Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-01 / 39. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977 október í. 14 Minden erőt a párthatározatok teljesítésére Merre tart a rožňavai járás állattenyésztése ? Sok szó esik mostanában a rožňa- gyepglídálkodas szakaszán végzett vei (rozsnyói) járásban az állattenyésztésről. Ez nagyon is érthető, hiszen az elmúlt évek eredményei távolról sem voltak összhangban a meglévő adottságokkal. Bár voltak és vannak kiemelkedő eredményekkel büszkélkedő mezőgazdasági üzemek f például a hrhovi, gofcaltovoi, Gemerská Poloma-i, plešiveci szövetkezet), amelyekben rendszeresen teljesítették a szarvasmarha-állomány gyárépítésének előirányzatait, a gazdaságok zömében azonban még nagyon sok a tennivaló ahhoz, hogy a termelési és gazdasági eredményeket a lehetőségek színvonalára emeljék. Az elemzések megmutatták, hogy számos olyan hiba, negatív jelenség volt az egyes gazdaságokban (a tervezettnél jóval kiseb tejhozam, alacsony ellési és malacelválasztási százalék, nagyobb arányú elhullás, sok kényszervágás, a legelemibb állategészségügyi követelmények megszegése stb.), amelyek a jövőre nézve tarthatatlannak bizonyulnak. Sikerül-e felszámolni ezeket a fogyatékosságokat? A járás mezőgazdasági üzemeiben és irányító szerveinél pozitív válaszokat kaptunk e kérdésre, annál is inkább, mert az alapos elemzések nyomán átfogó intézkedéseket foganatosítottak a fennálló helyzet mielőbbi megváltoztatására. » De lássuk közelebbről, melyek a hajból kivezető utak, merre is tart jelenleg a járás állattenyésztése? Mindenekelőtt figyelemre méltó az a törekvés, hogy a takarmánytermesztés gyökeres megjavításával lehetővé teszik a gazdaságok között fennálló aránytalanságok felszámolását. A feladatot ebben az ötéves tervidőszakban szeretnék megvalósítani, s ehhez többek között komoly létszámnövelést terveztek. A január elsejei helyzetet véve alapul 1268 darabbal kell gyarapítani a szarvasmarha-állományt, s 1980-ig elérni a 9600 darab tehenet. A juhállományt 26 ezerre gyarapítják. A tejtermelés szakaszán az ötéves tervidőszak végéig szeretnék elérni a tehenenkénti 2875 literes évi fejési átlagot, és száz tehénre számítva a kilencvenöt borjúszaporulatot. Ami az árutermelést illeti, a jelenlegi ötéves tervidőszak végén az 1978-os évhez viszonyítva 5,7 millió literrel több iejet, lényegesen több húst és gyapjút termelnek. Az első félévi feladatok értékelése megmutatta, hogy célkitűzéseiket megvalósították, sőt néhány esetben túlszárnyalták. Feltétlenül szükség van azonban arra, hogy a gazdaságok kivétel nélkül pontosan végrehajtsák az állattenyésztés továbebfjlesztése érdekében kidolgozott konkrét intézkedéseket. Biztató jel, hogy a szakemberek véleménye szerint, minden lehetőség adott nemcsak a szükséges takarmányalap megteremtéséhez, de annak legalább 15—20 százalékkal való túlszárnyalásához isi Ez a gyakorlat nyelvén szólva azt jelenti, hogy például a szénatermést a jelenleginek kétszeresére, sőt egyes gazdaságokban háromszorosára kell növelni. A Gemerská Pnloma-i szövetkezetnek a kísérleti munkája ékesen bizonyítja, hogy az ilyen arányú szénahozamnövelés korántsem megvalósíthatatlan vágyálom. Itt ugyanis a gyepterületek szakszerű telepítésével és ésszerű kihasználásával elérték, hogy az a legelőszakasz, amely 1975-ben egy állatot tartott el, jelenleg négy jószágnak szolgáltat jó minőségű takarmányt. Ez nem „csoda"-számbai menő megvalósítás, a gyepterületek hozama bárhol megsokszorozható. A siker műszaki vonatkozásban is jobb hozzáállást igényel, de főleg gyökeres szemléletbeli változásokra van szükség. Azt kell ugyanis elérni, hogy a rožiíavai járás mezőgazdasági üzemeiben a rét és legelőgazdálkodásra is legalább akkora figyelmet fordítsanak, mint például a burgonya- vagy kukoricatermesztésre. Fontos láncszem, döntő tényező az állattenyésztés fellendítésének folyamatában a termelés összpontosítása és szakosítása. Nem szükséges minden üzemnek feltétlen részt venni a szarvasmarha-program megvalósításában. Sőt, nem Is szükséges minden üzemben szarvasmarhát tartani. Vannak más állattenyésztési ágazatok is, például a sertés-, juh- és baromfitenyésztés. De ott, ahol az adottságok megvannak, vagy kevés befektetéssel megteremthetők, feltétlenül foglalkozni kell a szarvasmarha-tenyésztéssel. A goCaltovoi szövetkezetben például a múlt esztendőben 3238 literes tehenenkénti évi fejési átlagot értek el. Ugyancsak kedvező eredményeket értek el a hrhovi és a Gemerská Poloma-1 szövetkezeiben, ahol a tervezett abraktakarmány-fogyasztási norma betartása mellett háromezer literen felüli fejési átlagot mutattak ki. (Egyébként a járási átlag csak 2478 liter volt.) A marhahizlaldákban az átlagos napi súlygyarapodás tervét csupán három gazdaság érte el, s a járási átlag mindössze 0,84 kilogramm volt. A járás állattenyésztése az eddiginél nagyobb segítséget vár a tudományos kutatástól. Ennek az igénynek adott kifejezést Juhász Pál mérnök, a jmi igazgatója. Kiváló tenyészállatok termelésbe állításával kell feljavítani a helyi genetikai alapot. Más szóval a szlovák tarka marhafajta szorul feljavításra, illetve alkalmassá kell tenni ezt a fajtát a korszerű tenyésztésre. Olyan szarvasmarha-állományra van szükség, amely alkalmas az intenzív hizlalást technológiára, a tehenek pedig a kötetlen tartásmódra és a gépi fejesre. A cél megvalósítása érdekében az üzemi lehetőségek és adottságok alapján a nagyobb gazdaságokban határozottan meg kell valósítani a tenyészirány szétválasztását. Gömörben is bebizonyosodott, hogy a magas szintű termeléshez zárt technológiák, zárt termelési rendszerek szükségesek. Ezek pedig ott valósíthatók meg leghatékonyabban, ahol horizontális együttműködés alakult ki. Ebben az ágazatban nagyon sok tartalék van. A meglévő állomány genetikai termelőképessége ugyan nem mindenütt kielégítő, de az igazság az, hogy a járásban még ezt sem használják ki kellőképpen. Különösen a tejtermelésre vonatkozik ez. A program megvalósítása szempontjából rendkívül fontos, hogy lesz-e elegendő eladásra kínált tenyészüsző és anyagi eszköz. Az állományt ugyanis az állategészségügyi követelményeknek megfelelő tenyészüszőkkel célszerű növelni, s ezekből egyelőre nem tudják teljes egészében kielégíteni az igényeket. A járás gazdaságainak tehénállománya csak akkor növekedhet gyors ütemben, ha mindenhol emelik a tenyésztői munka színvonalát,.mint ahogyan azt a nyugat-szlovákiai kerület járásában teszik. Ennek érdekében széleskörű szervező munka kezdődött a rožňavai járásban is. Ma már törzskönyvi ellenőrzés alatt áll a járás egész tehénállománya. Ez már kedvező alapot teremt a korszerű tenyésztési módszerek bevezetésére, meghonosítására. Szerintünk is helytálló a szakembereknek az a véleménye, hogy fokozni kell a takarmánytermesztés gépesítését. Ehhez a meglévő gépek és berendezések ugyanis nem minden szempontból megfelelőek. A sertéstenyésztésről csupán anynyit, hogy a feladatok között szerepel 1980-ig elérni a 0,50 kg-os átlagos napi súlygyarapodást. Tavaly csupán négy gazdaság érte el az előirányzott szintet. Az idei eredmények is jóval elmaradnak a várakozástól. Véleményünk szerint sokkal gazdaságosabbá tehetnék a sertéshizlalást, ha megfelelő gépi berendezések segítségével nagyobb helyet kapna a takarmányozásban a burgonya, mert ezáltal csökkenthetnék az ország más részeiből ideszállítntt abraktakarmányok fogyasztását. Néhány műszaki-szervezési kérdésről szóltunk csupán, amelyek a rožňavai járás állattenyésztésének fellendítését szorgalmazzák. Az intézkedések felölelik a fejlesztési tényezők egész láncolatát, s jő volna, ha közöttük a tulajdonképpeni megvalósító — a tenyésztő — is legalább olyan szerepet kapna, mint a legfontosabb technológiai szempont. Első lénésként létre kell hozni a tej- és húshasznosítású tehenészetek szakembereinek koordinációs bizottságát, melynek tagjai időnként találkozhatnának és kicserélhetnék tapasztalataikat. Felmérhetetlen haszonnal járna. Az állattenyésztők szaktudásának fokozásáról, munkafeltételeik szüntelen javításáról van sző. