamint a hatodik ötéves terv célkitűzésének va­­lóraváltásához. Ahhoz, hogy jó felté­teleket hozzunk létre a feladatok tel­jesítéséhez, tökéletesíteni kell az ed­digi munkamódszereket. A termelés tervezésének tökéletesítését időszerű feladatnak kell tekintenünk. Ehhez kapcsoldik továbbá az összpontosítás, a szakosítás tökéletesítése, a tudomá­nyos-műszaki ismereteknek gyakorlati alkalmazása, a szervek és az alaku­latok összehangolása. Mindezek dön­tő módon befolyásolják a mezőgazda­­sági termelés fejlesztését, s a vég­eredményeket. A szövetkezetek taggyűlésein nem­régen tárgyalták le és hagyták jóvá a szervezési és tárgyalási szabályza­tot. Ez módot nyújt arra, hogy főleg a nagy szövetkezetekben lényegesen javuljon a belüzemi irányítás és szer­vezés. Nem szabad megengednünk, hogy a társult szövetkezetekben ne­hézkessé váljon az irányítás és a szervezés, mellőzzék a tagságot az irányításból. A pártszervezetek feladata, hogy a CSKP XV. kongresszusa igényeinek megfelelően minden munkahelyen biz­tosítsák a párt vezetőszerepét és el­­lenőrzésii jogának gyakorlását már az 1978 as tervek készítésénél. Ar­ra kell törekedniük, hogy a fel­adatokat a mezőgazdasági üzemek ne halásszák az ötéves tervidőszak utolsó évére, hanem tartozásaikat még ebben az évben teljesítsék, s ez­zel biztonságos hátteret hozzanak lét­re a jövő évi tervfeladatok teljesíté­séhez. Számolunk azzal, hogy a ter­vek teljesítéséért folyó küzdelemben növekedik a mezőgazdasági üzemek­ben levő pártszervezetek tagjainak az aktivitása. S 1 i v a Tibor, az SZLKP KB dolgozója A gabonaprogram valóraváltásának A Solaryi (sósszigeti) Növény­nemesítő Állomás munkaközössé­gének társadalmunk szempontjából hasznos tevékenységéről — öt nö­vénynemesítő, ugyancsak öt techni­kus és huszonhat segéderő szor­galmas munkájáról — az utóbbi években már többször hallhattunk. A kislétszámú, ám nagy célokért szorgoskodó közösség napjainkig nem kevesebb mint tizennégy új nemesítésű növényfajtát hozott lét­re mezőgazdaságunk részére. Ezek­nek többsége ma is párját ritkítja a nagyüzemi termelésben. Tény, hogy dr. Bartalos Meny­hért mérnököt, Rákóczi Lajos oki. mezőgazdászt és az állomás többi dolgozóját nem érte váratlanul a CSKP KB 1975. évi októberi plénu­mának azon igénye, hogy „a gabo­natermesztés növelésében jelentős szerepet kell betöltenie a tudomá­nyos kutatóalapnak“. Akkortájt ugyanis már előrehaladott állapot­ban volt a Solaris búza nemesíté­se A pártplénum azonban elősegí­tette a nemesitől munka gyorsítá­sát. A két főnemesítőt s a többie­ket szorgalmas munkájukban az is segítette, hogy annakidején jól odafigyeltek Veneni Lajos taná­csaira, tapasztalatait elsajátították és továbbfejlesztették. Csak így jö­hetett létre nyolc éves rövidített szorgalmas munkával, kombinációs keresztezéssel, a nagyon sok jé tu­lajdonsággal bíró Solaris búzafaj­ta, amely nem egyedüli az állomás választékában, hiszen évente nem kevesebb, mint tizennégyezer búza­­törzset figyelnek meg és értékel­nek ki. Normális körülmények között ti­zenkét év munkája szükséges ah­hoz, hogy az állami minősítés be­fejezése után egy új fajtát nagy­üzemi termelésre elismerjenek. A nemesítek nagy érdeme, hogy fel­ismerték a szovjet búzák előnyeit, hasznát