Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-03 / 35. szám
1977* szeptember 3. SZABAD FÖLDMŰVES Gyorsított ütemben Behozni a lemaradást Kelet-Szlovákiában Mint a Csehszlovák Sajtótájékoztatási Iroda múlt heti közleményéből is kitűnt, a tavalyihoz viszonyítva lemaradás mutatkozik a gabonabetakarítttsban, a szalmabegyűjtésben, a tarlóbántásban, vetőszántásban, a tarlókeverékek és az őszi repce vetésében. Főleg Csehországban, Közép-Szlovákiában, valamint a kelet-szlovákiai kerületben késlekednek. A mintegy kéthetes lemaradást jobbára a csapadékosra fordult időjárás, a kiadós és tertós esőzések okozták. A közlemény többek között megjegyzi: „A keletszlovákiai kerületben még a vetésterület csaknem egytizedéről, a középszlovákiai kerületben pedig több mint egytizedéről kell betakarítani a gabonanemüeket.“ Ügy-e, nem valami vigasztaló tény? Merthogy tény, arról személyesen is m eggyőződtünk, Kelet-Szlovákiában. Határjárásunkat a poprádi járásban kezdtük, a Spišská Nová Ves-iben és a prešoviban folytattuk, majd a rožňavai járásban fejeztük be. Valóban, a kerületben még a közelmúlt napokban 900 kombájn aratottcsépelt. A lehetőségekhez mérten csaknem minden járásban sikerült a napi teljesítményt fokozni, leginkább a munkaszervezés színvonalának emelésével, a személyi- és műszaki erők összpontosításával, s nem utolsó sorban a munkaidő, valamint a gépek maximális teljesítőképességének kihasználásával. Például a Magas-Tátra alatti Vrbovai Üj ÉLET Efsz határában a gépek csoportos bevetési eljárását alkalmazták, a kombájnokat és szalmapréseket illetően. A szalmaletakarítással egyidőben végezték a szalma elszállítását, kazalozását is. A Szepességben 221 kobájn aratottcsépelt, köztük ötvenegy a trebisovi (tőketerebesi) és a michalovcei (nagymihályi) járásból, a kölcsönös segítség viszonzásaképpen. Itt találkoztunk a kerület legjobb kombájnosával (a trebišovi gépállomás dolgozójával), Ján Mikitával. akivel néhány szót váltottunk. Érdeklődésünkre elmondta, hogy a Szepesség hegyhátain, dombjain, lejtős területein sokkal kockázatosabb, veszélyesebb az aratás, mint a kelet-szlovákiai síkságon. Nagyon oda kell figyelni a gép működésére, a tarlómagasságra, stb., mert a legapróbb rendellenességből is könnyen baleset származhat. Mint megtudtam, az ellátással elégedettek. A szerelők mindig kéznél vannak, folyamatosan érkezik az efsz központjából az üzemanyag, a szükséges alkatrész. A koszt is kifogástalan, s elegendő. Épp határszemlénk során, terített asztal helyett a táblaszélen fogyasztottták el az ízletes ebédet, elszívtak egy cigarettát, s folytatták a nagy felelősségérzetet, szakértelmet, s pontosságot igénylő munkát. A búcsúzás perceiben fán Plytká, a komba jnos-társ hevenyészett összehasonlítás tett, mondván: egyegy kombájn 22 ember munkáját végzi, annyi, amennyi egy cséplőgéphez kellett, néhány évtizeddel ezelőtt. A prešovi járásban is befejezéshez közeledett az aratás. Megtudtuk: járási szinten a betakarítási veszteség nem haladta túl, sőt alatta volt a veszteségnormának. Minden erőt a szalma begyűjtésére összpontosítottak, hogy „zöld utat“ teremtsenek a tarlóhántásnak, illetve a nyári vetőszántásnak, hogy idejében, jó magágyat készíthessenek, a jövő évi gabonatermést szakszerűen megalapozva. A rožňavai (rozsnyói) járásba érve, Juhász elvtárs, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetője örömmel újságolta, hogy az aratást már befejezték, s az állami gabonaeladási tervét a járás mezőgazdasági üzemei 457 tonnával túlteljesítették. Ezzel az „Egymillió Ionná szemesterményt az államnak“ kerületi mozgalomból eredő, valamint a Nagy Október 60. