Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-08-20 / 33. szám

A rózsa és az örökzöldek után a muskátli (Pelargonium) következik a legközked­veltebb virágok sorában. Kedvelői már régen felvetették a szakosított alapszerve­zet megalakításának gondolatát. Nemrég, július 1-én, a piešťanyi tanácskozáson — a Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskerté­­szek Szövetségének keretén belül — végre megalakult a muskátlit kedvelők szakosí­tott alapszervezete, a Geranium klub. Ve­zetője inž. Anna Jakábová, CSc. Az érdek­lődők a Szövetség központi bizottságán (ÜV SÓZZ, Havlíőková 26, 809 37 Bratisla­va), írásban jelentkezhetnek a klubtagok sorába. —bor Időszerű tennivalók Ä gyümölcsösben. A befőzés­re alkalmas vagy piacérett gyü­mölcsöt már szüretelhetjük, egyébként a növényvédelem a legfontosabb tennivalóink egyi­ke. Az almagyümölcsűeket va­­rasodástól kell védeni. Az egészségvédelmi határidők be­tartásával 0,5 %-os Sulikol K- vel permetezhetjük a későbben órő fajtákat. A beteg, férges hullott gyümölcsöt naponta esetijük össze és használjuk fel vagy semmisítsük meg. A fák törzsére erősítsük fel a hernyó­­fogó öveket,, s az alatta meg­búvó kártevőket összegyűjtve égessük el .vagy befogva tart­suk meg, hogy jövőre pontosan megállapítsuk a lepkék első rajzásának időpontját. A válto­zékony, hol meleg, hol meg esős időjárás kedvez a monília és a varasodás terjedésének. A hasznosíthatatlan beteg gyü­mölcsöket főzés után vagy ol­tatlan mészporral jól megszór­va komposztáljuk. A Iiszthar­­matos őszibarackot a Sulikol К 0,5 %-os oldatával kezeljük. A gyümölcsfák túlterhelt ágait támasszuk alá, nehogy lehasad­janak, letörjenek. Az fij telepí­téshez szükséges csemetéket már most rendeljük meg a fa­iskolákban. Még sort keríthetünk a ri­biszke és a köszméte aranyri­biszkére oltására, és befejez­zük a gyümölcsfák szemzését. Ritkítjuk a diót, elvégezzük a meggy ifjltő metszését. A leló­gó hajtások felkopaszodott ré­szét egészen a legközelebbi el­ágazásig bekurtítjuk. Az ősziba­rack erős hajtásait 30—40, a gyengébbeket 10 cm-esre kur­títjuk, közben eltávolítjuk a le­­vélfodrosodásban szenvedő haj­táscsúcsokat is. Legfőbb ideje, hogy az elő­készített ágyásra kiültessük a szamócát, mert egyébként rossz lesz a begyökerezés és a tele­iás. A palánták gyökereit csak akkor kell visszavágni, ha szá­razok. Jól beöntözött fészekbe úgy ültessük el a palántákat, hogy a szívrész a talajszinttel egymagasságba kerüljön, utána ismét öntözzünk. A zöldségeskertben. Elvetjük a téli salátát és a tavaszi sze­désre szánt spenótot. Ha nem tudunk islállőtrágyát szerezni, a fölszabadult területen ves­sünk zöldtrágyázásra mezei borsót vagy más pillangóst. Ezeket majd virágzáskor dol­gozzuk be a földbe. így értékes humuszképző szervesanyagot juttathatunk a talajba. Felszedjük a magról termelt hagymát, az ágyáson elterítve szikkadni hagyjuk, majd re­keszbe rakva utószárítjuk és tá­roljuk. Jobb mint a dughagy­­máról nevelt, mert jobban át­telel és tavasszal nem kezd csírázni. Egyúttal kísérletkép­pen vessünk már most némi hagymát; ez a téli beáltáig öt­hét milliméteresre nő meg, fel­­kupacolva