a nemesítésben s felhasz­nálják azokat munkájukban. Nem véletlen 'tehát, hogy a Solaris bú­za alapanyaga a szovje! Kaukaz fajta volt, s azt az So 985-ös törzs­­zsel keresztezték. A két jó tulaj­donságú búzából jött létre a min­den igényt kielégítő harmadik, s ezzel a sősszigeti nemesítők je­lentősen hozzájárultak a társadal­munk által kitűzött gabonaprog­ram teljesítéséhez Az újnemesítésű Solaris búzának az állomáson napjainkban húsz­harminc testvérlörzse van. Közü­lük az So 290-es féltestvértörzs n legértékesebb, amely eljutott az állami fajtaminősítésig s eddigi eredményei alapján feltételezhe­tően rövidesen jóváhagyják nagy­üzemi termelésre. Ennek a búza­törzsnek a szovjet Aurora búza az alapanyaga. Hagyományos kombi­nációs módszerrel, szintén az So 9B5-ÖS törzzsel keresztezték s eb­ben az évben átlagos hektárhoza­ma — a nyugat-szlovákiai kerület­ben — elérte a hetjren mázsát! A sósszígeti növénynemesítők tö­rekvését a bőtermő, alacsonynövé­sű, szalmaszllár'd, a kártevőkkel szemben jól ellenálló búzák elő­állítása képezi, örvendetes, hos?v az említett mindkét búza bír ezek­kel a jó tulajdonságokkal. A Sola­ris fajta ebben az évben a nagy­üzemi termelésben jól bizonyított, azonban több helyen nem terem­tették meg termesztéséhez a lehe­tő legjobb feltételeket! Mindamel­lett egyike volt a legjobb hozamot nyújtó fajtáknak, de sütőipari ér­ték szempontjából is élvonalba ke­rült. Ezért a Solaris búza vető­magja iránt — aratás után — nagy volt az érdeklődés! Az utóbbi években jelentős sike­reket értek el a nagy hozamú, ki­tűnő tápértékű takarmánycirok ne­mesítésében is. Öt új fajtát hoztak létre, s közülük a Hyso bizonyult a legjelentősebbnek. Hazánk mező­gazdasági üzemei évente mintegy kétszázötven tonna vetőmagot igé­nyelnek belőle, sajnos azonban a magszaporítók nem fedezik a ke­resletet, pedig a nagyhozamú, fe­hérjében dús terimés takarmányok termesztésének szükségességére párt- és gazdasági szerveink szám­talanszor rámutattak. Ezért felté­telezhető, hogy a Hyso és a többi takarmánycirok vetőmagszaporítá­sa a közeljövőben javul, s az arra hivatottak kielégítik az igényeket. Időszerű feladat ez, mert a zöld Hyso takarmánylisztté való fel­dolgozás után hasonló nyersfehér­je mennyiséget tartalmaz, mint a lucernaliszt. Dinnyéből — amely ugyan nem tartozik a főnövények választéká­hoz — három új fajtát és két hib­ridet hoztak létre az állomáson. A fogyasztók dinnye utáni igénye egyre nagyobb s ez hozza előtérbe hazai termelésének szükségszerű­ségét. Mivel a hazai termelés nem képes kielégíteni dinnyéből a ke­resletet, kénytelenek vagyunk kül­földről behozni a hiányzó mennyi­séget. Ha azonban nem vonakod­nának egyes körzetekben a dinnye nagyüzemi termesztésétől, hamaro­san rájönnének, hogy az új fajták nagy hozamúak és jó bevételt hoz­nak. A Sósszigeten nemesített gö­rögdinnye a Dunatőkési Állami Gazdaságban nem kevesebb, mint hétszáz mázsát termett hektáron­ként, s ezzel bebizonyosodott, hogy termelése nagyon ig kifizetődő! Az állomáson egyelőre a körzet­be tartozó más növények nemesí­tésével is behatóan foglalkoznak, bár előfordulhat, hogy a nemesí­tés szakosítása keretében egyes fajták — bizonyos időn bélül — más állomásokra kerülnek. Ez ter­mészetesen nem