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségeiket illetően, ugyancsak túlteljesítették. Ebben a hazafias igyekezetükben a legtöbbet tettek a goöaltovói, a hrhovi (görgői), a Dlhá Ves-i (hosszúszői) és más szövetkezetek, amelyek az idén a legjobb gabonatermesztőknek bizonyultak. Az említett szövetkezeteken kívül még jónéhány teljesítette az „Egymillió tonna szemesterményt az államnak!“ mozgalomból eredő kötelezettségvállalását. Mire e sorok nyomdafestéket látnak, valószínű, már nem lesz lábonálló gabona Kelet-Szlovákiában. Teljes mértékben hozzáláthatnak a szalma letakarításához, s ilymódon a tarlóhántás ütemének meggyorsításához, az őszi-számtás-vetés és termésbetakarítás alapos előkészítéséhez, amelv egyetlen mezőgazdasági üzem -vezetői, műszaki és egyéb dolgozói számára sem lehet közömbös, hiszen a VI. ötéves tervidőszak harmadik éve gabonatermésének szakszerű megalapozása nagyon is összetett, igényes, felelősségteljes, elodázhatatlan feladat. (illés) Ahol a Ha nincs elegondő zöldség, drágán vásárol a közvetlen fogyasztó és elégtelen a feldolgozó üzemek ellátása is. Az importált zöldség, gyümölcs csak részben oldja meg a konzervgyárak ellátását és ha nem jó a hazai termés, nincs elegendő a kívánt konzervekből. Az elmúlt években különösen a borsó és a zöldbab volt hiánycikk az üzletekben. A közelmúltban a Rimavská Sobota-i (rimaszombati) Konzervgyárban К I i m c š Vladimírral, a felvásárlási részleg irányítójával és Kovács Istvánnal, a zöldségfeldolgozás veze tőjével váltottunk szót a konzervgyár nyersanyagellátásáról. — Mennyi borsó- és zöldbab-konzervet készítettek? — érdeklődtem Kovács elvtárstól. Zöldbahból ötven vagon feldolgozását tűztük ki célul. Ezt jóval túlteljesítettük és több mint hatvan vagonnal dolgoztunk fel. A mezőgazdasági üzemek tíz év alatt nem termeltek annyi zöldbabot, mint az idén. Tavaly például 6,5 vagonnal vásároltunk csak fel. Nagyon jól bevált a M a x i d о rfajta zöldbab. Amellett, hogy kiváló minőségű, nagy termést is ad. Sajnos, a babnak a kézi szedése nincs megoldva, és ezért több helyen elöregedett, mivel nem tudták idejében leszedni. Borsóból hatvan vagon konzerválását terveztük. Lényegében ezt is sikerült teljesíteni. — Milyenek a kapcsolatuk a mezőgazdasági üzemekkel? — A lehető legjobb — válaszai а felvásárló részleg vezetője. — Eddig mindent megtettüuk, hogy elegendő jármüvet is küldjünk az áruért. Tud jnk nyáridőben kevés a szállítóeszköz a mezőgazdasági üzemekben, ezért mi biztosítjuk azt. De a bab szedéséhez még „brigádosokat“ is holnapra gondolnak Hatalmas hagymafejeket tisztogatnak a konzervüzem szorgoskezü asszonyai. küldtünk az üzemből a szövetkezetekbe. Nekünk nagyon fontos, hogy jó minőségű árut kapjunk s természetesen az is, hogy biztosítjuk a folyamatos feldolgozást. — A paprika és a paradicsom feldolgozását megkezdték már? — Természetesen. Paprikából 715 tonna, paradicsomból pedig 690 tonna feldolgozását terveztük. Főleg a Rim. Sobota-i, luéeneci és a Veľký Krtíá-i (nagykürtösi) járásból vásároljuk az említett zöldségféléket. Sajnos, az időjárás kissé mostoha, és ez akadályozza a szedést. De ettől eltekintve minden előfeltétel megvan a terv teljesítésére. — A gyümölcs konzerválásával mi a helyzet? — Eperből elég jó volt a termés és jelentős