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a korszerű állattenyésztő telepeken, ahol ipari jellegű a termelés, és az állattenyésztő a gépesítéstől kezdve a bonyolult biológiai-genetikai jelenségekig a problémák sokaságával találja magát szemben, régi tudóssal dolgozzon. A szakmai képzés tehát kulcsfontosságú kérdés, megoldása semmiképp sem tűr halasztást. De javítani kell az állattenyésztők munkakörülményeit is. A szinte már üzemi munkásnak tekinthető gondozó immár igényli azt is, hogy munka után lezuhanyozhasson, a szabad ideiében a jól berendezett művelődési otthonban, esetleg szövetkezeti klubban szakkönyvek mellé telepedhessen, tudását, hozzáértését, műszaki és általános műveltségi szintiét gyaraníthassa. S persze arra is gondolni kell, hogv a helyi lehetőségek szerint minél ésszerűbben alkalmazzák az anyagi és erkölcsi ösztönzőket, mert a műszaki-szervezési tökéletesítés csakis igy hozhatja meg a várt eredményt. fLLÉS BERTALAN A Nitrai Agrokomplex ’77 kiállításon a Krupinai Gép- és Traktorai lomás által kifejlesztett mobil fejőberendezés, amelyet a száz tehénből álló állatcsoportok fejesére célszerű felhasználni, „Arany Sarló“ díjat kapott. Foto: —blm— tiiuj.mii.f! тяятШ Ш T Garantált sertéshizlalás az eredmények tükrében A galantai járás mezőgazdasági üzemeiben is l ibontakozó я garantált (kezességi) szerződések alapján történő «rtéshizlalás. Ezt bizonyítják a második negyedévi és az első félév eredmények is. Cyril Hlavička mérnök, a Galantai Mezőgazdasági ITerményfelvásárlö és Ellátó Üzem takarmányozási osztályának vezetője elmondotta, hogy az első félévben a garanciás szerződések tibb mint 83 ezer hizóállatot érintettek. Az első félévben az egyezmények értelmében 0,534 kilogrammos átlagos napi súlygyarapodással számoltak a hizlaldában és az előbizlaldában együttvéve, a valóség azonban tizenhat grammal jobb volt! Javulás volt tapasztalható a termékegységre jutó abrakfogyasztásban is. Az egyezmények szer nt 4,08 kilogramntos""VPtrftftó^áSárSásál számoltak égy kilogramu súlygyarapodás termelésére, a valóság azonban csak 3,92 kilő volt! A fentiek alapján tehát elmondhatjuk, hogy a galantai járás mezőga; dasági üzemeiben az első félévben némi javulás állt be mind az átlí gos napi súlygyarapodás, mind a termékegységre jutó abrakfogyaí ztás tekintetében. Ha a mezőgazdasági üzemek szemszögéből nézz ik az eredményeket megállapíthatjuk, hogy nem is annyira kedvt zőek. Ugyanis az első félévben a garantált átlagos napi súlygyarapodásnál gyengébb eredményt a járás huszonhárom mezőgazdasági üzeméből tizenkettőben — tehát még a felében sem — értek el! A leggyengébbek közé — félkilós átlag alatti eredménnyel — a Sládkovičovo! {diószegi) Magnemesítő Állami Gazdaság, a vitányi ( arkasdl) szövetkezet, valamint a Slovenské Pole-i és a Trnoveci vágtornóct) Állami Gazdaság tartozott. Ezzel szemben három mezőgazdasági üzemben az átlagos napi súlygyarapodás meghaladta a hatvan dekagrammot! Ezek közé — sorrendben — a trnoveci, selicei (sókszelőcei) és a ioporöai „Győzelmes Február“ szövetkezet tartozott. Ugyancsak a jobb eredményeket elérők sorába tartozott a Králové pri Senci-i, galantai, diakovcel (deáki) és a žihareci (zsigásdi) szövetkezet. örvendetes tényként emelhető ki az Is, hogy az első félévben — a múlt év azonos Időszakához viszonyítva — tizennyolc mezőgazdasági üzemben javult, egyben nem változott, s mindössze négyben (a Vfelké'Úlany-i és a Vetky Grob-I szövetkezetben, a Sládkovičovo! Magnemesítő Állami Gazdaságban és a Salai tangazdaságban) csökkent a hízósertések átlagos napi súlygyarapodása] A javulás egyrészt a jobb minőségű tápoknak, másrészt az állatgondozók becsületes és áldozatkész mnukájának, az abraktakarmásiyok ésszerű felhasználásának köszönhető. Különösen a második negyedévben javult a hízóállatok átlagos napi súlygyarapodása, és a termékegységre jutó abrakfogyasztás. Ugyanis ebben az időszakban — az első félévi eredményekhez viszonyítva — az átlagos napi súlygyarapodás járási méretben két. az egy kilő súlygyarapodás termelésére jutó abrakfogyasztás pedig kilenc grammal volt jobb. Ellátogattuhk a diakovcei szövetkezetbe is, ahol Papp Sándor főállattenyésztővel beszélgettünk. Ugyan az első