Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-02 / 26. szám
1877. július 2. SZABAD FÖLDMŰVES, 15 ô Az emberek tevékenységében a Jó tapasztalatok és a tudományosan megalapozott Ismeretek kölcsönös cseréjének nagy jelentősége van, mert elősegíti a munka és a technológia korszerűbbé tételét. Ezért volt nagy jelentőségű Kocsis elvtársnak, a budapesti Hungaronektár (Országos Méhészsző vet keze ti Vállalat) igazgatójának látogatása, aki a galantat MEDOS vendégeként járt Szlovákiában. Akkor egyeztünk meg a Szlovákiai Méhészszövetség és a Hungaronektár vállalat közötti együttműködés főbb alapelveiben. Elhatároztuk, hogy a SZMSZ KB képviselői is ellátogatnak a Magyar Népköztársaságba, hogy megismerkedjenek azokkal az eredményekkel, amelyeket az ottani méhészek az akácra való vándoroltatás, s a méhészeti eszközök gyártása terén felértek. Ez év május 23-án a SZMSZ KB elnökségének tagjai — dr. Mikuláš Tomečko, Juraj Ferenčík mérnök és Parti elvtárs, a titkárság dolgozója tapasztalatszerzés céljából meglátogatta a magyarországi méhészeket, akikkel hazánk méhészei a múltban elég gyakran' találkoztak és hasznos tájékoztatást nyújtottak egymásnak. Megjegyzendő, hogy a SZMSZ ezt a kapcsolatot későbben nem ápolta kellő módon, így a kölcsönös kapcsolatokat újra fel kellett venni. Budapestén Kocsis elvtárs. a Hungaronfektár vállalat igazgatója barátságosan fogadott. Rövid pihenő és ismerkedés után a program szerint Gödöllőre, az apróállat-kutatással foglalkozó intézetbe látogattunk, ahol dr. Petőházi Gábor igazgató fogadott. Tevékenységük, célkitűzéseik, problémáik megismerése — ide tartozik a méhészeti kutatás is —, valamint a kiadós ebéd után, dr. Suhayda Jenő kíséretében megtekintettük a kutatóintézet méhészeti telepét. Az inézet tevékenységének és költségvetésének tizenegy százalékában a méhészet részesedik. Az intézet tizenkilenc dolgozója — beleszámítva a technikusokat is _ igyekszik megoldani a magyar méhészet problémáit. A méhészet gazdaságosságát, a méhlegelő, a méhszaporítás, a méztermelés és a méhvédelem távlati fejlesztése lehetőségeit kutatják. A méhészeti szakosztálynak széleskörű munkatárs hálózata van — megfigyelő állomások —, feljegyzik a méhek, a méhlegelök, az akácosok adatait, s azokat rendszeresen megküldik az intézetnek a méhmintákkal együtt, hogy ott különféle vizsgálatokat végezhessenek. A méhek következetes kiválogatásával szeretnék elérni a magyar méhfajta javítását, mivel az ország néhány területén nem kívánatos sárga színeződést figyeltek meg a méhek szőrzetén. Ez a színeződés egy olasz méhfajtától származik. A szívóka hosszának és a gyűjtött méz mennyiségének összefüggéseit is tanulmányozzák. Ennek főleg a herefélék beporzása szempontjából van nagy jelentősége. Az utóbbi időben az intézet dolgozói a méhanyák mesterséges megtermékenyítésével is foglalkoznak, ezzel a tenyészanyagot igyekeznek tökéletesíteni. A magyar kutatóknak — így a Leányfalui Fajtanemesítő és Méhtenyésztő Állomásnak is — velünk szemben nagy előnye, hogy nincsenek rákényszerítve a különféle méhtípusok keresésére és nemesítésére, mivel méhlegelőik olyan eredmények elérését teszik lehetővé, amellyel nálunk ténylegesen csak a legjobb akác mézelő és mézhózamot hozó években dicsekedhetünk. A magyar