mennyiséget dolgoztunk fel. Köztudott, hogy kevés termett cseresznyéből és barackból. Jónak mutatkozik viszont a szilvatermés, amelyből 806 tonnát szeretnénk elrakni. — A jövőben milyenek a kilátások a zöldség termesztésére? — Biztatóak. Járásunkban a zöldségtermesztés szakosítása lehetőséget teremt majd a gépi betakarításra. A nagy területen termesztett zöldségfélék betakarításához érdemes gépsorokat vásárolni. Természetesen ez a mi üzemünkre is feladatot ró, vagyis alaposan fel kell készülnünk a géppel betakarított zöldség feldolgozására. TÓTH DEZSŐ 3 Kiváló gabonatermesztő üzemek képviselői a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás mezőgazdászai aktíva-értekezletének szünetében, a Járási Népművelési Otthon épülete előtt. Foto: N. Kovács István Jókora emeletes ház, pincével, garázzsal, gondozott gyümölcsössel, meg fóliasátorral. Akad ehhez hasonló jócskán a Bodrogközben. Van itt minden. Csakhát a huszonhétéves fiú hiányzik a szülők mellől, akik egyébként jó erőnek, egészségnek örvendenek. — Tessék beljebb jönni...! Már vártuk... — invitál a háziasszony. Hamarjában étel, ital kerül az asztalra. — Az idén nem lesz szilva — kezdi gombolyítani a beszéd fonalát a házigazda. — Virágjában tönkretette a termést a fagy. Pálinka is fogytán lesz... Az asszony menten rákontráz: — Minek is az ...? A legtöbbször csak bajt csinál — az urára pillant, Az meg bólint rá, kényszeredetten. — Majd minden átmenet nélkül a fiá val hozakodik elő: — Egy fiú volt a háznál, azt iskoláztattuk. Sok ezre sünkbe került, míg a mérnöki oklevélig jutott. Ezt nem panaszképp mond juk — mentegetőzik —, hiszen kerestünk szépen az állattenyésztésben, Meg kertészkedünk is, tudja...? Akadt olyan hónap, hogy összejött húsz darab ötszázas is ... — Ügy gondoltuk — veszi át az apa a szót —, hogy hazajön a faluba. Beszéltem is a szövetkezet elnökével, szívesen fogadták volna, mert nagyon jóravaló legénynek ismerték. Nem kocsmázott. Néha-néha elment a bálba. Udvarolgatott. Minden úgy nézett ki, hogy itthon nősül. Dehát, nem így történt. л fiú anyja nem állhatja meg szó nélkül. Eldicsekszik a jómóddal, a gyerek jóravalóságával: — Amikor még tanult, bizony, küldözgettük a pénzt. Egyszer az apja éppen postára adta a négy ötszázast. A postásné meg nyújtotta is a kezébe a másik pénzesutalványt ezzel a kisérő szöveggel: „A fia küldte. Kétezer korona átvételére szól. Tessék itt aláírni!“ A házi néni kicsit félrehúzódott szipogni, aztán visszasompolygott, csak éppen megtörölte a szemét. S közben azt figyelte, mit is szólok ehhez a pénzhistóriához. — Ilyen a szülőket szerető, hazahúzó jő gyerek — állapítom meg tömören. Erre újfent könny szökött az asszony szemébe. Azt meg már csak gondolatban szövegeZtem: hátha lenne itthon még egy legényke. vagy leányka, mindjárt nem lenne ennyire üres a nyolcszobás lakás, amely kis túlzással palotának is beillik. Eszembe sem jutott ezzel kirukkolni. — Megházasodott — summázott, szinte távirati rövidséggel a vendéglátó házigazdám. Egy kis hűvösség csapott meg: hátha itt van a panaszkodás kovásza?! — Es aztán milyen az a menyecske? Legalább csinos? — Jó leányka a menyem. Óvónő. Tisztalelkü. Ide ajándék nélkül még egyszer sem jött-... — mentette előre a szíve szerinti jót az asszony. — Lett volna itt helyük. Az egyes szobák akkorák, hogy még keringőzhetnének is benne. Dehát lakást kaptak a városban. Nem is lenne baj, csak az fáj este, amikor lefekvés után az asszony sóhajtozik mellettem az ágyban, hogyhát: „Volt gyerek, nincs gyerek a házban...