Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-09-03 / 35. szám

1977. szeptember 3. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Egy szövetkezet kukorica­termesztési tapasztalatai A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójának tiszteletére több mezőgazdasági üzem dolgozói vállalták, hogy szemes kukoricából az öntözött területről tíz, a nem ön­­tözettekrol pedig 6,5—7 tonna ter­mest takarítanak be hektáronként! Ez utóbbiak közé tartozik a Horná Po­­tóő-i (felsőpatonyi) „VÖRÖS CSIL­LAG“ Efsz is, melynek tagjai vállal­ták, bogy kukoricából elérik a 7 ton­na terméshozamot hektáronként. Az idén háromszázhatvan hektáron ter­mesztik a szemes kukoricát; ez tíz hektárral több a tavalyinál. A szövetkezetben a szemes kukori­cát többféle változatban termesztik. A terület egyharmadán többéves, és ugyancsak egyharmadán 2—3 éves monokultúrában, egyharmadán pedig csak egy évig termesztik a kukoricát. Az utóbbi egyharmadra elsősorban az őszi búza vetésforgójának szervezése szempontjából van szükség, mert ku­korica után is kénytelenek vetni őszi bázát. Az őszi agrotechnika az istálló­­trágyázásból áll. Hektáronként negy­ven tonna istállótrágyát adagolnak. A szövetkezet főagronómusa, Gáspár Imre mérnök elégedett az egyenle­tesen fejlett, hiánytalan növényzettel. (A szerző felvétele) Kora tavasszal az első teendő a si­mítósás volt, amit a tápanyagpótlás, a vegyszeres gyomirtás és a magágy­előkészítés követett. Az összes ipari trágyát tavasszal használták. Hektá­ronként százhúsz kilogramm nitro­gén-, száztíz kilogramm foszfor- és száznegyven kilogramm káliumható­­anvagot adagoltak. Olyan kijuttatási technológiát alkalmaznak, hogy elő­ször összekeverik az összes műtrá­gyát, s azt csak egyinenetben szór­ják szét. A műtrágyákat kombinátor­­ral dolgozták a talajba. A szemes kukorica vegyszeres gyomirtása elsősorban a termesztési agrotechnikától függ. A többéves mo­nokultúrás termesztés esetén az első évben hét kilogramm, a többi évek­ben pedig négy-öt kilogramm ZEAZfN készítményt használnak. Ha egy te­rületen csak egy évig termesztik a szemes kukoricát, akkor hektáron­ként vagy hét liter OLEOGESAPRIN készítményt vagy a ZEALlN (2 kg/ha) és a NOPON (5 kg/hra) készítmények keverékét használták. A kukoricát az alaposan előkészí­tett magágyba és hengerezés után SPC—6-os géppel vetették. Az idén a terület huszonöt százalékán a korai (LG—9, MVSC—268), ugyancsak hu­szonöt százalékán a középkorai-kö­­zépkései (Kollektív SC—440, Szarvasi —363), ötven százalékán pedig a ké­sei (BCSC—6625) fajtákat termesztik. A korai fajtáknál a hektáronkénti egyedszám eléri a kilencvenezret, a többieknél az ötvenhét-hatvanezret. (BARA) Takarékoskodjunk a vízzel! Szomorú tapasztalataink Igazolják, hogy viszonyaink közepette egyes Időszakokban sok gondot okoz a víz­hiány. Ezért napjainkban gyakran halljuk, hogy takarékoskodjunk a vízzel, mert nem áll rendelkezésünk­re elegendő. Tudjuk, hogy a vjz nem­csak az emberek, de az állatok és nö­vények életéhez is nélkülözhetetlen. Tőle függnek a növénytermesztés eredményei is. Közismert, hogy a növényi szerve­zet alkotó részei között vízből van a legtöbb. A zöldnövénynek 75—85 szá­zaléka víz. A gyakorlati életből tud­juk, hogy a termés nagysága arány­ban áll a talaj vízkészletével, ameny­­nylben a növény egyéb feltételei sem hiányoznak. A kultúrnövények a nagy hozam eléréséhez különböző vízmeny­­nylséget Igényelnek. Kísérleti eredmé­nyek igazolják, hogy a gabonafélék közül a rozs párologtatja és használ­ja el a legkevesebb vízmennyiséget, azonban például többet használ el a búza és az árpa, de legtöbbet a zab. A hüvelyesek kevesebb vizet vonnak ki a talajból, mint a gabonafélék. Ezért a bab és a borsó tarlójának földje rendszerint jól szántható. A kultúrnövények vízszükségletét rész­ben a talaj minősége is befolyásolja. A laza talajokon, például a homokon, a növények egy-egy kilogramm szá­razanyag termeléséhez több vízmeny­nyiséget használnak mint kötött tala­jokon. Tájékoztatásul például könnyű talajon 600, a kötött talajon pedig 400 kg a vízszükséglet. A termés­­eredményt nemcsak az évi vízmeny­­nyiség, hanem ennek tenyészidőben való eloszlása is befolyásolja. Ha a növény, például a gabona, a levél és szárképzödés idején — tehát a virág­zás előtti időszakban — vízhiányban szenved, akkor a szalma- és a pely­vatermés lesz kevés. Ha a vízhiány virágzáskor következik be, akkor magtermés-csökkenéssel számítha­tunk. Virágzás előtt lehet bármilyen sok az eső, az csak a szalmatermést növeli, a magtermést azonban nem! Igaz, trágyázással dús, erőteljes nö­vényzetet nyerhetünk, de ez több vi­zet Is igényel, mint a satnyább ritka növényzet. A nagyobb vízszükségletet némiképpen ellensúlyozza a sűrű nö­vényzet, amely beárnyékolja a talaj felszínét, így a hajszélcsövesség meg­marad, s ezáltal az altalajból bizo­nyos nedvesség állandóan jut a fel­színre. A víz nemcsak tápanyagoldóként szükséges a növény életében, hanem még más fontos mellékfunkciókat is betölt. Szállító és oldóanyag az anyagcserénél. Az ásványi anyagokat és a nitrogénvegyületeket a víz old­ja fel részint egymagában, részben a szénsav, a humusz és a gyökerek A minőségi tarloszántés nemcsak a küvetkező év jó termését alapozza meg, hanem a gyomirtásban is fontos szerepe van. Látogatásunk alkalmával a Nové Zámky-i egyesüli szövetke­zetben fán Melichárek traktoros nagy igyekezettel szántotta a tarlót. (Foto: P. Matis) savai segítségével, és oldatként szál­lítja tovább a növények részére. A növényi szervezetben szintén a víz oldja fel az időközben oldhatatlanná vált szerves anyagokat, így például a keményítőt és egyebeket. Részint ma­ga, részint enzimek segítségével szál­lítja a nedvkeringés folyamán oda, ahol lerakódnak, vagy az anyagcseré­nél felhasználódnak. A víz elősegíti a szervosanyag képződését is. Vízből és szénsavbői képződik a szölőcukor. Száz gramm szőlőcukor képződéséhez hatvan gramm víz szükséges. Tehát elég tekintélyes vízmennyiség., A víz végül a növényeknek alap- és forma­képző anyaga is. A sejtek ugyanis a víztől duzzadnak, formát kapnak. Így áll elő az úgynevezett sejtfeszültség, amely a növények rendes formáját adja és előidézi életfunkcióit. Sejtfe­szültség nélkül fonnyadás áll be. A víz felvétele majdnem kizárólag a gyökérzettel történik. A gyökérzet­nek azonban nem minden része végzi a vízfelvételt. Erre csak a fiatal, a finom hajszálgyökerek, gyökérszőrök képesek, amelyek a talaj víztartalmát vékony falaikon át magukba szívják, megduzzadnak, és akkor a szomszé­dos vízszegényebb sarj vonzza a vizet, szívóerőt alkot, és így jut tovább a növény egyes részeibe. A víz mozgá­sát fokozza meg a párologtatás (transzpiráció) nagysága, tehát azon vízmennyiség, melyet a növény leve­lein keresztül elpárologtat. A páro­logtatással előidézett szívőerővel in­dul meg a víznek alulról felfelé való mozgása. Ez a nedvkeringés és az anyagmozgás megindítója és szabá­lyozója. A párologtatás erősségét több mellékkörülmény befolyásolja. A sza­bad vízterületnél az elpárolgás nagy­ságát a hő, a fény, a levegő mozgása befolyásolja. Ezzen szemben a növé­nyeknél is hasonló okok játszanak közre, de itt már nemcsak