Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-01 / 39. szám
8. SZABAD FÖLDMŰVES ‘ 1977. október í. érdekeivel összhangban A Szlovákiai Vadá&zszővetség Samoríni (somor|al) alapszervezete kétezerszázhetven hektáros vadászterülettel rendelkezik. A Kék Duna Élsz mellett működű vadászegyesület tagjai évek éta aktiv tevékenységet (ejtenek ki a vadgazdálkodás szakaszán. A természethez és a vadhoz való szeretetilket. a vad tenyésztésével és védelmével kapcsolatos kedvtelésüket, tapasztalataikat, népgazdaságunk szolgálatába állítják. A közelmúltban évzáró közgyűlésen értékelték a vadászév eredményeit, feltárták azokat a rejtett tartalékokat, amelyeket a vadgazdálkodásban hatodik ötéves tervünk is előirányoz. Az elnöki beszámoló alapján értéAz utóbbival kapcsolatban az évzáró közgyűlés a következő — hatásosnak ígérkező —■ eljárás megvalósítását fogadta el: a jövőben a keltetést közvetlenül a takarmányszárltók közelében fogják végezni, ami két szempontból is előnyös: a) a jelzett termelési ágazatban állandó a villanyszerelői szolgálat. Ilymódon a felügyelet is biztosftott; b) a traktorosok által összegyűjtött tojások frissen a keltetőbe kerülnek. Aprövad-állománytikat egyébként az év folyamán védik ellenségeiktől. Minden vadásznak továbbra is tiz káros vadat kell kilőnie évente. Ebből ötnek szőrmésvadnak kell lennie. A vad téli takarmányozását maxikelnünk kell az eredményes vadgazdálkodást, amelyet a nagyüzemi gazdálkodás a jelenlegi termelési viszonyok között ez a vadászegyesület folytat. A múlt évi számlálásból ugyanis kitűnik, hogy az apróvad törzsállományát 518 nyúl, 800 fogoly és 230 fácán képezi. Ezek a számok valúságot fejeznek ki, mivel a vadszámlálást egységes időpontban végezték. A vadállomány számbavételénél az úgynevezett pásztázó számlálási módszert alkalmazták. A fogolyállománynál észlelhető hiányosság. Törzsállományának normája 980 db. a való* állapot viszont uyolcszázat mutat. Köztudott, hogy a fogolyállomány országos viszonylatán is kedvezőtlenül alakul. Ésszerűnek mutatkoznak azok az elképzelések, amelyek éppen a fogolyállomány növelését hivatottak előirányozni. Ezek az intézkedések e következők: — fészkelés és nevelés idején beálló veszteségek csökkentése, intenzív és sokrétű etetés útján; — a fogoly életfeltételeinek biztosítása, a csenderesek és védősűrűk fenntartása (természetesen ha ezek nem hátráltatják túlságosan a korszerű mezőgazdaság agrotechnika folyamatait; — a fogolyállomány bővítése mesterségesen nevelt tenyészanyaggal. málisan biztosítják. Minden vadász a saját szakaszán kát új etetőt készített, kettőt pedig kijavított. Az aprővad szemes takarmánnyal való ellátását különböző cséplési és magtisztitási melléktermények keverékéből biztosítják. Téli etetésre réti szénát, valamint lombtakarmányt készítettek. Lombtakarmány Gáljára a fákról zsenge. még nem fásodott, vékony hajtátésokat szednek. Feldarabolják, kisebb kévékbe kötik, kiszárítják s szénával együtt rakják be az etetőkbe. A vadászok vadvédelmi tevékenységét pontozzák. Egy óra befektetett munka után minden vadász egy pontot kap. (Tíz pont jelent egy munkaegységet.) Ez a pontozási forma állapítja meg azután az egyes