félévben jobb eredményt értek el, mint a múlt év azonos időszakába*, de nem tudták elérni e garantált — 0,557 kg-os — átlagos napi súlygyarapodást. A hiány mindössze tizenhárom gramm volt. Ez lényegében az első negyedévi gyengébb eredményekkel magyarázható, jhlszen akkoriban a hízőállatok átlagos napi súlygyarapodása mindössze 0,51 kilogramm volt. A második negyedévben javultak az ]eredmények, s a hízósertések átlagos napi súlygyarapodása már ötvennyolc dekagramm volt. Javulás volt tapasztalható a termékegységre Jutő abrakfogyasztásban is. Az első félévben az egy kiló súlygyarapodás termelésére jutó abrakfogyasztás 3,8 kiló volt, szetnben a garantált 3,9 kilogrammos fogyasztással. Mi okozta az első negyedévben a hízőállatok gyengébb súlygyarapodását? Az állatgondozók egyöntetűen a gyengébbjminőségű tápokra hivatkoztak. A főállattenyésztő azonban más néa?ten volt. Ugyanis megállapította, hogy az idén az első negyedévben az állatgondozók ölven munkaórával töltöttek kevesebbet a hizlaldában, mint a múlt év azonos időszakában! Tehát nem fordítottak kellő gondot az istállók tisztántartására, s nem végezték kellő] alapossággal a takarmány előkészítését és adagolását. A szigorított állattenyésztési rezsim, a gyakori ellenőrzések meghozták a várvai vár sikert, amit a második negyedévi eredmények is bizonyítottak. Ebből annyi tanulság vonható le, hogy nem árt egy kicsit kumqlyabban körültekinteniük az állattenyésztőknek a „házuk táján“, mert bizony mondjuk meg őszintén, sokhelyütt hasonlóképpen vélekednek az abraktakarmányok minőségéről, mint a diakovcei gondozók, holott másban van a hiba! Mindaddig, míg az Ilyen és hasoi ló fogyatékosságok előfordulnak, bizony nehéz beszélni minőségi garantált súlygyarapodásról. Hiszen ez mindkét fél közös érdekeit, a hizlalás színvonalának emelését és a termékegységre jutó abrakfagyasztás csökkentését szorgalmazza. Meg kell azonban említeni' azt is, ho£y a sertésti izlaldát egy régi tehénistállő átalakításával nyerték, ami bizony ne n minden tekintetben felel meg az állategészségügyi követelmény iknek. A helyzetet az is súlyosbítja, hogy az állomány egyik felén il nedves, másik felénél pedig száraz etetést alkalmaznak. Az idén 250 tonna sertéshús értékesítésével szám tlnak. Augusztus közepéig több mint 132 tonna sertéshúst adtak a közellátásnak. A főállattenyésztő elmondotta, hogy az egész évi tért feladat teljesítéséhez adottak az előfeltételek. A szükséges állót lány biztosított, s tovább javul a hízóállatok átlagos napi súlygyt rapodása. Az év végére tervezett sertés- és kocaállomány megtartása sem okoz problémát. ----- -— ■■ - — • -•...-■ A .sertéshizlalás minőségének javítása érdekében egy ezres hizlaldát építenek, amit előreláthatólag a jövő évben adtak át rendeltetésének. A teljesen automatizált hizlaldában az állatokról egyetlen személy fog gondoskodni. Nedves etetési módszerre« számolnak. Az új hizlalda átadásával lehetőség nyílik egyrészt 1 sertésállomány (mintegy ezer darabbal) és a kocaállomány (körülbelül hatvan darabbal) gyarapítására, másrészt az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység fokozására, mindez körülbelül hetven tonna sertéshústermelési többletet jelentene a szövetkezetnek. *'"Szőlői'Kell aZ előhiZlaldáról Is, ahol Takács István és Bokor Mária gondozza az állatokat. Az első félévben az állatok átlagos napi súlygyarapodása 0,488 kilogramm volt, ami figyelemre méltó eredmény, ha tekintetbe vesszük azt, hogy mindennemű műnk it csakis kézi erővel végeznek a gondozók. Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy a garantált sertéshizlalás csak abban az esetben éri el népgazdasági jelentőségét, ha mindkét fél, tehát a mezőgazdasági terményfelvtásárló és ellátó vállalat, és a mezőgazdasági üzemek vezetői közösen oldják meg a problémákat és maradéktalanul teljesítik az egyezménybe foglalt intézkedéseket. A diakovcei példa bizonyítja, hogy a gyengébb súlygyarapodást nem minden esetben a tápok minőségének romlása okozza. Sok függ a gondozók becsületes, áldnzatkészlés kitartó mun kájától, állatszeretetétöl i*. BARA tAsZí.O