teleltethető s tavasz­­szal korán ad friss termést. Kiadósán locsoljuk a zellert, s a kálíumszulfát vagy a kálisó és a szuperfoszfát 0,5 %-os ol­datával 7—10 naponként fejtrá­gyázzuk. A szőlőben. Csonkázzuk a szőlőt (a hajtásvégek eltávolí­tása, tetejezés), minden zöld hajtást harmadára kurtítunk, amikor fásodni kezdenek. Ezzel a vesszők érését és a szemek fejlődését serkentjük. Peronosz­­póra ellen a Kuprikol 0,7—1 %-os oldatát hasznosítjuk. Ne hanyagoljuk el a talajporhanyí­­tást sem. Lassan érik a cseme­geszőlő. Ha az árnyékoló leve­leket eltávolítjuk a fürtök kö­zeléből, megyorsítjuk az érést. A fürtöket műanyag zacskókkal védjük a darazsaktól, meg a madaraktól. A darazsak állo­mányát szörpös sört tartalmazó üvegek segítségével gyéríthet­­jük. Ahol száraz a föld, érde­mes öntözni — akár harminc százalékos cukorfok- és hozam­­növekedést is elérhetünk vele. A virágoskertben. A nagyvi­rágú krizantémét (téli margit­­virág] karóhoz kötjük, az ol­dalrügyeket kicsípjük, és a nö­vényzetet lisztharmat ellen 0,5 %-os Sulikollal bepermetezzük. A hajtáscsúcsot károsító tetve­­ket és poloskákat a Metation vagy a Fosfotion 0,2 %-os ol­datával irtjuk. Elültetjük a vi­rághagymákat, minél könnyebb a föld, annál mélyebbre ülte­tünk. Középkötött talajban a tulipánt hét, a nárciszt tíz cen­timéterre, fehér liliomot pedig még ennél is mélyebbre ültet­jük. Csak egészséges, kellő nagyságú hagymákat ültessünk. (Cva) Karósbab, egymásnak támogatott mogyoróvesszőkre futtatva, háromszög alakban ültetve. Kevés helyet foglal, gazdag ter­mést nyújt, és könnyen kezelhető. Foto: —bor Mint minden évben, az idén is tájékoztattuk már olvasóin­kat arról, melyik vállalatok és milyen feltételek mellett vásá­rolják fel hazánkban a házi­­nyuiakat. Ennek ellenére rend­szeresen kapunk a nyúlfelvá­­sárlással kapcsolatos kérdése­ket tartalmazó leveleket, me­lyek megválaszolása aránylag sok időt vesz igénybe. Ezért most ismét szólunk röviden e kérdésről. A vágónyulakat Szlovákiában a nitrai Branko közös mezőgaz­dasági vállalat vásárolja fel (94Я 01 Nitra, ul. Červenej ar­mády, č. 27). Az I. osztályba tartozó, 2.B0-3,60 kg élösólyó nyulak (újzélandi fehér, kali­forniai fehér, bécsi fehér, fran­cia ezüst, dán fehér) kilójáért 17 koronát fizet. A II. osztályba sorolt, ugyancsak 2,80—3,.60 kg tömegű nyulak (egyéb fajták) kilójáért 15 koronát kap a te­nyésztő. A Hl. minőségi osztály­ban az idősebb és nehezebb (3,00—5,0 kg) nyulakat veszik át, kilónként 12 koronáért. A nyulak jó egészségi állapotát állatorvosi bizonylattal kell igazolnia a tenyésztőnek. A fel­vásárlást a kisállattenyésztők helyi szervezetei szervezik meg. Mint a levelekből is kitűnik, mind több tenyésztő érdeklődik a hózinyulak laboratóriumi cé­lokra való értékesítésének le­hetőségei iránt. E célra a Velaz nemzeti vállalat (165 52 Praha 6, Lysolaje 15) vásárolja fel a nyulakat. Minden kisállatte­nyésztővel kész együttműködni, ha az betartja a megkövetelt feltételeket, amelyről a szerző­dés megkötésekor tájékoztatják a tenyésztőt. Általában a rend­szeres havi szállítmányok iránt érdeklődik a vállalat, főleg a nagy csincsillák iránt. A nősté­nyeket 