méhészek a jó hozamot a hazai méhekkel érik el. A pároztatás tökéletesítésén is fáradoznak. Ennek következtében a leányfalui állomáson sikerrel használják a miniatűr pároztatót. Budapestre visszatérőben megismerkedtünk dr. Suhayda méhészeti eredményeivel. Méhészetét pempő termelésére szakosította. Évente több kilogramm pempőt szed el méheitől. Miután küldöttségünk visszatért a Hungaronektár székházába, megtárgyalta az együttműködés tervezetét. Az együttműködési egyezmény aláírása abban csúcsosodott ki, hogy küldöttségünk Kocsis elvtársnak ünnepélyesen átadta a SZMSZ KB méhészeti kitüntetésének II. fokozatát és az ajándékot. Szövetségünk kitüntetésének odaítélése a kiváló magyar méhésznek, az Apimondia tisztségviselőjének szólt. Azt jelenti, hogy nagyra értékeljük igyekezetét a két szövetség együttműködésének az elmélyítésében. Ezzel lehetővé válik az is, hogy alapszervezeteink — főleg a déli járásokban — Magyarországról méhészeti szakelőadókat hívjanak meg, hiszen magyar szakelőadók tekintetében aműgyis szűkében vagyunk. Látogatásunk során küldöttségünknek Debfecén környékén módjában állt megismerkedni a méhek vándoroltatásával. Küldöttségünket a hazánk méhészei körében jól ismert Rupp Kálmán kísérte. Küldöttségünk Vetesi Gáborral, a Hungaronektár megyei titkárával együtt — Hajdúszoboszlón meglátogatta Pálffy Miklós és Klenoczki Ferenc méhészetét, akik családaikkal aznap tértek haza az akácról. Annak ellenére, hogy az idén Magyarországon is gyöngébb volt áz akáchordás mint tavaly (Debrecen környékén a fagyok megkímélték az akácot), de a repcevírágzás behozta ezt, hiszen repcéről egv-egy méhcsalád 20—30 kg mézet hordott (egy 100 hektáros repce parcelláról 230 méhcsalád összesen 80 mázsa mézet hordott, ami családonként 34 kg átlagtermelésnek felel meg), s mivel az akác is jól mézelt ez indok volt arra, hogy vendéglátóink örüljenek. Mindkét méhésznél szívélyes vendéglátásban részesültek. Kár, hogy az idő, amely minden eseményt behatárol, nem tette lehetővé, hogy küldöttségünk tovább folytassa a hasznos és felejthetetlen találkozót. A kaptárak megtekintésekor küldöttségünk meggyőződhetett róla, hogy a méhcsaládokat miképpen készítették fe! a hordásra. Csak az igényes felkészítés mellett érhetnek el kimagasló eredményeket! A debreceni körzet méhészeitől való búcsúzás után tele új élményekkel és ismeretekkel — hagytuk magunk mögött Hajdubiharmegye „hatalmas rónáit“, a Hortobágy népes gulyáit, védett területeit, gyönyörű búza és kukorica tábláit, amelyek egész Budapestig zöldelltek az út mentén. Küldöttségünk Leányfaluban a méhanya-tenyésztő állomáson fejezte be látogatását. Gyönyörű helyen létesítették ezt az állomást, mintegy 20—30 kilométernyíre Budapesttől. Építészeti szempontból nagyszerűen megoldott ez a telep. Modern épületelemekből készítették s ezért megragadó. Bányay Béla vezetésével kis munkaközösség heteken, sőt hónapokon keresztül. — mesterségesen tartott — harmincfokos hőmérsékleten figyeli a tenyészanyagot. A méhzümmögés szimfóniája mellett kelnek ki a jó minőségű anyák, hogy újabb méhnemzedéket hozzanak létre a több mint kétezer méhészet részére. Ezen az állomáson miniatűr pároztatökat alkalmaznak úgy, hogy egy-egy dolgozó kényelmesen átvíhet negyven dl „népet“ anyával