vadászok aktivitását és serkentőleg hat a személyi vagy csoportos agitáció fejlesztésének szempontjából is. Kellő figyelmet szenteltek a nevelő és oktató munkának. A vadgazdálkodásra vonatkozó ismeretek törlesztésével pozitívan hatottak a vadászok táborán kívül álló nyilvánosság helves szemléletmódjának alakítására. Ebbe a folyamatba eredményesen kapcsolták be a szemléltető propavár.iót s minden év júninsában helyt ÍRlIegő vadászkiálWést rendeznek. A Berek dűlőben lévő vadászhéz közelében — ideiglenesen létrehozott skeet-pályán — rendszeresítették ez agyaggalamb lövőversenyt. Ebbe a versenybe kivétel nélkül minden vadász bekapcsolódik, meri Igv könvnvebben és gyorsabban megtanulják a nuskát kezelni. A lőtt vad leadásának tervét a fácán kivételével teljesítették. A terv teljesítését negatívan befolyásolta a vadászati idény megkezdésének elhalasztása. Az élővad befogása szakaszán nyélből hatvanötöt, foeolvből és fácánból nvolcvanötöt fogtak be. Az előirányzott terv, mindkgt anrévadból sráz db volt. Az é'ővad befogására rossz időt választottak, ami egyúttal tanulságul is szolgált. Az elnöki beszámolóból (Fehér Károly elnök tartottal, valamint a vadászgazda értékelő szavaiból, a beszámolókat követő tartalmas hozzászólásokból kitűnt, hogy a Kék Duna Efsz mellett működő vadászevvesölet vadászai a vadnevelést és vadgazdálkodást továbbra is legfőhb célinknak tekintik, s reitett tartalékaik feltárásával, munkáink intenzitását tangazdaságunk érdekeivel összhangban tovább fejlesztik. Csiba László Egy faiskoláról — röviden Nem csak itthon, de vadászkörökben külföldön is jól ismert tény, hogy a levočai körzet erdőségei igaz gazdag vadállományt „rejtenek“. Az ottani vadásztársaságok és az erdőgazdaság a vadállomány mindennemű gondozásán kívül; nagy figyelmet fordít a nagyrészt tűle elü erdők újrafásítására. A levočai erdőgazdaság Levočská Dolina-i részlegé nek faiskolájában 5,5 hektáron nevelik a tűlevelű fák családjának majdn m minden fajtáját. Pave) Tnmala. |a képen) a korszerűen felszerelt „fi óvoda“ tapasztalt vezetője, a korábbi módszerek mellett új fanevelési r ódokkal is kísérletezik — sikerrel. A részlegen nagyszerűen bevált а „I onténeres“ fanevelés, melynek lényege és előnye a következő: a fóliasátor alatt felnevelt: (amint az a második felvételen is látható) apró facsemetéket idővel átültetik fóliába csomagolt komposztos földbe. A későbbiek folyamán a fácskát az eredeti földdel együtt kiültetik a fbegadi tt helyre. Az eljárás legnagyobb előnye az, hogy a kisfák eredése jófo mán százszázalékos. S hogy ennek mekkora a népgazdasági jelentősége, t rről Tomala elvtárs a következő értelemben nyilatkozott: „Az ültetőanyag lágy részét külföldről hozzuk be, nem csekély összegért. Példaként említői tő, hogy egy kiló kanadai lucfenyő átszámított értéke nem kevesebb, mi U lí ezer korona.