2,5—3,0 kg élősúlyban veszi át, a bakok 2,5 kiló fö­lött bármilyen nehezek lehet­nek. Ezenkívül felvásárolja az agyéb fajtákhoz tartozó, eset­leg keresztezésből származó bakokat is, ha azok elérik a három-hat kilós élőtömeget. Az albinők azonban nem értékesít­hetők. A felkínált nyulakat elő­zőleg be kell oltatni mixomató­­zis ellen. Egy kiló élősúlyért 22 koronát kap a tenyésztő, s a három kilósnál nehezebb bako­kért darabonként hat korona felárat. A negyedév elteltével az állatok után darabonként hat kiló szemestakarmányra kap kiutalást a tenyésztő. Ha nagy testű bakokat értékesített, akkor hét kilé szemesre tarthat igényt. (kr) 2 A falomb értékes nyúltakarmány Gyerekkoromban nagyon sze­rettem a nyulakat. Különösebb hozzáértés nélkül, de nagy szor­galommal szaporítottam őket, mit sem törődve vele, hogy egyre több munkát és gondot jelent az ellátásuk. Egy alka­lommal teljesen kifogytunk a zöldből, a széna meg — nyár lévén — nem nagyon ízlett a tapsifüleseknek. Gondoltam egyet, letörtem néhány gallyat a kertvégi akácfáról és azt tet­tem a nyuszik elé. Pillanatok alatt bekebelezték a zöldet, csak a fehérre rágott, kemény ágdarabokat hagyták meg. Ké­sőbb már rendszeresen etettem velük az akáclombot. Nemrég, egy nyúltenyésztőnél tett látogatás alkalmával, ismét eszembe jutottak a gyermek­évek, a vidáman játszadozó tapsifülesek. S ezért, amikor vendéglátóm felajánlotta, hogy megmutatja az állományát, szin­te gyerekes jókedvvel követtem őt. Az udvar szegletében, egy terebélyes akácfa alatt három négyketreces nyáléi állt. Lakóik kíváncsian pislogtak rám a drőtszövetes ajtók mögül. Hir­telen letörtem néhány fiatal hajtást az akácfáról és barát­kozni kezdtem a nyuszikkal. Vendéglátóm magából kikelve, fölháborodva tiltakozott, ne ad­jak gallyakat a nyulaknak, mert megmérgezem őket. Hiába mondtam, hogy az én nyulaim­­nak soha nem ártott meg, n csak hajtogatta a magáért: „Ha fölforognak, majd megté­ríti a káromat!“ Most itt ülök a szakkönyvek és szaklapok fölött, és megpró­bálom megmagyarázni a bizo­nyítványomat, neves szakembe­rek állításával bizonyítani, igen­is értékes nyúltakarmány az akáclomb! A zöld akáclomb (Baintner szerint) ezer grammonként 264 gramm szárazanyagot, 128 gramm keményítőt, 57 gramm emészthető nyersfehérjét, 6,3 gramm meszet és 1,4 gramm foszforsavat tartalmaz. Tehát kemányítőérték szempontjából a takarmánykáposztától, a le­veles cukorrépafejtől, a vörös­herétől, a fiatal vagy virágzó lucernától, a virágzó angolper­­jétől jobb, a virágzás előtt ka­szált édes fűvel azonos értékű takarmány. Az emészthető nyersfehérje és a mésztartalom tekintetében pedig valamennyi említett takarmányféleség előtt áll. Szárítva, júliusi szénaként az akáclomb táplálóértéke meg­közelítően háromszor akkora, mint az eredeti növényé. Dr. Holdas Sándor, az elis­mert magyar nyúltenyésztési szakember, a házinyulak takar­mányozásának kérdéseit fejte­getve (A nyúltenyésztés kézi­könyve, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1975), a lombtakar­­tnányokkai kapcsolatban Így Ír: „A nyulak takarmányozásá­ban egyes fák és bokrok leve­lei, leveles gallyai előnyösen fölhasználhatók. Májustól