együtt a megtermékenyítő állomásra, amely részét képezi a termékenyített anyák tenyésztésének. A tapasztalatok, amelyeket ezen az állomáson és a többi magyarországi méhészetben gyűjtöttünk, nagyon hasznosak lesznek részünkre hazai eredményeink és terveink egyeztetésében, és ami a legfontosabb: ösztönözni fognak és elgondolkoztatnak. Köszönet érte, kedves magyar barátaink! Juraj Fereniíík mérnök, a SZMSZ KB vezető titkára Júliusi teendők Júliusban a nektórhordós megszflnik és lassan, de biztosan augusztus elsejétől új méhészév kezdődik. Ekkor rakjuk le a kővetkező év sikereinek alapját. Milyen feladatok várnak ebben az időszakban a méhészekre? 0 A méhcsaládok fiatalítása. 0 A költőtér előkészítése betelelés előtt. 0 A méhcsaládok betelelése minőségi eleségge). 0 Őszi ellenőrzés. Az már szóba került, hogy a méhcsaládok mesterséges szaporítását július 15-ig kell elvégezni. Ezt követően már nincsenek jó feltételek a fiasítás megerősödésére, hiszen hidegre fordul az idő. Gyönge állománnyal pedig nem érdemes telelni, hacsak nem tartalék tenyészanya áttelelését szorgalmazzuk ezzel. TARTALÉKOK FELTÖLTÉSE Az utolsó pergetés után az eleség tartalékot egyszeri nagy adagban kell a családnak beadni. Ekkor a természet már szűkén méri a nektárt, s az anyák kellő hordás híjén gyorsan beszüntetnék a petézést. A méhek ugyanis nem tudják, hogy a méhész augusztus második felében eleséget ad be nekik. A kb. 8 kg invert cukor beadása után a méheket ösztönözni kell kisebb adagokkal, hogy a családok ne nyúljanak a tartalékhoz, de az is közismert, hogy a méhek befödelezett tartalék niellett is képesek „éhezni“. Most az a fontos, hogy az anya petézzen és a méhcsalád őszig regenerálódjon. A fiatal méhek testében —> amelyek mér nem etetik a fiasítást — zsiradék készlet keletkezik. Ezen méhek a tél végén mór a fiasítás eteté-A lapunk május 21-i számának 15. oldalán megjelent „Előzzük meg a betegségeket“ című írásban félreértésre okot adé hiba csúszott, ezért a szöveget az alábbiakban helyesbítjük: „Ha a fiasítás hézagos, s a betegség előrehaladottságának foka szerint a sejt fenekén nem koraiaké helyzetben, hanem kinyújtózva egy-egy álcát találunk, amely szabálytalanul fekszik, mintha valaki bedobta volna, s az álca nem normális, hanem sárgás, majd sötétszínűbe menően barnás, akkor az európai költésrothadás gyanúja áll fenn. Amennyiben azonban a sejtek fedelei behorpadtak, helyenként lyukasak, nagy a gyanú, hogy nyúlós költésrothadós áll fenn. Ha az ilyen sejtbe gyufaszálat dugunk, majd azl lassan két-három centiméterre kihúzzuk, azt láthatjuk, hogy nyúlós anyag ragadt rá. Ez arra figyelmeztet, hogy nem európai, hanem annál sokkal veszélyesebb fiasítás betegséggel, vagyis a nyúlás költésrothadással állunk szemben. Talán mondanánk sem kell, hogy sem az egyiket, sem a másikat nem szahrd eltitsére mindaddig képesek lesznek, míg kívülről nincs kellő hordás. A betelelés előtt a kaptárakból eltávolítjuk a mézharmat-mézet, amely gyorsan kristályosodik, ezért télen a méhek éhen pusztulnának. A lufceneci járásban történt, hogy mézharmat-mézzel beteleltetett negyven méhcsaládból tavaszra csak hét maradt életben! Már két éven át mézharmat-mézzel teleltettem át méheimet jelentősebb károk nélkül, mert mind a két tél