“ Kép és szöveg: — kalita —Golyósverseny A Szlovákiai Vadászszővetség Központi Bizottságának megbízásából a közelmúltban Sliačon a zvolení járási vadászbizottság tagjai háromtusú golyósversenyt — rókára, őzbakra és vaddisznóra — rendeztek. A sportlövő bajnokság eredményei a következők: Sivőák Miroslav mérnök, a golyósverseny győztese új rekordot állított fel: 587 pontot ért el a lehetséges hatszázből. Bláha János mérnök ötszázhatvan pontot ért el. A második helyezett Čuchran Eduárd (557 pónt) lett. A harmadik helyezett Oravec János (557 pont). Külön említést érdemel Rákvery Richárd, reményteljes fiatal versenyző [martini lakos), aki 548 kört lőtt. A verseny magas szinten mozgott, a találati értékek felülmúlták a maximális átlagot. A versenyzők elismerő oklevelet és ajándékot kaptak. J. M. H. A ll M I rr W II / I ■ sullozes rejtélyei Június tizenhat. Ezt a bűvös napot várja minden évben a sporthorgászok népes tábora. Ezen a napon kezdődik az új szezón, ami a következő év március tizenötödikéig tart. Igaz, közben akadnak rövidebb-hosszabb kényszerszünetek a téli hónapokban, amikor a folyókat és a tavakat jégpáncél borítja. Ilyenkor ha ki is sétál az ember a folyóhoz, csak úgy megszokásból, egy-két órás egészségügyi sétára. De a június tlzenhatl Ettől az időtől kezdve lehet menni, ha a szabad idő megengedi. Ekkorra a víz hőmérséklete is eléri az optimális fokot, s a lehetőség adva van bármilyen hal fogására, csak a szerencsével nem szabad hadilábon állni. A fogási szándék elsősorban a nemesebb halfajok felé Irányul. Ezeket igyekszik a legtöbb horgász lépre, illetve horogra csalni. A többire azt mondják, hogy kényszer megoldás. Ha 16 nincs, szamár is jő, ahogyan a közmondás is tartja. így az alföldi vizek egyik legnemesebb halfajtája a süllő. A leg' több horgász azon fáradozik, hogy a szezénban sikerüljön egypárat fogni belőlük. Sajnos, annak ellenére, hogy állandóan igyekeznek számukat szaporítani a horgászszövetségek, a fogási lehetőségek évről-évre szegényebbek. Ehhez a víz szennyezettségén kívül szerintem még az is hozzájárul, hogy gyakran nincs betartva a hal kifogható mérete, ami negyvenöt cm. (Ebben gyakran ludasak a süllők maguk is.) Máskor pedig a kis süllők öngyilkossága. Ugyanis többször tapasztaltam, hogy a keszegeknek szánt trágyakukacra, ujjnyi nagyságú, vagy csak valamivel nagyobb süllőcskék kaptak. Ilyenkor a legokosabb csalit változtatni, vagy otthagyni ezt a helyet. A klfeflett példányoknál például kilós, kétkilős daraboknál is gyakran előfordul, hogy kifogásuk után rövtd időn belül elpusztulnak. Attól függően, hogy mennyire sérültek meg a horogtól, esetleg milyen mélységből húztuk ki. De nem keseregni akarunk, hanem süllőt fogni. Igaz-e? S ha már erre szántuk magunkat, akkor bizonyára mindent meg ts teszünk azért, hogy ne méreten aluli akadjon horgunkra. Napjainkban gyakran panaszkodnak a horgászok, hogy az egész szezőn Ideje alatt süllőt nem is látnak. Igaz, kül. Bár nagy fogai vannak a süllőnek, hiszen ezért kapta a „fogas“ nevet, ha jól megakad a horgon nem szabadul. Csalinak mindig a kisebb halak közül válogatok, ökle vagy fenékjárő küllő. Ha más nincs, megteszi a kicsi kárász is, habár a fenekezésnél kevésbé érvényesül, de a dugőzásnál megfelel. A nyári melegben a kishal hamarabb elpusztul, de mivel a süllő nem válogatós, a döglött halacskát is felhasználhatjuk. Itt megemlíteném, hogy egy horgász szaklapban olvastam arről, hogyan tehetjük a döglött halacskát kívánatosabbá. Mivel fenekezésnél a