kisebbíti a sósszi­getiek eddigi eredményeit. Joggal büszkék lehetnek munkájukra. — Kaptak társadalmi elismerést? élvonalában A kérdésre Bartalos elvtárs az alábbiakban válaszolt: „Május 9-én megkaptam „A ki­váló munkáért“- állami kitünletést. Talán mondanom sem kell, milyen jó érzés, ha a társadalom erkölcsi­leg is értékeli munkánkat. Az idei aratóünnepélyen növénynemesítő állomásunk munkaközössége szin­tén ezt az állami kitüntetést kap­ta. A nemesítő részére azonban az is nagy társadalmi elismerés, ha az általa létrehozott fajtákat a nagyüzemek agronómusai keresik, s azokkal kimagasló eredményeket érnek el.“ Erre csak annyit mondhatok, hogy ősszel szlovákiai viszonylat­ban Solaris búzával megközelítően huszonötezer hektárt vetnek be a mezőgazdasági üzemek! Ez nagyon jó biztonságérzetet ad a nemesi­­tőknek a további munkához. Nem más ez, mint a termelők bizalma Veneni Lajos utódaival szemben, akik immár két emberöltő neme­sitől tapasztalatával rendelkeznek, jól lehet egy emberöltőt sem él­tek le. A nemesítő számára mindig akad tennivaló. Így Rákóczi Lajost Sós­szigeten nem az irodában, hanem a munkateremben találtam meg. Válogatták a búzatörzsek kalá­szait. Gondosan szemügyre vettek minden egyes csomót. Az alkalma­sakat külön rakták, miközben fel­jegyzéseket végeztek, hogy amint lehet értékelhessék az eredménye­ket, de akkoriban már a vetés is napirenden volt. Így van ez éven­te. Tény, hogy a nemesitői munka nem egyszer visszaigazolást is kö­vetel, hiszen nem mindig sikerül a Solarishoz, vagy az So 290-es törzshöz hasonló jő tulajdonságú búzának a létrehozása. A cél per­sze mindig az. Ennek, érdeké­ben serénykednek a nemesítők, s az állomás töbib dolgozói és a­­mikor létrejön az új fajta, jó érzés tölt mindnyájunkat, mert társadal­mi feladatot oldottak meg, segítet­ték a mezőgazdaságot a Jobb ered­mények elérésében. A termelésben azonban egy-egy jó képességű fajta biológiai tulajdonságain túl még jó néhány tényező teszi lehetővé a vetőmag maximális képességének az érvényesítését, vagyis a nagy hozam elérését. Ezt tartsák szem előtt azok, akik idén először jutot­tak a Solaris búza vetőmagjához. Tudatosítaniuk kell, hogy a nagy bektárhozamok kulcsa most már az ó kezükben van, csupán ki kell használniuk a rendelkezésre álló összes feltételeket és lehetősége­ket. Hoksza István Dr. Bartalos Menyhért mérnök es Rákóczi Lajos oki. mezőgazdász a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás főnemesitől. (Foto: —kg) 1877. október 8. Élen­járnak a terme­lésben A Velká Ida-1 (nagyidal) Állami Gazdaság a košic ii Járásban évek óta az élenjáró mez őgazdasági üzemek közé tartozik. Ait i a termelés szerve­zését, az új mód zerek alkalmazását illeti — néhány v írsenytárs gazdaság­gal együtt —, rei dszerint egy lóhosz­­szal a többiek e 5tt jár. Ezt, nyilván a rátermettséggé együtt, a szilárd anyagi alapok t szik lehetővé. Nem fér kétség ahhoz hogy a fejlesztés­hez, korszerűsíti shez nem elég csak a jó szándék és az új iránti sóvár­gás, hanem ehhe z pénz is szükséges. Éppen ezért r mdelkeznek szilárd anyagi alappal, 7 vezetők, a dolgozók bátran életbe lé ztetik azokat az in­tézkedéseket, an elyeket a CSKP XV. kongresszusa is Irányvonalként jelölt ki a belterjesséí