eléggé mérsékelt volt. így a méhek többször kiröpködhettek. Tisztában voltam azzal, mi van a kőltőtérben, s ennek megfelelően rendezkedtem be. Némelyik méhcsaládom kaptárjában még akácméz is volt. Ezek miatt nem fájt a fejem. A többi csalódnak a bentlevő hat és tizenkét kiló mézharmat-méz mellé újabb hat kg cukrot adtam be. A múlt év októberében minden családnak két liter szörpöt adtam, 2:3 keverési arányban. Hoszszú, meleg őszünk volt, amikor az anyák sokáig petéztek és fennállt annak a veszélye, hogy a téli fürt nem közepén, hanem az utolsó fiasitott méz nélküli kereten jön létre. A MÉZTÉR LEZÁRÁSA A beteleltetés előtt lezárjuk a mézkamrát. Lehetővé tesszük a melleknek a mézkamra maradék mézének elhordásót még pedig úgy, hogy letakarjuk a költőtér kereteit és csak az egyik sarkán hagyunk kb. két centi nyílást a méz elhordására. Ha nagy koini, hanem a 88/81-es törvény 8. §ának 3. bekezdése értelmében haladéktalanul jelentenünk kell az állatorvosnak és az alapszervezet vezetőségnek.“ a nyílás, a méhek nem szívesen hordják he a mézet a költőtérbe. A költőteret előzőleg oly módon rendezzük, hogy eltávolítjuk onnan a szűzlépeket, a ki nem építetteket, a sértetteket, valamint a régt lépeket. A középen hagyott szűzlép megoszthatja a család telelőfürtjét és az anya nélküli méhek elpusztulhatnak. Ez velem kezdő koromban megtörtént. A TARTALÉKOK SZÉTHELYEZÉSE A fő őszi ellenőrzést az etetés ntán végezzük, aztán nagy* adagban adunk a méheknek újabb eleséget, hogy korlátozzuk az anya petézési lehetőségét. Körülményeink között az ellenőrzést szeptember elseje és tizediké között kell elvégezni. Ilyenkor jegyzetet készítünk minden család készletéről éa a kereteken való elhelyezkedéséről. Minden lépben ugyanis 1,5 kg méznek kell lennie. Ennek legalább a fele természetes méz legyen. A méhektől soha ne szedjük el az összes természetes mézet! A cukor ugyania nem teljes értékű táplálék. Nincsenek benne vitaminok, gyógyhatású anyagok, nyomelemek és enzimek. Ezért egyoldalú eleség a cukor. A fiasítás eleinte normálisan fejlődik a cukor eleségtől is, azonban nem lesz ellenálló a betegségekkel szemben. A költésrothadás főleg ott fordult elő, ahol túlsúlyban cnkorral etették a méheket, a fiasítás neveléséhez már természetes méz is szükséges! Csak így számíthatunk egészséges méhcsaládokra. Méheimet 12—18 kg élelemkészlettel teleltettem át erőnlét szerint. Április elején még annyi táplálék volt a kaptárakban, hogy újabb télen sem éheztek volna méheim. Csak a fiasítás táplálásánál, áprilisban nyúlnak a méhek ténylegesen a készlethez. Ondrej Tobik, mérnök (Méhészetünk 1978. 3/4. Jugoszlávia) — Egy cikk párzott anyák helyett fedett anyabölcsűk eladását ajánlja. Ennek gazdaságosságát gödöllői példával próbálja bizonyítani a következőképpen: „A leányfalui anyanevelő-telep 300 családdal évente kb. 3000 termékeny anyát nevel. Ha egy ekkora állomány mentesül a pároztatás terhe alól, akkor a telepen, ahol kb. 220 állandó dajka van, akár 200 ezer bölcsőt is fel lehetne nevelni, A leányfalui anyanevelésről Ez árban is többet jelent, mint a mostani bevétel. Az anyák számát tekintve pedig a mostani 80—70-szerese. Természetesen az átálláshoz a méhészek megfelelő szakmai tudása ia szükséges.