döglött hal a fenéken marad, így kevésbé feltűnő. Ezt megakadályozhatjuk azzal, hogy Injekciós tűvel levegőt nyomunk bele. A levegő kicsit megemeli az élettelen halacskát, így szembetűnőbb lesz, ha a süllő van a közelben természetesen hamarabb létre jön a kapá's. Mivel a Süllő azok közé a halak közé tartozik, melyek nem sokat komédiáznak a csalival, amint a folyamatos húzást érezzük, be lehet vágni. Legtöbbször a horog élességén múlik, hogy sikerül az akasztás. A köveken, vagy a kavicsos fenéken életlenné, tompává vált horoggal kevés az esélyünk, mert az ilyen horog nem akadhat jól a hal kemény szájába. Ilyenkor szoktak a horgászok panaszkodni, hogy lemarad a süllő. Mivel a süllő nagyon érzékeny, azt is mondják, hogy kényes, főleg ha mélyebb vlzrétegből húzzuk ki, nagyon agyongyötört, sőt htegtörténhet, hogy mire szákoljuk, hát élettelen. Az ilyen agyongyötört, i e még a fürge, életerős süllő is a haltartóban rövid időn belül elpusztul Ezért, hasnincs módunkban felk, ntározni, (úgy néha napokig is elé ) és úgy a vízbe engedni, jobh ha végzünk vele, s nem hagyjuk kínlód íi, megfulladni. Annak ellenére, hogy a süllők szeszélyesek, néha napokig i redménytelen marad a fogási kísérlet ink, a szép alakja és kevés csontú 1 úsa miatt érdemes rájuk horgászni. Ha eltaláljuk a kapást idejüket, bizto; an kárpótolnak bennünket az öss; es csalódásért, amit odáig okoztak. Csak ki kell várni a kapásukat, biz1 osan nem térünk haza üres tarisznyá' al. Adamcsík Ferenc A kétszer fogott po, t* évekkel ezelőtt jobb volt a horgászok helyzete. A tiszta víz minden feltételt biztosított a halak szaporodásához. Másodsorban meg jóval kisebb volt a horgászok tábora. Napjainkban sok a horgász és talán kevesebb a hal. Éppen ezért nem elég csupán a véletlenre támaszkodni. Sokszor nem elegendő a kitűnő horgász felszerelés sem. Ha sikeresen akarunk bizonyos halfajtára horgászni, elengedhetetlen a szakirodalom tanulmányozása, a halak biológiájának ismerete. Amenynyitjen sikerül összekötni az elméletet a gyakorlattal, nem állítom, hogy mindig, de a legtöbbször nagyobb az eséjünk egy-egy szép példány horograkerítésénél. A süllő horgászata is megköveteli bizonyos elméleti dolgok ismeretét. Ezenkívül természetesen a hely ismeretét, ahol megvan a feltétel a hal jelenlétére. Hiába keresnénk a süllőt sáros, Iszapos vízfenéken, amikor az a homokos, kavicsos fenekű, tisztább vizet kedveli. A tanyáját olyan helyeken találhatjuk főleg, ahol jő a búvóhely. Lehet az kövekkel megerősített partoldal, vízbedőlt fák mellett, kőgátak alján stb. A tartózkodási helyét nem könnyű megtalálni, azt csak ritkán árulja el, éppen ezért meg kell keresni őket. Előfordul az Is, hogy tudjuk, ott vannak (esetleg előzőleg már fogtunk ott) mégis a kapásra hiába várunk. Mindenféle kísérletünk eredménytelen marad. Más alkalommal pedig alig negyedóra leforgása alatt kettőt, hármat is sikerül horogra kapni. Aztán mintha kihaltak volna. megszűnnek a kapások üjra csend lesz, A legjobb fogásokra az általános tilalom utáni napokban lehet számítani. Akkor még kevés a tapasztalatuk a horoggal, bátrabban rátámadnak a gyanúsnak tűnő kishalra Is. Azután pedig az őszi hőnapok