fizikai be­hatások szerepelnek, hanem a nö­vény belső szervezetében végbemenő élettani folyamatok is. Meleg és szá­raz időben nagyobb az elpárolgás, mint a hideg és párateltben. Ugyan­úgy a szél és a fény Is gyorsítja az elpárolgást. Minél termőképesebb egy növény, annál élénkebb az anyag­cseréje, tehát annál erősebb a pá­rologtatás is. Ezzel magyarázható te­hát, hogy a bőtermő kultúrnövények erősebben párologtatják el a nedves­séget, mint a silányabban termők. Az előbbieknek a fokozott anyagcseré­hez több tápanyagra, Így több vízre van szükségük. Hogy a vízszükséglet mennyiségét Is megértsük, közlöm a vonatkozó kutatást eredményeket. Az Ideális csapadékmennyiség a kalászosoknál 500—600, a gyökér- és gumós növé­nyeknél 600, a szőlőnél 500, a rétek­nél és legelőknél 600—700 mm. Ezek az értékek persze csak akkor ideáli­sak, ha az évszakok csapadékmennyi­sége jól megoszlik. Ladislav Kmoško mérnök Vállalásukatteljesítették Augusztus 2-án az SZSZK Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztériu­ma örömteljes esemény színhelye volt. Ján Janovic mérnök, az SZSZK mező­gazdasági minisztere, Vendelín Pétéi mérnök usztályvezető Jelenlétében fo­gadta a Munkaérdemrenddel kitünte tett ostrovi „Haladás Efsz“ képvise lőit, akik tájékoztatták az idei aratási munkák eredményes elvégzéséről, to­vábbá a NOSZF 80. évfordulójának tiszteletére vállalt szocialista kötele­zettség teljesítéséről. ígéretük ágy hangzott, hogy a szuvjet gabonafaj­tákból legkevesebb hatvan mázsát ter­melnek hektáronként. A szövetkezet már több éven ke­resztül a legjobb gabonatermesztők közé tartozik. Először 1974-ben hív­ták fel magukra a figyelmet, amikor a 430 hektáros búzaterületen hatvan­öt mázsa hektárhozamut értek el. Ár­pából — amit 355 hektáron termesz­tettek — már hagyományosan ennél is többet csépeltek, ez idén pedig el­érték a hetvenhárom mázsát hektá­ronként. Már akkor felismerték, hogy a szovjet fajtákat adottságaik között érdemes termeszteni. Hiszen a jubi­lejná búzafajtával — 55 hektáros te­rületen — 92,7 mázsás átlaghozamot Ivan Záhradník mérnök, a szövetkezel főagronómusa. Ezenkívül új hazai nemesitésű fajták, termesztésével is foglalkoztunk, de csak kisebb területen. A növénytermesztésben dolgozók elsősorban az agrotechnikai kérdé­sekre összpontosítják figyelmüket. Ez természetes, hiszen a szántóföld 6R százalékán szemeseket termelünk, és ezért gyakran előfordul, hogy az őszi búzát gabonafélék után vetjük. Ha értek el. Sőt! Egy húsz hektáros táb­lán egy hektárról 106 mázsa szemet takarítottak be. Igaz, hogy az emlí­tett év a gabonatermesztés szempont­jából nagyon kedvező vult. Elsőbbsé­güket tavaly is megőrizték: 880 hek­táron több mint hatvan mázsás átlag­hozamot értek el. Ebben az évben is hasonló eredményről adhattak szá­mot. Az idén 671 hektáron termeltek ga­bonát. A szövetkezet 1538 hektár me­zőgazdasági területen gazdálkodik, ebből 1506 hektárt intenzív művelés­ben részesít. Az idei 61,1 mázsás hek­­tárhazainuk arra utal, hogy a gabo­natermesztésben eddig elért eredmé­nyeik nem véletlenek. Búzából 62 má­zsás átlaghozamot értek el. A 298 hektáron termesztett szovjet búzataj­kellő időben és jő minőségben akar­juk elvégezni a talaj előkészítését és a vetést, akkor ezt nem kerülhetjük el. Különös gondot fordítunk az elű­­vetemény megválasztására, valamint az egyes fajták elhelyezésére. Nagy figyelmet szentelünk a talaj­­művelésnek és a magágy előkészíté­sének. A szovjet fajtákból általában 5.5—6 millió csíraképes magot vetünk hektáronként. Kivétel a Mironovszká 808 fajta, mert esetében a 4,5 millió