“ Leányfalun két családos, anyás módszerrel neveltetnek. Azt jelenti ez, hogy egy 22 keretes nagy Boczonádi fekvőkaptárban két család él. Mindkettő anyás. Az anyaráccsal elvólasztott középső részben összejárva együttesen nevelik az anyákat megszakítás nélkül, egymás után sok sorozatban. így a dajkacsaládok nem néptelenednek el és jé erőben be Iahet telelni őket. A leányfalui telep családai közül 200 méztermelő. Ezek szükség szerint népet is adnak a pároztátó kaptárakba. Vándorolnak is velük. Az anyanevelés 27 két családos kaptárban összesen 54 összejáró dajkacsaláddal folyik az említett módon, hónapokig szakadatlanul. Mindjárt az első évben, amikor ezt a dajkáltatást három kaptárban kezdték, az évi eredmény a következő volt: 398, 402 és 355 fedett bölcső kaptáranként, mind petés módszerrel. (M) A virágpor és a méhek Sokat írnak arról, hogyan kell elszedni a méhek virágporát. Érdemes egy kicsit azzal is foglalkozni, hogy milyen a virágpor jelentősége a méhek életében. Erről emlékezik meg Sachs, a hohenheiml méhészeti Intézet munkatársa. Megtudjuk cikkéből, hogy egy dolgozó méh virágpor szükséglete fejlődésének idején és később kb. 120—150 milligramm. Évi 150 ezer petét számítva, ez családonként 18—22; 200 ezer petét számítva pedig 24— 30 kg. A család nem mindig szerzi meg ezt a mennyiséget! Legjobban abban nyilvánul meg ennek hatása, hogy a családok nem fejlődnek ki idejében és nem népesek. A méhek a virágport nem össze-vissza, hanem rendet tartva raktározzák a felhasználás igényé szerint. A fiasításos fészek szegélyén tömik meg vele a sejteket. Ha sok a virágpor vagy kevés a hely, a család a fészek belsejében is bőven raktároz virágport. Ha a család ilyenkor üres lépet kap a fészekbe, telis-tele virágporos lépek váltják a fiasításos lépeket. A virágpor hasznos lehet a családoknak később, amikor keveset gyűjthetnek. A fészek megtömése azonban a fiasítás terjeszkedését akadályozza. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a méhek üres lépekhez jussanak a fiasítás korlátozása nélkül. i Alsó kijárős rakodókaptárban ez egyszerű: a fészek alá tett üres lépes fiókkal kell bővíteni. A fiókra anyarácsos választő kerül. A virágporral érkező méhek ezeket a lépeket használják rakományuk elhelyezésére. Könnyebb ott lerakni terhüket, mint a rácson átvergődni. A herék természetesen nem férnek át a rácson. A kaptár más részén külön kirepülő nyílásról kell gondoskodni részükre. A virágporos lépeket tartalékolni is lehet, ha eltorlaszolják a fiasítás terjeszkedésének útját, a fészek közvetlen határán. Vigyázni kell azonban, mert a virágpor könnyen megromlik. Jó hordáskor és erős etetéskor méz (vagy cukor) kerül a sejtekbe a virágpor fölé, hiszen a méhek sohasem rakják meg a sejteket színültig. Az üresen maradt részben a méz és legkívül a viaszfedél Jöl védi a virágport. így ez nem romlik meg, viaszmoly és különféle atkák sem támadják meg. Aki szeret tehni-venni, a következő módon segíthet: a vlrágporos sejtekbe cukorszörpöt vagy vizet permetez, ' aztán porcukorral hinti meg. A virágporon így védőréteg keletkezik. A hígmézzel való meglocsolás azonban nem ajánlatos. A méz ugyanis higroszkóplkus, s így vizet vesz magába a levegőből, az pedig ártalmas a virágporra. (M) Helyreigazítás Méhek az erdőszélen. Foto; —dek