hozhatnak jő eredményt. Ha észreveszszük, hogy a felszín alatt tartózkodnak legjobb a dugős felszerelés. Amikor süllőre megyek horgászni kétféle módon próbálkozom. Az egyik a fenekezés, ahol a laminát horgászbotom kitűnően megfelel. A szilőnt 25—35-ös között választom meg, az akadálvoktól függően. A horog kettes vagy négyes. Süllőre csak egyes horgot használok minden drőtelőke nél— Ilyen ló sztorit még biztosan nem hallottál — mondja P. a minap. Ha ő mondja, biztosan úgy igaz. Ismerem a szűkszavúságát. Ritkán szól, de akkor érdemes odafigyelni. — Mondjad. — Apámmal történt még a múlt nyáron ... — Hahó, megálljunk. Ebből egy szó sem lesz igaz, különben rég elmondtad volna. Valid be, hogy most találtad ki. — Nekem mindegy. Ha nem kell, nem kell... — Jaj, dehogynem. Csak mondjad. Egek a kíváncsiságtól. — Szóval apámmal történt tavaly. JÓ korán felment pontyoznt a tóra. Elég közepes napja volt. úgy tíz óra körül megfogta az első méteren felülit — egy kétkilós bőrpontyot Annak rendje-módfa szerint betette a szákba, hadd úszkáljon. Aztán pecázott tovább. S mivel többet nem sikerült fognia, délben elindult haza. Vette a botokat, a'hala'... azaz csak vette volna. Képzeld, elúszott a nyavalyás potyká. Szűköstől, mindenestől... — Jó sztori valóban. Csak az a baj, hogy ez már velem is előfordult. Te, emlékezz csak vissza egy kicsit, nem én mondtam ezt neked? — Na, hallod! Ezt kikérem magamnak. Különben is, még nincs vége. Egy hét múlva kéfogta egy pacák ugyanazt a halat. Szűköstől, mindenestől ... Na mi az, nem is tetszik? — De, tetszik, tetszik, csak éppen .. így is ismerős. — fuj, de lehetetlen alak vagy! Akkor mondok egy másikat. — Az is apáddal történt? — Nem, az egy barátommal. De az is ponty volt, háromkilós. Egy délután ülünk a vízparton, áztatjuk a főtt kukoricát. A halak oda se neki... Na, mondom, ma se fogunk semmit. Jobb lesz, ha összepakolunk. Rendben van, mondja. Kihúzom' a horgot, ö is csévélni kezdi a magáét. Egyszer csak Jelrikolt. Odanézek, görbül a botja, mint a fene. Az áldóját, ez jókora lesz — kiabálja — alig bírom húzni! De mi a fenét mosolyogsz oly gyanúsan? — Semmi, semmi, csak folytasd. — Szóval azt hittük, hogy valami kapitális darab lesz. A végén kiderült, hogy alig üti rieg a méretet. Mit gondolsz miért tűnt olyan nagynak? Tudom. — Tudod a énét. A ponty hátában egy hármas wrog volt beakadva. Egészen a ger, nce alatt volt az- egyik ága, s jól beit ágyazódott a húsába. Na és annak i: hármas horognak a kicsinyke kis iilébe akadt bele a bgrátom egyes horga. Azért jött olyan nehezen. Ha U ttad volnál Szerencsétlen oda volt c z örömtől. Ami igaz, igaz — nagyn tk is tűnt, hisz föl se jött a felszíni ?, nem is ugrott. Ögy kellett vontait t, mint egy tüsköt... — Nekem ir ondod? — Mi az, hoiy nekem mondod? Mit akarsz ezzel n ondani? — Hát... bt rmikor megmutathatom neked azt a bi \onyos horgot. Eltettem emlékbe ... I-г Nahát, tt vagy a leglehetetlenebb alak, aki ismerek. Több jó sztorit ugyan hiáb i kérsz tőlem! Na tessék, most megharggudott! Így bízzon az ember a legjobb horgász-barátjába) Aki ráadásul szűkszavú is. Most ki a jene fogja nekem elmesélni a v >lem történt sztorikat? ‘ —Kövesdi—