au­gusztusig eléggé sok tápláló­anyagot tartalmaznak, és érté­kük a réti fűvel hasonlítható össze. A falomb szárazanyag­ás nyersrosttartalma a vege­tációs időszak előrehaladtával nő, fehérjetartalma és kemé­­nyftőértéke csökken. Mész- és magnéziumtartalma májustól szeptemberig nő, foszfortartal­ma csökken. Ásványi anyagok szempontjából a legtöbb lomb­­takarmánynak mészfölöslege van, tehát foszfor kiegészítésé­re lehet szükség. A leveles gallyakban általában sok a csersav, ami dugító hatású. Ez az étrendi hatás nyáron még akkor is előnyös, ha egyéb zöldtakarmányoknak bőviben vagyunk. A leveles gallyak ugyanis ellensúlyozzák a többi zöldtakarmány bélsárlágyftó hatását. A lombtakarmányokat előrehaladottan vemhes álla­tokkal nem célszerű nagy mennyiségben etetni. Legérté­kesebb az akác- és a hársfa­lomb, de még inkább a gledi­­csia (közismertebb nevén le­pényfa vagy krisztuslövis — a szerk. megjegyzése), zöld lomb­ja. A különböző zöld lombokból készített szénák ugyanúgy etet­hetek, mint az eredeti zöld lomb.“ Egy hazai, magyar nyelven is megjelent szakkönyvben (Mu­cha R.—Zelnfk J.: A házinyúl tenyésztése, Príroda, 1971.) az alábbiakat olvashatjuk: „A nyulak kiegészítő vagy pótló takarmányai közül leg­fontosabbak a fagallyak és a falevelek. Ogy is mondhatnánk — nélkülözhetetlenek, mert a metszőfogak koptatására és az emésztés serkentésére szolgál­nak. Kistenyésztőink száraz nyarakon (az idei pedig ilyen — a szerk. megj.) gyakran he­lyettesítik a zöldtakarmányt gallyakkal és levelekkel. A Szovjetunió nyűlfarmjain a fák és a cserjék leveles gallyait adják az álaltoknak. A nyulak legszívesebben fogyasztják az akácfa, a rezgőnyárfa, a kőris­fa, a juharfa, a nyírfa, a hárs­fa, a galagonya, a tölgyfa és a bükkfa zsenge fáját és leve­lét. A vemhes és szoptatós nős­tényeknek nem valók a kőrisfa, a juharfa, az égerfa és a fűzfa gallyai és levelei, mert ezek kedvezőtlen hatást gyakorolnak a tejkiválasztásra. A nyulak na­gyon szeretik az almafák és a körtefák metszéskor nyert galy­­lyait is. A tűlevelű fásnövények közül vitaminforrásként a luc-, az erdei- és a jegenyefenyő gallyait használjuk. E takar­mányféleségeket télre tartalék­ba inegszárfthatjuk. Júliusban s augussziusban lemetsszük a 25—30 cm-es hajtásokat és ár­nyékban megszárítjuk okot. A tiszafa, a tuja és a ciprus meg egyéb dísznövények gallyaival nem etetjük a nyulakat, mert ezek mérgezők. A gyümölcsfa­­gallyakkal is vigyázzunk, ne­hogy permetszer legyen rajtuk, mert ez is mérgező.“ Néha a szaklapok hasábjain is találkozunk a kisállattenyész­tőknek a lombtakarmányok ete­tése során szerzett tapasztala­tát népszerűsítő írásokkal. A Chovatel című csehországi szaklapban M. M. a többi kö­zött ezt írja. „A nyulak szeretik a lombos fák és bokrok leveles gallyait, jé tápértékükön kívül az az előnyük, hogy rágcsálásuk köz­ben a nyulak koptatják a fo­gaikat s nem kezdik ki az ólat. Ezenkívül a gallyak etetése ki­Új gyógyszer Avimetronid elnevezéssel új, lengyel gyártmányú, a galam­bok trichomonadózis elleni ke­zelésére alkalmas gyógyszer je­lent meg az év elején a gyógy­szertárakban. A mellékelt hasz­nálati utasítás