elérése érdekében. Nem akarunk túlságosan messzire visszatekinteni e gazdaság történeté­ben, ezért csak azokra térünk ki, a­­melyek a legfri >sebb korszerűsítési törekvések közé számítanak. Smajda József mérnöknt k, a gazdaság igaz­gatójának tájé ;oztatását hallgatva megállapíthatjuk, hogy amit ezen a téren az utóbbi néhány év alatt tet­tek, nem kevés. Tavaly befeje; ték a mezőgazdasági terület rendezés ít. Jelenleg négyezer­­hétszázötvenkét hektáron gazdálkod­nak. Ennek nyo cvannyolc százaléka szántó, a többi legelő és rét. A terv­feladatok telje ütéséhez, a gazdaság természeti adó tságaihoz, céljaihoz, termelési profil ához kialakították a lehető legjobb vetésforgót. Megszer­vezésénél, kije ülésénél szem előtt tartották a nag у termelékenység el­érésének a leht tőségét. Az idén 1199 hektáron term ísztettek búzát, 678 hektáron árpát, 350 hektáron repcét, 150 hektáron b írsót. Ezenkívül negy­ven hektáron szóját és négyszázhet­venöt hektáron kukoricát termeszte­nek. A fennma adó gyengébb termő­­képességű parcellákat takarmányok­kal vetették be A Vasmű közelsége miatt kapásoka t nem termesztenek. A levegő s a ta aj szennyezettsége ezt nem teszi lehe övé. Sok gondot okoz a szennyvíz, ar lely átszivárog a talaj­vízbe, s a kén erakódik a talajba. — Ez nyilvá i a terméshozamot is károsítja? — érdeklődtem Smajda Józseftől. — Tény, hoj у a káros hatás meg­mutatkozik, de korszerű talajelőkészí­téssel, tápanye gutánpótlással, gondos növényvédelem mel csökkentjük a ká­ros hatásokat Tavaly szemesekből negyvenhét má zsás hektárhozamot ér­tünk el. Noha az idén árpából keve­sebb termett, i hiányzó mennyiséget a búza kipótc Ita. A lényeg az, hogy negyvenöt má: sás hektárhozamot ér­tünk el, és e: zel eleget tettünk az „egymillió torna gabonát a köztársa­ságnak“ kerü éti felhívásra vállalt kötelezettségű iknek. A gazdaságtan szakosították az ál­lattenyésztést. Tej- és hústermelésre szakosították. Idei tervük négymillió liter tej, négye zerhatszázmázsa sertés­hús és ötszázt zer vágócsirke értékesí­tését irányos za elő. A Velká Ida-1 Állami Gazdas igban négyezer szarvas­­marhát tartan ik, s ezekből ezerhat­­száz fejőstehén Tavaly háromezerhá­­romszáznegyv innégy literes fejési át­lagot értek ei. Az év nyolc hónapjá­nak eredmény e azt mutatja, hogy az év végére e érik a háromezerötszáz litert tehenen cént. Különben tejből és húsból a fela latot teljesítik és eleget tesznek а I OSZF 60. évfordulójára tett kötelezet ségvállalásuknak is. — A mező; azdasági területhez vi­szonyítva elé; sok állatot tartanak, bírják takarn ánnyal? — A korsz mű takarmánygazdálko­dásnak köszö ihetjük, hogy ezen a té­ren teljesen inellátók vagyunk. Ka­szálóinkat á toljuk, trágyázzuk. Az idén kaszálói ikról nyolcvan mázsás terméshozam' t értünk el. Ne feledkezzünk meg azonban arról sem — egész iti ki tárgyilagosan az igazgató —, hogy az idén kedvezett az időjárás kaszálóknak. Befejezé­sül még en íyit: jő termést ígér a szemes kuko'icánk, hatvan mázsás hektárhozam it várunk májusi mor­­zsoltban, néí yszáz mázsát pedig siló­­kukoricából! Minden feltétel adva van ahhoz, fogy a hatodik ötéves tervidőszak riásodik évének feladatai! is sikeresen teljesítsük. Illés Bertalan

Next

/
Thumbnails
Contents