csíramag az uptimélis. A jubilejná viszont sűrűbb vetést igénye). Ebből hétmillió magot vetünk hektáronként. Az őszi búza tápanyageliátását szán­tás előtti alaptrágyázással biztosít­juk. Ebben az időszakban a nitrogén­trágyának csak a felét juttatjuk a földbe, a másik felét a tenyészidő fo­Az ostrovi „Haladás" Efsz székiláza. tákhol 62.89 mázsa termett hektáron­ként. A legnagyobb termést az Hji­­c savka adta. Egy harminc hektáros parcellán 81,3 mázsás átlaghozamot óyújtott. A jugoszláv búzafajtákban sem csalódtak. Természetesen a kivá­ló eredményekhez a jé agrotechnika is hozzájárult, amely különben , is a kimagasló hozamok alapja. Az árpa termésével, de legfőképpen a minő­ségével elégedettek lehetnek. Bár az idei 59,17 mázsás átlaghozam nem illik a hagyományukhoz. Például a 73 hektáron termesztett Rapid árpafajtá­ból 64,5 mázsa termett hektáronként. Az idén 146 vagon kiváló minőségű gabonát adtak el, ami kilenc vagon­nal több a tervezettnél. A NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére kötelezett­séget vállaltak, hogy a kitűzött tervü­ket öt vagonnal túlszárnyalják. A vál­lalásukat tehát becsülettel teljesítet­ték, sőt túlszárnyalták. Ezek valóban sokatmondó eredmé­nyek. De mi mindent kellett elkövet­ni annak érdekében, hogy a kima­gasló hozamok rendszeressé válja­nak? A válaszért az ostrovi szövetke­zetbe látogattunk. A fiatal, szimpati­kus Ivan Záhradník mérnökkel, a gazdaság főagronómusával a szövet­kezet székháza előtt találkoztunk. A gabonatermesztésben szerzett tapasz­talatokat nem tartják titokban, ezért a főagronómus elmondott mindent, ami a kimagasló terméshozamok el­érésével összefügg. A jugoszláv búzafajták — a Száva 92,9, a Drina 72,7, a Zlatná dolina pedig 63,5 mázsás hizamot nyújtott — mellett a szovjet fajták termesztésére összpontosítjuk figyelmünket. Közülük elsősorban az Iljicsovkát, a Mironov­szká 808 U (75,6 g/h), továbbá a Mi­ronovszká 808 és egyéb kevésbé is­mert új szovjet] fajtákat termelünk. lyamán adagoljuk. A nilrogéntrágyá­­zás időpontját a növényzet állapotá­tól, valamint a növények laboratóriu­mi elemzésének eredményétől füg­gően választjuk meg. A növényzet egészségi állapotára állandóan ügyelünk. Ez a vetőmagra is vonatkozik. A gabonafélék után ve­tett búza vetőmagját elsősorban a gyökérbetegségek ellen csávázzuk. A tenyészidő folyamán a növényzet egészségi állapotát figyelemmel kí­sérjük, és szükség esetén azonnal in­tézkedünk. Szárazság esetén a gabo­nát öntözzük. Feltételeink a gabona­terület 70 százalékának öntözését te­szik lehetővé. A kimagasló terméshozamok fontos feltétele a jól végzett aratás. A jó felkészültségünk ez idén is sokat se­gített abban, hogy a gabonát időben, jé minőségben és minimális veszte­séggel takarítottuk be. Összesen 14 kombájn állt rendelkezésünkre, egy, gépre 48 hektár learatása jutott. Az aratás hét napig tartott. A szemvesz­teség két százalékos volt. A szép si­kerhez jelentős mértékben hozzájá­rult a szemveszteség csökkentése ér­dekében kibontakoztatott szocialista munkaverseny. A kombájnokat két csoportba osztva üzemeltettük. Min­den csoport élén vezető állt, aki irá­nyította a mnukát, és a végzett mun­ka minőségéért személyesen felelt. Szállítóeszközökkel mindkét csopor­tot jól elláttuk. Egy dolgozó állan­dóan ellenőrizte a szemveszteséget. Első ízben alkalmaztuk a „folyama­tos“ betakarítási módszert, s az ara­tással párhuzamosan a szalma be­gyújtásét is elvégeztük. Ennek kö­szönhető, hogy három nappal a gabo­na kicséplése után az egész területről begyűjtöttük a szalmát. Slnka jozel

Next

/
Thumbnails
Contents