“ — Egy szót se szólj...! — rípakodik rá a neje. — Hát nem te panaszkodtál a múltkor is, hogy lélek sincs a háznál, akivel egy pohár bort .megihatnál?! Nekem a gyomorsavam nem engedi az italfogyasztást... S azzal kicsoszogott a házból. — Milyen is az asszonynép? — s talán menne is utána, de lemond róla. — Majd csak visszajön, ha jót akar — sopánkodik. Visszajött. Fényképeket szed elő a kötényéből. Nézegetjük azokat. Egyen a fiú is látható, mint a falu tánccsoportjának tagja. Aztán az esküvői képet mustrálgatjuk. Így mondja a fiú anyja: „Nem kirakatos“. — Hát nem is, mert ekkora mosolyokat nem terem a beállított, hivatalos meghatottság. A fényképek a helyükre kerülnek. Egy pillanatra-eltűnődöm, azon, mi táplálhatja ezt az örökös vívódást, K belső marcangolást. Aztán rájövök: a magukramaradottság. Megértem őket. Mellettük szeretnének tudni mindenkit, aki az övék. A továbbiakban még faluról, városról esik szó. Egyetértek azzal, hogy lassan városkává fejlődik ez a bodrogközi nagyközség. S jót kacag a szívem, amikor az asszonyka ezt mondja: — Jobb is, hogy Kassán laknak, legalább nem kell rossz Időben kocsikáznia a fiamnak. Még fölszedhetne valamiféle nyavalyát, s aztán kúrálhatnám itthon. Mert, nem hiszem, hogy az a csöpp asszony értene az orvosláshoz...?! Illés Bertalan Nyárutói A három öreg SZK—4-es kombájn a gépjavító műhely árnyékában pihen Nem így az E—512-esek, amelyek kezelőikkel — Vaszi Istvánnal, Dóci Lászlóval, Tóth Istvánnal, valamint Ruzsinszky Lászlóval, Danes Istvánnal, ifjú Cap Jánossal és Hulovnyák Sándorral együtt — a Kutná Hora-i, illetőleg a bardejovi járásban viszonozzák a segítséget. Persze, itthon is megtették a magukét, hiszen a derék kombá|nosok 1180 hektárnyi termőterületről takarították be a gabonát. Iván András mérnökkel már az őszi szántás-vetésre, s a termésbetakarításra való felkészülésről és az ezzel járó gondokról, problémákról beszélgettünk. Azt a végkövetkeztetést levonva, hogy sokkal nehezebb lesz, mint a korábbi években, mivel a bab, a gyümölcs, a szőlő, a zöldség, a dohány, a cukorrépa és a kukorica begyűjtése, szállítása, raktározása egész sor .problémának a megoldását kívánja. Legégetőbb problémájuk a munkaerőhiány. Ezt úgv akarják valamiképp megoldani, hogy szerződést kötöttek a Veiké Kapušany-i (nagykaposi) gimnázium igazgatógondok ságával. Sokat várnak a diákság segítségnyújtásától. Mert, itt nagy szükség van minden szorgos kézre, főleg a zöldség- és gyümölcs-, valamint szőlőszüretet Illeti. '' Beszélgetés közben Kocsmáros Gyula pártelnök lepett meg minket, aki fiatal kora ellenére már tapasztalt, politikai szervezésben, termelésirányításban egyaránt. A pillanatnyi legnagyobb gondot abban látja, hogy a legjobb kombájnosaik. gépjavítóik, szerelőik hiányzanak a szövetkezetből: a segítséget viszonozzák. Ugyanakkor űr támadt, mert a meghibásodott gépeket — amelyekre rövidesen szükség lenne —, nincs aki megjavítsa. A szalmabetakarítás sem olyan ütemben halad, mint ahogy azt szeretnék. A tarlóhántásban egy Š—180-as traktor meghibásodott, ami miatt áll. Erre pedig Igen nagy szükségük lenne. Annál Is Inkább, mert máris sürget a vetöszántás, a talajelőkészítés. Pótalkatrészek dolgában sem a legjobb a helyzet. A szállítóeszközök felújítása, üzemképessé tétele sem várathat magára, hiszen nemsokára itt a termésbetakarítás Ideje. —i. b.— Megkezdődöd a paradicsom feldolgozása.