sajnos angol nyelven íródott, így érthető, hogy a galambászok gyakran érdeklődnek, mikor és hogyan használhatják ezt a készít­ményt Szakkörökben igen megörül­tünk az új gyógyszernek, mert kedvező hatású, és főleg ott je­lent nagy segítséget a minden­napi tenyésztői munkában, ahol már nagyon elterjedt a galam­bok trichomonadózisa, s az élősködők már megszokták és szinte ellenállóvá váltak az ed­dig széles körben használt Aci­­nitrazol készítménnyel szem­ben. Az Avimetronid hatóanyaga a metronidazol. A fehér por ala­kú készítmény hideg vízben is aránylag jól és gyorsan oldó­dik, kesernyés ízű. A legkisebb csomagolás (200 gramm, ára 69 korona) tartalma hatvan ga­lamb gyógyítására vagy körül­belül százharminc galamb fer­tőzéstől való megóvására, pre­ventív kezelésére elegendő. A nagyobb tenyészetek számára te­hát sokkal ésszerűbb és elő­nyösebb a használata, mint az eddig ajánlott Entizo) tablettá­ké volt. Nálunk most készíte­nek elő egy tabletták formájá­ban piacra kerülő gyógyszert, de ezt elsősorban az egyedi gyógyítás céljaira ajánlják. A gyártó vállalat ajánlása szerint az Avimetronid készít­ményt a következő alapelvek szerint kell adagolni: a) megelőző (preventív) ke­zeléskor a szerből egy lapos mérőnyit (a mérő segédeszközt hat az emésztésre és a szőrzet minőségére is. Az akác, a gyü­mölcsfák, a mogyoró és a luc­fenyő ágai félelem nélkül etet­hetek.“ Kedves B. Zoltán! Gondolom, magyarázatként ennyi bőven elég. Különben azt tanácsolom, ba legközelebb szakmai vitába bocsájtkozik, ne zárja ki már eleve a saját tévedésnek ás a mások igazának lehetőségét! (kő-) galamboknak mellékelik] kell feloldani két és félliter Ivóvízben, vagy jól elkeverni 2,5 kiló takarmány­ban (pl. Combínallal enyhén benedvesitett abrakban), s ezt a fiókák kelését megelőző 2—3 hét folyamán naponta etetni vagy itatni az állatokkal; b) gyógyító kezelés esetén — a 2,5 liter vízbe három mérő­­nyi szert teszünk, ha pedig ta­karmányban adjuk be, akkor úgy, hogy összesen 5 kg éiősú­­lyú állatcsoportra (10—15 ga­lamb) jusson egy mérőnyi gyógyszer. Ez megközelítőleg annyit jelent, hogy hatvan deka szemeleséghez egy mérőnyi szert kell adagolni. Az így ké­szített Ivóvizet vagy czemelesé­­get kilenc napon át kell etetni, majd utána még a megelőző kezeléssel kapcsolatban emlí­tett kúrát ajánlatos folytatni. Szükségesnek tartom megje­gyezni, hogy ez és a hozzá ha­sonló alapanyagú (acinttrazol, metronidazol) gyógyszerek — főleg a gyógyító kezeléskor számításba jövő nagyobb mér­tékű adagolás esetén — ideig­lenesen (2—3 hétre) csökkent­­hetik a nemi mirigyek tevé­kenységét, és ezzel elodázhat­ják a tojásrakást. Ezért főleg akkor tanácsos alkalmazni, amikor a galambok költenek (a tojásokon ülnek), tehát a fió­kák kikelése előtt, vagy kimon­dottan a költési Idényen kívül. A gyógyszert tartalmazó ivóvi­zet lehetőleg ne horganyzott, inkább kőből készült, jól zo­máncozott, esetleg üveg- vagy műanyag edényekben tegyük a2 állatok elé. S természetesen ne traktáljuk egyszerre többféle gyógyszerrel a galambokat, és az egyes gyógykezelések közötf legalább egyhetes hagyjunk. időközökéi MVDr. E. &

Next

/
Thumbnails
Contents